2018. május 15., kedd

Fülemülék éjszakája



A hagyományos Fejér megyei helyszínek (Székesfehérvár, Dinnyés, Agárd) mellé idén egy új csatlakozott: a megyeszékhely szomszédságában levő, madarakban egész évben gazdag víztározójáról nevezetes Pátka. A faluban korábban nem voltak természetvédelmi vagy madártani témájú vezetett túrák, ennek ellenére vagy éppen ezért komoly érdeklődés mutatkozott a helyiek részéről is. A három medencéből álló víztározó északi részénél szombat este közel negyvenen gyűltek össze: óvodás és iskolás gyerekek szüleikkel, illetve az este hangjaira kíváncsi felnőttek.
A túra kezdete

A két órás körséta jó alkalmat biztosított a Természet sokszínűségének bemutatására. Mindjárt kezdésként megnéztük a gát aljában virágzó védett mocsári kosborokat, majd a teleszkópnál sorban állva a kárókatonák fészkeiben kuksoló fiókákat vehettük szemügyre. 
Munkában a teleszkóp

A szürkület perceiben átrepülő nagy kócsag, kanalasgém, bakcsó, kakukk, illetve vízen úszó udvarló búbos vöcsök és tőkés réce mutatta magát.
A koncert első részében a nádirigók vitték a vezérszólamot, hiszen a Pátkai-víztározó nádasainak ez a leggyakoribb énekese. Rajta kívül foltos nádiposzáta és nádi tücsökmadár szólalt meg a nádból, de hallhattuk a kárókatonák vartyogását és természetesen a békák műsorát is. A víztől eltávolodva aztán kezdődött az est főszereplőjének csodálatos előadása. A víztározó nyugati partján komoly sűrűségben él fülemüle, így a szomszédjukra mérges dalnokok újra és újra rázendítettek énekükre.
Nádi énekesek nyomában a Kábel-gáton

A madarak műsorszáma ezzel véget is ért, a séta azonban nem. Az egyre harmatosabb kaszálóréten tücsökciripelés, a lámpákra repülő éjjeli lepkék, a sötétben fehéren virító mécsvirág, az ezüstfa virágainak kellemes illata, a Jupiter fénylő korongja, illetve egy jövetelünkre elcsörtető őz gondoskodott az újabb és újabb élményekről.
Köszönjük a résztvevők lelkesedését, jövőre új pátkai helyszínen találkozunk a Fülemülék Éjszakáján! Az esemény népszerűsítését Helt Margit könyvtárosnak, a fotókat pedig Bencze Anitának köszönjük.