2023. március 10., péntek

Oáziskészítés szántóföldön - a folytatás

2022-ben a történelmi aszály előszeleként már februárban porszáraz utakon mentem ki a szántóföldet színesíteni fákkal. Erről ITT beszámoltam. A nyár során igyekeztem öntözni, de a hat nagy fa mindegyike rendkívül megsínylette a körülményeket. Nekem a tövön megjelent hajtások figyelgetésén túl a tanulságok levonása maradt a feladatom. Ennek szellemében érkezett el 2022 átlagosan csapadékos késő ősze, amikor egy komolyabb fába vágtam a fejszémet.

Elöljáróban annyit, hogy ehhez az akcióhoz igen kedvező helyen élek, ugyanis legfeljebb néhány kilométeres sugarú körben mindenféle őshonos fa vadon nőtt husángját vagy csemetéjét ki tudom ásni olyan helyekről, ahol azok akár útban is vannak (pl. a Császár-víz medréből kinövő nyárfák, csatorna partján nőtt tölgyek, szántóra benyúló juharfák, stb.). Ennek köszönhetően a mostani akció során már nem költöttem pénzt a szaporítóanyagra sőt, ha jobban belegondolok, semmire, hiszen a törzsvédő kerítés is változatlanul rendelkezésre áll.

Novemberben éppen jók voltak az utak, így folytattam a 2022 eleji fasorban a munkát. (Érdemes a fent megadott linkre kattintani, a képeket igyekeztem hasonló szögből készíteni.)

Két jókora szürke nyár csemetét még 2022 tavaszán kiástam a Császár-víz széléből, konténerbe ültettem őket és egész nyáron kapták a vizet a kertben. A kis fasorba a meglevő osztással ültettem be  őket, így még kellett oszlop és kerítésanyag is.

Felszállt a köd, bent vannak az új oszlopok, megérkezett a konténeres fácska, kezdődhet a telepítés.

A munka vége egyelőre; a folytatást lásd a bejegyzés végén.

Nem készült kép róla, de egyes táblák sarkára és T-fák mellé is ültettem magányos fákat (szürke nyár, mezei juhar). Van azonban dokumentáció arról, ahogyan egy pici, néhány négyzetméteres "erdőcskét" telepítettem egy táblasarkon őshonos fafajokból, némileg a Mijavaki-erdők mintájára (vastag avartakarás, holtfa, stb.):
Fák, oszlopok, kerítésanyag, ásó, tápanyag az ültetőgödörbe és víz érkezett.

Bent van a földben az a három faoszlop, amely a háromszög alakú "erdőt" szegélyezi. A november közepi időpontban már sárgulnak a fák levelei, az ültetési időszak kezdete ez.

A kerítés még nyitva, egymás után kerülnek a helyükre a fák és cserjék. A bal oldali egyik oszlop egyben a tábla sarokpontja, a teteje ragadozó madaraknak is alkalmas (ezt ők is észrevették a tél folyamán!)

Az erdőcske nem egészen Mijavaki-erdő, de nem áll messze tőle. 
Mijavaki-erdőre utaló tulajdonságai:
  • Őshonos, a Mezőföld északi részére való fajkészlet
  • Fák és cserjék vegyes, szabálytalan elrendezése
  • Sűrű térállás
  • Vastag talajtakarás, holtfa elhelyezés
Nem a klasszikus Mijavaki-módszerre utal:
  • Nem történt teljes talajcsere, csak az ültetőgödrökbe tettem tápanyagot
  • A takaróanyag nem szalma, hanem erdőben gyűjtött tölgyavar
Az elkészült erdőcske

Januárban az idő enyhe, de igen csapadékos volt, azaz telepítésre rendkívül alkalmas. Hogy az útviszonyok milyenek voltak, arról a képek tanúskodnak. Én mindenesetre ezen az útszakaszon szemeltem ki egy fasornak a helyszínt. Zsinór mentén kiástam a gödröket egymástól 5-5 méterre, a fasor hossza durván 250 méter.
Megérkeztem a helyszínre az első alkalommal, mintegy 2 kilométer sétát követően. Két zsáknyi alacsony fa és cserje csemete, meg egy ásó az eszköztár.

Végső helyükre kerültek a csatornakotrás miatt veszélyeztetett helyen növő tölgyecskék (a lombozatuk elárulja őket), illetve a képen nem látható egyéb fásszárúak (gyümölcs vad alanyok, fekete bodza, kecskerágó, fagyal).

A következő alkalom egy kicsit vadabb körülményeket hozott (azt hiszem, ekkor láttam hósármányt a dűlő mellett). Előzőleg bekerült 5 méterenként 1-1 kis fa, most a gödrök közé ásott újabb gödrökbe érkeztek a nagy fák, szürke nyarak, mezei juharok, illetve a döbbenetesen szárazságtűrő virágos kőrisek.

Egy újabb 2 km-es séta, megjött az ásó, a fák, illetve támoszlopok.

Mindegyik képen jól látszik, hogy a fasor helye egy nem művelt, de nem is taposott senki földje, egy kb. 1-1,5 méter széles gyomos sáv. A pocsolya vonalában nem ültettem (bár távlatokban feltehetően oda is teszek "lábvizet" tűrő fajokat)

Ennek a napnak a vége, a fasor tagjai 2,5 méterre vannak egymástól, a nagy fák mellett támoszlop.

A semmi kis hó elolvadt, következhetett a fák fizikai védelme.

A jó öreg bontott vadháló vigyáz, hogy az őzek és szarvasok ne tudják leenni a kérget.

Ezt követően még egy szélvihar után kellett intézkednem, mert a képen éppen szemből fújó orkán néhány fát megdöntött az oszlopával együtt.

Március elején még annyi történt, hogy a tavalyi fasorba holtfát és több zsák avart hoztam, így színesítve, "természetesebbítve" annak talajszintjét.

Két szürke nyár, amiket már 2022 végén tettem be a sorba, alul a holtfa, de még csupaszon.

Végső állapot, őshonos fák lombozata talajtakaróként.

Tanulságok:
  • Ne telepítsünk február végén, március elején, kapcsoljunk időben, kezdjük a munkát ősszel
  • A rossz útviszonyok nem érdekesek, alkalmazzuk saját magunkat kétkarú emelőként, a gumicsizma mindent megold!
  • Tudatosan keresgéljünk átültetésre alkalmas fákat már akkor, amikor még nem lehet őket kiásni.
  •  Legyen a rendszer minél változatosabb, ha egy faj nem válik be, ne menjen pocsékba az egész munka!
A folytatás elég egyértelmű. A most elkészült fasor északi végétől mintegy 50 méterre ismét egy táblánk kezdődik, azaz van hely és mód egy kb. ugyanekkora hosszúságú fasortelepítésre 2023 őszén-telén, a mostani tapasztalatokat is kiértékelve. 

Zárógondolatként annyit, hogy az egyik alkalommal erős északi szél fújt, ami felkapta az egyik zsákomat. 2 kilométerre vitte (az autó közelébe), mert a két helyszín között nincs egyetlen bokor, fa, sövény vagy bármi... Ez ellen próbálok tenni a jövőben is.

Gazdákkal a vércsékért - a Tettek Mezeje II.

 A "Gazdákkal a vércsékért - Vércsékkel a gazdákért" program 2023 elején folytatódott. Mindenekelőtt az előző etap során kitett néhány ládát látogattam végig, ugyanis a kavics eltűnt belőlük, ezt pótoltam. Többek között ezért is hasznos a belső tükör...

Még szerencse hogy odataláltam a ködben... Egy kis ládakarbantartás a pátkai határban.

Szintén pátkai határban már üzemen kívüli vezetékoszlopra tettem ki egy ládát. A kép jobb oldalán ökológiai berkenyeültetvény van. A láda hátat fordít az amúgy sem valami forgalmas gazdasági útnak.

Február 11-én folytatódott az új program is, Perkátán. A vércse- és természetbarát gazda aktív segítségével a négy ládát nagyon rövid idő alatt kihelyeztük a falu környékén levő helyszíneken.

Egy szántó melletti kis erdőfolt széle.

Kaszált löszvölgy, ezt látja majd a vércse.

Kedvelem az ilyen falu belsejében levő szántó-gyep mozaikokat, remélem a vércse is így lesz vele.


Jó magasra drótozással feltett vércseláda a perkátai határban.

Az akció részeként voltam szemleúton Nagykarácsony és Előszállás határában, valamint egy isztiméri jelentkező maga készítette el a vércseládáit. Ezek felhelyezésével zárul majd a program március folyamán.

2023. március 8., szerda

Egy új odútelep

Alapítványunk 2015 tavaszán létesített odútelepet az akkor frissen védetté nyilvánított Jancsár-völgyben. Az odvak évenkénti ellenőrzése, karbantartása, javítgatása, a költési adatok feljegyzése, előző évekkel való összehasonlítása egy kellemes, csöppet sem bonyolult elfoglaltság, amely az odúlakókat egyáltalán nem érinti, hiszen időpontja mindig a fészkelési időn kívül, télen zajlik.

2022 végén jött a gondolat, hogy Fehérvár másik védett területén is lehetne egy hasonló odútelep, a választás a Máriamajori-erdőre esett. Míg a Jancsár-völgy fásszárú növényzete a kis völgy teljes hosszában nem túl változatos (alul füzek, oldalt akác és galagonya), a 130 hektáros Máriamajori-erdő és Nagy-völgy természetvédelmi területen sokféle erdőtípus és erdősítés van, a leggyönyörűbb ősi tölgyesektől a legjellegtelenebb, semmitmondó akácosokig. Az akác nehezen odvasodik és a harkályoknak sem a feltétlen kedvence, ezért lett az új odútelep egyik fele egy akácfoltban. Az odvak fennmaradó része nem messze, egy vadszilva, dió, galagonya által uralt foltba került. Jöjjön most egy képes beszámoló minderről.

A Városgondnokság által biztosított madárvédelmi berendezések már az autóban, létra a tetőn, indulhatunk...
A helyszínre vezető út egy szakasza az autót (azaz a vezetőt) meghátrálásra késztette, így a létra és az odvak két lépcsőben kerültek a helyszínre (ez 2 km séta volt összesen). Felhívom a figyelmet a képen látható szivárványra, ugyanis a munka közepén jött egy jó kis zápor is.

Ezen a képen három odú is látható, oldalt cinegének szánt B-odúk (32 mm-es röpnyílás), középen egy nagyobb (40 mm) seregélynek. Ha gazdag az élelemforrás, de kevés a természetes odú, meg lehet próbálkozni az ilyen sűrű elhelyezéssel, de fontos feladat az évenkénti ellenőrzés, hiszen ha tartósan üres egy odú, érdemes áthelyezni.

Az énekesmadaraknak szánt odúba soha nem kell fészekanyagot tenni, sőt a téli odútisztításkor az előző évi fészket ki kell dobni. Ezzel megakadályozzuk, hogy az élősködők (pl. tolltetvek) felszaporodjanak a fészekben. A lakót a fészek alapján legalább csoport szintjén ("cinege") meg lehet határozni.

Az odú magassága több mindentől függ. Ahol nem járnak házi macskák és kíváncsi emberek, az odú akár fejmagasságban is lehet. Ez az odútelep egy dűlő mellett van, így egy egyrészes létrán állva tettem ki az odvakat, azaz 210 cm-es testmagasság alatti személyek nem fogják a földön állva elérni. Parkokban és más zavart helyeken ennél jóval magasabbra célszerű rakni. A létra tetejétől balra kéklik a kézifűrész, ami fontos szerszám, hiszen az odú elé nem lóghatnak be sűrű ágak!

Nem túl közismert eszköz a fakuszodú. A hazánkban élő két fakuszfaj olyan fákon költ, ahol a kéreg nagy darabokban elvált a fától, de nem esett le. E mögé építenek fészket és az odú ezt modellezi. Az oldalán látszik a kódszám, ami a későbbi nyilvántartást segíti.

Pár nappal később egy egészen komoly járművel érkeztem, a 10 kilós macskabagolyláda és a háromrészes létra a pótkocsin utazott. (Ennyire azért nem volt rossz az út, de a traktort a műszaki vizsga után vissza kellett vinni Fehérvárra, így összekötöttem a két eseményt.)

A macskabagoly nem olyan pedáns, mint a cinegék, úgyhogy számára kell fészekanyag (fenyőfa forgács). A ládának otthont adó diófa ugyanaz, mint amire a fakuszodú kerül, a macskabagoly alapvetően rágcsálókkal táplálkozik. A láda felhelyezése a súlya miatt a bonyolultabb feladatok közé tartozik.