Egy szép emlék

Az 1936-os berlini olimpiai játékokról mindenkinek Hitler és a rengeteg horogkeresztes zászló szokott beugrani, pedig akkor volt, hogy a győztesek cserepes kocsányos tölgyet kaptak virágcsokor helyett. A tíz magyar győztes ezeket el is ültette, amelyik megmaradt, az ma is hirdeti az egykori eseményt. Különösen fiatalabb koromban szenvedélyesen érdekelt az újkori olimpiák története, úgyhogy ezeket az itthoni olimpiai tölgyeket számon tartottam. Meglepett ugyanakkor, hogy az emléktölgyek ültetése nálunk mennyire nem jellemző hagyomány.

2024 tavaszán több köteg hároméves kocsányos tölgy csemetét sikerült szerezni, közülük néhányat cserépbe ültettem; szépen meg is eredtek. Egyikükről szól ez a mostani bejegyzés. A pátkai református iskola nyolc éve indult, idén volt az első ballagás. Két idősebb gyermekem is az iskola tanulója. Az iskola udvarán van a református templom (vagy éppen fordítva...), melynek évszázados tetőszerkezete is idén újult meg, feltehetően az utolsó pillanatban, és feltehetően legalább száz évre megoldódott ez a probléma.

Ez a kettős alkalom adta az apropót, hogy az egyik cserepes tölgyet emléktölgynek felajánljam az egyházközségnek. Elkészült egy emléktábla, valamivel nehezebb volt a megfelelő hely kiválasztása (én szerettem volna a templom mellé, de a fenntartó jogosan tartott a fa növekedésével járó későbbi problémáktól). Végül a templommal átellenben, az iskolakert szélén lett a helyszín, ahova Ágoston fiammal a ballagás előtti napon elültettük.

Arra biztatok mindenkit, hogy aki teheti, egy-egy intézménynek, szervezetnek vagy akár ballagó osztálynak ajándékozzon őshonos facsemetét (cserepesen bármikor, még akár aszályos nyáron is biztonsággal ültethető!). Milyen érdekes belegondolni, ha egy osztály mindig az egyre növekvő fa mellett készít magáról csoportképet a találkozók alkalmával...