Erdőcske született

2021 júliusában a Tabán mellett sétáltunk (úton a miniszteri dicséret átvételére a Vigadóba), amikor szobányi, körbekerített kis csemetecsoportra lettem figyelmes. Körbejártam és rábukkantam a táblára, amely Magyarország első Miyawaki-erdejét hirdette. Sosem hallottam korábban sem a japán botanikusról, sem a minierdőkről, de az összegyűjtött információk nagyon érdekesek voltak. A legimponálóbb az volt, hogy ez a pesti (bocs, budai) útjaimon rendszeresen meglátogatott tabáni erdőcske tényleg veszedelmesen gyorsan nő: ami 2021-ben térdig ért, az 2023 szeptemberében kb. 3 méteres.

Korábban már említettem a szántóföldi színesítés kapcsán, hogy kisebb facsoportok telepítésekor igyekszem Akira Mijavaki (én már csak így használom...) módszerének néhány elemét átvenni. A tapasztalatom az, hogy a sűrűn telepített őshonos fásszárúak szépen megeredtek, de ez a robbanásszerű növekedés nem következett be, hisz nem volt alátrágyázás, 10 centis talajtakarás, öntözés, nem érte el a minimális méretet, stb. Ám közben egyre-másra jönnek létre a városi mini- vagy zseberdők országszerte, ezt pedig képtelen voltam tétlenül nézni. Úgyhogy a következőre jutottam: a szántók környékén őshonos fajkészletű kis csoportokat telepítek mindenféle fakszni nélkül, ám egy saját telken belevágok a valódi minierdő-kalandba.

Az alábbiakban ennek krónikája következik. Az interneten talált legjobb, leghasznosabb útmutató ITT tekinthető meg, a felkészülésben ez bizonyult talán a leghasznosabbnak (angol nyelvű feliratozás).

1. Talaj, éghajlat

A Császár-víz bal partján, a patak szintjétől legalább 25 méterrel feljebb, tájföldrajzi szempontból a Lovasberényi-háton lakunk. A talaj heterogén, tőlünk nem messze homokdűnék húzódnak, másutt agyagos, a zöm azonban jó termőképességű mezőségi talaj. A kiszemelt helyszín délnyugati kitettségű, 13 éve elcsapott, szépen visszagyepesedett szántó, amely nem fagyzugos. 

2. Kiválasztott fajok

A környékünkön telepített és őstölgyes egyaránt van, a telken is van egy nagyon szépen megeredt, immár 120 cm-t elért, 6-7 éves csertölgy, azaz megcélozhatjuk a lösztölgyes észak-mezőföldi-vértesaljai változatát kisebb módosításokkal. Az észak-mezőföldi változatban dominál a virágos kőris és a molyhos tölgy; mindkettő szárazságtűrő faj (a klímaváltozás nyomán erőteljesen felértékelődhet a szerepük a jövőben). Jól érzi magát erre a mezei juhar is (tatárjuhart sajnos nem tudtam szerezni), a cser és a kocsányos tölgy. Ők alkotják a gerincet, a többiek a színesítő elemek.

A cserepes tölgyek, körték, szilvák elindulnak egyik telekről a másikra (2023. december 28.)

Ők pedig a szabadgyökerű tölgyek, juharok, kőrisek, cserjék

A felhasznált fajok, zárójelben a hozzávetőleges darabszám:

• Molyhos tölgy (12)
• Csertölgy (5)
• Kocsányos tölgy (5)
• Mezei juhar (5)
• Virágos kőris (6)
• Mirabolán szilva (4)
• Körte (3)
• Mezei szil (4)
• Galagonya (6)
• Fagyal (1)
• Fekete bodza (1)
• Varjútövis (1)

A vastag talajtakarás miatt a gyepszintbe nem telepítettünk, ez azonban nincs elfelejtve, vannak is jelöltjeim (téltemető, odvas keltike, hóvirág, ibolya...)

A csemeték beszerzése vagy ásóval a környékről történt (pl. turistaút mellől, ahol idővel útban lenne, csatorna mellől, ahol kotrás fenyegeti, lösztisztásról, ahol a védett lágyszárúak érdekében igyekszem fenntartani a famentes állapotot), vagy csemetekertből.

3. Talaj előkészítése

A 3x4 méteres területet felástam, a tarackokat kiszedtem. Ezután beledolgoztam két talicskányi érett juhtrágyát és ázott, korhadó lucernaszénamaradványt. 

Az "erdő" hűlt helye az ásás kezdetén; a talicskában a trágya sötétlik (2023. december 27. késő délután)

Mire a Hold felkelt, elkészült a 4x3 méteres terület felásása és az első adag trágya bedolgozása.

Erre a felületre fahamuval megrajzoltam az 1x1 méteres rácsszerkezetet; minden ilyen négyzetbe 4-5 fásszárúnak kellett kerülnie.

A nulladik lépés: rácsozat fahamuból a betrágyázott ágyás tetején

4. Véletlenszerű sűrű ültetés

Családi erdő ez, segítenek kicsik és nagyok egyaránt.

Az útmutató szerint egy négyzetméterre 3-5 fásszárú kerülhet. Mi a nagyobb számot vettük alapul. Az álom egy tölgyerdő, tehát minden négyzetbe került legalább egy tölgyfa (sok esetben kettő, de ilyenkor nem azonos fajú). 

Kb. a munka felénél tartunk... A kész négyzetek széléről a fahamu bekerült a gyökérzónába

Melléjük legalább egy teljes értékű fafaj ment (mezei juhar, virágos kőris, szil), illetve a kiegészítő fajok: a mi esetünkben vagy a cserjék (elsősorban a galagonya), vagy a méheknek is kedves, gyümölcsöt, bogyót is termő fácskák (szilva, körte, varjútövis).

Az ültetés vége, amely összesen 3 órát vett igénybe.

5. Talajtakarás

Korhadt lucernaszéna lett a mulcs, ennek az az előnye (azon túl, hogy az erdőtől 30 méterre korhadozik), hogy nitrogéntartalmánál fogva plusz tápanyagot is biztosít. Négy púpozott talicskányi anyag került az erdőre. Pluszban teszek még a fák közé fatuskókat is, részben ökológiai céllal (fában élő rovarok, gombák számára), részben további tápanyag biztosítására.

Vastag növényi réteg fedi a talajfelszínt, kiürültek a konténerek, véget ért a munka...

6. Öntözés

Az öntözés az ültetéskor megtörtént esővízzel. Az útmutató szerint 3 évig naponta kell öntözni; na ezt biztosan nem fogom elvégezni, de időről időre kapnak majd a fák plusz vizet.

Beiszapoló öntözés az ültetés során

A legjobb tudomásom szerint Fejér megyében egy Velencei-tó közelében levő után ez a második Mijavaki-erdő. Mérete a legkisebb még szóba jöhető, de elkészítése azért így is adott jó néhány óra elfoglaltságot (és a csemeték kiásogatását ebbe nem számítottam bele). Egy olyan álmom volt ez, ami azért előre is mutat. Ha a csemeték (különösen a tölgyek) itt is hajlandók arra a növekedési erélyre, amit a módszer ígér, akkor megpróbálok a jövőben minél több ilyet létrehozni vagy a létrehozásában segédkezni. 

Itt az új kötet! - kisKÓCSAG III.

2023. december 9-én tartottuk a IV. FETÁ-t (Fejér megyei Természetvédő Találkozó), melyen az aktuális teendők, feladatok megbeszélésén túl egy örömteli esemény is lezajlott. Kijött a nyomdából a kisKÓCSAG 2023-as, immár a 3. kötete!

A címlapot Babos Rita káprázatos akcióképe díszíti, ráadásul éppen az év madaráról, a barkóscinegéről.

Az Ornitológia részben tanulmány olvasható a szalakóta Fejér megyei visszatelepedésének tíz évéről (az állomány idén elérte a 100 párat!), a gulipán helyzetéről, az év elején Soponyán tartózkodó törpesármányról, a székesfehérvári Vörösmarty-halastó madarairól, a megyei ritkaságokról és fontosabb költő fajokról.

Zoológia rovatunkban egy kevéssé ismert, különleges életmódú védett lepkefaj, a sokszor tél elején repülő füstös ősziaraszoló megyei lelőhelyeiről esik szó.

A Természetvédelem részben hosszabb anyag foglalkozik a Rovákja-patak menti megmaradt élőhelyekkel, ezek élővilágával, a megőrzésük lehetőségeivel. Bemutatkozik a tavasszal első születésnapját ünneplő Sóstó Vadvédelmi Központ.

Rövid közlemények között említést érdemel az első megyei királyfüzike és berki poszáta észlelésének körülményeit bemutató cikkek, a törpevízicsibe dinnyési fészkeléseinek leírása, a Fehérvárra visszatérő feltételezett hibrid gém viselkedése, a városiasodó mezei poszáta és a Sárréten észlelt kucsmás sármány.

A kötetben megemlékezünk az idén eltávozott Schmidt Egonról is.

2023. december 29-én 16:00-kor a székesfehérvári Sóstó Vadvédelmi Központban évkönyvbemutató előadás lesz, ahol a kötet meg is vásárolható.

Amennyiben rendelni szeretne, írjon levelet a jarosi.kovacs@gmail.com címre.

Változatosabban!

Földjeinket érintő elképzeléseinknek, a faültetéseknek, a pockok elleni vércsetelepítésnek ezen az oldalon is helyet adok, mert ezeket elterjesztésre érdemes jó gyakorlatnak tartom. Most is egy efféle dolog következik, különösebb kommentár nélküli képriport a szántóföldek változatosabbá tételéről.

1. Adva van egy T-fa...

Egy 3 méternél magasabb oszlop a mi vidékünkön alsó támoszlopok nélkül az első szélviharban elszáll. Eredetileg 2022 végén oda, az oszlop tövébe ültettem nyárfacsemetét, de a szimpla törzsvédőn az őzek csak kacagtak (tele szájjal).

Idén ősszel búzát vetettünk a T-fa jobb oldalára, lucerna került a bal oldalra. Az oszlop körül kimaradó orsó alakú műveletlen területre kis fákat, cserjéket ültettem, illetve beástam 4 oszlopot is.

2. Mi adja a változatosságot?

Nagyjából ez: őshonos fák (tölgy, mezei juhar, virágos kőris, szürke nyár), cserjék (fagyal, galagonya, kecskerágó), a takarás (falomb, gyomkaszálék), illetve a földön talált világháborús akna üreges roncsa (jó lesz valamilyen állatának búvóhely gyanánt)

3. Védelem mindenekfelett!

Már jeleztem korábban, hogy vagy körbekerítjük a fákat vagy őzeket etetünk. Itt is fontos a kerítés, erre kellett a négy oszlop is.

Nem messze egy másik T-fa is kapott díszes környezetet:

Jelenleg havas, fagyos napok járnak. Terveim szerint ha bekövetkezik némi enyhülés, akkor több T-fát teszek majd ki a szántók határvonalára tartósan, és mindegyik egy-egy fácskát is kap a tövébe. Ha ezt sikerül megvalósítani, erről is beszámolok majd.

Fotópályázat - erdeink élővilága

Őszi hangulat a Vértesben

• Lelkes természetfotós, aki Fejér megye területén is aktívan fényképez?
• Szereti az erdők hangulatát, az erdei madárvilágot, az öreg fákat vagy éppen a parányi gombákat?
• Szeretné, ha fotója jelenne meg a "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány kiadásában megjelenő kisKÓCSAG évkönyv 2024-es kötetében?

Szeretnénk minél több helybeli fotósnak lehetőséget adni, hogy megjelenhessen kiadványunkban. A pályázattal a kötet címlapjára, hátlapjára és a Kép-Tár rovatba keresünk fényképeket az alábbi tulajdonságokkal:

1. Digitális fénykép (jpg vagy jpeg kiterjesztés), a hosszabb oldal legalább 2500 képpont. (Figyelem! A címlap és hátlap álló formátumú!)
2. Digitális manipuláció nem engedélyezett. A képek nem lehetnek fekete-fehérek, nem lehet rajtuk vízjel, felirat. Szabad a képeket vágni, tükrözni, illetve a képérzékelőn levő porszemeket utólag eltávolítani.
3. A készítés helye Fejér megyei település, illetve az alábbi, szomszédos települések: 
1. Keleti-Bakony: Várpalota, Tés, Jásd, Szápár, Súr, Bakonysárkány 
2. Vértes: Bokod, Várgesztes, Szárliget 
3. Dél-Mezőföld: Németkér, Bikács, Pálfa, Ozora
4. A képeket 4 kategóriában várjuk:
1. Erdőbelső (természetközeli erdők)
2. Erdei madárfaj vagy madárfajok
3. Vadon élő egyéb állatfaj erdei környezetben
4. Vadon élő erdei növények, gombák
5. Egy kategóriába max. 2 fotót lehet küldeni, vagyis egy személy legfeljebb 8 képet nevezhet.
6. A képek filenevében szerepeljen a kategória száma, a cím, a település és a fotós neve:  2_Fakopáncs_munka_közben_Fehervarcsurgo_Minta_Tibor.jpg
7. A képeket a jarosi.kovacs@gmail.com címre várjuk, de NEM CSATOLMÁNYKÉNT, hanem valamilyen fileküldő rendszerrel (javasoljuk a wetransfer alkalmazását)
8. Nevezési díj nincs. A kiválasztott képek alkotóinak 2024 végén tiszteletpéldányt juttatunk el a kisKÓCSAG IV. kötetéből és további ajándékban is részesülnek.
9. A képek beküldési határideje 2024. február 29. A később beérkező fotókat a versenyből kizárjuk.
10. A pályázat kiírójának jogában áll kizárni azokat a felvételeket, amik nem felelnek meg a pályázati kiírásnak (parkok, kerti növények, vadaskertek, félvad vagy szelíd állatok, stb.). Ugyancsak jogában áll fekvő képeket álló formátumúra vágni.
11. A képek beküldésével a fotós hozzájárul ahhoz, hogy a pályázat kiírója a képeket későbbi kötetekben felhasználáshassa. (Ilyen esetben a fotóst írásban értesítjük majd és tiszteletpéldány is ugyanúgy jár.)

Odvas keltike

További információkat a jarosi.kovacs@gmail.com címen vagy a 30-598-6002 telefonszámon kérhet.

Kilépni a komfortzónából - madarásztúra Pátkán

A madarászat egyik, kívülállók számára sokszor nehezen értelmezhető vonása az, hogy ezt a tevékenységet extrém körülmények között is végezzük (nem azért, mert fakírok vagyunk, hanem azért, mert a madarak akkor és ott vannak jelen, mi pedig szeretnénk őket megnézni).

Még süt a nap... Indul a túra a Pátkai-víztározó középső medencéjénél (Fotó: Török Ferenc)

2023. november 25-én délelőtt kéttucat érdeklődő kóstolt bele abba, hogy az évnek ebben a szakában milyen időjárási jelenségek színezhetik a napokat: hideg idővel, de gyönyörű napsütéssel indítottunk, majd nyugat felől ólomszínű felhők érkeztek viharos széllel. Késő délelőttre teljesen beborult, kétszer a hódara is eleredt... Ez azért sokakat be szokott kergetni a meleg szobába. Pedig a tavon több száz madár élte mindennapjait, nekik ez a november végi tél meg se kottyant.

Nyakgyűrűs nyári ludak is előkerültek (Fotó: Kurfis Ilona)

A tározón tanyázó ludak közül szokásos módon a nyári ludak elég nagy számban bent maradtak, délig csak mintegy 100 nagy lilik érkezett inni. Gyönyörködhettünk az úszórécék színpompás nászruhájában (tőkés, csörgő és fütyülő réce), egy villanásra még egy kontyos réce is felbukkant (ő a bukórécék közé tartozik). Két téli ruhás búbos vöcsök egyenesen nászviselkedést mutatott, hát ennyire érdekelték őket a zord körülmények... Szép látványt nyújtottak a nagy kócsagok, a szürke gémek, a kárókatonák, illetve a sztyeppi és dankasirályok is.

A víztározó mindig élményt ad a fiatalságnak (Fotó: Dr. Kovácsné Fekésházy Anikó)

A résztvevők közül a legfiatalabbak természetesen hamar átélték a felfedezés ősi izgalmát. Egy fél őztetem, sirályszárny, döglött hal, a partot ostromló hullámok nyújtották nekik azt, amit kizárólag a természetben lehet átélni. (Jelen- és jövőbeli túravezetőknek egy apró tanács: érdemes a szülőket megcélozni az információkkal, addig nyugodtan hajítsuk a gyerekek közé a gyeplőt...)

A tó őszi arca (a hódara előtt) (Fotó: Török Ferenc)

Köszönet a résztvevőknek és a madaraknak!

Őszi madarásztúra Pátkán

Ha az ember bombasztikus akar lenni (márpedig erre nap mint nap látunk példát), akkor szívesen von párhuzamot a "mi kis helyünk" és a "távoli nagy hely" között, és akkor a Kiskunság a "magyar Szahara", a Balaton a "magyar tenger", Gemenc a "magyar amazonasi esőerdő", a Kékestető pedig a "magyar Mt. Everest". 

A viccet félretéve, már legalább tíz éve érzek olyasmit, hogy "Pátka a Fejér megyei Tata". Hiszen mindkettő mesterséges tóval rendelkező település, ahol a házaktól macskaugrásnyira gyönyörködhetünk több ezer vadlúd és vetési varjú, több száz réce és sirály, több tucat szürke gém és nagy kócsag látványában.

Sirályok a Pátkai-víztározón

Az élet úgy hozta, hogy 2023-ban éppen a Tatai Vadlúdsokadalom napján nyílik mód bárkinek belekóstolni a késő őszi madarászat hangulatába, de ehhez nem kell elpöfögni a Komárom-Esztergom megyei városkába.

Vadludak a Pátkai-víztározón

A "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány szervezésében könnyű, minden korosztály számára ajánlott madarászkirándulást tartunk a Pátkai-víztározónál 2023. november 25-én (szombat) délelőtt. Az eseményre hozunk teleszkópokat (állványos, nagy nagyítású távcső), amivel mindenki "közelről" megcsodálhatja a tó madarait, beszélgetünk a madarakról, védelmük lehetőségeiről, a víztározó jelentőségéről.

Érdemes melegen öltözni (kesztyű sem túlzás!), elfér a táskában egy termosz forró tea, illetve akinek van távcsöve otthon, feltétlenül hozza magával.

Varjúéjszakázóhely a Pátkai-víztározó partján

Találkozóhely 9:30-kor a pátkai focipálya parkolójában lesz, a túra várható időtartama a madarak számától és az időjárástól is függ, de nagyjából másfél-két óra.

A focipálya a falu fő utcájáról (Kossuth u.) a római katolikus (sárga) templom mellett nyíló Gál köz felől közelíthető meg, a képen a koordináta is olvasható.

Esőben, hóban, havasesőben és viharos szélben a programot nem tudjuk megtartani, ha tehát Katalin napján ilyen idő lenne, akkor egy későbbi időpontban (az időjárási előrejelzés függvényében) pótoljuk a túrát.

Mindenkit szeretettel várunk.

További információ: Kovács Gergely Károly 30-598-6002

Már megint ürgésztünk...

Egy ürgetelepítés a mai protokoll szerint minimum 100 egyed átköltöztetésétől kezdődik, ráadásul mindezt nem egyszerre kell végezni, hanem két fordulóban, tavasszal (amikor a nőstények vemhesek) és nyár végén (amikor már teljesen önállóak a fiatalok).

Lelkes csapatunk tavaszi akciójáról ITT számoltam be, most néhány kép és gondolat az augusztusi felvonásról.

Adva van, hogy rendelkezésünkre állt a Duna-Ipoly Nemzeti Park csapdakészlete, itt a megye területén, elérhető közelségben, elegendő mennyiségben. A probléma már tavasszal is és most is a minőséggel volt. Aki még nem látott ilyet, annak nehéz elmagyarázni, de a lényeg: a csapda akkor "kattan el", ha az almacsalit tartalmazó kis fémlapra az ürge ránehezkedik, miáltal két fémrudacska egymáson elcsúszik és a két ajtócskát lecsapja. A gond az, hogy a berendezés nem elég érzékeny: vagy a fémlap rövid, azaz fizikus nyelven az erőkar nem elég hosszú, vagy a két rudacska között túl nagy a súrlódás. Bárhogy is, egy csomószor az ürgék kacagva bemennek a csapdába, helyben fogyasztják az almát vagy hazaviszik és kimasíroznak. "Boldog" vagyok, hogy erről dokumentáció is van:

A várakozás órái alatt a reptéren két érdekes állat került elő, egy fiatal kék vércse...

...valamint a jóval közelebbről megfigyelt sisakos sáska:

Az ürgék őrzése a tavaszihoz hasonló módon, remek szervezéssel zajlott. Én egy éjszakázásban, illetve a kerítés szétbontásában vettem részt.

Jó ilyet látni...

 

Hívást kaptam a napokban Csákvárról. A pár éve ideköltözött Markó Gergely mutatkozott be, aki később ezeket a képeket küldte az általa készített ládákról, illetve utólag is engedélyt kért, amiért alapítványunk programjának nevét felírta az oldalára.

Nem tudom, mi ennek a vércsézésnek a varázsa, de messze a legsikeresebb, legmesszebb ható akciónknak bizonyult. Gergely pedig máris meghívót kapott év végi találkozónkra, hiszen bár a megyei csapatból többen ismerik őt, én most tudtam meg, hogy a szomszéd faluban nemrég egy újabb lelkes madárvédő ütött tanyát. Akárcsak ládájában a vércsék...

Csak mert új ötlet, nem biztos hogy jó...

2016-ban az akkor induló "Fecskebarát Fehérvár" program kapcsán ismerkedtem meg Évával, egy patinás fehérvári belvárosi lakásban élő hölggyel, aki megmutatta a lépcsőházban levő érdekes, rozsdafarkúfészek átalakításával készült füstifecskefészket. A kapcsolat azóta is él: minden évben megkapom sms-ben a költési eredményeket, pár éve volt egy sajnos sikertelen mentési akciónk (az üvegnek repült fiatal fecske sajnos a Vadmadárkórházba szállítást követően elpusztult), a faliújságon tájékoztatja a lakókat a fecskék fontosságáról. Amíg az ajtót újra nem cserélték, ott büszkélkedett a "Fecskebarát Fehérvár" tábla is.

Éppen ez az új ajtó a főszereplője a 2023-as történetnek. Éva tavasszal felhívott, hogy a fecskéi nem valami szerencsés helyre raknak új fészket. Telefonban nem is igazán értettem, hogy milyen ajtónyitó szerkezet okozza a galibát, elmentem hát a helyszínre. (Annak idején, az üvegnek repült fecske ügyében a szomszédos pizzériába kellett bekopognom azzal, hogy a fecskéért jöttem. Most a másik szomszédba, egy edényboltba kellett a "fecske" jelszóval bemennem. Ilyen az, amikor valaki annyira imádja a természetet, hogy az egy egész közösségre ráragad...)

Amikor bejutottam a zárt kis belső folyosóra, akkor valóban meglepődtem... A fecske nyugodtan kotlott a fészekben; akkor nem vittem fényképezőgépet, így a szemléltetőképek már fecske nélkül készültek. Mi tehát a fecskék újításának lényege?

Amikor az ajtó zárva van, akkor ezt látjuk. A behúzószerkezet dobozán, a behúzókar bal oldalán ott egy kis alapterületű sárfészek. Azért figyeljük meg a jobb oldali sarazási maradványokat is...

...amikor ugyanis az ajtó kinyílik, a behúzókar kitér jobbra, így az eredetileg oda készülő fészket szó szerint leborotválta. A madarak áttelepedtek a kar bal oldalára...

...így a kar már nem okoz gondot, de a fészek minden ajtónyitáskor kilencven fokkal elfordul. Ez a mozgás a kotló madarat nem zavarta (!), a tojásokat gond nélkül kiköltötte.

Hogy miért nem boldog a végkifejlet? Ezt sajnos nem tudom, Éva ugyanis  bármennyire együtt élt a madarakkal, mégsem őrizhette őket éjjel-nappal. Ő csak azt látta, hogy kiesnek a fiókák a fészekből, márpedig ha ez éjjel történik, reggelre elpusztulnak. A négy madárból három járt így, végül a negyediket a lakók mentették ki a jelek szerint életveszélyes fészekből és vitték be a Sóstó Vadvédelmi Központba.

Az egyik lehetséges ok az, hogy az ajtózáró nem a szokásos módon működik. A legtöbbször az ilyennel felszerelt ajtókat nem lehet becsapni, mert a légrugó lassítja, csillapítja a csukódást. Ez a szerkezet nagyon lassan zár, de az utolsó 10 centiméteren drámaian felgyorsulva maga "csapja" be magát. A fiókák talán ettől estek ki, de a fészek a helyhiány miatt eleve kicsi mind alapterületre, mind magasságra, így az izgő-mozgó fiókák esetleg kilökték egymást.

Nem tudni, jövő tavasszal hova fognak a madarak építkezni, de az a nem sikeres végkifejlet ellenére is örömteli, hogy Fehérváron a fecskéknek ilyen barátai vannak...

A kisKÓCSAG második kötete

2022 őszén jelent meg évkönyvünk második, 2022-es kötete. A nyomtatott példányok mind gazdára találtak, mától a teljes mű ITT olvasható digitálisan, míg alább az egyes cikkek nyithatók meg.

Szalai Kornél: Egy "névtelen rezervátum" madártani értékei - Gyűrűzőtáborok a Rovákja-patak mentén (2016-2020)

Kovács Gergely Károly: A havasi szürkebegy Fejér megyében

Králl László: A Cikolai- és Líviai-halastavak madárvilága

Kovács Gergely Károly: Az alacsony vízszint hatása a Pátkai-víztározó madárvilágára

Fenyvesi László, Kovács Norbert, Staudinger István, Szalai Gábor: Költési sikerek és számlálási eredmények Fejér megyében 2022-ben

Hudák Tamás: A dolomit kéneslepke elterjedése Fejér megyében

Németh Csaba: A Dunántúli-középhegység berkenye endemizmusai

Flesch Márton, Kovács Gergely Károly, Lendvai Gábor: Fejér megye csillagvirágai

Kovács Norbert: A Pákozdi Pagony Vadaspark és Arborétum védett növény- és állatfajai

Rövid közlemények

Kovács Gergely Károly: Ragadozók bűvöletében - 95 éve született Tapfer Dezső

Kép-Tár: Kurfis Ilona fotói

Formálódó szemlélet (Lovasberény, Kőszárhegy, Kisláng)

2023 májusában volt két egymást követő hétvége, amikor különböző szemléletformáló akciókban vettünk részt.

Túra a lovasberényi Kazal-hegyre (2023. május 20.)

A semmilyen törvényes védelemben nem részesülő, nagyon különleges löszgerincről már volt szó idén. A Lovasberényben élő természetvédők, Fiala Zsuzsanna és Szalai Gábor (nem titkoltan a tavaly októberi vértesi találkozó hatására, abból feltöltekezve) 2023-ban programok sorozatát szervezték meg a helyieknek, hogy be- (avagy vissza-) csempésszék a mindennapokba a Természetet. A gyűrűzési bemutató, odúellenőrzés, éjjeli hangok fülelése sorába illeszkedett ez a kirándulás is.

Úton a Kazal-hegy felé, Fiala Zsuzsa (háttal) mesél a résztvevőknek (Fotó: Sajtos Klára)

18 fő indult neki a kellemes sétatávnak a berényi iskolától a Kazal-hegyre és vissza. Megcsodáltuk a különféle élőhelyeket a régi házakkal tarkított utcától a Rovákja medrén és a füzesen át a meredek löszfalig és a gyönyörű, virágokkal tarkított gyepig. 

Sikeres csúcstámadást követően (Fotó: Sajtos Klára)

Madarászat a hegy tövében (Fotó: Sajtos Klára)

A hegygerincen színpompás növények voltak, odalent pedig szép madarak. Szalai Gábor (a képen balról a harmadik) állította be teleszkóppal az érdeklődőknek a gyurgyalagot és a vörös vércsét. Az egyik legfontosabb célunkat maradéktalanul teljesítettük: a résztvevőkben nem maradt kétség, hogy a Kazal-hegy egy egyedülálló, pótolhatatlan érték, amely mielőbbi helyi védelmet igényel!

Túra a Szár-hegyre (2023. május 27.)

Kőszárhegy Székesfehérvártól nyugatra a 7-es főút mellett található, működési körzetünkből egy picit kiesik. A tavasz folyamán született egy vércsevédelmi írás a szomszédos Polgárdi helyi lapjában, ami a kőszárhegyi lelkes természetvédőket elvezette az alapítványhoz. 

A falu fölött magasodó Szár-hegy a település izgalmas természeti kincse, de sajnos egyben ásványkincs is, hiszen bánya is működik itt. A természetbarátok a sok hazai rossz példa alapján nagyon féltik a hegyet, pedig helyi védelem is biztosítja a legértékesebb részek hosszú távú megmaradását. Tavasszal külön rendezvényt szerveztek, ahol a bányatulajdonostól is érdeklődtek a természeti értékek megóvásáról (beszámoló ITT olvasható).

A mi együttműködésünk egy túra volt, melyre sikerült beszervezni a Duna-Ipoly NPI részéről Staudinger Istvánt is. Ő a területileg illetékes természetvédelmi őr, a helyszín kiváló ismerője, így naprakész információkat kaphattak az érdeklődők a bányával kapcsolatos kérdésekre is.

Túra eleji csoportkép (Forrás: Facebook)

Az érdeklődők pedig szép számmal voltak. Életem első túravezetése volt, ahol az adott település polgármestere is jelen volt, rajta kívül pedig nagyon sok gyermekes család.

Sok-sok érdeklődő tekintet (Forrás: Facebook)

Útvonalunk a természetvédelmi terület csodálatos tanösvénye volt. Rengeteg védett virág (ezüstaszott, macskahere, nagyezerjófű, budai imola, pusztai árvalányhaj, apró nőszirom) él itt, miközben olyan nem védett, de csodaszép növény alkot mezőket, mint a koloncos legyezőfű.

A sziklagyep szomszédságában fennmaradt csodálatos tölgyes (Forrás: Facebook)

A túra fantasztikus élménye volt az az öreg tölgyes, ami egy egészséges erdő minden elemével rendelkezik: gazdag cserjeszint, sok holtfa, őshonos fajkészlet, védett lágyszárúak, sok madár.

Túra utáni frissítő (Forrás: Facebook)

A tanösvény tűzrakóhelyénél a résztvevőket étel és ital várta, a túra során a kicsik előre megfestett és elrejtett kavicsokat gyűjthettek. Az egész szervezés nagyszerű volt, kezdve a plakátokkal, az előkészületekkel, a lebonyolítással. Ami pedig a folytatást illeti: ez a közösség szeretné bővíteni a tanösvényt, átfogóbbá tenni az információs táblák anyagát, amely jelenleg alapvetően geológiai. Ebben az ügyben kérték segítségünket, aminek természetesen örömmel teszünk majd eleget.

Köszönjük a meghívást és a szép délelőttöt!

Kislángi kiállítás

Néhány hónapja telefonhívást kaptam a vércsés akció egyik résztvevőjétől (ITT írtam erről a gazdálkodóról). Kisláng pünkösdkor tartja a falunapot, erre szerettek volna egy természetfotó kiállítást kérni tőlünk.

A felkérés váratlan volt, de megtetszett. A megye természetfotósaitól jó sok fotó gyűlt már össze a kiadványokhoz, hogy gond nélkül össze tudtam szedni 45 darabot. Kinagyíttattam, kasíroztam és a kőszárhegyi kirándulás után levittem Kislángra, ahol a művelődési házban kaptak helyet.

Terveink szerint ez lesz az alapítvány vándorkiállítása, amit számos helyre elviszünk majd a jövőben.

Gazdákkal a vércsékért - a Tettek Mezeje III.

A 2022-ben meghirdetett akciónk 2023 áprilisában zárult. Ebben a bejegyzésben az Isztimér, Nagykarácsony és Előszállás határában szerzett élményekről fogok beszámolni.

Isztimér

Még tavaly jelentkezett a felhívásra az Isztiméren gazdálkodó Zsolt, aki vállalta, hogy a ládákat maga készíti el. Idén tavasszal, lombfakadás környékén tudtuk összehozni a találkozót. Nagyon boldogító volt hallani, hogy mennyire odafigyel az élővilágra, van madárhatározója, egy kiodvasodott vastag ágból kuvikodú készítését tervezgeti, szeretné megtelepíteni az erdősávjában az egerészölyvet... Ha minden megyében lenne 80-100 hozzá hasonló gazdálkodó...!

Délre irányozott vércseláda

Csodálatos öreg tölgyekkel tarkított mezővédő erdősáv volt az első helyszínünk egy tavaly telepített, az aszály miatt nem túl acélos zöldugar szomszédságában.

Keletre néző láda

A második láda egy akácos szélén van, lucernatábla szomszédságában. A közelben Natura 2000-es gyepen élő erdei pacsirta dala volt a munka aláfestő zenéje.

Nagykarácsony

Klasszikus löszvölgy a nagykarácsonyi szőlőhegyen

A nagykarácsonyi akció kicsit féloldalasra sikerült. A gazdálkodó lakóhelyén kitettünk egy-egy ládát füleskuviknak és vörös vércsének, de egy másik gyepre nem tudtunk ugyanilyen céllal kimenni, ugyanis a kiszemelt erdősávba beköltöztek a méhészek. Akármilyen távol is van ez a falu hozzánk, lesz még erre utam a jövőben...

Előszállás

Nagykarácsony déli szomszédja, a falu déli határa egyben a megyehatár. A februári bejáráson nagyon kedvező helyszíneket szemeltünk ki az idős gazdálkodóval, most áprilisban így már a biztos helyekre kellett csak kimennem.

Egy újabb löszvölgy. A bal oldalon levő akácfoltba került a vércseláda és a füleskuvikodú

Itt aztán volt mindenféle helyszín: kaszált aljú löszvölgy, szántó melletti magányos fa, szántó melletti fasor, extenzív gyümölcsös. A fasoros ládán mutatom be a munka egyes lépéseit.

Nézzen a láda keleti vagy déli irányba; jelen esetben keletre. A létra már a helyén van.

Szalai Gábor szegelős módszerét ITT mutattam be. Ez itt a drótozós módszer. A függőleges deszkán 2-2 lyukat fúrok alul és felül, belefűzöm a drótot. Ezen kívül kell kavics és egy kombinált fogó.

Nagyon szerencsés, ha egy ág alulról megtámasztja a ládát. Kifejezetten ilyen szemmel kerestem meg ezt a részt...

...a száraz ágat lefűrészeltem, ez alul támaszt, a törzshöz drótok rögzítik a ládát.

Kilátás a ládából. Nincsenek zavaró belógó ágak, a madarak könnyen észreveszik majd a lehetőséget.

Az utolsó kép azt illusztrálja, hogy a madarakat a dűlő forgalma nem fogja zavarni, hiszen a láda nem az útra néz.

Kisparcellás szántócskák, öreg gyümölcsös, valahol a tolnai megyehatár közelében...

Az utolsó két helyszínen kitett ládák foglalására idén valószínűleg már nincs esély, a többiek azonban talán már 2023-ban otthonul szolgálhatnak a vércséknek. A meghirdetett akció egyelőre befejeződött, ám továbbra is örömmel segítünk mindenkinek, aki gazdálkodóként szeretne tenni az élővilág megőrzéséért.

Köszönjük a jelentkezőknek és a lehetőséget népszerűsítő megyei falugazdászoknak!