Győztest hirdetünk - az Év Élőhelye 2026

 

Sokáig a láprétnek állt a zászló, de a szavazás felénél az addigi második helyezett megrázta magát és végül simán győzött. Az első alkalommal meghirdetett Év Élőhelye akcióban 2026-ban a fáslegelő lesz a figyelem középpontjában.

Ismeretterjesztő cikkeket jelentetünk meg, felhívjuk a figyelmet e mesterséges élőhely telepítésének hasznára, a vele kapcsolatos pályázati forrásokra. Kirándulásokat szervezünk az ország több pontján, hogy azok is gyönyörködhessenek ezekben az érdekes legelőkben, akik korábban nem ismerték őket.

Változatosabban - folytatás 2025

2024 májusában ITT jeleztem, hogy a szántók körüli faültetési lendület nem lankad. Eltelt egy ültetési szezon, és elkezdődött egy másik. Most erről következik néhány kép.

A 2021-ben ültetett kis "erdőfoltok" nagyon rendben vannak, a két-két nagy "szálfa" (mezei juhar és magas kőris) remekül érzi magát, de legalább ilyen sok örömet jelent a cserjeszint, a már termő kökény és kecskerágó, továbbá a jövőbeli "második lombkoronaszint", a most még parányi, de a 2025-ös aszályt öntözés nélkül túélélő virágos kőrisek és tölgyek.

Sok örömet okoznak a T-fák alá ültetett kis fásszárúak is. Nagy fa nem akar sikerülni, de a kicsik jól érzik magukat.

Ezt a fasort 2024 őszén telepítettem, de nem sikerült, 2025 novemberében újratelepítettem az előző ültetőgödrökbe. A föld olyan száraz volt, hogy egy év alatt nem porladt szét a humusztrágya. Meglátjuk, másodjára mit mutat majd...

Életem egyik nagy büszkesége ez a parányi kis folt. Mióta az alsó kép készült, a nyárfa túlnőtte az ülőfául is szolgáló fát. Igazi jelentőségét körbe kell magyarázni, bár a két fotó azért jelzi, hogy ezen a környéken úgy annyira nem érik egymást az ilyen kis oázisok. Mindkét fotó hátterében látszanak a Pénzverő-völgy fái, abban az irányban 380 méterre van a legközelebbi fásszárú. Déli irányban ugyanez az érték 874 méter, délnyugatra 1310 méter. Északra a legközelebb egy spontán kinőtt vadszilva van 530 méterre, majd 620 méterre kezdődik az általam ültetett fasor. Ennek a zsibbasztó fátlanságnak az érzékeltetésére hadd tegyek ide egy nem szép, de annál kifejezőbb fotót:

Látják a facsoportot? Nem? Pedig ott van...

Ott ni, az őzek mögött. 1150 méterről, nyugatról fotózva. Közöttünk értékelhető színesítő élőhelycsík, -sáv vagy akár -folt nem található. Ez a kis facsoport kilométerekről látható, hiszik vagy sem, van egy pont csaknem 3 kilométerre, ahonnan szabad szemmel látszik. A legmagasabb fa 3 méteres. De ha negyven ilyen kis folt lenne a dűlő mellett, a kutyának se tűnne fel... Hát ezért csinálom ezt a faültetősdit...

Ez a 2024-ben már említett tölgyfasor, aminek most elvégeztem a pótlását, továbbá a telepítést is folytattam. 

Érdemes megnézni a korábbi bejegyzéseket, ennek a fasorszerű facsoportnak a telepítéséről, majd folytatásáról beszámoltam a maga idejében. Sem a négy jegenye, sem a két berkenye nem bírta a körülményeket. A két szürke nyár ellenben prímán érzi magát, és ami legalább ilyen fontos, a körbekerített kis oázisban rengeteg cserje és kis fa él és növekszik. A középső képen levő szederről termést is ettem, alul pedig egy tölgyecske növekszik elszántan a maga nyugodt tempójában.

Végül egy kis kitekintés gazdaságunk északnyugati végéhez: a cserjeirtások anyaga nyugatról határolja, ebből szépen növekednek a spontán kikelő cserjék: fekete bodza, galagonya, varjútövis. A visszagyepesedőben levő lucernán len és pusztai árvalányhaj díszlik.

Év élőhelye - Szavazzon a kedvencére!

Év madara, év emlőse, év hala, év kétéltűje/hüllője, év ízeltlábúja, év vadvirága, év fája, év ásványa... meg még amit elfelejtettem. A nagyközönség igazán válogathat, hogy kedvenceit beszavazza, hogy aztán egy éven át ezekre vetüljön a legtöbb figyelem. A kezdeményezéshez a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Élőhelyvédelmi Szakosztálya is szeretne a maga eszközeivel csatlakozni, ezért hagyományteremtő jelleggel meghirdetjük az ÉV ÉLŐHELYE programot.

Több fenti akcióhoz hasonlóan három lehetőség közül lehet választani, a határidő december közepe. A szavazás ITT lehetséges. Hogy megkönnyítsük a választást, íme a három jelölt rövid bemutatása betűrendben:

Fáslegelő

Egy kis nyelvművelés: a kérdőíven külön írtuk, aztán arra jutottunk, hogy a helyes írásmód az egybeírás. A fáslegelő ugyanis több annál, mint "legelő egy-két fával". A fáslegelő egy évszázadokkal ezelőtt elterjedt, mára megritkult élőhelytípus, amelynek fennmaradása teljes mértékben az embertől függ. A fáslegelő magára hagyva ugyanis becserjésedik, beerdősül, ami a természetes szukcesszió velejárója. De a zárt erdő már nem alkalmas egy sor olyan élőlénynek, amelyek a fáslegelőket nagyon kedvelik. 

Az alapot a legelők növényzete jelenti, számos szép vadvirággal. Rájuk és a legelő jószág trágyájára épül a tápláléklánc második szintje, az ízeltlábúak és egyéb gerinctelenek. A nagyra nőtt, a legelőn szigetszerűen álló öreg fák odvai, lombkoronája nagyon sok állatnak nyújtanak menedéket: denevérek, gyíkok, odúlakó madarak és természetesen rengeteg rovar. 

Talán a leglátványosabb szint a madaraké: füleskuvik, szalakóta, búbosbanka, vörös- és kék vércse, nyaktekercs, zöld küllő, seregély népesíthetik be a fák környékét, a legelőn pedig mezei és esetleg erdei pacsirta, parlagi pityer, cigánycsuk, sárga billegető szedeget. A jószág a fák alá telepedve hűsöl nagy melegben, a sarjadó cserjéket, famagoncokat azonban gondosan lelegelik.

A fáslegelők beerdősülése érdekes módon pusztulásra ítéli a nagy magányos fákat, hiszen fotoszintetizáló felületének jó része a mindenfelé szétálló ágakon van; magányosan képesek voltak így nőni. Ha azonban sűrű fák nőnek fel mellettük, lassan elsorvadnak.

Mit tehetünk a fáslegelőkért?

• Meglevő, felismerhető fáslegelők állapotának felmérése
• A fák közötti cserjék és idegenhonos növényzet eltávolítása
• Hagyományos pásztorló legeltetés
• Védőkerítéssel körbevett, tájra jellemző fák ültetése, gondozása

Láprét

Nem mindenütt vannak láprétek hazánkban, de az biztos, hogy sokkal több tájegységben megtalálhatók, mint azt a legtöbb ember gondolná. A láp szó hallatán sokaknak ingoványos, baljós, feneketlen kotvány jut eszébe; ilyenből a tájátalakítások, lecsapolások után sajnos valóban nagyon kevés van. De a láptalajok jellegzetessége ekkor is árulkodik az eredetükről: színük koromfekete, szervesanyagtartalmuk kiemelkedően magas, sok esetben tőzeg alkotja őket, az év jó részében nyirkosak, kémhatásuk általában savas. Homokbuckák közötti mélyedésben, hegylábak medencéiben, patakvölgyekben a hazai dombságokban és sok alföldi tájon (Duna-Tisza köze, Nyírség) megtalálhatók.

A láprét olyan nyílt, esetleg néhány fűzbokorral vagy magányos fűzzel tarkított gyep, amelyre a fent részletezett talajviszonyok, a mély fekvés és az ebből adódó időszakos vízborítás jellemző, növényzete pedig nagyon egyedi, nagyban különbözik az ugyancsak időszakosan vizes, de nyaranta kiszáradó, tőztegfelhalmozódásra nem hajlamos mocsárrétektől. Egy sor orchideafaj találja meg itt életfeltételeit, de rajtuk kívül is rengeteg a védett növény. Néhány vadvirág maga ugyan nem védett, ám védett ízeltlábúak kizárólagos tápnövényeként nagy figyelmet érdemel, ilyen például a rózsafélékhez tartozó őszi vérfű, a sötét hangyaboglárka és a vérfű hangyaboglárka számára igazi kulcsfaj. 

A jó vízellátottságú lápréteknek vannak "klasszikus" madarai, például a haris, a réti fülesbagoly, a réti tücsökmadár és a nagy póling. De sok tocsogókat, időszakos vizeket kedvelő faj is örömmel fészkel az ilyen helyeken: bíbic, sárszalonka, egyes récefajok.

A láprétekre a legnagyobb fenyegetést a lecsapolás jelenti. Fél megyényi lápvilágok váltak ennek a pusztításnak az áldozataivá az elmúlt évszázadokban (Ecsedi-láp, Nagy-és Kis-Sárrét, Hanság), míg a Dunántúli-középhegységben a kis méretű lápokat a bauxitbányászatot lehetetlenné tevő karsztvíz szivattyúzása szárította ki 40-50 éve. (Utóbbi folyamat szerencsére helyenként átmenetinek bizonyult.) De nagy veszedelem az özönnövények terjeszkedése is (zöld juhar, aranyvessző).

Mit tehetünk a láprétekért?

• Valószínűleg sok száz kicsiny láprét "lappanghat" országszerte, melyeket a botanikusok, természetvédők nem ismernek. Fontos ezek felkutatása, alapos feltérképezése
• A felmérés során feltárt veszélyek ellen fel kell lépni (lecsapoló csatorna betemetése, özönnövények irtása)
• A láprétek tavaszi, nyári virágpompája a legtöbb ember számára kedves látvány, emellett az ilyen területeken zajló kaszálás vagy enyhe legeltetés kifejezetten fontos kezelési forma. Ez alapján helyi védelemre javasolható minden olyan belterületi vagy településekhez közeli láprét, ahol védett fajok élnek, és amelyek kezelése jelenleg is megfelelő

Szikes tó

Jellegzetes eurázsiai vizes élőhelyek. Bár sótartalmuk néha elég magas, mégsem azonosak a világ más részein fellelhető sós tavakkal. A szikes tavak sekélyek, vizük sokszor zavaros, átlátszatlan, kiszáradásuk teljesen természetes folyamat. A Kárpát-medencében Magyarország mai területén több tucat, azon kívül az ausztriai Fertőzugban sok kicsi, míg a szerbiai Vajdaságban több jókora méretű szikes tó található.

A szikes tavak jellegzetessége a kopár, növényzetmentes partvonal, amelyet a legeltetés is elősegít. Több olyan mocsári növényfaj (nád, zsióka) van, amely elviseli a sós viszonyokat, elterjedésük és évről évre termelődő szerves anyaguk a tavak minőségét rontja. Lecsapolásuk vagy sómentes víz bevezetése egyaránt pusztulásukat okozhatja.

A szikes tavakhoz valódi specialista élőlények kötődnek, ezek a halofita (sókedvelő) fajok. A partvonal vagy a kiszáradt meder növényei a sóballa, a sziksófű, a bajuszfű, a bajuszpázsit. A vizekben különféle alacsonyrendű rákok alkotják a táplálékbázis állati alapját, mely például kulcsfontosságú a gulipán számára. Hazánkban a szikes tavak parti zónája az egyik legkopárabb élőhelytípus, amely nagyon vonzó mind fészkelő- (széki lile, gulipán, alkalmanként kis csér), mind átvonuló madárfajoknak (partfutók, cankók, lilék). Fontos megemlíteni, hogy a szikes tavak nem a parton kezdődnek, egész vízgyűjtő területüket figyelemmel kell kísérni, hiszen a tótól távolabbi rétek, mocsárrétek általában szerves egységet alkotnak a mélyebben fekvő tavakkal.

Sajnos minden ép állapotú, vagy legalább felismerhető magyar szikes tóra három lecsapolt, tönkrement, elnádasodott egykori szikes tó jut. Sok példa van azonban arra, hogy ilyen helyzetből is van visszaút a növényzet kivágásával vagy kirágatásával, a folyamatos legeltetés megszervezésével. Meg kell vizsgálni az ilyen tavakat és a megoldáshoz szükséges pályázati forrásokat.

Mit tehetünk a szikes tavakért?

• Az Alföldön rengeteg lecsapoló csatorna okoz máig súlyos károkat, ezeket fel kell kutatni, adott esetben betemetésüket vagy műtárggyal való ellátásukat javasolni kell
• Kis tavaknál néhány lelkes önkéntes is képes csodát tenni: a nád évenkénti kikaszálása látványos eredménnyel járhat
• A földön fészkelő madárfajok költése a ragadozó vagy mindenevő emlősök miatt gyakran tönkremegy. Ha a tó kiszárad, kézi vagy könnyű gépi erővel költősziget létesíthető, ami éveken át megoldhatja ezt a problémát 

Vissza a keresztúton

 Képes beszámoló a Jézus-hegyi kőfeszület helyreállításának legfontosabb napjáról (2025. július 16.):

Állvány készül a megmaradt, 2024 nyarán kiegyenesített rész köré

A kőfaragó autója a hegyen...

...az utánfutón a letört, kipótolt szoborrész.

Ekkor már sejtettük, hogy a 300 kilós követ hatunknak kell felvinni...

A kő immár a megfelelő helyen, vagy legalábbis a közelében

A magasba emelés előtti pillanatok

Úton felfelé...

Ezek már az éjszakai órák...

Az állványbontás után.

A kar pótlását követően

Köszönet a restaurációt és a visszatételt végző Ritának, Attilának és Leventének, illetve a lelkes helyi csapatnak. A feszülettel még van aprómunka, terveink szerint szeptemberben lesz a beszentelés. 

Szalakótavédelem - egy kicsit komolyabban

12 évvel ezelőtt a szalakóta úgy döntött, hogy a Dunántúlról való kipusztulása csak egy kisiklás volt és itt az ideje helyrekalapálni a dolgokat. A nagyobb mezőföldi gyepeken és a Zámolyi-medencében szép lassan növekedett az állomány, így Pátka környékén is elkezdtem odvakat kihelyezni. A munka gyümölcse több évre rá ért be, 2021 óta völgy-hidas odvakban is fészkelnek szalakóták. De amíg 2019-ben a legoptimistább forgatókönyvem 30-40 pár szalakótát jósolt Fejérben, a valóság minden képzeletünket túlszárnyalta. 2023-ban a populáció elérte a 100 párat, jelenleg már csak becsülni tudunk, hiszen természetes odvakat is talál a madarunk megyeszerte. 120-130 pár jelenleg nem tűnik durva túlbecslésnek... A Sárrétet átszelve visszafoglalták Veszprém megyét, lent délen már vannak tolnai költések is. Teljesen reális, hogy néhány éven belül a szalakóta végigrobog a legelőkkel, öreg gyümölcsösökkel tarkított Balaton-felvidéken, Káli-medencén, Bakonyalján, eléri a Kisalföldet és bekopogtat Ausztria és Szlovákia kapuján.

Éppen erről szól ez a bejegyzés. Januári FETA találkozónkon mesélte Lendvai Gábor természetvédő, hogy egy nemzetközi szalakóta konferencián egy szlovák kolléga nekiszegezte a kérdést: "Mikor érkezik meg a szalakóta Szlovákiába?" Bevallom, a dolog megrázott. Kis helyi szervezet tagjaként nem gondoltam (eddig) arra, hogy amit csinálunk, annak nemzetközi hatása is lehet. Pedig az évekkel ezelőtti "Szalakóták, irány észak!" bejegyzéscím már jó helyen kapisgált, de a dolgot bizony ki lehet és ki is kell tágítani. Van két természetes észak-déli zöldfolyosónk, ahol még nem telepedett meg a madarunk, ezeket végigodvazva kialakíthatjuk azokat a perempopulációkat, amelyek aztán Komárom-Esztergom és Győr-Moson-Sopron felé terjeszkedhetek tovább, azaz azokba a megyékbe, amelyeknél a Duna már egyben az országhatárt jelenti.

A Móri-árok van nyugatabbra, ide már helyeztem ki egy odút (Fehérvárcsurgó-Igarpuszta), de ez nem egy program része volt, inkább csak nagyon megtetszett a helyszín. A Váli-völgy azonban más ügy. Eleve rossz a lelkiismeretem vele kapcsolatban, ugyanis Pátkáról éveken át nehezemre esett kelet felé elindulni, miközben még kerékpárral is könnyen elérhető távolságra van. Másoknak is voltak ilyen jellegű gondjaik, klasszikus "senki földje", örömmel veszi a szakma, ha valaki vállalja a vele való törődést.

2023 májusában már végiglátogattam a Kajászó és Alcsútdoboz közötti, szalakóta számára szóba jöhető gyepeket, de csak két évre rá lett a tervből valóság. Közben, mint emlékezetes, az odúellátás hajója is léket kapott, EBBEN a bejegyzésben morfondíroztam azon, hogy mérsékelt kézügyesség ide vagy oda, alighanem kénytelen leszek magam összedobni nagy D-odvakat. Aztán kaptam egy levelet... Turi Gábor lovasberényi madárbarát, a kisKÓCSAG évkönyv lelkes rendelője évről évre. Mint kiderült, olvasta a bejegyzést, van egy remekül felszerelt asztalosműhelye és örömmel segítene bármilyen hagyományos odú vagy láda legyártásában. Kapva kaptam az alkalmon, vittem a deszkákat és néhány kritériumot, majd alig két hétre rá már a kész odvakért siettem. Hálásan köszönöm ezúton is, lesz folytatás!

Az odvak festés és a tető rászerelése előtt

Már fenn a tető, festés utáni száradás

Május 2-án elhoztam az odvakat, 3-án pedig Ágoston fiammal már poroltunk is kelet felé, hogy egy kellemes, szűk délelőttnyi munkával alkalmassá tegyük a szalakótáknak a Váli-völgyet. 

Az akció csak azért nem lehetett teljes, mert e sorok írásakor még tart a száj- és körömfájás miatt járványügyi vészhelyzet, ezért a marhalegelőkre nem mentünk be, csak a Váli-víz partján levő alkalmas gyepekhez tettük az odvakat. Alább egy rögtönzött képes beszámoló következik, részben Ágoston fotóival.

Délre irányozott odú lólegelő közelében Kajászó határában

A nap egyik legpozitívabb élménye volt a beszélgetés a háttérben levő tehenek és lovak gazdájával. Amilyen elképzelései és tervei vannak, a szalakóta itt nagyon jól fogja magát érezni...

Odú Vál határában

Ezt látja majd a fenti odúból a szalakóta

Egy újabb képpár Tabajdon. Odú a szürke nyáron...

...ráirányozva a lovaspóló klub nyírt pályájára és a mögötte levő lovardára

Tabajdi életkép, ezt látja majd a szalakóta, beleértve a juhokat balra hátul

Odúkihelyezés a nyárias melegben Tabajd határában

Élőhelyekért, közösen

2006 tavaszán, még egyetemistaként történt velem valami. Angol szakfordítóként volt egy amerikai (texasi) születésű tanárom, akivel gyakran csevegtünk aktuális dolgokról. A választás került szóba, én mondtam, hogy nem szavazok, mert senki nem azt mondja, amit hallani szeretnék. Mire ő azt vágta rá: akkor pártot kell alapítani.

Valami ilyesféle történik ezekben a napokban. Szó esett az aszal-völgyi cserjeirtásról, ahol összejött kis csapatunk újra, vágtuk a galagonyát, áttárgyaltunk ezeregy ökológiai problémát, eszmei-elvi síkon megváltottuk a világot. Így pattant ki háromnegyed részben viccből az ötlet, hogy a Magyar madártani és Természetvédelmi Egyesületen belül alapítani kellene egy Élőhelyvédelmi Szakosztályt. Szombaton késő délelőtt történt mindez, estefelé már nagyon lelkes voltam, vasárnap pedig már mások is azok voltak. E sorokat szerdán írom, az Egyesületnél vezetőségi szinten tudnak már az ötletről, elkészült és javaslatokra vár egy szervezeti és működési szabályzat tervezet, véleményezés alatt van a logó ötlete. 

Nem tűnik úgy, hogy innen vissza akarnánk táncolni; egy mind méretét, mind eredményeit nézve tekintélyes szervezet struktúrájában találtunk egy hiányosságot, amit most szeretnénk pótolni. 18 év elteltével azt teszem, amit a tanárom javasolt, de az élőhelyek védelme persze nem hasonlítható össze a politikai pártokkal. Mert annál százszor, ezerszer fontosabb.

Az elsődleges célunk az élőhelyekért tevőlegesen tenni akaró személyek összefogása. Hogy akinek van jó ötlete, sikeres tapasztalata, az megoszthassa másokkal, aki elkeseredik, az új lendületet kapjon, akinek van lelkesedése és tettvágya, de nem tudja, mit csináljon, az hozzáférjen a tudáshoz, hogy nekikezdhessen a világ jobbá tételének.

Fontos feladat az országban működő természetvédelmi szervezetekkel való konstruktív együttműködés, különösen aktuális az európai természet-helyreállításban való aktív részvétel minden lehetséges elméleti és gyakorlati módon. Ha mindez megvalósul, akkor az egy nagyon intenzív csapatmunka eredménye lesz, a "VÖLGY-HÍD"-nak ehhez csupán annyi köze van, hogy egy általunk meghirdetett cserjeirtáson pattant ki a szikra.