Mérgek nélkül a pockok ellen - Útmutató gazdálkodóknak

 

Hím vörös vércse

A modern mezőgazdaság óriási vegyszeres nyomást jelent a környezetre. A jelenlegi támogatási rendszer mellett a minél magasabb termésátlagok hajszolása kártékony és felelőtlen dolog. Minden felelősen gondolkodó gazdálkodónak be kellene rendezkednie arra, hogy növényvédelmi problémáinak minél nagyobb hányadát a természet rendszereire bízza. Egy rovarölőkkel nem kezelt táblában rengeteg olyan ragadozó rovar él, melyek hatékonyan vissza tudják szorítani a kártevőket, például katicák, fátyolkák a levéltetveket, fürkészdarazsak a különféle molyok lárváit, stb. Ugyanez a helyzet a mezei pocokkal is. Több tucat madár- és emlősfaj fogyasztja ezt a rágcsálót, mi pedig tudunk nekik segíteni abban, hogy vadászatuk hatékonyabb legyen!

A T-fa

Lucernatábla szegélyébe tartósan leásott, alul gyámokkal megerősített T-fa, rajta vörös vércsével

Csaknem száz éves, rendkívül egyszerű „találmány”. Azon az elven alapul, hogy egyes ragadozómadarak valamilyen magad ponton ülve figyelik az alattuk levő földfelszínt és onnan csapnak le a lyukból előmerészkedő pocokra. Csakhogy egy szántó belsejében ilyen magaslatok nincsenek, kivéve a távvezetékeket, ott azonban a védett madarakat az áramütés fenyegeti.

Egy legalább másfél méteres, földbe levert karó már nagy segítség a szinte csak mezei pocokkal táplálkozó egerészölyv és erdei fülesbagoly számára. Még kényelmesebb, ha a karó tetején van egy keresztrúd. Magassága lehet jóval nagyobb (akár 3-4 méteres) akkor, ha nem kell munkák miatt beszedni és újra kihelyezni.

T-fán üldögélő egerészölyv

Régen a parcellák sarkát szívesen jelölték mezsgyeoszlopokkal. Érdemes feleleveníteni a hagyományt, hiszen ellátják a T-fa feladatát is. Telente egy „ragadozó énekes”, a pockokat szívesen kapdosó nagy őrgébics is örömmel megül ezeken:

A vércseláda

A vörös vércse a sólyomfélék családjának tagja, fészket nem épít, elhagyott varjú- vagy szarkafészekben neveli fiókáit (hasonlóan az erdei fülesbagolyhoz). Ha a tábla mellett fasor vagy erdősáv húzódik, elképzelhető, hogy madarunk már eleve költ benne. Egy-egy lucerna- vagy vetettfűtábla azonban olyan gazdag táplálékforrás, hogy költőláda kihelyezésével a vércse nagy eséllyel a közelbe csábítható.

Nagy a család, sok az éhes száj. Tucatnyi mezei pocok jár naponta az ekkora vércsefiókáknak

A vércsepár 4-5 fiókát nevel fel, miközben ők maguk is táplálkoznak, étrendjük zöme mezei pocokból áll. Ha tehát 8-10 hektáronként egy-egy lakott vércseláda van a gazdaságban, akkor a mezei pockok tömeges felszaporodására sokkal kisebb az esély.

A vércse számára a költőláda annyira vonzó, hogy akár fátlan környezetben is elfoglalja. Ehhez kell egy legalább 3,5 méteres, stabilan leásott oszlop, arra kerül majd a láda. Villanyoszlopra csak abban az esetben tegyünk ládát, ha a keresztvas műanyag (általában zöld színű) papuccsal le van szigetelve! Ellenkező esetben a madarak valószínűleg áramütést fognak szenvedni.

Faoszlopon levő ládában üldögélő, már röpképes vörös vércse fiókák

Élő fára érdemes dróttal rögzíteni a ládát, a szegelés maradjon a faoszlopra vagy a túlságosan vastag törzsű fákra, minimum 3, de inkább 4 méter magasra.

A vércseláda méretei (centiméterben):

Anyaga szabvány deszka (OSB-lap használata nem javasolt). Élettartamát jelentősen növeli a festés, illetve a tető befedése (bitumenzsindely, bádogozás, rácsavarozott műanyag lap, stb.)

A ládába aprószemű, mosott, gömbölyű kavics kerüljön. Ha ez nem áll rendelkezésre, használhatunk faforgácsot, fűrészport, ágdarálékot is. Az a lényeg, hogy a láda fenekén legalább 3-5 cm vastagon álljon ez a réteg.

A láda sose nézzen az uralkodó szélirány felé. Ez hazánkban jellemzően az északkeleti vagy az északnyugati irány. Kedvező a délies kitettség. Ha a láda fára kerül, az elé lógó ágakat gondosan le kell vágni.

A láda karbantartása igen egyszerű. Ha a madarak elfoglalják, pár évente elegendő felmászni költési időn kívül (nyár közepétől tél végéig), hogy felfrissítsük a fenékre szórt anyagot és leellenőrizzük a láda állapotát.

Ennek a ládának ez volt az utolsó szezonja. A fiókák szerencsésen kirepültek belőle, de utána selejtezésre került.

További segítőtársak

A vércseládába alkalmilag más madárfajok is megtelepedhetnek. A mezei pocok szempontjából a legnagyobb jelentősége leggyakoribb baglyunknak, az erdei fülesbagolynak van. Az ő igényei tökéletesen megegyeznek a vörös vércséével, csak éppen munkáját teljes csendben és éjjel végzi. Tápláléka mezőgazdasági területen kb. 95-98 %-ban mezei pocok.

Telente nem csak a nagy őrgébics szed vámot a pockokból, hanem két észak-európai ragadozó is. A gatyás ölyv előszeretettel használja a T-fákat. Hazájában a mezei pocokénál is megdöbbentőbb elszaporodásra hajlamos lemming a fő tápláléka.

A gatyás ölyv nagyobb rokonánál, az egerészölyvnél, tollazata pedig világosabb (Fotó: Kovács Gábor)

A kékes rétihéja lassú repüléssel járja be a szántóföldeket, dűlőutak mellékét, vízlevezető árkokat. Alkalmilag felül T-fára, ez azonban annyira nem jellemző viselkedése.

Kékes rétihéja tojó vadászat közben (Fotó: Kovács Gábor)

A lucernaföldeken élő pockokat ezen kívül varjúfélék, sirályok, fehér gólya, nagy kócsag, barna rétihéja, vörös róka, aranysakál és menyét is tizedelheti.

Becsüljük meg ezt a segítséget, NE HASZNÁLJUNK RÁGCSÁLÓIRTÓ SZEREKET A GAZDASÁGBAN! 

A vércsék telepítésével vagy bármilyen, mezőgazdasági területen felmerülő természetvédelmi kérdéssel kapcsolatban keresse a "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítványt!

Kovács Gergely Károly 06-30-598-6002

jarosi.kovacs@gmail.com