Győztest hirdetünk - az Év Élőhelye 2026

 

Sokáig a láprétnek állt a zászló, de a szavazás felénél az addigi második helyezett megrázta magát és végül simán győzött. Az első alkalommal meghirdetett Év Élőhelye akcióban 2026-ban a fáslegelő lesz a figyelem középpontjában.

Ismeretterjesztő cikkeket jelentetünk meg, felhívjuk a figyelmet e mesterséges élőhely telepítésének hasznára, a vele kapcsolatos pályázati forrásokra. Kirándulásokat szervezünk az ország több pontján, hogy azok is gyönyörködhessenek ezekben az érdekes legelőkben, akik korábban nem ismerték őket.

Év élőhelye - Szavazzon a kedvencére!

Év madara, év emlőse, év hala, év kétéltűje/hüllője, év ízeltlábúja, év vadvirága, év fája, év ásványa... meg még amit elfelejtettem. A nagyközönség igazán válogathat, hogy kedvenceit beszavazza, hogy aztán egy éven át ezekre vetüljön a legtöbb figyelem. A kezdeményezéshez a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Élőhelyvédelmi Szakosztálya is szeretne a maga eszközeivel csatlakozni, ezért hagyományteremtő jelleggel meghirdetjük az ÉV ÉLŐHELYE programot.

Több fenti akcióhoz hasonlóan három lehetőség közül lehet választani, a határidő december közepe. A szavazás ITT lehetséges. Hogy megkönnyítsük a választást, íme a három jelölt rövid bemutatása betűrendben:

Fáslegelő

Egy kis nyelvművelés: a kérdőíven külön írtuk, aztán arra jutottunk, hogy a helyes írásmód az egybeírás. A fáslegelő ugyanis több annál, mint "legelő egy-két fával". A fáslegelő egy évszázadokkal ezelőtt elterjedt, mára megritkult élőhelytípus, amelynek fennmaradása teljes mértékben az embertől függ. A fáslegelő magára hagyva ugyanis becserjésedik, beerdősül, ami a természetes szukcesszió velejárója. De a zárt erdő már nem alkalmas egy sor olyan élőlénynek, amelyek a fáslegelőket nagyon kedvelik. 

Az alapot a legelők növényzete jelenti, számos szép vadvirággal. Rájuk és a legelő jószág trágyájára épül a tápláléklánc második szintje, az ízeltlábúak és egyéb gerinctelenek. A nagyra nőtt, a legelőn szigetszerűen álló öreg fák odvai, lombkoronája nagyon sok állatnak nyújtanak menedéket: denevérek, gyíkok, odúlakó madarak és természetesen rengeteg rovar. 

Talán a leglátványosabb szint a madaraké: füleskuvik, szalakóta, búbosbanka, vörös- és kék vércse, nyaktekercs, zöld küllő, seregély népesíthetik be a fák környékét, a legelőn pedig mezei és esetleg erdei pacsirta, parlagi pityer, cigánycsuk, sárga billegető szedeget. A jószág a fák alá telepedve hűsöl nagy melegben, a sarjadó cserjéket, famagoncokat azonban gondosan lelegelik.

A fáslegelők beerdősülése érdekes módon pusztulásra ítéli a nagy magányos fákat, hiszen fotoszintetizáló felületének jó része a mindenfelé szétálló ágakon van; magányosan képesek voltak így nőni. Ha azonban sűrű fák nőnek fel mellettük, lassan elsorvadnak.

Mit tehetünk a fáslegelőkért?

• Meglevő, felismerhető fáslegelők állapotának felmérése
• A fák közötti cserjék és idegenhonos növényzet eltávolítása
• Hagyományos pásztorló legeltetés
• Védőkerítéssel körbevett, tájra jellemző fák ültetése, gondozása

Láprét

Nem mindenütt vannak láprétek hazánkban, de az biztos, hogy sokkal több tájegységben megtalálhatók, mint azt a legtöbb ember gondolná. A láp szó hallatán sokaknak ingoványos, baljós, feneketlen kotvány jut eszébe; ilyenből a tájátalakítások, lecsapolások után sajnos valóban nagyon kevés van. De a láptalajok jellegzetessége ekkor is árulkodik az eredetükről: színük koromfekete, szervesanyagtartalmuk kiemelkedően magas, sok esetben tőzeg alkotja őket, az év jó részében nyirkosak, kémhatásuk általában savas. Homokbuckák közötti mélyedésben, hegylábak medencéiben, patakvölgyekben a hazai dombságokban és sok alföldi tájon (Duna-Tisza köze, Nyírség) megtalálhatók.

A láprét olyan nyílt, esetleg néhány fűzbokorral vagy magányos fűzzel tarkított gyep, amelyre a fent részletezett talajviszonyok, a mély fekvés és az ebből adódó időszakos vízborítás jellemző, növényzete pedig nagyon egyedi, nagyban különbözik az ugyancsak időszakosan vizes, de nyaranta kiszáradó, tőztegfelhalmozódásra nem hajlamos mocsárrétektől. Egy sor orchideafaj találja meg itt életfeltételeit, de rajtuk kívül is rengeteg a védett növény. Néhány vadvirág maga ugyan nem védett, ám védett ízeltlábúak kizárólagos tápnövényeként nagy figyelmet érdemel, ilyen például a rózsafélékhez tartozó őszi vérfű, a sötét hangyaboglárka és a vérfű hangyaboglárka számára igazi kulcsfaj. 

A jó vízellátottságú lápréteknek vannak "klasszikus" madarai, például a haris, a réti fülesbagoly, a réti tücsökmadár és a nagy póling. De sok tocsogókat, időszakos vizeket kedvelő faj is örömmel fészkel az ilyen helyeken: bíbic, sárszalonka, egyes récefajok.

A láprétekre a legnagyobb fenyegetést a lecsapolás jelenti. Fél megyényi lápvilágok váltak ennek a pusztításnak az áldozataivá az elmúlt évszázadokban (Ecsedi-láp, Nagy-és Kis-Sárrét, Hanság), míg a Dunántúli-középhegységben a kis méretű lápokat a bauxitbányászatot lehetetlenné tevő karsztvíz szivattyúzása szárította ki 40-50 éve. (Utóbbi folyamat szerencsére helyenként átmenetinek bizonyult.) De nagy veszedelem az özönnövények terjeszkedése is (zöld juhar, aranyvessző).

Mit tehetünk a láprétekért?

• Valószínűleg sok száz kicsiny láprét "lappanghat" országszerte, melyeket a botanikusok, természetvédők nem ismernek. Fontos ezek felkutatása, alapos feltérképezése
• A felmérés során feltárt veszélyek ellen fel kell lépni (lecsapoló csatorna betemetése, özönnövények irtása)
• A láprétek tavaszi, nyári virágpompája a legtöbb ember számára kedves látvány, emellett az ilyen területeken zajló kaszálás vagy enyhe legeltetés kifejezetten fontos kezelési forma. Ez alapján helyi védelemre javasolható minden olyan belterületi vagy településekhez közeli láprét, ahol védett fajok élnek, és amelyek kezelése jelenleg is megfelelő

Szikes tó

Jellegzetes eurázsiai vizes élőhelyek. Bár sótartalmuk néha elég magas, mégsem azonosak a világ más részein fellelhető sós tavakkal. A szikes tavak sekélyek, vizük sokszor zavaros, átlátszatlan, kiszáradásuk teljesen természetes folyamat. A Kárpát-medencében Magyarország mai területén több tucat, azon kívül az ausztriai Fertőzugban sok kicsi, míg a szerbiai Vajdaságban több jókora méretű szikes tó található.

A szikes tavak jellegzetessége a kopár, növényzetmentes partvonal, amelyet a legeltetés is elősegít. Több olyan mocsári növényfaj (nád, zsióka) van, amely elviseli a sós viszonyokat, elterjedésük és évről évre termelődő szerves anyaguk a tavak minőségét rontja. Lecsapolásuk vagy sómentes víz bevezetése egyaránt pusztulásukat okozhatja.

A szikes tavakhoz valódi specialista élőlények kötődnek, ezek a halofita (sókedvelő) fajok. A partvonal vagy a kiszáradt meder növényei a sóballa, a sziksófű, a bajuszfű, a bajuszpázsit. A vizekben különféle alacsonyrendű rákok alkotják a táplálékbázis állati alapját, mely például kulcsfontosságú a gulipán számára. Hazánkban a szikes tavak parti zónája az egyik legkopárabb élőhelytípus, amely nagyon vonzó mind fészkelő- (széki lile, gulipán, alkalmanként kis csér), mind átvonuló madárfajoknak (partfutók, cankók, lilék). Fontos megemlíteni, hogy a szikes tavak nem a parton kezdődnek, egész vízgyűjtő területüket figyelemmel kell kísérni, hiszen a tótól távolabbi rétek, mocsárrétek általában szerves egységet alkotnak a mélyebben fekvő tavakkal.

Sajnos minden ép állapotú, vagy legalább felismerhető magyar szikes tóra három lecsapolt, tönkrement, elnádasodott egykori szikes tó jut. Sok példa van azonban arra, hogy ilyen helyzetből is van visszaút a növényzet kivágásával vagy kirágatásával, a folyamatos legeltetés megszervezésével. Meg kell vizsgálni az ilyen tavakat és a megoldáshoz szükséges pályázati forrásokat.

Mit tehetünk a szikes tavakért?

• Az Alföldön rengeteg lecsapoló csatorna okoz máig súlyos károkat, ezeket fel kell kutatni, adott esetben betemetésüket vagy műtárggyal való ellátásukat javasolni kell
• Kis tavaknál néhány lelkes önkéntes is képes csodát tenni: a nád évenkénti kikaszálása látványos eredménnyel járhat
• A földön fészkelő madárfajok költése a ragadozó vagy mindenevő emlősök miatt gyakran tönkremegy. Ha a tó kiszárad, kézi vagy könnyű gépi erővel költősziget létesíthető, ami éveken át megoldhatja ezt a problémát 

Szalakótavédelem - egy kicsit komolyabban

12 évvel ezelőtt a szalakóta úgy döntött, hogy a Dunántúlról való kipusztulása csak egy kisiklás volt és itt az ideje helyrekalapálni a dolgokat. A nagyobb mezőföldi gyepeken és a Zámolyi-medencében szép lassan növekedett az állomány, így Pátka környékén is elkezdtem odvakat kihelyezni. A munka gyümölcse több évre rá ért be, 2021 óta völgy-hidas odvakban is fészkelnek szalakóták. De amíg 2019-ben a legoptimistább forgatókönyvem 30-40 pár szalakótát jósolt Fejérben, a valóság minden képzeletünket túlszárnyalta. 2023-ban a populáció elérte a 100 párat, jelenleg már csak becsülni tudunk, hiszen természetes odvakat is talál a madarunk megyeszerte. 120-130 pár jelenleg nem tűnik durva túlbecslésnek... A Sárrétet átszelve visszafoglalták Veszprém megyét, lent délen már vannak tolnai költések is. Teljesen reális, hogy néhány éven belül a szalakóta végigrobog a legelőkkel, öreg gyümölcsösökkel tarkított Balaton-felvidéken, Káli-medencén, Bakonyalján, eléri a Kisalföldet és bekopogtat Ausztria és Szlovákia kapuján.

Éppen erről szól ez a bejegyzés. Januári FETA találkozónkon mesélte Lendvai Gábor természetvédő, hogy egy nemzetközi szalakóta konferencián egy szlovák kolléga nekiszegezte a kérdést: "Mikor érkezik meg a szalakóta Szlovákiába?" Bevallom, a dolog megrázott. Kis helyi szervezet tagjaként nem gondoltam (eddig) arra, hogy amit csinálunk, annak nemzetközi hatása is lehet. Pedig az évekkel ezelőtti "Szalakóták, irány észak!" bejegyzéscím már jó helyen kapisgált, de a dolgot bizony ki lehet és ki is kell tágítani. Van két természetes észak-déli zöldfolyosónk, ahol még nem telepedett meg a madarunk, ezeket végigodvazva kialakíthatjuk azokat a perempopulációkat, amelyek aztán Komárom-Esztergom és Győr-Moson-Sopron felé terjeszkedhetek tovább, azaz azokba a megyékbe, amelyeknél a Duna már egyben az országhatárt jelenti.

A Móri-árok van nyugatabbra, ide már helyeztem ki egy odút (Fehérvárcsurgó-Igarpuszta), de ez nem egy program része volt, inkább csak nagyon megtetszett a helyszín. A Váli-völgy azonban más ügy. Eleve rossz a lelkiismeretem vele kapcsolatban, ugyanis Pátkáról éveken át nehezemre esett kelet felé elindulni, miközben még kerékpárral is könnyen elérhető távolságra van. Másoknak is voltak ilyen jellegű gondjaik, klasszikus "senki földje", örömmel veszi a szakma, ha valaki vállalja a vele való törődést.

2023 májusában már végiglátogattam a Kajászó és Alcsútdoboz közötti, szalakóta számára szóba jöhető gyepeket, de csak két évre rá lett a tervből valóság. Közben, mint emlékezetes, az odúellátás hajója is léket kapott, EBBEN a bejegyzésben morfondíroztam azon, hogy mérsékelt kézügyesség ide vagy oda, alighanem kénytelen leszek magam összedobni nagy D-odvakat. Aztán kaptam egy levelet... Turi Gábor lovasberényi madárbarát, a kisKÓCSAG évkönyv lelkes rendelője évről évre. Mint kiderült, olvasta a bejegyzést, van egy remekül felszerelt asztalosműhelye és örömmel segítene bármilyen hagyományos odú vagy láda legyártásában. Kapva kaptam az alkalmon, vittem a deszkákat és néhány kritériumot, majd alig két hétre rá már a kész odvakért siettem. Hálásan köszönöm ezúton is, lesz folytatás!

Az odvak festés és a tető rászerelése előtt

Már fenn a tető, festés utáni száradás

Május 2-án elhoztam az odvakat, 3-án pedig Ágoston fiammal már poroltunk is kelet felé, hogy egy kellemes, szűk délelőttnyi munkával alkalmassá tegyük a szalakótáknak a Váli-völgyet. 

Az akció csak azért nem lehetett teljes, mert e sorok írásakor még tart a száj- és körömfájás miatt járványügyi vészhelyzet, ezért a marhalegelőkre nem mentünk be, csak a Váli-víz partján levő alkalmas gyepekhez tettük az odvakat. Alább egy rögtönzött képes beszámoló következik, részben Ágoston fotóival.

Délre irányozott odú lólegelő közelében Kajászó határában

A nap egyik legpozitívabb élménye volt a beszélgetés a háttérben levő tehenek és lovak gazdájával. Amilyen elképzelései és tervei vannak, a szalakóta itt nagyon jól fogja magát érezni...

Odú Vál határában

Ezt látja majd a fenti odúból a szalakóta

Egy újabb képpár Tabajdon. Odú a szürke nyáron...

...ráirányozva a lovaspóló klub nyírt pályájára és a mögötte levő lovardára

Tabajdi életkép, ezt látja majd a szalakóta, beleértve a juhokat balra hátul

Odúkihelyezés a nyárias melegben Tabajd határában

Mi elő nem kerül...

Az aktív természetvédelem egyik fontos eleme a felmérés. Ez talán a legkellemesebb, ez az, amiből a laikus annyit lát, hogy lopjuk a napot, mászkálunk nagy vígan a zöldben, mint akinek semmi dolga a világon. Tekintsünk el attól, hogy a legtöbb áramütött tetem, illegális szemétkupac és más rémség ilyenkor kerül elő, inkább nézzük, mifélékbe sikerült belebotlani jártunkban-keltünkben. A kormos csáté zsombékoló lápréti egyszikű, a kisebb sásokra emlékeztet, de fekete virágzata egész vegetációs időszakban feltűnő. Védett növény. Egyik termőhelye az egykori Bicske-Székesfehérvár vasútvonal pátkai szakaszán a töltés melletti, feltehetően anyagnyerő helyként szolgáló gödörben kialakult kékperjés láprét. Eddig ennek a helynek ez a növény a legizgalmasabb lakója; tavaly rábukkantam néhány tő mocsári kosborra is, illetve van itt őszi vérfű is, de a hozzá kötődő lepkék jelenléte eddig nem nyert bizonyítást.

Nagyon szép csátéállomány díszít egy székesfehérvári belterületi rétet is (Feketehegy városrész). A helyszín fontosságára Staudinger István hívta fel a figyelmemet az első FETA megbeszélésén, azóta időről időre ellátogatok ide, gyűjtöm az anyagot egy jövőbeli védetté nyilvánításhoz. A részben legeltetett (hangsúlyozom, belterületen vagyunk!) réten bőven van őszi vérfű és a hangyaboglárkák is, ám az igazi gyöngyszem egy a csátéhoz hasonlóan egyszikű faj, a lápi nyúlfarkfű. Idén rátaláltam a Zámolyi-víztározó mellett, felismertem a korábban nem látott növényt, így ezen a megbolydult tavaszon pontosan tudtam, hogy a faj virágzik, csak keresni kell. Sikerült. Nem egyszerű ügy pedig... A képen középen az a világos folt a virágzat.

Szintén egy FETA alkalmából a székesfehérvári belvízvédelmi szakember hívta fel a figyelmünket egy maroshegyi kis záportározóra, amelyről korábban nem is tudtam. A pokoli ütemben beépülő városrészben felbecsülhetetlen értékű ez a másfél hektáros, önkormányzati tulajdonú gyep, melyen 2023-ban egy elvirágzott kosbor kóróját már megtaláltam, de a sok "orchideajelző" növény alapján sejteni lehetett, hogy még nem merült ki a készlet. Arra azonban, hogy 20 tő fokozottan védett pókbangó kerül elő, bevallom, nem számítottam. (Agárkosborra igen, de az nem volt...) A háttérben egy épülő ház fehérlik, ezt a kis rétet azonban igyekszünk megóvni, már a találás délutánján elkezdtük a helyi képviselőnővel újratervezni az ide szánt játszóteret a növények érdekében...

Az agárkosbor hazánk egyik leggyakoribb orchideája, amely a Hortobágyon tízezerszámra nő, a mi működési területünkön is sok helyen megtalálható (kezdve saját udvarunkkal, ahol évek óta 3 tő nyílik...). Idén tavasszal ismét előkerült a Császár-víz mentén (Csala közelében és a Zámolyi-víztározónál), illetve a Borszéki utcai lápréten (lásd a lenti képen). A keresés nem volt eredményes az Aradi utcai lápréten és a Gödör utcai réten (pedig a kísérő fajok megvannak).

Keresgélés, bogarászás folytatódik...

Boglárka-nap

A harmadik évben a tavalyi esőnapi kalandok folytán a negyedik fehérvári lepketúra zajlott 2019. augusztus 1-én a szokott helyszínen, a Borszéki és Szalontai utcák melletti réteken. Legalább kéttucatnyi résztvevő, az ideálisnál talán élénkebb szél, de emiatt kellemes hőmérséklet és sok érdeklődő kérdés: dióhéjban így lehetne összefoglalni a délelőttöt.

Kedves meglepetésként végre egy Boglárkát is köszönthettünk, legfiatalabb két túrázónk egyike, a nagypapával érkező egyik kislány ünnepelte a névnapját természetjárással. A szokásosan vegyes korú csapat igazán mindenre kíváncsi volt, a lepkék életmódján, határozásán, védelmén túl a vakondtúrásokból előkerülő, a terület vizes múltjáról árulkodó csigamaradványokra, a Város Tüdeje programra, a vadvirágokra.

A Borszéki úti rétek legmagasabb pontja kaszált löszgyep. Itt is van jócskán látnivaló.

A Borszéki úton a kaszálás után még csak most sarjadnak a vérfüvek, 1-2 hét múlva itt hatalmas lesz a nyüzsgés. A Szalontai utcán a vérfű szépen virágzott, és a kaszálótarló csodálatos virágmezővel várt bennünket. Staudinger István a lepkehálóval egy sor egyéb lepkét is fogott, még a legközönségesebb fajok is nagy élményt nyújtottak, hiszen a laikusoknak ritkán van alkalmuk közelről megfigyelni ezeket a mozgékony élőlényeket.

A Szalontai utcai rét vasút melletti része a sötét hangyaboglárka egyik legbiztosabb lelőhelye

Csete Gábor, a Városgondnokság természetvédelmi referense azt a remek hírt is közölte, hogy a rétek talán már jövőre védelem alá kerülhetnek. Ki tudja, 2020 augusztusában talán már a kócsagos tábla mellett sétálunk be lepkéket nézni...? A három szóban forgó maroshegyi terület védetté nyilvánítási javaslata ITT olvasható.

Sötét hangyaboglárka Staudinger István mutatóujján sütkérezik

A Fehérvári Médiacentrum videója ITT tekinthető meg.

Lepkék nyomában éjjel-nappal

Amióta megjelent a hazánk nappali nagylepkéit bemutató nagyszerű könyv, sokkal több lepkefajt észlelek a mindennapok során, addig ugyanis jóformán fel se figyeltem a megrebbenő, számomra (szakirodalom híján) meghatározhatatlan lepkékre. Azóta sok minden történt, a hangyaboglárkák felkutatásában és védelmében is szerepet vállal alapítványunk. De idén nyáron egy teljesen új területre is elkalandoztunk a témában.

Dolomit kéneslepke Fövenypusztán
Fövenypuszta az utóbbi másfél évben sokkal fontosabb szerepet játszik az alapítvány életében, mint azt a honlap alapján sejteni lehetne. Nem szoktuk titkolni a kudarcokat, most azonban csak akkor tárjuk a nyilvánosság elé ennek az értékes területnek az ügyét, ha már biztosan megnyugtatóan rendeződik. Addig is legyen elég annyi, hogy csodás állományban repült a fokozottan védett dolomit kéneslepke idén májusban is.

Dolomit kéneslepke: a határozóbélyeg a sötét foltban levő picike világos "szem"

Új hangyaboglárka-populációk felfedezése

A cím egy kicsit csalóka. Az idén felfedezett két új állomány közül az egyik nem tekinthető valódi populációnak. A Zámolyi-medencétől a Császár-víz-völgy egyes pontjai és Székesfehérvár érintésével egészen a Sárvíz-völgyig gyöngyfüzérszerűen sorakoznak a kisebb-nagyobb láprétmaradványok, ahol pedig van őszi vérfű, ott valamelyik hangyaboglárka is előkerül. Így aztán amikor 2017 őszén a gyerekekkel sétálván vérfűre bukkantunk a Pátkai- és Zámolyi-víztározó között félúton, megjegyeztem, hogy ide majd "szezonban" is el kell nézni. Így is lett, egy harmatos nyári reggelen egy-egy sötét- és vérfű-hangyaboglárka bizonyította a gyanú helyességét.

Harmattól csuromvizes vérfű-hangyaboglárka a Császár-víz-völgy pátkai részén.

Sokkal érdekesebb a másik helyszín, ez már egy igazi felfedezés. Amikor 2015-ben belecsöppentem a lepkészetbe, a Maroshegyen Staudinger Istvántól és Hudák Tamástól felcsipegetett információkat nyomban a lakóhelyem környékén próbáltam kamatoztatni. Sikerrel, mert meglettek a hangyaboglárkafajok a Pátkai-víztározó partján és a Császár-víz-völgyben is. De meglepő volt, hogy egy Rovákja-parti, azaz lovasberényi csodás vérfüves rétfolton miért nincsenek ott ezek a fajok. Azóta minden évben kerestük őket ott, sikertelenül. A boglárkaszezon elején, július második felében puszta kötelességtudatból mentem el a gyerekekkel és mindkét hangyaboglárka meglett! Mivel később nem sikerült őket újra megtalálni, gyanítom, hogy kis méretű populáció csúcsrajzásába csöppentünk bele.

Hamisítatlan bizonyítókép, ne a minőséget nézzék: egy sötét hangyaboglárka a vérfű virágzatán a lovasberényi Rovákja-völgyben

Boglárka napi boglárkatúrák
A szeszélyes nyár megviccelt minket. Az augusztus 2-ára jó alaposan beharangozott túrát egy reggeli-délelőtti eső olyan sikeresen elmosta, hogy a Fejér Megyei Hírlap újságíróján és két kaposvári lepkebaráton kívül senki nem jött. Nekik viszont nagy élményt jelentett az előbb szemelkélő esőben, majd párás, borult időben lelkesen "viselkedő" megannyi sötét hangyaboglárka.

Hangulatjelentés 2018. augusztus 2-án: esernyő, sötét hangyaboglárka

A túrát augusztus 7-én pótoltuk, tucatnyi érdeklődő és a helyi sajtó gyűlt össze a Borszéki úton, immár igazi nyári melegben. Érdekes módon a sötét hangyaboglárka most is sokkal gyakoribb és könnyebben megfigyelhető volt, de azért sikerült a világosabb rokont, azaz a vérfű-hangyaboglárkát is megfigyelni. A Borszéki és a Szalontai utcán eltérő volt a vérfűállomány, de mindkét réten alkalmasak a virágok a peterakásra. Szót ejtettünk a vasútszélesítés okozta veszélyforrásról, az általunk javasolt megoldásról (az új vágány a jelenlegi déli oldalán fusson), láttuk a harmadik közösségi jelentőségű lepkefajt, a nagy tűzlepkét is, meg ökörszemlepkéket, szemeslepkéket, kardoslepkét, fecskét, gólyát: igazán szép bemutatót tartott a Demkóhegy ezen a nyári délelőttön is.

A legfontosabb célunk jelenleg napirenden tartani a helyi védelem kérdését, azt minden fórumon sürgetni. Aláírásgyűjtésünk is indult ez ügyben, ősszel biztosan megpróbáljuk újra átverni a kérdést az önkormányzaton.

A Fehérvári Médiacentrum helyszíni riportja ITT tekinthető meg.

Éjjeli őrjárat... sztyepplepke nyomában a Rácvölgyben
Van elég bajunk a nappali nagylepkék határozásával is, minek még belebonyolódni az éjszakai fajokba? A kérdésben van némi igazság, csak hát ha jön a hír, hogy a Rácvölgy macskahereállományában a fokozottan védett, közösségi jelentőségű sztyepplepke bábingjei kerültek elő, akkor a természetvédővel azért megfordul a világ... A pár éve publikált adatok szerint ez a faj a legnyugatabbra a gyöngyösi Sár-hegyen fordul elő, a tényleges Alföldön pedig sehol nem látták a Tiszától nyugatra... Nem kellett hát sokat győzködni, hogy Danyik Tibor rovarász, illetve Staudinger István és Csihar László (DINPI) mellé betársuljak egy éjjeli fénycsapdázásra.

Balról jobbra Csihar László, Danyik Tibor és Staudinger István

Elöljáróban annyit, hogy a célfaj nem került elő és állítólag a rovarmozgás sem volt valami acélos.  (Eső után voltunk, 11 fele már igen alacsony hőmérséklettel, ez okozhatta mindezt.) Nekem mindenesetre nagyszerű élmény volt a sok ismeretlen, éjjeli életmódja dacára színpompás és látványos ízeltlábú, melyekből némi ízelítőt ad az alábbi képválogatás. A határozásért köszönet illeti dr. Szeőke Kálmán rovarászt!

Piros szender (Deilephila porcellus)

Gyapjaslepke (Lymantria dispar)

Nyári zöld-bagoly (Trachea atriplicis)

A sztyepplepke utáni kutatás ezzel nem állt meg, augusztusban még megpróbáltam lámpánál keresni az imágókat a macskaherekórókon aszékesfehérvári Rácvölgyben, illetve egy pár éve felfedezett macskahereállományban Sárkeresztes mellett. Egyelőre nem sikerült összefutni velük.
Frissítés: Ami nekem nem sikerült, az a szakembereknek igen! Bizonyított a sztyepplepke rácvölgyi jelenléte!! A magyar tarsza és a dolomit kéneslepke után egy újabb fokozottan védett ízeltlábú az Aszal-völgy helyi természetvédelmi területen!

Erdei iskola

Az erdei iskola fogalma hazánkban eléggé ismert: olyan, nem feltétlenül erdőben levő intézmény, ahol a gyerekek a tantermektől távol, a természet közelében vagy akár benne sajátíthatnak el különféle ismereteket. Alapítványunk egyik távlati célja a táboroztatás, nagyon örülünk tehát minden olyan felkérésnek, ahol gyerekekkel vagy fiatalokkal foglalkozhatunk. Aki még nem próbálta: nagyon kemény dió a gyerekek érdeklődésének a felkeltése, fenntartása, a kor előrehaladtával egyre inkább. Ugyanakkor alapszabály, hogy őket kell megnyerni a természetvédelem ügyének.

A honlapon több alkalommal esett szó a vértesacsai Föngyöskertről, ahol évek óta évi két madaras túrát vezetünk a gyógynövényes kert látogatói számára. A kert fenntartói, a Bognár család egy turistaszállót is üzemeltetnek a Felcsút melletti Szúnyogpusztán. Bognár Irénkével tavaly beszéltünk először arról, hogy a nyár elején oda szervezett erdei iskolák programjához mi is hozzájárulnánk. Idén májusban és júniusban három egymást követő csoporttal, másodikos és negyedikes bicskei gyerekekkel mentünk el egy kicsit sétálni, figyelni a növényeket és az állatvilágot.

Felfedezőúton a szúnyogpusztai fűtengerben...

Az első túra idején még érintetlen volt a kaszálórét, ahol a jószemű másodikosok azonnal felfedeztek egy érdekes jószágot: egy tarszát, amit fotóról sajnos nem tudunk pontosabban meghatározni. Nagyon jó volt látni, mennyire érdeklődnek minden kis rovar iránt. Megnéztük a gyakori kaszálóréti növényfajokat is, a fák közül kakukk, fülemüle, a levegőből fecskék és gyurgyalagok szóltak.

Ami biztos: egy tarsza (Isophya) és nőstény. Hogy a fokozottan védett magyar tarsza -e, az jó estben jövő májusban derül ki.

A következő csoport idejére a rét le lett kaszálva, és ez a negyedikes csapat sajnos egy kissé magán viselte azt a szomorú kortünetet, hogy 10 év felé "illik" nem lelkesedni, nem érdeklődni, nem "stréberkedni". Ezen a pedagógusok harsány "Figyeljél már oda!" kiáltásai talán még rontottak is egy picit. Annál kellemesebb volt az a "kemény mag", a 20-ból 5-6 gyerkőc, aki lelkesen jött, kérdezett, ráadásul nagyon okosakat. A harmadik túra során esett az eső, így eleve csak a kemény mag vállalta a tornácon elmondott kis előadás után a sétát. Azért láttunk sok mindent, csak a fészekodúfelrakási bemutató maradt el.
Volt egy gondolatébresztő beszélgetés Irénkével. Ő az erdei iskolásoknak gazdag programot szervez, amiben bátorságpróba, íjászat, gyűrűzés, solymászat és még számos érdekesség kap helyet. Csakhogy amit én irigylésre méltó teljesítménynek véltem, abban ő elbizonytalanodott. Úgy érezte/érzi, hogy hagyni kellene a gyerekeket "unatkozni", hogy ezen átlendülve feltalálják magukat a természetben. Például hogy fel kellene verniük a sátrat a réten és ott lenni. Elindulnának -e "kalandozni" úgy, ahogyan azt vezetővel tették? Érdekes a kérdés, én is a gazdag programkínálat híve volnék, ha majd odajutunk, pedig lehet a dologban valami.
Szúnyogpuszta amúgy más érdekességet is tartogatott, erre a hónap közepén egy kis üdülés során derült fény. A hazánkban igen kevés adattal rendelkező pusztai álkérészgomba kifejezetten izgalmas  volt a rövidre rágatott lólegelőn...

A reggeli harmattól megnövő termőtest nyele nem bírja el a kalap súlyát. A gomba látható része 1-2 óra múltán elporlad.

A legelőn a lepkeélet is gazdag volt júniusban, jobbára a gyakori fajokból, mint amilyen a sakktáblalepke:

... vagy a közönséges ökörszemlepke:

Az pedig mindig szívet melengető, ha valahol népes fecskeállomány él. A szúnyogpusztai tanya legalább 20 pár füsti fecske otthona. A hónap közepén kezdtek kirepülni az első fészekalj fiókái:

Tavaszi túrák

A "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány szervezésében vagy részvételével 2016 óta zajlanak természetjáró túrák. Folyamatos résztvevői vagyunk a székesfehérvári Évkerék rendezvénynek, ahol iskolásoknak mutatunk növényeket és madarakat az egyes évszakokban. A kirándulások helyszíne eredetileg a Sóstó, az utóbbi évben a terület rekonstrukciója miatt a Rádiótelep környéke. 2017 augusztusában volt az első Boglárka-napi lepketúra a székesfehérvári Demkóhegyen. Annak a sikere nyomán 2018-ra egy egész programsorozatot állítottunk össze. A cél vagy egy veszélyeztetett terület megismertetése, vagy egy, a nagyközönség számára korábban ismeretlen helyszín bemutatása. 

Királyberek (Pátka)

A Velencei-hegység egyik legértékesebb gyepterülete kora tavasztól nyár végéig tengernyi látnivalót kínál, ám az itt legelő magyar szürkék miatt a megközelítés csak március-áprilisban biztonságos. A sekély termőrétegű dombokon csodásan virágzik a fekete kökörcsin, az apró nőszirom, az agárkosbor.

Apró nőszirom színpompás állománya a Királyberekben.

A Natura 2000-es védelmet sajnos a legszebb gyepek melletti, mára szépen visszafüvesedett szántóknál korábban feloldották és lakóparkot terveztek. Ennek beláthatatlan következménye volna a területre; bár a beruházásnak jelenleg semmilyen előkészülete nincsen, szeretnénk elérni, hogy az ne is következhessen be. Ennek részeként eljuttattuk a pátkai önkormányzathoz a Királyberek természeti értékeinek listáját. A következő lépésként szerettünk volna minél több embernek élőben bemutatni ezeket, erre két túrát szerveztünk, 2018. március 31-én és április 7-én.

A nehezen érkező tavasz miatt az apró nőszirmoknak még csak a levele bújt ki, annál szebbek voltak a fekete kökörcsinek, illetve a cseh tyúktaréj. Gyönyörködtünk a sordély és a mezei pacsirta énekében, illetve láttuk az első idei parlagi pityert is.

Fekete kökörcsin és korai látogatója (Királyberek, 2018 április)

A terület megóvásáért aláírásokat gyűjtöttünk, továbbá jeleztük az önkormányzatnak, hogy a településrendezési terv aktuális módosításánál vegyék figyelembe a természetvédelmi szempontokat.

Demkóhegy (Székesfehérvár)

A tavalyi lepketúra résztvevőinek már augusztusban jeleztük, hogy tavasszal az orchideák lesznek soron. 2018. április 30-án délelőtt szép számú érdeklődő gyűlt össze a szokott helyen, a Borszéki úti gólyafészeknél. A másfél órás séta során meglátogattuk a serevényfüzes, orchideás láprétet (azaz a vasút hajdani anyagnyerő gödreit), illetve a sokkal magasabban fekvő löszpusztafoltot. A lápréten érdekes módon együtt virított az agár- és a vitézkosbor, feltehetően a késői tavaszodás miatt csúsztak egybe. Láttunk érdekes agárkosbor-színváltozatokat: volt fehér, rózsaszín és tarka virágú is. Énekelt a fülemüle, a foltos nádiposzáta, a barátposzáta, a sárgarigó, láttunk kergetőző tövisszúró gébicseket. Természetesen a hangyaboglárkákról is szó esett, az őszi vérfűnek most még csak a leveleit lehetett látni.

A Borszéki úti lápréten több száz töves állományban nyílik az agárkosbor

Sajnos a meghívott városvezetők nem jelentek meg az eseményen, pedig sok szó esett a területet fenyegető beruházásokról, a vasútszélesítésről, a maroshegyi bekötőútról és az erdőtelepítésről. A védetté nyilvánítási javaslatunk elbírálását a város a fenti beruházások utánra ígérte, holott ezek komoly veszélyt jelentenek.

Vitézkosborok a Demkóhegyen

Augusztus 2-án ismét lesz lepketúra (polgármestert, helyi képviselőt ismét meghívjuk...), de addig is minden fórumon igyekszünk kihangsúlyozni a területre leselkedő veszélyeket és a védelem fontosságát.

Folytatás
A fülemülék éjszakája egy sok éve zajló országos rendezvény. A megszokott Fejér megyei helyszínekhez idén csatlakozik Pátka, a május 12-én 20:00 órakor kezdődő túra során a Pátkai-víztározó északi medencéjét járjuk körbe, a fülemülén kívül a tó éjjeli hangjaival is megismerkedünk.
A találkozóhely a Kábel-gát falu felőli vége. (Koordináta: 47.280946, 18.480876) A túra ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várunk! 

Pátka főutcáján (Kossuth u.) haladjunk észak felé. A buszforduló után lesz egy enyhe jobbkanyar (nyíllal jelölve), ahol bal kéz felé kiágazik egy köz. Ide bekanyarodva hamarosan jobbra egy földút kezdődik (kék vonal), ez vezet a víztározó parti parkolóhoz (csillag).

Október első hétvégéjén a Nemzetközi Madármegfigyelő Napok részeként ugyancsak a Kábel-gát végétől indulnak majd eltérő nehézségű és hosszú madármegfigyelő túrák, majd Márton napján (november 13.) a Zámolyi-víztározó vadlibáival ismerkedünk meg.

Első kiadványunk!

Örömmel adunk hírt a "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány első önálló kiadványáról! Dr. Flesch Mártonnal és Lendvai Gáborral 2017 tavasza óta tervezgetjük a Sárvíz-völgy egyik legészakabbi, sajnos a védelemből kimaradt gyepfoltjának a hatékony megőrzését. A táci határban levő Fövenypusztáról van szó, amely pókbangó, homoki nőszirom, agár-, poloskaszagú- és mocsári kosbor, illetve dolomit kéneslepke élőhelye, de egyes években akár haris és törpevízicsibe is fészkelhet itt!

Sajnos a táci önkormányzat nem támogatta helyi védelmi javaslatunkat. A helybeliek meggyőzésére egy komolyabb, táj- és helytörténeti, ökológiai és természetvédelmi témákat is érintő könyvecskét terveztünk kiadni, csakhogy sürgetett az idő. Az egyik gyeptulajdonos már 2017-ben is műtrágyázott a legszebb pókbangóállomány termőhelyén, márpedig mi éppen őt és a hasonló gazdálkodókat akartuk meggyőzni arról, hogy milyen kincsek vannak veszélyben és milyen lenne az ezeket kímélő gazdálkodási gyakorlat. Így idén tavasszal egy füzetet írtunk és szerkesztettünk e témában. A könyvecskét ez nem pótolja, de reményeink szerint iránymutatóul szolgálhat a helybelieknek akár a természetbarátabb gazdálkodási formák, akár a helyi védelem felé.

A füzet az internetről is letölthető INNEN, illetve megrendelhető a "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítványtól ( fecskebarat@citromail.hu ), postaköltség ellenében.

Isten éltesse a Boglárkákat! - Egy hagyományteremtő program első lépése

2017. augusztus 1-én kilenckor a székesfehérvári Borszéki úti gólyafészek alatt népes csapat gyülekezett: kisgyerekek szülőkkel, fiatalok, nyugdíjasok vegyesen. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány közös szervezésében Boglárka-napon került sor az első, de hagyományteremtő céllal megtartott hangyaboglárka-túrára a Demkóhegy környéki réteken.

Tipikus demkóhegyi jelenet: ismerkedés a láprét világával a várostól pár lépésre 

A túrát Staudinger István (DINPI) vezette, Hudák Tamás lepkész (kitűnő tanulmánya ITT olvasható) és jómagam segédkeztünk ebben. A visszatérő forróság előzőleg kissé nyugtalanított, hiszen a megfigyelni kívánt lepkefajok melegben intenzíven repülnek és kevéssé szállnak le. Ennek ellenére mindkét hangyaboglárkát láttuk megpihenni, illetve egy lepkeháló segítségével őket és sok más lepkefajt is meg tudtunk fogni, majd a bemutatás után természetesen repülhettek tovább. A Borszéki úti réten még új faj, a védett kardoslepke is előkerült. A résztvevők élőben láthatták, micsoda különbség van a mélyebb fekvésű vérfüves láprét és a magasabb löszhát növényzete, rovarvilága között.

Innen átsétáltunk a Szalontai utcai láprétre, amely nem mindennapi virágpompával készült erre a napra. Murok, a fekete nadálytő fehér színváltozata, tejoltó galaj, gyújtoványfű, fehér szamárkenyér, kaszanyűgbükköny tarka foltjai között sétáltunk, a szárazabb részeken sáskák pattogtak fel lábunk nyomán, a mélyebb fekvésű régi medrekben és a veszprémi vasút töltése mellett pedig ott virítottak az őszi vérfüvek. Utóbbi helyen csodálatos tömegben röpködtek a hangyaboglárkák, különösen a ritkábbnak tartott sötétaljú hangyaboglárka volt itt elemében.

A túra végpontja, a Szalontai utcai rét volt.

Külön örömet okozott a sok kérdés; szóba került itt a hangyaboglárkák különleges életmódján túl a rétek megfelelő kezelése, a kaszálási korlátozások, a maroshegyi rétekkel egy ökológiai rendszert képező Sárrét hajdani és jelenlegi természeti értékei, a Natura 2000 hálózat, de még a jelenleg nem virágzó, de a réteken tavasszal megfigyelhető orchideafélék is. Ennek a harminc embernek már biztosan nem kell külön elmagyarázni, hogy miért kell megóvnunk a környékbeli nagyberuházások káros hatásaitól a réteket...

Köszönjük mindenkinek, aki eljött. Találkozunk tavasszal ugyanitt orchideavirágzás idején, illetve 2018-ban Boglárka-napon!

Sok boldogságot kívánunk a Boglárkáknak! 

(Sötétaljú hangyaboglárka a bal, vérfű-hangyaboglárka a jobb oldalon)