Szalakótavédelem - egy kicsit komolyabban

12 évvel ezelőtt a szalakóta úgy döntött, hogy a Dunántúlról való kipusztulása csak egy kisiklás volt és itt az ideje helyrekalapálni a dolgokat. A nagyobb mezőföldi gyepeken és a Zámolyi-medencében szép lassan növekedett az állomány, így Pátka környékén is elkezdtem odvakat kihelyezni. A munka gyümölcse több évre rá ért be, 2021 óta völgy-hidas odvakban is fészkelnek szalakóták. De amíg 2019-ben a legoptimistább forgatókönyvem 30-40 pár szalakótát jósolt Fejérben, a valóság minden képzeletünket túlszárnyalta. 2023-ban a populáció elérte a 100 párat, jelenleg már csak becsülni tudunk, hiszen természetes odvakat is talál a madarunk megyeszerte. 120-130 pár jelenleg nem tűnik durva túlbecslésnek... A Sárrétet átszelve visszafoglalták Veszprém megyét, lent délen már vannak tolnai költések is. Teljesen reális, hogy néhány éven belül a szalakóta végigrobog a legelőkkel, öreg gyümölcsösökkel tarkított Balaton-felvidéken, Káli-medencén, Bakonyalján, eléri a Kisalföldet és bekopogtat Ausztria és Szlovákia kapuján.

Éppen erről szól ez a bejegyzés. Januári FETA találkozónkon mesélte Lendvai Gábor természetvédő, hogy egy nemzetközi szalakóta konferencián egy szlovák kolléga nekiszegezte a kérdést: "Mikor érkezik meg a szalakóta Szlovákiába?" Bevallom, a dolog megrázott. Kis helyi szervezet tagjaként nem gondoltam (eddig) arra, hogy amit csinálunk, annak nemzetközi hatása is lehet. Pedig az évekkel ezelőtti "Szalakóták, irány észak!" bejegyzéscím már jó helyen kapisgált, de a dolgot bizony ki lehet és ki is kell tágítani. Van két természetes észak-déli zöldfolyosónk, ahol még nem telepedett meg a madarunk, ezeket végigodvazva kialakíthatjuk azokat a perempopulációkat, amelyek aztán Komárom-Esztergom és Győr-Moson-Sopron felé terjeszkedhetek tovább, azaz azokba a megyékbe, amelyeknél a Duna már egyben az országhatárt jelenti.

A Móri-árok van nyugatabbra, ide már helyeztem ki egy odút (Fehérvárcsurgó-Igarpuszta), de ez nem egy program része volt, inkább csak nagyon megtetszett a helyszín. A Váli-völgy azonban más ügy. Eleve rossz a lelkiismeretem vele kapcsolatban, ugyanis Pátkáról éveken át nehezemre esett kelet felé elindulni, miközben még kerékpárral is könnyen elérhető távolságra van. Másoknak is voltak ilyen jellegű gondjaik, klasszikus "senki földje", örömmel veszi a szakma, ha valaki vállalja a vele való törődést.

2023 májusában már végiglátogattam a Kajászó és Alcsútdoboz közötti, szalakóta számára szóba jöhető gyepeket, de csak két évre rá lett a tervből valóság. Közben, mint emlékezetes, az odúellátás hajója is léket kapott, EBBEN a bejegyzésben morfondíroztam azon, hogy mérsékelt kézügyesség ide vagy oda, alighanem kénytelen leszek magam összedobni nagy D-odvakat. Aztán kaptam egy levelet... Turi Gábor lovasberényi madárbarát, a kisKÓCSAG évkönyv lelkes rendelője évről évre. Mint kiderült, olvasta a bejegyzést, van egy remekül felszerelt asztalosműhelye és örömmel segítene bármilyen hagyományos odú vagy láda legyártásában. Kapva kaptam az alkalmon, vittem a deszkákat és néhány kritériumot, majd alig két hétre rá már a kész odvakért siettem. Hálásan köszönöm ezúton is, lesz folytatás!

Az odvak festés és a tető rászerelése előtt

Már fenn a tető, festés utáni száradás

Május 2-án elhoztam az odvakat, 3-án pedig Ágoston fiammal már poroltunk is kelet felé, hogy egy kellemes, szűk délelőttnyi munkával alkalmassá tegyük a szalakótáknak a Váli-völgyet. 

Az akció csak azért nem lehetett teljes, mert e sorok írásakor még tart a száj- és körömfájás miatt járványügyi vészhelyzet, ezért a marhalegelőkre nem mentünk be, csak a Váli-víz partján levő alkalmas gyepekhez tettük az odvakat. Alább egy rögtönzött képes beszámoló következik, részben Ágoston fotóival.

Délre irányozott odú lólegelő közelében Kajászó határában

A nap egyik legpozitívabb élménye volt a beszélgetés a háttérben levő tehenek és lovak gazdájával. Amilyen elképzelései és tervei vannak, a szalakóta itt nagyon jól fogja magát érezni...

Odú Vál határában

Ezt látja majd a fenti odúból a szalakóta

Egy újabb képpár Tabajdon. Odú a szürke nyáron...

...ráirányozva a lovaspóló klub nyírt pályájára és a mögötte levő lovardára

Tabajdi életkép, ezt látja majd a szalakóta, beleértve a juhokat balra hátul

Odúkihelyezés a nyárias melegben Tabajd határában

Minden kertbe odúkat!

Alapítványunk háza táján az utóbbi évtizedben úgy gondolkodtunk, hogy ha majd kell kis odú, nagy odú, vércseláda, kuvikcső, stb., akkor "megyünk Mányba". Ebben a kis Gerecse alji faluban készül ugyanis az országban kihelyezett odvak, ládák döntő része, egy sérülteket foglalkoztató műhelyben. Ez a mányi kirándulás nekem mindig egy üdítő dolog volt, segítőkész, kedves emberekkel, korrekt, olcsó árakkal ("közvetlenül a gyártótól..."), olykor kalandos, télies útviszonyokkal. A nagy sikerű vércsés akciók, illetve az odútelepek nem jöhettek volna létre enélkül.

Bő fél évvel ezelőtt kitaláltam, hogy a pátkai iskolában, illetve a faluban is szeretnék lehetőséget biztosítani kicsiknek és nagyoknak arra, hogy maguk elkészítsenek egy egyszerű B-odút (a leggyakoribb, széncinegének való madárodú típus). Ehhez lapraszerelt odvakra lett volna szükség, vagyis 6 deszkalapra (az egyiken kifúrt röpnyílás), festés és vasalat nélkül. A megrendelés nem a megszokott gördülékenységgel zajlott, a műhely új vezetője a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülethez (MME) irányított, mondván hogy mivel a madárvédelmi berendezések az MME számára készülnek, most már ők az illetékesek a rendeléseknél és az árképzésnél is. Felvettem a kapcsolatot az Egyesülettel és az alábbiakat tudtam meg:

• A Pro Vobis műhelyben gyártott fa termékek kb. 90%-a, a gyártott méretekkel és kialakításokkal az MME szellemi tulajdona
• Az MME-termékeket sokan beszerzik Mányban, és aztán kereskednek vele, ezért ez a lehetőség (mármint nem a kereskedés, hanem az ottani közvetlen beszerzés) megszűnt
• A lapra szerelt B-odút 5500 Ft-os áron megkaphatjuk, 10 darab felett 20 % kedvezménnyel, vagyis 4400 Ft-ért

Az 5500 vagy 4400 forintos ár némileg soknak tűnt, úgyhogy úgy döntöttünk, saját tervezésű odvakat fogunk készíttetni az érdeklődőkkel. Mindezt számszerűsítsük, mint a nagyok:

• Az odú anyaga 2,5 cm vastag, 15 cm széles fenyődeszka. Egy négy méteres szál ára kb. 2500 Ft, . Egy odú 150 cm anyagból jön ki, azaz a faanyag ára odúnként 937 Ft 50 f.
• A deszka felvágása, kifúrása, lecsiszolása itthon, saját kéziszerszámokkal történt, az áramfelhasználásra elkülönítünk 50 Ft-ot.
• Az összeszereléshez kell 12 legalább 35 mm-es facsavar, a zsanérhoz, a tető rögzítéséhez és a felakasztáshoz további 10 db kisebb; nem hiszem hogy ez a tétel 50 Ft-nál több.
• Meglepően drága a zsanér, akár két kicsi, akár egy nagy kerül az odúra, 400-500 Ft-ot rá lehet számolni, bolttól függően. (Ez megúszható, ha a tetőt rácsavarozzuk és odútisztításkor csavarhúzóval vagy csavarozóval felszerelkezve nézünk be az odúba.)
• Kell egy darabka vékony drót és kb. 30 cm vastagabb, ez sem ken a falhoz senkit.
• Végül le kell festeni falazúrral, újabb 50 Ft-ot elkülönítünk a célra.
• A végösszeg tehát felkerekítve kb. 1600 Ft, ennyibe kerül egy odú összeszerelve, lefestve. Mert lapra szerelve csupán 987 Ft 50 f.

Létrehoztuk tehát saját szellemi tulajdonunkat, amit most ezzel a lendülettel közkinccsé is teszek, felszólítva minden cselekvőképes magyar állampolgárt, hogy ha lehetősége és deszkája van, lopja el a licenszet és készítsen odút az alábbiak szerint:

150 cm deszka hat darabra vágva. Négy db 25 cm-es darab alkotja a négy oldalt, 20 cm-es a fenékdeszka, 30 cm-es a tető. A röpnyílás a B-szabvánnyal ellentétben nem 32, hanem 35 mm-es. A prózai ok: ilyen lyukfúró volt itthon.

Az elő- és hátlapot előfúrtam, az odú alapterülete nem négyzet, hanem téglalap, a 15x20 cm-es fenékdeszka nem süllyesztett, hanem alulról függőlegesen csatlakozik facsavarral a négy oldalhoz.

A B-szabvánnyal ellentétben nincs ferde oldal, a tető sem lejt, viszont ezt ellensúlyozandó a szokásosnál picit hosszabb (30 cm). Ennek révén véd a csapós eső ellen, továbbá ezzel a méretezéssel elkerülhető a 4 méteres deszkáról lehulló felesleg.  

Egy 4 méteres szálból kijön két teljes odú és egy harmadik odú négy oldala. Három szál deszkából el lehet készíteni 8 odút úgy, hogy minden centi faanyag hasznosul. (Vékonyabb deszkával is lehet dolgozni, de akkor picit máshogy jön ki a matek, érdemes papíron utánaszámolgatni, rajzolgatni!)

Ősz óta kéthetente természetvédelmi szakkört tartok a pátkai általános iskola érdeklődő diákjai számára. Az egyik programpontként a gyerekek odút készítettek. A kapkodás elkerülése érdekében egy alkalommal csak a szerkezet készült el, festés és az akasztó rögzítése nélkül. A csavarozás, illesztés többeknek újdonság volt (ezért is fontos ez az én gyerekkorom technikaóráit idéző tevékenység!), bizony egy óránál is több idő kellett mindehhez.

A falusi rendezvényt a művelődési házban tartottuk. Az akcióról a szomszéd megyében levő Berhidáról is érdeklődtek, szeretnének ők is hasonlót szervezni. Feltételezhetően voltak már ehhez hasonló események, de gyakorinak, tömegesnek semmiképpen nem nevezhető. Alább a plakát látható; ha valaki ezt szeretné egy hasonló megmozduláshoz felhasználni, nyugodtan tegye meg.

A művelődési házat az önkormányzat ingyen a rendelkezésünkre bocsátotta, amit ezúton is köszönünk. A családias hangulatú barkácsoláson nyolc odú készült el, többen alkalmaztak saját megoldásokat (pl. a felfüggesztésre), érdeklődtek a kertjük madárbarátabbá tételéről, szóba került a verebek számának fogyatkozása, a cinegék életrevalósága, vagyis igazán hasznos másfél órát tölthettünk együtt.

Ami a folytatást illeti: a fent részletezett okokból a szalakótaodúból is át kell térnünk az önellátásra, már zajlik a "VÖLGY-HÍD" 2. sz. szellemi termékeként aposztrofálható nagy D-odút pótló eszköz tervezése. Idén januárban volt egy FETA találkozónk, ahol vállaltam a Váli-völgy északi felének beodvazását, ezt saját odvakkal szándékozom elvégezni. Erről a maga idejében majd beszámolok.

Mit is védünk pontosan...?

A magyar terepmadarászok honlapján a minap felvetődött egy dilemma arról, hogy a ritka madarak hajszolása hogyan egyeztethető össze a madárvédelemmel, természetvédelemmel úgy általában, mire egy sommás vélemény már a környezetvédelmet is bevonta és sötét, tragikus, sajnos nem megalapozatlan képet festett arról, mennyi környezeti kárt okoz egy ember csak azáltal, hogy él és fogyaszt. (Akit érdekel a kérdés, elolvashatja ITT, a 2025. január 31. és február 2. között kelt bejegyzésekben.) Számomra apropót szolgáltat mindez, hogy körbejárjak egy fontos témát, akár vitaindító jelleggel. 

Zöld civilek vagyunk, természetvédelmi alapítványunk ebbe a skatulyába került. Ebből következik, hogy az átlagemberek szerint nekünk érteni kell(ene) az atomenergiához, elektromos autókhoz, akkumulátorgyárakhoz, szálló por koncentrációhoz, arzénes ivóvízhez, azaz mindazon környezetvédelmi problémához, amihez nem értünk. Merthogy mi természetvédők vagyunk, nem környezetvédők. A gyerekeknek úgy szoktam a különbséget elmagyarázni, hogy vegyük a három legfontosabb természettudományt: ami fizika meg kémia (zaj, rezgés, sugárzás, vegyszerek, mérgek, gázok), az a környezetvédelem ügye, ami pedig biológia (élőlények, élőhelyek), az a természetvédelemé. Természetesen lehetnek kapcsolódási pontok, a környezetszennyezés elpusztíthat állatokat, növényeket, életközösségeket, de jó esetben ez a két csapat szépen végzi a dolgát úgy, hogy kevés alkalommal futunk össze.

Az első nyugtalanító dolog mindebben az, hogy természetet védeni zéró emisszióval elég nehéz, csak kis hatósugárban lehetséges. Alapítványunk egyik legnagyobb sikere volt a sárszentágotai Sóstó gumiabroncstalanítása, de autókkal vonultunk fel a helyszínre, egy traktor pöfögött fel-alá a tópart és a kövesút között a gumikkal, amiket egy gázolajfaló pótkocsis kamion szállított el az 50 kilométerrel arrébb levő végső nyughelyére. Autóval mentünk cserjét irtani, ürgét áttelepíteni, szikes tavat karbantartani, sokszor egyedül, szinte üres kocsival. Mindez környezetvédelmi szemszögből erősen megkérdőjelezhető, ugyanakkor az elvégzett feladatok, az elért eredmények nem öncélúak, ezekkel a világot próbáltuk jobbá tenni, emberi hibákat, bűnöket, vétkeket mérsékelni. 

Ez szép munka volt... Sárszentágota, 2022. október 27.

A természetvédőknek véleményem szerint kutya kötelességük emellett környezettudatosnak (is) lenni, azaz szelektíven gyűjteni a szemetet, takarékoskodni az ivóvízzel, gyűjteni az esővizet, komposztálni, vegyszermentesen kertészkedni, már amennyiben erre lehetőségük nyílik. De megfigyelésem szerint sok környezeti probléma egy természetvédőt csak annyira érdekel, mint egy, a bolygó sorsáért aggódó átlagembert.

A madárvédelem a természetvédelem részhalmaza. Én mégis elkülönítem tőle, alapítványunknak már az alapító okiratában is így szerepel a három fő tevékenység: természetvédelem, madárvédelem, szemléletformálás. Ugyanis a madárvédelem jellemzően egyet jelent a madarak célzott, mesterséges segítésével, költőládák és -odvak készítésével, kihelyezésével, karbantartásával, a madarak etetésével, itatóhelyek létesítésével. Ez a gyakorlati madárvédelem. Mindeközben a természetvédelem sokkal alaposabban átgondolt rendszer szerint végzi a tevékenységét. Számtalan eset van, amikor egy bizonyos madárcsoport élőhelyét foltszerűen megszüntetjük azért, hogy rekonstruáljunk egy értékes, fajgazdag vagy éppen igen speciális másmilyen élőhelyet: a löszgyepeken folyó cserjeirtás vagy a szikes tavak parti zónájának kaszálása kiváló példa minderre. 

Van, hogy ez a három dolog, tehát a környezet-, természet- és madárvédelem egyszerre megvalósul. Egyik kedvenc vesszőparipám a faültetés. Gazdaságunk szántóihoz folyamatosan ültetek fákat. A mikroklimatikus hatás, szél szárító hatásának mérséklése, a szén-dioxid elnyelés környezetvédelmi cél, a fák őshonosak, a biodiverzitást növelik, ez természetvédelmi nyereség, a fásszárúak a jövőben feltehetően madárélőhelyekké válnak majd, ez meg madárvédelem.

Faültetés 2024 őszén

A madarászat a madarak megfigyelése. (Régen persze a madarak megfogását is így nevezték, sőt az az értelme volt az eredeti, de a lépvesszőzés és más rémségek kora nálunk szerencsésen elmúlt...) A madarakban való gyönyörködésnek valódi haszna nincs, de gyakran segít felismerni bizonyos problémákat, veszélyeket. A madárgyűrűzés nagyon sok információt szolgáltathat a madarak vonulásáról, a rájuk leselkedő veszélyekről, védelmük lehetőségeiről, de sok esetben inkább tekinthető a gyűrűzők kellemes kikapcsolódásának vagy olyan szemléletformáló eseménynek, ahol a laikusok "megfertőzhetők" a madarak szeretetével, a madárvédelem eszméjével. Ebből az okból szerintem nem vonhatunk egyenlőséget a madármegfigyelés/madárgyűrűzés és a madárvédelem között. (A legtöbb madarász és gyűrűző természetesen tesz ki odvakat, etet madarakat.)

Egy angol eredetű, nemzetközivé vált kifejezés a ritka madarak utáni hajszára a twitch, aki ezt műveli az a twitcher, magyarosan tviccser. E sorok írásakor a tatai Öreg-tavon tanyázik egy amerikai récefaj, a mi csörgőrécénkre nagyon hasonlító zöldszárnyú réce. Rendkívül leegyszerűsítve a képet: aki az utóbbi napokban elment Tatára úgy, hogy ott semmi más dolga nem volt, csak a csörgőrécecsapatok átfésülése, az tviccser.

Lehet, hogy a madárgyűrűzésről fentebb írtakkal sokan nem értenek egyet, de az igazán ingoványos talajra most érkezünk. Ugyanis az igazán hatékony tviccseléshez mozdítható szabadidőn kívül üzemanyag szükségeltetik, meg autópályamatrica, meg mobiltelefon, GPS, szóval modern világunk mindazon vívmányai, melyekkel minél gyorsabban, hatékonyabban oda lehet farolni a ritka madarat rejtő vízfelület, bokorsor, erdőfolt, szántóföld vagy hőközponti kémény mellé. Az utóbbi tíz év során személy szerint egyszer mentem el valahova, ahol amúgy nem volt semmi keresnivalóm: 2016. október 5-én a budatétényi hőközpont melletti parkolóba, mint az alább látható. (Évtizedes álmom vált valóra. Az akkori 2x60 kilométeres autóutat némileg jogossá teszi a tény, hogy keselyű azóta sem került a szemem elé.) Az egyéb ritkaságokat olyan általam kedvelt, rendszeresen látogatott, lakóhelyemhez közeli területeken észleltem, mint a Pátkai-víztározó, Velencei-tó, Dinnyési-fertő, Sárkány-tó.

Személyes véleményem az, hogy az ország távoli pontjaira való száguldozás, vagy a ritka madarak más országokban való felkeresése színtiszta madarászat. Emberi szenvedély kielégítése, endorfinlöket, de szerepet játszhat benne a versengés, rivalizálás is. Az ebben a tevékenységben részt vevő személy nyugodtan lehet a mindennapok során aktív madárvédő, lelkes természetvédő. Ám maga a tviccselés nem madárvédelem, nem is természetvédelem, a vele járó közlekedés ökológiai lábnyoma jelentős, környezetvédelmi szempontból erősen megkérdőjelezhető. Nagyon előnyös változás lenne egy lassabb, visszafogottabb, lokálpatriótább terepmadarászati stílus elterjedése, a "házunk tájának" minél alaposabb megismerése, az ottani természetvédelmi problémák feltárása, ezek megjavításának makacs megkísérlése.

Félszázadnyi elképzelés

2024. szeptember 15-én a csákvári Fornapusztán ünnepeltük a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 50., illetve a vendéglátó Pro Véres Közalapítvány 33. születésnapját. Izgalmas élmény volt hallgatni Viszló Levente, Haraszthy László, Lendvai Gábor és Fenyvesi László előadásait az elmúlt évtizedek erőfeszítéseiről, sikereiről, kudarcairól. Az érdekes és emlékezetes nap hatására végiggondoltam, hogy a feltehetően az én életem hosszán túlnyúló következő ötven évben milyen változásokat, előrelépéseket szeretnénk elérni Fejér megyében. Az alábbi, pontokba szedett program alapvetően egy vitaindító, örömmel fogaduk minden építő jellegű véleményt, kiegészítést. Nem várunk ugyanakkor olyan jellegű jelzéseket, hogy ezek irreálisak és a jelenlegi jogi és politikai környezetben megvalósíthatatlanok; ezzel tisztában vagyunk, de 50 év van akkora időtáv, hogy merhetünk ábrándozni. 

Természetvédelem 

Országos védelem

• Meg kell vizsgálni a jelenlegi országos védett területek és tájvédelmi körzetek bővítési lehetőségeit. Ezt megkezdtük a Sárvíz-völgye TK esetében

• A Dinnyési-fertő a Seregélyes alatti gyepekkel, vízállásokkal, míg a Velencei-tavi madárrezervátum további nádasokkal bővülhetne. 
• Régi, több évtizedes terv volt a Velencei tájvédelmi körzet, amely a tó és a hegység legértékesebb részeit foglalná magában. Érdemes lenne a kérdést körbejárni... 
• Két, megyében levő helyi védett terület megérdemelne országos védelmet: a Burok-völgy (Isztimér) és a Sóstó (Székesfehérvár). 

Helyi védelem 

• Pillanatnyilag az alábbi településeken van tudomásunk tervezett helyi védelmekről, a megvalósulás valamilyen kezdeti stádiumában: Székesfehérvár: 5 terület, Pátka: 2 terület, 3 természeti emlék, Kisapostag: 1 terület, Zámoly: 2 terület

• Tervben van a védelmi javaslat, de még a kezdeti lépések sem történtek meg: Aba

• Hantos, Sukoró

• 2025-ben mozgalmat szeretnénk indítani annak érdekében, hogy MINDEN FEJÉR MEGYEI TELEPÜLÉS KEZDEMÉNYEZZE LEGALÁBB EGY (ÚJ) TERÜLET VAGY EMLÉK HELYI VÉDELMÉT. A cél a megyei védett területek megtöbbszörözése. Ehhez alapítványunk hatékonyan hozzá kíván járulni (dokumentációk elkészítése, működtetési feladatok átvállalása vagy megszervezése, stb.) 

Élőhelyek védelme 

• Vízfolyások felmérése olyan szemmel, hogy hol lehetne visszaalakított természetes szakaszokat beiktatni (akár csatornák esetében is), hol lehet bukókat beépítve vizet visszatartani, hol lehet a vízfolyások környékén levő mélyebb részeken (egykori medrek, mocsarak) vizet tárolni. 
• Fontos lenne a legszebb állapotú értékes erdőrészek felkutatása, értékeik széleskörű bemutatása, védelmük erdészettel közös megszervezése.

• Fasor- és erdősávtelepítések szorgalmazása, jó mezőgazdasági gyakorlatok népszerűsítése, bemutatása, madár- vagy természetbarát gazda program beindítása. 
• Bányarekultivációk esetén szakmai javaslatcsomag összeállítása. 
• Felmérések (bükkösök, lösztölgyesek, láprétek, szikesek, löszvölgyek). 
• Jószággal való célzott kezelések szorgalmazása (szikes tavak, löszvölgyek) 
•  Természetvédelem településeken Az eddiginél több településen odvak, etetők felszerelése, népszerűsítése, közös odúácsolás megszervezése, városi/falusi odútelepek létesítése. Önkormányzati területeken őshonos növényzetű célállomány (fajgazdag gyepkeverék, cserjés vagy őshonos erdőállomány) kialakításában való aktív részvétel, szaktanácsadás, tanösvények tervezése. 

Fajvédelem 

• Növényfajok visszatelepítési lehetőségeinek mérlegelése 
• Tátorján (Alkalmas löszvölgyekbe, löszlejtőkre) 
• Pamacslaboda (Egykori sárbogárd-nagyhörcsöki termőhelyére) 
• Borzas macskamenta (Alkalmas löszvölgyekbe)
• Védett, de nem szem előtt levő fajok felmérésének és védelmének kidolgozása 
• Lápi póc 
• Réti csík 
• Alpesi gőte 
• Haragossikló 
• Ürge felmérések (és telepítések) folytatása 
• Denevérkolóniák felmérése, denevéres programok folytatása minél több helyen, városi denevérhotelek (kapcsolódás 1.4. ponthoz) 
• Szalakóta számára az északi területek (megyén átnyúló) alkalmassá tétele 
• Kék vércse ládázás folytatása 

Szemléletformálás 

• Megyei természetvédelmi verseny kidolgozása 
• Megyei újságban természetvédelmi kérdések napirenden tartása, hangsúlyossá tétele 
• Iskolai természetvédelmi szakkörök létrehozása, vezetése 
• Megyei erdei iskolák felkeresése és szakmai segítség felajánlása 
• Könyvek kiadása: (Fejér megye növényvilága - „A Haraszt-hegytől a Bangó-tóig”)

"Eltelt már így több mint tíz év..."

Valahogy elsétáltunk a dolog mellett; áprilisban volt alapítványunk hivatalos születésének, tehát bejegyzésének a tizedik évfordulója. Az év során viszont több örömteli esemény is történt, ami emlékeztetett bennünket erre az évtizedre. 

Szalakóta 

Öt éve tettem közzé egy bejegyzést (ITT olvasható), amiben azon morfondíroztam, hogy az akkor kb. kéttucat pár körüli megyei szalakótaállomány várható és reménybeli terjeszkedését hogyan próbáljuk kihelyezett odvakkal segíteni. 2023-ra az ismert populáció elérte a száz párat, 2024-ben tovább növekedett. Fantasztikus volt 2021-ben telefont kapni egy gazdálkodótól, hogy a legelőjére kitett odúnál szalakóta van. Még csodálatosabb élmény volt pár héttel később belekukucskálni az odúba és farkasszemet nézni a kékes tollazatú fiókákkal. 2024-ben a pátkai Királyberekben 2, a székesfehérvári Istvánmajornál 1 pár egészen biztosan "VÖLGY-HÍD" odvakban fészkelt, de utóbbi helyen van esély egy második saját párra is. További odvainkat foglalták el a madarak a Nádor-csatorna környékén (Szabadbattyán, Tác). Még vidámabbak vagyunk attól a ténytől, hogy a szaporulat a természetes odvakat is keresi, Pátka határában is mozgott szalakóta ott, ahol nincsen kint mesterséges odú. Ezt a fajt egyelőre visszatelepítettük...

Gyöngybagoly 

Nehéz meccs volt. Magam is megfogalmaztam magamban az utóbbi években, hogy a templomos akciónk, ami tulajdonképpen a kezdetet jelentette 2014-2016 körül, nem érdemes folytatni, hiszen több épületben a felújítás során a ládákat nem tették vissza, kidobták, stb. Aztán jött egy levél tavasszal... Nagyon kedves emlékem a magyaralmási ládakihelyezés 2014 decemberében, 1-2 nappal karácsony előtt. A ládát ott a templomkertben kellett véglegesre alkotni, lefesteni, néhány problémát megoldani. Erről annak idején megemlékeztem ITT. Egyszer voltam ott ellenőrizni, de a falu mostanában kiesik a látóteremből. Szerencsére Polgár Tibor tiszteletes nem felejtette el, hogy ő egy bagolybarát templom lelkésze! Így aztán időről időre bekukucskált a ládába és most májusban gömbölyű fehér tojásokat talált a forgácson...

Fenyvesi Lászlónak néhány héttel később már gyűrűznivalója akadt, a megye gyöngybagolyvédelmi koordinátora, Horváth Csaba pedig lencsevégre kapta az egyik szülőt:

Augusztus végén lezajlott a második fészekalj gyűrűzése, idén 10 fióka repült ki a református templomból. Közben a pár száz méterre (!) levő katolikus templomban is előkerült egy bagolypár egy csőben. Mindenkinek, aki bagolyvédelemre adja a fejét, ilyen visszajelzéseket kívánok!

Gólyafészket raktunk

2024 elején egy madárbarát gazdálkodói kérés futott be hozzánk. A Tác határában gazdálkodó Zsolt régi ismerős, alapvetően vércseládát szeretett volna újonnan telepített legelői környékére, de gólyát is szeretne. Évekkel ezelőtt lelkes segítő voltam egy gólyafészekrakásnál (ITT olvasható), tehát azt tudtam, mit kell a gólyakosárral kezdeni. 2024. március 1-én tehát igazi tavaszindító programban volt részünk Fövenypusztán. A fényképeket dr. Flesch Márton készítette, a csapat negyedik tagja az éppen betegszabadságát töltő Ágoston fiam volt.

A kosarat Zsolt maga készítette. Szőlővenyigéből kötöztünk fonatot amit körkörösen a kosár széléhez drótoztunk. Így nyertünk egy magasságot, utána a maradék szőlővesszőt át meg átfontuk a kosár "küllőin".

A munka kezdete egy kellemes, szélvédett színben zajlott, ám a fészek a legelő túlsó felére kerül; Zsolt traktorral vitte az oszlopot, majd a kosarat a színhelyre.

A szőlővenyigére száraz fűből és néhány gyeptéglából készítettünk bélést; a cél az hogy a gólya felülről egy kész fészket lásson. Kapitány, a ló persze félreértette a fészekrakást és majdnem leette a munkánkat...

Itt már megtörtént a kosár rögzítése a faoszlopra. A bilincs egyik felét Zsolt ráhegesztette a kosár aljára, a másik mozgó darab volt; ezeket sszecsavarozta, majd külön-külön hozzácsavarozta az oszlophoz is.

Az egész munka legnehezebb részéről nincs kép, mert minden kézre szükség volt. A betongyámot Zsolt másfél méterre beásta a földbe. A faoszlop alját hozzáerősítettük, majd a traktorral sikerült megemelni függőlegesbe. Voltak izgalmas pillanatok közben, mikor az oszlop mindenfelé szeretett volna eldőlni, de végül győzött a túlerő...

Jöhetnek a gólyák!

És ha már gólya van, legyen vércse is... Pihenésképpen gyorsan kiraktunk két ládát a legelő két végére.

Őszi madarásztúra Pátkán

Ha az ember bombasztikus akar lenni (márpedig erre nap mint nap látunk példát), akkor szívesen von párhuzamot a "mi kis helyünk" és a "távoli nagy hely" között, és akkor a Kiskunság a "magyar Szahara", a Balaton a "magyar tenger", Gemenc a "magyar amazonasi esőerdő", a Kékestető pedig a "magyar Mt. Everest". 

A viccet félretéve, már legalább tíz éve érzek olyasmit, hogy "Pátka a Fejér megyei Tata". Hiszen mindkettő mesterséges tóval rendelkező település, ahol a házaktól macskaugrásnyira gyönyörködhetünk több ezer vadlúd és vetési varjú, több száz réce és sirály, több tucat szürke gém és nagy kócsag látványában.

Sirályok a Pátkai-víztározón

Az élet úgy hozta, hogy 2023-ban éppen a Tatai Vadlúdsokadalom napján nyílik mód bárkinek belekóstolni a késő őszi madarászat hangulatába, de ehhez nem kell elpöfögni a Komárom-Esztergom megyei városkába.

Vadludak a Pátkai-víztározón

A "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány szervezésében könnyű, minden korosztály számára ajánlott madarászkirándulást tartunk a Pátkai-víztározónál 2023. november 25-én (szombat) délelőtt. Az eseményre hozunk teleszkópokat (állványos, nagy nagyítású távcső), amivel mindenki "közelről" megcsodálhatja a tó madarait, beszélgetünk a madarakról, védelmük lehetőségeiről, a víztározó jelentőségéről.

Érdemes melegen öltözni (kesztyű sem túlzás!), elfér a táskában egy termosz forró tea, illetve akinek van távcsöve otthon, feltétlenül hozza magával.

Varjúéjszakázóhely a Pátkai-víztározó partján

Találkozóhely 9:30-kor a pátkai focipálya parkolójában lesz, a túra várható időtartama a madarak számától és az időjárástól is függ, de nagyjából másfél-két óra.

A focipálya a falu fő utcájáról (Kossuth u.) a római katolikus (sárga) templom mellett nyíló Gál köz felől közelíthető meg, a képen a koordináta is olvasható.

Esőben, hóban, havasesőben és viharos szélben a programot nem tudjuk megtartani, ha tehát Katalin napján ilyen idő lenne, akkor egy későbbi időpontban (az időjárási előrejelzés függvényében) pótoljuk a túrát.

Mindenkit szeretettel várunk.

További információ: Kovács Gergely Károly 30-598-6002

Jó ilyet látni...

 

Hívást kaptam a napokban Csákvárról. A pár éve ideköltözött Markó Gergely mutatkozott be, aki később ezeket a képeket küldte az általa készített ládákról, illetve utólag is engedélyt kért, amiért alapítványunk programjának nevét felírta az oldalára.

Nem tudom, mi ennek a vércsézésnek a varázsa, de messze a legsikeresebb, legmesszebb ható akciónknak bizonyult. Gergely pedig máris meghívót kapott év végi találkozónkra, hiszen bár a megyei csapatból többen ismerik őt, én most tudtam meg, hogy a szomszéd faluban nemrég egy újabb lelkes madárvédő ütött tanyát. Akárcsak ládájában a vércsék...

Csak mert új ötlet, nem biztos hogy jó...

2016-ban az akkor induló "Fecskebarát Fehérvár" program kapcsán ismerkedtem meg Évával, egy patinás fehérvári belvárosi lakásban élő hölggyel, aki megmutatta a lépcsőházban levő érdekes, rozsdafarkúfészek átalakításával készült füstifecskefészket. A kapcsolat azóta is él: minden évben megkapom sms-ben a költési eredményeket, pár éve volt egy sajnos sikertelen mentési akciónk (az üvegnek repült fiatal fecske sajnos a Vadmadárkórházba szállítást követően elpusztult), a faliújságon tájékoztatja a lakókat a fecskék fontosságáról. Amíg az ajtót újra nem cserélték, ott büszkélkedett a "Fecskebarát Fehérvár" tábla is.

Éppen ez az új ajtó a főszereplője a 2023-as történetnek. Éva tavasszal felhívott, hogy a fecskéi nem valami szerencsés helyre raknak új fészket. Telefonban nem is igazán értettem, hogy milyen ajtónyitó szerkezet okozza a galibát, elmentem hát a helyszínre. (Annak idején, az üvegnek repült fecske ügyében a szomszédos pizzériába kellett bekopognom azzal, hogy a fecskéért jöttem. Most a másik szomszédba, egy edényboltba kellett a "fecske" jelszóval bemennem. Ilyen az, amikor valaki annyira imádja a természetet, hogy az egy egész közösségre ráragad...)

Amikor bejutottam a zárt kis belső folyosóra, akkor valóban meglepődtem... A fecske nyugodtan kotlott a fészekben; akkor nem vittem fényképezőgépet, így a szemléltetőképek már fecske nélkül készültek. Mi tehát a fecskék újításának lényege?

Amikor az ajtó zárva van, akkor ezt látjuk. A behúzószerkezet dobozán, a behúzókar bal oldalán ott egy kis alapterületű sárfészek. Azért figyeljük meg a jobb oldali sarazási maradványokat is...

...amikor ugyanis az ajtó kinyílik, a behúzókar kitér jobbra, így az eredetileg oda készülő fészket szó szerint leborotválta. A madarak áttelepedtek a kar bal oldalára...

...így a kar már nem okoz gondot, de a fészek minden ajtónyitáskor kilencven fokkal elfordul. Ez a mozgás a kotló madarat nem zavarta (!), a tojásokat gond nélkül kiköltötte.

Hogy miért nem boldog a végkifejlet? Ezt sajnos nem tudom, Éva ugyanis  bármennyire együtt élt a madarakkal, mégsem őrizhette őket éjjel-nappal. Ő csak azt látta, hogy kiesnek a fiókák a fészekből, márpedig ha ez éjjel történik, reggelre elpusztulnak. A négy madárból három járt így, végül a negyediket a lakók mentették ki a jelek szerint életveszélyes fészekből és vitték be a Sóstó Vadvédelmi Központba.

Az egyik lehetséges ok az, hogy az ajtózáró nem a szokásos módon működik. A legtöbbször az ilyennel felszerelt ajtókat nem lehet becsapni, mert a légrugó lassítja, csillapítja a csukódást. Ez a szerkezet nagyon lassan zár, de az utolsó 10 centiméteren drámaian felgyorsulva maga "csapja" be magát. A fiókák talán ettől estek ki, de a fészek a helyhiány miatt eleve kicsi mind alapterületre, mind magasságra, így az izgő-mozgó fiókák esetleg kilökték egymást.

Nem tudni, jövő tavasszal hova fognak a madarak építkezni, de az a nem sikeres végkifejlet ellenére is örömteli, hogy Fehérváron a fecskéknek ilyen barátai vannak...

Gazdákkal a vércsékért - a Tettek Mezeje III.

A 2022-ben meghirdetett akciónk 2023 áprilisában zárult. Ebben a bejegyzésben az Isztimér, Nagykarácsony és Előszállás határában szerzett élményekről fogok beszámolni.

Isztimér

Még tavaly jelentkezett a felhívásra az Isztiméren gazdálkodó Zsolt, aki vállalta, hogy a ládákat maga készíti el. Idén tavasszal, lombfakadás környékén tudtuk összehozni a találkozót. Nagyon boldogító volt hallani, hogy mennyire odafigyel az élővilágra, van madárhatározója, egy kiodvasodott vastag ágból kuvikodú készítését tervezgeti, szeretné megtelepíteni az erdősávjában az egerészölyvet... Ha minden megyében lenne 80-100 hozzá hasonló gazdálkodó...!

Délre irányozott vércseláda

Csodálatos öreg tölgyekkel tarkított mezővédő erdősáv volt az első helyszínünk egy tavaly telepített, az aszály miatt nem túl acélos zöldugar szomszédságában.

Keletre néző láda

A második láda egy akácos szélén van, lucernatábla szomszédságában. A közelben Natura 2000-es gyepen élő erdei pacsirta dala volt a munka aláfestő zenéje.

Nagykarácsony

Klasszikus löszvölgy a nagykarácsonyi szőlőhegyen

A nagykarácsonyi akció kicsit féloldalasra sikerült. A gazdálkodó lakóhelyén kitettünk egy-egy ládát füleskuviknak és vörös vércsének, de egy másik gyepre nem tudtunk ugyanilyen céllal kimenni, ugyanis a kiszemelt erdősávba beköltöztek a méhészek. Akármilyen távol is van ez a falu hozzánk, lesz még erre utam a jövőben...

Előszállás

Nagykarácsony déli szomszédja, a falu déli határa egyben a megyehatár. A februári bejáráson nagyon kedvező helyszíneket szemeltünk ki az idős gazdálkodóval, most áprilisban így már a biztos helyekre kellett csak kimennem.

Egy újabb löszvölgy. A bal oldalon levő akácfoltba került a vércseláda és a füleskuvikodú

Itt aztán volt mindenféle helyszín: kaszált aljú löszvölgy, szántó melletti magányos fa, szántó melletti fasor, extenzív gyümölcsös. A fasoros ládán mutatom be a munka egyes lépéseit.

Nézzen a láda keleti vagy déli irányba; jelen esetben keletre. A létra már a helyén van.

Szalai Gábor szegelős módszerét ITT mutattam be. Ez itt a drótozós módszer. A függőleges deszkán 2-2 lyukat fúrok alul és felül, belefűzöm a drótot. Ezen kívül kell kavics és egy kombinált fogó.

Nagyon szerencsés, ha egy ág alulról megtámasztja a ládát. Kifejezetten ilyen szemmel kerestem meg ezt a részt...

...a száraz ágat lefűrészeltem, ez alul támaszt, a törzshöz drótok rögzítik a ládát.

Kilátás a ládából. Nincsenek zavaró belógó ágak, a madarak könnyen észreveszik majd a lehetőséget.

Az utolsó kép azt illusztrálja, hogy a madarakat a dűlő forgalma nem fogja zavarni, hiszen a láda nem az útra néz.

Kisparcellás szántócskák, öreg gyümölcsös, valahol a tolnai megyehatár közelében...

Az utolsó két helyszínen kitett ládák foglalására idén valószínűleg már nincs esély, a többiek azonban talán már 2023-ban otthonul szolgálhatnak a vércséknek. A meghirdetett akció egyelőre befejeződött, ám továbbra is örömmel segítünk mindenkinek, aki gazdálkodóként szeretne tenni az élővilág megőrzéséért.

Köszönjük a jelentkezőknek és a lehetőséget népszerűsítő megyei falugazdászoknak!