Megszépült az ágotai Sóstó

Sárszentágota szikes taváról, a Sóstóról már volt szó ezen az oldalon (ITT), nem a legnagyobb optimizmus hangján. Most egy kicsi, de általam jelentősnek (és mindenképpen jelképesnek) érzett fordulat történt. A tó borzalmas jellegzetessége volt az a rengeteg hatalmas gumiabroncs, amit jó 40 éve helyezett itt el a VOLÁN, akkoriban ugyanis a tó az ő horgásztavuk volt (de hogy ezért miért kellett idehozni több száz abroncsot, azt már sosem fogjuk kideríteni...). A gáttal szétválasztott tó keleti fele ritkán szárad ki, idén ez bekövetkezett. Kovács Norbert székesfehérvári terepmadarász vetette fel, hogy a gumitlanításra itt lenne az alkalom.

Posztmodern tájkép Sárszentágotáról. Címe lehetne ez: "Miért?"

2022. któber 27-én iszonyatos ködben vonultunk fel a helyszínre, a szereplők Norbin és jómagamon kívül Lendvai Gábor, Flesch Márton és a nemzeti parkot képviselő Nagy Imre volt. Egy fuvaros is le volt szervezve délutánra, de erről majd alább.

A gumik súlya egyenként kb. 40 kg volt, ehhez jött a bennük felgyűlt iszap további 15-20 kilója. Először ezt kellett kiszedni, utána jöhetett a görgetés ki a partra. Különösen az utolsó méterek adtak módot Sziszifusz legendájának felelevenítésére, hiszen a Sóstó partja mintegy 45 fokos emelkedő... (Fotó: Kovács Norbert):

Persze más szemét is akadt, ez is eltűnt a tóból egy füst alatt:

A gumik mennyiségéről (amúgy 52 db.) fogalmat alkothatunk, ha ott vannak mellettük az akció szereplői is:

Amíg mi dolgoztunk, a már említett fuvaros összetörte a járművét, jött hát egy kétségbeesett telefonálgatás új megoldás tárgyában. Az "ismerős ismerősének az ismerőse ismer valakit" elv sajnos most nem vált be egy sor okból (felrakodási gondok, terület megközelíthetetlensége nagy géppel, ekkora gumikat csak a fehérvári telep fogad, nem minden fuvaros szállíthat hulladékot, stb.). Ezekben a hetekben a tó gumitlanodása felett érzett öröm túlszárnyalta a szervezési vágyat, így elég hamar elröppent három hónap, amíg ismét felvettem a történet fonalát. 

A szikes tóba a Természet ismét adott vizet, sosem gondoltam volna, hogy a sárszentágotaiak ezt a helyet már nem tudják elképzelni gumiabroncsok nélkül, de hát ez volt a helyzet, 2023. február 22-én tucatnyi abroncsot kellett gumicsizmával felszerelkezve a tóból kihalászni... Biztos plasztikusan elképzelhető, hogy eközben mit gondoltam róluk.

A helyiek némelyike szerint az abroncsoknak igenis a tóban van a helyük...

Mivel azonban a hülyék alapvetően kényelmes alkatúak, nem a leghatalmasabb, legnehezebb abroncsokat kellett ismét kivonszolni, azok ott maradtak a parton, ahova a nagy önrakodós gépek a lágy talaj miatt nem mertek bemenni. Így aztán két feladatot kellett párhuzamosan leszervezni. Egyrészt kellett egy jókora szállítójármű, másrészt pedig valahogy ki kellett sétáltatni 52 abroncsot a mintegy 250 méterre levő aszfaltút mellé.

Még az őszi kihordás alkalmával tette tiszteletét nálunk egy helybeli gazdálkodó, Csaba (telephelye a fenti képen a háttérben látszik), aki fel is ajánlotta a rakodáshoz a segítségét. Ezzel bizony élnünk kellett. Munkatársa, Tamás érkezett február 22-én délelőtt és döbbenetesen felgyorsította az eseményeket. Mint látható, egy-egy alkalommal akár nyolc-kilenc abroncsot is kivitt a traktor homlokrakodóján. Lendvai Gábor és jómagam segítettünk abban, hogy a bálatüskékre a lehető leghamarabb felkerüljenek a gumik.

Egy újabb kupac képződik, elérhetőbb helyen

Azután beköszöntött február 23-a. Az eltelt hónapok során csaknem tucatnyi különféle fuvarozóval volt szerencsém átbeszélni a problémát. (Egyikük eljutott a fenti képen látható pontig, de féltette a gépet a fotón ugyancsak rajta levő fától, ami a kerítés fölött nyúlik be az út fölé.) Végül a megoldást egy székesfehérvári építőanyagkereskedés jelentette, és az ő hatalmas önrakodó kocsijuk.

2023. február 23. 7:40. Megérkezik a kocsi: a képen a jármű 40 %-a látható...

A gépkocsivezető imponáló magabiztossággal kezelte a raklapvillát, amellyel egyszerre akár három abroncsot emelt a magasba, én pedig a létrán szaladgáltam fel, hogy a levételnél segédkezzek. 

Szűk másfél órával később az abroncsok a platón voltak, indulhattunk a szeméttelepre.

Volt gumi, nincs gumi

A csalai hulladéklerakón a fotózás szigorúan tilos, úgyhogy a csaknem három tonnányi (!) gumi végső elhelyezéséről nincs dokumentáció. Az abroncsok legalább 45 éven át hevertek a Sóstóban. Korukat mi sem bizonyítja jobban, mint ez a példány, amely a KGST-nek köszönhetően juthatott el a VOLÁN-hoz. A kép a Szovjetunió felbomlása után 32 évvel készült...

A sárszentágotai Sóstó jelenleg jó félvízen van, tükrén récék, nyári ludak úszkálnak. Sok-sok feladat van még, amit meg kellene oldani itt, hogy a tó régi fényében tündököljön (nád visszaszorítása, a gát elbontása, legeltetés). De a legrémesebb probléma, a tó elleni legborzalmasabb merénylet 2023. február 23-án örökre megoldódott. A szeméttelepről hazafelé egy régi-régi reklám jutott eszembe, ami az ezredfordulón a BL-meccsek elengedhetetlen tartozéka volt, és most kifacsartam egy picit.

Gumiabroncsok elszállítása Sárszentágotáról Csalára: 92.250 Ft

Gumiabroncsok elhelyezése a hulladéklerakóban: 233.205 Ft

A tudat, hogy a sárszentágotai Sóstó végre abroncsmentes: FELBECSÜLHETETLEN