Alapítványunk 2015 tavaszán létesített odútelepet az akkor frissen védetté nyilvánított Jancsár-völgyben. Az odvak évenkénti ellenőrzése, karbantartása, javítgatása, a költési adatok feljegyzése, előző évekkel való összehasonlítása egy kellemes, csöppet sem bonyolult elfoglaltság, amely az odúlakókat egyáltalán nem érinti, hiszen időpontja mindig a fészkelési időn kívül, télen zajlik.
2022 végén jött a gondolat, hogy Fehérvár másik védett területén is lehetne egy hasonló odútelep, a választás a Máriamajori-erdőre esett. Míg a Jancsár-völgy fásszárú növényzete a kis völgy teljes hosszában nem túl változatos (alul füzek, oldalt akác és galagonya), a 130 hektáros Máriamajori-erdő és Nagy-völgy természetvédelmi területen sokféle erdőtípus és erdősítés van, a leggyönyörűbb ősi tölgyesektől a legjellegtelenebb, semmitmondó akácosokig. Az akác nehezen odvasodik és a harkályoknak sem a feltétlen kedvence, ezért lett az új odútelep egyik fele egy akácfoltban. Az odvak fennmaradó része nem messze, egy vadszilva, dió, galagonya által uralt foltba került. Jöjjön most egy képes beszámoló minderről.
A Városgondnokság által biztosított madárvédelmi berendezések már az autóban, létra a tetőn, indulhatunk...
A helyszínre vezető út egy szakasza az autót (azaz a vezetőt) meghátrálásra késztette, így a létra és az odvak két lépcsőben kerültek a helyszínre (ez 2 km séta volt összesen). Felhívom a figyelmet a képen látható szivárványra, ugyanis a munka közepén jött egy jó kis zápor is.
Ezen a képen három odú is látható, oldalt cinegének szánt B-odúk (32 mm-es röpnyílás), középen egy nagyobb (40 mm) seregélynek. Ha gazdag az élelemforrás, de kevés a természetes odú, meg lehet próbálkozni az ilyen sűrű elhelyezéssel, de fontos feladat az évenkénti ellenőrzés, hiszen ha tartósan üres egy odú, érdemes áthelyezni.
Az énekesmadaraknak szánt odúba soha nem kell fészekanyagot tenni, sőt a téli odútisztításkor az előző évi fészket ki kell dobni. Ezzel megakadályozzuk, hogy az élősködők (pl. tolltetvek) felszaporodjanak a fészekben. A lakót a fészek alapján legalább csoport szintjén ("cinege") meg lehet határozni.
Az odú magassága több mindentől függ. Ahol nem járnak házi macskák és kíváncsi emberek, az odú akár fejmagasságban is lehet. Ez az odútelep egy dűlő mellett van, így egy egyrészes létrán állva tettem ki az odvakat, azaz 210 cm-es testmagasság alatti személyek nem fogják a földön állva elérni. Parkokban és más zavart helyeken ennél jóval magasabbra célszerű rakni. A létra tetejétől balra kéklik a kézifűrész, ami fontos szerszám, hiszen az odú elé nem lóghatnak be sűrű ágak!
Nem túl közismert eszköz a fakuszodú. A hazánkban élő két fakuszfaj olyan fákon költ, ahol a kéreg nagy darabokban elvált a fától, de nem esett le. E mögé építenek fészket és az odú ezt modellezi. Az oldalán látszik a kódszám, ami a későbbi nyilvántartást segíti.
Pár nappal később egy egészen komoly járművel érkeztem, a 10 kilós macskabagolyláda és a háromrészes létra a pótkocsin utazott. (Ennyire azért nem volt rossz az út, de a traktort a műszaki vizsga után vissza kellett vinni Fehérvárra, így összekötöttem a két eseményt.)
A macskabagoly nem olyan pedáns, mint a cinegék, úgyhogy számára kell fészekanyag (fenyőfa forgács). A ládának otthont adó diófa ugyanaz, mint amire a fakuszodú kerül, a macskabagoly alapvetően rágcsálókkal táplálkozik. A láda felhelyezése a súlya miatt a bonyolultabb feladatok közé tartozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése