A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Aszal-völgy és Rácvölgy. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Aszal-völgy és Rácvölgy. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. február 23., vasárnap

Közösségi élőhelykezelés a székesfehérvári Aszal-völgy természetvédelmi területen

Székesfehérvártól északra egy méretét és természeti értékeit tekintve is jelentős löszvölgy húzódik. Észak-déli irányú, viszonylag egyenes szakaszát Aszal-völgynek nevezik, a név arra utal, hogy állandó vízfolyás nincs benne, vagyis száraz völgy. Északkelet felől csatlakozik hozzá egy igen széles, meredek völgyoldalú mellékvölgy, melyet a helyiek Rácvölgy néven ismernek. Ez a két völgy még az 1960-as években is 300-400 tehén legelője volt, a hamisítatlanul vidéki városnak számító Székesfehérvárról naponta ekkora tehéncsorda ballagott ki ide. Az időszakból fennmaradt légifotók mutatják, hogy alapos munkát végeztek: 50-60 évvel ezelőtt a két völgyben gyakorlatilag nem voltak fásszárú növények.

Egy igazi csodavilág: az Aszal-völgy májusban

A városi állattartás megszűnését követően a Rácvölgyben akácosokat telepítettek a lejtőkre, az Aszal-völgyben pedig spontán beerdősülés kezdődött. Ezen a löszháton a természetes növénytakaró olyan ligetes, lösztisztásokkal tarkított lösztölgyes, mint amilyeneket néhány kilométerrel keletebbre, a Máriamajori-erdőben máig megcsodálhatunk. Ám az állományalkotó fafajok (molyhos-, kocsányos- és csertölgy, virágos kőris, mezei juhar) itteni megjelenésére kicsi az esély, a gyepek jellemzően ezen erdők cserjeszintjének tagjaival, azaz a galagonyával, kökénnyel, sóskaborbolyával, vadrózsával záródnak és válnak áthatolhatatlan bokrossá. Mindez egy természetes folyamat, ráadásul számos madárfajnak élőhelyet is teremt. Csakhogy amit így nyerünk, az összehasonlíthatatlanul szerényebb értéket képvisel, mint az a csodálatos fajgazdagságú löszpuszta, ami a galagonyabozót szorításában lassan eltűnik. Borzas csajkavirág, homoki vértű, ágas homokliliom, sárga len, fekete kökörcsin, tavaszi hérics, apró nőszirom, pusztai árvalányhaj, pusztai meténg, érdes csüdfű, budai imola: nagyon sok védett lágyszárú növényfaj díszlik az aszal-völgyi gyepeken!

Már több mint tíz éve dolgozunk azon, hogy a cserjésedést lokálisan megállítsuk és a növényritkaságok fennmaradását biztosítsuk. Kezdetben 1-2 lelkes természetvédő ragadott ágvágót, fűrészt, munkáskesztyűt néhány órára. A fordulópont 2020-ban volt, amikor november 28-án egy valóban nagyon sikeres helyi csoporti akcióval a mi kézierős léptékeink szerint hatalmas részen nyitottuk meg a bokrost. A kivágott anyagból a szomszédos szántóföld szélére sövényt építettünk, amiben azóta már cigánycsuk is fészkelt, a szúrós ágak védelmében ültetett tölgyfák éppúgy boldogulnak, mint az itt már semmit nem zavaró, sőt éppen kívánatos honos cserjefajok spontán növő egyedei. 2020 óta minden télen és kora tavasszal felvonulunk a területre, vagy a korábban kivágott bokrok újulatait gyérítve, vagy lassan tovább haladva a termetes, 2-3 méteres bokrok között. Fontos megemlíteni, hogy itt több értékes fásszárú is él: a törpemandula, a jajrózsa és a zanótfajok csak az ilyen lassú, körültekintő kézi munkával kímélhetők meg.

Az eddigi legsikeresebb cserjeirtási akció 2020. november 28-án

A Rácvölgyben is végzünk cserjeirtást, de ott a fennmaradt lösztisztásokat kell megóvnunk a beerdősüléstől. A tisztások mérete néhány szobányi, de fajgazdagságuk egészen rendkívüli: leánykökörcsin, nagyezerjófű, bíboros kosbor, szennyes ínfű otthonai. A tisztásokon néhány ember is nagyon látványos eredményre képes, akár évekre megoldva a szukcesszióból eredő gondokat.

Egy lösztisztás a Rácvölgyben


A cserjeirtások jó alkalmat biztosítanak a megyei természetvédőknek a találkozásra, a fűrész és az ágvágó hangjainak aláfestésével röpködnek a madaras történetek, megbeszéljük az aktuális problémákat, megoldási javaslatokon törjük a fejünket. 7-8 éves kisiskolásoktól a nyugdíjasokig vegyes a csapat: lelkes civilek, az eseményről értesülő, ezért akár Budapestről idelátogató természetbarát és önkéntes munkát végző középiskolás, a székesfehérvári Városgondnokság természetvédelemben dolgozó munkatársai és a jó ügyért dolgozni is hajlandó helybeliek egészítik ki évről évre az MME helyi csoport néhány, jó értelemben vett megszállott tagját.

Nagyezerjófű beerdősüléssel fenyegetett élőhelye a Rácvölgyben


A hangsúly itt a „néhány” szón van. Amíg erőnkből telik, addig kis csapatunk lelkesen folytatja az aszal- és rácvölgyi munkát, de a madárvédelemben, madárgyűrűzésben jeleskedő tagságtól az eddigieknél jóval aktívabb jelenlétre számítunk! Ehhez javulnia kell a belső kommunikációnak is, de nagyon sokaknak egyszerűen ki kell lépni a komfortzónából, be kell vállalni a szúrásokkal, görnyedezéssel, cipekedéssel járó feladatot, mert ezen az elaprózott tulajdonviszonyú területen senki nem fogja helyettünk elvégezni a munkát. A 2020. novemberi csapatméret és lelkesedés megmutatta, hogy egyetlen délelőttnyi erőfeszítés fél évtizedre megoldhatja a problémát akár több száz négyzetméteres területeken. És bár a cserjeirtás idején a löszgyepek elég egyhangú képet mutatnak, a májusi, júniusi csoda kárpótol a téli izomlázért, bőrbe fúródott galagonyatövisekért, az izzasztó munkáért. Tevékenykedjünk ezért a csodáért az eddigieknél többen és aktívabban!

Gyönyörű virágmező lesz tavasszal a kivágott bokrok helyén

Most tavasszal mindenkit várunk az utolsó aszal-völgyi cserjeirtásra 2025. március 8-án 9 órára! A találkozó helye a Székesfehérvár és Zámoly közötti útról megközelíthető aszal-völgyi záportározó (koordináta: 47.240576, 18.423836). Ami szükséges: strapabíró öltözék, munkáskesztyű, ágvágó, kézifűrész, hideg élelem, innivaló, lelkesedés és optimizmus. Hölgyeknek nőnapi ajándék is jár!

2025. január 4., szombat

Éjszakai képek - Fotópályázat

 A 2025-ös kisKÓCSAG-ban ismét egy pályázat legjobb képei lesznek a Kép-Tár rovatban. A téma ezúttal az éjszaka.



2022. december 28., szerda

2022 - eredmények, események

Az előző évek beszámolóitól eltérően 2022 bemutatását egy októberi esettel kell kezdenem, ez ugyanis egy lezáratlan akta, amely kényszerű okból átnyúlik 2023-ba. 

Sárszentágota szikes taváról, a Sóstóról már volt szó ezen az oldalon (ITT), nem a legnagyobb optimizmus hangján. Idén egy kicsi, de általam jelentősnek (és mindenképpen jelképesnek) érzett fordulat történt. A tó borzalmas jellegzetessége volt az a rengeteg hatalmas gumiabroncs, amit jó 40 éve helyezett itt el a VOLÁN, akkoriban ugyanis a tó az ő horgásztavuk volt (de hogy ezért miért kellett idehozni több száz abroncsot, azt már sosem fogjuk kideríteni...). A gáttal szétválasztott tó keleti fele ritkán szárad ki, idén ez bekövetkezett. Kovács Norbert székesfehérvári terepmadarász vetette fel, hogy a gumitlanításra itt lenne az alkalom.

Posztmodern tájkép Sárszentágotáról. Címe lehetne ez: "Miért?"

Október 27-én iszonyatos ködben vonultunk fel a helyszínre, a szereplők Norbin és jómagamon kívül Lendvai Gábor, Flesch Márton és a nemzeti parkot képviselő Nagy Imre volt. Egy fuvaros is le volt szervezve délutánra, de erről majd alább.

A gumik súlya egyenként kb. 40 kg volt, ehhez jött a bennük felgyűlt iszap további 15-20 kilója. Először ezt kellett kiszedni, utána jöhetett a görgetés ki a partra. Különösen az utolsó méterek adtak módot Sziszifusz legendájának felelevenítésére, hiszen a Sóstó partja mintegy 45 fokos emelkedő... (Fotó: Kovács Norbert):


Persze más szemét is akadt, ez is eltűnt a tóból egy füst alatt:


A gumik mennyiségéről (amúgy 52 db.) fogalmat alkothatunk, ha ott vannak mellettük az akció szereplői is:


Amíg mi dolgoztunk, a már említett fuvaros összetörte a járművét, jött hát egy kétségbeesett telefonálgatás új megoldás tárgyában. Az "ismerős ismerősének az ismerőse ismer valakit" elv sajnos most nem vált be egy sor okból (felrakodási gondok, terület megközelíthetetlensége nagy géppel, ekkora gumikat csak a fehérvári telep fogad, nem minden fuvaros szállíthat hulladékot, stb.); maradjunk annyiban, hogy a gumik kisétáltak az időközben (szerencsére!!) vízzel megtelt tóból, a szállítás szervezgetése pedig majd folytatódik.

2022 dióhéjban

Természetvédelem

Február 12-én lelkes csapattal (9 fő) cserjeirtást végeztünk a Rácvölgy egy gyönyörű lösztisztásán, jelentősen megnövelve az őshonos fásszárúak szorításában levő terület méretét. Az őszi esők hatására a kivágott kökények, vadrózsák, galagonyák erős sarjadásnak indultak, ezt még a tél folyamán szeretnénk lekaszálni.

Flesch Márton idén egyedül lekaszálta a felsőszentiváni Sóstó nádasodó déli partvonalát.

A Velencei-hegység nyugati felén beszélgettem egy-két krosszmotorossal (mármint aki hajlandó volt megállni), ezek alapján került ki egy teljesen új Natura 2000 tábla, illetve ezek alá egy külön erre a célra gyártott, technikai sportokat tiltó kiegészítő tábla (majd miután ezt ellopták, gyártattam pótlást). 

Volt táblaigazgatás, idegenhonos növények gyérítése, macskahere körbekarózása, nagyjából a szokásos módon és intenzitással. Pátkán a sötét hangyaboglárka új lelőhelye került elő egy kaszálóréten:



Az új fehérvári védett területek kezelési tervének megírására megkaptuk a megbízást, így nagy esély van az öt terület 2023-as védetté nyilvánítására.

Mocsári hangulat Székesfehérvár belsejében, egy reménybeli védett területen (Gödör utcai szikes rét)

Az Alsóvárosi-rét erdősítése ("Város Tüdeje") megkezdődött. Nagyszerű érzés, hogy a löszgyepek ebből kimaradnak, a telepítés pedig pásztásan történik. Mindkettő alapítványunk javaslata volt!

Madárvédelem

Több helyen történtek madárodú- és költőládakihelyezések. Talán a legörömtelibb esemény Fövenypusztához kötődik, ugyanis a januárban kitett ládában nyáron már gyöngybagolyfiókákat gyűrűztünk!



Staudinger István gyöngybagoly fiókákat gyűrűz, körben a természetvédő utánpótlás álmélkodva figyel

Vércseakciónk is elkezdődött tél elején, ehhez vásároltunk 30 költőládát Mányból, de még év elején, ettől függetlenül is helyeztem ki ládákat, általában sikerrel. Volt egy ugyancsak sikeres vércseköltöztetés.  

A pátkai szalakótapár is újra költött, ezúttal is VÖLGY-HÍD-odúban, csak éppen idén egy másikban, mint tavaly. Hat fióka kirepüléséről tudok.

Szalakóták a pátkai odúban; jól látszik, hogy ennél a fajnál a fiókák nem egyszerre kelnek ki. (A borzalmas képminőség magyarázata az, hogy a ládát létra nélkül, hirtelen ötlettől vezérelve ellenőriztem, egy kézzel a fatörzsbe kapaszkodva, másik kézzel pedig a tömegben ügyködő fotóriporter módszerét követve belefotóztam az odúba)

A Madárbarát Fehérvár program idén Fehérvár belső részein (Palotaváros, Zichyliget) zajlott a szakmai irányításunk mellett. 

Oktatás, szemléletformálás, egyebek

Idén sem maradt el az augusztusi lepketúra Székesfehérváron.


2022 érdekes húzása volt egy fajgazdag városi oázis létrehozása; Fehérváron megpróbálok a jövőben is nyitott szemmel járni, hátha lehetne ilyeneket másutt is alkotni.

Októberben megjelent a kisKÓCSAG évkönyv második kötete.

Október végén a Vértesben megtartottuk első megyei találkozónkat. Ennek folyományaként elkezdtünk különféle helyi védetté nyilvánításokon dolgozni; 2022 során Lovasberényben történt előrelépés (egyeztetés a polgármesterrel), a többi településen 2023-ban indulnak majd be a dolgok.

Szeretnénk a 2022-es hatalmas aszályra hivatkozva szorgalmazni a víz hatékonyabb megtartását a Sárvíz-völgyben, ez is tervezgetés alatt levő ügy.

És végül egy örömteli évvégi hír: kurátorunk, Fóris Anna nyerte a 2022-es Év agrárembere díjat az ökológiai gazdálkodás kategóriában. Anna és férje, ödön nagyon sokat tesz az ember- és természetközeli, kisléptékű, önellátó gazdálkodás népszerűsítéséért. Az elismeréshez gratulálunk!

2021. december 29., szerda

A 2021-es év

Összefoglaló a "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány ez évi  tevékenységéről.

Madárvédelem

A jancsár-völgyi odútelep szokásos évi ellenőrzését tél közepén végeztük. A sorozatosan üresen maradó fakuszodvakat Horváth Csaba madarászkolléga kapta meg, így azok már a Vértes lábánál, egy csodaszép tölgyecskében várják lakóikat. Az odvak foglaltsága változatlanul igen jó, a fajok a megszokott mezei veréb, széncinege, csuszka, seregély kvartett tagjai.

Márciusban a fehérvári központi parkba madárodvakat, áprilisban Székesfehérvár szociális bérlakásaira (Mura utca) molnárfecske műfészkeket tettünk ki a Városgondnokság segítségével; mindkét akció a sajtó éber figyelme mellett zajlott. 


Április végén (szintén a Városgondnokság segítségével) az aszal-völgyi gyurgyalagtelep homokfalának nyesése is megtörtént:


Nyáron hatalmas örömöt jelentett, hogy bebizonyosodott: a pátkai Királyberekben mzgó szalakóták az általunk kihelyezett odúban fészkelnek: az ellenőrzés során két fióka volt a fészekben. 

A Királyberek fokozottan védett szépségei: szalakóta és két gyurgyalag

A megye másik ikonikus, visszatelepülőben levő faján is tudtunk segíteni: Staudinger Istvánnak segédkezve a kék vércsék odvait tettük rendbe a Sárréten késő tavasszal:


A megvalósítás már át fog csúszni 2022-re, de tervezzük egy fövenypusztai gyöngybagolyláda kihelyezését is, még a tél folyamán. Lassan a 2000 környékén gyártott vércseládák is elérik a végső határt, két ládát is végleg le kellett selejtezni és újjal pótolni...

Természetvédelem

Az év során több tucatnyi alkalommal végeztük a védett területek tábláinak ellenőrzését, a környékük rendbetételét. A legérdekesebb eset a Nagy-völgyben volt, ahol a tábla előteréből 4 méter magas (!) foltos bürköt kellett lekaszálni. De adott kisebb munkát a táblacsavarok meghúzása és a fehér színű táblákon megtelepedő algák lemosása is. 

Év végén új Natura 2000 táblát helyeztünk ki a Velencei-hegységben. Ennek az az előzménye, hogy az év során Csalán több terepmotorossal is volt találkozás. Akadt aki az "Állj már meg!" jelentésű integetésre csak legyintett és hatalmas vízfüggönyt fröcskölve áthajtott a gázlón, de volt olyan is, aki megállt. Az ő elbeszélése mutatott rá a hiányosságra, hogy az amúgy illegális útvonaluk kezdőpontján semmi nem utal arra, hogy a hegyláb védett volna.

Sajnos 2021-ben Székesfehérvár nem nyilvánított védetté újabb területet, de rengeteg munka zajlott ennek előkészítésén. Nagyon fájó a Zágoni utcai Ősmocsár kérdése, melyről így év végén még mindig nem tudható, megmenthető -e. Örömtelibb az Aradi utcai rét, ahol nemcsak hogy rekortán futópálya nem lesz, de előkerült a város legnagyobb mocsári kosbor állománya is. Minden magyar természetvédőnek szívből kívánom azt az érzést, amikor egy ilyen csodás felfedezés részese...!


Élőhelykezelés két helyszínen zajlott. Az Aszal-völgyben a 2020 decemberi akció után 2021. január 9-én is összegyűltünk cserjét irtani. A nyári virágmező látványa jelezte: a dolog jól sikerült. Augusztusban a már megszokott aba-felsőszentiváni Sóstó partján kaszáltunk nádat.

Oktatás, szemléletformálás és egyebek

Járványos esztendő volt, úgyhogy most sem voltak rendhagyó órák. Az augusztusi lepketúra lezajlott, valamint a tatai Vadlúdsokadalmon is megjelent alapítványunk előadással, kiadványokkal. Jó sok fórumon tiltakoztunk a csóka-hegyi via ferrata ellen, egyelőre kétséges eredménnyel.

Az év nagy eseménye volt a kisKÓCSAG évkönyv szerkesztése és kiadása. A visszajelzések pozitívak, már meg is kezdődött a második szám összeállítása.

Júliusban örömteli eseményként átvehettük a miniszteri elismerő oklevelet "az Észak-Mezőföld, a Velencei-tó és a Zámolyi-medence térségében végzett aktív természet megőrzési, tájvédelmi és szemléletformálási tevékenységének elismeréseként".

Az SZJA 1%-kal kapcsolatos NAV közlemény ITT érhető el.

2020. december 28., hétfő

Ez volt 2020

Természetvédelem

Az Aszal-völgyben idén késő ősszel végre sikerült egy nagyobb volumenű cserjeirtást elvégezni. Ebben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Fejér megyei helyi csoportja, és néhány lelkes önkéntes vett részt. 


A legalább másfél hektárról kivágott galagonyacserjéket és -fácskákat részben ledepóztuk, hogy a Városgondnokság ledarálja, részben egy közeli lucernaföldünk mellett készítettünk belőle sövényt. Érdekes kísérlet lesz, hogy milyen madarak fészkelnek bele, az első madárfaj, ami még a munka során meglátogatta, egy sárgafejű királyka volt. A munka célja azoknak a növényfajoknak a középtávú védelme, amelyek az amúgy őshonos fásszárúak terjedésével visszaszorulnának (pl. fekete kökörcsin, apró nőszirom, tavaszi hérics, borzas csajkavirág, sárga len, ágas homokliliom, homoki vértő).

Képek forrása: https://www.facebook.com/mme9hcs/

A Rácvölgyben idén két macskaherefoltot is kihagyattam a kaszálásból. A növények tövében augusztusban megtaláltam a sztyeplepke levedlett bábingeit is. Erről a titokzatos, fokozottan védett lepkéről már volt szó ITT; a levedlett bábingek felkutatása egy új, de pofonegyszerű módszer az éjjeli életmódú lepke jelenlétének detektálására.

A Jancsár-völgyben a hatóság felgöngyölítette, hogy a blog olvasói által jelentett cserjeirtást a bányaüzemeltető végezte; a Duna-Ipoly NPI munkatársai megbeszélték vele a határok tiszteletben tartását. Itt táblapótlásra és táblaáthelyezésre egyaránt szükség volt, akárcsak az Aszal-völgyben, ahol Old Shatterhand egyik helyi rajongója a táblát szó szerint szitává lőtte.

A Máriamajori-erdőben a szokásos módon tavasz végén és nyáron az erdőápolás adott munkát, amikor igyekeztem a lehető legtöbb idegenhonos növényt (ezüstfa, ostorfa, aranyvessző) is kivágni.

Aba-Felsőszentivánon a Sóstó mellett hárman (Járosi Adrienn, Flesch Márton, Kovács Gergely) végeztünk fakivágást (ezüstfa) és kaszálás+lehordást. Évről évre nagyobb területet tudunk egy nap alatt megtisztítani, ami reménykeltő. Azt bizonyítja, hogy munkánknak van értelme, jóval kevesebb kellemetlen növény (elsősorban nád) hajt ki a mederben.


Madárvédelem

2020-ban is volt fecskeműfészek-kihelyezés Székesfehérváron, ezúttal a laktanyák sarkánál levő trafóházon. Foglalást nem észleltem.

Az év során fecskék és gólyák érdekében több intézkedést is tettünk, melyekről külön bejegyzések készültek (ITT a fecskés, ITT a gólyás olvasható), illetve egy emlékezetes, és utólag sikeresnek bizonyuló gyöngybagolyvédelmi akciót Csőszön
Helyeztem ki odút szalakóta számára Székesfehérvár-Istvánmajor mellett, elvégeztük a jancsár-völgyi odútelep szokásos ellenőrzését, de volt odúakció a székesfehérvári Csónakázó-tó szigetén is.

Forrás: https://www.szekesfehervar.hu/a-termeszetvedelmi-teruletek-mellett-a-varos-tobb-pontjan-helyeznek-ki-koltoladakat-es-koltoodukat

Oktatás, szemléletformálás

Tavasszal Power Point előadásokat készítettem, amiket elküldtem a velünk kapcsolatban levő iskoláknak, így segítve a távoktatást.

Az év egy bagolynézéssel kezdődött Pátkán, igen komoly érdeklődés mellett. Sajnos a baglyok egyik téli nappalozóhelyének számító fenyőt nyáron kivágták.

Még év elején volt egy előadás a Sóstón a vizes élőhelyek világnapján. Utána minden elmaradt (pl. fülemülék éjszakája, kosbortúra) egészen augusztusig, akkor megtartottuk a szokásos maroshegyi lepketúrát, illetve új eseményként egy botanikai sétát Csalán.


Szeptemberben a vizekről tartottam tematikus napot az István Király Általános Iskolában a székesfehérvári önkormányzat megbízásából. A 2-5. évfolyamosoknak volt egy-egy rövid vetített előadás, utána a Palotavárosi-tavak mellett sétáltunk és ismerkedtünk az élővilággal.

Az év döntő része ráment egy könyv elkészítésére, amely végül októberben jelent meg. A bemutatót (még a járványügyi korlátozások szigorítása előtt) a sóstói Zöldtanyán tartottuk október 17-én. 


A könyv a sóstói látogatóközpontban megvásárolható.

Az SZJA 1 %-kal kapcsolatos NAV közlemény ITT érhető el.

2019. december 28., szombat

2019 - Beszámoló

Természetvédelem

Az általunk őrzött székesfehérvári helyi természetvédelmi területeken volt táblalopás mindhárom részterületen, ezek pótlása folyamatosan zajlott, amíg a táblakészlet engedte. 2019 végén egy máriamajori oszlop árválkodik tábla nélkül, az új készlet rendelése megtörtént. Egy-egy Nagy-völgyi és máriamajori-erdei táblát áttettem új helyre, ugyanis a védetté nyilvánítás óta eltelt öt év során áthelyeződtek utak, így a tábla a régi helyén nem töltené már be funkcióját. Szokásos nyári feladat a táblák előtti tisztogatás, sarlózgatás. Véleményem szerint a táblák minél hamarabbi pótlása, illetve a táblakörnyék rendezettsége jól jelzi a természetvédelem esetleges ellendrukkereinek, hogy a területen "valaki" rajta tartja a szemét. Sajnos volt illegális hulladéklerakás az Aszal-völgyben, elhárítása tavasszal megtörtént. A Jancsár-völgyben héja élvefogó csapdákat találtam élő galambbal felcsalizva a fácántelep mellett. Értesítettem a természetvédelmi őrt, aki intézkedett.
Márciusban Lendvai Gáborral cserjeirtást végeztünk az Aszal-völgyben, illetve a gyurgyalagfalon is nyestünk. A cserjeirtást sajnos nem két embernek kellene végeznie, a probléma ennél nagyobb horderejű és már nem sokáig halogatható. Május-júniusban a máriamajori erdőtelepítésben az ápolással egy menetben végeztem idegenhonos fásszárúak gyérítését. A védett fajok közül dokumentáltam a farkasalmalepkét (Aszal-völgy):

Több alkalommal jártunk a védelemre felterjesztett Gödör utcai szikes réten, elsősorban a sótűrő növények dokumentálása céljából:

Az év folyamán dr. Flesch Márton vezetésével zajlott a tác-fövenypusztai védetté nyilvánítás, év végén egy bíztató találkozó zajlott a táci polgármesterrel; folytatás januárban. Év elején hasonló céllal vettük fel a kapcsolatot az abai polgármesterrel, ugyanis Aba város határa tele van értékes, de nem védett élőhelyfoltokkal. Az igen pozitív hangulatú megbeszélés az őszi polgármesterváltás nyomán torzó maradt, 2020-ban elölről kell kezdenünk a folyamatot.

Madárvédelem:
Az év a vércsés akcióval indult, mely elég sikeresnek bizonyult mind a megszólított helyi gazdák számát, mind a program országos hatását tekintve.
Ezek a vércsék az akciónak köszönhetően kelhettek ki a tojásból Pátkától keletre... 

A kelet-pesti "ikerakció" levezénylője, Németh András volt olyan kedves, és a "licenszért" cserébe 10 db. szalakótaodút juttatott el hozzánk, melyek közül a Sárvíz-völgybe és Pátka határába tettünk ki néhányat. Utóbbinak különös aktualitást adott, hogy előbb a Császár-víz-völgy csalai-istvánmajori szakaszán, majd ezzel egy időben a pátkai Királyberekben lehetett szalakótákat (alighanem kóborló fiatalokat) megfigyelni.
Szalakótavédelem a pátkai Királyberekben.

Év elején egy Duna-Ipoly - MME - VÖLGY-HÍD koprodukció révén műfészek került a Dömötör-völgy (Csákvár) egyik termetes tölgyfájára. A célszemély a parlagi sas lett volna, egyelőre egerészölyv foglalta el. (Hasonló folyamat Fövenypusztán is zajlott, de ebben nem tudtunk részt venni.)
Székesfehérvár önkormányzatával karöltve elindult a fecskebarát Fehérvár program: áprilisban 80 molnárfecske-műfészket helyeztünk ki városi középületekre és az akció 2020-ban sem áll le. Foglalást nem észleltünk, a dolog jelentősége egyelőre talán a szemléletformáló hatásában van.


Idén is elvégeztük a szokásos felsőszentiváni sóstói kaszálgatást...

A 2018-as soponyai szigetépítésünk hasznosságát a gulipán költési kísérlete igazolta, ezért ügyes segítőimmel (Staudinger István, Kovács Erzsébet) egy kicsi (és egy pici) szigetet készítettünk a Fényes-tavon is.

Októberben az MME felhívására részt vettünk a Sárkány-tavon (Sárkeresztúr) a lekaszált nád kihordásában.
Munka után édes a séta a porhanyós sárkány-tavi tómederben. (Fotó: Kovács Ágoston)

Szokásos módon részt vettünk az országos bagoly- és ragadozószámlálásban. Volt egy próbálkozás a téli ragadozófészek-keresésre is, de a belombosodás után nagyon nehezen sikerült a fészkeket ismét megtalálni. (Ez a munka kézi GPS nélkül nagyon kevéssé hatékony...)

Oktatás, szemléletformálás:
Első helyre kívánkozik az időben utolsó esemény, azaz alapítványunk első saját kiadású könyvének megjelenése és a könyvbemutató sikeres lebonyolítása.
A könyvbemutató részeként Kovács Norbert terepmadarász tartott vetített előadást Pátka madarairól.

Több előadásunk is volt, pl. a Székesfehérvár Városgondnoksága által szervezett vizes élőhelyek világnapja és a fecskebúcsúztató, rendhagyó biológiaóra Pátkán, stb. Immár hagyomány volt az augusztusi Boglárka-túra, második alkalommal volt Pátkán fülemülék éjszakája,  illetve természetjáró túra a helyi óvodával és a vízi sportnapon.
A teliholdra időzített túra fénypontja a kelő égitest teleszkópos megfigyelése volt.

Szeptember elején zárult az Egy tanév a fecskékért akció; a kihívást teljesítő intézmények gazdag ajándékcsomagot kaptak, a külhoni 3 iskolát pedig 2020-ban szeretnénk vendégül látni. Ebben alighanem segítségünkre lesz Székesfehérvár speciális kerete, de erről majd 2020-ban úgyis beszámolunk.

Az SZJA 1%-kal kapcsolatos NAV közlemény ITT érhető el.

2019. április 21., vasárnap

Szalakóták, irány észak!

Jelen állás szerint a Dunántúl egyetlen stabil szalakótaállománya a fejéri Mezőföldön él. (2018 során a Dunántúl megyéi közül csupán háromból töltöttek föl szalakótaadatot a birding.hu oldalra. Fejérből 13-at, Somogyból és Veszprémből 1-1-et.) Csak néhány éve van ez így és a teljes állomány nem éri el a 10 párat. De mégis bíztató, hogy a rendkívül sikeres hazai odúprogramok visszahozták a Duna túloldaláról ezt a fokozottan védett fajt. 


A megyében a Mezőföld délebbi fele (Cece), a Sárvíz-völgy (Aba, Sárkeresztúr), Dinnyés környéke, Sárrét és a Zámolyi-medence azok a helyek, ahol az utóbbi öt évben a szalakóta tartósan mozgott vagy bizonyítottan megkísérelte a fészkelést.
Működési körzetünk az ekkor írt sorok óta kibővült a Sárvíz-völgy északi részével, ráadásul a vércsés akció miatt is több helyen jártam a megyében, ahol eddig kevésbé. Az alábbiakban a kiszemelt, alkalmasnak tűnő helyszíneket és a már kész munkákat mutatom be.

Váli-völgy
2018 nyarán a felcsúti, idén tavasszal a váli szakaszon találtam olyan erősen lelegeltetett, öreg fákkal szegélyezett völgyoldalt, ahol tiszántúli tapasztalataim alapján el tudnék képzelni szalakótát. A váli helyszínt olyannyira komolyan gondoltam, hogy a gyúrói-ráckeresztúri napon (lásd ITT) nálam volt az odú, hogy ha a közeli birkahodály gazdája engedi, gyorsan feltegyem egy akácra. Csakhogy a hodálynál embert nem találtam (szamár, kecske, birka, kutya volt), így pedig nem szerencsés dolog bármit tenni. Az odú nem veszett kárba, lásd alább, a váli helyszín pedig nincs elfelejtve...
  1. Terület jellege: löszvölgy
  2. Legelő jószág: juh, kecske
  3. Védelem: nincs
Kender-tó (Vereb-Lovasberény)
2018 tavaszán a vértesacsai Madarak és fák napja rendezvényre egy kis kerülővel mentem és teljes hosszában végigjártam ezt a két nagyobb foltból álló, középen homokóraszerűen elszűkülő juhlegelőt. A legjobb benyomásokkal távoztam, így kapóra jött, hogy Válból hazafele épp a legelőtől északra vezetett el utam. Gyorsan bedöcögtem hát a dűlőn és feltettem az odút. Engedély volt, hiszen a legelő túlsó végén már évekkel ezelőtt tettem ki kuvik és búbos banka számára költőalkalmatosságot.

  1. Terület jellege: homokos talajú legelő
  2. Legelő jószág: juh
  3. Védelem: nincs

Sárvíz-völgy (Szabadbattyán, Tác, Soponya)
Flesch Mártonnal már többször beszélgettünk arról, hogy az általa kiválóan ismert Észak-Sárvíz-völgyben hol vannak azok a helyek, amelyek teljesítik az alábbi kritériumokat: Legelő jószág járta gyepterületen van néhány magasabb fa, a hely pedig kevéssé zavart.
Ennek szellemében 2019. április 9-én nekivágtunk egy délutáni körútnak. Korábban hallott tipp, hogy az odú legyen nagyon feltűnő, így az átvonuló szalakótáknak is szemet szúr. Ezt igyekeztünk betartani.
A rögzítés dróttal történt, a fa károsítása nélkül. Marci szerzett engedélyt az egyik tulajdonostól, a másik helyen a Duna-Ipoly NPI vagyonkezelésében van a gyep, és a bérlővel beszéltük meg a dolgot, a hozzáállás igen pozitív volt.
Szabadbattyán:
Alföldi tapasztalat: a szalakótaodú legyen feltűnő helyen, nem túl magasan.

  1. Terület jellege: a Sárvíz hajdani medre menti mocsár széle
  2. Legelő jószág: szarvasmarha
  3. Védelem: nincs
Tác:
A csúcsszáradt akácok vártapontnak is tökéletesek.

  1. Terület jellege: homokos talajú legelőn sínylődő akácliget
  2. Legelő jószág: juh
  3. Védelem: nincs
Soponya:
Fent: az egyik odú a faj hagyományos kiskunsági otthonán, szürke nyáron. Lent: Flesch Márton szerelés közben.

  1. Terület jellege: Sárvíz menti nagy kiterjedésű gyep
  2. Legelő jószág: juh
  3. Védelem: Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet
További gondolatok
Alapítványunk öt éve során már több helyen tettünk ki szalakótának is alkalmas odvakat. Ezekről beszámoltunk, most csak a rend kedvéért szedtem össze a helyszíneket.
  • Lovasberény, Kender-tó
  1. Terület jellege: homokos talajú legelő
  2. Legelő jószág: juh
  3. Védelem: nincs
  • Lovasberény, Antali-rét (harmadik éve kuvik költ benne)
  1. Terület jellege: degradált gyep néhány nyárfával
  2. Legelő jószág: nincs, kaszálják
  3. Védelem: nincs
  • Pátka, Királyberek
  1. Terület jellege: sovány legelő
  2. Legelő jószág: szarvasmarha
  3. Védelem: Natura 2000
  • Székesfehérvár, Császár-víz-völgy (5 odú)
  1. Terület jellege: patak menti rétek
  2. Legelő jószág: juh
  3. Védelem: részleges (Natura 2000)
  • Székesfehérvár, Aszal-völgy (2 odú)
  1. Terület jellege: löszvölgy
  2. Legelő jószág: nincs, kaszálják
  3. Védelem: Natura 2000 és helyi védelem
A hírek szerint egy új szalakótás LIFE program érinteni fogja a megyét, részletekkel egyelőre nem tudok szolgálni. Az biztos, hogy a Hortobágyon, Bükkalján, Mátraalján döbbenetes foglalási arányok vannak, rövid idő alatt sokszorosára nőtt a szalakótaállomány. Itt erre a kevés gyepterület miatt sajnos nincs reális esély, ám a megmaradt löszvölgyekben (pl. Belsőbáránd, Nagylók, Nagyhörcsök), a szikeseken (Alap, Sárkeresztúr, Aba) és a nagyobb védett foltokban (Sárrét, Zámolyi-medence, Sárvíz-völgy) kialakulhat egy stabil, 30-40 páros populáció. Mirajtunk nem fog múlni...

Az odvakról
Nem mehetünk el szó nélkül a masszív, alapos festéssel tartóssá tett odvak mellett, ezeket ugyanis nem mi vásároltuk, de nem is mi készítettük. Az egyik vércsés bejegyzésben említettem az akció kelet-pesti ikertestvérét. Nos, az ottani kollégáknál bejelentkezett egy cég, amely ablakokat gyárt, de szívesen segít a madarakon, ezért elkészített több tucat vércse- és szalakótaodút. Utóbbiakból kaptunk mi tíz darabot, még ingyen el is hozta a cég a székesfehérvári telephelyére. Köszönet Németh Andrásnak, hogy fontosnak érezte: ne csak szóban mondjon köszönetet az alapötletért, de kézzelfogható "licenszdíjról" is gondoskodott, továbbá az Aranyablak kft-nek az elkészítést és kiszállítást.

2018. december 23., vasárnap

Ez volt 2018

Természetvédelem
Az Aszal-völgyben tavasszal évek óta nem látott mennyiségben nyílott a leánykökörcsin (Natura 2000-es jelölőfaj), nyáron pedig bizonyítást nyert két fokozottan védett ízeltlábú jelenléte, ők a keleti rablópille és az igazi szenzáció, a sztyeplepke. Idén bármiféle beavatkozás nélkül is szép állományban költöttek a korábbi munkánk nyomán visszatelepedő gyurgyalagok. Új átvonuló faj volt a területen a barna kánya.
A Jancsár-völgyben az odútelep tisztítását már most ősszel elvégeztük, a szokásos mezei veréb, széncinege, csuszka, seregély kvartett költött az odvakban. Bebizonyosodott, hogy A-odút (28 mm-es röpnyílású) a környékünkön nem érdemes kitenni, mert üres marad. A tartósan üres odvakat beszedtük és a nyílásukat kitágítottuk.
Adri odútisztítás közben. A diplomamunkájának témáját a Jancsár-völgy adta, a védetté nyilvánításról a város e dolgozat alapján döntött 2010-ben.

A Máriamajori-erdőnél idén az idegenhonos fajok gyérítése adott munkát (akác, ezüstfa, stb.). Most télen tervezek egy komoly lélegzetű fészekkeresést, egyúttal a műfészkek számára alkalmas faegyedek felkutatását.
Év elején szorgalmaztuk a székesfehérvári Gödör utcai szikes rét védelmét, folyamatosan napirenden tartjuk (aláírásgyűjtés, vezetett túra, újságcikk) a maroshegyi láprétek védelmét, ez 2018-ban még nem hozott átütő eredményt. Ugyancsak hosszú küzdelem zajlik a táci Fövenypuszta ügyében, ez is át fog nyúlni 2019-re.
Május a védelemre váró Fövenypusztán: homoki nőszirom, agárkosbor, pókbangó

Élőhelykezelést végeztünk a felsőszentiváni és soponyai Sóstónál (kaszálás, anyag lehordása, fűavar eltávolítása, fakivágás, szigetépítés), illetve elkészítettük (és javítgatjuk....) a soponyai Sóstó természetvédelmi kezelési tervét is.

Madárvédelem
Idén elsősorban a már kihelyezett odvak ellenőrzésére helyeztük a hangsúlyt, viszont ősszel egy új programot hirdettünk a pocokgradációra való tekintettel. A vércseládára jönnek a jelentkezések, a ládákat gyártjuk is, vásároltunk is, 2019-ben ezzel fogunk indítani.

Oktatás, szemléletformálás
Első helyre kívánkozik az Alapítvány első kiadványa, amely tavasszal jelent meg.
Jó néhány vezetett túrát tartottunk Székesfehérváron, Pátkán, illetve három erdei iskolai foglalkozást Felcsút-Szúnyogpusztán. Voltak előadások felnőtteknek és fiataloknak egyaránt.
Európai Madármegfigyelő Napok: gyülekező Pátkán a víztározónál

A 2017-es fecskés rajzpályázat legjobb munkáiból két kiállítást szerveztünk, egyet Székesfehérváron, egyet Sárbogárdon. Az új tanévben meghirdettünk egy új pályázatot, ahol négy fecskés témájú feladatot kell teljesíteni az intézményeknek, ez természetesen már 2019-es történet lesz.
Próbáljuk komolyabban venni az agrobiodiverzitás kérdését is, ez az alapítvány történetében egy folyamatosan felmerülő, aztán kapacitás hiányában rendre félretett kérdés.

Tervek, elképzelések
Az említett, jövő évbe átnyúló ügyeken (Gödör utca, Maroshegy, Fövenypuszta, vércseprogram, Egy tanév a fecskékért) túl év végén kezdődik Pátka környékén az erdők felmérése ragadozófészkek, illetve műfészkek és odvak számára alkalmas területek keresése céljából.
Bal felső és jobb alsó: Székesfehérvár, Pénzverő-völgy; felső sor balról a harmadik: Székesfehérvár, Pénzverő-völgy (egy másik láda); jobb felső: Pátka, Királyberek; Bal alsó: Lovasberény, Antali-rét; alsó középső: Lovasberény, Alsó-rét. A kakukktojás a fenti sorban balról a második, azt a ládát nem én helyeztem ki (Hortobágy, Pentezug).

Ismét odvazni fogunk, ezúttal a szalakóta a célfaj (Váli-völgy, Sárvíz-völgy).
Folytatni akarjuk a szikes tavak kezelését, már ahogyan a vízviszonyok engedik.
Emellett szeretnénk Pátkán természetbarát klubot indítani, kinevelve egy helyi természetvédő réteget.

Az SZJA 1 %-kal kapcsolatos NAV közlemény ITT érhető el.

2018. augusztus 7., kedd

Lepkék nyomában éjjel-nappal

Amióta megjelent a hazánk nappali nagylepkéit bemutató nagyszerű könyv, sokkal több lepkefajt észlelek a mindennapok során, addig ugyanis jóformán fel se figyeltem a megrebbenő, számomra (szakirodalom híján) meghatározhatatlan lepkékre. Azóta sok minden történt, a hangyaboglárkák felkutatásában és védelmében is szerepet vállal alapítványunk. De idén nyáron egy teljesen új területre is elkalandoztunk a témában.

Dolomit kéneslepke Fövenypusztán
Fövenypuszta az utóbbi másfél évben sokkal fontosabb szerepet játszik az alapítvány életében, mint azt a honlap alapján sejteni lehetne. Nem szoktuk titkolni a kudarcokat, most azonban csak akkor tárjuk a nyilvánosság elé ennek az értékes területnek az ügyét, ha már biztosan megnyugtatóan rendeződik. Addig is legyen elég annyi, hogy csodás állományban repült a fokozottan védett dolomit kéneslepke idén májusban is.
Dolomit kéneslepke: a határozóbélyeg a sötét foltban levő picike világos "szem"


Új hangyaboglárka-populációk felfedezése
A cím egy kicsit csalóka. Az idén felfedezett két új állomány közül az egyik nem tekinthető valódi populációnak. A Zámolyi-medencétől a Császár-víz-völgy egyes pontjai és Székesfehérvár érintésével egészen a Sárvíz-völgyig gyöngyfüzérszerűen sorakoznak a kisebb-nagyobb láprétmaradványok, ahol pedig van őszi vérfű, ott valamelyik hangyaboglárka is előkerül. Így aztán amikor 2017 őszén a gyerekekkel sétálván vérfűre bukkantunk a Pátkai- és Zámolyi-víztározó között félúton, megjegyeztem, hogy ide majd "szezonban" is el kell nézni. Így is lett, egy harmatos nyári reggelen egy-egy sötét- és vérfű-hangyaboglárka bizonyította a gyanú helyességét.
Harmattól csuromvizes vérfű-hangyaboglárka a Császár-víz-völgy pátkai részén.

Sokkal érdekesebb a másik helyszín, ez már egy igazi felfedezés. Amikor 2015-ben belecsöppentem a lepkészetbe, a Maroshegyen Staudinger Istvántól és Hudák Tamástól felcsipegetett információkat nyomban a lakóhelyem környékén próbáltam kamatoztatni. Sikerrel, mert meglettek a hangyaboglárkafajok a Pátkai-víztározó partján és a Császár-víz-völgyben is. De meglepő volt, hogy egy Rovákja-parti, azaz lovasberényi csodás vérfüves rétfolton miért nincsenek ott ezek a fajok. Azóta minden évben kerestük őket ott, sikertelenül. A boglárkaszezon elején, július második felében puszta kötelességtudatból mentem el a gyerekekkel és mindkét hangyaboglárka meglett! Mivel később nem sikerült őket újra megtalálni, gyanítom, hogy kis méretű populáció csúcsrajzásába csöppentünk bele.
Hamisítatlan bizonyítókép, ne a minőséget nézzék: egy sötét hangyaboglárka a vérfű virágzatán a lovasberényi Rovákja-völgyben

Boglárka napi boglárkatúrák
A szeszélyes nyár megviccelt minket. Az augusztus 2-ára jó alaposan beharangozott túrát egy reggeli-délelőtti eső olyan sikeresen elmosta, hogy a Fejér Megyei Hírlap újságíróján és két kaposvári lepkebaráton kívül senki nem jött. Nekik viszont nagy élményt jelentett az előbb szemelkélő esőben, majd párás, borult időben lelkesen "viselkedő" megannyi sötét hangyaboglárka.
Hangulatjelentés 2018. augusztus 2-án: esernyő, sötét hangyaboglárka

A túrát augusztus 7-én pótoltuk, tucatnyi érdeklődő és a helyi sajtó gyűlt össze a Borszéki úton, immár igazi nyári melegben. Érdekes módon a sötét hangyaboglárka most is sokkal gyakoribb és könnyebben megfigyelhető volt, de azért sikerült a világosabb rokont, azaz a vérfű-hangyaboglárkát is megfigyelni. A Borszéki és a Szalontai utcán eltérő volt a vérfűállomány, de mindkét réten alkalmasak a virágok a peterakásra. Szót ejtettünk a vasútszélesítés okozta veszélyforrásról, az általunk javasolt megoldásról (az új vágány a jelenlegi déli oldalán fusson), láttuk a harmadik közösségi jelentőségű lepkefajt, a nagy tűzlepkét is, meg ökörszemlepkéket, szemeslepkéket, kardoslepkét, fecskét, gólyát: igazán szép bemutatót tartott a Demkóhegy ezen a nyári délelőttön is.
A legfontosabb célunk jelenleg napirenden tartani a helyi védelem kérdését, azt minden fórumon sürgetni. Aláírásgyűjtésünk is indult ez ügyben, ősszel biztosan megpróbáljuk újra átverni a kérdést az önkormányzaton.
A Fehérvári Médiacentrum helyszíni riportja ITT tekinthető meg.

Éjjeli őrjárat... sztyepplepke nyomában a Rácvölgyben
Van elég bajunk a nappali nagylepkék határozásával is, minek még belebonyolódni az éjszakai fajokba? A kérdésben van némi igazság, csak hát ha jön a hír, hogy a Rácvölgy macskahereállományában a fokozottan védett, közösségi jelentőségű sztyepplepke bábingjei kerültek elő, akkor a természetvédővel azért megfordul a világ... A pár éve publikált adatok szerint ez a faj a legnyugatabbra a gyöngyösi Sár-hegyen fordul elő, a tényleges Alföldön pedig sehol nem látták a Tiszától nyugatra... Nem kellett hát sokat győzködni, hogy Danyik Tibor rovarász, illetve Staudinger István és Csihar László (DINPI) mellé betársuljak egy éjjeli fénycsapdázásra.
Balról jobbra Csihar László, Danyik Tibor és Staudinger István

Elöljáróban annyit, hogy a célfaj nem került elő és állítólag a rovarmozgás sem volt valami acélos.  (Eső után voltunk, 11 fele már igen alacsony hőmérséklettel, ez okozhatta mindezt.) Nekem mindenesetre nagyszerű élmény volt a sok ismeretlen, éjjeli életmódja dacára színpompás és látványos ízeltlábú, melyekből némi ízelítőt ad az alábbi képválogatás. A határozásért köszönet illeti dr. Szeőke Kálmán rovarászt!
Piros szender (Deilephila porcellus)
Gyapjaslepke (Lymantria dispar)
Nyári zöld-bagoly (Trachea atriplicis)

A sztyepplepke utáni kutatás ezzel nem állt meg, augusztusban még megpróbáltam lámpánál keresni az imágókat a macskaherekórókon aszékesfehérvári Rácvölgyben, illetve egy pár éve felfedezett macskahereállományban Sárkeresztes mellett. Egyelőre nem sikerült összefutni velük.
Frissítés: Ami nekem nem sikerült, az a szakembereknek igen! Bizonyított a sztyepplepke rácvölgyi jelenléte!! A magyar tarsza és a dolomit kéneslepke után egy újabb fokozottan védett ízeltlábú az Aszal-völgy helyi természetvédelmi területen!