Közösségi élőhelykezelés a székesfehérvári Aszal-völgy természetvédelmi területen

Székesfehérvártól északra egy méretét és természeti értékeit tekintve is jelentős löszvölgy húzódik. Észak-déli irányú, viszonylag egyenes szakaszát Aszal-völgynek nevezik, a név arra utal, hogy állandó vízfolyás nincs benne, vagyis száraz völgy. Északkelet felől csatlakozik hozzá egy igen széles, meredek völgyoldalú mellékvölgy, melyet a helyiek Rácvölgy néven ismernek. Ez a két völgy még az 1960-as években is 300-400 tehén legelője volt, a hamisítatlanul vidéki városnak számító Székesfehérvárról naponta ekkora tehéncsorda ballagott ki ide. Az időszakból fennmaradt légifotók mutatják, hogy alapos munkát végeztek: 50-60 évvel ezelőtt a két völgyben gyakorlatilag nem voltak fásszárú növények.

Egy igazi csodavilág: az Aszal-völgy májusban

A városi állattartás megszűnését követően a Rácvölgyben akácosokat telepítettek a lejtőkre, az Aszal-völgyben pedig spontán beerdősülés kezdődött. Ezen a löszháton a természetes növénytakaró olyan ligetes, lösztisztásokkal tarkított lösztölgyes, mint amilyeneket néhány kilométerrel keletebbre, a Máriamajori-erdőben máig megcsodálhatunk. Ám az állományalkotó fafajok (molyhos-, kocsányos- és csertölgy, virágos kőris, mezei juhar) itteni megjelenésére kicsi az esély, a gyepek jellemzően ezen erdők cserjeszintjének tagjaival, azaz a galagonyával, kökénnyel, sóskaborbolyával, vadrózsával záródnak és válnak áthatolhatatlan bokrossá. Mindez egy természetes folyamat, ráadásul számos madárfajnak élőhelyet is teremt. Csakhogy amit így nyerünk, az összehasonlíthatatlanul szerényebb értéket képvisel, mint az a csodálatos fajgazdagságú löszpuszta, ami a galagonyabozót szorításában lassan eltűnik. Borzas csajkavirág, homoki vértű, ágas homokliliom, sárga len, fekete kökörcsin, tavaszi hérics, apró nőszirom, pusztai árvalányhaj, pusztai meténg, érdes csüdfű, budai imola: nagyon sok védett lágyszárú növényfaj díszlik az aszal-völgyi gyepeken!

Már több mint tíz éve dolgozunk azon, hogy a cserjésedést lokálisan megállítsuk és a növényritkaságok fennmaradását biztosítsuk. Kezdetben 1-2 lelkes természetvédő ragadott ágvágót, fűrészt, munkáskesztyűt néhány órára. A fordulópont 2020-ban volt, amikor november 28-án egy valóban nagyon sikeres helyi csoporti akcióval a mi kézierős léptékeink szerint hatalmas részen nyitottuk meg a bokrost. A kivágott anyagból a szomszédos szántóföld szélére sövényt építettünk, amiben azóta már cigánycsuk is fészkelt, a szúrós ágak védelmében ültetett tölgyfák éppúgy boldogulnak, mint az itt már semmit nem zavaró, sőt éppen kívánatos honos cserjefajok spontán növő egyedei. 2020 óta minden télen és kora tavasszal felvonulunk a területre, vagy a korábban kivágott bokrok újulatait gyérítve, vagy lassan tovább haladva a termetes, 2-3 méteres bokrok között. Fontos megemlíteni, hogy itt több értékes fásszárú is él: a törpemandula, a jajrózsa és a zanótfajok csak az ilyen lassú, körültekintő kézi munkával kímélhetők meg.

Az eddigi legsikeresebb cserjeirtási akció 2020. november 28-án

A Rácvölgyben is végzünk cserjeirtást, de ott a fennmaradt lösztisztásokat kell megóvnunk a beerdősüléstől. A tisztások mérete néhány szobányi, de fajgazdagságuk egészen rendkívüli: leánykökörcsin, nagyezerjófű, bíboros kosbor, szennyes ínfű otthonai. A tisztásokon néhány ember is nagyon látványos eredményre képes, akár évekre megoldva a szukcesszióból eredő gondokat.

Egy lösztisztás a Rácvölgyben

A cserjeirtások jó alkalmat biztosítanak a megyei természetvédőknek a találkozásra, a fűrész és az ágvágó hangjainak aláfestésével röpködnek a madaras történetek, megbeszéljük az aktuális problémákat, megoldási javaslatokon törjük a fejünket. 7-8 éves kisiskolásoktól a nyugdíjasokig vegyes a csapat: lelkes civilek, az eseményről értesülő, ezért akár Budapestről idelátogató természetbarát és önkéntes munkát végző középiskolás, a székesfehérvári Városgondnokság természetvédelemben dolgozó munkatársai és a jó ügyért dolgozni is hajlandó helybeliek egészítik ki évről évre az MME helyi csoport néhány, jó értelemben vett megszállott tagját.

Nagyezerjófű beerdősüléssel fenyegetett élőhelye a Rácvölgyben

A hangsúly itt a „néhány” szón van. Amíg erőnkből telik, addig kis csapatunk lelkesen folytatja az aszal- és rácvölgyi munkát, de a madárvédelemben, madárgyűrűzésben jeleskedő tagságtól az eddigieknél jóval aktívabb jelenlétre számítunk! Ehhez javulnia kell a belső kommunikációnak is, de nagyon sokaknak egyszerűen ki kell lépni a komfortzónából, be kell vállalni a szúrásokkal, görnyedezéssel, cipekedéssel járó feladatot, mert ezen az elaprózott tulajdonviszonyú területen senki nem fogja helyettünk elvégezni a munkát. A 2020. novemberi csapatméret és lelkesedés megmutatta, hogy egyetlen délelőttnyi erőfeszítés fél évtizedre megoldhatja a problémát akár több száz négyzetméteres területeken. És bár a cserjeirtás idején a löszgyepek elég egyhangú képet mutatnak, a májusi, júniusi csoda kárpótol a téli izomlázért, bőrbe fúródott galagonyatövisekért, az izzasztó munkáért. Tevékenykedjünk ezért a csodáért az eddigieknél többen és aktívabban!

Gyönyörű virágmező lesz tavasszal a kivágott bokrok helyén

Most tavasszal mindenkit várunk az utolsó aszal-völgyi cserjeirtásra 2025. március 8-án 9 órára! A találkozó helye a Székesfehérvár és Zámoly közötti útról megközelíthető aszal-völgyi záportározó (koordináta: 47.240576, 18.423836). Ami szükséges: strapabíró öltözék, munkáskesztyű, ágvágó, kézifűrész, hideg élelem, innivaló, lelkesedés és optimizmus. Hölgyeknek nőnapi ajándék is jár!