A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sokféleség megőrzése. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sokféleség megőrzése. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. január 4., vasárnap

A fáslegelő

Mi az a fáslegelő? Nem mindegy, kit kérdezünk. A nyelvész elsőre talán helyesírási hibát szimatol, ám az ökológiai szaknyelv számos egy szóba írt jelzős szerkezetét látva (vakszik, szakadópart, úszóláp) valószínűleg arra jut: a fáslegelő több, mint egy fás legelő, a különbség meghatározása már nem az ő szakterülete. Ha egy gazdálkodó fákat ültet a legelőjén, a csemetéket gondosan körbeveszi vadhálóval, nyáron öntözi őket, akkor ezt abban a reményben teszi, hogy egyszer majd a fák árnyai alatt hűsölhet a jószág, de azért a térdig érő fácskákkal beültetett gyepet fáslegelőnek hívni merészség. Ha a juhok vagy marhák hatalmas, göcsörtös, szórt térállásban elhelyezkedő akácok alatt töltik a nyári napok legmelegebb óráit, akkor meg az ökológus vonja össze a szemöldökét: nem szívesen nevez fáslegelőnek egy olyan területet, amelyet hazánkban nem őshonos fák alkotnak. Fáslegelő -e az az öreg fákat tartalmazó gyep, amelyen nincs legeltetés, akár éppenséggel kaszálás zajlik, miközben a terület kialakulásában a legeltetésnek volt kulcsszerepe? Nem egyszerű eligazodni, haladjunk lépésről lépésre.

Ez egy fiatal, néhány évtizedes fáslegelő Gánt határában. Száz év múlva fantasztikus látvány lesz!

A fáslegelő olyan gyepterület, amelyet egymástól nagyobb távolságban elhelyezkedő őshonos, terebélyesen növő fák tarkítanak, cserjeszint gyakorlatilag nincs, az élőhely kialakulásában a legeltetésnek döntő szerepe volt (és szerencsés esetben még ma is van). Vannak rokon élőhelyek, amikről szintén érdemes szót ejteni. A fáskaszáló szemre hasonló, de az újulat és a bokrok visszaszorítását eredetileg is a kaszálás végezte; hazánkban ez az élőhely igen ritka. Még kevesebb legelőerdőnk van; ezek a hagyományos erdőnél lazább, ligetesebb, de a fáslegelőnél zártabb erdők, ahol a fák alatt jószág legel, ily módon a természetes újulat és a cserjeszint hiányzik.


Középkorú fáslegelő szárzúzós kezelést követően a Balaton-felvidéken (Dörgicse és Balatonakali között)

Hazánk élőhelytérképezésekor a szakemberek nagyjából 5000 hektáron találtak fáslegelőket (néhány száz hektáron pedig aktív, vagy felhagyott, de még felismerhető legelőerdőket és fáskaszálókat). Eloszlásuk az országban nem egyenletes, a Kisalföld és az északi részt leszámítva az Alföld nagy részéről hiányzik, jellemzőbb ugyanakkor a Dunántúli-dombságon, az Őrség néhány pontján, a középhegységekben és nagyobb folyóink árterében. Természetesen egy folyóparti fáslegelő teljesen más, mint ami 600 méterrel a tengerszint felett alakult ki egy irtásréten. Vízjárta helyeken füzek és az őshonos nyarak alkotják. Ahogy haladuk magasabbra, megjelennek a honos tölgyek, a vadkörte, a mezei juhar, a magyar kőris. A hegylábakon felfelé indulva a gyertyán is szerephez jut, a legmagasabban levő fáslegelőinken pedig már bükköket is találunk. A terebélyes fák kellemes árnyékot adnak a nyári melegben, amire nemcsak a jószágnak, de a rájuk vigyázó embernek és kutyának is nagy szüksége van, a lehulló terméseknek komoly takarmányértéke volt (makkoltatás), de adott esetben az ember is szívesen fogyasztotta (pl. vadkörte). Ezért alakulhatott ki az a tisztelet, amit az elődök éreztek a legelőkön álló termetes fák iránt. A famatuzsálemekre nem emeltek kezet (vagy baltát), ezért egyes hazai fáslegelőkön több száz éves fák mesélnek az eltelt időkről. A háziállat a vastag fákat dörzsölőzésre használja, a lelógó vagy törzsből kinövő hajtásokat lecsipegeti. A faóriások háborítatlanul, vetélytársak nélkül növekedhetnek, odvasodhatnak, míg végül a fáslegelők egy egész életközösségnek adnak otthont: odúlakó madaraknak és emlősöknek, ízeltlábúaknak, fényt kedvelő vadvirágoknak, különféle lepkéknek.


Ősöreg vadkörte magyar szürkékkel Csákvár határában

Érdekes jelenség, hogy a fáslegelőknek nem csak a kialakulása történt emberi hatásra, de az élőhely fennmaradása is rajtunk múlik. A Természet ugyanis az adott körülmények között a legnagyobb szervesanyag-termelésre képes társulást részesíti előnyben, a szukcessziónak nevezett folyamat lényege az, hogy egy adott területen egyre összetettebb társulások váltják egymást, míg a klimax- vagy zárótársuláshoz (a mi éghajlatunkon az erdőhöz) eljutunk. Ha egy fáslegelőn (vagy fáskaszálón) megszűnik az azt létrehozó és fenntartó tájhasználat, akkor cserjésedés, beerdősülés veszi kezdetét, az addig különálló öreg fákat hamarosan sűrű bozót veszi körbe. A fő veszélyt az jelenti, ha a folyamat folytatódik, ennek megértéséhez a fák eltérő növekedését kell megvizsgálnunk.

Két évszázados tölgy Tiszaigar határában.

Zárt erdőben a fák elágazás nélkül felfelé törekszenek, hogy társaikat túlnőve fényhez jussanak, míg nyílt területen ugyanezek a fafajok alacsonyabbak, ellenben koronájuk sokkal szélesebb, terpedtebb. A fáslegelő fáinak asszimilációs felületének jó része a hatalmas, szétálló ágrendszerükön helyezkedik el, vagyis a gyorsan növő fák viszonylag rövid idő alatt képesek ezeket „megfojtani”. Gyakori, hogy egy néhány évtizednyi korú, nagyjából egyforma fákból álló sűrűségben vastag, lábon elszáradt faóriás maradványaira bukkanunk. Ez annak a jele, hogy egy egykori fáslegelőn a legeltetés abbamaradt, az évszázadokig vetélytárs nélküli öreg fa pedig nem bírta a versengést.

Juhlegelőn növő molyhos tölgyek a Velencei-hegységben

De az aszályos nyarak, a hajdani ártereket az éltető víztől elzáró gátak, a mindent kiszárító lecsapoló csatornák, a gombabetegségek a szemre szép fáslegelőket is fenyegetik. Sok mindent tehetünk, de nem „receptkönyvből” és egy kaptafára. Biztosan vannak jó állapotú fáslegelők, amelyek megérdemelnék a helyi védelmet. Másfelől a Természettől való eltávolodás olyan mértékű, hogy az egyes településeken élők talán nem is tudják, milyen védett csoda van a falu vagy város határában. Egy szervezett túra ennélfogva ugyanolyan fontos a már védelem alá helyezett fáslegelőkön, mint a nem védettek felkutatása. Volt szó a vízügyi kérdésekről, ezt is egyénre szabottan, az adott terület ismeretében kell átgondolni, megtervezni, végrehajtani. Kézenfekvő figyelemfelkeltő akció lehet a pótlás: helyben gyűjtött szaporítóanyagból csemetét nevelni, azt a közösségnek együtt kiültetni és ápolni. Vannak jó gyakorlatok országszerte a Balaton-felvidéktől a Vértesen át a Tisza-ártérig: elhivatott gazdálkodók új életre tudtak kelteni fáslegelőket, ahol újra jószág legel és ez az érdekes, félig emberi, félig természetes ökoszisztéma ismét virágzik; ezeket a sikertörténeteket is minél többeknek meg kell ismerniük, hogy szárzúzással, az idegenhonos fajok gyérítésével és a legeltetés újbóli megszervezésével mások is merjenek foglalkozni. És természetesen jó lenne, ha sokan gondolkodnának hosszú távon és belevágnának egy saját fáslegelő telepítésébe (amire amúgy támogatás is van, a pályázat február második felében nyújtható be).

Kocsányos tölgyek (Malomháza, Hortobágy)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Élőhelyvédelmi Szakosztálya 2026 során megpróbál az ország különböző pontjain tenni ennek az érdekes, hangulatos élőhelynek a védelme érdekében.

2025. december 15., hétfő

Győztest hirdetünk - az Év Élőhelye 2026

 Űrlapok-válaszdiagram. Kérdés címe: Névtelen kérdés. Válaszok száma: 286 válasz.

Sokáig a láprétnek állt a zászló, de a szavazás felénél az addigi második helyezett megrázta magát és végül simán győzött. Az első alkalommal meghirdetett Év Élőhelye akcióban 2026-ban a fáslegelő lesz a figyelem középpontjában.

Ismeretterjesztő cikkeket jelentetünk meg, felhívjuk a figyelmet e mesterséges élőhely telepítésének hasznára, a vele kapcsolatos pályázati forrásokra. Kirándulásokat szervezünk az ország több pontján, hogy azok is gyönyörködhessenek ezekben az érdekes legelőkben, akik korábban nem ismerték őket.


2025. december 13., szombat

Változatosabban - folytatás 2025

2024 májusában ITT jeleztem, hogy a szántók körüli faültetési lendület nem lankad. Eltelt egy ültetési szezon, és elkezdődött egy másik. Most erről következik néhány kép.



A 2021-ben ültetett kis "erdőfoltok" nagyon rendben vannak, a két-két nagy "szálfa" (mezei juhar és magas kőris) remekül érzi magát, de legalább ilyen sok örömet jelent a cserjeszint, a már termő kökény és kecskerágó, továbbá a jövőbeli "második lombkoronaszint", a most még parányi, de a 2025-ös aszályt öntözés nélkül túélélő virágos kőrisek és tölgyek.


Sok örömet okoznak a T-fák alá ültetett kis fásszárúak is. Nagy fa nem akar sikerülni, de a kicsik jól érzik magukat.


Ezt a fasort 2024 őszén telepítettem, de nem sikerült, 2025 novemberében újratelepítettem az előző ültetőgödrökbe. A föld olyan száraz volt, hogy egy év alatt nem porladt szét a humusztrágya. Meglátjuk, másodjára mit mutat majd...



Életem egyik nagy büszkesége ez a parányi kis folt. Mióta az alsó kép készült, a nyárfa túlnőtte az ülőfául is szolgáló fát. Igazi jelentőségét körbe kell magyarázni, bár a két fotó azért jelzi, hogy ezen a környéken úgy annyira nem érik egymást az ilyen kis oázisok. Mindkét fotó hátterében látszanak a Pénzverő-völgy fái, abban az irányban 380 méterre van a legközelebbi fásszárú. Déli irányban ugyanez az érték 874 méter, délnyugatra 1310 méter. Északra a legközelebb egy spontán kinőtt vadszilva van 530 méterre, majd 620 méterre kezdődik az általam ültetett fasor. Ennek a zsibbasztó fátlanságnak az érzékeltetésére hadd tegyek ide egy nem szép, de annál kifejezőbb fotót:


Látják a facsoportot? Nem? Pedig ott van...


Ott ni, az őzek mögött. 1150 méterről, nyugatról fotózva. Közöttünk értékelhető színesítő élőhelycsík, -sáv vagy akár -folt nem található. Ez a kis facsoport kilométerekről látható, hiszik vagy sem, van egy pont csaknem 3 kilométerre, ahonnan szabad szemmel látszik. A legmagasabb fa 3 méteres. De ha negyven ilyen kis folt lenne a dűlő mellett, a kutyának se tűnne fel... Hát ezért csinálom ezt a faültetősdit...


Ez a 2024-ben már említett tölgyfasor, aminek most elvégeztem a pótlását, továbbá a telepítést is folytattam. 



Érdemes megnézni a korábbi bejegyzéseket, ennek a fasorszerű facsoportnak a telepítéséről, majd folytatásáról beszámoltam a maga idejében. Sem a négy jegenye, sem a két berkenye nem bírta a körülményeket. A két szürke nyár ellenben prímán érzi magát, és ami legalább ilyen fontos, a körbekerített kis oázisban rengeteg cserje és kis fa él és növekszik. A középső képen levő szederről termést is ettem, alul pedig egy tölgyecske növekszik elszántan a maga nyugodt tempójában.



Végül egy kis kitekintés gazdaságunk északnyugati végéhez: a cserjeirtások anyaga nyugatról határolja, ebből szépen növekednek a spontán kikelő cserjék: fekete bodza, galagonya, varjútövis. A visszagyepesedőben levő lucernán len és pusztai árvalányhaj díszlik.

2025. november 16., vasárnap

Év élőhelye - Szavazzon a kedvencére!

Év madara, év emlőse, év hala, év kétéltűje/hüllője, év ízeltlábúja, év vadvirága, év fája, év ásványa... meg még amit elfelejtettem. A nagyközönség igazán válogathat, hogy kedvenceit beszavazza, hogy aztán egy éven át ezekre vetüljön a legtöbb figyelem. A kezdeményezéshez a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Élőhelyvédelmi Szakosztálya is szeretne a maga eszközeivel csatlakozni, ezért hagyományteremtő jelleggel meghirdetjük az ÉV ÉLŐHELYE programot.

Több fenti akcióhoz hasonlóan három lehetőség közül lehet választani, a határidő december közepe. A szavazás ITT lehetséges. Hogy megkönnyítsük a választást, íme a három jelölt rövid bemutatása betűrendben:

Fáslegelő


Egy kis nyelvművelés: a kérdőíven külön írtuk, aztán arra jutottunk, hogy a helyes írásmód az egybeírás. A fáslegelő ugyanis több annál, mint "legelő egy-két fával". A fáslegelő egy évszázadokkal ezelőtt elterjedt, mára megritkult élőhelytípus, amelynek fennmaradása teljes mértékben az embertől függ. A fáslegelő magára hagyva ugyanis becserjésedik, beerdősül, ami a természetes szukcesszió velejárója. De a zárt erdő már nem alkalmas egy sor olyan élőlénynek, amelyek a fáslegelőket nagyon kedvelik. 


Az alapot a legelők növényzete jelenti, számos szép vadvirággal. Rájuk és a legelő jószág trágyájára épül a tápláléklánc második szintje, az ízeltlábúak és egyéb gerinctelenek. A nagyra nőtt, a legelőn szigetszerűen álló öreg fák odvai, lombkoronája nagyon sok állatnak nyújtanak menedéket: denevérek, gyíkok, odúlakó madarak és természetesen rengeteg rovar. 

Talán a leglátványosabb szint a madaraké: füleskuvik, szalakóta, búbosbanka, vörös- és kék vércse, nyaktekercs, zöld küllő, seregély népesíthetik be a fák környékét, a legelőn pedig mezei és esetleg erdei pacsirta, parlagi pityer, cigánycsuk, sárga billegető szedeget. A jószág a fák alá telepedve hűsöl nagy melegben, a sarjadó cserjéket, famagoncokat azonban gondosan lelegelik.


A fáslegelők beerdősülése érdekes módon pusztulásra ítéli a nagy magányos fákat, hiszen fotoszintetizáló felületének jó része a mindenfelé szétálló ágakon van; magányosan képesek voltak így nőni. Ha azonban sűrű fák nőnek fel mellettük, lassan elsorvadnak.

Mit tehetünk a fáslegelőkért?

  • Meglevő, felismerhető fáslegelők állapotának felmérése
  • A fák közötti cserjék és idegenhonos növényzet eltávolítása
  • Hagyományos pásztorló legeltetés
  • Védőkerítéssel körbevett, tájra jellemző fák ültetése, gondozása
Láprét

Nem mindenütt vannak láprétek hazánkban, de az biztos, hogy sokkal több tájegységben megtalálhatók, mint azt a legtöbb ember gondolná. A láp szó hallatán sokaknak ingoványos, baljós, feneketlen kotvány jut eszébe; ilyenből a tájátalakítások, lecsapolások után sajnos valóban nagyon kevés van. De a láptalajok jellegzetessége ekkor is árulkodik az eredetükről: színük koromfekete, szervesanyagtartalmuk kiemelkedően magas, sok esetben tőzeg alkotja őket, az év jó részében nyirkosak, kémhatásuk általában savas. Homokbuckák közötti mélyedésben, hegylábak medencéiben, patakvölgyekben a hazai dombságokban és sok alföldi tájon (Duna-Tisza köze, Nyírség) megtalálhatók.



A láprét olyan nyílt, esetleg néhány fűzbokorral vagy magányos fűzzel tarkított gyep, amelyre a fent részletezett talajviszonyok, a mély fekvés és az ebből adódó időszakos vízborítás jellemző, növényzete pedig nagyon egyedi, nagyban különbözik az ugyancsak időszakosan vizes, de nyaranta kiszáradó, tőztegfelhalmozódásra nem hajlamos mocsárrétektől. Egy sor orchideafaj találja meg itt életfeltételeit, de rajtuk kívül is rengeteg a védett növény. Néhány vadvirág maga ugyan nem védett, ám védett ízeltlábúak kizárólagos tápnövényeként nagy figyelmet érdemel, ilyen például a rózsafélékhez tartozó őszi vérfű, a sötét hangyaboglárka és a vérfű hangyaboglárka számára igazi kulcsfaj. 

A jó vízellátottságú lápréteknek vannak "klasszikus" madarai, például a haris, a réti fülesbagoly, a réti tücsökmadár és a nagy póling. De sok tocsogókat, időszakos vizeket kedvelő faj is örömmel fészkel az ilyen helyeken: bíbic, sárszalonka, egyes récefajok.

A láprétekre a legnagyobb fenyegetést a lecsapolás jelenti. Fél megyényi lápvilágok váltak ennek a pusztításnak az áldozataivá az elmúlt évszázadokban (Ecsedi-láp, Nagy-és Kis-Sárrét, Hanság), míg a Dunántúli-középhegységben a kis méretű lápokat a bauxitbányászatot lehetetlenné tevő karsztvíz szivattyúzása szárította ki 40-50 éve. (Utóbbi folyamat szerencsére helyenként átmenetinek bizonyult.) De nagy veszedelem az özönnövények terjeszkedése is (zöld juhar, aranyvessző).

Mit tehetünk a láprétekért?
  • Valószínűleg sok száz kicsiny láprét "lappanghat" országszerte, melyeket a botanikusok, természetvédők nem ismernek. Fontos ezek felkutatása, alapos feltérképezése
  • A felmérés során feltárt veszélyek ellen fel kell lépni (lecsapoló csatorna betemetése, özönnövények irtása)
  • A láprétek tavaszi, nyári virágpompája a legtöbb ember számára kedves látvány, emellett az ilyen területeken zajló kaszálás vagy enyhe legeltetés kifejezetten fontos kezelési forma. Ez alapján helyi védelemre javasolható minden olyan belterületi vagy településekhez közeli láprét, ahol védett fajok élnek, és amelyek kezelése jelenleg is megfelelő

Szikes tó

Jellegzetes eurázsiai vizes élőhelyek. Bár sótartalmuk néha elég magas, mégsem azonosak a világ más részein fellelhető sós tavakkal. A szikes tavak sekélyek, vizük sokszor zavaros, átlátszatlan, kiszáradásuk teljesen természetes folyamat. A Kárpát-medencében Magyarország mai területén több tucat, azon kívül az ausztriai Fertőzugban sok kicsi, míg a szerbiai Vajdaságban több jókora méretű szikes tó található.

A szikes tavak jellegzetessége a kopár, növényzetmentes partvonal, amelyet a legeltetés is elősegít. Több olyan mocsári növényfaj (nád, zsióka) van, amely elviseli a sós viszonyokat, elterjedésük és évről évre termelődő szerves anyaguk a tavak minőségét rontja. Lecsapolásuk vagy sómentes víz bevezetése egyaránt pusztulásukat okozhatja.

A szikes tavakhoz valódi specialista élőlények kötődnek, ezek a halofita (sókedvelő) fajok. A partvonal vagy a kiszáradt meder növényei a sóballa, a sziksófű, a bajuszfű, a bajuszpázsit. A vizekben különféle alacsonyrendű rákok alkotják a táplálékbázis állati alapját, mely például kulcsfontosságú a gulipán számára. Hazánkban a szikes tavak parti zónája az egyik legkopárabb élőhelytípus, amely nagyon vonzó mind fészkelő- (széki lile, gulipán, alkalmanként kis csér), mind átvonuló madárfajoknak (partfutók, cankók, lilék). Fontos megemlíteni, hogy a szikes tavak nem a parton kezdődnek, egész vízgyűjtő területüket figyelemmel kell kísérni, hiszen a tótól távolabbi rétek, mocsárrétek általában szerves egységet alkotnak a mélyebben fekvő tavakkal.

Sajnos minden ép állapotú, vagy legalább felismerhető magyar szikes tóra három lecsapolt, tönkrement, elnádasodott egykori szikes tó jut. Sok példa van azonban arra, hogy ilyen helyzetből is van visszaút a növényzet kivágásával vagy kirágatásával, a folyamatos legeltetés megszervezésével. Meg kell vizsgálni az ilyen tavakat és a megoldáshoz szükséges pályázati forrásokat.

Mit tehetünk a szikes tavakért?
  • Az Alföldön rengeteg lecsapoló csatorna okoz máig súlyos károkat, ezeket fel kell kutatni, adott esetben betemetésüket vagy műtárggyal való ellátásukat javasolni kell
  • Kis tavaknál néhány lelkes önkéntes is képes csodát tenni: a nád évenkénti kikaszálása látványos eredménnyel járhat
  • A földön fészkelő madárfajok költése a ragadozó vagy mindenevő emlősök miatt gyakran tönkremegy. Ha a tó kiszárad, kézi vagy könnyű gépi erővel költősziget létesíthető, ami éveken át megoldhatja ezt a problémát 

2025. március 12., szerda

Élőhelyekért, közösen

2006 tavaszán, még egyetemistaként történt velem valami. Angol szakfordítóként volt egy amerikai (texasi) születésű tanárom, akivel gyakran csevegtünk aktuális dolgokról. A választás került szóba, én mondtam, hogy nem szavazok, mert senki nem azt mondja, amit hallani szeretnék. Mire ő azt vágta rá: akkor pártot kell alapítani.


Valami ilyesféle történik ezekben a napokban. Szó esett az aszal-völgyi cserjeirtásról, ahol összejött kis csapatunk újra, vágtuk a galagonyát, áttárgyaltunk ezeregy ökológiai problémát, eszmei-elvi síkon megváltottuk a világot. Így pattant ki háromnegyed részben viccből az ötlet, hogy a Magyar madártani és Természetvédelmi Egyesületen belül alapítani kellene egy Élőhelyvédelmi Szakosztályt. Szombaton késő délelőtt történt mindez, estefelé már nagyon lelkes voltam, vasárnap pedig már mások is azok voltak. E sorokat szerdán írom, az Egyesületnél vezetőségi szinten tudnak már az ötletről, elkészült és javaslatokra vár egy szervezeti és működési szabályzat tervezet, véleményezés alatt van a logó ötlete. 


Nem tűnik úgy, hogy innen vissza akarnánk táncolni; egy mind méretét, mind eredményeit nézve tekintélyes szervezet struktúrájában találtunk egy hiányosságot, amit most szeretnénk pótolni. 18 év elteltével azt teszem, amit a tanárom javasolt, de az élőhelyek védelme persze nem hasonlítható össze a politikai pártokkal. Mert annál százszor, ezerszer fontosabb.


Az elsődleges célunk az élőhelyekért tevőlegesen tenni akaró személyek összefogása. Hogy akinek van jó ötlete, sikeres tapasztalata, az megoszthassa másokkal, aki elkeseredik, az új lendületet kapjon, akinek van lelkesedése és tettvágya, de nem tudja, mit csináljon, az hozzáférjen a tudáshoz, hogy nekikezdhessen a világ jobbá tételének.


Fontos feladat az országban működő természetvédelmi szervezetekkel való konstruktív együttműködés, különösen aktuális az európai természet-helyreállításban való aktív részvétel minden lehetséges elméleti és gyakorlati módon. Ha mindez megvalósul, akkor az egy nagyon intenzív csapatmunka eredménye lesz, a "VÖLGY-HÍD"-nak ehhez csupán annyi köze van, hogy egy általunk meghirdetett cserjeirtáson pattant ki a szikra.

2025. február 23., vasárnap

Közösségi élőhelykezelés a székesfehérvári Aszal-völgy természetvédelmi területen

Székesfehérvártól északra egy méretét és természeti értékeit tekintve is jelentős löszvölgy húzódik. Észak-déli irányú, viszonylag egyenes szakaszát Aszal-völgynek nevezik, a név arra utal, hogy állandó vízfolyás nincs benne, vagyis száraz völgy. Északkelet felől csatlakozik hozzá egy igen széles, meredek völgyoldalú mellékvölgy, melyet a helyiek Rácvölgy néven ismernek. Ez a két völgy még az 1960-as években is 300-400 tehén legelője volt, a hamisítatlanul vidéki városnak számító Székesfehérvárról naponta ekkora tehéncsorda ballagott ki ide. Az időszakból fennmaradt légifotók mutatják, hogy alapos munkát végeztek: 50-60 évvel ezelőtt a két völgyben gyakorlatilag nem voltak fásszárú növények.

Egy igazi csodavilág: az Aszal-völgy májusban

A városi állattartás megszűnését követően a Rácvölgyben akácosokat telepítettek a lejtőkre, az Aszal-völgyben pedig spontán beerdősülés kezdődött. Ezen a löszháton a természetes növénytakaró olyan ligetes, lösztisztásokkal tarkított lösztölgyes, mint amilyeneket néhány kilométerrel keletebbre, a Máriamajori-erdőben máig megcsodálhatunk. Ám az állományalkotó fafajok (molyhos-, kocsányos- és csertölgy, virágos kőris, mezei juhar) itteni megjelenésére kicsi az esély, a gyepek jellemzően ezen erdők cserjeszintjének tagjaival, azaz a galagonyával, kökénnyel, sóskaborbolyával, vadrózsával záródnak és válnak áthatolhatatlan bokrossá. Mindez egy természetes folyamat, ráadásul számos madárfajnak élőhelyet is teremt. Csakhogy amit így nyerünk, az összehasonlíthatatlanul szerényebb értéket képvisel, mint az a csodálatos fajgazdagságú löszpuszta, ami a galagonyabozót szorításában lassan eltűnik. Borzas csajkavirág, homoki vértű, ágas homokliliom, sárga len, fekete kökörcsin, tavaszi hérics, apró nőszirom, pusztai árvalányhaj, pusztai meténg, érdes csüdfű, budai imola: nagyon sok védett lágyszárú növényfaj díszlik az aszal-völgyi gyepeken!

Már több mint tíz éve dolgozunk azon, hogy a cserjésedést lokálisan megállítsuk és a növényritkaságok fennmaradását biztosítsuk. Kezdetben 1-2 lelkes természetvédő ragadott ágvágót, fűrészt, munkáskesztyűt néhány órára. A fordulópont 2020-ban volt, amikor november 28-án egy valóban nagyon sikeres helyi csoporti akcióval a mi kézierős léptékeink szerint hatalmas részen nyitottuk meg a bokrost. A kivágott anyagból a szomszédos szántóföld szélére sövényt építettünk, amiben azóta már cigánycsuk is fészkelt, a szúrós ágak védelmében ültetett tölgyfák éppúgy boldogulnak, mint az itt már semmit nem zavaró, sőt éppen kívánatos honos cserjefajok spontán növő egyedei. 2020 óta minden télen és kora tavasszal felvonulunk a területre, vagy a korábban kivágott bokrok újulatait gyérítve, vagy lassan tovább haladva a termetes, 2-3 méteres bokrok között. Fontos megemlíteni, hogy itt több értékes fásszárú is él: a törpemandula, a jajrózsa és a zanótfajok csak az ilyen lassú, körültekintő kézi munkával kímélhetők meg.

Az eddigi legsikeresebb cserjeirtási akció 2020. november 28-án

A Rácvölgyben is végzünk cserjeirtást, de ott a fennmaradt lösztisztásokat kell megóvnunk a beerdősüléstől. A tisztások mérete néhány szobányi, de fajgazdagságuk egészen rendkívüli: leánykökörcsin, nagyezerjófű, bíboros kosbor, szennyes ínfű otthonai. A tisztásokon néhány ember is nagyon látványos eredményre képes, akár évekre megoldva a szukcesszióból eredő gondokat.

Egy lösztisztás a Rácvölgyben


A cserjeirtások jó alkalmat biztosítanak a megyei természetvédőknek a találkozásra, a fűrész és az ágvágó hangjainak aláfestésével röpködnek a madaras történetek, megbeszéljük az aktuális problémákat, megoldási javaslatokon törjük a fejünket. 7-8 éves kisiskolásoktól a nyugdíjasokig vegyes a csapat: lelkes civilek, az eseményről értesülő, ezért akár Budapestről idelátogató természetbarát és önkéntes munkát végző középiskolás, a székesfehérvári Városgondnokság természetvédelemben dolgozó munkatársai és a jó ügyért dolgozni is hajlandó helybeliek egészítik ki évről évre az MME helyi csoport néhány, jó értelemben vett megszállott tagját.

Nagyezerjófű beerdősüléssel fenyegetett élőhelye a Rácvölgyben


A hangsúly itt a „néhány” szón van. Amíg erőnkből telik, addig kis csapatunk lelkesen folytatja az aszal- és rácvölgyi munkát, de a madárvédelemben, madárgyűrűzésben jeleskedő tagságtól az eddigieknél jóval aktívabb jelenlétre számítunk! Ehhez javulnia kell a belső kommunikációnak is, de nagyon sokaknak egyszerűen ki kell lépni a komfortzónából, be kell vállalni a szúrásokkal, görnyedezéssel, cipekedéssel járó feladatot, mert ezen az elaprózott tulajdonviszonyú területen senki nem fogja helyettünk elvégezni a munkát. A 2020. novemberi csapatméret és lelkesedés megmutatta, hogy egyetlen délelőttnyi erőfeszítés fél évtizedre megoldhatja a problémát akár több száz négyzetméteres területeken. És bár a cserjeirtás idején a löszgyepek elég egyhangú képet mutatnak, a májusi, júniusi csoda kárpótol a téli izomlázért, bőrbe fúródott galagonyatövisekért, az izzasztó munkáért. Tevékenykedjünk ezért a csodáért az eddigieknél többen és aktívabban!

Gyönyörű virágmező lesz tavasszal a kivágott bokrok helyén

Most tavasszal mindenkit várunk az utolsó aszal-völgyi cserjeirtásra 2025. március 8-án 9 órára! A találkozó helye a Székesfehérvár és Zámoly közötti útról megközelíthető aszal-völgyi záportározó (koordináta: 47.240576, 18.423836). Ami szükséges: strapabíró öltözék, munkáskesztyű, ágvágó, kézifűrész, hideg élelem, innivaló, lelkesedés és optimizmus. Hölgyeknek nőnapi ajándék is jár!

2024. november 10., vasárnap

Félszázadnyi elképzelés

2024. szeptember 15-én a csákvári Fornapusztán ünnepeltük a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 50., illetve a vendéglátó Pro Véres Közalapítvány 33. születésnapját. Izgalmas élmény volt hallgatni Viszló Levente, Haraszthy László, Lendvai Gábor és Fenyvesi László előadásait az elmúlt évtizedek erőfeszítéseiről, sikereiről, kudarcairól. Az érdekes és emlékezetes nap hatására végiggondoltam, hogy a feltehetően az én életem hosszán túlnyúló következő ötven évben milyen változásokat, előrelépéseket szeretnénk elérni Fejér megyében. Az alábbi, pontokba szedett program alapvetően egy vitaindító, örömmel fogaduk minden építő jellegű véleményt, kiegészítést. Nem várunk ugyanakkor olyan jellegű jelzéseket, hogy ezek irreálisak és a jelenlegi jogi és politikai környezetben megvalósíthatatlanok; ezzel tisztában vagyunk, de 50 év van akkora időtáv, hogy merhetünk ábrándozni. 

Természetvédelem 
Országos védelem
  • Meg kell vizsgálni a jelenlegi országos védett területek és tájvédelmi körzetek bővítési lehetőségeit. Ezt megkezdtük a Sárvíz-völgye TK esetében
  • A Dinnyési-fertő a Seregélyes alatti gyepekkel, vízállásokkal, míg a Velencei-tavi madárrezervátum további nádasokkal bővülhetne. 
  • Régi, több évtizedes terv volt a Velencei tájvédelmi körzet, amely a tó és a hegység legértékesebb részeit foglalná magában. Érdemes lenne a kérdést körbejárni... 
  • Két, megyében levő helyi védett terület megérdemelne országos védelmet: a Burok-völgy (Isztimér) és a Sóstó (Székesfehérvár). 
Helyi védelem 
  • Pillanatnyilag az alábbi településeken van tudomásunk tervezett helyi védelmekről, a megvalósulás valamilyen kezdeti stádiumában: Székesfehérvár: 5 terület, Pátka: 2 terület, 3 természeti emlék, Kisapostag: 1 terület, Zámoly: 2 terület
  • Tervben van a védelmi javaslat, de még a kezdeti lépések sem történtek meg: Aba
  • Hantos, Sukoró
  • 2025-ben mozgalmat szeretnénk indítani annak érdekében, hogy MINDEN FEJÉR MEGYEI TELEPÜLÉS KEZDEMÉNYEZZE LEGALÁBB EGY (ÚJ) TERÜLET VAGY EMLÉK HELYI VÉDELMÉT. A cél a megyei védett területek megtöbbszörözése. Ehhez alapítványunk hatékonyan hozzá kíván járulni (dokumentációk elkészítése, működtetési feladatok átvállalása vagy megszervezése, stb.) 

Élőhelyek védelme 
  • Vízfolyások felmérése olyan szemmel, hogy hol lehetne visszaalakított természetes szakaszokat beiktatni (akár csatornák esetében is), hol lehet bukókat beépítve vizet visszatartani, hol lehet a vízfolyások környékén levő mélyebb részeken (egykori medrek, mocsarak) vizet tárolni. 
  • Fontos lenne a legszebb állapotú értékes erdőrészek felkutatása, értékeik széleskörű bemutatása, védelmük erdészettel közös megszervezése.
  • Fasor- és erdősávtelepítések szorgalmazása, jó mezőgazdasági gyakorlatok népszerűsítése, bemutatása, madár- vagy természetbarát gazda program beindítása. 
  • Bányarekultivációk esetén szakmai javaslatcsomag összeállítása. 
  • Felmérések (bükkösök, lösztölgyesek, láprétek, szikesek, löszvölgyek). 
  • Jószággal való célzott kezelések szorgalmazása (szikes tavak, löszvölgyek) 
  •  Természetvédelem településeken Az eddiginél több településen odvak, etetők felszerelése, népszerűsítése, közös odúácsolás megszervezése, városi/falusi odútelepek létesítése. Önkormányzati területeken őshonos növényzetű célállomány (fajgazdag gyepkeverék, cserjés vagy őshonos erdőállomány) kialakításában való aktív részvétel, szaktanácsadás, tanösvények tervezése. 
Fajvédelem 
  • Növényfajok visszatelepítési lehetőségeinek mérlegelése 
    • Tátorján (Alkalmas löszvölgyekbe, löszlejtőkre) 
    • Pamacslaboda (Egykori sárbogárd-nagyhörcsöki termőhelyére) 
    • Borzas macskamenta (Alkalmas löszvölgyekbe)
  • Védett, de nem szem előtt levő fajok felmérésének és védelmének kidolgozása 
    • Lápi póc 
    • Réti csík 
    • Alpesi gőte 
    • Haragossikló 
  • Ürge felmérések (és telepítések) folytatása 
  • Denevérkolóniák felmérése, denevéres programok folytatása minél több helyen, városi denevérhotelek (kapcsolódás 1.4. ponthoz) 
  • Szalakóta számára az északi területek (megyén átnyúló) alkalmassá tétele 
  • Kék vércse ládázás folytatása 
Szemléletformálás 
  • Megyei természetvédelmi verseny kidolgozása 
  • Megyei újságban természetvédelmi kérdések napirenden tartása, hangsúlyossá tétele 
  • Iskolai természetvédelmi szakkörök létrehozása, vezetése 
  • Megyei erdei iskolák felkeresése és szakmai segítség felajánlása 
  • Könyvek kiadása: (Fejér megye növényvilága - „A Haraszt-hegytől a Bangó-tóig”)

2024. július 6., szombat

Egy szép emlék

Az 1936-os berlini olimpiai játékokról mindenkinek Hitler és a rengeteg horogkeresztes zászló szokott beugrani, pedig akkor volt, hogy a győztesek cserepes kocsányos tölgyet kaptak virágcsokor helyett. A tíz magyar győztes ezeket el is ültette, amelyik megmaradt, az ma is hirdeti az egykori eseményt. Különösen fiatalabb koromban szenvedélyesen érdekelt az újkori olimpiák története, úgyhogy ezeket az itthoni olimpiai tölgyeket számon tartottam. Meglepett ugyanakkor, hogy az emléktölgyek ültetése nálunk mennyire nem jellemző hagyomány.
2024 tavaszán több köteg hároméves kocsányos tölgy csemetét sikerült szerezni, közülük néhányat cserépbe ültettem; szépen meg is eredtek. Egyikükről szól ez a mostani bejegyzés. A pátkai református iskola nyolc éve indult, idén volt az első ballagás. Két idősebb gyermekem is az iskola tanulója. Az iskola udvarán van a református templom (vagy éppen fordítva...), melynek évszázados tetőszerkezete is idén újult meg, feltehetően az utolsó pillanatban, és feltehetően legalább száz évre megoldódott ez a probléma.
Ez a kettős alkalom adta az apropót, hogy az egyik cserepes tölgyet emléktölgynek felajánljam az egyházközségnek. Elkészült egy emléktábla, valamivel nehezebb volt a megfelelő hely kiválasztása (én szerettem volna a templom mellé, de a fenntartó jogosan tartott a fa növekedésével járó későbbi problémáktól). Végül a templommal átellenben, az iskolakert szélén lett a helyszín, ahova Ágoston fiammal a ballagás előtti napon elültettük.
Arra biztatok mindenkit, hogy aki teheti, egy-egy intézménynek, szervezetnek vagy akár ballagó osztálynak ajándékozzon őshonos facsemetét (cserepesen bármikor, még akár aszályos nyáron is biztonsággal ültethető!). Milyen érdekes belegondolni, ha egy osztály mindig az egyre növekvő fa mellett készít magáról csoportképet a találkozók alkalmával...