Év élőhelye - Szavazzon a kedvencére!

Év madara, év emlőse, év hala, év kétéltűje/hüllője, év ízeltlábúja, év vadvirága, év fája, év ásványa... meg még amit elfelejtettem. A nagyközönség igazán válogathat, hogy kedvenceit beszavazza, hogy aztán egy éven át ezekre vetüljön a legtöbb figyelem. A kezdeményezéshez a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Élőhelyvédelmi Szakosztálya is szeretne a maga eszközeivel csatlakozni, ezért hagyományteremtő jelleggel meghirdetjük az ÉV ÉLŐHELYE programot.

Több fenti akcióhoz hasonlóan három lehetőség közül lehet választani, a határidő december közepe. A szavazás ITT lehetséges. Hogy megkönnyítsük a választást, íme a három jelölt rövid bemutatása betűrendben:

Fáslegelő

Egy kis nyelvművelés: a kérdőíven külön írtuk, aztán arra jutottunk, hogy a helyes írásmód az egybeírás. A fáslegelő ugyanis több annál, mint "legelő egy-két fával". A fáslegelő egy évszázadokkal ezelőtt elterjedt, mára megritkult élőhelytípus, amelynek fennmaradása teljes mértékben az embertől függ. A fáslegelő magára hagyva ugyanis becserjésedik, beerdősül, ami a természetes szukcesszió velejárója. De a zárt erdő már nem alkalmas egy sor olyan élőlénynek, amelyek a fáslegelőket nagyon kedvelik. 

Az alapot a legelők növényzete jelenti, számos szép vadvirággal. Rájuk és a legelő jószág trágyájára épül a tápláléklánc második szintje, az ízeltlábúak és egyéb gerinctelenek. A nagyra nőtt, a legelőn szigetszerűen álló öreg fák odvai, lombkoronája nagyon sok állatnak nyújtanak menedéket: denevérek, gyíkok, odúlakó madarak és természetesen rengeteg rovar. 

Talán a leglátványosabb szint a madaraké: füleskuvik, szalakóta, búbosbanka, vörös- és kék vércse, nyaktekercs, zöld küllő, seregély népesíthetik be a fák környékét, a legelőn pedig mezei és esetleg erdei pacsirta, parlagi pityer, cigánycsuk, sárga billegető szedeget. A jószág a fák alá telepedve hűsöl nagy melegben, a sarjadó cserjéket, famagoncokat azonban gondosan lelegelik.

A fáslegelők beerdősülése érdekes módon pusztulásra ítéli a nagy magányos fákat, hiszen fotoszintetizáló felületének jó része a mindenfelé szétálló ágakon van; magányosan képesek voltak így nőni. Ha azonban sűrű fák nőnek fel mellettük, lassan elsorvadnak.

Mit tehetünk a fáslegelőkért?

• Meglevő, felismerhető fáslegelők állapotának felmérése
• A fák közötti cserjék és idegenhonos növényzet eltávolítása
• Hagyományos pásztorló legeltetés
• Védőkerítéssel körbevett, tájra jellemző fák ültetése, gondozása

Láprét

Nem mindenütt vannak láprétek hazánkban, de az biztos, hogy sokkal több tájegységben megtalálhatók, mint azt a legtöbb ember gondolná. A láp szó hallatán sokaknak ingoványos, baljós, feneketlen kotvány jut eszébe; ilyenből a tájátalakítások, lecsapolások után sajnos valóban nagyon kevés van. De a láptalajok jellegzetessége ekkor is árulkodik az eredetükről: színük koromfekete, szervesanyagtartalmuk kiemelkedően magas, sok esetben tőzeg alkotja őket, az év jó részében nyirkosak, kémhatásuk általában savas. Homokbuckák közötti mélyedésben, hegylábak medencéiben, patakvölgyekben a hazai dombságokban és sok alföldi tájon (Duna-Tisza köze, Nyírség) megtalálhatók.

A láprét olyan nyílt, esetleg néhány fűzbokorral vagy magányos fűzzel tarkított gyep, amelyre a fent részletezett talajviszonyok, a mély fekvés és az ebből adódó időszakos vízborítás jellemző, növényzete pedig nagyon egyedi, nagyban különbözik az ugyancsak időszakosan vizes, de nyaranta kiszáradó, tőztegfelhalmozódásra nem hajlamos mocsárrétektől. Egy sor orchideafaj találja meg itt életfeltételeit, de rajtuk kívül is rengeteg a védett növény. Néhány vadvirág maga ugyan nem védett, ám védett ízeltlábúak kizárólagos tápnövényeként nagy figyelmet érdemel, ilyen például a rózsafélékhez tartozó őszi vérfű, a sötét hangyaboglárka és a vérfű hangyaboglárka számára igazi kulcsfaj. 

A jó vízellátottságú lápréteknek vannak "klasszikus" madarai, például a haris, a réti fülesbagoly, a réti tücsökmadár és a nagy póling. De sok tocsogókat, időszakos vizeket kedvelő faj is örömmel fészkel az ilyen helyeken: bíbic, sárszalonka, egyes récefajok.

A láprétekre a legnagyobb fenyegetést a lecsapolás jelenti. Fél megyényi lápvilágok váltak ennek a pusztításnak az áldozataivá az elmúlt évszázadokban (Ecsedi-láp, Nagy-és Kis-Sárrét, Hanság), míg a Dunántúli-középhegységben a kis méretű lápokat a bauxitbányászatot lehetetlenné tevő karsztvíz szivattyúzása szárította ki 40-50 éve. (Utóbbi folyamat szerencsére helyenként átmenetinek bizonyult.) De nagy veszedelem az özönnövények terjeszkedése is (zöld juhar, aranyvessző).

Mit tehetünk a láprétekért?

• Valószínűleg sok száz kicsiny láprét "lappanghat" országszerte, melyeket a botanikusok, természetvédők nem ismernek. Fontos ezek felkutatása, alapos feltérképezése
• A felmérés során feltárt veszélyek ellen fel kell lépni (lecsapoló csatorna betemetése, özönnövények irtása)
• A láprétek tavaszi, nyári virágpompája a legtöbb ember számára kedves látvány, emellett az ilyen területeken zajló kaszálás vagy enyhe legeltetés kifejezetten fontos kezelési forma. Ez alapján helyi védelemre javasolható minden olyan belterületi vagy településekhez közeli láprét, ahol védett fajok élnek, és amelyek kezelése jelenleg is megfelelő

Szikes tó

Jellegzetes eurázsiai vizes élőhelyek. Bár sótartalmuk néha elég magas, mégsem azonosak a világ más részein fellelhető sós tavakkal. A szikes tavak sekélyek, vizük sokszor zavaros, átlátszatlan, kiszáradásuk teljesen természetes folyamat. A Kárpát-medencében Magyarország mai területén több tucat, azon kívül az ausztriai Fertőzugban sok kicsi, míg a szerbiai Vajdaságban több jókora méretű szikes tó található.

A szikes tavak jellegzetessége a kopár, növényzetmentes partvonal, amelyet a legeltetés is elősegít. Több olyan mocsári növényfaj (nád, zsióka) van, amely elviseli a sós viszonyokat, elterjedésük és évről évre termelődő szerves anyaguk a tavak minőségét rontja. Lecsapolásuk vagy sómentes víz bevezetése egyaránt pusztulásukat okozhatja.

A szikes tavakhoz valódi specialista élőlények kötődnek, ezek a halofita (sókedvelő) fajok. A partvonal vagy a kiszáradt meder növényei a sóballa, a sziksófű, a bajuszfű, a bajuszpázsit. A vizekben különféle alacsonyrendű rákok alkotják a táplálékbázis állati alapját, mely például kulcsfontosságú a gulipán számára. Hazánkban a szikes tavak parti zónája az egyik legkopárabb élőhelytípus, amely nagyon vonzó mind fészkelő- (széki lile, gulipán, alkalmanként kis csér), mind átvonuló madárfajoknak (partfutók, cankók, lilék). Fontos megemlíteni, hogy a szikes tavak nem a parton kezdődnek, egész vízgyűjtő területüket figyelemmel kell kísérni, hiszen a tótól távolabbi rétek, mocsárrétek általában szerves egységet alkotnak a mélyebben fekvő tavakkal.

Sajnos minden ép állapotú, vagy legalább felismerhető magyar szikes tóra három lecsapolt, tönkrement, elnádasodott egykori szikes tó jut. Sok példa van azonban arra, hogy ilyen helyzetből is van visszaút a növényzet kivágásával vagy kirágatásával, a folyamatos legeltetés megszervezésével. Meg kell vizsgálni az ilyen tavakat és a megoldáshoz szükséges pályázati forrásokat.

Mit tehetünk a szikes tavakért?

• Az Alföldön rengeteg lecsapoló csatorna okoz máig súlyos károkat, ezeket fel kell kutatni, adott esetben betemetésüket vagy műtárggyal való ellátásukat javasolni kell
• Kis tavaknál néhány lelkes önkéntes is képes csodát tenni: a nád évenkénti kikaszálása látványos eredménnyel járhat
• A földön fészkelő madárfajok költése a ragadozó vagy mindenevő emlősök miatt gyakran tönkremegy. Ha a tó kiszárad, kézi vagy könnyű gépi erővel költősziget létesíthető, ami éveken át megoldhatja ezt a problémát 

Lyukra futottunk - repülőtéri ürgefelmérések 2024 tavaszán

A 2023 decemberi FETA találkozón megbeszéltük, hogy mindennemű újabb ürgetelepítés előtt ki kell derítenünk a jelenlegi megyei ürgeállomány méretét. Flesch Márton az ismert természetes kolóniákat járta végig a Vértestől délre, az összkép siralmas. Mesterséges telepítésekre óriási szükség van tehát, csak éppen nagyon nem mindegy, hogy a forrásállományok (repterek) valóban elbírják -e az időnkénti 100 ürge kivételét.

Két célpontunk volt, az egyik a Székesfehérvár melletti börgöndi, a másik a Dunaújváros melletti kisapostagi reptér (lásd fent Török Ferenc fotóján). A szervezés különösen Börgöndön volt mintaszerű, 15 fő számlálta a lyukakat csatárláncban, míg Kisapostagon kilencen voltunk "csúcsidőszakban". A csapat egy része GPS-alapú eszközt kezel, közben fel-alá sétálva mérjük fel a repülőgépek miatt rövidre kaszált, ezért állatkáinknak nagyon kedvező gyepeket. A még nem hivatalos részeredmény egészen elképesztő.

Ez itt fenn nem a Kisapostagon felmért összes lyuk! Ez a Török Ferenc sukorói önkéntes telefonjával annak lemerüléséig felmért összes lyuk, de rajta kívül még ketten vettek fel lyukakat. Kisapostagon egyenletesen rendkívül sűrű az ürgeállomány, míg Börgöndön helyenként nagyon sűrű, másutt gyérebb, de mindez nagyobb terüeten eloszolva.

A reptéri ürgék nem csak a kerecsen (lásd Török Ferenc fenti fotóját) és a természetvédő számára érdekesek. A megyei újság riportot készített a felmérésről (ITT olvasható), míg Kisapostagon az Ittas Ürge bár (nem vicc!) környékén nyáron ürgefesztivál lesz. Ám a lényeg: egy országos szinten kiemelkedően sikeresnek számító áttelepítés után nyugodtan tervezhetünk újabbakat, a két nagy reptéren nagyon erős, több ezres populációk élnek. Köszönet a két repülőtér kezelőinek és minden önkéntesnek! Folytatás következik május elején Börgönd eddig kimaradt részein.

Fotópályázat - erdeink élővilága

Őszi hangulat a Vértesben

• Lelkes természetfotós, aki Fejér megye területén is aktívan fényképez?
• Szereti az erdők hangulatát, az erdei madárvilágot, az öreg fákat vagy éppen a parányi gombákat?
• Szeretné, ha fotója jelenne meg a "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány kiadásában megjelenő kisKÓCSAG évkönyv 2024-es kötetében?

Szeretnénk minél több helybeli fotósnak lehetőséget adni, hogy megjelenhessen kiadványunkban. A pályázattal a kötet címlapjára, hátlapjára és a Kép-Tár rovatba keresünk fényképeket az alábbi tulajdonságokkal:

1. Digitális fénykép (jpg vagy jpeg kiterjesztés), a hosszabb oldal legalább 2500 képpont. (Figyelem! A címlap és hátlap álló formátumú!)
2. Digitális manipuláció nem engedélyezett. A képek nem lehetnek fekete-fehérek, nem lehet rajtuk vízjel, felirat. Szabad a képeket vágni, tükrözni, illetve a képérzékelőn levő porszemeket utólag eltávolítani.
3. A készítés helye Fejér megyei település, illetve az alábbi, szomszédos települések: 
1. Keleti-Bakony: Várpalota, Tés, Jásd, Szápár, Súr, Bakonysárkány 
2. Vértes: Bokod, Várgesztes, Szárliget 
3. Dél-Mezőföld: Németkér, Bikács, Pálfa, Ozora
4. A képeket 4 kategóriában várjuk:
1. Erdőbelső (természetközeli erdők)
2. Erdei madárfaj vagy madárfajok
3. Vadon élő egyéb állatfaj erdei környezetben
4. Vadon élő erdei növények, gombák
5. Egy kategóriába max. 2 fotót lehet küldeni, vagyis egy személy legfeljebb 8 képet nevezhet.
6. A képek filenevében szerepeljen a kategória száma, a cím, a település és a fotós neve:  2_Fakopáncs_munka_közben_Fehervarcsurgo_Minta_Tibor.jpg
7. A képeket a jarosi.kovacs@gmail.com címre várjuk, de NEM CSATOLMÁNYKÉNT, hanem valamilyen fileküldő rendszerrel (javasoljuk a wetransfer alkalmazását)
8. Nevezési díj nincs. A kiválasztott képek alkotóinak 2024 végén tiszteletpéldányt juttatunk el a kisKÓCSAG IV. kötetéből és további ajándékban is részesülnek.
9. A képek beküldési határideje 2024. február 29. A később beérkező fotókat a versenyből kizárjuk.
10. A pályázat kiírójának jogában áll kizárni azokat a felvételeket, amik nem felelnek meg a pályázati kiírásnak (parkok, kerti növények, vadaskertek, félvad vagy szelíd állatok, stb.). Ugyancsak jogában áll fekvő képeket álló formátumúra vágni.
11. A képek beküldésével a fotós hozzájárul ahhoz, hogy a pályázat kiírója a képeket későbbi kötetekben felhasználáshassa. (Ilyen esetben a fotóst írásban értesítjük majd és tiszteletpéldány is ugyanúgy jár.)

Odvas keltike

További információkat a jarosi.kovacs@gmail.com címen vagy a 30-598-6002 telefonszámon kérhet.

Már megint ürgésztünk...

Egy ürgetelepítés a mai protokoll szerint minimum 100 egyed átköltöztetésétől kezdődik, ráadásul mindezt nem egyszerre kell végezni, hanem két fordulóban, tavasszal (amikor a nőstények vemhesek) és nyár végén (amikor már teljesen önállóak a fiatalok).

Lelkes csapatunk tavaszi akciójáról ITT számoltam be, most néhány kép és gondolat az augusztusi felvonásról.

Adva van, hogy rendelkezésünkre állt a Duna-Ipoly Nemzeti Park csapdakészlete, itt a megye területén, elérhető közelségben, elegendő mennyiségben. A probléma már tavasszal is és most is a minőséggel volt. Aki még nem látott ilyet, annak nehéz elmagyarázni, de a lényeg: a csapda akkor "kattan el", ha az almacsalit tartalmazó kis fémlapra az ürge ránehezkedik, miáltal két fémrudacska egymáson elcsúszik és a két ajtócskát lecsapja. A gond az, hogy a berendezés nem elég érzékeny: vagy a fémlap rövid, azaz fizikus nyelven az erőkar nem elég hosszú, vagy a két rudacska között túl nagy a súrlódás. Bárhogy is, egy csomószor az ürgék kacagva bemennek a csapdába, helyben fogyasztják az almát vagy hazaviszik és kimasíroznak. "Boldog" vagyok, hogy erről dokumentáció is van:

A várakozás órái alatt a reptéren két érdekes állat került elő, egy fiatal kék vércse...

...valamint a jóval közelebbről megfigyelt sisakos sáska:

Az ürgék őrzése a tavaszihoz hasonló módon, remek szervezéssel zajlott. Én egy éjszakázásban, illetve a kerítés szétbontásában vettem részt.

Ott az ürge, hű mi fürge... - Egy ürgetelepítés tanulságai

Az ürge az állatvilág vetési konkolya, azaz olyan egykori kártevő, amely napjainkban nem egyszerűen kíméletre szorul, hanem védett vadvirág kollégájával ellentétben a fokozott védelem is kijár neki (250.000 Ft pénzben kifejezett természetvédelmi értékkel).

A legeltetéses állattartás visszaszorulásával a valaha közönségesen gyakori faj egy érdekes "élőhelytípusra" húzódott vissza, mégpedig az évente többször nyírt füves repülőterekre. Pillanatnyilag ezek a helyek jelentik a faj biztos menedékeit hazánkban. Amikor felmerül a gondolat, hogy egy megfelelően kezelt, elsősorban védett területre jó lenne ürgét telepíteni, avagy a meglevő állományt szaporítani, szinte mindig egy repülőtérről befogott egyedek áttelepítésével zajlik mindez.

A Fejér megyei természetvédők számára két ilyen füves reptér áll "rendelkezésre", a két megyei jogú város vonzáskörzetében levő Kisapostag és Börgönd. De nehogy valaki azt higgye, hogy akkor az ember elindul csak úgy jószándékúan ürgét fogni! Az ürgevédelem eme speciális tevékenységét egy szakemberekből álló tanács koordinálja és engedélyezi. Ők szabják meg a befogható maximális mennyiséget, a befogás időpontját, ők bírálják el, hogy a kihelyezés helyszíne megfelelő lehet -e a faj számára.

Van annak már bő két, két és fél éve, amikor elkezdtünk ürge áttelepítésen gondolkodni. Az engedélyt 2022 őszén kapta meg az erre kijelölt szervezet, ám a jó fejéri szokás szerint mindenki jött és segített, aki csak éppen ráért. A befogás helyszíne a börgöndi repülőtér volt, az ürgék egy védett mezőföldi löszvölgyben kezdik új életüket. Az engedély 100 egyed áttelepítéséről szól két ütemben; 2023. április 24-én az első ütem zárult le 59 egyeddel. A folytatás nyár végén lesz.

A több mint egy hetes munka során több olyan tapasztalatot szereztünk, amit esetleg az ország más pontjain is lehet kamatoztatni. Így a következő bejegyzés tudatosan nem az új helyszín bemutatásáról szól, hanem magáról a befogásról és az "ürgetelep" őrzéséről.

1. A telep előkészítése

2023. április 15-én elkészült egy 25x50 méteres kerítés. 

Az elkészült kerítés. (Fotó: Horváth Csaba)

A színvilág sokaknak ismerős lehet és nem is tévednek: ezek bizony a Magyar Közút hófogói. A februári FETÁ-n támadt az egyik résztvevőnek ez a zseniális ötlete, ami a közutas vezetés tetszését is elnyerte. A hófogó előnyei:

• Az ország számos pontján hatalmas mennyiségben áll rendelkezésre
• Az ürgetelepítés időpontjában már nincs használatban
• Könnyű, könnyen kezelhető
• A lábbal földbe szúrható oszlopelemekkel együtt könnyen felállítható
• Rugalmas, így alul a földhöz simítható, az ürge nem tud alatta átszaladni annyira könnyen
• Az erős, öntött műanyag háló lyukján az ürge nem fér át, elrágni sem tudja

Mindez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy Székesfehérvár Városgondnoksága felajánlotta a járművét, hogy a Magyar Közút bodajki telephelyéről elhozzon megfelelő mennyiségű tekercset és oszlopot a tetthelyre, majd a szoktatás egy hetét követően vissza is viszi oda.

A munkafolyamat vége. (Fotó: Horváth Csaba)

Csakhogy ez még nem minden. Az ürge egyik jelentősége abban áll, hogy ugyancsak fokozottan védett ragadozóknak a fontos zsákmányállata. Elő kell készíteni a menekülésüket 45 fokos szögben lehatoló, legalább 50 centis járattal, amiket a lelkes önkénteseink motoros lyukfúróval készítettek.

2. A befogás

A börgöndi repülőtéren 2023. április 17. és 19. között, három napon át folyt a befogás.

Almával felcsalizott csapdák és a jelzőkarók

Az ürgét ma már nem öntjük, hanem a lyuk mellé helyezett élvefogó csapdával kerítjük kézre. A csapda működése szavakkal nehezen elmagyarázható, a lényege az, hogy ha az állat a középen levő, ide-oda billegő kis fémlapra nehezkedik, hogy az almát leszedje, akkor a két ajtócska elöl-hátul lecsapódik. A csapda mellé mindig ki kell tenni egy jelzőkarót, ugyanis a füves területen több száz méterről csak ezek alapján lehet a csapdákat megtalálni.

Az első megfogott ürge.

A munka egyik nagy tapasztalata az volt, hogy a szükséges almamennyiség az eredetileg becsültnek többszöröse (a három nap alatt legalább 8-10 kg). Nehéz megmondani, hogy ebben mekkora szerepe van a csapdáknak (nem elég érzékeny "elsütő" szerkezet) és mekkora az ürgék agyafúrtságának. A harmadik napon volt olyan csapda, amibe négyszer kellett az almát pótolni, mire a ravasz rágcsáló végre "rács mögé került". (Addigra már olyan ideges voltam, hogy nevet is adtam neki)

Csihar László egy elcsípett ürgével. Előtte és mellette egy-egy csapda rejtőzik a fűben.

A munkát 18-án az eső is hátráltatta, de összességében elég olajozottan történtek a dolgok. Hétfőtől már folyamatosan volt őr a telepen is (lásd alább), valaki mindig volt a reptéren a csapdákat ellenőrizni, az ürgéket összeszedni, illetve az almát pótolni. Végül kellett valaki, aki egy adott mennyiségnél gyorsan elszállította az állatokat új otthonukba.

3. Áthelyezés

Csihar László és Flesch Márton egy makacs ürgét próbál mozgásra késztetni. A gyeptégla helye alatt van az előre megfúrt üreg.

Az ürgéket egyenesen az előre elkészített kotorékokba kell bejuttatni (nem mindig könnyű), ilyenkor jól jön még valamilyen táplálék is. Az almán kívül búzát, rozsot, zabot és árpát is kaptak, de a legnagyobb sikere vitathatatlanul az almának volt.

Szökésre volt példa, de ezek az egyedek a közelben ástak maguknak kotorékot, azaz a kezdeti nehézségeket ügyesen átvészelték.

4. Az őrzés

Előre bocsátom, hogy a mi esetünkben nem történt semmilyen rendkívüli esemény, ami az őrök beavatkozását indokolta volna. De (és ez ismét csak az ürgeáttelepítési előírások része) az őrzés akkor is lényeges dolog, hiszen bármikor előkerülhet ürgére éhes róka, kutya vagy bármilyen más állat. Természetesen az éjjeli őrzésnek fantasztikus hangulata is volt, különös éjszakai hangokkal és hideg, párás hajnallal...

Egy igen-igen hideg hajnal

Az őrzés révén tudjuk, hogy a "szökevények", azaz a magukat a kerítés alatt kiásók milyen talpraesetten elboldogultak és 1-2 napon belül elkészítették saját kotorékjukat. A területen legeltető juhász is figyelte a völgy új lakóit, tőle tudtuk meg, hogy az általunk észleltnél jóval távolabb is megjelentek az ürgelyukak. Ez is nagyon szerencsés dolog, hiszen egy hét után mi húszan harmincfelé megyünk, ő azonban folyamatosan kint lesz a juhokkal őszig, telefonon azonnal jelzi, ha valami bajt észlel.

Egy új helyét megszokó, a kitett gabonából falatozó ürge

5. A bontás

Hárman alig háromnegyed óra alatt lebontottuk és szállításhoz előkészítettük a teljes kerítést. A Magyar Közút helyi vezetése így állt hozzá ehhez az egészhez: "Szívesen, szóljatok máskor is..." Folytatás augusztusban. 

A bontás utolsó fázisa. A vaskarók már kiszedve, Járosi Adrienn és Staudinger István az utolsó hófogó tekercs felcsavarása előtt

Néhány résztvevőnek a nevét sem tudom, ami csak részben az én névmemóriámnak a kritikája. Sokan hallották, hogy segítség kell, és jöttek örömmel, akár családtagokkal, gyerekekkel együtt, mindenféle előzetes természetvédelmi tapasztalat nélkül. A fejéri természetvédelemnek ez az egyik legjobb oldala; mindenkinek hálás köszönet!

Odútelep

2015 tavaszán jött létre a jancsár-völgyi odútelep (bővebben a születéséről ITT). Ennek a csaknem 30 odúból álló telepnek a "karbantartása" évről évre a tél, rosszabb esetben (ha körmömre ég a munka) a kora tavasz feladata. Eddig egy alkalommal számoltam be az ellenőrzésről (ITT olvasható), pedig nagyon érdekes dolog.

Mutasd a házad, megmondom ki vagy! - 1. A mohaalap és a szőrrel puhán kibélelt csésze a cinegefészkek sajátossága.

Mutasd a házad, megmondom ki vagy! - 2. A cinke elkészítette az alapot, de aztán a mezei verebek voltak a kivitelezők...

Aki sem a helyszínt nem ismeri, sem odútelepe nem volt még, képzeljen el egy másfél kilométer hosszú patakvölgyet, amit mindenütt sűrű növényzet borít (fűzfák, bokrok, nád vagy mindezek együtt). A völgy alján kis ér csordogál, egyes helyeken tényleges mederben, másutt szétterülve. Gumicsizma ezért alapfelszerelés. Az odvakat két nagyobb foltban helyeztem el. A fenekükön kód van, így visszakereshető, hogy mi történt vele az elmúlt hat évben. Például fészkelt benne cinege, üresen maradt, éjszakázóhelyként használták a madarak, leesett, javításra szorult. Néha elpusztult madarat találok, de sokkal vidámabb esetek is vannak (mókusfészek, erdei egér).

Garázda csapatmunka. Először a harkály szétverte az odú bejáratát, utána a mókus telehordta egy szétrágott szőnyeg darabjaival.

Ezt a bejegyzést az indokolja, hogy 2021 elején gyakorlatilag már nincsenek a völgyben lakatlan odvak. A mezei veréb kiszorulóban van, szinte minden B-odút (azaz 32 mm-es röpnyílású odú) a cinegék foglalnak el, míg a két D (40 mm) lakója kezdetek óta a seregély (illetve egyszer mókus...). A szántókkal, sovány gyepekkel körbevett keskeny völgyből tartós üresen maradás miatt beszedtem a két fakuszodút (a móri Vértes Táborban kezdhetnek az eszközök új életet Horváth Csaba madárvédő gondos felügyelete alatt), illetve az idők folyamán az A-odvakat is kitágítottam (28 mm-ről 32-re).

Fakuszfészek 2017 márciusában. Miután azóta semmilyen foglalás nem volt, az odvakat leszereltem.

Néhány éve észleltem először csuszka költését, most úgy vélem, ezek a vidám hangú "falazómesterek" hűségesek az odúhoz, hiszen idén ugyanott takarítottam ki csuszkafészket az odúból, mint a 2019/2020-as télen. Négy odúban olyan fészekanyag volt, amit nem tudtam meghatározni, Haraszthy László szerint valószínűleg mindegyik elkezdett, de be nem fejezett mezei veréb fészek lehetett.

A feljegyzések alapján szépen nyomon követhető az odútelep telítődése. 2015-ben a 27 előkerült odúból 9-ben volt költés (33,3 %), 2016-ban ugyanez az arány 72 %, 2017-ben és 2018-ban egyaránt 80 %, 2019-ben  76 %, 2020-ban 81 %. A számlálásban nem csak a fészek számít lakottnak, hanem azok az egyébként költési szezonban üresen maradt odvak is, amelyeket télen a madarak alvóhelynek használnak. Lakottnak vettem a mókusos odvakat, de nem számítottam ide azt, amelyikben lódarázs telepedett meg.

A Jancsár-völgyben a tapasztalatok szerint nincs értelme az A-odúk kihelyezésének (legfeljebb alvóhely volt bennük). Rendszeres probléma a harkályok kártétele, a 32 mm-es nyílást képesek 50 mm-esre kitágítani ("Nekem így kényelmesebb..."), ezeket az odvakat mindig hazahozom, egy deszkadarabra készítek egy 32-35 mm körüli röpnyílást és a fát visszacsavarozom, így elfedve a tátongó nyílást. Többször kellett sérült, elrepedt vagy elszakadt drótú odút hazahozni javításra, ezeket már idén vissza is vittem (korábban máshol találtam nekik helyet). Odvak kallódása, elveszése természetes folyamat, most télen egy nagyobb mennyiséget pótoltam, hogy a számuk tartósan 20 darab fölött maradjon.

Egy odútelephez néhány dolog feltétlenül szükséges:

• Odvak. A jancsár-völgyi telep néhány ezer forintból létesült, de akinek vannak megfelelő szerszámai és faanyaga, na meg persze kézügyessége, annak ez olcsóbban is mehet.
• Szabadidő. Sok madárvédelmi berendezés olyan, hogy odafigyelés nélkül nem is érdemes belevágni a telepítésébe. Ha valaki gyűrűz, akkor természetesen a fiókák megfelelő fejlettségi állapota idején is meg kell mászni az odvakat, egyébként elegendő késő ősszel vagy télen kitakarítani.
• Megfelelő terület. Talán először ezt kellett volna említeni. A Jancsár-völgyet azért választottam ki helyszínül, mert igazi kis oázis, van csaknem állandó vízfolyása (a legkeményebb aszályok idején szárad csak ki), gazdag táplálékbázis, sűrű, változatos növényzet, sáros időben nem kell kilométereket sétálni a létrával (nem hátrány!!!), illetve eleve voltak itt odúkészítő és odúlakó madárfajok.

A velencei-tavi aranysakálokról

A következő írás munkatársunk, Pallos Zsuzsanna munkája. A téma helyszíne az Észak-Mezőföld, így magától értetődően helye van az alapítvány oldalán. Ennél azonban sokkal lényegesebbek a kutatás érdekes eredményei. Ökológiai szemléletünkből adódóan üdvözöljük azt a felismerést, hogy az aranysakál nem a vadállományt szisztematikusan kiírtó, rókára, őzre, nyúlra halálos veszedelmet jelentő dúvad, hanem rágcsálókat, elpusztult állatokat, sőt szemes kukoricát fogyasztó faj, amely a szemünk láttára foglalja el régi élőhelyeit.

Ha valaki rendelkezik aranysakállal kapcsolatos Velencei-tó környéki vagy Fejér megyei adattal (hang, megfigyelés, elütött példány), kérjük küldje el az alábbi címre: zsuzsanna.pallos@gmail.com

Kovács Gergely Károly

Pallos Zsuzsanna:

A velencei-tavi aranysakál populáció jelenlegi helyzete – tapasztalatok akusztikus állományfelmérésből

A Velencei-tó környékén az aranysakál újbóli megjelenéséről első adatunk 2004-ből származik, amikor az M7 autópálya tó környéki szakaszán aranysakált gázoltak. 2008 óta a területen folyamatos akusztikus állomány felmérés folyik, melynek segítségével a faj jelenlétét követni, valamint állomány dinamikáját becsülni tudjuk.

Az akusztikus felmérés során egy Megafonról sakálüvöltést játszunk le, váltakozva 2 felvételt, az egyik egy kéttagú csoportról készített hazai felvétel, a másik egy magányos sakálválasz. A hangra adott válasz alapján megtudhatjuk, hogy él-e sakál a területen és megbecsülhetjük az állomány nagyságát, a minimális csoportsűrűséget.

Egy faj állomány sűrűsége, állomány változása különösen a ragadozó emlősöknél elég nehezen vizsgálható. Ebből a szempontból az aranysakál modell fajnak tekinthető, hiszen viszonylag egyszerű, kevés anyagi befektetést és emberi erőforrást igénylő módszerrel lényeges információkat tudhatunk meg a fajról.

2008 – tól 2013 évig egy stabil, 3-4 sakál családot számláló állomány folyamatos jelenlétéről volt információnk, azonban a 2014. évtől az aranysakál létszámának jelentős emelkedését figyeltük meg. Az alábbi térképen látható hét területen tudjuk biztosan jelenlétüket:

A Dinnyési Fertő területéről a felmérés 7 éve alatt egyetlen válasz sem érkezett a megafonról lejátszott sakálüvöltésre. Feltételezhetően a terület mély fekvése, vízborítottsága nem alkalmas a „családi fészek” kialakítására.

Az akusztikus hangadásra érkezett válaszokból a családok erősödésére is következtetni tudunk. Míg 2008 – tól az első években jellemzően 1, ritkábban 2 példány válaszolt a lejátszott hangra, addig 2014- ben az eddigi legtöbb példány válaszolt vissza a családból: öt egyed hangját egyértelműen el lehetett különíteni az üvöltésben.

Az aranysakál Velencei-tó környéki állománynövekedését a helyi teríték adatok is alátámasztják. A kezdeti 1 – 2, majd később 3 példányos éves teríték 2014-ben 8 példányra emelkedett.

Az állománynövekedése ellenére a sakálok negatív hatását a terület nagyvad fajaira, - őzre,  szarvasfajokra és vaddisznóra - egyelőre még nem tapasztaljuk.

Ellenben fontos szerepet tölthetnek be a vizes élőhely környezetében a kisemlősök predátoraként, a dögök eltakarításával, a túlszaporodó mezőgazdasági kártevők gyérítésével, így fontos része van a természeti tájak egészségi állapotának megőrzésében.

Vadászmegfigyelések is igazolják a faj széles táplálékspektrumát, generalista, de ugyanakkor opportunista táplálkozását - a lehető legkisebb energia befektetéssel elérhető táplálékot keresi és fogyasztja. Jó példa erre az alábbi eset:

Egy Velencei-tó melletti szórót együtt használ vaddisznóval, szarvassal. Itt a megjelenő rágcsálók mellett a kukorica is táplálékot nyújt számára. (Fotó: Heiter Dániel)

Táplálékszerzése során kereső viselkedés jellemzi, megfigyeléseink alkalmával minden esetben földre tartott orral kutatott zsákmány után. Napi aktivitása nagyon változó, jellemzően azonban a szürkület utáni órákban mozog, de ritkán nappal is megfigyelhető.  A sekély vízpart menti sávot végigjárva kutat elhullott vízimadár tetemek után. (Kovács Norbert fényképei)

A forgalmas környező utakon (7-es út, M7 autópálya) elhaladó szirénázó autók hangjára rendszeresen válaszolnak a közelben lévő egyedek, így kis szerencsével sakálüvöltést a nap bármely szakában hallhatunk.

Az aranysakál kitűnő alkalmazkodóképességét bizonyítja, hogy a rendkívül óvatos és rejtett életet élő ragadozó, ezen a kifejezetten forgalmas, nagy zavarásnak kitett élőhelyen is évről évre sikeresen nevel utódokat. Megtelepedésének feltétele az alkalmas búvóhely és a megfelelő táplálékbázis megléte lehet.  Az eredetileg ártereket, mocsaras, vizes területeket kedvelő faj számára a Velencei-tó környéki nádasokkal érintkező sűrű, gyakran szinte áthatolhatatlan, tüskés galagonya, kökény bokrokkal, ezüstfával benőtt, erdős területek kitűnő búvóhelyet kínálnak. A Velencei hegység változatos tájain is megtelepedett, a gránit hegység homokos, löszös lejtői alkalmasak a kotorék kialakításához, a beékelődött szántóföldek pedig kitűnő táplálékbázist kínálnak számára.

Az aranysakál és a vörösróka táplálék átfedése a hazai kutatások szerint elég magas, ráadásul az aranysakált a családi csoportban történő vadászata miatt hatékonyabban táplálékszerző stratégia jellemzi, ezért kiszoríthatja vetélytársát a területről.

Ennek ellenére a róka állománycsökkenését sem tudjuk igazolni az aranysakál térhódításával, egyelőre nincsenek arra utaló jelek, hogy állomány növekedése visszavetné a területen róka populációt. Feltehetően populációja még nem érte el ezt a mértéket, ugyanakkor bőven van táplálék mindkét faj számára a rágcsálók, kisemlősök vonatkozásában.

A 2013. évi vadászati idényben 2 aranysakál mellett 25 róka került terítékre, majd 2014. vadászati idényben a 8 aranysakál mellett 29 róka esett a területen.

A megyei terítékadatok alapján megállapítható, hogy 2014. évben a Velencei-tó környékén regisztrált állomány növekedése egész Fejér megyére jellemző.

A vizsgált időszakban (2007. - 2013.) 6 év alatt 5-ről 31-re nőtt azon vadászterületek száma, ahol terítéke igazolta jelenlétét, majd 2014-ben a megye76 vadászterületéből már 41 jelentett aranysakál terítékadatot.

Az elejtett példányok száma is nagymértékben növekedett. 2007. vadászati évben 7 aranysakált ejtettek el Fejér Megyében, a teríték szám 2014-ben 109 –re nőtt.

Természetvédelem a templomokban II. - Guttamási, Pátka, Velence, Lovasberény

2014 őszén több olyan beavatkozást is végeztünk, amely egyházi épületekhez kötődik.

Guttamási

Egy nyári bejegyzésben már volt szó arról, hogy a környék talán legkisebb templomának padlásán denevérkolóniát fedeztünk fel. A szaporodóhelyet a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai is megszemlélték és a bőregereket kései denevérnek határozták. A természetvédelem és a természeti érték miatt bosszankodó emberek közti súrlódást ilyen esetekben nekünk kell feloldani némi társadalmi munka árán. Staudinger István (DINPI) megígérte az egyháznak, hogy a denevérguanót az állatok telelőhelyre távozása után eltakarítja a padlásról. Ebben a folyamatban alapítványunk részéről Pallos Zsuzsa és Kovács Gergely vett részt 2014. október 29-én.

Több zsáknyi guanót sepertünk össze a kedvenc gyülekezőhelyek (nagyobb gerendák, főfalak) alól. Az akciót követően még tettünk egy kanyart Isztimérre, Pista ugyanis felajánlott nekünk egy feleslegessé vált gyöngybagolyládát, amit örömmel el is fogadtunk. A guanó sem veszett kárba, a konyhakert talajába került, mint „biotrágya”. Staudinger István (madarászkörökben „Stadi”) a DINPI részéről az egyik legmegbízhatóbb kapcsolatunk, aki tanácsaival, információkkal gyakran segít bennünket. A ládáért ezúton is köszönet!

Pátka

A pátkai Szent Anna templom nyugat felől

Pátka katolikus templomában a papi teendőket Tallér Krisztián látja el. Megkeresésünkre szívesen beleegyezett, hogy a toronyba ládát helyezzünk ki, ám a harangozó, Ida néni arra is emlékezett, hogy a toronyban volt láda korábban.

Felmászva aztán kiderült, hogy csakugyan van egy nem is rossz állapotú költőláda a déli ablakban. Jelen formájában azonban költésre alkalmatlan, ugyanis elfogyott az aljzatról a forgács és elvetemedett a furnér hátfal.

Új hátfal, friss forgács a költőrészben. Ezt követően már csak az odú melletti rést kellett "befoltozni" csirkedróttal.

A fő gondot nem ez a pár percnyi javítanivaló jelentette. A padláson talált sok régi és néhány friss ürülék, de különösen Ida néni rémtörténetei nyilvánvalóvá tették, hogy a templomba bejárnak a gyöngybagoly ádáz ellenségei, a nyestek. Tojáshéjat vittek fel a karzatra, beleittak a szenteltvízbe (!), felmásztak a falra. Ilyen körülmények között az akciót ki kellett bővíteni. A torony felső szintjét el kellett zárni a külvilágtól úgy, hogy kívülről csak a ládába juthasson be állat, remélhetőleg a gyöngybagoly. Az biztató, hogy a láda (azaz a harangok) szintjén csak régi gyöngybagolyköpeteke voltak, nyestürülék nem. Télen mindenesetre ellenőrizni kell majd, hogy nem szemtelenkedett ‑e oda mégis ez az élelmes kisragadozó.

Kilátás a költőládából. Jobbra a Pátkai-víztározó, hátul a Velencei-hegység, középen a Gárdonyi és Kossuth utcai telkek háztáji parcellái. Remélhetőleg kellően sokszínű vadászterület lesz a gyöngybaglyok számára.

Költőládák előkészítése

Az idei második és harmadik költőláda-kihelyezés Nadaphoz hasonlóan készen kapott ládákkal történt. Az egyiket, mint fentebb olvasható, Staudinger István adta, a másikat Fenyvesi László. Az első szegezett, a második csavarozott, de mindkettő első nyílású. 

                                     

Mi azonban oldalsó nyílásokat szeretnénk a lehető legtöbb helyen alkalmazni, így a meglevő nyílásokat be kellett fedni és új röpnyílást vágni a hosszabbik oldalon. 

Itt kamatozott az, hogy mindkét céltemplomban méréseket végeztünk, Velencén Pallos Zsuzsa, Lovasberényben Kovács Gergely. A toronyablakok tájolásának, a párkány szélességének és hosszának ismeretében alakítottuk ki az új röpnyílás-elrendezést. Végül a csavarozott ládát szét kellett szedni, mert a szűk velencei toronyba csak így lehetett felvinni.

Velence

2014. november 13-án az első helyszín a velencei református templom volt, ahol Pápai Szabó György lelkész várt minket. A gyönyörű ősfás templomkertben valószínűleg tavaszig madárodvakat is kiteszünk majd, most azonban a gyöngybagoly volt a főszereplő.

Egy valódi madárbarát templom: öreg tölgyfa, örökzöldek, természetvédő lelkész és bevetésre kész gyöngybagolyláda.

Pallos Zsuzsa az előzetes felmérés során a keleti ablakot szemelte ki a láda számára. Következett a röpnyílás kivágása a spalettán.

Az első lépés körberajzolni a láda bejáratát...

...ezt követi a fűrészelés...

...és az élek ráspolyos lesimítása.

Kihasználtuk a toronyablak adta lehetőségeket, így az alsó spaletta megmaradt szegélye a landolást segíti, míg a fölső afféle "esőfogó félereszként" funkcionál:

A párkány mindössze 30 cm széles, a láda viszont 50. Így kellett egy támasztékot tenni a láda aljára, illetve az ablakfához is hozzácsavaroztuk.

A kapott láda némi konstrukciós hibával rendelkezik: alul csaknem ujjnyi rés tátong. Ezt hamarosan egy leszabott OSB-lappal kipótoljuk majd, illetve a vitt forgácsmennyiség sem bizonyult elegendőnek. 95 %-osan mindenesetre így fest a láda:

Végül az elmaradhatatlan oklevélátadás következett. A torony jobb oldali ablakában ott van a láda, de a spalettán vágott nyílás olyan kicsi, hogy gyakorlatilag nem látszik.

Lovasberény
A velencei oklevélátadó után már indultunk is Lovasberénybe, ahol szintén a református templom fogadta be a költőládát.

Ez volt az első templom, ahol nem a harangokhoz, hanem egy szinttel lejjebb került a láda. Ennek praktikus okai is voltak (nem kellett olyan magasra mászni), ugyanakkor a berényi toronyban telekommunikációs berendezések vannak azon a szinten, vagyis ott eleve nem volt keresnivalónk.
A nehézség itt abból adódott, hogy a szegelt ládát nem lehetett szétszedni, így a műanyag hálón és a faspalettán méricskéléssel kellett meghatározni a kivágandó nyílást, majd a szűk helyen szinte vakon fűrészelni. 

A nyílás kivágása után kénytelenek voltunk lemenni az utcára és a szemközti járdáról távcsővel ellenőrizni, hogy a két 16x16 cm-es nyílás mennyire fedi egymást... Apró igazítás következett, majd a toronyban talált hulladékdeszkákkal azt is elértük, hogy a láda nyílása mellett semmilyen apró állat (veréb, denevér, stb.) nem juthat be az épület belsejébe.

A láda fölötti világos foltok azok a deszkadarabok, amelyek elszigetelik a röpnyílást a templom belső terétől. A párkány elég nagy ahhoz, hogy a hátsó ellenőrző ajtó is használható lesz majd.

Látkép a nyugatra néző ládából. Csak egy házsort kell a madárnak átrepülni, és kinn van a szántók, gyepek mozaikján. A háttérben felsejlik a 811-es út melletti gesztenyefasor, ahonnan 2013 tavaszáról van gyöngybagolyadatunk.

A lovasberényi láda a templom fő oldalán van, mégsem ront semmit az épület képén. Egy 16x16 cm-es nyílás ugyanis parányi a hatalmas templomhoz képest.

Hajdú Szabolcs Koppány református lelkész átveszi az oklevelet.

Köszönjük az érintett egyházak hozzájárulását, idén még két helyszínen helyezünk ki ládát.