A Sárvíz-völgy szikeseiről, szikes tavairól igazi átfogó vizsgálat eddig nem született, csak kisebb közlemények, könyvekben publikált adatok segítségével kaphatunk képet a régi szép időkről. Ebben az írásban olyan múltbeli adatokat, fényképeket, tapasztalatokat gyűjtöttem egybe, amelyek a szikes tavak védelmével, rehabilitációjával kapcsolatban hasznosak lehetnek.
A szikes tavak védelmének jeles alakja, Ecsedi Zoltán hívta fel a figyelmemet a www.fentrol.hu oldalra, ahol a 60-as évekből származó, sokáig hétpecsétes titokként kezelt légifotók között lehet böngészni. (A stratégiai létesítmények, laktanyák, hadiüzemek az éberség jegyében gondosan le vannak festve.) Zoli szerint jól megfigyelhető az állapotromlás. Érdekes időutazás ez csakugyan. A Pátkai-víztározónak még se híre, se hamva, a Máriamajori-erdő névadója, a Máriamajor még áll, az Aszal-völgy pedig egyes fotókon tökéletesen erdőmentes (ilyen munkája volt egy 400-as tehéncsorda napi szintű legelésének...).
A szikes tavak védelmének jeles alakja, Ecsedi Zoltán hívta fel a figyelmemet a www.fentrol.hu oldalra, ahol a 60-as évekből származó, sokáig hétpecsétes titokként kezelt légifotók között lehet böngészni. (A stratégiai létesítmények, laktanyák, hadiüzemek az éberség jegyében gondosan le vannak festve.) Zoli szerint jól megfigyelhető az állapotromlás. Érdekes időutazás ez csakugyan. A Pátkai-víztározónak még se híre, se hamva, a Máriamajori-erdő névadója, a Máriamajor még áll, az Aszal-völgy pedig egyes fotókon tökéletesen erdőmentes (ilyen munkája volt egy 400-as tehéncsorda napi szintű legelésének...).
Csak nemrég kerültek fel a Sárvíz-völgyi fotók, amiket már nagyon vártam. Az alábbiakban hat szikes tó (vagy tórendszer) akkori és mai képét mutatom be. A sorrend a baj mértéke szerint csökkenő.
Fehér-tó (Sárkeresztúr)
Egy tó, ami megszűnt tónak lenni. Szívfájdító, hogy a tó halálát okozó csatorna kiásása a helyi (akkori kifejezéssel megyei) védelem kihirdetése után történt. Jelenleg egy nádas mocsár, amely ugyanakkor partmenti növényzetében és vízkémiai tulajdonságaiban őrzi a szikes tavi jelleget.
Lendvai Gábor elkészítette a tó rehabilitációs tervét, ami szerinte nem is olyan bonyolult. Véleménye szerint a tómederben futó csatornának csak a déli végét kellene eltömni, illetve egy keresztgátat kell szétszedni. Természetesen nyári időszakban ki kell kaszálni (vagy zúzni) a mocsári növényzetet, majd reménykedni a kellő őszi csapadékban. Tipikusan olyan dolog, amit napirenden kell tartani és minden lehetséges alkalommal említeni a döntéshozóknak...
Sóstó (Sárszentágota)
Legendás táj, ahol Boross Pál, Máté László, Nagy László, Szabó László Vilmos, Radetzky Jenő, Warwasovszky Emil szelleme lebeg a sajnálatosan megfogyatkozott, leromlott tóvidék fölött. Boross Pál még hét szikes tavat emleget, bár igazán jelentősnek mindenki a Sóstót tartotta. Egy majdnem hatvan éves fényképről kiderül, hogy miért:
A légifotón a legfeltűnőbb a két fehér vizű, faluhoz közeli tó, amely ma már annyira benádasodott, hogy bölömbika fészkel benne. A legnagyobb tó, vagyis a Sóstó déli öblözete már 1968-ban is lefűződött, de ekkor még nyílt vizű volt, ma már aratott nádas. A bal felső rész vakítóan fehér szikesei sokat záródtak a legeltetés elmaradása miatt, ám növényzetük még mindig nagyon értékes, sőt a pókbangó és az agárkosbor szempontjából nem is baj a kissé alullegeltetett állapot.
Napjainkban el-elhangzik olyan vélemény, hogy a szikes tavakban nincs helye nádnak, az ott fészkelő madaraknak a tavak rehabilitációja (kikaszálása majd intenzív legeltetése) tehát élőhelyük elvesztését jelenti. A Sóstó északi és keleti partvonalán ezzel szemben évtizedekkel ezelőtt is nádas volt, vöcskökkel, szárcsával; ez szépen kiderül pl. Radetzky Jenő 1958-as cikkéből is.
Sóstó (Sárszentágota)
Legendás táj, ahol Boross Pál, Máté László, Nagy László, Szabó László Vilmos, Radetzky Jenő, Warwasovszky Emil szelleme lebeg a sajnálatosan megfogyatkozott, leromlott tóvidék fölött. Boross Pál még hét szikes tavat emleget, bár igazán jelentősnek mindenki a Sóstót tartotta. Egy majdnem hatvan éves fényképről kiderül, hogy miért:
Egy felbecsülhetetlen értékű dokumentumkép az 1958-as Aquilából
Boross Pál (helyi jegyző, amatőr madarász) az 1930-as években még virágjában látta a tavakat, ahol a fészkelők mellett elsősorban a vonuláskor rendszeresen megjelenő mindkét víztaposó, partfutók, kőforgató izgatta a fantáziáját (Forrás: Boross Pál /1943/: Adatok Sárszentágota vízimadáréletéhez. Aquila 50. p. 344-351.).
Máté László székesfehérvári madarász tojásgyűjteményében több fészekalj származik Sárszentágotáról, a klasszikus sziki fajokon (gulipán, széki lile, kis lile, piroslábú cankó) kívül olyan nádasokhoz kötődőek is, mint a kis vöcsök, barna rétihéja, guvat, nádi sármány, illetve olyan ma már itt nem költő madár, mint a kék vércse. (Forrás: Haraszthy László /2010/: Máté László tojásgyűjteménye a Madártani Intézetben. Aquila 116-117. p. 215-226.) Emellett Máté publikált is a területről a maga jellegzetesen szűkszavú, lényegretörő stílusában (Aquila, 1938., 1943., 1955.).
Radetzky Jenő könyvében (Madarakról, tájakról Fejér megyében) sem akármilyen fajlista ékeskedik. 1966-ban két pár székicsér, 1961 és 1968 májusában egy-egy kékcsőrű réce pár (Warwasovszky Emil adatai), széki lile, ugartyúk, sárjáró,
Máté László székesfehérvári madarász tojásgyűjteményében több fészekalj származik Sárszentágotáról, a klasszikus sziki fajokon (gulipán, széki lile, kis lile, piroslábú cankó) kívül olyan nádasokhoz kötődőek is, mint a kis vöcsök, barna rétihéja, guvat, nádi sármány, illetve olyan ma már itt nem költő madár, mint a kék vércse. (Forrás: Haraszthy László /2010/: Máté László tojásgyűjteménye a Madártani Intézetben. Aquila 116-117. p. 215-226.) Emellett Máté publikált is a területről a maga jellegzetesen szűkszavú, lényegretörő stílusában (Aquila, 1938., 1943., 1955.).
Radetzky Jenő könyvében (Madarakról, tájakról Fejér megyében) sem akármilyen fajlista ékeskedik. 1966-ban két pár székicsér, 1961 és 1968 májusában egy-egy kékcsőrű réce pár (Warwasovszky Emil adatai), széki lile, ugartyúk, sárjáró,
A légifotón a legfeltűnőbb a két fehér vizű, faluhoz közeli tó, amely ma már annyira benádasodott, hogy bölömbika fészkel benne. A legnagyobb tó, vagyis a Sóstó déli öblözete már 1968-ban is lefűződött, de ekkor még nyílt vizű volt, ma már aratott nádas. A bal felső rész vakítóan fehér szikesei sokat záródtak a legeltetés elmaradása miatt, ám növényzetük még mindig nagyon értékes, sőt a pókbangó és az agárkosbor szempontjából nem is baj a kissé alullegeltetett állapot.
Napjainkban el-elhangzik olyan vélemény, hogy a szikes tavakban nincs helye nádnak, az ott fészkelő madaraknak a tavak rehabilitációja (kikaszálása majd intenzív legeltetése) tehát élőhelyük elvesztését jelenti. A Sóstó északi és keleti partvonalán ezzel szemben évtizedekkel ezelőtt is nádas volt, vöcskökkel, szárcsával; ez szépen kiderül pl. Radetzky Jenő 1958-as cikkéből is.
A legnagyobb baj a tavat 2/3 - 1/3 arányban kettéosztó gát, amely természetellenes vízviszonyokat eredményez. A Fehér-tóhoz hasonlóan a már védett tavat tették (majdnem) tönkre és változtatták elgátalt, artézi fúrással táplált horgásztóvá. A probléma megértéséhez egy 2007-es légifotót mutatok be (forrás: www.sarszentagota.hu)
Az egyenes vonal a gátat jelöli. Ettől balra (keletre) kéklik a túlságosan mély viz; ennek is köszönhető a nádas (nyíllal jelölve) túlzott terjedése. A vonaltól jobbra csontszáraz a "maradék" tómeder. A négyszög a lefűződött, 1968 óta benádasodott egykori öblöt jelöli.
Sárszentágotán a mottó: "innen szép a győzelem". Amit csak valaha kitaláltak a tavak megmentésére, az itt alkalmazható (alkalmazandó): kikaszálás, kilegeltetés, szántók szegélyének visszagyepesítése, csatornák betemetése. Saját ötlet az önkormányzat bevonásával az egykori tavakon vegyes háziállattartással és -bemutatással egybekötött élőhelykezelés. Radetzky Jenő 1958-ban még azon kesergett, hogy a falusi disznócsürhe mindent elpusztít. Ma már van arra módszer, hogy a mangalicák úgy végezzék a mocsári növényzet (elsősorban a zsióka) kidúrását, hogy közben a partimadarak költése is sikeres legyen. Ecsedi Zoltán előadásanyagából származó dia a Balmazújváros melletti Kerek-fenék rehabilitációjáról. A bal felső képen a disznók elleni védőkosár a gólyatöcs fészkén.
Kíváncsian várjuk, hogy a Duna-Ipoly NPI vizes élőhelyes programjából mi valósul meg Sárszentágotán. Az önkormányzat bevonása már csak azért is jó ötlet volna, hiszen a falu bevallottan a szikes tavi madárvilág elkötelezett híve, mint azt a címer is bizonyítja...
Sóstó (Soponya)
Radetzky Jenő könyvében néhány érdekes adat olvasható a Sóstó madarairól. A parti sávban gulipán alkalmi költéséről ír, a táplálkozó fajok közül pedig a batla, feketenyakú vöcsök, gólyatöcs és 50-60 kis sirály érdemel említést.
A tó éppen annyit romlott, hogy a partimadarak költésére alkalmatlanná vált. Benövényesedett a szép parti zóna a délkeleti sarokban, illetve a nyílt vízfelület is legalább 20-25 %-kal kisebb. Ugyancsak nagy baj, hogy a tavat korábban vadkacsatenyésztésre (!!) használták, ami a vízkémiai mutatók romlását eredményezte.
E sorok írása idején még nem tudni, eredményes lesz -e az az alapítványunk által kidolgozott háromoldalú megállapodás, amely hosszú távra megoldaná a Sóstó kezelését. Van ugyanis egy nagy baj: a halastóként (!) nyilvántartott tónak nem ugyanaz a tulajdonosa, mint akié a parti sáv és a szomszédos állattartó telep. Tervezetünkben őket, illetve a Duna-Ipoly NPI-t hoztuk "közös nevezőre", majd a jószándékú, ám érthetően kissé suta fogalmazványt a DINPI jogásza fésülte át és tette szakszerűvé. Bizakodunk...
A tóról ITT is olvashat.
Fényes-tó (Aba-Felsőszentiván)
A két felsőszentiváni tó közül kissé érthetetlen módon a Fényes-tó sínylette meg jobban az eltelt évtizedeket. Nem próbálták meg lecsapolni, a vízgyűjtő területén a gyep aránya nem csökkent számottevően, költésre alkalmas kopár partvonalát azonban a nádas előretörése miatt elvesztette.
A képpár legfeltűnőbb vonása a vízkémiai változás, ez azonban némileg csalóka. A Fényes-tóról szóló bejegyzésben (ITT olvasható) bemutatok egy 2014-es Google műholdképet, ahol sokkal szebb, természetesebb, zavaros (azaz "fehér") a tó vize.
A tó madárvilágával a hajdani madarászok nem foglalkoztak. A legrégebbi publikáció Halmosi János 1985-ös írása (Gulipánok /Recurviostra avosetta/ helyzetének vizsgálata Fejér megyében. Madártani Tájékoztató 1985. július-december. p. 21.). Ebből kiderül, hogy a szerző 1984-ben többedmagával költőszigeteket épített itt, melyek a sok csapadék miatt 1985-ben eltűntek a víz alatt. Ennek ellenére volt itt sikeres gulipánfészkelés.
Jelenleg a legelő jószág hiánya miatt a helyzet javulására nem lehet számítani. Célzott intézkedésre (pl. néhány bivaly tartós berekesztésére) volna szükség, amit a tulajdonviszonyok akadályoznak.
Sóstó (Aba-Felsőszentiván)
A tóról ITT is olvashat.
Fényes-tó (Aba-Felsőszentiván)
A két felsőszentiváni tó közül kissé érthetetlen módon a Fényes-tó sínylette meg jobban az eltelt évtizedeket. Nem próbálták meg lecsapolni, a vízgyűjtő területén a gyep aránya nem csökkent számottevően, költésre alkalmas kopár partvonalát azonban a nádas előretörése miatt elvesztette.
A tó madárvilágával a hajdani madarászok nem foglalkoztak. A legrégebbi publikáció Halmosi János 1985-ös írása (Gulipánok /Recurviostra avosetta/ helyzetének vizsgálata Fejér megyében. Madártani Tájékoztató 1985. július-december. p. 21.). Ebből kiderül, hogy a szerző 1984-ben többedmagával költőszigeteket épített itt, melyek a sok csapadék miatt 1985-ben eltűntek a víz alatt. Ennek ellenére volt itt sikeres gulipánfészkelés.
Jelenleg a legelő jószág hiánya miatt a helyzet javulására nem lehet számítani. Célzott intézkedésre (pl. néhány bivaly tartós berekesztésére) volna szükség, amit a tulajdonviszonyok akadályoznak.
Sóstó (Aba-Felsőszentiván)
Kedvenc tavam sem volt a madarászok elsőszámú célállomása, a fent idézett Halmosi János írása utal rá, hogy 1985-ben a sok eső miatt a meredek falú Sóstó túltöltődött, de azért itt is észlelt röpképes, azévi gulipánfiókát. Szinte hihetetlen, hogy a Sóstó ilyen, közel tökéletes állapotban van annak ellenére, hogy egy lecsapoló csatorna érinti. Staudinger István szerint a csatorna teljes betemetése túlságosan magasra emelné a tó szintjét, eltűnne a madarak szempontjából fontos kopár partvonal.
Érdekes adalék: a tavat régen sokkal jobban körbevették a szántók. Északkeleten ma már egy degradált, ezüstfával és aranyvesszővel fertőzött terület van, ami azért még mindig jobb egy fokkal, mint ha műtrágyázott, vegyszerezett szántóföld lenne...
Egy ködös nap a Sóstón, élénk madárélet nyomaival.
A tó vízkémiai szempontból ideális állapotban van. Északi és nyugati részén már van nádas; legelő állat híján ezek eltűnése nem remélhető. Az erőteljes rágatás ugyanakkor a meredek part tetején növő lösznövényzet (tarka sáfrány, árvalányhaj, sőt korábban találtak itt szártalan csüdfüvet is) eltűnéséhez vagy erős degradációjához vezetne. A legfontosabb szerintem az özönnövények elleni küzdelem lenne, és természetesen a kíméletes legeltetés; ennek akadálya ugyanaz, mint amit a Fényes-tónál már említettem...
Sárkány-tó (Sárkeresztúr)
A Sárvíz-völgy királya, a Mezőföld legszebb állapotú szikes tava. Régebben úgy tartották (ezt Radetzky Jenő is idézi), hogy az egymáshoz közeli két terület közül Sárszentágota a jó fészkelőhely, a Sárkány-tó pedig a jó táplálkozóhely. Az ágotai tórendszer leromlását követően a Sárkány-tó felértékelődött, mind a madarak, mind a madarászok körében.
A széki lile akár 3-4 páros állományban is költött (ma elképzelni sem könnyű), de van innen négy példányos ugartyúk-gyülekezés (1966 októbere), csigaforgató (1959 májusa) (Warwasovszky Emil adatai), illetve székicsér... Radetzky Jenő fényképén bukkantam erre az árnyalakra.
A Sárkány-tó legcsodálatosabb madáradata az 1991. május 19-én megfigyelt vékonycsőrű póling, amely az egyetlen dunántúli adata ennek az azóta talán kipusztult madárfajnak.
A tó üdítően keveset változott, kivéve a keleti részt (a sárkány farka), amely bezáródott. Ismét Staudinger Istvánt idézem: szerinte ez nem baj, a belső víztisztás ugyanis nagyszerű, nyugodt hely a fiókás partimadaraknak.
Dr. Kalotás Zsolt légifotója kelet felől, szokatlan szögből készült. A sárkány fején (jobb felső sarok) megfigyelhetjük azt a szigetet, mely állandó vízszint mellett jó fészkelőhelye a gulipánoknak. A legszebb kopár partvonal a bal szélen, illetve a szemközti parton, az akácos előterében van.
Zárásként ajánlok egy korábbi összefoglaló írást a szikes tavas vizsgálódásaink kezdetéről (ITT olvasható), illetve Kalotás Zsolt káprázatos sárkány-tavi fényképeiből bemutatom azt, amelyik a madarász-természetvédő szíveket leginkább megmelengeti.
Dr. Kalotás Zsolt légifotója kelet felől, szokatlan szögből készült. A sárkány fején (jobb felső sarok) megfigyelhetjük azt a szigetet, mely állandó vízszint mellett jó fészkelőhelye a gulipánoknak. A legszebb kopár partvonal a bal szélen, illetve a szemközti parton, az akácos előterében van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése