A "Fészekrakó-program" eredményei

Bőven benne járunk a költési időben, az énekesmadarak zöme a második fészekaljat nevelgeti. Érdemes tehát áttekinteni a madárvédelmi intézkedések eredményét.

Vörös vércse

Két lovasberényi és egy székesfehérvári költőládában rendben kirepültek a fiókák. Pár másik láda üresen maradt, de az állomány a tavalyi nagy szaporulat, majd az őszi pocokinvázió nyomán igen erős, vagyis nincs hiány természetes költőhelyekben sem.

Kirepülés előtt álló vörös vércse fiókák a lovasberényi Antali-réten.

Gyöngybagoly

Egyelőre nem történt foglalás, de még bagolyra utaló jelet sem találtunk. A hét ládából egyet márciusban ideiglenesen eltávolítottak a toronyból (Csákberény; az ok: a toronyóra javítása), de a gondnok megígérte, hogy visszateszi. Sajnos a környék, mint ahogyan sejtettük is, egyelőre fehér folt a gyöngybaglyok számára, időbe fog telni, amíg intézkedéseink nyomán újra gyakoribbá válik errefelé ez a csodaszép madár.

A pátkai templom: egyelőre nincs gyöngybagoly a toronyban.

Gyurgyalag

Igen sikeres volt az aszal-völgyi falnyesés. Ahol az utóbbi években már csak 1-2 pár költött, ott most 8 kész költőüreg és még vagy 4-5 lyukkezdemény látható. Biztosan lesz folytatás, a korábbi lőszermentesítés krátereit szeretnénk "gyurgyalagbaráttá" tenni.

Odúlakó énekesmadarak

A búbos bankának kihelyezett odvakat is énekesek (seregély, mezei veréb) foglalta el, a templomkertekben (Velence, Pákozd) szintén ez a két faj talált otthonra. A jancsár-völgyi odútelepen nem akartam zavarni a fészkelő madarakat, így csak az odú nyílásának kopása, esetleg a belőle kiszűrődő csipogó hang jelzi a foglaltságot. A költések száma, esetleg a költő faj az őszi-téli takarításkor derül majd ki.

Egy harkály által kissé kitágított B-odú a Jancsár-völgyben.

"Orchideák..."

Működési területünkön elég sok orchideaféle él, idén májusban és június elején különösen szerencsések voltunk néhány fajjal kapcsolatban. Erről következik egy képes beszámoló.

Pókbangó

Az áprilisi virágeső egyik fénypontja volt az agárkosbor és a pókbangó a Császár-víz melletti réten. Május elején visszamenve örömteli meglepetést jelentett a bangók megnövekedett száma, így legalább 80-100 tőre becsülhető az idén virágzó állomány.

Az egyik különlegességet a jó néhány színhibás példány jelentette. Érdekes, hogy a megszokott rajzolat azért így is látható. Molnár V. Attila, a kosborok egyik elsőszámú hazai szakértője szerint is igazi ritkaság:

A kirándulás fénypontja az a tő volt, ahol a növény névadója is otthonra lelt. Íme a "pókos bangó":

Bíboros kosbor
Talán a környék leggyakoribb orchideája; nem tenyészik hatalmas tömegekben, de még az ún. "gyengébb" területeken, gyomosodó, cserjésedő löszvölgyekben (Pénzverő-völgy, Nagy-völgy melletti aranyvesszővel fertőzött lejtős gyep) is megtalálható. Idén újabb, eddig ismeretlen helyen, a pátkai Tikmony-völgyben került elő.

Fehér madársisak

Illyés Zoltán botanikus a hírhedt sukorói kaszinóügy idején találta meg a beruházás tervezett helyszínén, az M7 autópálya véderdejében ezt a mutatós védett növényt. Arra voltunk kíváncsiak, hogy megvan -e még, és ehhez a feladathoz csapatmunkában indultunk el; három pár (Csomós Ágnes botanikus és párja, Márton; Pallos Zsuzsa és párja, István, Adri és Gergő) és természetesen a legkisebb alapítványi szakember, Ágoston eredt a madársisak nyomába. Előbb azonban a velencei Csont-réten néztünk körül, körvonalazódik egy helyi védetté nyilvánítási javaslat...

Bejárás a Csont-réten.

A Velencei-tó és az M7 köze sajnos eléggé degradált, a tényleges véderdő pedig majdnem áthatolhatatlan aljnövényzetű. Vakszerencsével találtunk egy bevezető ösvényt, ahol a sűrűben ott díszlettek a madársisakok:

Mocsári sisakoskosbor
Mocsári kosborról adtunk hírt tavaly, most is ugyanaz a faj a téma, de mivel nemrég más nevet kapott, igyekszünk "hivatalosak" lenni. A Pátkai-víztározó gátja mellett idén legalább 400 tő virított, láthatóan meg sem kottyant nekik az, hogy tavaly lekaszálták őket...

Lovasberényben a területet bérlő állattartó, Egyed István adta a tippet: egy szép állapotú patakvölgyben további 120 tő virult ebből a szép növényből.

Hússzínű ujjaskosbor
A Rovákja-patak pátkai szakaszán 36 tő, a mocsári sisakoskosbor lovasberényi termőhelyén további két tő került elő.

További érdekességek
Öt tő poloskaszagú kosbor a Rovákja-patak mellett díszlik, igazi komoly állománya pedig a pókbangós rét ékessége. Lovasberény mellett előkerült egy szép bokornyi fátyolos (másik nevén korcs-) nőszirom.

A környékbeli rétek, patakvölgyek, gyepek vizsgálata tehát idén szép eredményt hozott. Különösen izgalmas kérdés, hogy a '70-es és '80-as években felülvetéssel tönkretett, de mára úgy tűnik, regenerálódott réteken mikor jelennek meg újra az egykori jelzőnövények (kosborok, gyapjúsás).

Madárvédelmi gondolatok - Múltbeli adatok, jelenkori teendők

Tavaly nyári bejegyzésünkben volt szó néhány olyan, környékünkön ritkának számító madárról, amelyek a Mezőföld déli részén még előfordulnak, vagy esetleg most vannak visszatelepülőben. Ahhoz, hogy hatékonyan elősegíthessük visszatérésüket, ismernünk kell a korábbi, évtizedekkel ezelőtti állapotot, amikor még az Észak-Mezőföldön is elterjedt fajok voltak.

Kék vércse (Falco vespertinus): Radetzky Jenő 1984-es könyvében (Madarakról, tájakról Fejér megyében) még magától értetődő, hogy a külföldieket a Dinnyési-fertő melletti akácoshoz, vagy a székesfehérvári Sóstó melletti vízmű véderdőhöz vitték kék vércsézni. Ez a múlt. A '90-es években a kék vércse szinte eltűnt a Dunántúlról, de az ország más részein is megritkult.
A faj a szigorú, következetes védelem (vércseládák kihelyezése, varjútelepek védelme) hatására a Dunától keletre magához tért és "hódító útra" indult, így 2014-ben egy pár ismét költött a Mezőföldön, Sárkeresztúr mellett. Kíváncsian várjuk a 2015-ös fejleményeket.
Az Észak-Mezőföldön szórványos adatokkal rendelkezünk, idén tavasszal Székesfehérvár és Pátka határában is felbukkantak átvonuló példányok. Pátkán 2014 óta egy varjútelep is van, ez a jövőben akár természetes vércsetelep helyszíne is lehetne... Amúgy vércseodvakat mi is tettünk ki, jelenleg elsősorban a vörös vércse foglalja el őket igen jó százalékban (lásd a tavaly nyári bejegyzésünket).

2013-as vörösvércse-költés. Talán hamarosan a kék színű rokonokat is várhatjuk az észak-mezőföldi löszvölgyekbe?

Kuvik (Athene noctua): Dr. Tapfer Dezső a Kelet-Bakony baglyairól szóló tanulmányában (1979) egy nagyon szép, de sajnos nehezen rekonstruálható világot ír le:
"...majd minden falu gazdasági épületekkel megtűzdelt egyik-másik szegélyén megtalálható a kuvik, mint állandó helyi bagoly. Részben a magtárak, csűrök padlásán, részben az embertől távolabb, de mégis viszonylag közeli, patakmenti fűz- és nyárfaligetek, legtöbbször inkább csak fasorok öreg odvaiban..."

Radetzky Jenő a Császár-víz völgyéből említi, ahol fűzfák odvaiban költött. Érdekességként mindketten észleltek gyurgyalagtelepen fészkelő kuvikot, Tapfer Iszkaszentgyörgynél, Radetzky Pákozdnál. A Mezőföld délebbi részén költ (Tác, Sárkeresztúr, Sárszentágota), de északabbra, a mi környékünkről csupán néhány adatunk van (Zámolyi-víztározó, Pátka-Páskom, székesfehérvári Pénzverő-völgy, Lovasberény). Csőodvak kihelyezését az állattartó telepeken tervezzük, elsősorban Lovasberény környékén.

Szalakóta (Coracias garrulus): Gyakorlatilag a kék vércsével egyszerre tűnt el a Mezőföldről, majd vele együtt tért vissza... Kelet-Magyarországon hihetetlenül látványosan foglalja el a mesterséges odvakat, így nagyon várjuk, hogy az "előörsök" hozzánk is elérkezzenek.
A szalakóta esetében igen hasznosak a múltbeli előfordulásokról szóló publikációk, hírek. Radetzky Jenő említett könyvében például felsorolja a pákozdi gyurgyalagtelepet és az alapítványunk által is vizsgált lovasberényi Kazal-hegyet; mindkét helyen löszfalban költött a jól megszokott faodú helyett. Jellegzetes fészkelőhelye volt a Császár-víz-völgy. Szili István, aki gazdag tapasztalatait örömmel adja át nekünk, a Lovasberénytől keletre levő "Kenderföldi-patak" völgyéből emlékszik rá évtizedekkel ezelőtt. Mindkét völgy ma is kiváló állapotban van, öreg, odvas füzekkel, kaszált vagy legeltetett gyepekkel.

Löszgyep és patakvölgy találkozása a lovasberényi Kender-tótól délnyugatra. Ideális szalakóta-élőhely...

Dr. Tapfer Dezső a Kelet-Bakonyban kastélyparkok (Bodajk, Iszkaszentgyörgy) mellett egy olyan réten is ismert fészkelő szalakótapárt, ami ma is kiváló lenne a faj számára. Ez a Móri-árok Natura 2000-es terület része, a Székesfehérvár-Komárom vasútvonal és a 81-es főút között található Fehérvárcsurgó és Sárkeresztes között.

Kis őrgébics (Lanius minor): Ő is "déli" madár, Dinnyés, Agárd és Velence környékén még találkozhatunk vele. Pár éve vágtak ki egy fát (és pont kerékpárút építése miatt) Iszkaszentgyörgynél, ahol fészkelt. Két éve bukkantam egy másik párra a lovasberényi volt szovjet bázison. Jelenleg azonban az Észak-Mezőföldön nem ismerek költő párt. Bízunk benne, hogy a szántóink környékén tervezett faültetések talán pár év múlva otthont adhatnak ennek a csinos küllemű madárnak is... 

Cikta juhok a természet szolgálatában

Tavaly nyári bejegyzésünkben már hírt adtunk arról, hogy cikta juhokat vásároltunk, egy kost, két anyát és két bárányt. Célunk a löszvölgyek kíméletes, természetvédelmi célú legeltetése (elsősorban a Pénzverő-, Aszal- és Rácvölgyben, esetleg a Nagy-völgyben). 2014-ben még nem voltak meg a tárgyi feltételek (villanypásztor, mobil kerítés), így juhainkat lakóhelyünkön, a nagy kertben és a szomszédos tarlókon legeltettük.

Télre szép nagy bundát növesztettek. Téli takarmányukat saját lucernaszénával, zabbal, tarlókon gyűjtött kukoricával biztosítottuk, míg a trágyát a kiskertben használtuk fel. Pont karácsonyi ajándék gyanánt kisbárány született, amely a két oldalról nyitott akolban vészelte át az újévi mínusz 15 fokos fagyokat, még náthás sem lett. Januárban a másik anya is megellett. Itt a büszke apuka látható két legfiatalabb csemetéjével:

A cikta feltételezett őse (Zaupelschafe) eredetileg a 18. században érkező sváb telepesekkel érkezett hazánkba, végső formáját itt nyerte el (feltehetően helyi parlagi fajtával való keresztezés révén). Igazi nemzetiségi sajátosság volt (másik neve tolna-baranyai sváb juh). A mi juhainknak ezért igyekeztünk német neveket adni, így kapta a kos a világbajnok német válogatott szövetségi kapitánya után a Joachim nevet.
Tavasszal nyírtunk, hiszen hatalmas gyapjuk alatt már szenvedtek a juhok. A gyapjú feldolgozását kurátorunk, Fóris Anna vállalta. Az év folyamán paplan formájában kapjuk majd vissza egy részét.

Mivel lassan a decemberben született lánya is ivarérett lett, sürgőssé vált a koscsere. Nagy Tibor pénzesgyőri ciktatenyésztővel vettük fel a kapcsolatot ez ügyben. Tibor volt a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány kezdeményezője a '90-es években, ma pedig családjával őshonos háziállatfajták tenyésztésével foglalkozik gyönyörű környezetben, erdőkkel, legelőkkel körülvett bakonyi tanyáján. Joachim tehát egy szombat reggelen elindult a hosszú útra. A képen szomszédunk, Lantos Feri bácsi végzi a kikötésen az utolsó simításokat. Távollétünk során mindig ő viseli gondját az állatainknak.

Már a Bakonyban. Joachim átkerült Tiborék utánfutójára.

Felmentünk a hegyi legelőre, ahol egy nyájban vannak a cikta, cigája és sárgafejű berke kosok. A réten csodálatos virágmező díszlik, köztük védett bíboros kosborokkal... Itt választottuk ki a törzskönyves cserekost. Tibor éppen keresi a megfelelő példányt az összetömörülő csapatban:

A kiválasztott kos jelenti törzstenyészetünk alapját, hiszen Joachim nem rendelkezett papírokkal. Új kosunk (Hans-Jürgen) az utánfutón:

A Wikipedia szerint a cikta a világ egyik legritkább juhfajtája! Amikor eldöntöttük, hogy ezt a fajtát fogjuk tartani, természetesen komoly célunkká vált a fajta megőrzése. Ennek feltétele, hogy hivatalosak legyünk, azaz juhaink rendelkezzenek megfelelő papírokkal. Nagy Tibor szerint néhány állattal is lehetünk törzstenyészet, hiszen a cikta eredetileg is a néhány juhot tartó gazdák fajtája volt. Így gyorsan beindítottuk a folyamatot, tenyészetkódot kértünk, egy instruktor, Máté Csaba pedig elvégezte az állatok fültetoválását és krotáliázását. (Csaba a 20. század közepének híres-neves székesfehérvári madarászának, Máté Lászlónak az unokája...!)
A juhok hamarosan a Pénzverő-völgy löszgyepmaradványain kezdik meg természetvédelmi munkájukat.

(Köszönet Nagy Tibornak, amiért a bejegyzést szakmai szemmel átolvasta és a pontatlanságokra felhívta a figyelmünket.)

"Virágozzék száz virág..."

Működési területünkön sok gyönyörű virág bontogatta vagy bontogatja szirmait áprilisban. Öt különösen varázslatos pillanatról szeretnék beszámolni, részben idei képekkel, részben korábbi évek fotóival illusztrálva mindezt.

Apró nőszirom a lovasberényi Kazal-hegyen...

Szívem csücske ez a csodálatos löszgerinc, melynek nyugatias lejtőjén szabályos kis foltokban (polikormon) nőnek az apró nőszirmok

... és a székesfehérvári Aszal-völgyben

Míg a Kazal-hegyen csak két, legfeljebb három, egymáshoz eléggé hasonló színváltozatban él a faj, addig az Aszal-völgy mellett, szántóföldek között csodával határos módon megmaradt löszgyepfolton káprázatos színpompával nyílik:

Mind a hat kép egy napon egy udvarnyi helyen készült. Szerencsére a terület fennmaradása biztosított, hiszen januártól ez a három szigetszerű volt is helyi védett lett.

A Cziráky-kastély kertje Lovasberényben

Nem újdonság, hogy a kastélyparkok növényvilága igen gazdag, országosan védett is van közöttük. Sajnos a berényi Angolkert jelenleg még semmilyen védelmet nem élvez, de nem véletlen, hogy középtávú tervünk a helyi védelem előterjesztése:

Együtt nyílik az odvas keltike, a bogláros szellőrózsa és egy meténgfaj, igazi színpompát varázsolva az öreg tölgyek alá:

Törpemandula a Rovákja-völgy felső szakaszán

Ez a cserjefaj az év jó részében szerényen megbújik az erdők, cserjések szélén. Áprilisban azonban gyönyörű virágot bont. Ennek köszönhető, hogy egy szép, de ritkán látogatott helyen sikerült rábukkannom egy meglehetősen népes állományára. A székesfehérvári Aszal- és Rácvölgyben is él, ezek a képek azonban a lovasberényi Rovákja-völgyben készültek:

A Rovákja-patak teljes szakaszát figyelni fogjuk, hiszen néhány kilométeres útja során szép állapotú helyeket (kaszálórétek, mocsárrét-jellegű legelő, füzesek) szel át, ahol még sok meglepetés várhat ránk...

A székesfehérvári "pókbangós rét"

2010-ben jártam először ezen a kicsi, de rendkívül változatos, nagyon szép állapotú élőhelyen. A cigányrécétől és réti tücsökmadártól az érdes csüdfűig és a poloskaszagú kosborig sok gyönyörű látnivaló várt itt. Véletlenül derült ki, hogy a területet sokan ismerik, országos védelemre is felterjesztették, ám ez sajnos azóta is várat magára.

Évek óta minden tavasszal kerestem rajta a terület névadóját, a fokozottan védett pókbangót, sikertelenül. Csak a szép "társnövény", az agárkosbor jelenléte tartotta bennem a lelket; több száz töves állomány él itt (2011-es felvétel):

Idén tavasszal végre megtört az átok. Egy legalább 60 töves pókbangóállomány virágzik a réten! Óriási érték ez, alapítványunk ezért kiemelt feladatnak tekinti a mielőbbi védetté nyilvánítás kiharcolását. (A bemutatott kép tavaly Sárszentágotán készült)

Egy erdő (újjá)születése III. - A telepítés

Augusztusi bejegyzésünk az egy hektáros felújítandó erdőről és a vele kapcsolatos tervekről szólt. Akkor még csak jövő időben említettük, hogy a cserjés területről egy vállalkozó kivágja és elhordja a faanyagot.

Ez meg is történt, a munkások meghagyták azokat a hagyásfákat (juharok, 1 tölgy, öreg szilvafák, galagonyafácskák), amelyeket kijelöltünk. 

A ledöntés után egy hatalmas célgép hordta le a terület szélére a faanyagot, majd az ősz folyamán aprítékolták és elvitték.

Decemberben az üres vágásterület elég sivár képet mutat, de azért alaposabban megszemlélve a helyszínt láthatóak a sarjadó őshonos cserjék is.

A Soproni Egyetem erdőmérnöke a talajvizsgálat alapján cser erdősítést javasolt sok eleggyel. Ez meg is felel az itteni őshonos erdőképnek, az elegyfajok terveink szerint a molyhos- és a kocsányos tölgy, a mezei- és tatárjuhar, a virágos kőris, a vadkörte lesznek. Az erdőtervmódosítási kérelmet benyújtottuk, jelenleg ennek elbírálására várunk.

Ez a várakozás jó ok arra, hogy folytatódjon a Jancsár-völggyel elkezdett bejegyzéssorozat az alapítvány működési területén belüli védelemre érdemes természeti értékekről. Az egy hektáros erdőfolt ugyanis pontosan két lösztölgymaradvány határán található. Ez az összesen 140 hektáros terület helyi védetté nyilvánítás alatt áll, botanikai és állattani értékei kiemelkedőek, de tájképileg is fontos, a környék legszebb erdőszentélyei itt találhatók. Érdekességük, hogy 1-1 löszvölgyben vannak, de ezeknek csak az egyik lejtője meredek. A szántók a lankás oldalakat el is foglalták, viszont a meredek oldalon ott az erdő; a Máriamajori-erdő esetében ez keletre néz, a Nagy-völgynél pedig északra. 

Honlapunkon már megemlékeztünk nagy tervünkről, a tölgyestelepítésről a Nagy-völgy és a Máriamajori-erdő határán (itt és itt). Most márciusban már a tettekre is sor került.

Januárban érkezett a boldogító hivatalos levél a Fejér Megyei Kormányhivatal erdészeti igazgatóságától. Nem tudom, hány példa van rá évente, hogy egy akácra üzemtervezett erdőnél erdőterv módosítást kérnek 100 év vágásfordulójú őshonos elegyes tölgyesre... Mi mindenesetre belevágtunk.

A csemetvásárlás volt az első kaland, az öt fafajt öt termelőtől szereztük, a Baranya megyei Borjádtól a szomszéd faluig, Moháig több helyen is megfordultunk (Zirc-Nagyesztergár, Bakonycsernye...). A fő faj a csertölgy, elegyei pedig a molyhos- és kocsányos tölgy, a mezei juhar és a virágos kőris.

Ágoston kritikusan szemléli a csemetéket. Nem száradtak ki a gyökerek? (Borjád)

Az ültetéshez tippeket is kaptunk, de még fontosabb volt a két ékásó a mohai Győri Richárdtól, amit ezúton és ismételten nagyon köszönünk. Annak idején egy erdész azt mondta, egy hektárt ékásóval két ember két nap alatt betelepít akáccal úgy, hogy közben szalonnát is sütnek.

Az elkövetkező két hét során volt alkalmunk eltöprengeni, hogy két mekkora sztahanovistáról lehet szó, milyen a talajelőkészítés és milyen állat szalonnáját eszik... A 15 nap alatt egyetlen pihenőnap volt, különben folyamatosan kint voltunk. Mindkét nagymama aktívan besegített (egyikük első szóra 300 kilométert vonatozott!), mert egy másfél éves gyermekkel azért nehéz egy ilyen munkát összehozni...

Az első napok egyike, amikor még oly messze volt a vége... A háttérben a minta: a csodálatos Nagy-völgyi lösztölgyes.

A fafajokat tudatosan telepítettük a nagyon meredek lejtőket tartalmazó íves domboldalra. A felső, napsugárzásnak jobban kitett részekre sok molyhos tölgy került, alul majdnem homogén cseres az ültetvény. Az elegyeket próbáltuk minél változatosabban ültetni. Köszönet a hasznos tippekért dr. Bölöni János ökológusnak, aki minden szóba jöhető elegyfajjal kapcsolatban fontos információkat árult el (mennyiség az adott erdőtípuson belül, környezeti igények, stb.).
Közben azért nagyon sok őshonos cserjefaj is megmaradt, galagonya és vadrózsa mellett pl. ostorménfa, veresgyűrűsom, csíkos kecskerágó. Nagyon szépek a hagyásfák (kőris, korai juhar); ezek árnyékába nem is telepítettünk. Nagyon sok csemete kimaradt (de fogalmazhatunk úgy is, hogy nagyon sokat vettünk). A száraz áprilist elnézve lehet hogy pótlásokra megy majd el, ez őszig kiderül.

Érdekes volt megfigyelni a lágyszárúakat. 95 %-ban jellegtelen a növényzet (ibolya), de itt-ott mutatkozik érdekesség: erdei gyöngyköles, odvas keltike és gyöngyvirág. Találtunk csírázó tölgymakkot is, köszönet a szajkónak! Kifejezetten értékes gombafajok is előkerültek, például az álcsillaggomba.

A nem könnyű munka mellett azért jutott idő a csodálatra is. 2009 óta megszakítás nélkül minden tavasszal összefutunk a halászsassal, idén kétszer is megnézett minket. Az erdőnél észleltük az első idei füsti fecskét, ami jelen állás szerint alapítványunk címermadara lesz. Énekeltek a csilpcsalpfüzikék, énekes rigók, verekedtek a fácánok, mi pedig ábrándoztunk, milyen lesz majd az erdő 30-40 év múlva...

A mintapéldánk az erdőtelepítéstől pár száz méterre levő zárt lösztölgyes kisvirágú hunyorral...

"Fészekrakó program" - tavaszi madárvédelmi akciók

Mivel tavaly áprilisban jöttünk létre, idén először nyílik alkalmunk "időben", vagyis tél végén, kora tavasszal szállást létesíteni fészkelő madaraink számára. Az utóbbi hetek ebből a szempontból igencsak mozgalmasak voltak, egy rövid összefoglaló következik az elvégzett munkákról.

Jancsár-völgyi odútelep

A frissen védetté nyilvánított völgy természetvédelmi kezelési jogát a Városgondnoksággal megegyezve alapítványunk látja el. Az első akció egy odútelep létrehozása volt: elsősorban „B” (széncinege, mezei veréb) odvakkal, kisebb számban „A” (kék- és barátcinege), „kis D” (seregély) és speciális fakuszodvakat vásároltunk a Mányban található gyártótól. 

Tervben volt egy macskabagolyláda kihelyezése is, de sajnos ez tolódik, mert utánfutó híján ezúttal csak a kis létra volt kéznél. (A macskabagoly számára legalább 5-6 méter magasra érdemes kitenni a ládát.)

Az odvakat két csoportban helyeztem el a völgyben, a csordogáló patakocska környéke csodálatos környezetet biztosít számukra.

Gyöngybagolyvédelem Csákberényben

Kissé nehezen jutottunk el ebbe a nagyon szép fekvésű, északon a Vértesre futó, délen a legeltetett védett vértesalji gyepekre támaszkodó falucskába. Végül az alább olvasható magyaralmási állattartó telepi akció előtt került sor a láda kihelyezésére, ami voltaképp pótlás. A katolikus templomba a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány által kitett ládában évekig költöttek a baglyok, de sajnos a templom felújítása során a láda eltűnt, a röpnyílást befedték. A Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány biztosította az új ládát, ezúton is köszönet érte!

Kalló József atya lelkesen támogatta az akciót, a gyakorlati megvalósításban pedig Kőrösi Ödön gondnok volt segítségemre. Az igen keskeny párkány miatt lábazatot kellett készíteni a darabokban levő láda számára.

A munkát helyi lakosok, a templom eresze alatt is fészkelő házi verebek figyelték. Nagyjából a bagoly is ezt látja majd, ha nappal kikukkant a bejáraton.

A kész láda forgáccsal megtöltve, bagolyra várva:

Kalló József a templom előtt; a bal oldali toronyablakon kivehető a röpnyílás is:

Ezzel hétre nőtt a ládáink száma, az örömteli névsor (betűrendben):

Református templomok:

• Lovasberény
• Magyaralmás
• Pákozd
• Velence

Római katolikus templomok:

• Csákberény
• Nadap
• Pátka

Állattartó telepek madárbaráttá tétele

Magyaralmás

Még a gyöngybagolyvédelmi akció nyitányaként látogattam el ebbe a csendes faluba, és már akkor feltűnt, hogy a Magyaralmási Agrár Zrt. szarvasmarhatelepe szélén kis gyurgyalagtelep van, illetve hogy a helyszín milyen alkalmas volna odúkihelyezésre. Nagy Attila ágazatvezető rendkívül rokonszenvesen állt a kérdéshez, egy téli előzetes bejáráson megbeszéltük a részleteket (fecskék és gyurgyalagok védelme, odúval idecsábítható madárfajok), így március elején, előre megbeszélt időpontban nagyon gyorsan sikerült a két költőláda kihelyezése. Mindkettő „újrahasznosított”, vagyis eredetileg a Hortobágyon kitett, de a fáról leesett berendezés. A „nagy D” odút egy karámoszlopra tettem ki búbosbanka számára, míg a vércseládát egy nyárfa törzsére drótoztam fel.

Lovasberény

Még tavaly tél végén kihelyeztünk három vércseládát és egy nagy D odút két marhatelep melletti gyepre. 2014-ben egy pár vörös vércse biztosan költött, idén tavasszal már két ládánál őrködnek vércsék.

Tavalyi képek az Antali-rét melletti kis nyárfaligetből...

...illetve egy idei a sóderrel frissen feltöltött vércseládáról az Alsó-réten:

Tóth Ervinnel, a Lovasberényi Mezőgazdasági kft. ágazatvezetőjével még tavaly megterveztünk egy alapos bejárást a cég telepein, amely valahogy mindig elmaradt. Idén tavasszal azonban látatlanban is engedélyt kaptam a legsürgősebb munka, azaz a búbosbankák odvainak kihelyezésére.

Első lépésként kissé kitágítottam a "gyári" röpnyílást, 65 mm-ről bő 80-ra:

A három gyeppel határolt marhatelepen nagyon alacsonyra (max. másfél méter), lehetőleg a karám vagy a trágyarakás közelében tettem ki a három odút, sorrendben az Alsó-réten...

... a Füvellőn...

... és az Antali-réten:

Madárbarát templomkertek

A gyöngybagolyvédelem kellemes melléktermékeként alkalmunk nyílt megismerni nagyon szép, öreg fákkal, bokrokkal tarkított templomkerteket. Elhatároztuk, hogy a két legszebb kertbe odvakat teszünk ki, elsősorban azért, hogy a madárvédelmet a hívők körében is népszerűsítsük.
Ebben amúgy élen jár Pápai Szabó György velencei református lelkész, aki még akár az iskolai hittanórát is "feláldozza", hogy a gyerekeknek a madarakról, természetről meséljen. Ráadásul a velencei helyi lapban a gyöngybagolyvédelmet és alapítványunkat is népszerűsítette, amiért ezúton is köszönetet mondunk!

Az általa gondozott velencei templomkert volt az első helyszínünk. Egy előzetes kupaktanács...

...és már fenn is van az odú:

Pákozdon Kardos Péter lelkész fogadott. Az ő kérése az volt, hogy ne csak a madarakra, hanem az esetleg betévedő mókusokra is gondoljunk, ezért egy D-odú is felkerült az egyik fára:

Érdemes megfigyelni, hogy a bal oldali toronyablakon hamiskásan ott kandikál a gyöngybagoly röpnyílás is...

Gyurgyalagokra várva... Aszal-völgy
Alapítványunk a Jancsár- és Aszal-völgy helyi természetvédelmi terület kezelését Székesfehérvár városgondnokságával szoros együttműködésben végzi majd. Ennek egyik első lépése volt az egykori homokbánya rézsűsödött, beomlott, tűzszerészek robbantásai által is rongált partfalainak felfrissítése. Ehhez egy városgondnoksági gép és kezelője, Magyar Miklós érkezett.
A munka kezdete:

Három nagy és egy kis felületű falat alakított ki, ezek kelet vagy északkelet felé néznek:

Így várja az új költőhely a gyurgyalagokat, partifecskéket:

A kitermelt homokkal két, az értékes gyepen éktelenkedő robbantási gödröt töltött fel:

Érdekes kísérlet, hogy a tájseb hogyan gyógyul majd be az idő folyamán, milyen hamar jelenik meg a homokfelszínen a természetes növényzet. Ilyen volt:

...és ilyen lett:

Még egyszer köszönöm Magyar Miklós precíz, a természeti értékeket messzemenően figyelembe vevő munkáját. A gyurgyalagok reakciójáról beszámolunk majd.