Nagy-völgyi erdőnkről régen adtunk hírt, sok jó újsággal nem szolgálhattunk volna az elmúlt
évből... A 2015 tavaszán elvégzett telepítésünket több mint 80 %-os aszálykár
érte, ráadásul szembesülnünk kellett azzal a jelenséggel, hogy az árnyékot adó
cserjés letisztítása után micsoda robbanásszerű a gyomosodás. 2015 nyarán
voltak kétségbeesett erdőápolási próbálkozások, de mindenkinek a képzeletére
bízom, hogy mennyire lelkesítő elszáradt fácskák sokaságát kiszabadítani a
gazból.
2015/2016
fordulóján új erdészünk lett, Bognár Miklósnak pedig volt ötlete arra, hogy a
terület letisztítását ki tudná elvégezni. Szűts Szabolcs vállalta csapatával a
nem kis munkát 2016 őszén, így a lejtő ismét telepítésre alkalmassá vált.
Pásztakészítés 2017. március 20-án. A háttérben a még 2014-ben megőrzött mezei juhar hagyásfák. (Fotó: Szűts Szabolcs)
És itt egy
elméleti eszmefuttatás következik nem kizárólag erdészeti témában. Vannak
dolgok, amikről tudjuk, hogy így vagy úgy nagyon jó lenne csinálni, csak éppen
nem megy. A mezőgazdaságban sok-sok növénnyel kapcsolatban szereztünk ilyen
tapasztalatokat, aztán vagy abbahagytuk a termesztését, vagy kialakítottuk azt
a módszert, ami működőképesebb. Ez már nem az a hajdani romantikus mód, de
eredményt hoz. Ugyancsak a múlt ködébe veszett az a módszer, amikor Adrival
ketten késő éjszakába nyúlóan traktoroztunk, a gépleállások idején erdei
fülesbagoly huhogását hallgatva. Máskor napokig szedtük fel a krumplit vagy
vetettük a gabonát és kint aludtunk sátorban a földnél, az egész napos munka után
este tábortűznél sütögettük a vacsorát és a Pénzverő-völgyből kuvik kiabált.
Két kisgyermekkel és napi gondozást igénylő háziállatokkal ez már nem megy.
Hátul készül a gödör, amibe néhány percen belül bekerül a csemete. (Fotó: Szűts Szabolcs)
És itt
kapcsolódik egybe a két gondolatmenet. A két, sok évtizedes tapasztalattal
rendelkező erdész, Bognár Miklós és Szűts Szabolcs nem akarták elhinni, hogy egy ennyire cserjésedő területen mindenféle talajelőkészítés nélkül, ékásóval
akartunk eredményt elérni. Nem részletezem, hogy mi az anyagiakban mért eltérés
saját erőből való ékásós telepítés és a felfogadott brigád pásztakészítése és
gödörfúrós telepítése között, mert nem ez a lényeg. Hanem az, hogy van a
romantikus elképzelés (amit ITT írtam meg) és van a szikár valóság pásztákkal,
zajos gödörfúróval, a csemeték bedöngölésével (na ezt például mi nem csináltuk, ki
is száradtak a gyökerek hamar...) és az időben, már májusban elkezdett, évi
többszöri ápolással. Meg az a tény, hogy ha a telepítést egy komoly létszámú csapat
végzi, akkor készen van márciusban, mielőtt igazán meleg lenne, kiszáradna a
talaj és megindulna a fácskák nedvkeringése.
A fajkészlet nem
változott sokat, a fő faj a csertölgy (ez az erdőtervbe fix pont), mellé elegynek
molyhos tölgyet és virágos kőrist vettünk, a legmélyebb, legnedvesebb részekre
pedig érdekességként magas kőrist. A beszerzés nem volt annyira egyszerű,
hiszen a csemetekertek tőlünk távoliak és látatlanban kellett lefoglalni a
tételeket. Az is tanulságos, hogy az árlistán épp ez a két elegy nem szerepelt,
kétségbeesésemben kérdeztem rá, hogy elnézést, virágos kőris nincs véletlenül?
A pozitív válasznak rettentően megörülve lefoglaltam, aztán belémbújt a
kisördög és a következő levélben a molyhos tölgyre is rákérdeztem. „Milyen
méretű kellene?” – jött a válasz.
Egy biztos pont: ha Borjád, akkor édesség az abc-ből... Az utánfutóban ott pihen a 4000 elegy (1500 molyhos tölgy, 2500 virágos kőris)
Ismét autóztunk a
két évvel ezelőtt megismert hosszú-hosszú úton Borjádra, ezúttal két
csöppséggel az autóban, meg némi bizonytalansággal a lelkekben, hogy az akkor
annyira gyönyörűnek látott cserekből egy se eredt meg, vajon most mi lesz a
helyzet. A mostani csertölgyek származási helye Zirc volt, itt szerencsére résen voltam, mert
helytelenül teleltetett csemetét akartak adni, ott a helyszínen kértem inkább a
kicsit kisebb méretű, de egészséges anyagot. A csemetéket a helyszínen
bevermeltük, onnan vitte a brigád az erdő különböző részeibe. A telepítés egy
esőszünettel szűk egy hetet vett igénybe.
Virágos kőris sora. (Fotó: Szűts Szabolcs)
2017 tavasza
csapadék, illetve annak hiánya szempontjából 2015-öt, az előző telepítést
idézte... Amikor a radarképen a harmadik délnyugat felől jövő esőgóc is gellert
kapott Fehérvár előtt és elkerült bennünket, komolyan elkeseredtem. A pátkaikócsagtelep drónozása kapcsán szó volt egy esőről; nos amilyen bosszantó volt a
drónozáshoz, annyira életmentő volt az erdőnek. A további csapadékhullámot az
utóbbi évek legbiztosabb esőtánca hozta. Ha aszály van, akkor a családdal el
kell utaznunk Hortobágyra, és nyomban megnyílnak az ég csatornái, hogy annyival
kevesebb napig járhassuk a pusztát. Most is bejött. (A másik tuti módszer az, ha levágjuk a lucernát.)
A virágos kőris
szenzációsan megeredt, nagyon szépek. A tölgyekkel kapcsolatban valami
furcsaságot tapasztalunk: a csemeték felső fele elszáradt, csak alulról hozza a
leveleket. Lehet hogy egy reklamációt elküldünk majd ez ügyben. Annyi bizonyos,
hogy ez itt mostantól valóban erdő lesz, amit várhatóan nem kell majd
újratelepíteni, csak pótolni.
Köszönet az eddig
elvégzett gondos munkáért Szűts Szabolcs csapatának, folytatódik az ügy az
ápolásokkal, mi pedig figyelni fogjuk a természetes folyamatokat (őshonos
fafajok és lágyszárúak spontán megjelenése).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése