A Boglárka
népszerű női név, felfedezhetjük benne a honfoglaló magyarságra jellemző
ötvösművészet nyomait, hiszen a „boglár” fémből készült veretes ékszert jelent.
Kicsinyítőképzős alakja a női néven kívül egy népes növénycsalád neve is; a
boglárkafélék közé tartozik több, Székesfehérvár környékén is élő vadvirág,
mint a fekete kökörcsin, a tavaszi hérics, a salátaboglárka, vagy a bogláros
szellőrózsa. És még nincs vége: a rétek felett ott cikáznak a szárnyuk fonákján
jellegzetes pettyezést viselő boglárkalepkék
is. Virágzó névrokonaikhoz hasonlóan ide is nagyon sok faj tartozik.
Sötétaljú hangyaboglárka őszi vérfű virágzatán
Székesfehérvár
nyugati fele hajdanán összefüggött a Sárréttel, a növényzet kisebb-nagyobb
foltokban máig őrzi ezt a kapcsolatot. A legjellemzőbb élőhelytípus a láprét,
amely tavasszal tocsogós, később kiszáradó. Ha ezeken a réteken a kaszálás nyár
elejéig megtörténik, akkor a sarjadó zöld fű között gyönyörűen pompáznak a
különféle virágok. Köztük az egyik legszebb egy július második felétől
szeptemberig nyíló borvörös virágzatú növény. Csak egészen közelről, az egyes
virágokat megfigyelve venni észre, hogy a rózsafélék közé tartozik, tehát a
vadrózsa, az alma vagy éppen a cseresznye rokona. Neve őszi vérfű, ez egyszerre utal a vérvörös virágszínre, illetve az
állítólagos vérzéscsillapító hatására. A Dunántúlon a természetes állapotú
lápréteken néhol gyakori. Székesfehérvár belterületén is több helyen
találkozhatunk kisebb-nagyobb állományaival, így a Szárazréten, a
Vörösmarty-halastó környékén, a Palotavárosi-tavak mellett, de legszebb tömegei
a Demkóhegyen nyílnak. Nem áll természetvédelmi oltalom alatt, mégis kiemelt fontosságú.
Kizárólagos tápnövénye ugyanis két védett, 50.000 Ft eszmei értékű, közösségi
jelentőségű (azaz Natura 2000 jelölőfaj) lepkének, a vérfű-hangyaboglárkának és a sötétaljú
hangyaboglárkának.
A Szalontai utcai láprét augusztusban, az előtérben őszi vérfű virágzik
Ezek a parányi
lepkék csak egy évet élnek, ennek nagy részét lárvaállapotban. Nyáron, az őszi
vérfű virágzása idején zajlik a rajzásuk, egyetlen céljuk a párkeresés, a
nőstény a vérfű virágzatába petéz, majd hamarosan elpusztulnak. A virágzatban
kikelő lárvák egy idő után kirágják magukat, selyemfonálon leereszkednek a
földre. A megtévesztő illatú, édes mézharmatot kiválasztó hernyót bizonyos
hangyafajok a bolyukba viszik, ott etetik, védelmezik. A „ravasz” hernyó még a
hangyatojásokat is megdézsmálja, ám a mézharmattal lekenyerezett hangyákat ez
sem zavarja. A boly védelmében vészeli át a telet, itt bábozódik be és innen
indul el a fajfenntartás útjának utolsó állomására a következő nyáron.
A két lepke életének csúcspontja... Párzó vérfű-hangyaboglárkák az őszi vérfű szárán.
Székesfehérvár
alighanem Magyarország egyetlen nagyvárosa, melynek belterületén mindkét
említett hangyaboglárka megtalálható. Hagyományteremtő kezdeményezésünk célja,
hogy évente egyszer, augusztus 1-én, azaz Boglárka-napon ők legyenek a
főszereplők. Egy kellemes délelőtti séta során meglátogatjuk a legnépesebb
lepkeállományoknak otthont adó lápréteket, gyönyörködünk az őszi vérfű
szépségében, megismerkedünk a réteken csapongó megannyi lepkében, köztük a
ritka hangyaboglárkákban. A néhány kilométeres túrát szakemberek vezetik, akik
számos érdekességet mesélnek majd el a láprétekről, a séta közben látott
növényekről, madarakról, lepkékről.
A kirándulásra
fejfedőt, ivóvizet, napvédő krémet mindenki hozzon. A félénk lepkék
megfigyelésénél jó szolgálatot tehet a távcső.
Szeretettel várunk mindenkit, aki szeretné jobban megismerni Székesfehérvár
természeti értékeit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése