Egy magbörze margójára...

2016. január 20-án az ezeréves koronázóváros történetének második magbörzéjére került sor a székesfehérvári kertbarát egyesület főhadiszállásán, a Szárazréti Közösségi Házban.
A kertbarátok (önmagukat "kertbarik" néven emlegetik) néhány éve megkértek bennünket, hogy mint gyakorló biogazdálkodók, meséljünk valamit erről a tevékenységről. Furcsa volt 2-3 év tapasztalattal okosakat mondani több évtizede kertészkedők számára, de szerencsére nyitottak voltak az olyan dolgokra is, mint a madárvédelem, a szántók melletti értékes löszgyepek védelme, vagy egy nagy kalandunk, a régi aszal-völgyi kútba beesett borz kimentése. Így aztán létrejött egy baráti kapcsolat velük, telente napraforgókalapot vagy tisztításkor a rostán fennmaradt napraforgót adunk, hogy a két fehérvári közösségi kertben etessék a madarakat, szívesen csapnak hírverést madárvédelmi ügyekben és közel áll hozzájuk a termesztett értékek megóvása is. Így aztán lelkesen fogadták azt az ötletet, hogy Fehérváron is legyen magbörze. 2015 elején meg is rendeztük; egy igazán kellemes, családias hangulatú esemény volt, melyről már beszámoltam (ITT olvasható).

Egy fejéri paprika (javított cecei) a megyei tájfajtagyűjteményünk része. (Fotó: Fóris Anna)

A sikeren felbuzdulva ismét megszerveztük a magbörzét, ami a tavalyinál jóval komolyabb eseménnyé nőtte ki magát. Tipikus példája annak, hogy lelkes, tettrekész embereknek csak egy kis lökést kell adni, utána már megy az ügy a maga útján. Alapítványunk vitt magvakat, papírzacskókat, papírtálcákat; emellett a MAGHÁZ hálózat által kiadott magfogási praktikumot (letölthető ITT) is megkaptuk ötven példányban. Utóbbit a Budapest és Nagyszékely között épp átutazó Kardos Etelkáék egészen Fehérvárig hozták, amiért ezúton is köszönet!! Tavalyhoz hasonlóan elhívtuk a lelkesen kertészkedő, a nagyszékelyi barátainkkal is jó kapcsolatban álló Erdőhegyi Katiékat is Dinnyésről.

A magbörze előtti utolsó simítások: Fóris Anna kiteszi a magokat a papírtálcákra

Közben a kertbarik sem tétlenkedtek. A tápiószelei Növényi Diverzitás Központtól 10-10 tájfajtát tartalmazó egyencsomagokat kaptak, vállalva a fajták felszaporítását, a fogott magok visszaküldését. Ismét eljöttek a berhidai (Veszprém megye) kertbarátok az általuk termesztett növénykülönlegességekkel. Ezen kívül előadónak meghívták a hagyományos kiskerti termesztést kiszolgáló Rédei Kertimag képviselőit. (Kicsi a világ... 2011 nyarán részt vettünk egy, a németországi Hessen tartományban megtartott vetőmag-önrendelkezéses tapasztalatszerzésen, ami maradandó élmény volt számunkra. Ezen ott volt a Rédei Kertimagnál tevékenykedő Marton András, aki most Fehérvárra is ellátogatott.) A megfelelő hírverés révén nagyon sokan eljöttek, a Rédei-előadás miatt pedig a tényleges magbörze kiszorult a klubszobából a szűk folyosóra. Ez okozott kisebb fennakadásokat a papírzacskópótlás logisztikai kivitelezésében, de ez lényegtelen apróság az esemény sikere mellett. Alig maradt valami a kitett magvakból, és persze záporoztak a legkülönbözőbb kérdések.

Az érdeklődésre nem lehetett panasz. (Forrás: kertbarik.hu)

Személyes élmény is ért a váratlan és kedves vendégek érkezése révén. A velencei botanikus, dr. Csomós Ági és párja, Márton  (lásd ITT) hallomásból értesültek a börzéről, idén akarnak elkezdeni kertészkedni. Ugyancsak a növénytanos szakmát képviselte a mezőföldi lösznövényzet egyik legkiválóbb ismerője, az általunk szentélyként tisztelt Aszal-völgy botanikai felfedezője, dr. Horváth András. Nagyon megható volt, hogy András gratulált az Aszal-völgy helyi védetté nyilvánításához, sőt érdeklődött is ennek kivitelezéséről, hiszen lakóhelyén, Kisszékelyen hasonlót tervez. Hogy ennek a kérdésnek a horderejét megvilágítsam: amit a mezőföldi löszgyepekről tudok, azt 85 %-ban András publikációiból tanultam. Mint ha Pelé kérné meg az utcán focizgató kisgyereket, hogy mutasson már egy-két jó cselt...
És akkor lépjünk túl magán a magbörzén. Ha lelkes emberek bármilyen okból összefutnak, akkor előbb-utóbb átpattan a szikra. Lássuk csak, milyen ötletek merültek fel a börzén, vagy azzal összefüggésben:

• Biokertészkedési délelőtt Tordason. Fehér Juditnál jelentkezett a Tordason tevékenykedő Takács Edina, aki a permakultúra, biokertészkedés, magfogás témakörében szeretne egy eseményt szervezni. Judit többek között bennünket is ajánlott, mint a téma iránt lelkesedő, nem túl távoli csapatot, akik már két börzét is levezényeltek. Jelenleg (január 26.) még nem tudni, hogy tanácsadóként is megyünk -e Tordasra, vagy pedig a fejéri vetőmagvakból küldünk egy válogatást. Az azonban nagyon csábító, hogy a Tordashoz földrajzilag nagyon közeli Martonvásár paradicsom-, illetve Ráckeresztúr spenótfajtáját visszavigyük a köztermesztésbe.

Paradicsomfajták összehasonlítása a legkisebb kertészek közreműködésével. Az Ödön előtt látható sárga paradicsom martonvásári nemesítés. (Fotó: Fóris Anna) 

• Rovarlegelő telepítése Székesfehérváron. Íme, hogyan pattan át a szikra... Azt tudtam, hogy a kertbarátok egy svájci kezdeményezésre eltelepítettek egy néhány négyzetméteres területre sok-sok vadvirág magját tartalmazó keveréket; éppen a börzének otthont adó közösségi ház kertjében. A börzére érkező Csomós Ági pedig erről nem is tudva vetette fel, hogy milyen jó lenne a környék vad növényeit terjeszteni. A kép összeállt, a Városgondnokságon dolgozó Fóris Anna már tervezi-szervezi a szaporítóanyag sóstói gyűjtését. Jelen terv szerint valamelyik fehérvári iskola udvarán próbálnánk meg a változatos rovarlegelő eltelepítését.
• Fecskevédelem a Közösségi Háznál. A kertbarátok elnöke, Jankovics Ica biztatására felvettem az (egyelőre egyoldalú) kapcsolatot a városrész képviselőjével, Szigli Istvánnal arról, hogy a közösségi háznál próbálkozhatnánk -e aktív fecskevédelemmel (sárgyűjtő, műfészek kihelyezés).

Szép este volt, már egyértelmű, hogy hagyományt teremtettünk. Mindenkinek köszönjük a segítséget!