Az időpont még 2015, az emlékezetesen verőfényes december 31-e, a helyszín pedig Csalapuszta. Még ősszel megbeszéltem az ottani juhásszal, hogy odúkihelyezésnek nincs akadálya. A Velencei-hegység előtere minden legelőhöz kötődő madárnak ideális, ezért próbálkozunk védett és fokozottan védett ritkaságok megtelepítésével.
- Kuvik (Athene noctua)
Magyarországon a mesterséges kuviktelepítésről a Magyarországi Kuvik Oltalmi Egyesület rendelkezik a leggazdagabb tapasztalatokkal. Amikor László Csaba elhozta Fehérvárra a verebi és vértesacsai templomba készített gyöngybagolyládát, akkor éppen a kuvikosok konferenciájára sietett a Kiskunságba. Későbbi beszámolójából, illetve az egyesület publikációjából több érdekes trükköt megjegyeztem, amit a siker érdekében igyekeztem alkalmazni.
A háttérben a csalai birkahodályok. A juhok az öreg akácok alatt is legelnek.
Sikerült olyan magas, öreg, vihar által nem károsított akácra bukkanni, amelynek élő vízszintes ága van. Az már kiskunsági tapasztalat, hogy az odút érdemes jó magasra tenni. Mivel egyedül voltam, nem tudtam fotózni a rögzítés folyamatát, ám a probléma mértékét sejteti, hogy hol van a létra teteje és hova került fel végül a kb. 15 kilós odú:
A csőodúról tudni kell, hogy a gyöngybagolyládákhoz hasonlóan van benne egy sötétítő elem, vagyis az odú nyílásából egy kis előszobába megy a madár, és csak onnan a költőtérbe. A két kerek nyílás nem egy vonalban van; a kuvikos kollégák javaslatát követve úgy tettem fel az odút, hogy a lyukak vízszintesen helyezkedjenek el egymáshoz képest.
A fától jobbra felsejlik a csalai Kégl-kastély tornya. Az odú délkeleti irányba néz.
- Szalakóta (Coracias garrulus), búbos banka (Upupa epops), csóka (Corvus monedula)
2015-ben a szalakóta visszafoglalta a Mezőföldet, így csöppet sem túlzás, ha a faj igényeit figyelembe véve teszünk ki odvakat. Egyelőre azonban inkább a csalai juhászat környékén gyakori búbos banka, vagy a közeli szürke nyarasban telepesen fészkelő csóka megtelepedése a valószínű.
- Jégmadár (Alcedo atthis)
A munkák közepette beszélgettem egy kicsit az épp arra legeltető juhásszal, aki felhívta a figyelmemet egy régi, tetejét vesztett odúra. Ki tudja, melyik madarász előd szegelte fel a nagy D méretű odút a fűzfára évtizedekkel ezelőtt. A négy oldalfal jó állapotban van, a tető eltűnt, az aljdeszkák elkorhadtak. Az odút leszedtem, hogy javítás után továbbra is valahol Csala környékén fogadja a lakókat.
Telelő erdei fülesbaglyok Pátkán
2012-es Pátkára költözésünk óta keresem, hogy a faluban merre telelhetnek az erdei fülesbaglyok. Több tucat fenyőfa átvizsgálása sem vezetett eredményre, mígnem 2015 decemberének egy reggelén az ábécében fizetés közben a boltos megkérdezte, milyen baglyok lehetnek az utcájukban, tőlük néhány házzal arrébb... Innen a folyamat már lavinaszerűen gördült előre: a jelzett helyen (Petőfi u. 68.) hatalmas tuja borul a járda fölé, alatta szőnyegszerű rétegben a köpetek. A tulajdonos hölgy elmesélte, hogy nagyon szeretik a baglyokat (szerinte azért, mert ő maga könyvesboltban dolgozott évekig...), de a 2015. július 8-i nagy vihar sajnos elpusztította az udvaron álló baglyos tujákat. A madarak azonban hűek maradtak a házhoz, csak kiköltöztek az utcára. Elmeséltem a címet Kovács Norbert fehérvári madarásznak, aki pár házzal arrébb (Petőfi u. 78.) is talált egy gyülekezőhelyet, szintén tujákon.
Nem túl gyakori, hogy egy tuján ilyen nyíltan lássunk erdei fülesbaglyot. Sokszor csak egy-egy testrész látszik ki a sűrű örökzöld lombozatból.
A Nimfea egyesület által meghirdetett országos bagolyszámlálást 2016. január 8-án végeztem; délelőtt éppen a 78. szám alatt távcsöveztem, amikor egy ismerős jött és érdeklődött, mit fényképezek (a távcsövet 100 emberből 85 fényképezőnek nézi). Válaszomra gyorsan mutatott egy fenyőfát a szomszéd utcában (Jókai u. 13.), ahol további baglyok vártak.
Délelőtt megszámoltam hát a két utóbbi helyszínt, majd este elmentem a 68. számhoz, mert a nagyon sűrű tujában mindössze 2-3 bagoly látszott, márpedig ennél többnek kellett lennie. Lett is. Fél óra alatt 15 (!) madár repült ki vadászni, így Pátka összesen 30 példánnyal szerepelt a számláláson.
A Petőfi utca 68. alatt történik valami, ami meghaladja az Ön képzelőerejét. Gyanús autó, gyenge közvilágítás, halálos némaság, miközben a sötét tujafáról sorban röpködnek ki az éjszaka nesztelen vadászai...
Arculattervezés
Az alapítvány születésekor fő célunk a löszvölgyek védelme volt, ezért a citromsármányt, a cserjésedő völgyek jellegzetes fészkelőjét szerettem volna címermadárnak. Kókay Szabolcs, a nem túlzás, világhírű madárfestő (és régi kedves ismerős) készített is pár vázlatot; íme Szabolcs eddig sehol nem publikált ujjgyakorlatai:
Közben azonban a tevékenységi körünk kibővült lakott területeken folyó madárvédelemmel, így újabb címermadár merült fel: a füsti fecske. 100 %-ig politikamentes adalék: amikor Medgyessy Péter és Kovács László 2003-ban Athénban aláírta Magyarország EU-csatlakozását, a tévében én csak a falon levő csodaszép stilizált fecskéket figyeltem. Valami ilyesmi kellene nekünk is...
Ötletek voltak szép számmal. Jin-jangként egybeforró, vagy a névadó híd alatt elrepülő fecskék...
...míg aztán az év első napjaiban rátaláltunk az igazira: a híd íve alatt egymás felé repülő füsti- és molnárfecske.
Eredetileg színes logót szerettem volna, az olajpasztelles próbálkozás itt látható:
Végül maradtunk a letisztult fekete-fehér változatnál, ami Adri varázslatos kézügyességét dícséri. Közben javított a madarak alakján is, hogy anatómiailag is rendben legyenek:
Azért is volt sürgető a feladat, mert már tervezzük a "fecskebarát Fehérvár" akció tábláit, ahova az alapítvány neve mellé a fecskés logó is kikerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése