Túl a tizedik templomon - Gondolatok a gyöngybagolyról

A tizedik templom: Pázmánd

2016. március 11-én, kellemetlenül szeles, barátságtalan időben került sor egy szívmelengető eseményre: a Velencei-hegység térségében a pázmándi katolikus templommal együtt immár nyolc, míg közreműködésünkkel összesen tíz egyházi épület várja az erre vetődő gyöngybaglyokat.

Év elején végeztük el az épület belsejében a méréseket, a különleges szerkezetű templomtorony egy középső, délre néző ablakát szemeltük ki. A ládát 10 mm-es OSB-lapból készítettem, az alap 100x45 cm, a magasság 50 cm. (A barkácsáruházban milliméterre pontosan leszabták a darabokat, ami nagy segítséget jelentett.) A láda levehető tetejű, sötétítős, a 12x20 cm-es röpnyílás az előlapon van. A nyílás fölött kis esővédő eresz, alul a madarak leszállását segítő párkány kapott helyet. Mivel az ablakot nem védi spaletta, a ládát favédő lazúrral lefestettem.

Az Anonymuséra emlékeztető ruházat oka, hogy a toronyban nagyon kellemetlen volt a huzat.

Szerencsére a ládát sikerült egészben felvinni, az egyetlen apró nehézséget az áram megszerzése jelentette. Szokatlan módon ugyanis a pázmándiak annyira bíztak bennünk, hogy a toronyajtót  előre kinyitották számunkra, így viszont a harangoktól az alsó kis raktárig bejártuk az egész tornyot, míg a szúrófűrész számára találtunk egy konnektort.

Az áram alulról érkezett hosszabbítón keresztül.

Az ablakokat drótháló fedi, ezen vasfűrésszel vágtuk ki a röpnyílással megegyező méretű lyukat, majd a szabadon maradó drótcsonkokat fogóval visszahajlítottuk, hogy ne sértsék meg a madarak tollazatát.

Zsuzsa a röpnyílást fűrészeli a dróthálón.

A 2015-ös nagy vihar megmutatta, hogy egy ládát nem mindig tart a helyén a súlya, ezért ezt az éppenséggel könnyű ládát több helyen hozzácsavaroztuk a fapadlóhoz, a tetejét pedig részben vitt, részben a toronyban talált téglákkal súlyoztuk le.

A munka vége. Zsuzsa kezében a csirkedróttekercs van, amiből a láda és az ablak dróthálója közötti rést tömtük be. A ládatetőt hat tégla súlyozza le.

A kilátás pazar: a Velencei-hegység keleti hegyormai (Zsidó-hegy, Cseplek-hegy), legelők, szőlőültetvények, háztáji parcellák, kis patakvölgyek kínálnak változatos vadászterületet. A templom 10 kilométer sugarú körzetében négy templom is bagolybarát (Nadap, Vereb, Velence, Lovasberény), de a másik három velencei-hegységi is 15-ön belüli.

Az építészeti csemegének számító templom gyönyörű csúcsíves ablaka immár a gyöngybagoly érdeklődését is felkeltheti.

A pázmándi egyházközség világi tagjai, dr. Noske Richárd és felesége, Krisztina átveszik az oklevelet.

Pázmándnak a forgalmas M7-es autópálya és a kiemelt turistacélpont Velencei-tó szomszédságában is sikerült megőriznie valamit a hamisítatlan vidéki hangulatból. A templom egyik gondnokától megtudtuk, hogy a faluban kuvik is van. Ismét egy olyan település, ahol a gyöngybagolynak egyszerűen helye van...

A képen a Nadap felől érkező alsórendű út látható, háttérben az immár bagolybarát templommal. (2015 májusában készült fénykép)

Egy madárvédelmi akció története

2014 augusztusa, vagyis az első kihelyezés óta a gyöngybagoly költőládáink száma tízre növekedett, egyelőre foglalás nélkül. A következőkben igyekszem összefoglalni mindazt, ami ennek az akciónak a hátterében van: miért van rá szükség és miért nem számíthatunk lavinaszerű eredményre.

A gyöngybagoly (Tyto alba) Magyarországon

A jelenleg legfrissebbnek számító munkák a hazai állományt mindössze 800-1000 párra becsülik. Ennek a kimondottan alacsony számnak több oka van. Eleve kiesnek a zárt erdők, a nagyvárosok, illetve a hegységek. Hazánk éghajlatára hatással van a keleti, kontinentális klíma. Napjainkban sikk elsütni a régi igazi telek és a mai semmilyen telek közötti égbekiáltó különbségről szóló megfigyeléseket, ám a kemény időszakok ennek ellenére néhány évente igenis komoly próba elé állítják a nálunk áttelelő fajokat. A 2013-as téli március még eleven emlék, de ne feledjük a 2012 februárjában átélt tartós havas mínusz 20 fokot vagy a 2003-as véget nem érő telet sem. Ezeket a viszonyokat a trópusi eredetű, zsírtartalékokkal gyakorlatilag nem rendelkező gyöngybagoly nagyon nehezen viseli, a hazai populáció ilyenkor erősen lecsökken. 

Az az érzésem, hogy valaki figyel... A felkelő nap sugarainál sütkérező gyöngybagoly a nagyiváni (Jász-Nagykun-Szolnok) kápolna ablakában (2010. szeptember 4.)

Ennek a fordítottja történik egy pocokgradációs évben (legutóbb 2014-2015). A gyöngybagolypár a kimeríthetetlen táplálékkínálatra alapozva két fészekaljat, összesen akár 18-20, vagy még több fiókát repíthet ki. Ez az elképesztő hullámzási képesség (fluktuáció) más madárfajokra is jellemző, néha a kiváltó ok is ismert (pásztormadár - sáska; hóbagoly - lemming; haris - csapadék mennyisége).

Téli nappalozóhelyéről kirebbentett, fűzfán megpihenő gyöngybagoly a Hortobágyon. 

(fotó: dr. Kovács Gábor)

A probléma elsősorban a fészkelőhellyel van. A valamikor barlangokban és faodvakban élő faj hazánkban szinte kizárólag emberi létesítményekben költ. Kiemelkedő jelentőségűek az egyházi-(templomok és kápolnák) és a mezőgazdasági épületek (magtárak, padlással rendelkező istállók és hodályok). 
A templomtornyokban régen nem kellett óvni semmit, a baglyot senki sem háborgatta. A mesterséges harangozás, a kényes óraszerkezetek, illetve a telekommunikációs berendezések ebben döntő változást hoztak. Főleg ezeket féltik a galamboktól, az ő kiszorításuk pedig a baglyokat sem kímélte. A templomfelújításokkal egy menetben végzett galamb- (és bagoly-) mentesítés már az 1980-as években éreztette hatását. Néhány elképesztő szám: 1991-ben Veszprém megyében 76 templomból 8-ban (Vasuta, 1993), 1994-ben Nógrád megyében 92 templomból 6-ban (Drexler, 1995) volt gyöngybagoly.

A gyöngybagoly Fejér megyében
És folytatólagosan a fentiekhez: Fenyvesi László 77 fejéri templomból kettőben (!) talált gyöngybaglyot az 1980-as évek végén (Fenyvesi, 1990). Az ezt megelőző időszakból is van néhány adat. Radetzky Jenő az általunk 2014 decemberében alkalmassá tett pákozdi református templomról jegyzi meg, hogy a fészekaljat 1977 nyarán kifosztották. Költőhelyként említi még az agárdi temetőkápolnát, a Császár-víz-völgy odvas fűzfáit, a kelet-bakonyi Bodajk és Balinka településeket, illetve (részletek nélkül) több megyei kistájnál felsorolja, mint fészkelő fajt (pl. Sárrét, Sárvíz-völgy, Zámolyi-medence) (Radetzky, 1984). A Kelet-Bakonynál a Radetzky által említett falvakon kívül Tapfer Dezső írása is útmutató; ő Isztimért is költőhelynek ismerte (Tapfer, 1979).
Az 1990-es évekből felbecsülhetetlen értékű a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány adatsora. Ez a szervezet hősi időszaka, melynek során hatalmas területeken végezték el a gyöngybagoly számára alkalmasnak tűnő épületek felmérését. Egy nagyon tanulságos, nem túl szívderítő tendencia rajzolódik ki belőle. Alig néhány évvel a mi felbukkanásunk előtt jó néhány gyöngybagolypár fészkelt a környékünkön. A legfájóbbak azok a templomok, amiket mi is ismerünk, immár (vagy egyelőre?) bagoly nélkül: Csákberény, Pátka, Vereb, Vértesacsa, illetve a lovasberényi kastélykápolna.

A pátkai katolikus templom látképe a Máriamajori-erdő felől. Nagyon változatos, mozaikos táj a Velencei-hegység északi lábánál.

Fejér megyében az utóbbi években három helyen észleltünk gyöngybaglyot. Járosi Adrienn 2009 végén a Dinnyést Pákozddal összekötő út mellett, a Császár-víz torkolata közelében, Pallos Zsuzsanna 2015 nyarán akusztikus sakálfelmérés közben a Zámolyi-medencében, jómagam 2013 júniusában a 811-es út lovasberényi szakaszán a gesztenyefasorban. Kovács Norbert fehérvári madarász 2015-ben a romos kisfaludi kastélynál talált egy ott tanyázó párt a szomszédos (mellesleg fecskékben gazdag!) marhatelep dolgozóinak információja alapján; a madarak végül nem költöttek. A Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány 2015-ben egy sikeresen fészkelő fejéri párt ismert (Csősz), egy másik pár nem költött tavaly (Káloz). Lendvai Gábor információi szerint mérgezésre utaló tünetekkel fogtak meg egy példányt a 20 év ökológiai gazdálkodása után tönkretett és levegyszerezett kishantosi gazdaság közelében; a madarat gyógykezelés után ugyanott elengedték; egy Lajoskomárom és Enying között sérülten talált példányt gyógyulása után a hozzánk közeli Sukorón eresztették el (Fiala Zsuzsanna). Elütött gyöngybaglyokat Polgárdi (Fiala Zsuzsanna), Mezőfalva (Székely Balázs) és Rétszilas (Lendvai G.) mellett találtak.

A "VÖLGY-HÍD" tapasztalatai
Gyöngybagolyvédelmi programunk rögtön az alapítvány bejegyzése után, 2014 májusában vette kezdetét a madárvédelem iránt nyitott templomok felkutatásával. Pallos Zsuzsa kommunikatív készsége hatalmas szerepet játszott mindebben. A ládakihelyezés engedélyezése a katolikus egyháznál egyszerűbb, a reformátusoknál általában a presbitérium dönt. A hozzáállás igen jó, csupán néhány elutasítást jegyeztünk fel, és azok közül is talán csak egy reakció volt kellemetlen és szűk látókörű. A többiek érdeklődéssel viszonyultak a program iránt (a lelkes magyaralmási tiszteletes még a parókia rágcsálóírtási szokásait is megreformálta, nehogy a baglyokat másodlagos mérgezés érje). Amikor már volt néhány pozitív visszajelzés, akkor engedélyt kértünk az illetékes örökségvédelmi hatóságtól, ugyanis a Fejér megyei templomok döntő része műemlék. A hozzájárulást megkaptuk: 

A gyöngybagolyvédelem kulcsa, hogy a láda kihelyezése után is szükséges az odafigyelés. Pátkán és Vértesacsán feltehetően még ma is lenne költőpár, ha ezek a falvak nem volnának olyan messze a ládát kihelyezők otthonától. A pátkai láda hátfala eldeformálódott és eltűnt belőle a forgács, az acsai pedig teljesen feltöltődött galambtrágyával. Mindkét esetben éveken át nem látta szakember a ládát, hiszen ezek a problémák nem egyik napról a másikra keletkeznek. További tapasztalat: a 2015. július 8-i hatalmas vihar két nyugati tájolású ládánkat is elmozdította (Pákozd, Nadap), ott szintén közbe kellett avatkozni. 
Tíz láda után azért ki merem jelenteni, hogy egy láda kitétele nem akkora kunszt. Vannak kalandos dolgok, kisebb-nagyobb megoldandó problémák, rozoga létrák, csengő-bongó harangjáték, de 2-3 óra szerelgetéssel általában megvan az egész. Ám a lényeg utána következik. Ezt László Csaba, a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány munkatársa így fogalmazta meg: "Sajnos Fejérre az utóbbi kb. 10 évben nem volt már kapacitásunk, ezért is nagy öröm, hogy ti foglalkoztok vele."

A templomok ilyen oklevelet kapnak. A formatervezés Pallos Zsuzsa munkája, külön köszönet Kókay Szabolcsnak, aki hozzájárult festménye felhasználásához.

A következőkben Dr. Kalotás Zsolt hozzánk írt leveléből idézek. Zsolt a gyöngybagoly legfőbb hazai szakértőjének számít, az 1980-as években Tolna megyében úttörő szerepet vállalt a faj védelmi módszereinek kikísérletezésében. Több mint 3000 egyedet gyűrűzött, 1000 fészekaljról vannak adatai, a rendkívül sikeres baranyai védelmi program módszertana is az ő eredményein alapul.
"A gyöngybagoly kóborló természetű faj, amelynek elmozdulásait vélhetően az időjárási tényezők, illetve a felszínmorfológiai és  vízrajzi sajátosságok határozzák meg. Az is kiderült, hogy az öreg madarak általában területhűbbek, mint a fiatalok, és az is, hogy a fiatalok majdnem száz százalékig elhagyják kikelésük helyét és különböző irányokba távozva kóborolnak. (...) Remélem a gyöngybagoly-költőláda akciótok sikeres lesz, de ne várjatok azonnal átütő sikert. Idővel azonban kialakulnak a stabil költőpárok."
Ebben bízunk mi is, hiszen a Fejérrel határos gyöngybaglyosabb megyékből (Veszprém, Tolna) folyamatosan várhatjuk a kirepült fiatal madarakat. A tíz templom ládáival kapcsolatban az alábbi tapasztalatokat tudjuk összegezni.

Egy-egy diszkrét röpnyílás Pákozd, Pátka, Vereb, Nadap, Lovasberény és Vértesacsa templomán

Sok szépet és jót hallottunk a toronytérelválasztás előnyeiről, tapasztalataink szerint azonban ez a módszer kifejezetten kevés templomnál alkalmazható. Eddig két olyan toronyban jártunk, ahol a toronynak is van kiépített padlása, ám egyik süvegen sem találtunk ellenőrzőablakot, ahova a speciális berepülőt be lehetne építeni. Emellett az egyik toronytérben kapott helyet az óraszerkezet, tehát pontosan az az épület legkényesebb része. Minden további templomon komoly belsőépítészeti munkát jelentene az elválasztás, arról nem is beszélve, hogy az örökségvédelmi hivataltól erre már  feltehetően külön engedélyek kellenének. 

Egy toronytérelválasztásos templom van a környéken. A sárszentmihályi torony süvegén nem könnyű észrevenni a röpnyílást.

A fenti problémák miatt marad tehát (a toronytérelválasztás hívei szerint rendkívül szűkös) költőláda. A szabvány ládák általában 100x50 cm alapterületűek. Ettől eltérő méreteket is használtunk, volt 70x70-es (Vereb), illetve egy saját készítésű L-alakú (Magyaralmás). A röpnyílás általában 15x15 cm-es, a pázmándi ládán kipróbáltuk a Kalotás Zsolt által javasolt 12x20 cm-t. Ugyanitt esővédőt és dobbantót is felcsavaroztunk a nyílás fölé és alá; korábban a flexszel megnyitott pákozdi fémspalettán alakítottunk ki esővédőt. Nagyon figyeltünk, hogy a láda mellett ne férjen be semmilyen nagyobb élőlény (énekesmadár, denevér) a torony belsejébe; ez több esetben aprólékos barkácsolást igényelt. Északra egyetlen láda sem néz, délre öt, nyugatra három, keletre kettő nyílást irányoztunk. Nem törekedtünk a legmagasabban levő toronyablakok használatára, több helyen egy szinttel lejjebb van a láda, például Lovasberényben, Magyaralmáson és Pázmándon. A láda aljára fenyőforgácsot tettünk. A ládák ellenőrzésének módja igen eltérő; zsaluval nyitható oldalúak vagy levehető tetejűek. A nadapi érdekes: az oldala nyitható, ám a szűk ablakban ez a módszer nem alkalmazható, ezért a hátsó falat kell lecsavarozni. Parlagi galamb költését már több ládában észleltük.

Két készen kapott láda, melyeket át kellett alakítani oldalsó röpnyílásúvá. A felső láda Velencére, az alsó Lovasberénybe került.

Nem sikerült mindig ősszel kitenni a ládát, gyakran belecsúsztunk a télbe, kora tavaszba. Azt a Kalotás Zsolt által javasolt ötletet sem valósítottuk meg, hogy a költőládán kívül egy kisebb pihenőládát is kihelyezzünk a fiókák növekedése miatt a költőládából kiszoruló szülőknek; talán a párok megtelepedése után ezt pótoljuk majd. Ahol válogathattunk az ablakok között (mert pl. nem voltak távközlési berendezések), ott szívesen irányoztuk a tetőszerkezet irányába a ládát (Pákozd, Velence), hiszen számítani kell a tapasztalatlan fiókák kiesésére. Másutt azonban nem volt választási lehetőség: a láda a szédítő mélységre nyílik (Nadap, Vértesacsa és Vereb).

Szubjektív leg-leg-leg

• A legnehezebben mászható templomlétra egyértelműen Nadapon van.
• A leghosszabb szerelés Magyaralmáson volt, több mint 4 óra.
• A leghatékonyabb nap: egy délelőtt alatt két templom (Velence, Lovasberény)
• A legegyszerűbb munka (csak javítani kellett a ládát): Pátka.
• A dobhártyákat leginkább igénybe vevő munka Vértesacsán zajlott. A toronyban három harang lakik, melyek minden negyedórában gyors egymásutánban megkondulnak.
• A legfurcsább kihelyezés a csákberényi, hiszen a gondnok segített az összeszerelésben, majd később az órajavításkor lehozta a ládát és több hónappal később önállóan rakta ismét össze.
• A gondnokok, lelkészek leggyakoribb kérdése: "Baglyot is hoztak?"
• A legérdekesebb tapasztalat a helyiek részéről: Polgár Tibor magyaralmási lelkész elmondta, hogy korábban Sáregresen szolgált, aminek a testvérgyülekezete a német Észak-Rajna-Vesztfália tartományban található Wermelskirchen városka. Egy kirándulás alkalmával járt ott és megtudta, hogy a templomban él gyöngybagoly.

Angliában gyakori látvány, nálunk annál különlegesebb: fényes nappal vadászó gyöngybagoly a Hortobágyon. (Fotó: dr. Kovács Gábor)

A program jövője
Jelenleg a legsikeresebb hazai gyöngybagolyvédelmi program Baranya megyében zajlik, ahol az ottani MME helyi csoport több mint 160 kihelyezett ládát gondoz. (2015-ben 37 első- és 17 másodköltést regisztráltak!) A több száz baranyai önkéntessel szemben az alapítványunk madárvédelmi egysége három fő. Eredményeket így is el lehet érni, viszont nagyon lényeges, hogy ne méretezzük túl nagyra a programokat. Csak annyi ládát szabad kihelyezni, ahova minden évben biztosan el is jutunk.
Terveink szerint az akció akkor áll majd le a további ládák kihelyezésével, amikor kialakul két góc. Az egyik, a velencei-hegységi nagyjából teljes, már csak a kápolnásnyéki református templommal kapcsolatban kaptunk felkérést, amit az egyház még nem erősített meg. A másik nagy feladat a nyugati körzet. Tágabb értelemben ide sorolható a magyaralmási és csákberényi ládánk, de az új terület ettől délebbre, Szabadbattyán környékén van. Battyán mellett Tác, Úrhida és Sárpentele katolikus templomaiba szeretnénk ládát tenni. Ez összeérne a csőszi és kálozi baglyok élőhelyével, de közel van ide Polgárdi is, ahol az elütött példányt találták, illetve a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány által már alkalmassá tett sárszentmihályi református templom.
Az álmunk az, hogy ebben a két körzetben stabil gyöngybagolypárok találjanak otthonra. Ezek folyamatosan röpítenék a szaporulatot, melyek benépesíthetnék a megye északi felének kínálkozó élőhelyeit (romos kastélyok, istállók, magtárak). A ládákat évente ellenőrizzük, hogy a szükséges beavatkozásokat (forgács pótlása, sérülések kijavítása, szükség esetén ládacsere) elvégezhessük.

Szili István vízfestménye

Köszönetnyilvánítás
Sem az örökségvédelmi hivatal, sem az egyházak nem kifejezetten természetvédő szervezetek, ám jelesre vizsgáztak segítőkészségből és nyitottságból. Feltehetően a gondolkodásmód másutt is ilyen, tehát más országrészekben is bátran bele lehet vágni a miénkhez hasonló programba.
A munka során többször is kaptunk segítséget harangozótól, gondnoktól, vagy magától a lelkésztől; az ajtó nyitásától hosszabbító kölcsönadásán és a láda cipelésén át konkrét szerelési segítségig színes a paletta. Hálás köszönet mindannyiuknak! Név szerint is köszönet illeti a négy település templomához engedélyt adó Tallér Krisztiánt, a lelkes madárvédő tiszteleteseket: Kardos Pétert (Pákozd) és Pápai Szabó Györgyöt (Velence), a pátkai templomot fáradhatatlanul gondozó Mikus Béláné Ida nénit, illetve három segítőkész gondnokot, Kovács Gyulát (Pákozd), Kőrösi Ödönt (Csákberény) és Turanitz Lajost (Nadap).
Végül köszönjük azoknak, akik önzetlenül rendelkezésünkre bocsátott költőládákkal, illetve hasznos ötletekkel, javaslatokkal segítették az akciót (betűrendben): Fenyvesi László, dr. Kalotás Zsolt, László Csaba, Staudinger István.
Az egyes munkákról a korábbi bejegyzésekben olvashat:

• A nadapi kihelyezésről ITT
• A pátkai ládajavításról, a gúttamási denevérek utáni takarításról, illetve a velencei és lovasberényi ládakihelyezésről ITT
• A pákozdi és magyaralmási szerelésről ITT
• A csákberényi kihelyezésről, illetve a pákozdi és velencei templomkertekben kitett fészekodvakról ITT
•  A vértesacsai és verebi kihelyezésről ITT

Felhasznált irodalom:

• Drexler Sz. (1995): Gyöngybagoly (Tyto alba) felmérés tapasztalatai Nógrád megyében. Madártani Tájékoztató, 1995 január-december. p. 24.
• Fenyvesi L. (1990): Gyöngybagoly (Tyto alba) élőhelyének felmérése. Madártani Tájékoztató, 1990. július-december. p. 13-14.
• Kalotás Zs. (1998): Gyöngybagoly. In: Haraszthy L. (szerk.): Magyarország madarai. Mezőgazda Kiadó. p. 211-212.
• Radetzky J. (1984): Madarakról, tájakról Fejér megyében. Székesfehérvár. pp. 197.
• Tapfer D. (1979): Baglyok a Keleti-Bakonyban. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei. p. 251-255.
• Vasuta G. (1993): Egyházi épületek 1991. évi gyöngybagoly- (Tyto alba) felmérése Veszprém megye nyugati részén és szűkebb környékén. Madártani Tájékoztató, 1993. július-december. p. 8-11.