Ebben a szökőévben a február utolsó három napja a fészekodvak jegyében telt. Három igen különböző feladat, különböző helyszín, de még a télvégi időjárás is három arcát mutatta.
Február 27. Odútelep karbantartási munkái- Jancsár-völgy (Székesfehérvár)
Tavaly a frissen védetté nyilvánított Jancsár-völgy erdejében egy 29 odúból álló odútelepet hoztunk létre (bővebben ITT). Az év közben végzett bejárásokon a sűrű ártéri jellegű erdőben nagyon kevés odút lehetett látni, ezért azt hittük, sok elkallódott.
Szerencsére nem így történt, az idei odútisztítás során 27 odú került elő, ami elég jó arány.
- 20 db. B-odúból előkerült 19 db.; ebből lakott volt 7 db. (cinege); a nyolcadikban egy elpusztult széncinege és minimális fészekanyag került elő
- 5 db. A-odúból előkerült 4 db.; nem volt foglalás
- 2 db. D-odú mindegyike lakott volt (seregély)
- 2 db. fakusz odú; nem volt foglalás
A harkály által kitágított B-odvak üresen maradtak, érdekes kérdés, hogy ezeket a seregély nem foglalja -e el a jövőben. A viszonylag gyenge foglaltság a terület megfelelő természetes odúellátottságát mutatja. A 2016-os költési eredmények alapján fogunk dönteni arról, hogy szükség van -e a Jancsár-völgyben ekkora odútelepre. Amúgy sok üresen maradó B-odúban az ürüléknyomok jelezték, hogy azt a madarak éjszakázásra használták.
Deres reggel, napfényes délelőtt a gyönyörű Jancsár-völgyben
Február 28. Odúkihelyezés macskabagolynak - Máriamajori-erdő (Székesfehérvár)
Az első apró nehézség az volt, hogy az autóba a háromtagú létra csak úgy fér el, ha a harmadik tagot kissé kilógatom az anyósülés felőli ablakon. Szerencsére a Máriamajori-erdőbe a házunktól rendőrmentes dűlőúton el lehet jutni...
Néhány nappal korábban kiválasztottam egy alkalmasnak tűnő fát, majd két részletben felvittem a meredek domboldalon a hozzávalókat (létra, odú, forgács, drót, fogó, fényképezőgép, távcső).
Elvből ellenzem azt, amikor költőládákat vagy odvakat a fához szegelnek. Van ennek egy holisztikus oka (szerintem a növények érző lények), illetve egy mélyen gyakorlati. A Fejér megyében eddig kihelyezett kilenc vércseláda mindegyike a Hortobágyról származik, csak ott leestek a fákról, mert a hátsó tartódeszka a szeg körül elkorhadt, így a szeg "áthúzott". (A szeg a fában maradt, a láda pedig lepottyant.) Ezért aztán a vércseládákat mindig drótozom és a macskabagolyláda hátsó tartófáját is gondosan előfúrtam vagy hat helyen. Utána horganyzott drótot sodortam kétszeresen és ezek kerültek a furatokba. Már csak a faforgács ment a láda aljára és következhetett a felvitel.
A láda 6-7 méter magasan lehet, délkelet felé néz. A röpnyílás elől a szomszédos virágos kőris néhány ágát el kellett távolítani. A hátsó tartófánál fogva a ládát a fához drótoztam; a drótsodratok és a fatörzs közé kisebb ágakat tettem, hogy a drót ne vágjon bele a fába. A fedél alá még előző délután pillanatragasztóval felragasztottam egy tükröt, ami majd az ellenőrzést segíti.
Halszemobjektívvel készült panoráma a ládából. A balra levő mohos ágon ül a láda tartódeszkája.
Énekes rigók hangolása, kisvirágú hunyorok zöld virágai, fekete harkály nyávogása és seregélyek nem kimondottan lösztölgyesbe illő utánzásai (nagy póling) adták a körítést ehhez az odúkihelyezéshez. Sok éve hallottam, hogy a uráli bagoly legjobb hazai szakértője, Petrovics "Sáros" Zoltán így instruált valakit a macskabagoly-költőláda kihelyezéssel kapcsolatban: "Tedd ki akárhova, ha van a környéken macskabagoly, úgyis belemegy!" Úgy legyen!
Február 29. Kuvikodúk kihelyezése Lovasberényben
Nem dicsérhetjük eléggé azokat, akik egyéb munkájuk mellett nyitottak a madárvédelem eszméje iránt is. Alapítványi munkánk döntő hányada nekik köszönhetően válik valóra: egyházi személyek, akik beengedik a templomba a gyöngybagolyládát, vállalatok képviselői, akik hozzájárulnak fecske sárgyűjtőhely létesítéséhez, állattartók, akik örülnek a hodályok mellé kerülő odúnak, költőládának. Utóbbiak közül is különleges eset Tóth Ervin, a Lovasberényi Agrár kft. főállattenyésztője. A cég szarvasmarhatelepeinek környékén eddig összesen kilenc (!) madárvédelmi berendezést tettünk ki, kallódás és megrongálódás miatt jelenleg hét aktív. A legnagyobb fokú segítőkészséget tapasztaljuk, legyen szó búbos bankákról, vörös vércsékről...
Kitollasodott vörös vércse fészekalj a lovasberényi Alsó-réten 2015-ben.
...vagy éppen kuvikokról. Tavaly ősszel a Lovasberény és Vereb közti Kender-tóhoz, szilveszterkor pedig Csalapusztára (Székesfehérvár) került ki egy-egy kuvikodú; a Mányból származó másik két odú ezentúl a Lovasberényi Agrár kft. egy-egy marhatelepén várja lakóit. A tájolás mindkét helyen keleti, a magasság 3-4 méter körüli (de persze kitrágyázás után ez nyomban egy-másfél méterrel nő).
Az első színhely a Füvellő.
Ezt a Rovákja-patak két partján megmaradt 6 hektár körüli gyepet nyugatról és délről a település, keletről egy fasor, északról szántók határolják. Jellemző látvány, hogy télen kékes rétihéja vadászgat itt, gyakori a vörös vércse, egy helyi madárvédők által kitett odúban pedig búbos banka fészkelt. Igazi kuviknak való terület, ahol a húsmarhák két lábas színben tanyáznak. Ottjártamkor az egyik éppen üres volt, ami nagyban megkönnyítette a munkát.
A másik helyszín az Alsó-rét, ahol bíbicek hangja kísérte az odú felhelyezését. Jókora kaszált gyepek, szántóföldek, öreg fasor szolgáltathat kiváló vadászterületeket. Itt jószág is volt a színben, sőt a tenyészbika is végezte fontos feladatát. Lényeges volt tehát az állatgondozó és Tóth Csilla ágazatvezető jelenléte, akik a létra alatt állva rábeszélték a kíváncsi teheneket, hogy másutt szaglásszanak.
Kuvikodú az alsó-réti marhatelepen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése