A "VÖLGY-HÍD" és a székesfehérvári természetvédelem

Szép csendben elmúlt az alapítvány bejegyzésének második évfordulója. Most már valóban azt csináljuk, amiért az egész szervezet létrejött, aktív szereplői lettünk a székesfehérvári természetvédelemnek. Erről szeretnék az alábbiakban beszámolni.

Megállapodás a Székesfehérvári Városgondnoksággal

Amikor a város közgyűlése megszavazta a Jancsár-völgy, az Aszal-völgy és a Máriamajori-erdő helyi védelmét, akkor a védelemmel kapcsolatos feladatokat a Városgondnokság kapta meg. Ez a vállalat a parkok, közterületek, temetők rendbentartásán, fák ápolásán, sövények metszésén, virágok ültetésén, hóeltakarításon túl a város belsejében levő védett Sóstó őrzéséért, kezeléséért is felelős, ám a városon kívüli területek már túlmutatnak a cég lehetőségein. Így jöttünk a képbe mi: a három területből kettő helyi védelmét mi javasoltuk, elég gyakran látogatjuk őket (a kivétel mostanában a Pátkához képest kissé kieső Jancsár-völgy), tisztában vagyunk a védendő értékekkel és a kezelés módjával.

Április elsejével életbe lépett egy megállapodás a Városgondnokság és a "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány között a három védett terület őrzési-kezelési feladatairól. Ennek fontos elemei az őrzés, a táblák kihelyezése, a védett fajok állományának térképezése, a jancsár-völgyi odútelep karbantartása. Az alábbiakban azt a két tevékenységet részletezem, amelynél alapvető fontosságú volt a Városgondnokság segítsége és eszközei.

• Táblaállítás

A három terület védetté nyilvánítása nem titokban zajlott, ám ennek ellenére még mindig meglep egyeseket. Ezért is volt sürgető feladat a táblák kihelyezése, hogy a kirándulók, földtulajdonosok, vadászok tisztában legyenek az új helyzettel. E sorok írásakor a pontos koordináták ismeretének hiánya miatt még nincsenek kint a jancsár-völgyi táblák, a másik két terület azonban csaknem teljesen készen van. Íme a munka krónikája:

2016. február 3. A Városgondnokság munkatársai elhozták a lekezelt akácoszlopokon levő táblákat pátkai udvarunkra

2016. február 7. A kedvező időt kihasználva elkezdtem a táblák leásását a hozzánk közel eső Máriamajori-erdőben

Az első tábla...

A táblák ott találhatók, ahol valamilyen út átlépi a védett terület határát. Kihelyezésükhöz ásóval készítek egy 50 cm mély lyukat, a tábla aljára egy deszkatalpat szegezek és a föld visszatöltésekor folyamatosan tömörítek döngölővel.
Sajnos pár napon belül leszedték a táblát a legforróbb ponton, az illegális motorozás által sújtott aszal-völgyi záportározónál, majd egy rendőri intézkedésen felindulva a fiúk búcsúzóul az oszlopot is elvitték emlékbe. A póttábla azonban már több hete áll és a motorosok sem mutatkoznak. Nem hiszem, hogy örökre megoldódott a gond, de ez is eredmény...

• Falnyesés a gyurgyalagoknak

2015 tavaszán már készítettünk falnyesést a Városgondnokság gépével, erről annak idején ITT beszámoltam. Az akkor 7-8 párnak otthont adó fal kissé erodálódott, szükséges volt a felfrissítése. Másrészt az egykori lőszermegsemmisítések krátereit is szerettem volna gyurgyalag számára alkalmassá tenni. Magyar Miklós gépkezelő el is végezte a műveletet, amiért ismételten köszönet. Íme a munka folyamata:

Az új fal dél-délkelet felé néz, mérete alapján tucatnyi gyurgyalag is elférhet itt

Értékek felmérése az Alsóvárosi-réten

Tavaly nyár végén még nagyon provizórikus képet festettem arról, hogy hogyan lehetne megóvni a Székesfehérvár belterületén élő védett hangyaboglárkáknak otthont adó lápréteket (a bejegyzés ITT olvasható). Szeptemberben levelet írtam a város polgármesterének és beszéltem Brájer Évával, aki egyszerre alpolgármester és a szóban forgó városrész (Maroshegy) képviselője. Hamarosan felhívott a környezetvédelmi iroda is a témával kapcsolatban. Kiderült ugyanis, hogy a város egy nagy léptékű erdőtelepítést tervez (a program neve "Város Tüdeje"), éppen a szóban forgó rétekre és a közelben levő szántókra. A legjobbkor érkezett tehát a jelzés feléjük, hogy itt természetvédelmi értékek vannak, melyek élőhelyét az erdősítésből ki kell hagyni.

Egy magyarázat az értékek jelenlétére. A jobb oldali térképen a majdnem középen elhelyezkedő szennyvíztisztító (szürke folt) és a lent futó veszprémi vasút között van az Alsóvárosi-rét. Ez a 19. század közepén még a Sárrét része volt

A több ütemben tervezett erdőtelepítés első része a Palotavárosi-tavak mellett lesz. Innen Staudinger Istvánéknak volt adatuk mind a három Natura 2000 jelölőfaj lepkéről (vérfű-hangyaboglárka, sötét hangyaboglárka, nagy tűzlepke). Ezt az adatot gyorsan átadtam a kv. iroda munkatársainak, hogy még legyen mód átdolgozni az elképzeléseket. A további teendők között pedig megbeszéltük, hogy idén tavasszal elkezdem a terület jelenlegi értékeinek felmérését. A következő térképen az eddig ismerteket jelöltem be.

1: A három Natura 2000 jelölő lepkefaj együttes megléte a délebbi Palotavárosi-tó és a komáromi vasútvonal között (Staudinger István adata). Javasolt kezelés: ezüstfa kiírtása és kíméletes kaszálás.
2: A sötét hangyaboglárka fő élőhelye a területen az Aszalvölgyi-árok és a veszprémi vasút közötti fűzfákkal tarkított kiszáradó láprét. Ez a rész a tervek szerint jelen állapotában maradna meg.
3: A Hudák Tamás által nagyon szép sötét hangyaboglárkás területként ismert sarok a Borszéki út és a veszprémi vasút (mellesleg gólyafészkes) találkozásánál. Ez a rész egy az egyben kimaradt az erdőtelepítési tervből, mert szükségtározó. Lepkebarát kezelése ennek ellenére fontos feladat (2015-ben is kedvezőtlen időben volt a kaszálás.)
4: Április 15-i szemleutamon szép löszhátakat találtam az Aszalvölgyi-árok és a komáromi vasút között. A két legértékesebb jelzőnövény a magyar szegfű...

...és a lecsepült veronika:

Ezeket a löszhátakat mindenképpen meg kell hagyni jelen állapotukban, az erdőtelepítés tervezése során figyelembe kell venni, hogy a legjobb kezelés a kíméletes kaszálás, ehhez biztosítani kell a bejutást. A löszgyepek mérete a teljes területhez viszonyítva elenyésző.
5: Az erdősítési terv parkolókat javasolt ide, holott ez az egész terület legmélyebb része. A 2016-os aszályos tavaszon lábszárig érő vízben mászkáltam itt! Ezeket a sásréteket feltétlenül meg kell őrizni.

Az erdősítendő terület madárvilága (szerencsére) szegényes. A mocsaras részeken sárga billegetőkkel, a nyugati, a térképen 7-es számmal jelzett elkerülőút mellett mezei pacsirtákkal találkoztam. A többi madár a bokrosok, erdősávok, csatornapartok lakója, ahol az erdőtelepítés nem fenyegeti őket.
Alföldi származásom révén a gyepterületek nagyon közel állnak a szívemhez. Ha azonban egy nagyváros sok millió forintot költ arra, hogy egy korábban ipari üzem számára szánt 100 hektáros gyepet visszavásároljon, majd oda őshonos fafajokból erdőt telepítsen, akkor ezt a szándékot meg kell süvegelni. Most már csak arra kell vigyáznunk, hogy a meglevő értékek számára kellő méretű gyepfoltok maradjanak meg. A felmérések folytatódnak.