2019. március 30-án találkoztunk egy kislángi gazdálkodóval, aki a "Gazdákkal a vércsékért" programba jelentkezett, Egy fákkal, bokrokkal benőtt kis határhalomra helyeztük ki a ládát; erről EBBEN a bejegyzésben emlékeztünk meg ("nyolcadik mászás" néven). Még abban az évben kaptam tőle egy telefonhívást, hogy a vércsék szépen elfoglalták a ládát, együtt örültünk hát a sikernek.
2020 tavaszán a gyerekekkel (a vírus miatt bezárt óvoda helyett) csavaroghattam egyet Soponya környékén. Hirtelen jött az ötlet, hogy ugorjunk át Kislángra a "vércséinkhez". A madarak most is ott voltak a ládánál, az utódok védelmében nem mentem közel, hanem csak "lakóparkjukról" készítettem tájképeket. Íme, talán a legszebb:
Ma délelőtt csörgött a telefon, a kijelzőn ez jelent meg: "Vércse Kisláng". A gazda arról kérdezett, hogy a nemrég megjelent Csókakőtől Daruhegyig - Fejér megye madárvilága című könyvet hol tudja majd beszerezni. Megörültem, hogy madarak iránti érdeklődése nem csupán a vércsékre és a velük járó gazdasági előnyökre szorítkozik, pedig az igazi meglepetés ezután következett. Elmesélte, hogy a napokban gyanúja szerint parlagi sast figyelt meg. Leírása (hatalmas drapp színű ragadozó madár) csakugyan illik a fiatal parlagi sasra. Látott egy olyan varjút is, aminek világosak voltak az evezőtollai (nem én fordítom a mondandót, csakugyan így fogalmazott).
Hadd idézzek egy tavalyi cikkünkből, ami a saját szántónkon vetés közben megfigyelt havasi liléről szólt: "Ha a „végtelen” Fejér megyei szántóföldeken tevékenykedő, naponta 50-60 hektárt is beművelő néhány száz traktoros és gépkezelő stabil madárismerettel rendelkezne, vajon mi minden derülhetne ki nem csupán a havasi lile, hanem akár félszáz más madárfaj mezőföldi jelenlétéről, vonulásáról, gyakoriságáról...?" Íme, egy személyt máris tudunk, aki figyeli a madárvilágot a traktor üléséből...
Az utóbbi húsz évben a sokmilliós támogatások, a sok tízmilliós traktorok, a GPS-vezérelte, elgépiesedett rendszerek jócskán éket vertek a gazdaember és a Természet közé. Ökológiai gazdálkodóként magától értetődő, hogy igyekszünk szembemenni ezzel a káros folyamattal, de óriási öröm, hogy hagyományos gazdálkodókat is ismerünk, aki hozzánk hasonlóan gondolkodik. Alapítványunknak ezután is fontos célja lesz, hogy a mezőgazdaság szereplőinek gondolkodását formáljuk, számukra a természetvédelmet testközelbe hozzuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése