Az év során sok időt töltöttem a Máriamajori-erdőben, erről majd lesz egy külön beszámoló. Az ottani munka részeként sok ostorfát és akácot vágtam ki, és persze mellékesen érdekes madarakkal is összefutottam, a sztár egy tojó kis légykapó volt szeptemberben. Az erdő tábláival aprómunka akadt, de eltűnés, rongálás nem volt.
Az Aszal-völgyben két cserjeirtás is zajlott, egy komolyabb (7 fő) január végén és egy meghitt, családias jellegű (két nagyobbik gyermekemmel) november utolsó napján. Tavasszal végeztem partfalnyesést, amit a gyurgyalagok örömmel fogadtak, de a búbosbanka költésének gyanúja is felmerült. Ősszel kihelyeztem egy szajkótálcát, így segítve a tölgyek visszatelepedését az erdővel borított völgyoldalakra.
Nyáron kissé hűvös időben zajlott sztyeplepke keresés, sikertelenül; annál izgalmasabb volt ősszel a sosem látott mennyiségű vetővirág sárgálló tömege. Old Firehand legjobb hazai tanítványának sikerült négy lövéssel leterítenie az egyik táblát, de kicseréltem újra. (A krosszmotorozás és a lőszermentesítés megszűnt itt, érdemes lenne a mesterlövészek képzését is áthelyezni...)
A Jancsár-völgyben év elején egy táblát át kellett helyezni. Folyamatosan figyelemmel kísértem a szomszédos murvabánya működését, ennek részeként érdekes madarakat láttam a bányatóban (kis vöcskök). A patak nyáron elapadt, télen eredt meg újra, sok fűzfa kidőlt, odvak is tűntek el, de nem tervezek komolyabb pótlást, mert sok a harkály és az alkalmas fa egyaránt.
2024-ben a védetté nyilvánítások folyamatában sajnos sok előrelépés nem történt. Pátkán a biztató kezdetet megakasztotta az önkormányzati választás, most ősszel az új testülettel kezdtem újra a dolgot. Székesfehérváron a helyzet pillanatnyilag még cifrább, itt hónapok óta várjuk, hogy személyesen beszélhessünk a városvezetéssel ezekről a kérdésekről. Közben a megyeszékhelyen új értékes területek felmérése is zajlott, sok terv lenne ezekkel kapcsolatban...
Az év legizgalmasabb akciósorozata a két nagy fejéri reptéren az ürgelyukszámolás volt. Megint bebizonyosodott, hogy az ország ezen pontján nagyon szerencsésen együtt tud működni az állami természetvédő, a civil természetvédő és a sültcivil szimpatizáns, bár ilyen flottul menne másutt is az ilyesmi...
A szalakóták sikertörténete folytatódik. Évekkel ezelőtt sóváran írtam egy bejegyzést, abban bízva, hogy egyszer majd az én odvaimban üdvözölhetem ezeket a szép madarakat. Ebből valóság lett, Pátka és Székesfehérvár határában is gyűrűztek fiókákat völgy-hidas odúban, de Pátkán már a természetes odúban való költés gyanúja is felmerült. Madaraink kinőtték a megyét, meghódították Veszprém közel eső határzónáját, büszke vagyok hogy kis fogaskerékként ebben részt vehettünk.
A vércseakció egyik hulláma év elején lezajlott, a fennmaradó ládáknak hamarosan keressük a helyet. Sajnos a mányi ládagyártóval a kapcsolat csaknem tíz év után befejeződött, pusztán anyagi okokból. Így egy Pátkára tervezett és valamikor februárban megvalósuló közösségi odúkészítéshez már nyers deszkákat vásároltunk.
A gyöngybagolyvédelmi fajkoordinátori teendőket átadtam Horváth Csaba móri természetvédőnek, mert én ebben a kérdésben nem tudtam eredményeket elérni. Ez egy remek döntésnek bizonyult, Csaba igen sikeres évet tudhat maga mögött és lelkesen tervezzük a folytatást is. Az év során két ládánkban biztosan volt bagolyköltés, Tác és Magyaralmás határában.
Év elején kiadtuk Szili István Kavicsok és történetek című ismeretterjesztő munkáját, decemberben pedig kijött a nyomdából a kisKÓCSAG 4. kötete.
2025-re átnyúlik egy kőkereszt helyreállítása, melyben aktív szerepet játszottunk.
Minden olvasónak nyugodt, békés, sikeres természetvédelmi akciókban gazdag 2025-ös évet kívánunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése