Mezőföldi szikes tavak VI. - A soponyai Sóstó kezelési terve

A soponyai Sóstóról egy évekkel ezelőtti bejegyzésben már sok mindent leírtunk. Az akkor megfogalmazott kezelési javaslatok lassacskán célegyenesbe érnek. Néhány háttérinformáció: a tó maga a mezőföldi vadgazdálkodás legismertebb cége, a Vadex tulajdona, míg a tópart a szomszédos állattartó telepet is birtokló Varga-Farm kft-é. Az a különös helyzet állt tehát elő, hogy Vargáék legeltethetik a tótól délre levő szikes rétet, de a természetvédelmi szempontból szükséges partvonal-kilegeltetést már nem végezhetik el, hiszen akkor birtokháborítást követnének el.

A felek egyetértenek abban, hogy ez a helyzet életszerűtlen, a Vadexnek nincs a tóval terve, a használatot átadják a Varga-Farmnak, ezt pedig a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság felügyeli. A hivatásos természetvédők túlterheltségén enyhítendő igyekszünk mi beszállni az ügybe és elkészíteni a hivatalos ügymenethez szükséges dokumentumok némelyikét. Ennek egyik eleme az alább olvasható természetvédelmi kezelési terv, melyet a világhálón fellelhető hasonló anyagokat alapul véve állítottam össze a helyi viszonyokra alkalmazva.

A Sóstóval kapcsolatos fejleményekről, beavatkozásokról folyamatosan beszámolunk majd.

A soponyai Sóstó természetvédelmi kezelési terve

2018

Terület neve: Sóstó

Érintett település: Soponya (Fejér megye)

Helyrajzi szám: 0240/3

Kiterjedés: 8 ha

Országos védelem alatt nem álló ex lege védett szikes tó

A Sóstó dél-délnyugat felől nézve. Látható, hogy a nádszegély teljesen körülöleli. A kép jobb alsó részén megfigyelhető egy szikes ér maradványa. A déli erdősáv jogilag nem erdő (azaz nem üzemtervezett fásítás)

1. Természetvédelmi gyakorlati célkitűzések

-   A Sárvíz-völgyre valaha jóval nagyobb számban jellemző kis alapterületű szikes tavak természetes állapotban megmaradt hírmondójának, növény- és állatvilágának, valamint jellegzetes tájképi értékeinek megőrzése, fenntartása.

-   A természetes szikes tavi zonáció (kopár partú szikes tó, szikfoki zóna, legeltetett szikes mocsárrét) helyreállítása és megőrzése.

-      A terület szikesekre jellemző növényeinek (magyar sóballa /Sueda pannonica/, sziki őszirózsa /Aster tripolium/, hegyes bajuszfű /Crypsis aculeata/), védett állatfajainak (pl. gulipán /Recurviostra avosetta/, gólyatöcs /Himantopus himantopus/), illetve változatos, mozaikos élőhelyegyüttesének megőrzése.

-     A védett és fokozottan védett madárfajok háborítatlan fészkelésének biztosítása.

-    Természetvédelmi célú kutatási tevékenység, oktatás, bemutatás és szemléletformálás elősegítése, az állattartó hagyományok megőrzése.

2.  Természetvédelmi stratégiák

-    A terület jelenlegi természeti és táji értékeinek kialakulásához vezető extenzív, hagyományos gazdálkodási mód ösztönzése.

-   A Sóstó medrében a legeltetés biztosítása az 1. pontban meghatározott természetvédelmi célkitűzések megvalósítását elősegítő legeltetési rend kialakításával.

-  Az agresszívan terjeszkedő tájidegen fás- és lágyszárú növényfajok visszaszorítása aktív természetvédelmi kezeléssel.

- Szemléletformálás, a gazdálkodó(k) tájékoztatása, bevonása a természetvédelmi célok megvalósítására irányuló tevékenységekbe.

32 gólyatöcs és egy bütykös ásólúd a Sóstón

3.      Természetvédelmi kezelési módok, korlátozások és tilalmak

3.1. Művelési ághoz nem köthető természetvédelmi kezelési módok, korlátozások és tilalmak

3.1.1. Földtani, felszínalaktani természeti értékek védelme

-          A Sóstó sztyepptál, a szikes tóparti zonáció kialakulására elsősorban a déli parton van mód. Itt kerülni kell a járművekkel való taposást, a természetes szikformációk roncsolását.

-          A tavat délről kerülő dűlőt át kell helyezni a bodzaültetvény kerítése mellé.

3.1.2. Élőhelyek kezelése, fenntartása

-          A területre tilos mindennemű vízbevezetés.

-          A gyepek legeltetésekor figyelemmel kell lenni a védett madárfajok életciklusára.

-          Biztosítani kell a terület rendszeres legeltetését. Ötévente egy alkalommal a tó medrének nedves talajállapotok mellett szarvasmarhával és/vagy bivallyal, esetleg lóval elvégzett legeltetésére, tapostatására kell törekedni.

-          A területhasználó köteles a nem üzemtervezett fás növényzetet (a terület déli felén) kivágni, annak sarjadását legeltetéssel meggátolni.

3.1.3. Fajok védelme

-          A tóparton (gulipán, kis lile) és réten (bíbic, gólyatöcs, piroslábú cankó, nagy goda) fészkelő madárfajok nyugalma érdekében a legeltetést nyár elején lehet elkezdeni olyan állatlétszámmal, amely összhangban van az adott évi csapadékkal és fűhozammal. Túllegeltetés esetén a létszámot csökkenteni kell.

-          A javasolt állatok: szarvasmarha, bivaly, ló, szamár.

-          A jószág az időjárás függvényében januárig maradhat a területen.

-          Ha a tó vízellátása és –minősége erre lehetőséget ad, érdemes a tóból itatni.

-          A villanypásztorrendszert úgy kell kiépíteni, hogy a jószág a teljes partvonalhoz hozzáférjen akkor, ha ezt a vízállás lehetővé teszi.

-          Szénaetetést csak a kiirtott déli erdősáv helyén végezzenek, hogy a természetes gyepen ne lépjen fel gyomosító hatás.

-    A legeltetési rend módosítását (állatlétszám, ki- és behajtási idő változtatása, stb.) a területhasználó és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság képviselője közösen végzik.

Táplálkozó gulipánok a Sóstón

3.1.4. Táj- és kultúrtörténeti értékek védelme

-          Nem releváns.

3.1.5. Látogatás

-          A zavarásra érzékeny madárfajok, továbbá a legelő állatok nyugalma érdekében a terület nem látogatható.

-          Technikai sportok és a védett természeti-, valamint a táji értékeket veszélyeztető tevékenységek nem folytathatók a területen.

3.1.6. Oktatás és bemutatás

-     A madárvilág megfigyelésére a tópart keleti, magas pontján megfigyelőtornyot kell elhelyezni. Ugyanitt kaphat helyet a terület kialakulását, természeti-, táji értékeit és megőrzésük jelentőségét bemutató tájékoztató tábla.

3.1.7. Kutatás és vizsgálat

-   Tízévente legalább egyszer el kell végezni a terület Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer (ÁNÉR) alapú élőhelytérképezését.

-  A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság az 1. pontban meghatározott természetvédelmi célkitűzések elérése érdekében gondoskodik a természetvédelmi kezelés szempontjából kulcsfontosságú élőlénycsoportok és fajok állományának folyamatos felméréséről, dokumentálásáról.

3.1.8. Terület- és földhasználat

-      A területen található földút gépjárművel nem vehető igénybe. Gépkocsival csak természetvédelmi kezelési és karbantartási célok megvalósítása érdekében, illetve havária esetén lehet behajtani a területre.

-          A területen tilos a hulladékelhelyezés.

-    Tűzgyújtáshoz a természetvédelmi hatóság engedélye és az igazgatósággal való előzetes egyeztetés szükséges.

-          Út létesítése tilos.

-          A terület kaszálóként való hasznosítása nem megengedett.

-          Vadföld, vaditató létesítése, mesterséges vadkibocsátás és zárt téri vadtartás, apróvadnevelő és –kibocsátó hely létesítése tilos. Természetes növénytársulás állományában szóró létesítése tilos.

-          Szalma- vagy szénakazal elhelyezése tilos.

-   Felszín alatti és felszíni vizek mezőgazdasági (öntözés) vagy rekreációs hasznosítása (pl. horgászat) tilos. Kivételt képez az állattartás vízigényét kielégítő csekély kapacitású kút.

-          Szántó, szőlő- és gyümölcsültetvény, erdő és fásítás nem létesíthető.

-    A talajerő-utánpótlást kizárólag a ténylegesen a területen legelő állat által elhullajtott trágya képezheti.

-   Növényvédőszer alkalmazása tilos, kivéve az idegenhonos, agresszíven terjedő növényfajok eltávolítása érdekében történő engedélyezett szerhasználatot. Utóbbi során csak vizekre és vízi szervezetekre nem veszélyes hatóanyagok használhatóak.

3.2. Művelési ághoz köthető természetvédelmi kezelési módok, korlátozások és tilalmak

3.2.1. Szántók kezelése

-          A területen szántó létesítése tilos.

-    Ügyelni kell arra, hogy a tóval határos szántókról műtrágya és növényvédőszer elsodródása, bemosódása ne történjen meg.

3.2.2. Gyepek kezelése

-          A gyepeket legeltetni kell, lehetőség szerint őshonos háziállatfajtákkal.

-          Gyepfeltörés, gyepszellőztetés (fogasolás), felülvetés tilos.

-          A legelőkön szükség esetén cserjeirtást kell végezni.

-        A legelő állatállomány létszámát csak a rendelkezésre álló legelők kiterjedésével és hozamával összhangban szabad emelni, a túllegeltetést kerülni kell.

3.2.3. Szőlő, kert, gyümölcsös művelési ágú területek kezelése

-          Nem releváns

3.2.4. Nádasok kezelése

-    A Sóstó nádja gazdasági céllal nem aratható, azt a legelő jószággal kell minél alaposabban kilegeltetni.

-    A tó északi, az állattartó teleppel határos partvonalán meghagyható a nádszegély a nádi madárfajok érdekében.

3.2.5. Erdők, fásítások kezelése

-          A területen üzemtervezett erdő nincsen, a déli fásítás letermelése indokolt.

-          Erdőtelepítés, fásítás tilos.

3.2.6. Halastavak kezelése

-          Nem releváns.

Lepkék nyomában éjjel-nappal

Amióta megjelent a hazánk nappali nagylepkéit bemutató nagyszerű könyv, sokkal több lepkefajt észlelek a mindennapok során, addig ugyanis jóformán fel se figyeltem a megrebbenő, számomra (szakirodalom híján) meghatározhatatlan lepkékre. Azóta sok minden történt, a hangyaboglárkák felkutatásában és védelmében is szerepet vállal alapítványunk. De idén nyáron egy teljesen új területre is elkalandoztunk a témában.

Dolomit kéneslepke Fövenypusztán
Fövenypuszta az utóbbi másfél évben sokkal fontosabb szerepet játszik az alapítvány életében, mint azt a honlap alapján sejteni lehetne. Nem szoktuk titkolni a kudarcokat, most azonban csak akkor tárjuk a nyilvánosság elé ennek az értékes területnek az ügyét, ha már biztosan megnyugtatóan rendeződik. Addig is legyen elég annyi, hogy csodás állományban repült a fokozottan védett dolomit kéneslepke idén májusban is.

Dolomit kéneslepke: a határozóbélyeg a sötét foltban levő picike világos "szem"

Új hangyaboglárka-populációk felfedezése

A cím egy kicsit csalóka. Az idén felfedezett két új állomány közül az egyik nem tekinthető valódi populációnak. A Zámolyi-medencétől a Császár-víz-völgy egyes pontjai és Székesfehérvár érintésével egészen a Sárvíz-völgyig gyöngyfüzérszerűen sorakoznak a kisebb-nagyobb láprétmaradványok, ahol pedig van őszi vérfű, ott valamelyik hangyaboglárka is előkerül. Így aztán amikor 2017 őszén a gyerekekkel sétálván vérfűre bukkantunk a Pátkai- és Zámolyi-víztározó között félúton, megjegyeztem, hogy ide majd "szezonban" is el kell nézni. Így is lett, egy harmatos nyári reggelen egy-egy sötét- és vérfű-hangyaboglárka bizonyította a gyanú helyességét.

Harmattól csuromvizes vérfű-hangyaboglárka a Császár-víz-völgy pátkai részén.

Sokkal érdekesebb a másik helyszín, ez már egy igazi felfedezés. Amikor 2015-ben belecsöppentem a lepkészetbe, a Maroshegyen Staudinger Istvántól és Hudák Tamástól felcsipegetett információkat nyomban a lakóhelyem környékén próbáltam kamatoztatni. Sikerrel, mert meglettek a hangyaboglárkafajok a Pátkai-víztározó partján és a Császár-víz-völgyben is. De meglepő volt, hogy egy Rovákja-parti, azaz lovasberényi csodás vérfüves rétfolton miért nincsenek ott ezek a fajok. Azóta minden évben kerestük őket ott, sikertelenül. A boglárkaszezon elején, július második felében puszta kötelességtudatból mentem el a gyerekekkel és mindkét hangyaboglárka meglett! Mivel később nem sikerült őket újra megtalálni, gyanítom, hogy kis méretű populáció csúcsrajzásába csöppentünk bele.

Hamisítatlan bizonyítókép, ne a minőséget nézzék: egy sötét hangyaboglárka a vérfű virágzatán a lovasberényi Rovákja-völgyben

Boglárka napi boglárkatúrák
A szeszélyes nyár megviccelt minket. Az augusztus 2-ára jó alaposan beharangozott túrát egy reggeli-délelőtti eső olyan sikeresen elmosta, hogy a Fejér Megyei Hírlap újságíróján és két kaposvári lepkebaráton kívül senki nem jött. Nekik viszont nagy élményt jelentett az előbb szemelkélő esőben, majd párás, borult időben lelkesen "viselkedő" megannyi sötét hangyaboglárka.

Hangulatjelentés 2018. augusztus 2-án: esernyő, sötét hangyaboglárka

A túrát augusztus 7-én pótoltuk, tucatnyi érdeklődő és a helyi sajtó gyűlt össze a Borszéki úton, immár igazi nyári melegben. Érdekes módon a sötét hangyaboglárka most is sokkal gyakoribb és könnyebben megfigyelhető volt, de azért sikerült a világosabb rokont, azaz a vérfű-hangyaboglárkát is megfigyelni. A Borszéki és a Szalontai utcán eltérő volt a vérfűállomány, de mindkét réten alkalmasak a virágok a peterakásra. Szót ejtettünk a vasútszélesítés okozta veszélyforrásról, az általunk javasolt megoldásról (az új vágány a jelenlegi déli oldalán fusson), láttuk a harmadik közösségi jelentőségű lepkefajt, a nagy tűzlepkét is, meg ökörszemlepkéket, szemeslepkéket, kardoslepkét, fecskét, gólyát: igazán szép bemutatót tartott a Demkóhegy ezen a nyári délelőttön is.

A legfontosabb célunk jelenleg napirenden tartani a helyi védelem kérdését, azt minden fórumon sürgetni. Aláírásgyűjtésünk is indult ez ügyben, ősszel biztosan megpróbáljuk újra átverni a kérdést az önkormányzaton.

A Fehérvári Médiacentrum helyszíni riportja ITT tekinthető meg.

Éjjeli őrjárat... sztyepplepke nyomában a Rácvölgyben
Van elég bajunk a nappali nagylepkék határozásával is, minek még belebonyolódni az éjszakai fajokba? A kérdésben van némi igazság, csak hát ha jön a hír, hogy a Rácvölgy macskahereállományában a fokozottan védett, közösségi jelentőségű sztyepplepke bábingjei kerültek elő, akkor a természetvédővel azért megfordul a világ... A pár éve publikált adatok szerint ez a faj a legnyugatabbra a gyöngyösi Sár-hegyen fordul elő, a tényleges Alföldön pedig sehol nem látták a Tiszától nyugatra... Nem kellett hát sokat győzködni, hogy Danyik Tibor rovarász, illetve Staudinger István és Csihar László (DINPI) mellé betársuljak egy éjjeli fénycsapdázásra.

Balról jobbra Csihar László, Danyik Tibor és Staudinger István

Elöljáróban annyit, hogy a célfaj nem került elő és állítólag a rovarmozgás sem volt valami acélos.  (Eső után voltunk, 11 fele már igen alacsony hőmérséklettel, ez okozhatta mindezt.) Nekem mindenesetre nagyszerű élmény volt a sok ismeretlen, éjjeli életmódja dacára színpompás és látványos ízeltlábú, melyekből némi ízelítőt ad az alábbi képválogatás. A határozásért köszönet illeti dr. Szeőke Kálmán rovarászt!

Piros szender (Deilephila porcellus)

Gyapjaslepke (Lymantria dispar)

Nyári zöld-bagoly (Trachea atriplicis)

A sztyepplepke utáni kutatás ezzel nem állt meg, augusztusban még megpróbáltam lámpánál keresni az imágókat a macskaherekórókon aszékesfehérvári Rácvölgyben, illetve egy pár éve felfedezett macskahereállományban Sárkeresztes mellett. Egyelőre nem sikerült összefutni velük.
Frissítés: Ami nekem nem sikerült, az a szakembereknek igen! Bizonyított a sztyepplepke rácvölgyi jelenléte!! A magyar tarsza és a dolomit kéneslepke után egy újabb fokozottan védett ízeltlábú az Aszal-völgy helyi természetvédelmi területen!

Agrobiodiverzitás - újrakezdés

Egy méretében kicsi szervezet könnyen megteheti (és általában meg is teszi), hogy tevékenységi körébe felvesz mindent, ami a tagokat érdekli. Így aztán nem volt kérdés nálunk sem, hogy az ökológiai gazdálkodás, a mezőgazdaság és természet kapcsolata, a sokféleség megőrzése fontos teendőnk lesz. Alapítványunk első évének egyik meghatározó élménye volt a nagyszékelyi találkozó; akkor azt gondoltam, az ott összegyűjtött pozitív energiák évekig elegendő üzemanyagul szolgálnak majd a tájfajtákkal kapcsolatos elképzeléseink megvalósításához. Sajnos nem így történt. Az évenkénti fehérvári magbörzén kívül igazi eredményt nem tudtunk elérni, de a sok egyéb teendő (védett és védelemre javasolt területek, madárvédelmi akciók, előadások és foglalkozások) miatt nem töprengtünk azon, hogy mi a kudarc oka.
2018 májusában levelet kaptam a nagyszékelyi találkozót szervező és az agrobiodiverzitás népszerűsítéséért rengeteget tevő Fehér Judittól: Farmer's Pride néven egy nemzetközi akció indul a sokféleségért tenni akaró szervezetek és szereplők összefogására; a svájci kezdeményezés két mintaországa Dánia és Magyarország.

Fehér Judit szervező a rendezvény megnyitóján

Június 21-én Budapesten egy előzetes találkozó és műhelymunka volt mindennek a nyitó eleme, ahol svájci, osztrák, sőt török vendéget is köszönthettünk. Régi kedves ismerősök is eljöttek és legnagyobb meglepetésemre sorra hallottam vissza tőlük az előző bekezdésben vázolt helyzetet: csökkenő lelkesedés, elmaradt eredmények. Közösen aztán az okokra is rájöttünk: egy találkozó nem elegendő; folyamatosan össze-össze kell jönnünk, megbeszélni a tapasztalatokat de még inkább ötleteket és lelkesedést átadni.
Több érdekes program fut ebben a témában, a mi körülményeink között most leginkább a hüvelyes tájfajták népszerűsítését és felszaporítását megcélzó TRUE program tűnik elérhetőnek (ITT olvashatnak róla bővebben angol nyelven). Ehhez csak jövőre tudunk csatlakozni, hiszen a hüvelyesek vetési ideje már elmúlt. Ugyanakkor jó volna ezt kiterjeszteni, pl. a székesfehérvári kertbarátok felé. Ötletek máris vannak, velük majd folytatjuk az együtt gondolkodást.
Délután műhelymunka következett: csoportokra osztott társaság együtt próbált választ keresni az agrobiodiverzitás problémáira és főleg arra, hogy ki mit tud tenni a megoldás érdekében.

Műhelymunka

Ami a "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítványt illeti, rövidtávú terveink a következők:

• Felkutatni a vonzáskörzetünkben a téma iránt érdeklődőket
• Kibővíteni a magbörzét egy nyári programmal, ahol a börzén szereplő fajok és fajták megkóstolhatók, népszerűsíthetők
• A hüvelyesek bekapcsolása egy évek óta működő helyi gasztronómiai rendezvénybe ("borsófesztivál")
• Ötletekkel segíteni azt, hogy a vegyszermentesség és a tájfajták megjelenjenek a gasztronómiai eseményeken

Magánszemélyként pedig természetesen termesztjük tovább a jól bevált zöldségeket saját fogott maggal. (Az is ide tartozik, hogy hozzájárulunk a cikta juhfajta fennmaradásához, illetve szántóinkon nagy mennyiségben termesztjük a ma már nagyon ritka Bánkúti 1201 búzafajtát.)

Néhány szubjektív gondolat zárásként.

A találkozó helyszíne az Impact Hub volt, amiről én bizony nem tudtam, hogy micsoda. Nem is könnyen találtam meg a címet, bemenve még rejtélyesebb volt a sok, nem a mi rendezvényünkön részt vevő, jórészt angolul beszélgető, laptopon tevékenykedő fiatal. Rákérdezve megtudtam, hogy ez egy co-working office. Falusi gyermek volnék, most is szőlőhegyi házunkból buszoztam-vonatoztam (8 hónap szünet után) a fővárosba, így úgy éreztem, jogom van tovább kíváncsiskodni. Elmagyarázták. Azt, hogy emberek mégis miért fizetnek egy asztal használatáért pénzt, alapvetően nem tudtam meg.
A másik érdekesség a műhelymunka levezetése volt. Egy tréninges vezette (mondta is, hogy ő milyen coach lesz, de nem bírtam megjegyezni...), egy csapatépítő tréningeken edződött profi. Eddig fogalmam sem volt arról, hogy a csapatépítő tréning mire jó és mi szükség van rá. Most megértettem. Hiába volt Nagyszékelyben minden hihetetlenül kézzelfogható, szerény, két lábbal a földön álló, mi a 21. században szeretnénk agrobiodiverzitást népszerűsíteni, ehhez pedig úgy fest, ilyen modern módszerek kellenek. Máshogy fogalmazva: Nagyszékelyből nézve a világ sokkal csendesebb, élhetőbb, szebb, mint a Ferenciek teréről nézve, de mi azokkal a problémákkal küzdünk, amik a Ferenciek terén sokkal-sokkal nyilvánvalóbbak. És tetszik - nem tetszik, szükség volt a célok megfogalmazásához, a feladatok kijelöléséhez ezekre a számomra idegen módszerekre.

A MAGHÁZ közösség problémái és a lehetséges megoldások

Fotók: Varga Korina (ÖMKi)

Erdei iskola

Az erdei iskola fogalma hazánkban eléggé ismert: olyan, nem feltétlenül erdőben levő intézmény, ahol a gyerekek a tantermektől távol, a természet közelében vagy akár benne sajátíthatnak el különféle ismereteket. Alapítványunk egyik távlati célja a táboroztatás, nagyon örülünk tehát minden olyan felkérésnek, ahol gyerekekkel vagy fiatalokkal foglalkozhatunk. Aki még nem próbálta: nagyon kemény dió a gyerekek érdeklődésének a felkeltése, fenntartása, a kor előrehaladtával egyre inkább. Ugyanakkor alapszabály, hogy őket kell megnyerni a természetvédelem ügyének.

A honlapon több alkalommal esett szó a vértesacsai Föngyöskertről, ahol évek óta évi két madaras túrát vezetünk a gyógynövényes kert látogatói számára. A kert fenntartói, a Bognár család egy turistaszállót is üzemeltetnek a Felcsút melletti Szúnyogpusztán. Bognár Irénkével tavaly beszéltünk először arról, hogy a nyár elején oda szervezett erdei iskolák programjához mi is hozzájárulnánk. Idén májusban és júniusban három egymást követő csoporttal, másodikos és negyedikes bicskei gyerekekkel mentünk el egy kicsit sétálni, figyelni a növényeket és az állatvilágot.

Felfedezőúton a szúnyogpusztai fűtengerben...

Az első túra idején még érintetlen volt a kaszálórét, ahol a jószemű másodikosok azonnal felfedeztek egy érdekes jószágot: egy tarszát, amit fotóról sajnos nem tudunk pontosabban meghatározni. Nagyon jó volt látni, mennyire érdeklődnek minden kis rovar iránt. Megnéztük a gyakori kaszálóréti növényfajokat is, a fák közül kakukk, fülemüle, a levegőből fecskék és gyurgyalagok szóltak.

Ami biztos: egy tarsza (Isophya) és nőstény. Hogy a fokozottan védett magyar tarsza -e, az jó estben jövő májusban derül ki.

A következő csoport idejére a rét le lett kaszálva, és ez a negyedikes csapat sajnos egy kissé magán viselte azt a szomorú kortünetet, hogy 10 év felé "illik" nem lelkesedni, nem érdeklődni, nem "stréberkedni". Ezen a pedagógusok harsány "Figyeljél már oda!" kiáltásai talán még rontottak is egy picit. Annál kellemesebb volt az a "kemény mag", a 20-ból 5-6 gyerkőc, aki lelkesen jött, kérdezett, ráadásul nagyon okosakat. A harmadik túra során esett az eső, így eleve csak a kemény mag vállalta a tornácon elmondott kis előadás után a sétát. Azért láttunk sok mindent, csak a fészekodúfelrakási bemutató maradt el.
Volt egy gondolatébresztő beszélgetés Irénkével. Ő az erdei iskolásoknak gazdag programot szervez, amiben bátorságpróba, íjászat, gyűrűzés, solymászat és még számos érdekesség kap helyet. Csakhogy amit én irigylésre méltó teljesítménynek véltem, abban ő elbizonytalanodott. Úgy érezte/érzi, hogy hagyni kellene a gyerekeket "unatkozni", hogy ezen átlendülve feltalálják magukat a természetben. Például hogy fel kellene verniük a sátrat a réten és ott lenni. Elindulnának -e "kalandozni" úgy, ahogyan azt vezetővel tették? Érdekes a kérdés, én is a gazdag programkínálat híve volnék, ha majd odajutunk, pedig lehet a dologban valami.
Szúnyogpuszta amúgy más érdekességet is tartogatott, erre a hónap közepén egy kis üdülés során derült fény. A hazánkban igen kevés adattal rendelkező pusztai álkérészgomba kifejezetten izgalmas  volt a rövidre rágatott lólegelőn...

A reggeli harmattól megnövő termőtest nyele nem bírja el a kalap súlyát. A gomba látható része 1-2 óra múltán elporlad.

A legelőn a lepkeélet is gazdag volt júniusban, jobbára a gyakori fajokból, mint amilyen a sakktáblalepke:

... vagy a közönséges ökörszemlepke:

Az pedig mindig szívet melengető, ha valahol népes fecskeállomány él. A szúnyogpusztai tanya legalább 20 pár füsti fecske otthona. A hónap közepén kezdtek kirepülni az első fészekalj fiókái:

Fülemülék éjszakája

A hagyományos Fejér megyei helyszínek (Székesfehérvár, Dinnyés, Agárd) mellé idén egy új csatlakozott: a megyeszékhely szomszédságában levő, madarakban egész évben gazdag víztározójáról nevezetes Pátka. A faluban korábban nem voltak természetvédelmi vagy madártani témájú vezetett túrák, ennek ellenére vagy éppen ezért komoly érdeklődés mutatkozott a helyiek részéről is. A három medencéből álló víztározó északi részénél szombat este közel negyvenen gyűltek össze: óvodás és iskolás gyerekek szüleikkel, illetve az este hangjaira kíváncsi felnőttek.

A túra kezdete

A két órás körséta jó alkalmat biztosított a Természet sokszínűségének bemutatására. Mindjárt kezdésként megnéztük a gát aljában virágzó védett mocsári kosborokat, majd a teleszkópnál sorban állva a kárókatonák fészkeiben kuksoló fiókákat vehettük szemügyre. 

Munkában a teleszkóp

A szürkület perceiben átrepülő nagy kócsag, kanalasgém, bakcsó, kakukk, illetve vízen úszó udvarló búbos vöcsök és tőkés réce mutatta magát.

A koncert első részében a nádirigók vitték a vezérszólamot, hiszen a Pátkai-víztározó nádasainak ez a leggyakoribb énekese. Rajta kívül foltos nádiposzáta és nádi tücsökmadár szólalt meg a nádból, de hallhattuk a kárókatonák vartyogását és természetesen a békák műsorát is. A víztől eltávolodva aztán kezdődött az est főszereplőjének csodálatos előadása. A víztározó nyugati partján komoly sűrűségben él fülemüle, így a szomszédjukra mérges dalnokok újra és újra rázendítettek énekükre.

Nádi énekesek nyomában a Kábel-gáton

A madarak műsorszáma ezzel véget is ért, a séta azonban nem. Az egyre harmatosabb kaszálóréten tücsökciripelés, a lámpákra repülő éjjeli lepkék, a sötétben fehéren virító mécsvirág, az ezüstfa virágainak kellemes illata, a Jupiter fénylő korongja, illetve egy jövetelünkre elcsörtető őz gondoskodott az újabb és újabb élményekről.

Köszönjük a résztvevők lelkesedését, jövőre új pátkai helyszínen találkozunk a Fülemülék Éjszakáján! Az esemény népszerűsítését Helt Margit könyvtárosnak, a fotókat pedig Bencze Anitának köszönjük.

Tavaszi túrák

A "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány szervezésében vagy részvételével 2016 óta zajlanak természetjáró túrák. Folyamatos résztvevői vagyunk a székesfehérvári Évkerék rendezvénynek, ahol iskolásoknak mutatunk növényeket és madarakat az egyes évszakokban. A kirándulások helyszíne eredetileg a Sóstó, az utóbbi évben a terület rekonstrukciója miatt a Rádiótelep környéke. 2017 augusztusában volt az első Boglárka-napi lepketúra a székesfehérvári Demkóhegyen. Annak a sikere nyomán 2018-ra egy egész programsorozatot állítottunk össze. A cél vagy egy veszélyeztetett terület megismertetése, vagy egy, a nagyközönség számára korábban ismeretlen helyszín bemutatása. 

Királyberek (Pátka)

A Velencei-hegység egyik legértékesebb gyepterülete kora tavasztól nyár végéig tengernyi látnivalót kínál, ám az itt legelő magyar szürkék miatt a megközelítés csak március-áprilisban biztonságos. A sekély termőrétegű dombokon csodásan virágzik a fekete kökörcsin, az apró nőszirom, az agárkosbor.

Apró nőszirom színpompás állománya a Királyberekben.

A Natura 2000-es védelmet sajnos a legszebb gyepek melletti, mára szépen visszafüvesedett szántóknál korábban feloldották és lakóparkot terveztek. Ennek beláthatatlan következménye volna a területre; bár a beruházásnak jelenleg semmilyen előkészülete nincsen, szeretnénk elérni, hogy az ne is következhessen be. Ennek részeként eljuttattuk a pátkai önkormányzathoz a Királyberek természeti értékeinek listáját. A következő lépésként szerettünk volna minél több embernek élőben bemutatni ezeket, erre két túrát szerveztünk, 2018. március 31-én és április 7-én.

A nehezen érkező tavasz miatt az apró nőszirmoknak még csak a levele bújt ki, annál szebbek voltak a fekete kökörcsinek, illetve a cseh tyúktaréj. Gyönyörködtünk a sordély és a mezei pacsirta énekében, illetve láttuk az első idei parlagi pityert is.

Fekete kökörcsin és korai látogatója (Királyberek, 2018 április)

A terület megóvásáért aláírásokat gyűjtöttünk, továbbá jeleztük az önkormányzatnak, hogy a településrendezési terv aktuális módosításánál vegyék figyelembe a természetvédelmi szempontokat.

Demkóhegy (Székesfehérvár)

A tavalyi lepketúra résztvevőinek már augusztusban jeleztük, hogy tavasszal az orchideák lesznek soron. 2018. április 30-án délelőtt szép számú érdeklődő gyűlt össze a szokott helyen, a Borszéki úti gólyafészeknél. A másfél órás séta során meglátogattuk a serevényfüzes, orchideás láprétet (azaz a vasút hajdani anyagnyerő gödreit), illetve a sokkal magasabban fekvő löszpusztafoltot. A lápréten érdekes módon együtt virított az agár- és a vitézkosbor, feltehetően a késői tavaszodás miatt csúsztak egybe. Láttunk érdekes agárkosbor-színváltozatokat: volt fehér, rózsaszín és tarka virágú is. Énekelt a fülemüle, a foltos nádiposzáta, a barátposzáta, a sárgarigó, láttunk kergetőző tövisszúró gébicseket. Természetesen a hangyaboglárkákról is szó esett, az őszi vérfűnek most még csak a leveleit lehetett látni.

A Borszéki úti lápréten több száz töves állományban nyílik az agárkosbor

Sajnos a meghívott városvezetők nem jelentek meg az eseményen, pedig sok szó esett a területet fenyegető beruházásokról, a vasútszélesítésről, a maroshegyi bekötőútról és az erdőtelepítésről. A védetté nyilvánítási javaslatunk elbírálását a város a fenti beruházások utánra ígérte, holott ezek komoly veszélyt jelentenek.

Vitézkosborok a Demkóhegyen

Augusztus 2-án ismét lesz lepketúra (polgármestert, helyi képviselőt ismét meghívjuk...), de addig is minden fórumon igyekszünk kihangsúlyozni a területre leselkedő veszélyeket és a védelem fontosságát.

Folytatás
A fülemülék éjszakája egy sok éve zajló országos rendezvény. A megszokott Fejér megyei helyszínekhez idén csatlakozik Pátka, a május 12-én 20:00 órakor kezdődő túra során a Pátkai-víztározó északi medencéjét járjuk körbe, a fülemülén kívül a tó éjjeli hangjaival is megismerkedünk.
A találkozóhely a Kábel-gát falu felőli vége. (Koordináta: 47.280946, 18.480876) A túra ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várunk! 

Pátka főutcáján (Kossuth u.) haladjunk észak felé. A buszforduló után lesz egy enyhe jobbkanyar (nyíllal jelölve), ahol bal kéz felé kiágazik egy köz. Ide bekanyarodva hamarosan jobbra egy földút kezdődik (kék vonal), ez vezet a víztározó parti parkolóhoz (csillag).

Október első hétvégéjén a Nemzetközi Madármegfigyelő Napok részeként ugyancsak a Kábel-gát végétől indulnak majd eltérő nehézségű és hosszú madármegfigyelő túrák, majd Márton napján (november 13.) a Zámolyi-víztározó vadlibáival ismerkedünk meg.

Első kiadványunk!

Örömmel adunk hírt a "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány első önálló kiadványáról! Dr. Flesch Mártonnal és Lendvai Gáborral 2017 tavasza óta tervezgetjük a Sárvíz-völgy egyik legészakabbi, sajnos a védelemből kimaradt gyepfoltjának a hatékony megőrzését. A táci határban levő Fövenypusztáról van szó, amely pókbangó, homoki nőszirom, agár-, poloskaszagú- és mocsári kosbor, illetve dolomit kéneslepke élőhelye, de egyes években akár haris és törpevízicsibe is fészkelhet itt!

Sajnos a táci önkormányzat nem támogatta helyi védelmi javaslatunkat. A helybeliek meggyőzésére egy komolyabb, táj- és helytörténeti, ökológiai és természetvédelmi témákat is érintő könyvecskét terveztünk kiadni, csakhogy sürgetett az idő. Az egyik gyeptulajdonos már 2017-ben is műtrágyázott a legszebb pókbangóállomány termőhelyén, márpedig mi éppen őt és a hasonló gazdálkodókat akartuk meggyőzni arról, hogy milyen kincsek vannak veszélyben és milyen lenne az ezeket kímélő gazdálkodási gyakorlat. Így idén tavasszal egy füzetet írtunk és szerkesztettünk e témában. A könyvecskét ez nem pótolja, de reményeink szerint iránymutatóul szolgálhat a helybelieknek akár a természetbarátabb gazdálkodási formák, akár a helyi védelem felé.

A füzet az internetről is letölthető INNEN, illetve megrendelhető a "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítványtól ( fecskebarat@citromail.hu ), postaköltség ellenében.

Ökológiai gazdálkodás és ökológia

Ökológiai gazdálkodás és ökológia

Javaslatok a Közös Agrárpolitika 2020 utáni hazai gyakorlatához

Az Európai Unió a világ többi részétől eltérő módon viszonyul a mezőgazdasághoz. Európában a tiszta piaci verseny helyett olyan támogatási rendszer van, amely segíti a hagyományos vidéki életmódot, a családi gazdálkodók talpon maradását, illetve a vidéki Európa képének megőrzését, legalábbis elvben. Valójában azonban a támogatás összege olyan fejlesztések megvalósítását, inputmennyiségek megvásárlását tette és teszi lehetővé, ami éppen hogy idegen a hagyományos vidéktől: a sokféleség csökken, korábban közönséges növény- és állatfajok ritkulnak meg drasztikusan, például a mezei veréb a Brit-szigeteken vagy a fogoly a Kárpát-medencében.

Az utóbbi évek zöldítése pontosan azt a célt szolgálta volna, hogy ha már az EU-költségvetés óriási szelete jut a gazdák támogatására, akkor az adókat befizető EU-állampolgárok milliói kapjanak cserébe valamit: tisztább környezetet, változatosabb, élőbb vidéki tájat. A zöldítés egyes hírek szerint 2020-ban megszűnik, vagyis még azelőtt, hogy pozitív hatásait vagy annak hiányát érdemben meg lehetne vizsgálni. Az ökológiai gazdálkodók ebben a kérdésben kényelmes helyzetben voltak, hiszen az ellenőrzött területek (nagyon helyesen!) ökológiai célterületnek minősültek. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy nekünk nem kell tudatosan, tevőlegesen dolgoznunk a sokféleség megőrzéséért.

Vegyszerezetlen, nem ellenőrzött öko tönkölytábla zártkerti övezetben pipaccsal, ebszékfűvel és a védett konkollyal (Agnostemma githago) (Pátka, Fejér)

Magyarországon a mezőgazdasági területek magas aránya folytán a természetvédelmi kérdések óhatatlanul jelentkeznek a szántókon is, nem beszélve kiemelt természeti kincseinknek számító gyepterületeinkről, extenzív halastavainkról. Az ökológiai gazdálkodás nem csupán egy filozófia, egy életszemlélet, az egészségesebb élelmiszer és a tisztább talaj és vizek érdekében hozza meg a maga, alacsonyabb termésátlagokban és bonyolultabb termesztéstechnológiában jelentkező áldozatát. Helyes volna, ha egy viszonylag ritkán hangoztatott előnyt, a vegyszermentesség élővilágra gyakorolt jótékony hatását is zászlajára tűzné, az eddiginél sokkal hangsúlyosabban. Nem csak a katicabogárról és a hernyókat pusztító cinegékről, vagy éppen a fokozottan védett túzokról van szó, hanem sok száz, a vidéki tájat élettel telivé varázsoló fajról, mint a lepkék, ragadozó bogarak, güzüegér, hörcsög, barna rétihéja, egerészölyv, vörös vércse, fürj, bíbic, erdei fülesbagoly, mezei pacsirta, parlagi pityer, pintyfélék, citromsármány.

Túzoktyúkok csapata egy kisméretű szántón (Nagyiván, Jász-Nagykun-Szolnok)

Mivel nevünkben viseljük a természetes rendszerekkel, a természeti kölcsönhatásokkal foglalkozó tudományág, az ÖKOLÓGIA nevét, fontosnak tartom, hogy a pillanatnyilag megjósolhatatlan 2020 utáni változások előtt egységes álláspont legyen a magyar biomozgalomban. Magától értetődik az ökológiai gazdálkodás, mint a legjobb, legbiztonságosabb gazdálkodási forma előtérbe helyezése, az erre való átállás anyagi ösztönzése, a támogatások megőrzése. Ezen túl azonban javasoljunk olyan lépéseket, amelyek az ökológiai gazdálkodás ÖKOLÓGIAI jellegét mutatják, továbbá konvencionális gazdálkodók tehetik ezekkel saját tevékenységüket természetbarátabbá.

·         Mezőgazdasági területeken levő színesítő elemek megőrzése, fejlesztése vagy létrehozása.

v Nem termelő beruházásként fasorok, bokorsorok, gyepsávok, rovarbakhátak, vegyszerezetlen szegélyek támogatott létrehozása.

v  Táblákat elválasztó vegyszerezetlen, költési időn kívüli kaszálással vagy szárzúzással ápolt évelő sávok (évelő méhlegelő, többfajú pillangós) támogatott létrehozása; akár két szomszédos gazda közös munkájaként (egy gazdálkodóra feleannyi kieső terület jut).

v  Meglevő fasor, erdősáv, bokorsáv ökológiai felülvizsgálata, idegenhonos fásszárúak gyérítése, őshonos fajokkal történő támogatott pótlása

v  Vizesárkok, patakok megóvása, a N-bemosódás megakadályozása, a vízfolyás mellett gyep- vagy állókultúra, illetve fák támogatott telepítése

v Rendszeresen problémát jelentő, lecsapolhatatlan belvízfoltok művelésből való kihagyása, környékének támogatott visszagyepesítése, ápolása (költési időn kívüli kaszálás, szárzúzás)

v Szélsőségesen szikes, művelésre gyakorta alkalmatlan táblarészek támogatott feketeugaroltatása a szántóföldekre áttelepült pusztai madárfajok (ugartyúk, székicsér) számára

v  Állattartó telepek vagy azok környékének támogatott madárbarátabbá tétele (faültetés, odvak, illetve épületlakó fajoknak speciális költőeszközök kihelyezése)
v Meglevő, szántóval szomszédos erdősávban vagy fasorban odútelep támogatott létrehozása, fenntartása.

·         A tájképi értékek eddiginél sokkal fokozottabb védelme:

v  Kunhalmok művelésből való teljes kivétele, támogatott visszagyepesítése és ápolása (költési időn kívüli kaszálás, szárzúzás)

v  Gémeskutak hagyományos, adott tájegységre jellemző küllemben történő támogatott felújítása és teljes felszerelése (azaz van ágas, gém, ostor, vödör és vályú is) akkor is, ha az itatás szivattyúval történik.

Felszerelt, de nem üzemelő gémeskút mellett pihenő szürkegulya (Pátka, Fejér)

·         A szélsőségesen leegyszerűsödött vetésszerkezet színesítésére célzott támogatási forma:

v  Extenzív, eleve kevéssé vegyszerezett fő- vagy másodvetésű növényfajok magasabb támogatása: pl. olajtök, fehér mustár, olajretek, madáreleségek (mohar, köles, fénymag), mézontófű, méhlegelő keverékek, gyógy- és fűszernövények.

v  Regionálisan vagy megyei szinten meghatározott hagyományos növényfajok és/vagy fajták, melyek termesztése magasabb támogatású: pl. olajtök az Őrségben, fűszerpaprika a Dél-Alföldön, burgonya a Nyírségben, Somogyban, a Bakonyban, dinnye Hevesben és a Mezőföldön, stb.

• A kárenyhítési alapban legyen lehetőség vis maior igénylésre abban az esetben, ha mezőgazdasági munka közben, vagy a természetvédelmi szakember jelzése alapján védett vagy fokozottan védett madár fészke kerül elő, és ennek következtében védősávot kell műveletlenül vagy aratatlanul hagyni. (Ez azokra a gazdálkodókra vonatkozik, akik nincsenek benne olyan támogatási rendszerben, amelynek előírása a fenti esetet eleve tartalmazza.)

MEGJEGYZÉSEK, KIEGÉSZÍTÉSEK

Fenyvesi László (Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság)

• Szorgalmazni kellene a települések mellett levő vízállások, tavak legeltetését. Ahol akár egy állatfaj, akár vegyes állomány járja és legeli ezeket, ott fantasztikus a madárvilág, míg az elhanyagolt részek néhány énekest leszámítva üresek. Jó példa erre a lovakkal legeltetett dinnyési Belső-tó. Helyi kezdeményezésekkel feléleszthető lenne számos szikes tó, időszakos tó, ami egyszerre szolgálna települési érdekeket (élelmiszertermelés, turizmus) és az élővilágot.
• Egy EU-s szabályozás tiltja a legelő jószág élővízből (tavak, mocsarak, csatornák, patakok) történő itatását. A tópartokon több tucatnyi madárfaj számára fontosak az állatok által kopárra rágott és taposott partszakaszok. Nagyon fontos lenne ennek az állattartásunkban mindig kulcsfontosságú hagyománynak a megőrzése.
• A változatosság, sokszínűség fenntartásának egyik eleme lehet a tarlók és az őszi vetések legeltetése a trágya rovargazdagító hatása révén. Ez az ugyancsak régi hagyomány is kiveszőben van, még olyan ellenérv is elhangzott már, hogy a gondosan kimunkált tápanyaggazdálkodási tervet a jószág trágyája összezavarja. Ez félelmetesen szakmaiatlan ellenérv, hiszen istállótrágyából (tehát a csökkent víztartalmú, érlelt trágyából!) néhány tíz tonna (!) az alapadag... Az őszi gabonák legeltetése pedig bokrosító hatású, még a sokat kárhoztatott vadludak rágása is bőven helyrejön tavaszig

Konyhás Sándor (Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság)

• Kulcskérdés volna a FENNTARTHATÓSÁG, szemben a megkérdőjelezhető "fenntartható fejlődés" fogalommal. Ez természetesen túlmutat a Közös Agrárpolitikán és az egész emberiség fennmaradását érintő probléma.
• A jelenlegi előírások szerint július elejétől a nem termelő tábláknak (parlag, ugar) gyommentesnek kell lenni. Ez egy jelen formában megkérdőjelezhető szabály. Érdemes volna egy fajlistát összeállítani a valóban veszélyes (idegenhonos, gyorsan terjedő) gyomokról, és ha ezek a fajok nincsenek a szántón, akkor ne legyen kötelező a gyomírtás. Sok mézelő gyomnövény van, amely nem csak a vadon élő beporzók, de az akác és a napraforgó között a házi méheket is segíthetné.

Bárkitől várok hasonló javaslatokat, ötleteket; a megjegyzésekbe írt gondolatokat a fenti módon beszerkesztem ide.

Egy kiállítás képei

2018. február 10-én a székesfehérvári Szabadművelődés Házában "A fecskék világa" címmel megnyílt az a kiállítás, melynek 61 falon levő alkotását a Pusztaszabolcsi Agrár Zrt. és a "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány által közösen kiírt rajzpályázat legjobb munkáiból állítottuk össze. A tárlat március 4-ig tekinthető meg a hét minden napján a Szabadművelődés Háza földszintjén.

A "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány kiemelt céljának tekinti az oktatást, szemléletformálást; ennek része ez az esemény is, egyúttal az első általunk szervezett kiállítás. Története azokhoz a nehéz napokhoz nyúlik vissza, amikor a szakmai zsűrinek óriási fejtörést okozott a győztes rajzok kiválasztása. Jogosan éreztük úgy, hogy tucatszám tesszük félre a csodálatos alkotásokat, mert nincs módunk kategóriánként 10-15 díjat kiosztani, pedig az alkotók megérdemelnék. Másrészt sok olyan képet is kaptunk, amelyek fecskékkel kapcsolatosak, de nem igazán illenek be a meghirdetett kategóriákba. Ily módon szinte a gyerekek "tágították ki" a spektrumot olyannyira, hogy össze lehetett állítani egy, a hazai fecskék, döntő részben természetesen a füsti fecske teljes élettörténetét bemutató kiállítást. 

Ha a világ legjobb természetfotósaitól kértünk volna képeket, akkor sem tudunk ennyire sokszínű anyagot sorba rendezni. Nekünk valóban nem volt más teendőnk, mint tematikus csokrokba szedni a legjobb képeket, ezek a "csokrok" mutatják be a hazai fecskefajokat, a füsti fecske szarvasmarha- és lótartáshoz, illetve legeltetéshez való viszonyát, a rovarfogyasztást, a vidéki életmódhoz fűződő kapcsolatot, a gyülekezést, a hosszú vándorút európai és afrikai részét, a telelőhelyen zajló mindennapokat, a fecskékre leselkedő veszélyeket és a védelem fontosságát.

 Négy kép a fecskék és a legeltetés kapcsolatáról. Középen az alábbi szöveg olvasható: "A füsti fecskék természetesen nem csak az istállóban rovarásznak. Előszeretettel keresik fel a legelésző jószágot is. Különösen akkor van ennek jelentősége, ha egy-egy tartós nyári hideg idején a rovarok kevéssé élénkek. A juhok, lovak, tehenek felzavarják a fűben rejtőző rovarokat, a fecskék ilyenkor alacsonyan, az állatok közvetlen közelében táplálkoznak."

A kiállítás előkészítése során szóba került, hogy a Szabadművelődés Házán molnárfecskék fészkelnek. Ez nem volt újdonság, az ugyanennek az épületnek a másik felében levő Tóparti Gimnázium igazgatóját egy éve már megkerestem azzal kapcsolatban, hogy szívesen tennénk fel cserép műfészkeket a madarak számára. Ott elutasítást kaptunk, mondván hogy az épület felújítása bármikor elkezdődhet, addig ezzel nem érdemes foglalkozni. Néhány tíz méterrel arrébb a másik intézmény maga ajánlotta fel a műfészekkihelyezés lehetőségét. 

Amilyen orrlógatva távoztam annak idején ugyanebből az épületből, egy másik igazgató irodájából, olyan örömmel adtam át Kiss Dorottya igazgatónak az elismerő táblát és oklevelet, melyet többszörösen is megérdemelnek!

Kiss Dorottya, a Szabadművelődés Háza igazgatója az oklevéllel és a "fecskebarát Fehérvár" táblával

A kiállítás megnyitóján egy előadás is elhangzott "Fecskék Székesfehérváron" címmel. Az anyag összeállításában Fenyvesi László segített, aki rendelkezésemre bocsátotta legfrissebb, 2017-es adatait. Ezekből tudható például, hogy az Iszkai úti lovardában a pókhálózásunk nyomán nemhogy nőtt volna, de (nyilván más okból) csökkent a füsti fecskék száma, a kisfaludi tejelő tehenészetben ellenben lassan a félszáz párhoz közelít az ottani állomány. Szó esett a 2017-ben kiderült fészekpusztításról a Fecskeparti lakótelepen, illetve a biológiai szúnyogirtás székesfehérvári bevezetésének lehetőségéről is. Utóbbi témával később még bővebben foglalkozunk az oldalon.

A kiállítással kapcsolatos teendőket Perényi László végezte, innen is köszönet munkájáért! Az anyag Székesfehérvár után Sárbogárdon lesz látható.