A sokféleség védelmében

Meglehetősen gyakran hallott kifejezés a „biológiai sokféleség”, idegen szóval biodiverzitás. Azt jelenti, hogy egy adott területen, élőhelyen mekkora a fajgazdagság, mennyire változatos a fajösszetétel. Igazán gazdag élővilágú helyekért nem kell az esőerdőkbe menni, egy itthoni ősmocsár, löszgyep vagy tölgyerdő fajgazdagsága is kiemelkedő. (Alapítványunk témakörébe vág, ezért megjegyzem, hogy egyes élőhelyek fajgazdagsága nem minden élőlénycsoport esetében azonos szintű. A szikes tavak alig néhány elszánt sótűrő növény számára nyújthatnak otthont, a sós-szikes víz állatvilága is zömmel alacsonyrendű vízi gerinctelenekre korlátozódik, az itt átvonuló és a parton fészkelő madárvilág ellenben bámulatosan sokszínű és változatos…)

Magyar nyelvet szerető fülnek már a biodiverzitás szó is egy szörnyszülött, szerencsére a biológiai sokféleség minden tekintetben pótolja. Van azonban egy másik rossz hangzású, magyarra nehezen lefordítható kifejezés: az agrobiodiverzitás. Számunkra a szónak három, egymástól eltérő jelentése is van, és alapítványunk mindhárom részterülettel aktívan kíván foglalkozni.

• Az agrárterületek élővilága

Évek óta figyelemmel kísérjük a Székesfehérvár környéki intenzív szántóföldek madárvilágát. A folyamatosan gyűlő adatsor arra enged következtetni, hogy a kopár, sivár, jellegtelen szántóföldeken meglepően sok madárfaj talál táplálékot, pihenő- vagy búvóhelyet.

Szántóföldekhez különleges madarászélmények is fűződhetnek: a képen egy 70 példányos hósármánycsapat egy része látható (Székesfehérvár, 2009. december 29.)

A mára már vészesen megritkult gyomnövényekre is érdemes odafigyelni. Egy-egy extenzív szántón olyan izgalmas fajok is felbukkanhatnak, mint a hajdanán veszedelmes, tűzzel-vassal irtott, mára védetté nyilvánított konkoly (Agnostemma gitago):

• Az agrárterületeket színesítő tájképi elemek összessége

Sajnos a mintaterületen, az ökológiai szántónkat is magába foglaló határrészen még a néhány centiméter széles táblaszéli gyepsávnak is örülni kell, a szántók egyhangúságát sem fasorok, sem bokrosok, sem magányos fák nem törik meg. Saját használatú szántóinknál éppen ezért fa- és bokorültetést tervezünk, erről és a remélt az eredményekről folyamatosan beszámolunk majd.

• A termesztett növényfajok és –fajták változatossága

A mezőgazdaság szereplőit szaporítóanyaggal ellátó mamutcégek agresszív, életidegen, sőt életellenes viselkedése szerencsére ma már közismert. Ez azonban nem elég: a magánembereknek ki kell állniuk azért az alapvető jogukért, hogy saját veteményeskertjükbe olyan növény magját vessék el, amilyet akarnak, a nekik tetsző fajták magját megfoghassák, továbbszaporíthassák, elajándékozhassák, elcserélhessék. 

Megdöbbentő, hogy ez az évezredes szabadság napjainkban kacifántos jogi akadályokba ütközhet, bár a javulás már érzékelhető. Itt utalnék a 2014 augusztusi nagyszékelyi LEONARDO találkozóra: alapítványunk a bürokráciával tudatosan szembehelyezkedő, a jó cél érdekében kiskapukat felkutató és falakat döngető, az eltűnőben levő tájfajtákhoz foggal-körömmel ragaszkodó közösség egyik kis láncszeme.

Három bakonycsernyei és egy isztiméri tájfajta paradicsom bogyói. Ilyet a boltban nem kapni...

Ezen a honlapon is volt már szó arról, hogy alapítványunk tagjai maguk is kertészkednek és tájfajtákat is termesztenek. 2015 januárjában azonban továbbléptünk, és a Székesfehérvári Kertbarát Egyesülettel karöltve magbörzét szerveztünk, ami 2015. január 21-én, 18 órakor a Szárazréti Közösségi Házban volt. Az országban másutt az utóbbi fél évtizedben a magbörzék immár népszerű események, főleg alternatív- és ökológiai gazdálkodói körökben, Székesfehérváron azonban ez a mostani volt az első közösségi magbörze! (Egy korábbi termelői piaci próbálkozásnál kicsi volt az érdeklődés.)
A börzéhez szükséges felszerelés (kis zacskók, papírtálcák) biztosításán túl gondoskodtunk arról is, hogy a magkínálatban igazi tájfajták is legyenek. A kurátorok (Fóris Anna, Kovács Gergely) által szállított szaporítóanyagon túl ezért meghívtuk Erdőhegyi Katalint és férjét Dinnyésről. A házaspár rendkívül elkötelezett a sokféleség iránt, Tápiószeléről és Nagyszékelyből is sok-sok haszonnövényt kaptak, amiből gazdag választékot hoztak magukkal. Kertjük a tápiószelei génbank mintakertje. Szintén a mi meghívásunkra vett részt a börzén Becse Ildikó, régi ismerősünk, aki szintén hozott néhány fajtát. A kertbarátok berhidai testvérklubjukat hívták, akik korábban több börzét is szerveztek. Összességében sikeres volt a rendezvény, bízunk benne, hogy jövőre újra gazdát cserélnek a saját fogású magok a fehérvári kertbarátok valamelyik év eleji találkozóján.

2015. január 21. Szárazréti Közösségi Ház (Székesfehérvár)

Alapítványunk másik ide tartozó terve a környékbeli öreg gyümölcsösök fajtakészletének felmérése. Ez a vártnál több nehézségbe ütközik, sajnos szakmai segítséget gyakorlatilag senkitől nem kapunk, az ilyen ügyben megkeresett hozzáértők eddig legfeljebb egy biztató levél megírásáig jutottak el, ám amikor tettekre kerülne a sor (ígéretes szőlőhegyek és szórványgyümölcsösök bejárása), a várva várt válaszlevél többé nem érkezik meg... Nem csüggedünk, 2015 fontos feladata lesz a felmérések rendszeresebb végzése, ám úgy vélem, ezen az oldalon az ilyen kellemetlenségekről is be lehet számolni. Egy kép mutatóba a legszebb szórványgyümölcsös barackfáiról: őket kell továbbszaporítani és megőrizni az utókor számára!