2020. február 12., szerda

Hárman háromfelől - Bagolyvédelem Csőszön

2020. február 4-én reggel Lovasberény felé indultam, mert a nap délelőttje és kora délutánja egy igen érdekes feladat számára volt lefoglalva. László Csaba, a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány munkatársa, a faj egyik országos koordinátora nem ismeretlen a honlap hűséges olvasói számára; több olyan ládát helyeztünk ki, melyek Csaba műhelyében alakultak át bútorlapokból. Nos, Csaba annak idején kifejtette, hogy megyei jelenlétünk azért jó hír, mert lakóhelyéről, a busójárásról ismert környékről bizony nehéz elugrani ide Fejérbe. 2019 kora őszén éppen traktorban ültem, amikor telefonált egy érdekes problémával kapcsolatban. Csősz egy kis zsákfalu a Sárvíz-völgyben, Tác és Soponya között. Református temploma ismert bagolytanya volt, ahol Csaba évente gyűrűzött fiókákat.
Kilátás a bagoly röpnyílásán. Különösen tetszettek a csőszi házak közé ékelődő, gondosan megművelt háztáji földecskék. Eddigi baglyos munkáink során Magyaralmáson láttam ilyen belterületbe ékelődő táplálkozóterületeket. (Fotó: László Cs.)

A galambok azonban kezdték átvenni az uralmat a templomban, ami az edzett református gondnokok ingerküszöbét is átlépte. A baglyok viszont voltak olyan kedvesek, hogy nem a padláson vagy a harangtérben, hanem a süvegtérben tanyáztak, így egy toronytér-elválasztás megoldhatja a gondokat. Elkészíteni nehéz munka, viszont feltehetően hosszútávú hatása van. Csaba segítséget keresett a munkához.
László Csaba a csőszi légtérben. A csillag alakú, templomokra igen jellemző gerendázat nyújt lehetőséget a süvegtér lepadlózására.

A 2019 novemberére kitűzött időpont átcsúszott januárra, a feladatra lelkesen jelentkezett háromfős fejéri csapatunk, de az influenza közbeszólt, az akciót le kellett fújni. Az új időpontban, február 4-én azonban sem Staudinger István, sem Flesch Márton nem ért rá, nekem hirtelen le kellett akasztanom valakit, aki nem tériszonyos, dolgozott már madárvédelmi akcióban, a közelben lakik és ráér. Szerencsére elértem Szalai Gábort, a Pro Vértes Nonprofit Zrt. munkatársát, aki nem tériszonyos (sőt!), 20 éve madárvédelemmel foglalkozik Csákváron (hogy előtte hány évig foglalkozott madárvédelemmel Tolna megyében, azt nem tudom), a szomszéd faluban lakik (Lovasberény) és öngyilkos lett az autója, tehát ráér.
A Csaba által bemondott méretűre leszabott padlódeszkákat kötéllel küldtük fel. (Fotó: Szalai G.)

Szerszámokkal megpakolva értünk Csőszre, ahol korábban egyikünk sem járt. Azért volt szükség legalább három emberre, mert Csaba, akinek mászó képességét először volt alkalmam megcsodálni, a torony újdonsült "padlását" padlózta, mi Gáborral egy létrát készítettünk, ami majd a bagolyellenőrzésekhez is szükséges lesz.
A felső létrafokokat az alsó létrafokokra állva csavarozom be. Vészmegoldás, hiszen a kész létrát nem lehetett volna felhozni, így a helyszínen kellett összeállítani. (Fotó: Szalai G.)

Utána csirkedróttal lezártuk a toronyablakokat, hogy ami szeretne bejutni, az csak a fönti, baglyok által már amúgy is használt nyíláson mehessen be a süvegtérbe. A drótot a csőszi református egyház vásárolta; egy nagyon jól működő rendszer az, amire manapság, a forráshiány miatt sírdogáló világban kevesen gondolnak. Az anyagot megvásárolják, mi ingyen feltesszük, közben pedig mellékesen kialakítjuk a bagoly számára a megfelelő körülményeket.
A bagolypár eddig is itt közelítette meg búvóhelyét; ezután már csak itt tud bármi bejutni a templomba. (Fotó: László Cs.)

Gábor szakmai tapasztalata rengeteget számított; én a legkisebb fogaskerék és a kétkarú emelő szerepét láttam el, összességében azonban jól kiegészítettük egymást.
Szalai Gábor a hideg szélben, a csirkedrót felszegelése közben. Látható, hogy már a frissen elkészített létrán állva dolgozik.

A munka csúcspontjaként láthattam egy villanásra a baglyot is, amint kiröppen a szokott nyílásán. A deszkák szépen a helyükre kerültek, míg végül csak egy, csapóajtóval fedett nyílás maradt. Elkészült a bagolytanya padlója.
Három és fél órával a második kép után, a munka véghajrájában.

A munkanap vége kissé lázasra sikeredett, ugyanis időre be kellett érnem egy fehérvári hivatalba (sikerült!), úgyhogy Csaba egyedül járta be a templomot, bennrekedt galambokat fogdosva, illetve azt ellenőrizve, hogy a baglyok nem maradtak -e mégis bent. Ő is, illetve néhány nappal később a gondnok is mindent rendben talált. A mi részünkről így zárult ez a három természetvédő civil szervezet együttműködésével fémjelzett akció, a többi most már a gyöngybaglyokon múlik.