2018. október 23., kedd

Vörös vércsék és mezőgazdaság - Egy új program

2014-ben és részben 2015-ben nagyon súlyos mezeipocok-gradáció sújtotta a magyar mezőgazdaságot. Még a rossz emlékű, forgalomból korábban kivont rágcsálóírtó eseti újraengedélyeztetése is megtörtént, sok helyen lehetett látni a földeken gyalogló, a járatokba mérgezett magvakat bejuttató embereket. A vadászok a mérget felcsipegető fácánokat, nyulakat, őzeket féltették, a természetvédők a  ragadozók másodlagos mérgezése miatt aggódtak.
2018 ősze eddig igen száraz, nem tudhatjuk, mikor indul meg a rágcsálók robbanásszerű szaporodása. Szeretnénk, ha a gazdálkodók a jelenleginél tudatosabban használnák ki a rágcsálókkal táplálkozó madarak precíziós módszereit és nagyfokú szelektivitását. Országos szinten három madarunk jöhet szóba, az agrárkörnyezetben egyformán gyakori egerészölyv, erdei fülesbagoly és vörös vércse. Az egerészölyv saját maga épít fészket, így őt inkább a T-fák kihelyezésével csábíthatjuk a szántóra.
Az erdei fülesbagoly és a vörös vércse nem rokonok, de van egy közös tulajdonságuk: nem tudnak fészket rakni. Ha nincs üres varjúfészek, előszeretettel rakják tojásaikat mesterséges költőládába, így viszonylag könnyen telepíthetők, különösen a vörös vércse:

Működési körzetünkben olyan gazdálkodó személyek vagy szervezetek jelentkezését várjuk, akik kipróbálnák a pocokgyérítés legzöldebb módszerét. A települések listája az alábbi plakáton olvasható. 


Mi vállaljuk a költőláda beszerzését, kihelyezését, a szükséges karbantartást. A gazdálkodó vállalja, hogy értesít bennünket, ha a ládát madarak elfoglalják, vagy ha történik vele valami (viharkár, leesés, stb.). Három ládát mindenkinek díjtalanul biztosítunk, a negyediktől kezdve igen jelentős kedvezménnyel segítjük a mezőgazdasági területeken folyó madárvédelmet.
Programunknak több célja van:
  • Szeretnénk megerősíteni a vörös vércse állományát azokon az agrárterületeken, ahol költését csak a fészkelőhely hiánya akadályozza
  • A gazdálkodók körében olyan partnereket keresünk, akik figyelnek majd a költőládára és lakóira, továbbá tudatosan figyelnek az élővilág védelmére
  • Ha a program Székesfehérvár környékén sikeres, akkor van esély rá, hogy országos akció lesz a dologból.

Január 31-ig várjuk a gazdálkodók jelentkezését. Személyes találkozón megnézzük a földek adottságait, megtervezzük a költőládák optimális elhelyezését, tél végéig kitesszük a ládákat. Készüljünk fel együtt a pockok fogadására!

Jelentkezést telefonon (30-598-6002) vagy a fecskebarat@citromail.hu címen várunk.

2018. szeptember 16., vasárnap

Jöjjön madarászni Pátkára!

Pátka 1600 lelkes zsákfalu Fejér megyében, a székesfehérvári járásban, a koronázóvárostól északkeletre. Fő nevezetessége a határában levő két nagy völgyzárógátas tó, a Pátkai-víztározó és a Zámolyi-víztározó. A tavak madarairól már volt szó a honlapon (a linkre kattintva olvashatók).
Alapítványunk 2017-ben kezdett el olyan eseményeket szervezni, melyeken az emberek rácsodálkozhatnak lakóhelyük vagy a környékük természeti értékeire. Székesfehérvári orchidea- és lepketúrák mellett Pátkán, szervezetünk székhelyén is elindultak ezek a kirándulások. Saját kezdeményezések (Királyberek értékeit bemutató túra) mellett az országos, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület égisze alatt futó programokhoz is 2018-tól csatlakozunk. A Fülemülék Éjszakája helyi sikere után most ismét megpróbáljuk a természetbe csábítani a pátkaiakat, illetve Pátkára csábítani a környékbelieket.

Európai Madármegfigyelő Napok 2018
Október első hétvégéje évek óta a madarakról szól szerte Európában. Magyarország rendre az élmezőnyben végez a szervezett programok, a résztvevők és a megfigyelt madarak számát illetően, de úgy vettem észre, hogy a hazai (illetve a szűkebb, Fejér megyei) kínálat túlságosan a gyűrűzésen alapul.
A gyűrűzés komoly tudományos tevékenység, amely az ilyenek közül talán egyedülálló módon a laikusok számára is érdekes, vonzó, a gyerekeknek kiváltképp csábító esemény. Egy baj van vele: a gyűrűzés csak gyűrűzőállomáson vagy gyűrűző által felállított mobil hálónál, engedéllyel rendelkező szakember jelenlétében történhet. Márpedig a testközelből látott, akár kézben tartott madarak a természetben soha nem ilyen szelídek, millió trükk és módszer van a felismerésükre, amiket sehol másutt nem lehet elsajátítani, mint a terepen. A terepmadarászat szépségét szeretnénk minél több ember számára nyilvánvalóvá tenni 2018. október 6-án egy erre igazán alkalmas helyszínen, a Pátkai-víztározó mellett. De a pátkai esemény egyedisége az, hogy igazi profikat éppúgy várunk, mint kezdő, sőt leendő madarászokat.

Kezdőknek
A terepmadarászathoz szükséges kellékek:
  • Lelkesedés
  • Megfelelő ruházat
  • Kézitávcső
Talán a harmadik a legnehezebb ügy, de azért meglepően sok háztartásban van valamilyen olcsó távcső. Ennek birtokában már "csak" megfelelő tapasztalat és gyakorlás kell. Itt jöhet az ilyen rendezvények szerepe: bemutatni (az általunk biztosított) madárhatározó könyvek használatát, a madárhangok jelentőségét, a madarak mozgásának (repülés, gyaloglás, úszás, táplálkozás) könyvben ábrázolhatatlan jellegzetességeit, a madárélőhelyeket, a megfelelő viselkedést, stb.
A találkozási pontról (pátkai sportpálya parkolója) egy kb. 2 órás könnyű sétát teszünk, ennek során van esélyünk megfigyelni vízimadarakat éppúgy, mint a partmenti fákon énekeseket.
Ez is Pátkán készült... (fotó: Kovács Norbert)


Haladóknak
Pátka neve nem ismeretlen madarászkörökben. Az elmúlt hat évben három igen ritka északi sirályfaj (sarki-, jeges-, dolmányos-), egy észak-amerikai partfutó (vándor-), egy nehezen észlelhető guvatféle (törpevízicsibe) és egy fajra pontosan be nem határolható ázsiai füzikefaj (himalájai- vagy vándor-) ment át a ritkaságokat elbíráló Nomenclator Bizottság szűrőjén és vált a hazai madárnévjegyzékben Pátka "nagykövetévé". A "közepesen ritka" fajok skálája még színesebb: kis kárókatona, fekete gólya, örvös bukó, kígyászölyv, halászsas, kék vércse, daru, tavi cankó, fenyérfutó, kőforgató, hamvas küllő...
A sportpályáról tapasztalt terepmadarász vezetésével indul a séta a Rovákja hídjának érintésével a tározó déli medencéjére. Az itteni zátonyok, félszigetek, kopár partszakaszok az őszi partimadárvonulás fontos helyszínei. A kis szigeteken kanalasgémek, sirályok lábán lehet színes gyűrűt keresgélni, a réti cankók között partfutókra van esély, meg olyan fajokra, mint bütykös ásólúd, gulipán, parti lile.
Van, aki nem szívesen madarászik tömegben (ha nem vezetem a túrát, én is ebbe a csoportba tartozom). Nekik sem kell csüggedni, ugyanis ha a sportpályától nem velünk indulnak délre, hanem észak felé, egy kellemes sétával elérhető a víztározó északi medencéje, ahol gázló- és partimadarak egyaránt felbukkanhatnak, miközben a tórész külleme egy természetes mocsarat idéz:

Mit kínálunk?
  • Parkolóhely a pátkai sportpálya mellett (Gál köz vége)
  • 312 hektáros vízfelület (a madarakat nem garantáljuk, de azért elég nagy az esély...) 
  • Teleszkóp használata
  • Kezdőknek madárhatározó kölcsönzése
  • A kirándulás végén egy kis harapnivaló
A részvétel ingyenes, regisztrációhoz nem kötött, mindenkit szeretettel várunk mi és a madarak!

2018. szeptember 14., péntek

Fecskevédelmi pályázat általános iskoláknak


Megismerni, megfigyelni, megszámolni, megvédeni – Egy tanév a fecskékért
Fecskevédelmi pályázat általános iskoláknak

Kiíró: „VÖLGY-HÍD” Természetvédelmi Alapítvány
Jelentkezési határidő: 2018. október 8. 23:59
Az akció vége: 2019. augusztus 31.
Pályázhat: minden Kárpát-medencében levő magyar tannyelvű általános iskola

A „VÖLGY-HÍD” Természetvédelmi Alapítvány pályázatot hirdet minden magyar tannyelvű általános iskolának vagy ilyen korú gyermekek számára fenntartott szervezetnek (szakkör, ifjúsági klub, stb.). A téma a hazánkban élő fecskefajok külleme, életmódja, védelme.
A pályázatra jelentkezőknek 2018 őszétől 2019 nyár végéig négy programot kell megvalósítaniuk. A programok teljesítéséről dokumentációt kell benyújtaniuk a pályázat kiírója számára. A garantált jutalmat csak a négy programot teljesítő intézmények kapnak.

1. program: Rajzverseny az iskola tanulói számára.
Választható témák: Hazai fecskefajok; Fecskék életmódja; Fecskék védelme
Választható technikák: kötetlen
Kategóriák: alsó és felső tagozat külön
Zsűrizés: az alkotások minősége alapján iskolán belül
Időpont: november és március között



2. program: Kiállítás a rajzverseny legjobb munkáiból
Az első program kiválasztott legjobb munkáit Google Drive linken el kell küldeni a kiírónak, hogy a szakmailag hibás műveket kiszűrjük. Ezt követően az iskola alkalmas pontján (aula, folyosó, külön terem, stb.) tematikus előadás(ok) (lásd a 3. programot) kíséretében nyíljon egy időszakos kiállítás a fecskés munkákból. Nem elvárás, de javasolt, hogy a kiállítás iskolán kívüliek, azaz szülők, vendégek, településen élők számára is nyitott lehessen.
Időpont: március



3. program: Kiselőadás a fecskékről
Elsősorban felső tagozatosak, illetve a biológia iránt érdeklődők (pl. szakkörösök) számára szól a harmadik program: egy saját kutatást igénylő munka. A cél egy képekkel illusztrált (pl. PowerPoint, fotóvetítés, stb.), 5-10 perces kiselőadás összeállítása, amit a diák az iskola tanulói előtt mond el a rajzkiállítás megnyitóján.
Lehet egy előadás vagy több, de fel is osztható a téma több tanuló között, erre megkötés nincsen. Az előadás elkészítése csapatmunka (2-3 fő) is lehet; mindez jó gyakorlás lehet a saját kutatást igénylő biológiaversenyekre. Az előadás összeállítása a diákok saját munkája legyen, sem az anyaggyűjtésben, sem az előadásban nem vehet részt szaktanár, csak a kész előadás szakmai ellenőrzésében!
Az előadásokat előzetesen el kell küldeni a kiírónak, hogy az esetleges szakmai hibákra felhívjuk a figyelmet.
Időpont: a kiállítással egyszerre, március

4. program: Fecskefelmérés a településen
Az önként jelentkező tanulók vagy kis létszámú (2-3 fő) csoportok között osszuk fel a települést (vagy városban az iskola vonzáskörzetét). A feladat végigjárni a kijelölt utcákat és az ott lakóknál érdeklődni, van –e a házukon vagy melléképületükön lakott fecskefészek. A kapott adatokat a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület internetes fecskeadatbázisában kell rögzíteni (határontúli intézményeknek megküldjük az ott aktuális adatbázis elérhetőségét).
Ezen kívül a kiíró számára azt kell elküldeni, hogy az adott település vagy településrész mekkora hányadát sikerült felmérni.
Az adatok feltöltési és a beszámoló elküldési határideje 2019. augusztus 31.


Jutalom:
Azoknak, akik mind a négy programban dokumentáltan részt vettek, 2019 szeptemberében ajándékcsomagot juttatunk el (könyvek, fecskés plakát, órarend, könyvjelző, stb.).
Emellett az adott iskola vagy szervezet számára vezetett természetismereti túrát ajánlunk fel, melyet Székesfehérvár környékén 2020 decemberéig lehet igénybe venni (választható helyszínek: Velencei-tó, Dinnyési-fertő, Velencei-hegység, székesfehérvári Sóstó, Pátkai-víztározó).

Jelentkezés:
2018. október 8. éjfélig lehet jelentkezni a fecskebarat@citromail.hu címre írt levélben.
Ebben írják meg az iskola pontos nevét, címét, települését, az intézmény részéről a kapcsolattartó nevét, telefonszámát.
Októberben minden jelentkezőnek elküldünk egy útmutatót a programok sikeres lebonyolításához.
Nevezési díj nincs. A részvétel teljesen önkéntes; ha egy  jelentkező közben mégsem tudja a vállalt programok mindegyikét teljesíteni, arról értesítse a kiírót; ennek semmilyen következménye nincsen.

Egyéb információ:
Az iskolák között nem állítunk fel rangsort. Ugyanakkor az akcióról szóló beszámolókban, cikkekben szeretnénk majd kiemelni a legügyesebb, leglelkesebb intézményeket.



Kérdéseket a fecskebarat@citromail.hu címen vagy a 30-598-6002 telefonszámon tehetnek fel.

2018. szeptember 7., péntek

"Ezt én is meg tudom csinálni"

A honlapon közzétett bejegyzéseknek nem titkolt célja az inspiráció: évekkel ezelőtt én magam is egy másik természetvédő blogon közzétett képek hatására álmodtam meg a mi gyöngybagolyvédelmi programunkat. Nagyszerű volna, ha mások meg a VÖLGY-HÍD hatására fognának bele valamilyen természetvédelmi akcióba az ország valamely távoli pontján. A hazai természetvédelem fő szólama sajnos évek óta a siránkozás a forráshiány miatt, hogy nincsenek pályázatok, vagy ha vannak, akkor szűkösek, hogy így meg úgy, hogy ez meg az. Pedig ha kicsiben gondolkodunk, minden egyszerű: ha venni kell valamit, akkor megvesszük saját zsebből, ha csinálni kell valamit, akkor megcsináljuk magunk. Ennyi az egész.
Egy éve már szó volt róla, hogy két fő egy nap alatt mit tud végrehajtani a felsőszentiváni Sóstón. Eltelt egy esztendő, a tó vize először annyira alacsony lett, hogy augusztus 21-én láttuk rajta Fejér megye 2018-as első sárjáróját, aztán ki is száradt. Flesch Mártonnal augusztus 30-án összeraktunk egy hadseregnek is elegendő szerszámot, elbúcsúztunk a családtól és megfelelő mennyiségű élelem birtokában dolgoztunk egy napot.
Mindenekelőtt megkértük a terület tulajdonosának, az Agro Aba kft-nek a beleegyezését. A tavalyi lekaszált aranyvesszőfoltok megritkultak ugyan, de a vaddisznó fel is túrta őket, azaz a helyzet picit romlott. Ezüstfához idén nem nyúltunk, mert az Agro Aba maga is hadat üzent ennek a kellemetlenül terjedő fásszárúnak, így feltehetően hatékonyabb módszereket tud alkalmazni. 
Maradt hát a nád és néhány zsiókafolt. Ott viszont a Marci által működtetett motoroskaszával sokkal hatékonyabbak voltunk, mint tavaly. A 2017-ben lekaszált lejtőn a nád sokkal gyérebben nőtt vissza, így bátran nekiláttunk a tó keleti és déli partvonalát letisztítani. Egy ponyván el is tüntettük a tómederből, azaz most úgy néz ki a tó, mintha egy részén legelne valamilyen jószág.

A fenti négy fotón a tó keleti partvonala újul meg. A nem túl sűrű nádállomány között sziki őszirózsa, vörös fogfű és más, szikes réteken jellemző fajok nőnek. Ha magas lesz a tó szintje (márpedig a kép elkészülte után két nappal elkezdődött egy három napos eső) és a víz ellepi a lekaszált területet, ott van remény a nád befulladására, akkor pedig mindenképpen eredményesek voltunk. Jövőre kiderül.


Ez pedig a tó délkeleti partvonalának lekaszálása, a tavalyinál kétszer - két és félszer nagyobb területen. Itt is van remény rá, hogy a nád a vízzel elöntött alsó részen visszaszorul. Különösen hangzik, hogy a vízinövényt a víz károsíthatja, de így van. Ha nem télen vágják le, hanem vegetációs időszakban, akkor gondjai lehetnek a víz alóli sarjadással, ez a "befulladás". De ha nem is ritkul meg, a kaszálás biztosan eltüntette a 2018-as növényeket, vagyis 2019-ben könnyebb munka lesz kaszálni.
Zárásként még volt egy teendőnk. A fenti képeken is látszik a bal oldalon az a magas "plató", a Sóstó egyik jellegzetes pontja. Itt élnek olyan védett növényfajok, mint a tarka sáfrány, az apró nőszirom, sőt pár éve még pár tő homoki nőszirom is. A kezeletlenség nagy gond, idén azonban a vaddisznógyérítést végző vadőr lekaszálta a területet. Ez lehetőséget adott nekünk, hogy vasvillával "felgereblyézzük" a sok-sok éves fűavart, remélhetőleg megnyitva az utat a tavaszi virágok előtt.

Innen utunk a szomszédba, a soponyai Sóstóhoz vezetett. A csodálatos júliusi madárélet fotóit a kezelési terv illusztrációjaként már bemutattam ITT, közben ez a tó is kiszáradt. A tófenékre néhány éve egy furcsa növényi eredetű bevonat volt jellemző, ebben a bejegyzésben látszik is ez a barnás anyag a harmadik, sarlós partfutókat ábrázoló képen. Lendvai Gábor, a szikes tavak kiváló ismerője tavaly tavaszi bejárásunkon még azon is morfondírozott, hogy a soponyai Sóstónak talán jót tenne, ha száraz állapotában egy traktor megtárcsázná, mert így a szerves felső réteg (vagy kéreg) felszakadozna és a sóban gazdag talaj kerülne felülre, utat nyitva ezzel a sziksókiválás felé. Ehhez képest idén nyáron fehérlett a tófenék a sziksótól, jól példázva azt a talányos helyzetet, amiről már volt szó: a Sárvíz-völgyi szikes tavak vízkémiai helyzete néha csak úgy magától javulni kezd. (A Fényes-tó példáját mutattam be ITT.) A sziksó sós ízű, azaz a NaCl domináns a sóösszetételben. Körbejártuk a tófeneket, megtaláltuk mindkét bajuszpázsitot (Crypsis sp.), a magyar sóballára (Suaeda pannonica) nem sikerült rábukkannunk.
A tófenék amúgy lágy, ruganyos volt, de mégis elég szilárd, hogy ketten felhányjunk rajta egy kis szigetet a gulipánok számára. Hossza kb. 3 méter, szélessége 1 méter, a szintezésénél arra próbáltunk ügyelni, hogy a magas víz öntse el, de egy átlagos vízállásnál látszódjon ki a teteje. 
Jól látszik a sziksós felszín és a sötét talaj közti kontraszt. Balra hátul a tóhoz vezető dűlő fasora. Épp mögöttem van a tónak az a csücske, ahol a 60-as években még volt kopár partvonal.

A kép alapján egy nevetséges kis kupacnak tűnik munkánk eredménye. De a már említett szeptember eleji monszuneső (Soponyán kb. 100 mm...) után nagy örömet okozott az alábbi látvány:

A soponyai akció fő tanulságai:
  • A szigetépítést idén csak kézi erővel lehetett megoldani, a gép az első métereken belesüllyedt volna a talajba
  • Nem akkora sportteljesítmény szigetet építeni, mint azt az ember gondolná (a kaszálás és anyaglehordás a másik Sóstón nehezebb volt...)
  • Szükség esetén a sziget alapterülete és magassága növelhető, ezt 2019 tavaszán látni fogjuk
  • A legfontosabb: erre az akcióra néhány napunk volt csupán... A felszíntől 30 centire sáros, tapadós agyag volt, vagyis pár nappal korábban még nem tudtunk volna dolgozni. Két nappal később meg már szakadt az eső.
A szép napot néhány figyelemre és esetleg helyi védelemre érdemes abai gyep megtekintésével zártuk.

Utószó:
Szeptember 22-én kaptam Flesch Mártontól az alábbi fotókat. Nem akarta megvárni az ezüstfagyérítéssel 2019-et. Egy kézifűrésszel tüntette el az öttörzsű, combvastagságú fát, mindez négy órát vett igénybe.


2018. augusztus 21., kedd

Mezőföldi szikes tavak VI. - A soponyai Sóstó kezelési terve

A soponyai Sóstóról egy évekkel ezelőtti bejegyzésben már sok mindent leírtunk. Az akkor megfogalmazott kezelési javaslatok lassacskán célegyenesbe érnek. Néhány háttérinformáció: a tó maga a mezőföldi vadgazdálkodás legismertebb cége, a Vadex tulajdona, míg a tópart a szomszédos állattartó telepet is birtokló Varga-Farm kft-é. Az a különös helyzet állt tehát elő, hogy Vargáék legeltethetik a tótól délre levő szikes rétet, de a természetvédelmi szempontból szükséges partvonal-kilegeltetést már nem végezhetik el, hiszen akkor birtokháborítást követnének el.
A felek egyetértenek abban, hogy ez a helyzet életszerűtlen, a Vadexnek nincs a tóval terve, a használatot átadják a Varga-Farmnak, ezt pedig a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság felügyeli. A hivatásos természetvédők túlterheltségén enyhítendő igyekszünk mi beszállni az ügybe és elkészíteni a hivatalos ügymenethez szükséges dokumentumok némelyikét. Ennek egyik eleme az alább olvasható természetvédelmi kezelési terv, melyet a világhálón fellelhető hasonló anyagokat alapul véve állítottam össze a helyi viszonyokra alkalmazva.
A Sóstóval kapcsolatos fejleményekről, beavatkozásokról folyamatosan beszámolunk majd.

A soponyai Sóstó természetvédelmi kezelési terve
2018

Terület neve: Sóstó
Érintett település: Soponya (Fejér megye)
Helyrajzi szám: 0240/3
Kiterjedés: 8 ha
Országos védelem alatt nem álló ex lege védett szikes tó

A Sóstó dél-délnyugat felől nézve. Látható, hogy a nádszegély teljesen körülöleli. A kép jobb alsó részén megfigyelhető egy szikes ér maradványa. A déli erdősáv jogilag nem erdő (azaz nem üzemtervezett fásítás)

1. Természetvédelmi gyakorlati célkitűzések

-   A Sárvíz-völgyre valaha jóval nagyobb számban jellemző kis alapterületű szikes tavak természetes állapotban megmaradt hírmondójának, növény- és állatvilágának, valamint jellegzetes tájképi értékeinek megőrzése, fenntartása.
-   A természetes szikes tavi zonáció (kopár partú szikes tó, szikfoki zóna, legeltetett szikes mocsárrét) helyreállítása és megőrzése.
-      A terület szikesekre jellemző növényeinek (magyar sóballa /Sueda pannonica/, sziki őszirózsa /Aster tripolium/, hegyes bajuszfű /Crypsis aculeata/), védett állatfajainak (pl. gulipán /Recurviostra avosetta/, gólyatöcs /Himantopus himantopus/), illetve változatos, mozaikos élőhelyegyüttesének megőrzése.
-     A védett és fokozottan védett madárfajok háborítatlan fészkelésének biztosítása.
-    Természetvédelmi célú kutatási tevékenység, oktatás, bemutatás és szemléletformálás elősegítése, az állattartó hagyományok megőrzése.

2.  Természetvédelmi stratégiák

-    A terület jelenlegi természeti és táji értékeinek kialakulásához vezető extenzív, hagyományos gazdálkodási mód ösztönzése.
-   A Sóstó medrében a legeltetés biztosítása az 1. pontban meghatározott természetvédelmi célkitűzések megvalósítását elősegítő legeltetési rend kialakításával.
-  Az agresszívan terjeszkedő tájidegen fás- és lágyszárú növényfajok visszaszorítása aktív természetvédelmi kezeléssel.
- Szemléletformálás, a gazdálkodó(k) tájékoztatása, bevonása a természetvédelmi célok megvalósítására irányuló tevékenységekbe.

32 gólyatöcs és egy bütykös ásólúd a Sóstón


3.      Természetvédelmi kezelési módok, korlátozások és tilalmak

3.1. Művelési ághoz nem köthető természetvédelmi kezelési módok, korlátozások és tilalmak

3.1.1. Földtani, felszínalaktani természeti értékek védelme
-          A Sóstó sztyepptál, a szikes tóparti zonáció kialakulására elsősorban a déli parton van mód. Itt kerülni kell a járművekkel való taposást, a természetes szikformációk roncsolását.
-          A tavat délről kerülő dűlőt át kell helyezni a bodzaültetvény kerítése mellé.

3.1.2. Élőhelyek kezelése, fenntartása
-          A területre tilos mindennemű vízbevezetés.
-          A gyepek legeltetésekor figyelemmel kell lenni a védett madárfajok életciklusára.
-          Biztosítani kell a terület rendszeres legeltetését. Ötévente egy alkalommal a tó medrének nedves talajállapotok mellett szarvasmarhával és/vagy bivallyal, esetleg lóval elvégzett legeltetésére, tapostatására kell törekedni.
-          A területhasználó köteles a nem üzemtervezett fás növényzetet (a terület déli felén) kivágni, annak sarjadását legeltetéssel meggátolni.

3.1.3. Fajok védelme
-          A tóparton (gulipán, kis lile) és réten (bíbic, gólyatöcs, piroslábú cankó, nagy goda) fészkelő madárfajok nyugalma érdekében a legeltetést nyár elején lehet elkezdeni olyan állatlétszámmal, amely összhangban van az adott évi csapadékkal és fűhozammal. Túllegeltetés esetén a létszámot csökkenteni kell.
-          A javasolt állatok: szarvasmarha, bivaly, ló, szamár.
-          A jószág az időjárás függvényében januárig maradhat a területen.
-          Ha a tó vízellátása és –minősége erre lehetőséget ad, érdemes a tóból itatni.
-          A villanypásztorrendszert úgy kell kiépíteni, hogy a jószág a teljes partvonalhoz hozzáférjen akkor, ha ezt a vízállás lehetővé teszi.
-          Szénaetetést csak a kiirtott déli erdősáv helyén végezzenek, hogy a természetes gyepen ne lépjen fel gyomosító hatás.
-    A legeltetési rend módosítását (állatlétszám, ki- és behajtási idő változtatása, stb.) a területhasználó és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság képviselője közösen végzik.

Táplálkozó gulipánok a Sóstón

3.1.4. Táj- és kultúrtörténeti értékek védelme

-          Nem releváns.

3.1.5. Látogatás

-          A zavarásra érzékeny madárfajok, továbbá a legelő állatok nyugalma érdekében a terület nem látogatható.
-          Technikai sportok és a védett természeti-, valamint a táji értékeket veszélyeztető tevékenységek nem folytathatók a területen.

3.1.6. Oktatás és bemutatás
-     A madárvilág megfigyelésére a tópart keleti, magas pontján megfigyelőtornyot kell elhelyezni. Ugyanitt kaphat helyet a terület kialakulását, természeti-, táji értékeit és megőrzésük jelentőségét bemutató tájékoztató tábla.

3.1.7. Kutatás és vizsgálat
-   Tízévente legalább egyszer el kell végezni a terület Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer (ÁNÉR) alapú élőhelytérképezését.
-  A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság az 1. pontban meghatározott természetvédelmi célkitűzések elérése érdekében gondoskodik a természetvédelmi kezelés szempontjából kulcsfontosságú élőlénycsoportok és fajok állományának folyamatos felméréséről, dokumentálásáról.

3.1.8. Terület- és földhasználat
-      A területen található földút gépjárművel nem vehető igénybe. Gépkocsival csak természetvédelmi kezelési és karbantartási célok megvalósítása érdekében, illetve havária esetén lehet behajtani a területre.
-          A területen tilos a hulladékelhelyezés.
-    Tűzgyújtáshoz a természetvédelmi hatóság engedélye és az igazgatósággal való előzetes egyeztetés szükséges.
-          Út létesítése tilos.
-          A terület kaszálóként való hasznosítása nem megengedett.
-          Vadföld, vaditató létesítése, mesterséges vadkibocsátás és zárt téri vadtartás, apróvadnevelő és –kibocsátó hely létesítése tilos. Természetes növénytársulás állományában szóró létesítése tilos.
-          Szalma- vagy szénakazal elhelyezése tilos.
-   Felszín alatti és felszíni vizek mezőgazdasági (öntözés) vagy rekreációs hasznosítása (pl. horgászat) tilos. Kivételt képez az állattartás vízigényét kielégítő csekély kapacitású kút.
-          Szántó, szőlő- és gyümölcsültetvény, erdő és fásítás nem létesíthető.
-    A talajerő-utánpótlást kizárólag a ténylegesen a területen legelő állat által elhullajtott trágya képezheti.
-   Növényvédőszer alkalmazása tilos, kivéve az idegenhonos, agresszíven terjedő növényfajok eltávolítása érdekében történő engedélyezett szerhasználatot. Utóbbi során csak vizekre és vízi szervezetekre nem veszélyes hatóanyagok használhatóak.

3.2. Művelési ághoz köthető természetvédelmi kezelési módok, korlátozások és tilalmak

3.2.1. Szántók kezelése
-          A területen szántó létesítése tilos.
-    Ügyelni kell arra, hogy a tóval határos szántókról műtrágya és növényvédőszer elsodródása, bemosódása ne történjen meg.

3.2.2. Gyepek kezelése
-          A gyepeket legeltetni kell, lehetőség szerint őshonos háziállatfajtákkal.
-          Gyepfeltörés, gyepszellőztetés (fogasolás), felülvetés tilos.
-          A legelőkön szükség esetén cserjeirtást kell végezni.
-        A legelő állatállomány létszámát csak a rendelkezésre álló legelők kiterjedésével és hozamával összhangban szabad emelni, a túllegeltetést kerülni kell.

3.2.3. Szőlő, kert, gyümölcsös művelési ágú területek kezelése
-          Nem releváns

3.2.4. Nádasok kezelése
-    A Sóstó nádja gazdasági céllal nem aratható, azt a legelő jószággal kell minél alaposabban kilegeltetni.
-    A tó északi, az állattartó teleppel határos partvonalán meghagyható a nádszegély a nádi madárfajok érdekében.

3.2.5. Erdők, fásítások kezelése
-          A területen üzemtervezett erdő nincsen, a déli fásítás letermelése indokolt.
-          Erdőtelepítés, fásítás tilos.

3.2.6. Halastavak kezelése
-          Nem releváns.

2018. augusztus 7., kedd

Lepkék nyomában éjjel-nappal

Amióta megjelent a hazánk nappali nagylepkéit bemutató nagyszerű könyv, sokkal több lepkefajt észlelek a mindennapok során, addig ugyanis jóformán fel se figyeltem a megrebbenő, számomra (szakirodalom híján) meghatározhatatlan lepkékre. Azóta sok minden történt, a hangyaboglárkák felkutatásában és védelmében is szerepet vállal alapítványunk. De idén nyáron egy teljesen új területre is elkalandoztunk a témában.

Dolomit kéneslepke Fövenypusztán
Fövenypuszta az utóbbi másfél évben sokkal fontosabb szerepet játszik az alapítvány életében, mint azt a honlap alapján sejteni lehetne. Nem szoktuk titkolni a kudarcokat, most azonban csak akkor tárjuk a nyilvánosság elé ennek az értékes területnek az ügyét, ha már biztosan megnyugtatóan rendeződik. Addig is legyen elég annyi, hogy csodás állományban repült a fokozottan védett dolomit kéneslepke idén májusban is.
Dolomit kéneslepke: a határozóbélyeg a sötét foltban levő picike világos "szem"


Új hangyaboglárka-populációk felfedezése
A cím egy kicsit csalóka. Az idén felfedezett két új állomány közül az egyik nem tekinthető valódi populációnak. A Zámolyi-medencétől a Császár-víz-völgy egyes pontjai és Székesfehérvár érintésével egészen a Sárvíz-völgyig gyöngyfüzérszerűen sorakoznak a kisebb-nagyobb láprétmaradványok, ahol pedig van őszi vérfű, ott valamelyik hangyaboglárka is előkerül. Így aztán amikor 2017 őszén a gyerekekkel sétálván vérfűre bukkantunk a Pátkai- és Zámolyi-víztározó között félúton, megjegyeztem, hogy ide majd "szezonban" is el kell nézni. Így is lett, egy harmatos nyári reggelen egy-egy sötét- és vérfű-hangyaboglárka bizonyította a gyanú helyességét.
Harmattól csuromvizes vérfű-hangyaboglárka a Császár-víz-völgy pátkai részén.

Sokkal érdekesebb a másik helyszín, ez már egy igazi felfedezés. Amikor 2015-ben belecsöppentem a lepkészetbe, a Maroshegyen Staudinger Istvántól és Hudák Tamástól felcsipegetett információkat nyomban a lakóhelyem környékén próbáltam kamatoztatni. Sikerrel, mert meglettek a hangyaboglárkafajok a Pátkai-víztározó partján és a Császár-víz-völgyben is. De meglepő volt, hogy egy Rovákja-parti, azaz lovasberényi csodás vérfüves rétfolton miért nincsenek ott ezek a fajok. Azóta minden évben kerestük őket ott, sikertelenül. A boglárkaszezon elején, július második felében puszta kötelességtudatból mentem el a gyerekekkel és mindkét hangyaboglárka meglett! Mivel később nem sikerült őket újra megtalálni, gyanítom, hogy kis méretű populáció csúcsrajzásába csöppentünk bele.
Hamisítatlan bizonyítókép, ne a minőséget nézzék: egy sötét hangyaboglárka a vérfű virágzatán a lovasberényi Rovákja-völgyben

Boglárka napi boglárkatúrák
A szeszélyes nyár megviccelt minket. Az augusztus 2-ára jó alaposan beharangozott túrát egy reggeli-délelőtti eső olyan sikeresen elmosta, hogy a Fejér Megyei Hírlap újságíróján és két kaposvári lepkebaráton kívül senki nem jött. Nekik viszont nagy élményt jelentett az előbb szemelkélő esőben, majd párás, borult időben lelkesen "viselkedő" megannyi sötét hangyaboglárka.
Hangulatjelentés 2018. augusztus 2-án: esernyő, sötét hangyaboglárka

A túrát augusztus 7-én pótoltuk, tucatnyi érdeklődő és a helyi sajtó gyűlt össze a Borszéki úton, immár igazi nyári melegben. Érdekes módon a sötét hangyaboglárka most is sokkal gyakoribb és könnyebben megfigyelhető volt, de azért sikerült a világosabb rokont, azaz a vérfű-hangyaboglárkát is megfigyelni. A Borszéki és a Szalontai utcán eltérő volt a vérfűállomány, de mindkét réten alkalmasak a virágok a peterakásra. Szót ejtettünk a vasútszélesítés okozta veszélyforrásról, az általunk javasolt megoldásról (az új vágány a jelenlegi déli oldalán fusson), láttuk a harmadik közösségi jelentőségű lepkefajt, a nagy tűzlepkét is, meg ökörszemlepkéket, szemeslepkéket, kardoslepkét, fecskét, gólyát: igazán szép bemutatót tartott a Demkóhegy ezen a nyári délelőttön is.
A legfontosabb célunk jelenleg napirenden tartani a helyi védelem kérdését, azt minden fórumon sürgetni. Aláírásgyűjtésünk is indult ez ügyben, ősszel biztosan megpróbáljuk újra átverni a kérdést az önkormányzaton.
A Fehérvári Médiacentrum helyszíni riportja ITT tekinthető meg.

Éjjeli őrjárat... sztyepplepke nyomában a Rácvölgyben
Van elég bajunk a nappali nagylepkék határozásával is, minek még belebonyolódni az éjszakai fajokba? A kérdésben van némi igazság, csak hát ha jön a hír, hogy a Rácvölgy macskahereállományában a fokozottan védett, közösségi jelentőségű sztyepplepke bábingjei kerültek elő, akkor a természetvédővel azért megfordul a világ... A pár éve publikált adatok szerint ez a faj a legnyugatabbra a gyöngyösi Sár-hegyen fordul elő, a tényleges Alföldön pedig sehol nem látták a Tiszától nyugatra... Nem kellett hát sokat győzködni, hogy Danyik Tibor rovarász, illetve Staudinger István és Csihar László (DINPI) mellé betársuljak egy éjjeli fénycsapdázásra.
Balról jobbra Csihar László, Danyik Tibor és Staudinger István

Elöljáróban annyit, hogy a célfaj nem került elő és állítólag a rovarmozgás sem volt valami acélos.  (Eső után voltunk, 11 fele már igen alacsony hőmérséklettel, ez okozhatta mindezt.) Nekem mindenesetre nagyszerű élmény volt a sok ismeretlen, éjjeli életmódja dacára színpompás és látványos ízeltlábú, melyekből némi ízelítőt ad az alábbi képválogatás. A határozásért köszönet illeti dr. Szeőke Kálmán rovarászt!
Piros szender (Deilephila porcellus)
Gyapjaslepke (Lymantria dispar)
Nyári zöld-bagoly (Trachea atriplicis)

A sztyepplepke utáni kutatás ezzel nem állt meg, augusztusban még megpróbáltam lámpánál keresni az imágókat a macskaherekórókon aszékesfehérvári Rácvölgyben, illetve egy pár éve felfedezett macskahereállományban Sárkeresztes mellett. Egyelőre nem sikerült összefutni velük.
Frissítés: Ami nekem nem sikerült, az a szakembereknek igen! Bizonyított a sztyepplepke rácvölgyi jelenléte!! A magyar tarsza és a dolomit kéneslepke után egy újabb fokozottan védett ízeltlábú az Aszal-völgy helyi természetvédelmi területen!

2018. július 11., szerda

Agrobiodiverzitás - újrakezdés

Egy méretében kicsi szervezet könnyen megteheti (és általában meg is teszi), hogy tevékenységi körébe felvesz mindent, ami a tagokat érdekli. Így aztán nem volt kérdés nálunk sem, hogy az ökológiai gazdálkodás, a mezőgazdaság és természet kapcsolata, a sokféleség megőrzése fontos teendőnk lesz. Alapítványunk első évének egyik meghatározó élménye volt a nagyszékelyi találkozó; akkor azt gondoltam, az ott összegyűjtött pozitív energiák évekig elegendő üzemanyagul szolgálnak majd a tájfajtákkal kapcsolatos elképzeléseink megvalósításához. Sajnos nem így történt. Az évenkénti fehérvári magbörzén kívül igazi eredményt nem tudtunk elérni, de a sok egyéb teendő (védett és védelemre javasolt területek, madárvédelmi akciók, előadások és foglalkozások) miatt nem töprengtünk azon, hogy mi a kudarc oka.
2018 májusában levelet kaptam a nagyszékelyi találkozót szervező és az agrobiodiverzitás népszerűsítéséért rengeteget tevő Fehér Judittól: Farmer's Pride néven egy nemzetközi akció indul a sokféleségért tenni akaró szervezetek és szereplők összefogására; a svájci kezdeményezés két mintaországa Dánia és Magyarország.
Fehér Judit szervező a rendezvény megnyitóján

Június 21-én Budapesten egy előzetes találkozó és műhelymunka volt mindennek a nyitó eleme, ahol svájci, osztrák, sőt török vendéget is köszönthettünk. Régi kedves ismerősök is eljöttek és legnagyobb meglepetésemre sorra hallottam vissza tőlük az előző bekezdésben vázolt helyzetet: csökkenő lelkesedés, elmaradt eredmények. Közösen aztán az okokra is rájöttünk: egy találkozó nem elegendő; folyamatosan össze-össze kell jönnünk, megbeszélni a tapasztalatokat de még inkább ötleteket és lelkesedést átadni.
Több érdekes program fut ebben a témában, a mi körülményeink között most leginkább a hüvelyes tájfajták népszerűsítését és felszaporítását megcélzó TRUE program tűnik elérhetőnek (ITT olvashatnak róla bővebben angol nyelven). Ehhez csak jövőre tudunk csatlakozni, hiszen a hüvelyesek vetési ideje már elmúlt. Ugyanakkor jó volna ezt kiterjeszteni, pl. a székesfehérvári kertbarátok felé. Ötletek máris vannak, velük majd folytatjuk az együtt gondolkodást.
Délután műhelymunka következett: csoportokra osztott társaság együtt próbált választ keresni az agrobiodiverzitás problémáira és főleg arra, hogy ki mit tud tenni a megoldás érdekében.
Műhelymunka

Ami a "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítványt illeti, rövidtávú terveink a következők:
  • Felkutatni a vonzáskörzetünkben a téma iránt érdeklődőket
  • Kibővíteni a magbörzét egy nyári programmal, ahol a börzén szereplő fajok és fajták megkóstolhatók, népszerűsíthetők
  • A hüvelyesek bekapcsolása egy évek óta működő helyi gasztronómiai rendezvénybe ("borsófesztivál")
  • Ötletekkel segíteni azt, hogy a vegyszermentesség és a tájfajták megjelenjenek a gasztronómiai eseményeken
Magánszemélyként pedig természetesen termesztjük tovább a jól bevált zöldségeket saját fogott maggal. (Az is ide tartozik, hogy hozzájárulunk a cikta juhfajta fennmaradásához, illetve szántóinkon nagy mennyiségben termesztjük a ma már nagyon ritka Bánkúti 1201 búzafajtát.)

Néhány szubjektív gondolat zárásként.
A találkozó helyszíne az Impact Hub volt, amiről én bizony nem tudtam, hogy micsoda. Nem is könnyen találtam meg a címet, bemenve még rejtélyesebb volt a sok, nem a mi rendezvényünkön részt vevő, jórészt angolul beszélgető, laptopon tevékenykedő fiatal. Rákérdezve megtudtam, hogy ez egy co-working office. Falusi gyermek volnék, most is szőlőhegyi házunkból buszoztam-vonatoztam (8 hónap szünet után) a fővárosba, így úgy éreztem, jogom van tovább kíváncsiskodni. Elmagyarázták. Azt, hogy emberek mégis miért fizetnek egy asztal használatáért pénzt, alapvetően nem tudtam meg.
A másik érdekesség a műhelymunka levezetése volt. Egy tréninges vezette (mondta is, hogy ő milyen coach lesz, de nem bírtam megjegyezni...), egy csapatépítő tréningeken edződött profi. Eddig fogalmam sem volt arról, hogy a csapatépítő tréning mire jó és mi szükség van rá. Most megértettem. Hiába volt Nagyszékelyben minden hihetetlenül kézzelfogható, szerény, két lábbal a földön álló, mi a 21. században szeretnénk agrobiodiverzitást népszerűsíteni, ehhez pedig úgy fest, ilyen modern módszerek kellenek. Máshogy fogalmazva: Nagyszékelyből nézve a világ sokkal csendesebb, élhetőbb, szebb, mint a Ferenciek teréről nézve, de mi azokkal a problémákkal küzdünk, amik a Ferenciek terén sokkal-sokkal nyilvánvalóbbak. És tetszik - nem tetszik, szükség volt a célok megfogalmazásához, a feladatok kijelöléséhez ezekre a számomra idegen módszerekre.
A MAGHÁZ közösség problémái és a lehetséges megoldások

Fotók: Varga Korina (ÖMKi)

2018. június 23., szombat

Erdei iskola

Az erdei iskola fogalma hazánkban eléggé ismert: olyan, nem feltétlenül erdőben levő intézmény, ahol a gyerekek a tantermektől távol, a természet közelében vagy akár benne sajátíthatnak el különféle ismereteket. Alapítványunk egyik távlati célja a táboroztatás, nagyon örülünk tehát minden olyan felkérésnek, ahol gyerekekkel vagy fiatalokkal foglalkozhatunk. Aki még nem próbálta: nagyon kemény dió a gyerekek érdeklődésének a felkeltése, fenntartása, a kor előrehaladtával egyre inkább. Ugyanakkor alapszabály, hogy őket kell megnyerni a természetvédelem ügyének.
A honlapon több alkalommal esett szó a vértesacsai Föngyöskertről, ahol évek óta évi két madaras túrát vezetünk a gyógynövényes kert látogatói számára. A kert fenntartói, a Bognár család egy turistaszállót is üzemeltetnek a Felcsút melletti Szúnyogpusztán. Bognár Irénkével tavaly beszéltünk először arról, hogy a nyár elején oda szervezett erdei iskolák programjához mi is hozzájárulnánk. Idén májusban és júniusban három egymást követő csoporttal, másodikos és negyedikes bicskei gyerekekkel mentünk el egy kicsit sétálni, figyelni a növényeket és az állatvilágot.
Felfedezőúton a szúnyogpusztai fűtengerben...

Az első túra idején még érintetlen volt a kaszálórét, ahol a jószemű másodikosok azonnal felfedeztek egy érdekes jószágot: egy tarszát, amit fotóról sajnos nem tudunk pontosabban meghatározni. Nagyon jó volt látni, mennyire érdeklődnek minden kis rovar iránt. Megnéztük a gyakori kaszálóréti növényfajokat is, a fák közül kakukk, fülemüle, a levegőből fecskék és gyurgyalagok szóltak.
Ami biztos: egy tarsza (Isophya) és nőstény. Hogy a fokozottan védett magyar tarsza -e, az jó estben jövő májusban derül ki.

A következő csoport idejére a rét le lett kaszálva, és ez a negyedikes csapat sajnos egy kissé magán viselte azt a szomorú kortünetet, hogy 10 év felé "illik" nem lelkesedni, nem érdeklődni, nem "stréberkedni". Ezen a pedagógusok harsány "Figyeljél már oda!" kiáltásai talán még rontottak is egy picit. Annál kellemesebb volt az a "kemény mag", a 20-ból 5-6 gyerkőc, aki lelkesen jött, kérdezett, ráadásul nagyon okosakat. A harmadik túra során esett az eső, így eleve csak a kemény mag vállalta a tornácon elmondott kis előadás után a sétát. Azért láttunk sok mindent, csak a fészekodúfelrakási bemutató maradt el.
Volt egy gondolatébresztő beszélgetés Irénkével. Ő az erdei iskolásoknak gazdag programot szervez, amiben bátorságpróba, íjászat, gyűrűzés, solymászat és még számos érdekesség kap helyet. Csakhogy amit én irigylésre méltó teljesítménynek véltem, abban ő elbizonytalanodott. Úgy érezte/érzi, hogy hagyni kellene a gyerekeket "unatkozni", hogy ezen átlendülve feltalálják magukat a természetben. Például hogy fel kellene verniük a sátrat a réten és ott lenni. Elindulnának -e "kalandozni" úgy, ahogyan azt vezetővel tették? Érdekes a kérdés, én is a gazdag programkínálat híve volnék, ha majd odajutunk, pedig lehet a dologban valami.
Szúnyogpuszta amúgy más érdekességet is tartogatott, erre a hónap közepén egy kis üdülés során derült fény. A hazánkban igen kevés adattal rendelkező pusztai álkérészgomba kifejezetten izgalmas  volt a rövidre rágatott lólegelőn...
A reggeli harmattól megnövő termőtest nyele nem bírja el a kalap súlyát. A gomba látható része 1-2 óra múltán elporlad.

A legelőn a lepkeélet is gazdag volt júniusban, jobbára a gyakori fajokból, mint amilyen a sakktáblalepke:

... vagy a közönséges ökörszemlepke:

Az pedig mindig szívet melengető, ha valahol népes fecskeállomány él. A szúnyogpusztai tanya legalább 20 pár füsti fecske otthona. A hónap közepén kezdtek kirepülni az első fészekalj fiókái: