2019. augusztus 5., hétfő

Boglárka-nap

A harmadik évben a tavalyi esőnapi kalandok folytán a negyedik fehérvári lepketúra zajlott 2019. augusztus 1-én a szokott helyszínen, a Borszéki és Szalontai utcák melletti réteken. Legalább kéttucatnyi résztvevő, az ideálisnál talán élénkebb szél, de emiatt kellemes hőmérséklet és sok érdeklődő kérdés: dióhéjban így lehetne összefoglalni a délelőttöt.

Kedves meglepetésként végre egy Boglárkát is köszönthettünk, legfiatalabb két túrázónk egyike, a nagypapával érkező egyik kislány ünnepelte a névnapját természetjárással. A szokásosan vegyes korú csapat igazán mindenre kíváncsi volt, a lepkék életmódján, határozásán, védelmén túl a vakondtúrásokból előkerülő, a terület vizes múltjáról árulkodó csigamaradványokra, a Város Tüdeje programra, a vadvirágokra.
A Borszéki úti rétek legmagasabb pontja kaszált löszgyep. Itt is van jócskán látnivaló.

A Borszéki úton a kaszálás után még csak most sarjadnak a vérfüvek, 1-2 hét múlva itt hatalmas lesz a nyüzsgés. A Szalontai utcán a vérfű szépen virágzott, és a kaszálótarló csodálatos virágmezővel várt bennünket. Staudinger István a lepkehálóval egy sor egyéb lepkét is fogott, még a legközönségesebb fajok is nagy élményt nyújtottak, hiszen a laikusoknak ritkán van alkalmuk közelről megfigyelni ezeket a mozgékony élőlényeket.
A Szalontai utcai rét vasút melletti része a sötét hangyaboglárka egyik legbiztosabb lelőhelye

Csete Gábor, a Városgondnokság természetvédelmi referense azt a remek hírt is közölte, hogy a rétek talán már jövőre védelem alá kerülhetnek. Ki tudja, 2020 augusztusában talán már a kócsagos tábla mellett sétálunk be lepkéket nézni...? A három szóban forgó maroshegyi terület védetté nyilvánítási javaslata ITT olvasható.

Sötét hangyaboglárka Staudinger István mutatóujján sütkérezik

A Fehérvári Médiacentrum videója ITT tekinthető meg.

2019. július 4., csütörtök

Gulipánok

A madárvilág kellően színes ahhoz, hogy ne csak egy kedvencünk legyen. A hazánkban már előfordult 415, illetve az egy év során potenciálisan megfigyelhető 250-300 faj közül jó néhány áll közel a szívemhez, sőt emlékszem múltbeli nagy kedvencekre is életem korábbi szakaszaiból.
A fél évtizedes múltra visszatekintő "VÖLGY-HÍD" lehetőséget és alkalat adott rá, hogy a korábbi favoritok mellé olyan madarak csatlakozzanak, melyekért a puszta gyönyörködésen túl tenni is szeretnénk. A honlapon már volt szó a gyöngybagolyról, vörös vércséről, illetve a két gyakori fecskéről. Most is egy védencünk kerül reflektorfénybe, a partimadarak "zebrája", a gulipán (Recurviostra avosetta).

A lilealakúak rendjének legelején találjuk néhány nagyon érdekes életmódú rokona (csigaforgató, gólyatöcs, ugartyúk, székicsérek) között. A világon több faja él, Európában nemzetsége egyetlen képviselője. Elterjedési területe a tengerpartokra, a sekély, félsós (brakk) lagunákra, sólepárlókra összpontosul. (Életem során mindössze kétszer láttam tengert, de az olasz Jesolóban az Adria fölött éppúgy láttam gulipáncsapatot, mint Bulgáriában, a Burgasz melletti Atanaszovszkó-lólepárlóknál.) Éppen ezért érdekes, hogy szigetpopulációit megtaláljuk a kontinens belsejében levő szikes tavaknál is. Így van ez a Kárpát-medencében is.
A hazai szikes tavaknak gyakorlatilag a gulipán az elsőszámú karakterfaja, ugyanis a többiek határozása (sótűrő pozsgás növények, alacsonyrendű rákok) inkább a szakemberek terepe. A fekete-fehér tollú, felfelé görbülő csőrű, eltéveszthetetlen kaszáló mozgással táplálkozó gulipánt ugyanakkor azonnal felismeri bárki. Nem mellesleg jelenléte utal arra, hogy a vízben megtaláljuk a vízibolhákat, sórákokat, lebegőkandicsokat. (Hasonló példa: nem kell lyukakra vadászni egy lucernaföldön, elég azt megnézni, hogy van -e a táblán egerészölyv vagy vörös vércse. Ha van, akkor mezei pocok is akad.)
Hogy az opálos, zavaros vizű szikes tavak milyen csábítóak számára, arra több példánk van. A Sárvíz-völgy kis szikes tavai csupán 2 és 3 hektárosak, ám nincs olyan év, hogy ne látnánk rajtuk gulipánokat. Mivel a kis tavak jó ideje nem alkalmas fészkelőhelyek a vaddisznók vagy a Fényes-tónál a kopár part hiánya miatt, a madarak mégis itt vannak. Ez csak úgy lehetséges, hogy az átvonuló egyedeket (mondjuk a Fertő-tó felé menet) "lehúzza" a szikes víz látványa.
Egy hosszú életű madár, akár 20-25 évig is él. Így igenis elképzelhető, hogy egy-egy kis tó úgy tart el egy "populációt", hogy ott sikeres költés nincsen, csak táplálék. A természetes fogyást pedig az átvonuló gulipánok a fent említett módon kompenzálják. Ezt az elméletet támasztja alá az is, hogy a Hortobágyon a szovjet légilőtér rehabilitációja során a bombagödrök beteetéséhez szükséges földnyerőhelyek viszonylag nagy, sekély, mesterséges szikes tavakká váltak, amiken szinte azonnal megjelentek a gulipánok. Holott a Hortobágy nem az a szik (azaz nem szoloncsák, hanem szolonyec), ahol a klasszikus szikes tavakat találjuk.
Ki hinné, hogy ez mesterséges vizes élőhely? Szikes tó jellegű földnyerőhely a Hortobágyon, Kunmadaras határában.

De visszatérve a Mezőföldre. 2015-ben Aba határában a Nádor-csatorna magas szintje, illetve egy lecsapoló műtárgy betömődése káprázatos madárparadicsomot teremtett, ahol gulipánok is jócskán költöttek. 2017-ben a Sárkány-tó mesterséges szigete volt annyira tökéletes állapotban, hogy legalább 40 pár gulipán fészkelhetett rajta tökéletes biztonságban.

Azóta jóval gyengébb esztendők járnak, de azért van teendő ilyenkor is. A felsőszentiváni Sóstón két egymást követő nyáron tevékenykedtünk annak érdekében, hogy a tavacska keleti és délkeleti partvonala legalább elvben (a predációt figyelmen kívül hagyva) gulipánbarátabb legyen (lásd ITT és ITT). 2019 elején egy futótűz leperzselte a tó teljes partját, nagyban megkönnyítve idén nyári munkánkat. A Fényes-tó már összetettebb kérdés, hiszen üzemtervezett erdő van a partján, azaz egy tűz ott óriási kárt okozna. A tavat teljesen körbevevő nádszegély jelenleg a gulipán újbóli megtelepedésének legfőbb akadálya. Táplálkozóhelyként ugyanakkor kiváló a tó.
Táplálkozó (és gyanakvó) gulipánok a felsőszentiváni Fényes-tavon 2018 júliusában.

És el is érkeztünk a harmadik kis tóhoz, Soponya mellé. A költősziget építéséről már megemlékeztem. A csapadék elég hektikusan érkezett hazánkban 2018 ősze és 2019 májusa között. Május 26-án egy nagy bejáráson ellátogattam mind a négy fent említett Sárvíz-völgyi szikes tóhoz, és mind a négynél volt gulipán. Csakhogy költési viselkedést sehol másutt nem észleltem, csak a kispusztai Sóstón, mint azt az alábbi fényképmontázs bizonyítja.
A piros körben egy tojás van, melyre a gulipán rá is ült (jobb felső sarok). A sziget bal oldalán a két madár éppen fészekcsészét próbál kialakítani.

Az időnkénti heves esőzések miatt ez a költés nem lehetett sikeres. De az, hogy a négy szikes tavaon sehol másutt nem láthattam kotló gulipánt, bebizonyította ötletünk helyességét. A szigetnek nem igazán kell ennél magasabbnak lennie, de ha a Sóstó ismét kiszárad, valószínűleg az alapterületét megnöveljük. Pillanatnyilag ugyanis a gulipánoknak itt semmi másra nincsen szükségük, csak egy talpalatnyi, ragadozóktól védett szárazulatra...
2018 nyarán szavazhattunk az idei év madaráról. Sajnos az én egy szavazatom nem volt elég, hogy végre a gulipán is kapjon egy kis reflektorfényt. A budapesti vizes világbajnokság kabalafigurájának pályázatán is megpróbáltam egy "hungarikumot" becsempészni, de mint sejthető, az sem nyert... Talán ha egyszer Sárszentágotán megkezdődik a szikes tórendszer rehabilitációja, a falu címerében is szereplő gulipán kaphatna egy útmenti táblát. Akárcsak a soponyai Sóstóhoz vezető dűlő eleje, ahol az átutazó természetbarátokat ez a csinos madár csalhatná oda az olykor igazán látványos szikes tóhoz. Ez egyelőre a jövő zenéje, de elképzelések vannak. 

2019. július 3., szerda

A vércsék és a természet rendje

Szaporodni és sokasodni: ez az ősi parancs. A madárvédelemnek semmi más célja nincs, mit valamilyen módon segíteni a madarakat abban, hogy minél könnyebben, minél biztonságosabban minél több fiókát nevelhessenek fel. A tavaszi vércsés akciónk lényege is ez volt: minél hamarabb találják meg a vércsék a nekik kihelyezett ládákat és mutassák meg a vércsebarát jelentkezőknek, hogy mi a vércsevirtus.
Az akció jellegéből adódóan nem számíthattunk földcsuszamlásszerű információtömegre, hiszen majdnem mindenkit csak a vércsékkel kapcsolatban ismertünk meg, és mint arról már megemlékeztem, én magam sem vagyok az az utazóügynök-alkat, aki egyik nap Vajtán szöszmötöl, másik nap Mányban, harmadik nap Csóron, negyedik nap Kulcson. Ezért is volt olyan jó érzés kapni a híreket innen-onnan. A kitett ládák arányában ez még mindig nagyon kevés, de tartós, több éven át alkalmas eszközök lévén a többi már igazán a vércsékre van bízva.
Kisláng: A kicsinyke határhalomra kihelyezett vércseláda gazdára lelt, a madarak költöttek benne.
Lovasberény: Számomra is nagy meglepetés volt, hogy a zártkerti lakóháztól alig 40 méterre elhelyezett láda egészen hamar gazdára talált, a tulajdonos Mari még fényképeket is küldött először a foglalókról... 

utána a kirepült három fiókáról:

Pátka: Ezeket a ládákat volt a legegyszerűbb szemmel tartani. Kicsit talán sűrűn tettük ki, végül egy foglalás történt, amit sikerült kellően dokumentálni. Az emlékezetes oszlopos ládák egyike pár hónappal később:
A ládában még kucorog két lustaság. Tudnak már repülni, de minek?

Székesfehérvár: Ennek a ládának a sorsáról teljesen megbízható forrásból értesültem. Amikor a vásárolt darabok mellé barkácsolgattam, valahogy sikerült egy elég szerencsétlen kis példányt alkotni. Nem akarván kitolni senkivel, a saját lucernatáblánk mellé helyeztem ki, és pár hét elteltével már beköltöztek a vércsék. E sorok írásakor már a teljes család a lucerna pocoktalanításán szorgoskodik.
A tanulságok:
1. Nagyon sok ember fantáziáját megmozgatta a vércsetelepítés, az ország bármely pontján érdemes ilyen akciókkal próbálkozni.
2. A vörös vércse valóban a nagyobb testű madarak közül az egyik legkönnyebben telepíthető. Ha megfelelő helyre kerülnek a ládák, biztosra vehető a sikerélmény. Mint ennél a hortobágyi ládánál is...

A pásztorgém Fejér megyében

A pásztorgém (Bubulcus ibis) expanziója és költése Fejér megyében (2014-2018)

Kovács Norbert 

A pásztorgém mint indo-afrikai faunaelem, egyre gyakoribb előfordulású és egyre nagyobb egyedszámban jelen lévő madárfaj országszerte. Erőteljes expanziója már jó ideje tart a Kárpát-medencében, 2011-ben regisztrálták első költését a Hortobágyon.

A megyében 2015- ben még csak feltételeztük költését, de a következő évben bizonyossá is vált, hogy Soponya község közigazgatási területéhez tartozó, 6-os számú extenzíven üzemeltetett halastavon lévő szigeten, több más gémfaj (bakcsó, üstökösgém, kis kócsag, szürke gém, kanalasgém, illetve kis kárókatona) társaságában költött is - (N 47.01884268072119; E 18.48179101482299).


Megfigyeléseim szerint 3 pár biztos költését lehetett dokumentálni, a megfigyelt 6 adult, illetve 9 juvenilis madár jelenléte által, fészkenként 3 kirepült fiókával számolva. Legfontosabb táplálkozóterületüknek a Sárkeresztúr, illetve Aba község közigazgatási területéhez tartozó, a Kajtor-csatorna északi és déli partjai mentén elterülő rétek, legelők, kaszálók bizonyultak, melyek 2,5-4,5 kilométernyi távolságban helyezkednek el a költőhelyektől dél-keleti irányban.
A fő táplálkozóterület nagysága nagyjából 200 hektárnak adódott. Alkalmi táplálkozóterületeknek tekinthetők a Soponyai-víztározó keleti és nyugati oldalán elterülő rétek (2,5-3,5 km). A fiókák kirepülése után, jellemzően a Kajtor-csatorna mentén ÉÉK-i irányban kóborolva sok egyed a Seregélyeshez tartozó elzamajori területen (15 km), illetve Dinnyés határában (18 km) is rendszeresen feltűnt és a vonulás kezdetéig ott is tartózkodott. Egyetlen, Zámoly határában történt tavaszi megfigyelés is előfordult egy adult példány esetében 2016. májusában.

A 2014 végétől 2018 közepéig tartó vizsgálati időszakban 43 pásztorgém előfordulás során 144 egyedet észleltem, melyek adatainak elemzését az alábbi diagrammokon mutatom be. A megyében az első egyedet (adult példány) 2014. november 25.-én észleltem Dinnyés határában a Lólegelő nevezetű területen, az ezeddigi utolsó kettőt (adultok) pedig 2018. július 16.-án a Sárkeresztúrhoz tartozó Csikó-rét nevű fokozottan védett területen. A magányos példányok száma és aránya a megfigyelésekből: 15, azaz 10,42%. A legtöbb egyszerre látott madár 15 egyed (6 adult, 9 juvenilis) – 2016.08.11., illetve 2016.09.18., Sárkeresztúr. A 2017. évtől visszaesés volt tapasztalható az észlelt egyedek számában. Ebben az évben 2 költés biztosan volt, csak úgy, mint 2018-ban. Egyedszám megoszlás: 2014: 2 (1,38%) ; 2015: 14 (9,72%) ; 2016: 85 (59,03%) ; 2017: 21 (14,58%) ; 2018: 22 (15,28%).



2019. május 10., péntek

Fecskebarát Fehérvár!!

Középen két kiváló szakember, jobbról a már felhelyezett műfészkek. Püspökkertvárosi óvoda (Székesfehérvár), 2019. május 7.

2019 tavaszán igen erőteljes hatása volt egy fecskék megritkulásáról és védelméről szóló interjúnak. A világháló forrni kezdett és kilépett medréből, országszerte fecskefészekgyártásba fogtak a kézműves műhelyek, sorban születtek a közösségi oldalak fecskés csoportjai. Mi csendesen szervezgettük a tavaly ősszel meghirdetett fecskés akciónkat, amikor március 1-én levél érkezett a székesfehérvári önkormányzattól:
"(...) megoldható-e a hátralévő idő alatt nagyobb mennyiségű kerámia fecskefészek kihelyezése a városban úgy, hogy azok akár már tavasszal elfoglalhatók legyenek a madarak számára? Munkátokra A Szabadművelődés Háza kerámia fészkeinek elhelyezése, rajzpályázatotok, a városi rétek kutatása és bemutatása kapcsán figyeltünk fel, és számítanánk közreműködésetekre itt is, részint a legmegfelelőbb helyek kijelölésében, részint a tényleges kihelyezésben. Olvastunk a fecskék vészes fogyatkozásáról, és ha a város tenni tud ennek megállításáért, megfordításáért, akkor szeretne. Elsősorban az iskolák, óvodák, közösségi helyek, kulturális és más közintézmények épületeinek ereszaljait, zugait tudjuk felajánlani, és természetesen megvásárolnánk a fészkeket, ahol szükséges a fecskepelenkákat is.
Ha én molnárfecske volnék, nem haboznék sokat...

Az akció városi szinten a legmagasabb támogatást élvezi, mint arról az alábbi videó tanúskodik.
Április közepén a város megvásárolt 100 kerámia műfészket, illetve rendelkezésünkre bocsátott egy több mint 40 intézményt tartalmazó listát (bölcsődék, óvodák, iskolák, szociális intézmények).
A külcsín is számít... Cserép műfészkek természetesebb színűvé varázsolása Csete Gábor által. (Hozzávalók: szülőföld, víz, ecset)

Stratégiai módon terveztem meg a felkeresésüket, ugyanis Fehérvár nem kicsi, bajos lett volna hát ide-oda cikázni. Igen sok eresz nélküli, vagy fákkal sűrűn körbeültetett épület hullott át a rostán, míg a potenciális fecskés épületeket sikerült kiválasztani.
Az ügy következő kulcsszereplője a Székesfehérvár Városgondnoksága kft. Ők készítették elő a 10-10 műfészek számára helyet adó, pelenkával ellátott deszkát, amit aztán kosaras emelővel juttattak fel a magas épületek eresze alá.
A tartódeszka és a pelenka illesztése Székesfehérvár Városgondnoksága kft. - módra. Ezt hívják mifelénk precizitásnak...

A kiválasztott épületek közül május 7-én négyet tettünk fecskebaráttá. Ebből három korábban fecskés volt, a Püspökkertvárosi Óvodában rég ott dolgozó óvónő mesélt erről, az Öreghegyi Közösségi Házon néhány, a Széna téri általános iskolán tucatnyi fészek helye látszik.
Utóbbi helyszínen a gyerekek még fecskés verssel is készültek, miközben az égen a közeli panelek molnárfecskéi figyelték a munkát. Sok kérdést kaptunk a negyedik helyen, a Zentai úti iskolánál is. Jól bevált hát az a terv, hogy a kihelyezés egyúttal szemléletformáló esemény is legyen.
Kihelyezés alatt levő fecskefészkek és rendhagyó biológiaóra a Zentai iskolában.

Ez a kislány nagyon készül a fecskék fogadására... Püspökkertvárosi Óvoda (Forrás: Fecskebarát Fehérvár csoport Fotó: Deák Ferenc)

Természetesen nem tudhatjuk előre, hogy reagálnak a fehérvári molnárfecskék az igyekezetünkre. Mivel azonban reményeink szerint ötleteket adunk, íme a helyszínek elemzése.

Öreghegyi Közösségi Ház

Piros kabátban az ötletgazda, Deák Ferenc.
  • Magas, különálló, érdes falú épület
  • Korábban voltak fészkek rajta
  • A kirepülés irányában (nyugatra) van egy füves, bokros zöldfolyosó (Aszalvölgyi-árok környéke)
  • A környéken jelenleg nincs ismert fecskepár
Zentai iskola
(Forrás: Fecskebarát Fehérvár csoport Fotó: Deák Ferenc)

  • Típusépület igen jó, derékszögű eresszel
  • Nagyon jó táplálkozóhely az iskolával szomszédos Rácbánya, itt még egy kis bányató is van, ami ivóhelyként szóba jöhet
  • A fészkek délre néznek
  • A környéken jelenleg nincs ismert fecskepár
Püspökkertvárosi óvoda

  • Igen magas épület egy domboldalon
  • Korábban voltak rajta fészkek
  • A kirepülés irányában (keletre) van egy füves, bokros, fás park (Milleniumi emlékmű)
  • Néhány száz méterre van egy kis fecsketelep
Széna téri iskola
  • A múltban egy legalább 20 páros állomány otthona lehetett
  • A szomszédos tízemeletes házakon legalább 6-8 pár költ

Akik nélkül nem sikerült volna...

Az ötletgazda Deák Ferenc önkormányzati tanácsadó volt, az ő lelkesedése ragadt át a városvezetésre és vált az akció ennyire közös üggyé. 
Egy példa arra, hogy a Városgondnokság munkatársai mennyire lelkiismeretesek. A munka megrendelőjében nem szerepelt, hogy a molnárfecske fészke fent zárt, a deszkára előre felcsavarozott fészkek pereme és az eresz között maradt egy kb. 1,5 cm-es rés. Miután ez kiderült, minden fészket levettek és az új változat szerint csavarozták vissza. Mivel aznap 80 fészket tettünk ki, ez pontosan 320 előre nem kalkulált csavarozást jelentett... Köszönet a teljes városgondnoksági csapatnak!

A fecskebarát csapat. Pákozdi Zoltán (jobbra) kezében az a tábla, melyet mind a négy intézmény megkapott.

Az eseményről több médium is beszámolt.

A tervek szerint a maradék 20 fészek a Szárazrétre kerül; ez egy családi házas övezet a város északnyugati részén.

2019. április 21., vasárnap

Szalakóták, irány észak!

Jelen állás szerint a Dunántúl egyetlen stabil szalakótaállománya a fejéri Mezőföldön él. (2018 során a Dunántúl megyéi közül csupán háromból töltöttek föl szalakótaadatot a birding.hu oldalra. Fejérből 13-at, Somogyból és Veszprémből 1-1-et.) Csak néhány éve van ez így és a teljes állomány nem éri el a 10 párat. De mégis bíztató, hogy a rendkívül sikeres hazai odúprogramok visszahozták a Duna túloldaláról ezt a fokozottan védett fajt. 


A megyében a Mezőföld délebbi fele (Cece), a Sárvíz-völgy (Aba, Sárkeresztúr), Dinnyés környéke, Sárrét és a Zámolyi-medence azok a helyek, ahol az utóbbi öt évben a szalakóta tartósan mozgott vagy bizonyítottan megkísérelte a fészkelést.
Működési körzetünk az ekkor írt sorok óta kibővült a Sárvíz-völgy északi részével, ráadásul a vércsés akció miatt is több helyen jártam a megyében, ahol eddig kevésbé. Az alábbiakban a kiszemelt, alkalmasnak tűnő helyszíneket és a már kész munkákat mutatom be.

Váli-völgy
2018 nyarán a felcsúti, idén tavasszal a váli szakaszon találtam olyan erősen lelegeltetett, öreg fákkal szegélyezett völgyoldalt, ahol tiszántúli tapasztalataim alapján el tudnék képzelni szalakótát. A váli helyszínt olyannyira komolyan gondoltam, hogy a gyúrói-ráckeresztúri napon (lásd ITT) nálam volt az odú, hogy ha a közeli birkahodály gazdája engedi, gyorsan feltegyem egy akácra. Csakhogy a hodálynál embert nem találtam (szamár, kecske, birka, kutya volt), így pedig nem szerencsés dolog bármit tenni. Az odú nem veszett kárba, lásd alább, a váli helyszín pedig nincs elfelejtve...
  1. Terület jellege: löszvölgy
  2. Legelő jószág: juh, kecske
  3. Védelem: nincs
Kender-tó (Vereb-Lovasberény)
2018 tavaszán a vértesacsai Madarak és fák napja rendezvényre egy kis kerülővel mentem és teljes hosszában végigjártam ezt a két nagyobb foltból álló, középen homokóraszerűen elszűkülő juhlegelőt. A legjobb benyomásokkal távoztam, így kapóra jött, hogy Válból hazafele épp a legelőtől északra vezetett el utam. Gyorsan bedöcögtem hát a dűlőn és feltettem az odút. Engedély volt, hiszen a legelő túlsó végén már évekkel ezelőtt tettem ki kuvik és búbos banka számára költőalkalmatosságot.

  1. Terület jellege: homokos talajú legelő
  2. Legelő jószág: juh
  3. Védelem: nincs

Sárvíz-völgy (Szabadbattyán, Tác, Soponya)
Flesch Mártonnal már többször beszélgettünk arról, hogy az általa kiválóan ismert Észak-Sárvíz-völgyben hol vannak azok a helyek, amelyek teljesítik az alábbi kritériumokat: Legelő jószág járta gyepterületen van néhány magasabb fa, a hely pedig kevéssé zavart.
Ennek szellemében 2019. április 9-én nekivágtunk egy délutáni körútnak. Korábban hallott tipp, hogy az odú legyen nagyon feltűnő, így az átvonuló szalakótáknak is szemet szúr. Ezt igyekeztünk betartani.
A rögzítés dróttal történt, a fa károsítása nélkül. Marci szerzett engedélyt az egyik tulajdonostól, a másik helyen a Duna-Ipoly NPI vagyonkezelésében van a gyep, és a bérlővel beszéltük meg a dolgot, a hozzáállás igen pozitív volt.
Szabadbattyán:
Alföldi tapasztalat: a szalakótaodú legyen feltűnő helyen, nem túl magasan.

  1. Terület jellege: a Sárvíz hajdani medre menti mocsár széle
  2. Legelő jószág: szarvasmarha
  3. Védelem: nincs
Tác:
A csúcsszáradt akácok vártapontnak is tökéletesek.

  1. Terület jellege: homokos talajú legelőn sínylődő akácliget
  2. Legelő jószág: juh
  3. Védelem: nincs
Soponya:
Fent: az egyik odú a faj hagyományos kiskunsági otthonán, szürke nyáron. Lent: Flesch Márton szerelés közben.

  1. Terület jellege: Sárvíz menti nagy kiterjedésű gyep
  2. Legelő jószág: juh
  3. Védelem: Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet
További gondolatok
Alapítványunk öt éve során már több helyen tettünk ki szalakótának is alkalmas odvakat. Ezekről beszámoltunk, most csak a rend kedvéért szedtem össze a helyszíneket.
  • Lovasberény, Kender-tó
  1. Terület jellege: homokos talajú legelő
  2. Legelő jószág: juh
  3. Védelem: nincs
  • Lovasberény, Antali-rét (harmadik éve kuvik költ benne)
  1. Terület jellege: degradált gyep néhány nyárfával
  2. Legelő jószág: nincs, kaszálják
  3. Védelem: nincs
  • Pátka, Királyberek
  1. Terület jellege: sovány legelő
  2. Legelő jószág: szarvasmarha
  3. Védelem: Natura 2000
  • Székesfehérvár, Császár-víz-völgy (5 odú)
  1. Terület jellege: patak menti rétek
  2. Legelő jószág: juh
  3. Védelem: részleges (Natura 2000)
  • Székesfehérvár, Aszal-völgy (2 odú)
  1. Terület jellege: löszvölgy
  2. Legelő jószág: nincs, kaszálják
  3. Védelem: Natura 2000 és helyi védelem
A hírek szerint egy új szalakótás LIFE program érinteni fogja a megyét, részletekkel egyelőre nem tudok szolgálni. Az biztos, hogy a Hortobágyon, Bükkalján, Mátraalján döbbenetes foglalási arányok vannak, rövid idő alatt sokszorosára nőtt a szalakótaállomány. Itt erre a kevés gyepterület miatt sajnos nincs reális esély, ám a megmaradt löszvölgyekben (pl. Belsőbáránd, Nagylók, Nagyhörcsök), a szikeseken (Alap, Sárkeresztúr, Aba) és a nagyobb védett foltokban (Sárrét, Zámolyi-medence, Sárvíz-völgy) kialakulhat egy stabil, 30-40 páros populáció. Mirajtunk nem fog múlni...

Az odvakról
Nem mehetünk el szó nélkül a masszív, alapos festéssel tartóssá tett odvak mellett, ezeket ugyanis nem mi vásároltuk, de nem is mi készítettük. Az egyik vércsés bejegyzésben említettem az akció kelet-pesti ikertestvérét. Nos, az ottani kollégáknál bejelentkezett egy cég, amely ablakokat gyárt, de szívesen segít a madarakon, ezért elkészített több tucat vércse- és szalakótaodút. Utóbbiakból kaptunk mi tíz darabot, még ingyen el is hozta a cég a székesfehérvári telephelyére. Köszönet Németh Andrásnak, hogy fontosnak érezte: ne csak szóban mondjon köszönetet az alapötletért, de kézzelfogható "licenszdíjról" is gondoskodott, továbbá az Aranyablak kft-nek az elkészítést és kiszállítást.

2019. április 10., szerda

Vörös vércsék védelmében - Zárójelentés

A legutóbbi bejegyzésben szó esett a vércsevédelmi akció cselekvő szakaszáról. Örömmel kürtöljük világgá: két január 31-én feltett velencei ládának két héten belül foglalói voltak! Hasonló sikerekben bízva folytatódott a munka februárban és márciusban.

Harmadik mászás (2019. február 23.) Lovasberény, Csákvár, Nadap, Vál, Pákozd (5 láda)
Nem egyszerű eset, amikor végig kell haknizni a fél megyét: ezen a délelőttön Lovasberényben, Csákváron, Nadapon, Válon végeztem a ládakihelyezést, este pedig még volt egy pákozdi felvonás. Minden esetben saját készítésű ládákat tettem ki.
A lovasberényi szőlőhegy szélén, kaszálórét közelében került fel a láda egy akácra. Lakott ház közelében van ugyan, de a környék olyan csendes és táplálékban gazdag, hogy van esély a sikerre. Április 7-én csakugyan jött a telefon: vércse ül a ládában!

Ettől a helytől néhány kilométerre északra, a Rovákja völgyében, húsmarhák legelőjén keresgéltük az alkalmas fát a terület tulajdonosával. Egy jókora dió lett a befutó, ám erre a környékre még érkezett két további láda is március 31-én (lásd alább). A képen Stumpfold Norbert gazdálkodó.

Nadapon már télen kinéztünk egy óriási nyárfát; sajnos a fa mérete nem tette lehetővé a drótozásos kihelyezést, így itt kénytelen voltam szegelni.

Válon is a szőlőhegy volt a helyszín, a jelentkező szomszédjában levő szőlőültetvény diófájára tettük a ládát. Nehéz megítélni, hogy a vércse megtelepedésének mekkora az esélye, a terület jónak tűnik, egy próbát megér a dolog...
A pákozdi láda a teljes akció tekintetében egyedi, ugyanis nem fára, de nem is faoszlopra került, hanem egy, az M7-es autópálya Balaton felé menő sávjában haladók számára kihelyezett óriásplakát tartótraverzére. Talán a legkellemetlenebb feladat volt: teljesen ki kellett tolni a létrát, olyan érzésem volt, hogy a pulzusom lerezeg a létra aljáig. Ezek azok a pillanatok, amikor felmerül az emberben, hogy mi a jó nyavalyát keres tökegyedül 8 méteres magasságban. De aztán valahogy felkerül a láda és elmúlnak a rossz érzések.

Negyedik mászás (2019. február 25.) Seregélyes (2 láda)
Seregélyes-Szőlőhegytől délre egy magángazdaság két nagy táblája mellé került ki egy-egy láda. Külön érdekesség, hogy a második ládának otthont adó erdősávot az egyik cégtulajdonos telepítette évtizedekkel ezelőtt. Ez azért nem mindennapos napjainkban...

Ötödik mászás (2019. március 4.) Magyaralmás (2 láda)
A magyaralmási akció savát-borsát egy klasszikus észak-mezőföldi orkán jelentette, ami érdekes módon épp akkor kezdődött, amikor elindultam. Ott már aztán mit volt mit tenni, a helyi gazdálkodóval úsztunk az áramlattal. Nagyon kedvelem ezt a falut, így örömmel hagytam ott a "névjegyem" a református templom gyöngybagolyládáját követően a település határában is. És még el se fújta a létrát a szél...

Hatodik mászás (2019. március 21.) Velence (9 láda)
A január 31-i akció után egy újabb velencei körút következett, mégpedig az eddigi legsűrűbb programmal. Három gazdálkodó területén összesen kilenc láda került ki a helyére.
Az első négy láda egy nem tipikus mai gazda földjei mellé került. László vegyszereket is használ, de mégis évtizedekre előre gondolkodik, ami a talaj szerkezetének, vízháztartásának javítását illeti. Öröm volt elbeszélgetni zöldtrágyanövényekről, vetésváltási kérdésekről, és természetesen madárvédelemről.

A második személy nem tudott jelen lenni, így távollétében raktuk ki a ládákat a megbeszélt fákra. Az első helyszín különösen tetszett, ugyanis a Gurgyal-völgyről korábban csak hallottam. Tipikus mezőföldi löszvölgy, ahol tölgyek is megmaradtak. Íme a kilátás a ládától:

A nap zárása három ültetvény volt (meggy, szilva, dió), minden esetben a szélén, a madarak számára látható helyen került fel a láda.

Hetedik mászás (2019. március 29.) Ráckeresztúr, Gyúró (3 láda)
Mai ésszel udvariasan elhárítottam volna az eredetileg megjelölt körzettől igen-igen távol keleten élő két jelentkezőt, ugyanis a földrajzi távolság az én esetemben különösen fajsúlyos. Ezen a péntek délelőttön azonban pontot tettem a keleti hadjárat végére.
Ráckeresztúron biogazdálkodó házaspár kalauzolt el jókora lucernaföldjük mellé, ahol egy eperfán kapott helyet a láda.
A lucernában néhány T-fa is van (meg persze pockok jócskán), igen izgatottan várják hát a pocokirtó szakértők megtelepedését.

Gyúrón, azaz Gyúró és Pusztazámor között, a megyehatáron terül el egy reptér, a nagy kiterjedésű füves területet északról és délről is fasor szegélyezi. Egy-egy akácra került a két láda.
Előtérben a láda árnyéka.

Nyolcadik mászás (2019. március 30.) Kisláng (1 láda)
A keleti végpont (Gyúró) után jött a nyugati, Kisláng. A helyszín egy igen érdekes hely, a Herpa-halom nevű, szántó belsejében levő halom, ahol voltak alkalmas kőrisfák. A gazdálkodó elmondása szerint szoktak mozogni a környéken vércsék, úgyhogy nem csak a halom oázis jellege ad okot az optimizmusra.
A munka végén Adri folytat szakmai beszélgetést a vércsebarát gazdával.

Kilencedik mászás (2019. március 31.) Csákvár (2 láda)
Véletlenül éppen két hónappal a kezdés után Csákváron, a február 23-ai második helyen ért véget a Gazdákkal a vércsékért program. A Rovákja-völgy felső szakaszán, szépen karbantartott gyepek, facsoportok, kisebb állókultúrák (pillangósok, zöldugar) között kerestünk megfelelő helyszínt az utolsó két ládának.
A legutolsó feladat is kipipálva...

Összesítés:
Fejér megyéből huszonhatan jelentkeztek be. Köztük volt három határidőn túli, egyikük tervrajzot, a másik kettő jövőbeli ígéretet kapott. Négy hely nem alkalmas vércsetelepítésre. Két jelentkező megkapta a ládá(ka)t és maga rakta fel. A többit jórészt a jelentkező segítségével, kisebb részben egyedül tettem ki. (Néhány esetben volt segítségem, de nem konkrétan a földtulajdonos, hanem a közelben gazdálkodó másik jelentkező, tehát történt összedolgozás a vércsék érdekében.)
Nem mindig lehetett visszanyomozni, hogy a jelentkező hol hallott a lehetőségről, az biztos, hogy a Fejér Megyei Hírlapnak, a traktorboltban kitett plakátnak és a közösségi oldalon mások által végzett népszerűsítésnek volt eredménye. Az agrárkamarai és falugazdászi irodák plakátjainak hatása elmaradt a várttól.
A vércsebarátok száma leegyszerűsítve 19; ennyi személyhez került ki 40 láda. Közülük nagyobb szántóföldi mezőgazdasági vállalkozás 2, szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó magángazda 10 (érdekességként: mindössze 2 biogazda), inkább állattartó gazda 1, ültetvénytulajdonos 2, természetközeli helyen területtel rendelkező 4.
Az akció során 35 gyári és 5 saját készítésű láda került ki, összesen egy mázsa gyöngykavics (!) kellett beléjük. A ládákat fákra tettük (akác, nemes és fekete dió, nyár, tölgy, eper, kőris, stb.), emellett hat esetben oszlopra (1 fa villanyoszlop, 5 kifejezetten a vércséknek leásott oszlop), egyszer fémtraverzre kerültek.
Ilyen volumenű vércsevédelmi akciót a közeljövőben nem indítunk, ám a tanácsadás, a ládatervrajzok "terítése" feltehetően folytatódik majd. Köszönet minden jelentkezőnek és aktív segítőnek.