Félszázadnyi elképzelés

2024. szeptember 15-én a csákvári Fornapusztán ünnepeltük a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 50., illetve a vendéglátó Pro Véres Közalapítvány 33. születésnapját. Izgalmas élmény volt hallgatni Viszló Levente, Haraszthy László, Lendvai Gábor és Fenyvesi László előadásait az elmúlt évtizedek erőfeszítéseiről, sikereiről, kudarcairól. Az érdekes és emlékezetes nap hatására végiggondoltam, hogy a feltehetően az én életem hosszán túlnyúló következő ötven évben milyen változásokat, előrelépéseket szeretnénk elérni Fejér megyében. Az alábbi, pontokba szedett program alapvetően egy vitaindító, örömmel fogaduk minden építő jellegű véleményt, kiegészítést. Nem várunk ugyanakkor olyan jellegű jelzéseket, hogy ezek irreálisak és a jelenlegi jogi és politikai környezetben megvalósíthatatlanok; ezzel tisztában vagyunk, de 50 év van akkora időtáv, hogy merhetünk ábrándozni. 

Természetvédelem 

Országos védelem

• Meg kell vizsgálni a jelenlegi országos védett területek és tájvédelmi körzetek bővítési lehetőségeit. Ezt megkezdtük a Sárvíz-völgye TK esetében

• A Dinnyési-fertő a Seregélyes alatti gyepekkel, vízállásokkal, míg a Velencei-tavi madárrezervátum további nádasokkal bővülhetne. 
• Régi, több évtizedes terv volt a Velencei tájvédelmi körzet, amely a tó és a hegység legértékesebb részeit foglalná magában. Érdemes lenne a kérdést körbejárni... 
• Két, megyében levő helyi védett terület megérdemelne országos védelmet: a Burok-völgy (Isztimér) és a Sóstó (Székesfehérvár). 

Helyi védelem 

• Pillanatnyilag az alábbi településeken van tudomásunk tervezett helyi védelmekről, a megvalósulás valamilyen kezdeti stádiumában: Székesfehérvár: 5 terület, Pátka: 2 terület, 3 természeti emlék, Kisapostag: 1 terület, Zámoly: 2 terület

• Tervben van a védelmi javaslat, de még a kezdeti lépések sem történtek meg: Aba

• Hantos, Sukoró

• 2025-ben mozgalmat szeretnénk indítani annak érdekében, hogy MINDEN FEJÉR MEGYEI TELEPÜLÉS KEZDEMÉNYEZZE LEGALÁBB EGY (ÚJ) TERÜLET VAGY EMLÉK HELYI VÉDELMÉT. A cél a megyei védett területek megtöbbszörözése. Ehhez alapítványunk hatékonyan hozzá kíván járulni (dokumentációk elkészítése, működtetési feladatok átvállalása vagy megszervezése, stb.) 

Élőhelyek védelme 

• Vízfolyások felmérése olyan szemmel, hogy hol lehetne visszaalakított természetes szakaszokat beiktatni (akár csatornák esetében is), hol lehet bukókat beépítve vizet visszatartani, hol lehet a vízfolyások környékén levő mélyebb részeken (egykori medrek, mocsarak) vizet tárolni. 
• Fontos lenne a legszebb állapotú értékes erdőrészek felkutatása, értékeik széleskörű bemutatása, védelmük erdészettel közös megszervezése.

• Fasor- és erdősávtelepítések szorgalmazása, jó mezőgazdasági gyakorlatok népszerűsítése, bemutatása, madár- vagy természetbarát gazda program beindítása. 
• Bányarekultivációk esetén szakmai javaslatcsomag összeállítása. 
• Felmérések (bükkösök, lösztölgyesek, láprétek, szikesek, löszvölgyek). 
• Jószággal való célzott kezelések szorgalmazása (szikes tavak, löszvölgyek) 
•  Természetvédelem településeken Az eddiginél több településen odvak, etetők felszerelése, népszerűsítése, közös odúácsolás megszervezése, városi/falusi odútelepek létesítése. Önkormányzati területeken őshonos növényzetű célállomány (fajgazdag gyepkeverék, cserjés vagy őshonos erdőállomány) kialakításában való aktív részvétel, szaktanácsadás, tanösvények tervezése. 

Fajvédelem 

• Növényfajok visszatelepítési lehetőségeinek mérlegelése 
• Tátorján (Alkalmas löszvölgyekbe, löszlejtőkre) 
• Pamacslaboda (Egykori sárbogárd-nagyhörcsöki termőhelyére) 
• Borzas macskamenta (Alkalmas löszvölgyekbe)
• Védett, de nem szem előtt levő fajok felmérésének és védelmének kidolgozása 
• Lápi póc 
• Réti csík 
• Alpesi gőte 
• Haragossikló 
• Ürge felmérések (és telepítések) folytatása 
• Denevérkolóniák felmérése, denevéres programok folytatása minél több helyen, városi denevérhotelek (kapcsolódás 1.4. ponthoz) 
• Szalakóta számára az északi területek (megyén átnyúló) alkalmassá tétele 
• Kék vércse ládázás folytatása 

Szemléletformálás 

• Megyei természetvédelmi verseny kidolgozása 
• Megyei újságban természetvédelmi kérdések napirenden tartása, hangsúlyossá tétele 
• Iskolai természetvédelmi szakkörök létrehozása, vezetése 
• Megyei erdei iskolák felkeresése és szakmai segítség felajánlása 
• Könyvek kiadása: (Fejér megye növényvilága - „A Haraszt-hegytől a Bangó-tóig”)

Lyukra futottunk - repülőtéri ürgefelmérések 2024 tavaszán

A 2023 decemberi FETA találkozón megbeszéltük, hogy mindennemű újabb ürgetelepítés előtt ki kell derítenünk a jelenlegi megyei ürgeállomány méretét. Flesch Márton az ismert természetes kolóniákat járta végig a Vértestől délre, az összkép siralmas. Mesterséges telepítésekre óriási szükség van tehát, csak éppen nagyon nem mindegy, hogy a forrásállományok (repterek) valóban elbírják -e az időnkénti 100 ürge kivételét.

Két célpontunk volt, az egyik a Székesfehérvár melletti börgöndi, a másik a Dunaújváros melletti kisapostagi reptér (lásd fent Török Ferenc fotóján). A szervezés különösen Börgöndön volt mintaszerű, 15 fő számlálta a lyukakat csatárláncban, míg Kisapostagon kilencen voltunk "csúcsidőszakban". A csapat egy része GPS-alapú eszközt kezel, közben fel-alá sétálva mérjük fel a repülőgépek miatt rövidre kaszált, ezért állatkáinknak nagyon kedvező gyepeket. A még nem hivatalos részeredmény egészen elképesztő.

Ez itt fenn nem a Kisapostagon felmért összes lyuk! Ez a Török Ferenc sukorói önkéntes telefonjával annak lemerüléséig felmért összes lyuk, de rajta kívül még ketten vettek fel lyukakat. Kisapostagon egyenletesen rendkívül sűrű az ürgeállomány, míg Börgöndön helyenként nagyon sűrű, másutt gyérebb, de mindez nagyobb terüeten eloszolva.

A reptéri ürgék nem csak a kerecsen (lásd Török Ferenc fenti fotóját) és a természetvédő számára érdekesek. A megyei újság riportot készített a felmérésről (ITT olvasható), míg Kisapostagon az Ittas Ürge bár (nem vicc!) környékén nyáron ürgefesztivál lesz. Ám a lényeg: egy országos szinten kiemelkedően sikeresnek számító áttelepítés után nyugodtan tervezhetünk újabbakat, a két nagy reptéren nagyon erős, több ezres populációk élnek. Köszönet a két repülőtér kezelőinek és minden önkéntesnek! Folytatás következik május elején Börgönd eddig kimaradt részein.

Már megint ürgésztünk...

Egy ürgetelepítés a mai protokoll szerint minimum 100 egyed átköltöztetésétől kezdődik, ráadásul mindezt nem egyszerre kell végezni, hanem két fordulóban, tavasszal (amikor a nőstények vemhesek) és nyár végén (amikor már teljesen önállóak a fiatalok).

Lelkes csapatunk tavaszi akciójáról ITT számoltam be, most néhány kép és gondolat az augusztusi felvonásról.

Adva van, hogy rendelkezésünkre állt a Duna-Ipoly Nemzeti Park csapdakészlete, itt a megye területén, elérhető közelségben, elegendő mennyiségben. A probléma már tavasszal is és most is a minőséggel volt. Aki még nem látott ilyet, annak nehéz elmagyarázni, de a lényeg: a csapda akkor "kattan el", ha az almacsalit tartalmazó kis fémlapra az ürge ránehezkedik, miáltal két fémrudacska egymáson elcsúszik és a két ajtócskát lecsapja. A gond az, hogy a berendezés nem elég érzékeny: vagy a fémlap rövid, azaz fizikus nyelven az erőkar nem elég hosszú, vagy a két rudacska között túl nagy a súrlódás. Bárhogy is, egy csomószor az ürgék kacagva bemennek a csapdába, helyben fogyasztják az almát vagy hazaviszik és kimasíroznak. "Boldog" vagyok, hogy erről dokumentáció is van:

A várakozás órái alatt a reptéren két érdekes állat került elő, egy fiatal kék vércse...

...valamint a jóval közelebbről megfigyelt sisakos sáska:

Az ürgék őrzése a tavaszihoz hasonló módon, remek szervezéssel zajlott. Én egy éjszakázásban, illetve a kerítés szétbontásában vettem részt.

Formálódó szemlélet (Lovasberény, Kőszárhegy, Kisláng)

2023 májusában volt két egymást követő hétvége, amikor különböző szemléletformáló akciókban vettünk részt.

Túra a lovasberényi Kazal-hegyre (2023. május 20.)

A semmilyen törvényes védelemben nem részesülő, nagyon különleges löszgerincről már volt szó idén. A Lovasberényben élő természetvédők, Fiala Zsuzsanna és Szalai Gábor (nem titkoltan a tavaly októberi vértesi találkozó hatására, abból feltöltekezve) 2023-ban programok sorozatát szervezték meg a helyieknek, hogy be- (avagy vissza-) csempésszék a mindennapokba a Természetet. A gyűrűzési bemutató, odúellenőrzés, éjjeli hangok fülelése sorába illeszkedett ez a kirándulás is.

Úton a Kazal-hegy felé, Fiala Zsuzsa (háttal) mesél a résztvevőknek (Fotó: Sajtos Klára)

18 fő indult neki a kellemes sétatávnak a berényi iskolától a Kazal-hegyre és vissza. Megcsodáltuk a különféle élőhelyeket a régi házakkal tarkított utcától a Rovákja medrén és a füzesen át a meredek löszfalig és a gyönyörű, virágokkal tarkított gyepig. 

Sikeres csúcstámadást követően (Fotó: Sajtos Klára)

Madarászat a hegy tövében (Fotó: Sajtos Klára)

A hegygerincen színpompás növények voltak, odalent pedig szép madarak. Szalai Gábor (a képen balról a harmadik) állította be teleszkóppal az érdeklődőknek a gyurgyalagot és a vörös vércsét. Az egyik legfontosabb célunkat maradéktalanul teljesítettük: a résztvevőkben nem maradt kétség, hogy a Kazal-hegy egy egyedülálló, pótolhatatlan érték, amely mielőbbi helyi védelmet igényel!

Túra a Szár-hegyre (2023. május 27.)

Kőszárhegy Székesfehérvártól nyugatra a 7-es főút mellett található, működési körzetünkből egy picit kiesik. A tavasz folyamán született egy vércsevédelmi írás a szomszédos Polgárdi helyi lapjában, ami a kőszárhegyi lelkes természetvédőket elvezette az alapítványhoz. 

A falu fölött magasodó Szár-hegy a település izgalmas természeti kincse, de sajnos egyben ásványkincs is, hiszen bánya is működik itt. A természetbarátok a sok hazai rossz példa alapján nagyon féltik a hegyet, pedig helyi védelem is biztosítja a legértékesebb részek hosszú távú megmaradását. Tavasszal külön rendezvényt szerveztek, ahol a bányatulajdonostól is érdeklődtek a természeti értékek megóvásáról (beszámoló ITT olvasható).

A mi együttműködésünk egy túra volt, melyre sikerült beszervezni a Duna-Ipoly NPI részéről Staudinger Istvánt is. Ő a területileg illetékes természetvédelmi őr, a helyszín kiváló ismerője, így naprakész információkat kaphattak az érdeklődők a bányával kapcsolatos kérdésekre is.

Túra eleji csoportkép (Forrás: Facebook)

Az érdeklődők pedig szép számmal voltak. Életem első túravezetése volt, ahol az adott település polgármestere is jelen volt, rajta kívül pedig nagyon sok gyermekes család.

Sok-sok érdeklődő tekintet (Forrás: Facebook)

Útvonalunk a természetvédelmi terület csodálatos tanösvénye volt. Rengeteg védett virág (ezüstaszott, macskahere, nagyezerjófű, budai imola, pusztai árvalányhaj, apró nőszirom) él itt, miközben olyan nem védett, de csodaszép növény alkot mezőket, mint a koloncos legyezőfű.

A sziklagyep szomszédságában fennmaradt csodálatos tölgyes (Forrás: Facebook)

A túra fantasztikus élménye volt az az öreg tölgyes, ami egy egészséges erdő minden elemével rendelkezik: gazdag cserjeszint, sok holtfa, őshonos fajkészlet, védett lágyszárúak, sok madár.

Túra utáni frissítő (Forrás: Facebook)

A tanösvény tűzrakóhelyénél a résztvevőket étel és ital várta, a túra során a kicsik előre megfestett és elrejtett kavicsokat gyűjthettek. Az egész szervezés nagyszerű volt, kezdve a plakátokkal, az előkészületekkel, a lebonyolítással. Ami pedig a folytatást illeti: ez a közösség szeretné bővíteni a tanösvényt, átfogóbbá tenni az információs táblák anyagát, amely jelenleg alapvetően geológiai. Ebben az ügyben kérték segítségünket, aminek természetesen örömmel teszünk majd eleget.

Köszönjük a meghívást és a szép délelőttöt!

Kislángi kiállítás

Néhány hónapja telefonhívást kaptam a vércsés akció egyik résztvevőjétől (ITT írtam erről a gazdálkodóról). Kisláng pünkösdkor tartja a falunapot, erre szerettek volna egy természetfotó kiállítást kérni tőlünk.

A felkérés váratlan volt, de megtetszett. A megye természetfotósaitól jó sok fotó gyűlt már össze a kiadványokhoz, hogy gond nélkül össze tudtam szedni 45 darabot. Kinagyíttattam, kasíroztam és a kőszárhegyi kirándulás után levittem Kislángra, ahol a művelődési házban kaptak helyet.

Terveink szerint ez lesz az alapítvány vándorkiállítása, amit számos helyre elviszünk majd a jövőben.

Gazdákkal a vércsékért - a Tettek Mezeje III.

A 2022-ben meghirdetett akciónk 2023 áprilisában zárult. Ebben a bejegyzésben az Isztimér, Nagykarácsony és Előszállás határában szerzett élményekről fogok beszámolni.

Isztimér

Még tavaly jelentkezett a felhívásra az Isztiméren gazdálkodó Zsolt, aki vállalta, hogy a ládákat maga készíti el. Idén tavasszal, lombfakadás környékén tudtuk összehozni a találkozót. Nagyon boldogító volt hallani, hogy mennyire odafigyel az élővilágra, van madárhatározója, egy kiodvasodott vastag ágból kuvikodú készítését tervezgeti, szeretné megtelepíteni az erdősávjában az egerészölyvet... Ha minden megyében lenne 80-100 hozzá hasonló gazdálkodó...!

Délre irányozott vércseláda

Csodálatos öreg tölgyekkel tarkított mezővédő erdősáv volt az első helyszínünk egy tavaly telepített, az aszály miatt nem túl acélos zöldugar szomszédságában.

Keletre néző láda

A második láda egy akácos szélén van, lucernatábla szomszédságában. A közelben Natura 2000-es gyepen élő erdei pacsirta dala volt a munka aláfestő zenéje.

Nagykarácsony

Klasszikus löszvölgy a nagykarácsonyi szőlőhegyen

A nagykarácsonyi akció kicsit féloldalasra sikerült. A gazdálkodó lakóhelyén kitettünk egy-egy ládát füleskuviknak és vörös vércsének, de egy másik gyepre nem tudtunk ugyanilyen céllal kimenni, ugyanis a kiszemelt erdősávba beköltöztek a méhészek. Akármilyen távol is van ez a falu hozzánk, lesz még erre utam a jövőben...

Előszállás

Nagykarácsony déli szomszédja, a falu déli határa egyben a megyehatár. A februári bejáráson nagyon kedvező helyszíneket szemeltünk ki az idős gazdálkodóval, most áprilisban így már a biztos helyekre kellett csak kimennem.

Egy újabb löszvölgy. A bal oldalon levő akácfoltba került a vércseláda és a füleskuvikodú

Itt aztán volt mindenféle helyszín: kaszált aljú löszvölgy, szántó melletti magányos fa, szántó melletti fasor, extenzív gyümölcsös. A fasoros ládán mutatom be a munka egyes lépéseit.

Nézzen a láda keleti vagy déli irányba; jelen esetben keletre. A létra már a helyén van.

Szalai Gábor szegelős módszerét ITT mutattam be. Ez itt a drótozós módszer. A függőleges deszkán 2-2 lyukat fúrok alul és felül, belefűzöm a drótot. Ezen kívül kell kavics és egy kombinált fogó.

Nagyon szerencsés, ha egy ág alulról megtámasztja a ládát. Kifejezetten ilyen szemmel kerestem meg ezt a részt...

...a száraz ágat lefűrészeltem, ez alul támaszt, a törzshöz drótok rögzítik a ládát.

Kilátás a ládából. Nincsenek zavaró belógó ágak, a madarak könnyen észreveszik majd a lehetőséget.

Az utolsó kép azt illusztrálja, hogy a madarakat a dűlő forgalma nem fogja zavarni, hiszen a láda nem az útra néz.

Kisparcellás szántócskák, öreg gyümölcsös, valahol a tolnai megyehatár közelében...

Az utolsó két helyszínen kitett ládák foglalására idén valószínűleg már nincs esély, a többiek azonban talán már 2023-ban otthonul szolgálhatnak a vércséknek. A meghirdetett akció egyelőre befejeződött, ám továbbra is örömmel segítünk mindenkinek, aki gazdálkodóként szeretne tenni az élővilág megőrzéséért.

Köszönjük a jelentkezőknek és a lehetőséget népszerűsítő megyei falugazdászoknak! 

Ott az ürge, hű mi fürge... - Egy ürgetelepítés tanulságai

Az ürge az állatvilág vetési konkolya, azaz olyan egykori kártevő, amely napjainkban nem egyszerűen kíméletre szorul, hanem védett vadvirág kollégájával ellentétben a fokozott védelem is kijár neki (250.000 Ft pénzben kifejezett természetvédelmi értékkel).

A legeltetéses állattartás visszaszorulásával a valaha közönségesen gyakori faj egy érdekes "élőhelytípusra" húzódott vissza, mégpedig az évente többször nyírt füves repülőterekre. Pillanatnyilag ezek a helyek jelentik a faj biztos menedékeit hazánkban. Amikor felmerül a gondolat, hogy egy megfelelően kezelt, elsősorban védett területre jó lenne ürgét telepíteni, avagy a meglevő állományt szaporítani, szinte mindig egy repülőtérről befogott egyedek áttelepítésével zajlik mindez.

A Fejér megyei természetvédők számára két ilyen füves reptér áll "rendelkezésre", a két megyei jogú város vonzáskörzetében levő Kisapostag és Börgönd. De nehogy valaki azt higgye, hogy akkor az ember elindul csak úgy jószándékúan ürgét fogni! Az ürgevédelem eme speciális tevékenységét egy szakemberekből álló tanács koordinálja és engedélyezi. Ők szabják meg a befogható maximális mennyiséget, a befogás időpontját, ők bírálják el, hogy a kihelyezés helyszíne megfelelő lehet -e a faj számára.

Van annak már bő két, két és fél éve, amikor elkezdtünk ürge áttelepítésen gondolkodni. Az engedélyt 2022 őszén kapta meg az erre kijelölt szervezet, ám a jó fejéri szokás szerint mindenki jött és segített, aki csak éppen ráért. A befogás helyszíne a börgöndi repülőtér volt, az ürgék egy védett mezőföldi löszvölgyben kezdik új életüket. Az engedély 100 egyed áttelepítéséről szól két ütemben; 2023. április 24-én az első ütem zárult le 59 egyeddel. A folytatás nyár végén lesz.

A több mint egy hetes munka során több olyan tapasztalatot szereztünk, amit esetleg az ország más pontjain is lehet kamatoztatni. Így a következő bejegyzés tudatosan nem az új helyszín bemutatásáról szól, hanem magáról a befogásról és az "ürgetelep" őrzéséről.

1. A telep előkészítése

2023. április 15-én elkészült egy 25x50 méteres kerítés. 

Az elkészült kerítés. (Fotó: Horváth Csaba)

A színvilág sokaknak ismerős lehet és nem is tévednek: ezek bizony a Magyar Közút hófogói. A februári FETÁ-n támadt az egyik résztvevőnek ez a zseniális ötlete, ami a közutas vezetés tetszését is elnyerte. A hófogó előnyei:

• Az ország számos pontján hatalmas mennyiségben áll rendelkezésre
• Az ürgetelepítés időpontjában már nincs használatban
• Könnyű, könnyen kezelhető
• A lábbal földbe szúrható oszlopelemekkel együtt könnyen felállítható
• Rugalmas, így alul a földhöz simítható, az ürge nem tud alatta átszaladni annyira könnyen
• Az erős, öntött műanyag háló lyukján az ürge nem fér át, elrágni sem tudja

Mindez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy Székesfehérvár Városgondnoksága felajánlotta a járművét, hogy a Magyar Közút bodajki telephelyéről elhozzon megfelelő mennyiségű tekercset és oszlopot a tetthelyre, majd a szoktatás egy hetét követően vissza is viszi oda.

A munkafolyamat vége. (Fotó: Horváth Csaba)

Csakhogy ez még nem minden. Az ürge egyik jelentősége abban áll, hogy ugyancsak fokozottan védett ragadozóknak a fontos zsákmányállata. Elő kell készíteni a menekülésüket 45 fokos szögben lehatoló, legalább 50 centis járattal, amiket a lelkes önkénteseink motoros lyukfúróval készítettek.

2. A befogás

A börgöndi repülőtéren 2023. április 17. és 19. között, három napon át folyt a befogás.

Almával felcsalizott csapdák és a jelzőkarók

Az ürgét ma már nem öntjük, hanem a lyuk mellé helyezett élvefogó csapdával kerítjük kézre. A csapda működése szavakkal nehezen elmagyarázható, a lényege az, hogy ha az állat a középen levő, ide-oda billegő kis fémlapra nehezkedik, hogy az almát leszedje, akkor a két ajtócska elöl-hátul lecsapódik. A csapda mellé mindig ki kell tenni egy jelzőkarót, ugyanis a füves területen több száz méterről csak ezek alapján lehet a csapdákat megtalálni.

Az első megfogott ürge.

A munka egyik nagy tapasztalata az volt, hogy a szükséges almamennyiség az eredetileg becsültnek többszöröse (a három nap alatt legalább 8-10 kg). Nehéz megmondani, hogy ebben mekkora szerepe van a csapdáknak (nem elég érzékeny "elsütő" szerkezet) és mekkora az ürgék agyafúrtságának. A harmadik napon volt olyan csapda, amibe négyszer kellett az almát pótolni, mire a ravasz rágcsáló végre "rács mögé került". (Addigra már olyan ideges voltam, hogy nevet is adtam neki)

Csihar László egy elcsípett ürgével. Előtte és mellette egy-egy csapda rejtőzik a fűben.

A munkát 18-án az eső is hátráltatta, de összességében elég olajozottan történtek a dolgok. Hétfőtől már folyamatosan volt őr a telepen is (lásd alább), valaki mindig volt a reptéren a csapdákat ellenőrizni, az ürgéket összeszedni, illetve az almát pótolni. Végül kellett valaki, aki egy adott mennyiségnél gyorsan elszállította az állatokat új otthonukba.

3. Áthelyezés

Csihar László és Flesch Márton egy makacs ürgét próbál mozgásra késztetni. A gyeptégla helye alatt van az előre megfúrt üreg.

Az ürgéket egyenesen az előre elkészített kotorékokba kell bejuttatni (nem mindig könnyű), ilyenkor jól jön még valamilyen táplálék is. Az almán kívül búzát, rozsot, zabot és árpát is kaptak, de a legnagyobb sikere vitathatatlanul az almának volt.

Szökésre volt példa, de ezek az egyedek a közelben ástak maguknak kotorékot, azaz a kezdeti nehézségeket ügyesen átvészelték.

4. Az őrzés

Előre bocsátom, hogy a mi esetünkben nem történt semmilyen rendkívüli esemény, ami az őrök beavatkozását indokolta volna. De (és ez ismét csak az ürgeáttelepítési előírások része) az őrzés akkor is lényeges dolog, hiszen bármikor előkerülhet ürgére éhes róka, kutya vagy bármilyen más állat. Természetesen az éjjeli őrzésnek fantasztikus hangulata is volt, különös éjszakai hangokkal és hideg, párás hajnallal...

Egy igen-igen hideg hajnal

Az őrzés révén tudjuk, hogy a "szökevények", azaz a magukat a kerítés alatt kiásók milyen talpraesetten elboldogultak és 1-2 napon belül elkészítették saját kotorékjukat. A területen legeltető juhász is figyelte a völgy új lakóit, tőle tudtuk meg, hogy az általunk észleltnél jóval távolabb is megjelentek az ürgelyukak. Ez is nagyon szerencsés dolog, hiszen egy hét után mi húszan harmincfelé megyünk, ő azonban folyamatosan kint lesz a juhokkal őszig, telefonon azonnal jelzi, ha valami bajt észlel.

Egy új helyét megszokó, a kitett gabonából falatozó ürge

5. A bontás

Hárman alig háromnegyed óra alatt lebontottuk és szállításhoz előkészítettük a teljes kerítést. A Magyar Közút helyi vezetése így állt hozzá ehhez az egészhez: "Szívesen, szóljatok máskor is..." Folytatás augusztusban. 

A bontás utolsó fázisa. A vaskarók már kiszedve, Járosi Adrienn és Staudinger István az utolsó hófogó tekercs felcsavarása előtt

Néhány résztvevőnek a nevét sem tudom, ami csak részben az én névmemóriámnak a kritikája. Sokan hallották, hogy segítség kell, és jöttek örömmel, akár családtagokkal, gyerekekkel együtt, mindenféle előzetes természetvédelmi tapasztalat nélkül. A fejéri természetvédelemnek ez az egyik legjobb oldala; mindenkinek hálás köszönet!

Oáziskészítés szántóföldön - a folytatás

2022-ben a történelmi aszály előszeleként már februárban porszáraz utakon mentem ki a szántóföldet színesíteni fákkal. Erről ITT beszámoltam. A nyár során igyekeztem öntözni, de a hat nagy fa mindegyike rendkívül megsínylette a körülményeket. Nekem a tövön megjelent hajtások figyelgetésén túl a tanulságok levonása maradt a feladatom. Ennek szellemében érkezett el 2022 átlagosan csapadékos késő ősze, amikor egy komolyabb fába vágtam a fejszémet.

Elöljáróban annyit, hogy ehhez az akcióhoz igen kedvező helyen élek, ugyanis legfeljebb néhány kilométeres sugarú körben mindenféle őshonos fa vadon nőtt husángját vagy csemetéjét ki tudom ásni olyan helyekről, ahol azok akár útban is vannak (pl. a Császár-víz medréből kinövő nyárfák, csatorna partján nőtt tölgyek, szántóra benyúló juharfák, stb.). Ennek köszönhetően a mostani akció során már nem költöttem pénzt a szaporítóanyagra sőt, ha jobban belegondolok, semmire, hiszen a törzsvédő kerítés is változatlanul rendelkezésre áll.

Novemberben éppen jók voltak az utak, így folytattam a 2022 eleji fasorban a munkát. (Érdemes a fent megadott linkre kattintani, a képeket igyekeztem hasonló szögből készíteni.)

Két jókora szürke nyár csemetét még 2022 tavaszán kiástam a Császár-víz széléből, konténerbe ültettem őket és egész nyáron kapták a vizet a kertben. A kis fasorba a meglevő osztással ültettem be  őket, így még kellett oszlop és kerítésanyag is.

Felszállt a köd, bent vannak az új oszlopok, megérkezett a konténeres fácska, kezdődhet a telepítés.

A munka vége egyelőre; a folytatást lásd a bejegyzés végén.

Nem készült kép róla, de egyes táblák sarkára és T-fák mellé is ültettem magányos fákat (szürke nyár, mezei juhar). Van azonban dokumentáció arról, ahogyan egy pici, néhány négyzetméteres "erdőcskét" telepítettem egy táblasarkon őshonos fafajokból, némileg a Mijavaki-erdők mintájára (vastag avartakarás, holtfa, stb.):

Fák, oszlopok, kerítésanyag, ásó, tápanyag az ültetőgödörbe és víz érkezett.

Bent van a földben az a három faoszlop, amely a háromszög alakú "erdőt" szegélyezi. A november közepi időpontban már sárgulnak a fák levelei, az ültetési időszak kezdete ez.

A kerítés még nyitva, egymás után kerülnek a helyükre a fák és cserjék. A bal oldali egyik oszlop egyben a tábla sarokpontja, a teteje ragadozó madaraknak is alkalmas (ezt ők is észrevették a tél folyamán!)

Az erdőcske nem egészen Mijavaki-erdő, de nem áll messze tőle. 

Mijavaki-erdőre utaló tulajdonságai:

• Őshonos, a Mezőföld északi részére való fajkészlet
• Fák és cserjék vegyes, szabálytalan elrendezése
• Sűrű térállás
• Vastag talajtakarás, holtfa elhelyezés

Nem a klasszikus Mijavaki-módszerre utal:

• Nem történt teljes talajcsere, csak az ültetőgödrökbe tettem tápanyagot
• A takaróanyag nem szalma, hanem erdőben gyűjtött tölgyavar

Az elkészült erdőcske

Januárban az idő enyhe, de igen csapadékos volt, azaz telepítésre rendkívül alkalmas. Hogy az útviszonyok milyenek voltak, arról a képek tanúskodnak. Én mindenesetre ezen az útszakaszon szemeltem ki egy fasornak a helyszínt. Zsinór mentén kiástam a gödröket egymástól 5-5 méterre, a fasor hossza durván 250 méter.

Megérkeztem a helyszínre az első alkalommal, mintegy 2 kilométer sétát követően. Két zsáknyi alacsony fa és cserje csemete, meg egy ásó az eszköztár.

Végső helyükre kerültek a csatornakotrás miatt veszélyeztetett helyen növő tölgyecskék (a lombozatuk elárulja őket), illetve a képen nem látható egyéb fásszárúak (gyümölcs vad alanyok, fekete bodza, kecskerágó, fagyal).

A következő alkalom egy kicsit vadabb körülményeket hozott (azt hiszem, ekkor láttam hósármányt a dűlő mellett). Előzőleg bekerült 5 méterenként 1-1 kis fa, most a gödrök közé ásott újabb gödrökbe érkeztek a nagy fák, szürke nyarak, mezei juharok, illetve a döbbenetesen szárazságtűrő virágos kőrisek.

Egy újabb 2 km-es séta, megjött az ásó, a fák, illetve támoszlopok.

Mindegyik képen jól látszik, hogy a fasor helye egy nem művelt, de nem is taposott senki földje, egy kb. 1-1,5 méter széles gyomos sáv. A pocsolya vonalában nem ültettem (bár távlatokban feltehetően oda is teszek "lábvizet" tűrő fajokat)

Ennek a napnak a vége, a fasor tagjai 2,5 méterre vannak egymástól, a nagy fák mellett támoszlop.

A semmi kis hó elolvadt, következhetett a fák fizikai védelme.

A jó öreg bontott vadháló vigyáz, hogy az őzek és szarvasok ne tudják leenni a kérget.

Ezt követően még egy szélvihar után kellett intézkednem, mert a képen éppen szemből fújó orkán néhány fát megdöntött az oszlopával együtt.

Március elején még annyi történt, hogy a tavalyi fasorba holtfát és több zsák avart hoztam, így színesítve, "természetesebbítve" annak talajszintjét.

Két szürke nyár, amiket már 2022 végén tettem be a sorba, alul a holtfa, de még csupaszon.

Végső állapot, őshonos fák lombozata talajtakaróként.

Tanulságok:

• Ne telepítsünk február végén, március elején, kapcsoljunk időben, kezdjük a munkát ősszel
• A rossz útviszonyok nem érdekesek, alkalmazzuk saját magunkat kétkarú emelőként, a gumicsizma mindent megold!
• Tudatosan keresgéljünk átültetésre alkalmas fákat már akkor, amikor még nem lehet őket kiásni.
•  Legyen a rendszer minél változatosabb, ha egy faj nem válik be, ne menjen pocsékba az egész munka!

A folytatás elég egyértelmű. A most elkészült fasor északi végétől mintegy 50 méterre ismét egy táblánk kezdődik, azaz van hely és mód egy kb. ugyanekkora hosszúságú fasortelepítésre 2023 őszén-telén, a mostani tapasztalatokat is kiértékelve. 

Zárógondolatként annyit, hogy az egyik alkalommal erős északi szél fújt, ami felkapta az egyik zsákomat. 2 kilométerre vitte (az autó közelébe), mert a két helyszín között nincs egyetlen bokor, fa, sövény vagy bármi... Ez ellen próbálok tenni a jövőben is.