2023. november 6., hétfő

Már megint ürgésztünk...

Egy ürgetelepítés a mai protokoll szerint minimum 100 egyed átköltöztetésétől kezdődik, ráadásul mindezt nem egyszerre kell végezni, hanem két fordulóban, tavasszal (amikor a nőstények vemhesek) és nyár végén (amikor már teljesen önállóak a fiatalok).

Lelkes csapatunk tavaszi akciójáról ITT számoltam be, most néhány kép és gondolat az augusztusi felvonásról.

Adva van, hogy rendelkezésünkre állt a Duna-Ipoly Nemzeti Park csapdakészlete, itt a megye területén, elérhető közelségben, elegendő mennyiségben. A probléma már tavasszal is és most is a minőséggel volt. Aki még nem látott ilyet, annak nehéz elmagyarázni, de a lényeg: a csapda akkor "kattan el", ha az almacsalit tartalmazó kis fémlapra az ürge ránehezkedik, miáltal két fémrudacska egymáson elcsúszik és a két ajtócskát lecsapja. A gond az, hogy a berendezés nem elég érzékeny: vagy a fémlap rövid, azaz fizikus nyelven az erőkar nem elég hosszú, vagy a két rudacska között túl nagy a súrlódás. Bárhogy is, egy csomószor az ürgék kacagva bemennek a csapdába, helyben fogyasztják az almát vagy hazaviszik és kimasíroznak. "Boldog" vagyok, hogy erről dokumentáció is van:



A várakozás órái alatt a reptéren két érdekes állat került elő, egy fiatal kék vércse...

...valamint a jóval közelebbről megfigyelt sisakos sáska:


Az ürgék őrzése a tavaszihoz hasonló módon, remek szervezéssel zajlott. Én egy éjszakázásban, illetve a kerítés szétbontásában vettem részt.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése