2014. december 29., hétfő

2015 kapujában

2014 áprilisában bejegyzett alapítványunk első évének végére értünk. A legbüszkébbek a gyöngybagolyládák kihelyezésére vagyunk, de tényleg sok minden indult el ezen kívül is, a legtöbbről a honlapon igyekeztünk beszámolni. Ugyanakkor némelyik ötlet még kezdeti stádiumban van, így nem is adtunk hírt róla, maradjon téma jövőre is...
A honlapot az év során több mint 1500 alkalommal nyitották meg, a legnépszerűbb bejegyzés a nagyszékelyi beszámoló volt (csaknem 500 kattintás!), őt a madáretetési kalauz és az első, nadapi gyöngybagolyláda-kihelyezés követi. Ezek a kiugró számok a közösségi oldalaknak köszönhetőek, ahol mi nem vagyunk fenn, de mások megosztották oldalunkat. Köszönet érte! 
Honlapunk első eredménye volt, hogy Pallos Zsuzsa megtalált bennünket. Aktivitása, ötletei, lelkesedése és kedves lénye nagyon hamar áthelyezte őt az "önkéntes" státuszból, immár az alapítvány teljes jogú munkatársaként tekintünk rá.
Két kedves gesztust szeretnénk még megosztani az olvasóval. Az egyik Szili Istváné, aki a lovasberényi ládakihelyezésnél közzétett fényképpel kapcsolatban írta le az emlékeit. Mi pontosan ezt az általa felidézett régi világot szeretnénk visszavarázsolni, ahol ember és természet között nagyobb volt a harmónia:
"Különösen köszönöm azt a képet, amit itt emlékeztetőül visszaküldök: a fehérkapus házban és udvarán nőttem fel, a templommal szemben, ahonnan esténként a kirepülő gyöngybagoly jelezte a számomra is aktuális vacsoraidő elkövetkeztét. Haj, de sokszor voltam ott fönn és Szalai bácsi engedelmével húztam a középharangot. Jó lesz a gyöngybagolynak, úri szállása lesz. Szalai bácsi egy rossz vékát vitt fel neki és megtiltotta, hogy a madarakat háborgassuk."

Dr. Kalotás Zsolt az elmúlt három évtized magyar természetvédelmének meghatározó alakja. A baglyok szerelmese, a hazai gyakorlati gyöngybagoly- és füleskuvikvédelem úttörője, világszínvonalú természetfotós és nagyon jó ember. Régi kapcsolatunk révén bátran merek hozzá fordulni különféle gyakorlati kérdésekben, amire mindig gyors és precíz válasz érkezik. A búbosbankák számára jövőre kihelyezendő odvakkal kapcsolatban aztán nem csupán szakmai fogásokat írt meg, hanem egy káprázatos fényképét is elküldte ezzel a kedves üzenettel:

2014 fő üzenete az volt, hogy egy nagyokkal együttműködő kicsiny civil szervezet kifejezetten hatékony tud lenni, ha megvan a lelkesedés, a pozitív visszajelzés és reálisak a kitűzött célok. 

Minden kedves Olvasónak boldog új esztendőt kívánunk, kísérjék figyelemmel honlapunkat 2015-ben is!

2014. december 25., csütörtök

Természetvédelem a templomokban III - Év végi események

Idén a híradások többször is beszámoltak a nem mindennapi pocokinvázióról, ami a gyöngybagoly számára nagy lehetőséget jelent. Ilyen években a párok szinte biztosan két népes (akár 8-9 fiókás) fészekaljat nevelnek fel. A kirepülő fiókák szétkóborolnak és új helyen keresnek párt maguknak. Szerencsés véletlen hát, hogy idén vágtunk bele a gyöngybagolytelepítésbe egy olyan régióban, ahol ez a madárfaj meglehetősen ritka. Bíztató előjel, hogy a Székesfehérvár melletti Kisfaludon és a Csákvár és Zámoly közötti Pogácsa nevű határrészben is találkoztak az utóbbi napokban-hetekben gyöngybagollyal. Lelkesen szerveztük hát az év végi hajrát, hogy az esetleges szálláskereső baglyokat kényelmes otthonok várják templomainkban.

Pákozd
December 16-án egy kedves idős presbiter, Kovács Gyula várt minket (Pallos Zsuzsa, Kovács Gergely) a 301 éves pákozdi református templomnál. A ládát a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány munkatársa, László Csaba bocsátotta rendelkezésünkre.

Ez az első épület, ahol a toronyablakon levő zsalugáter nem fából, hanem fémből készült, így flexet is vittünk. Ám a fő nehézséget nem is ez jelentette, hanem a láda felvitele. A nagyon régi, öles tölgygerendákkal kimerevített épületszerkezetben igazi tornamutatvány volt felküzdeni a ládát.

Fent úgy döntöttünk, hogy a röpnyílást az eredetileg kiszemelt kelet helyett nyugatra irányozzuk. Így a ládából esetlegesen kieső tapasztalatlan fióka nem a mélybe zuhan majd, hanem a templom tetejére.
A toronyban történt meg a láda röpnyílásának kivágása is, majd ezt követte a flexelés.

Fontos, hogy a repülve érkező madár könnyen landoljon, ezért az alsó zsaludarabot kihajlítottuk "dobbantónak". A felső zsalurészt szintén, ez afféle esőfogóként szolgál majd. A dobbantó és a láda közötti utat egy kis fadarab segíti.
Kilátás a ládából nyugat felé. A terjedelmes kertek, a még meglevő jószágtartás jó esélyeket kínál a bagolynak akár a falun belül is. A képen jobbra hátul a Velencei-hegység látható.

A nyílás szokásosan "diszkrét", de a bagoly kíváncsiságát bizonyára felkelti majd:

Az oklevelet a református közösség nevében Kovács Gyula vette át. Hálás köszönet ezúton is a kedvességért (és a kölcsönhosszabbítóért)!
Pátka
Szeptemberi bejegyzésünkben szó volt róla, hogy a pátkai láda sorsa némileg bizonytalan, hiszen a toronyba felmennek a nyestek.

Akkor a fő beavatkozás nem a ládajavítás és a forgács pótlása volt, hanem a harangtér lezárása. Ez sikeresnek tűnik, nincs fenn nyestürülék, így bizakodva várjuk a baglyokat, amelyek még néhány éve is költöttek ebben a ládában. Az egyház részéről a nagyon kedves harangozó, Ida néni (Mikus Béláné) vette át az oklevelet.

Magyaralmás
Már a májusi előzetes felmérés során nagyon pozitívan állt a gyöngybagolyvédelem kérdéséhez Polgár Tibor, a magyaralmási református lelkész. A nyár folyamán a presbitérium (a református gyülekezet döntéshozó testülete) is rábólintott, ám a kihelyezés mégis szinte karácsonyig elhúzódott.
Az ok a templom szerkezetében keresendő. A nemrég felújított épület tornyába nem mehettünk, csak az alatta levő körablakba tehettük ki a ládát.

Ennek azonban olyanok a méretei, hogy a kész ládáink nem férnek be, így készíteni kellett egyet, meglehetősen speciális alakban és méretben. Előre elkészültek az elemek...

...végül december 23-án zajlott le a majdnem öt órás munka. A körablakot eddig fedő üvegtábla helyére egy lefestett OSB-lap került...

...ehhez illeszkedik bentről az L-alakú, kis "előszobával" ellátott láda. 
Aprólékos, hosszadalmas munka volt a sok darabból álló láda összecsavarozása a szűk toronyban.
A munka vége: a láda az ablakban...
...és az alig észrevehető röpnyílás a körablakban.

A református közösség nevében Polgár Tibor lelkész vette át az oklevelet. Kiemelendő, hogy a presbitérium egyhangúan támogatta az akciót, így valóban csak a madarakon múlik, hogy a felújítás előtt lakott templomban újra stabil fészkelő pár legyen.

Összegzés, további tervek
Alapítványunk első évének legsikeresebb akciója volt a gyöngybagolyvédelem. Öt templomba tettünk ki ládát, egy templomban meglevő ládát javítottunk, egy másikban denevérek után takarítottunk ki.
Erre az évre a gyöngybagolyvédelmi akció egy jellegzetesen észak-mezőföldi tájképpel búcsúzik. A varjak Pátka szőlőhegyén tartózkodnak, a domb mögül kikandikáló templom Zámolyon van, a Vértes lábánál levő kéttemplomos falu Csákberény. A jobb oldali fehér református templomba a presbitérium nem engedett ládát kitenni, a bal oldali katolikus templomba, amelyből a felújítás során tűnt el a meglevő láda, januárban megyünk.

Minden részt vevő egyháznak (lelkészek, gondnokok, presbiterek, harangozók) köszönjük az aktív együttműködést Nadapon, Guttamásiban, Pátkán, Velencén, Lovasberényben, Pákozdon és Magyaralmáson!

2014. december 7., vasárnap

Egy erdő (újjá)születése II. - Máriamajori-erdő és Nagy-völgy

Erdőtelepítésünk színhelye a Máriamajori-erdő és a Nagy-völgy találkozásánál van. Ismerkedjünk meg ezekkel a helyekkel közelebbről:

Máriamajori-erdő
Elöljáróban fontos megemlíteni, hogy mindkét név újabb keletű. A Máriamajori-erdő régi neve Csobány-erdő, és a 2. világháború után eltüntetett régi majorságról kapta új nevét. A Nagy-völgy névadója nem a hatalmas mérete, hanem egy Nagy vezetéknevű gazda, akinek tanyája volt ott.
A Máriamajori-erdő  Székesfehérvár határának északkeleti csücskében van, közel a pátkai határhoz. Az erdő észak-déli irányban hosszan elnyúlik, északabbi részein sok helyen idegenhonos fafajok telepítései (pl. fenyő, akác, ostorfa) rontják az összképet. Ám a szakemberek, különösen a területet a tudomány számára felfedező Simon György itt is egy sor értékes, védett növényfajt talált (békakonty, macskahere, vagy a képen látható kisvirágú hunyor).

A legcsodálatosabb erdőrészlet vitathatatlanul az a 60-70 éve érintetlen, 6-7 hektáros folt, ami az egykori katonai bázis mögött bújik meg. 

Varázslatos kis mellékvölgyben magasodnak az öreg cser- és molyhos tölgyek... 

...a vastag avarrétegben holtfák, rajtuk rengeteg lebontó gombafaj... 

...a fákon sok erdei énekesmadár és rovarok, például szarvasbogár él.

Hamisítatlan őstermészet, melyet mindenáron meg kell óvni mindennemű erdészeti tevékenységtől!


Nagy-völgy
A Máriamajori-erdő déli végén ágazik el kelet felé ez a völgy, amely gyakorlatilag egészen a Pátkai-víztározóig nyúlik. Valódi "őserdeje" nincs ugyan, de azért nagyon szép tölgyeseket őrzött itt meg a meredek völgyoldal. Egy ilyen erdőrészen fedezte fel Simon György a fokozottan védett darázsölyv fészkét.

Legjellegzetesebb védett növénye a kisvirágú hunyor, tavasszal ez a szép évelő, lombfakadás előtt nyíló faj uralja az erdőket.
Egyes nyíltabb részeken megtaláljuk a tatárjuharos lösztölgyesek maradványait is. Az ilyen sűrű cserjeszintű erdőfoltok rendkívül fajgazdagok, megőrzésük kiemelten fontos.
A Nagy-völgyhöz tartozik egy igen meredek löszlejtő, amit sajnos mára a behurcolt aranyvessző ural. Ám még így is védett növényfajok tenyésznek itt, például a bíboros kosbor vagy egy árvalányhajfaj. Ez a kép déli irányba nézve készült, a hátteret a csodálatos Nagy-völgyi tölgyerdő uralja.