"Eltelt már így több mint tíz év..."

Valahogy elsétáltunk a dolog mellett; áprilisban volt alapítványunk hivatalos születésének, tehát bejegyzésének a tizedik évfordulója. Az év során viszont több örömteli esemény is történt, ami emlékeztetett bennünket erre az évtizedre. 

Szalakóta 

Öt éve tettem közzé egy bejegyzést (ITT olvasható), amiben azon morfondíroztam, hogy az akkor kb. kéttucat pár körüli megyei szalakótaállomány várható és reménybeli terjeszkedését hogyan próbáljuk kihelyezett odvakkal segíteni. 2023-ra az ismert populáció elérte a száz párat, 2024-ben tovább növekedett. Fantasztikus volt 2021-ben telefont kapni egy gazdálkodótól, hogy a legelőjére kitett odúnál szalakóta van. Még csodálatosabb élmény volt pár héttel később belekukucskálni az odúba és farkasszemet nézni a kékes tollazatú fiókákkal. 2024-ben a pátkai Királyberekben 2, a székesfehérvári Istvánmajornál 1 pár egészen biztosan "VÖLGY-HÍD" odvakban fészkelt, de utóbbi helyen van esély egy második saját párra is. További odvainkat foglalták el a madarak a Nádor-csatorna környékén (Szabadbattyán, Tác). Még vidámabbak vagyunk attól a ténytől, hogy a szaporulat a természetes odvakat is keresi, Pátka határában is mozgott szalakóta ott, ahol nincsen kint mesterséges odú. Ezt a fajt egyelőre visszatelepítettük...

Gyöngybagoly 

Nehéz meccs volt. Magam is megfogalmaztam magamban az utóbbi években, hogy a templomos akciónk, ami tulajdonképpen a kezdetet jelentette 2014-2016 körül, nem érdemes folytatni, hiszen több épületben a felújítás során a ládákat nem tették vissza, kidobták, stb. Aztán jött egy levél tavasszal... Nagyon kedves emlékem a magyaralmási ládakihelyezés 2014 decemberében, 1-2 nappal karácsony előtt. A ládát ott a templomkertben kellett véglegesre alkotni, lefesteni, néhány problémát megoldani. Erről annak idején megemlékeztem ITT. Egyszer voltam ott ellenőrizni, de a falu mostanában kiesik a látóteremből. Szerencsére Polgár Tibor tiszteletes nem felejtette el, hogy ő egy bagolybarát templom lelkésze! Így aztán időről időre bekukucskált a ládába és most májusban gömbölyű fehér tojásokat talált a forgácson...

Fenyvesi Lászlónak néhány héttel később már gyűrűznivalója akadt, a megye gyöngybagolyvédelmi koordinátora, Horváth Csaba pedig lencsevégre kapta az egyik szülőt:

Augusztus végén lezajlott a második fészekalj gyűrűzése, idén 10 fióka repült ki a református templomból. Közben a pár száz méterre (!) levő katolikus templomban is előkerült egy bagolypár egy csőben. Mindenkinek, aki bagolyvédelemre adja a fejét, ilyen visszajelzéseket kívánok!

2022 - eredmények, események

Az előző évek beszámolóitól eltérően 2022 bemutatását egy októberi esettel kell kezdenem, ez ugyanis egy lezáratlan akta, amely kényszerű okból átnyúlik 2023-ba. 

Sárszentágota szikes taváról, a Sóstóról már volt szó ezen az oldalon (ITT), nem a legnagyobb optimizmus hangján. Idén egy kicsi, de általam jelentősnek (és mindenképpen jelképesnek) érzett fordulat történt. A tó borzalmas jellegzetessége volt az a rengeteg hatalmas gumiabroncs, amit jó 40 éve helyezett itt el a VOLÁN, akkoriban ugyanis a tó az ő horgásztavuk volt (de hogy ezért miért kellett idehozni több száz abroncsot, azt már sosem fogjuk kideríteni...). A gáttal szétválasztott tó keleti fele ritkán szárad ki, idén ez bekövetkezett. Kovács Norbert székesfehérvári terepmadarász vetette fel, hogy a gumitlanításra itt lenne az alkalom.

Posztmodern tájkép Sárszentágotáról. Címe lehetne ez: "Miért?"

Október 27-én iszonyatos ködben vonultunk fel a helyszínre, a szereplők Norbin és jómagamon kívül Lendvai Gábor, Flesch Márton és a nemzeti parkot képviselő Nagy Imre volt. Egy fuvaros is le volt szervezve délutánra, de erről majd alább.

A gumik súlya egyenként kb. 40 kg volt, ehhez jött a bennük felgyűlt iszap további 15-20 kilója. Először ezt kellett kiszedni, utána jöhetett a görgetés ki a partra. Különösen az utolsó méterek adtak módot Sziszifusz legendájának felelevenítésére, hiszen a Sóstó partja mintegy 45 fokos emelkedő... (Fotó: Kovács Norbert):

Persze más szemét is akadt, ez is eltűnt a tóból egy füst alatt:

A gumik mennyiségéről (amúgy 52 db.) fogalmat alkothatunk, ha ott vannak mellettük az akció szereplői is:

Amíg mi dolgoztunk, a már említett fuvaros összetörte a járművét, jött hát egy kétségbeesett telefonálgatás új megoldás tárgyában. Az "ismerős ismerősének az ismerőse ismer valakit" elv sajnos most nem vált be egy sor okból (felrakodási gondok, terület megközelíthetetlensége nagy géppel, ekkora gumikat csak a fehérvári telep fogad, nem minden fuvaros szállíthat hulladékot, stb.); maradjunk annyiban, hogy a gumik kisétáltak az időközben (szerencsére!!) vízzel megtelt tóból, a szállítás szervezgetése pedig majd folytatódik.

2022 dióhéjban

Természetvédelem

Február 12-én lelkes csapattal (9 fő) cserjeirtást végeztünk a Rácvölgy egy gyönyörű lösztisztásán, jelentősen megnövelve az őshonos fásszárúak szorításában levő terület méretét. Az őszi esők hatására a kivágott kökények, vadrózsák, galagonyák erős sarjadásnak indultak, ezt még a tél folyamán szeretnénk lekaszálni.

Flesch Márton idén egyedül lekaszálta a felsőszentiváni Sóstó nádasodó déli partvonalát.

A Velencei-hegység nyugati felén beszélgettem egy-két krosszmotorossal (mármint aki hajlandó volt megállni), ezek alapján került ki egy teljesen új Natura 2000 tábla, illetve ezek alá egy külön erre a célra gyártott, technikai sportokat tiltó kiegészítő tábla (majd miután ezt ellopták, gyártattam pótlást). 

Volt táblaigazgatás, idegenhonos növények gyérítése, macskahere körbekarózása, nagyjából a szokásos módon és intenzitással. Pátkán a sötét hangyaboglárka új lelőhelye került elő egy kaszálóréten:

Az új fehérvári védett területek kezelési tervének megírására megkaptuk a megbízást, így nagy esély van az öt terület 2023-as védetté nyilvánítására.

Mocsári hangulat Székesfehérvár belsejében, egy reménybeli védett területen (Gödör utcai szikes rét)

Az Alsóvárosi-rét erdősítése ("Város Tüdeje") megkezdődött. Nagyszerű érzés, hogy a löszgyepek ebből kimaradnak, a telepítés pedig pásztásan történik. Mindkettő alapítványunk javaslata volt!

Madárvédelem

Több helyen történtek madárodú- és költőládakihelyezések. Talán a legörömtelibb esemény Fövenypusztához kötődik, ugyanis a januárban kitett ládában nyáron már gyöngybagolyfiókákat gyűrűztünk!

Staudinger István gyöngybagoly fiókákat gyűrűz, körben a természetvédő utánpótlás álmélkodva figyel

Vércseakciónk is elkezdődött tél elején, ehhez vásároltunk 30 költőládát Mányból, de még év elején, ettől függetlenül is helyeztem ki ládákat, általában sikerrel. Volt egy ugyancsak sikeres vércseköltöztetés.  

A pátkai szalakótapár is újra költött, ezúttal is VÖLGY-HÍD-odúban, csak éppen idén egy másikban, mint tavaly. Hat fióka kirepüléséről tudok.

Szalakóták a pátkai odúban; jól látszik, hogy ennél a fajnál a fiókák nem egyszerre kelnek ki. (A borzalmas képminőség magyarázata az, hogy a ládát létra nélkül, hirtelen ötlettől vezérelve ellenőriztem, egy kézzel a fatörzsbe kapaszkodva, másik kézzel pedig a tömegben ügyködő fotóriporter módszerét követve belefotóztam az odúba)

A Madárbarát Fehérvár program idén Fehérvár belső részein (Palotaváros, Zichyliget) zajlott a szakmai irányításunk mellett. 

Oktatás, szemléletformálás, egyebek

Idén sem maradt el az augusztusi lepketúra Székesfehérváron.

2022 érdekes húzása volt egy fajgazdag városi oázis létrehozása; Fehérváron megpróbálok a jövőben is nyitott szemmel járni, hátha lehetne ilyeneket másutt is alkotni.

Októberben megjelent a kisKÓCSAG évkönyv második kötete.

Október végén a Vértesben megtartottuk első megyei találkozónkat. Ennek folyományaként elkezdtünk különféle helyi védetté nyilvánításokon dolgozni; 2022 során Lovasberényben történt előrelépés (egyeztetés a polgármesterrel), a többi településen 2023-ban indulnak majd be a dolgok.

Szeretnénk a 2022-es hatalmas aszályra hivatkozva szorgalmazni a víz hatékonyabb megtartását a Sárvíz-völgyben, ez is tervezgetés alatt levő ügy.

És végül egy örömteli évvégi hír: kurátorunk, Fóris Anna nyerte a 2022-es Év agrárembere díjat az ökológiai gazdálkodás kategóriában. Anna és férje, ödön nagyon sokat tesz az ember- és természetközeli, kisléptékű, önellátó gazdálkodás népszerűsítéséért. Az elismeréshez gratulálunk!

Ládák, odvak a Sárvíz-völgyben

2022. január 20-án Flesch Mártonnal egy hosszú, tartalmas napot töltöttünk a Sárvíz-völgy különböző pontjain. Célunk egy gyöngybagolyláda, egy kuvik- és néhány szalakótaodú ki- vagy áthelyezése, illetve a többi, 2019-ben kitett odú ellenőrzése volt.

Az akció reggele és a hozzávalók már Tác határában (Fövenypuszta)

A gyöngybagolyláda egy tanyaépület padlására került, ahol egy nagyméretű, baglyok számára tudatosan leszűkített bejáratú vércseládában 2021-ben gyöngybagolyköpet került elő. Ezért a szomszédos padlásablakba egy normál méretű ládát készítettem. A méreteket még 2021 decemberében felvettük, a 8 mm-es OSB-lapokat egy barkácsáruház lapszabászata vágta a megfelelő méretűre, itthon össze is raktam az egészet, hogy időt nyerjünk; a felszerelés így is jócskán belenyúlt a délelőttbe.

A láda és a szerszámok már a padláson...

...itt pedig már minden a helyén. A láda két lábon áll, illetve a keresztgerendához is hozzá van drótozva. 

A kuvikodút egy másik épület padlásáról nyílt helyre, egy termetes akác közel vízszintes ágára tettük, egy közeli facsoportba füleskuvik számára helyeztünk ki szalakótaodút.

A Nádor-csatorna mellett levő odvainkban mezei veréb és seregély költésének nyomait észleltük, a szalakóta egyelőre csak előfordulás szintjén bukkant fel errefelé. Mi gyakorlatilag azt a folyamatot készítjük elő, hogy az Alaptól Abáig nyúló részeken és a Sárréten fészkelő szalakóták között egy híd létesülhessen.

Szalakótaodú Szabadbattyántól délre, marhalegelő szomszédságában.

A lemenő Nap utolsó sugarainál feltett láda Sárszentmihály szélén...

...ahonnan ilyen kilátása lesz majd a szalakótáknak.

A 2021-es év

Összefoglaló a "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány ez évi  tevékenységéről.

Madárvédelem

A jancsár-völgyi odútelep szokásos évi ellenőrzését tél közepén végeztük. A sorozatosan üresen maradó fakuszodvakat Horváth Csaba madarászkolléga kapta meg, így azok már a Vértes lábánál, egy csodaszép tölgyecskében várják lakóikat. Az odvak foglaltsága változatlanul igen jó, a fajok a megszokott mezei veréb, széncinege, csuszka, seregély kvartett tagjai.

Márciusban a fehérvári központi parkba madárodvakat, áprilisban Székesfehérvár szociális bérlakásaira (Mura utca) molnárfecske műfészkeket tettünk ki a Városgondnokság segítségével; mindkét akció a sajtó éber figyelme mellett zajlott. 

Április végén (szintén a Városgondnokság segítségével) az aszal-völgyi gyurgyalagtelep homokfalának nyesése is megtörtént:

Nyáron hatalmas örömöt jelentett, hogy bebizonyosodott: a pátkai Királyberekben mzgó szalakóták az általunk kihelyezett odúban fészkelnek: az ellenőrzés során két fióka volt a fészekben. 

A Királyberek fokozottan védett szépségei: szalakóta és két gyurgyalag

A megye másik ikonikus, visszatelepülőben levő faján is tudtunk segíteni: Staudinger Istvánnak segédkezve a kék vércsék odvait tettük rendbe a Sárréten késő tavasszal:

A megvalósítás már át fog csúszni 2022-re, de tervezzük egy fövenypusztai gyöngybagolyláda kihelyezését is, még a tél folyamán. Lassan a 2000 környékén gyártott vércseládák is elérik a végső határt, két ládát is végleg le kellett selejtezni és újjal pótolni...

Természetvédelem

Az év során több tucatnyi alkalommal végeztük a védett területek tábláinak ellenőrzését, a környékük rendbetételét. A legérdekesebb eset a Nagy-völgyben volt, ahol a tábla előteréből 4 méter magas (!) foltos bürköt kellett lekaszálni. De adott kisebb munkát a táblacsavarok meghúzása és a fehér színű táblákon megtelepedő algák lemosása is. 

Év végén új Natura 2000 táblát helyeztünk ki a Velencei-hegységben. Ennek az az előzménye, hogy az év során Csalán több terepmotorossal is volt találkozás. Akadt aki az "Állj már meg!" jelentésű integetésre csak legyintett és hatalmas vízfüggönyt fröcskölve áthajtott a gázlón, de volt olyan is, aki megállt. Az ő elbeszélése mutatott rá a hiányosságra, hogy az amúgy illegális útvonaluk kezdőpontján semmi nem utal arra, hogy a hegyláb védett volna.

Sajnos 2021-ben Székesfehérvár nem nyilvánított védetté újabb területet, de rengeteg munka zajlott ennek előkészítésén. Nagyon fájó a Zágoni utcai Ősmocsár kérdése, melyről így év végén még mindig nem tudható, megmenthető -e. Örömtelibb az Aradi utcai rét, ahol nemcsak hogy rekortán futópálya nem lesz, de előkerült a város legnagyobb mocsári kosbor állománya is. Minden magyar természetvédőnek szívből kívánom azt az érzést, amikor egy ilyen csodás felfedezés részese...!

Élőhelykezelés két helyszínen zajlott. Az Aszal-völgyben a 2020 decemberi akció után 2021. január 9-én is összegyűltünk cserjét irtani. A nyári virágmező látványa jelezte: a dolog jól sikerült. Augusztusban a már megszokott aba-felsőszentiváni Sóstó partján kaszáltunk nádat.

Oktatás, szemléletformálás és egyebek

Járványos esztendő volt, úgyhogy most sem voltak rendhagyó órák. Az augusztusi lepketúra lezajlott, valamint a tatai Vadlúdsokadalmon is megjelent alapítványunk előadással, kiadványokkal. Jó sok fórumon tiltakoztunk a csóka-hegyi via ferrata ellen, egyelőre kétséges eredménnyel.

Az év nagy eseménye volt a kisKÓCSAG évkönyv szerkesztése és kiadása. A visszajelzések pozitívak, már meg is kezdődött a második szám összeállítása.

Júliusban örömteli eseményként átvehettük a miniszteri elismerő oklevelet "az Észak-Mezőföld, a Velencei-tó és a Zámolyi-medence térségében végzett aktív természet megőrzési, tájvédelmi és szemléletformálási tevékenységének elismeréseként".

Az SZJA 1%-kal kapcsolatos NAV közlemény ITT érhető el.

Hárman háromfelől - Bagolyvédelem Csőszön

2020. február 4-én reggel Lovasberény felé indultam, mert a nap délelőttje és kora délutánja egy igen érdekes feladat számára volt lefoglalva. László Csaba, a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány munkatársa, a faj egyik országos koordinátora nem ismeretlen a honlap hűséges olvasói számára; több olyan ládát helyeztünk ki, melyek Csaba műhelyében alakultak át bútorlapokból. Nos, Csaba annak idején kifejtette, hogy megyei jelenlétünk azért jó hír, mert lakóhelyéről, a busójárásról ismert környékről bizony nehéz elugrani ide Fejérbe. 2019 kora őszén éppen traktorban ültem, amikor telefonált egy érdekes problémával kapcsolatban. Csősz egy kis zsákfalu a Sárvíz-völgyben, Tác és Soponya között. Református temploma ismert bagolytanya volt, ahol Csaba évente gyűrűzött fiókákat.

Kilátás a bagoly röpnyílásán. Különösen tetszettek a csőszi házak közé ékelődő, gondosan megművelt háztáji földecskék. Eddigi baglyos munkáink során Magyaralmáson láttam ilyen belterületbe ékelődő táplálkozóterületeket. (Fotó: László Cs.)

A galambok azonban kezdték átvenni az uralmat a templomban, ami az edzett református gondnokok ingerküszöbét is átlépte. A baglyok viszont voltak olyan kedvesek, hogy nem a padláson vagy a harangtérben, hanem a süvegtérben tanyáztak, így egy toronytér-elválasztás megoldhatja a gondokat. Elkészíteni nehéz munka, viszont feltehetően hosszútávú hatása van. Csaba segítséget keresett a munkához.

László Csaba a csőszi légtérben. A csillag alakú, templomokra igen jellemző gerendázat nyújt lehetőséget a süvegtér lepadlózására.

A 2019 novemberére kitűzött időpont átcsúszott januárra, a feladatra lelkesen jelentkezett háromfős fejéri csapatunk, de az influenza közbeszólt, az akciót le kellett fújni. Az új időpontban, február 4-én azonban sem Staudinger István, sem Flesch Márton nem ért rá, nekem hirtelen le kellett akasztanom valakit, aki nem tériszonyos, dolgozott már madárvédelmi akcióban, a közelben lakik és ráér. Szerencsére elértem Szalai Gábort, a Pro Vértes Nonprofit Zrt. munkatársát, aki nem tériszonyos (sőt!), 20 éve madárvédelemmel foglalkozik Csákváron (hogy előtte hány évig foglalkozott madárvédelemmel Tolna megyében, azt nem tudom), a szomszéd faluban lakik (Lovasberény) és öngyilkos lett az autója, tehát ráér.

A Csaba által bemondott méretűre leszabott padlódeszkákat kötéllel küldtük fel. (Fotó: Szalai G.)

Szerszámokkal megpakolva értünk Csőszre, ahol korábban egyikünk sem járt. Azért volt szükség legalább három emberre, mert Csaba, akinek mászó képességét először volt alkalmam megcsodálni, a torony újdonsült "padlását" padlózta, mi Gáborral egy létrát készítettünk, ami majd a bagolyellenőrzésekhez is szükséges lesz.

A felső létrafokokat az alsó létrafokokra állva csavarozom be. Vészmegoldás, hiszen a kész létrát nem lehetett volna felhozni, így a helyszínen kellett összeállítani. (Fotó: Szalai G.)

Utána csirkedróttal lezártuk a toronyablakokat, hogy ami szeretne bejutni, az csak a fönti, baglyok által már amúgy is használt nyíláson mehessen be a süvegtérbe. A drótot a csőszi református egyház vásárolta; egy nagyon jól működő rendszer az, amire manapság, a forráshiány miatt sírdogáló világban kevesen gondolnak. Az anyagot megvásárolják, mi ingyen feltesszük, közben pedig mellékesen kialakítjuk a bagoly számára a megfelelő körülményeket.

A bagolypár eddig is itt közelítette meg búvóhelyét; ezután már csak itt tud bármi bejutni a templomba. (Fotó: László Cs.)

Gábor szakmai tapasztalata rengeteget számított; én a legkisebb fogaskerék és a kétkarú emelő szerepét láttam el, összességében azonban jól kiegészítettük egymást.

Szalai Gábor a hideg szélben, a csirkedrót felszegelése közben. Látható, hogy már a frissen elkészített létrán állva dolgozik.

A munka csúcspontjaként láthattam egy villanásra a baglyot is, amint kiröppen a szokott nyílásán. A deszkák szépen a helyükre kerültek, míg végül csak egy, csapóajtóval fedett nyílás maradt. Elkészült a bagolytanya padlója.

Három és fél órával a második kép után, a munka véghajrájában.

A munkanap vége kissé lázasra sikeredett, ugyanis időre be kellett érnem egy fehérvári hivatalba (sikerült!), úgyhogy Csaba egyedül járta be a templomot, bennrekedt galambokat fogdosva, illetve azt ellenőrizve, hogy a baglyok nem maradtak -e mégis bent. Ő is, illetve néhány nappal később a gondnok is mindent rendben talált. A mi részünkről így zárult ez a három természetvédő civil szervezet együttműködésével fémjelzett akció, a többi most már a gyöngybaglyokon múlik.

"Ezt én is meg tudom csinálni"

A honlapon közzétett bejegyzéseknek nem titkolt célja az inspiráció: évekkel ezelőtt én magam is egy másik természetvédő blogon közzétett képek hatására álmodtam meg a mi gyöngybagolyvédelmi programunkat. Nagyszerű volna, ha mások meg a VÖLGY-HÍD hatására fognának bele valamilyen természetvédelmi akcióba az ország valamely távoli pontján. A hazai természetvédelem fő szólama sajnos évek óta a siránkozás a forráshiány miatt, hogy nincsenek pályázatok, vagy ha vannak, akkor szűkösek, hogy így meg úgy, hogy ez meg az. Pedig ha kicsiben gondolkodunk, minden egyszerű: ha venni kell valamit, akkor megvesszük saját zsebből, ha csinálni kell valamit, akkor megcsináljuk magunk. Ennyi az egész.

Egy éve már szó volt róla, hogy két fő egy nap alatt mit tud végrehajtani a felsőszentiváni Sóstón. Eltelt egy esztendő, a tó vize először annyira alacsony lett, hogy augusztus 21-én láttuk rajta Fejér megye 2018-as első sárjáróját, aztán ki is száradt. Flesch Mártonnal augusztus 30-án összeraktunk egy hadseregnek is elegendő szerszámot, elbúcsúztunk a családtól és megfelelő mennyiségű élelem birtokában dolgoztunk egy napot.

Mindenekelőtt megkértük a terület tulajdonosának, az Agro Aba kft-nek a beleegyezését. A tavalyi lekaszált aranyvesszőfoltok megritkultak ugyan, de a vaddisznó fel is túrta őket, azaz a helyzet picit romlott. Ezüstfához idén nem nyúltunk, mert az Agro Aba maga is hadat üzent ennek a kellemetlenül terjedő fásszárúnak, így feltehetően hatékonyabb módszereket tud alkalmazni. 

Maradt hát a nád és néhány zsiókafolt. Ott viszont a Marci által működtetett motoroskaszával sokkal hatékonyabbak voltunk, mint tavaly. A 2017-ben lekaszált lejtőn a nád sokkal gyérebben nőtt vissza, így bátran nekiláttunk a tó keleti és déli partvonalát letisztítani. Egy ponyván el is tüntettük a tómederből, azaz most úgy néz ki a tó, mintha egy részén legelne valamilyen jószág.

A fenti négy fotón a tó keleti partvonala újul meg. A nem túl sűrű nádállomány között sziki őszirózsa, vörös fogfű és más, szikes réteken jellemző fajok nőnek. Ha magas lesz a tó szintje (márpedig a kép elkészülte után két nappal elkezdődött egy három napos eső) és a víz ellepi a lekaszált területet, ott van remény a nád befulladására, akkor pedig mindenképpen eredményesek voltunk. Jövőre kiderül.

Ez pedig a tó délkeleti partvonalának lekaszálása, a tavalyinál kétszer - két és félszer nagyobb területen. Itt is van remény rá, hogy a nád a vízzel elöntött alsó részen visszaszorul. Különösen hangzik, hogy a vízinövényt a víz károsíthatja, de így van. Ha nem télen vágják le, hanem vegetációs időszakban, akkor gondjai lehetnek a víz alóli sarjadással, ez a "befulladás". De ha nem is ritkul meg, a kaszálás biztosan eltüntette a 2018-as növényeket, vagyis 2019-ben könnyebb munka lesz kaszálni.

Zárásként még volt egy teendőnk. A fenti képeken is látszik a bal oldalon az a magas "plató", a Sóstó egyik jellegzetes pontja. Itt élnek olyan védett növényfajok, mint a tarka sáfrány, az apró nőszirom, sőt pár éve még pár tő homoki nőszirom is. A kezeletlenség nagy gond, idén azonban a vaddisznógyérítést végző vadőr lekaszálta a területet. Ez lehetőséget adott nekünk, hogy vasvillával "felgereblyézzük" a sok-sok éves fűavart, remélhetőleg megnyitva az utat a tavaszi virágok előtt.

Innen utunk a szomszédba, a soponyai Sóstóhoz vezetett. A csodálatos júliusi madárélet fotóit a kezelési terv illusztrációjaként már bemutattam ITT, közben ez a tó is kiszáradt. A tófenékre néhány éve egy furcsa növényi eredetű bevonat volt jellemző, ebben a bejegyzésben látszik is ez a barnás anyag a harmadik, sarlós partfutókat ábrázoló képen. Lendvai Gábor, a szikes tavak kiváló ismerője tavaly tavaszi bejárásunkon még azon is morfondírozott, hogy a soponyai Sóstónak talán jót tenne, ha száraz állapotában egy traktor megtárcsázná, mert így a szerves felső réteg (vagy kéreg) felszakadozna és a sóban gazdag talaj kerülne felülre, utat nyitva ezzel a sziksókiválás felé. Ehhez képest idén nyáron fehérlett a tófenék a sziksótól, jól példázva azt a talányos helyzetet, amiről már volt szó: a Sárvíz-völgyi szikes tavak vízkémiai helyzete néha csak úgy magától javulni kezd. (A Fényes-tó példáját mutattam be ITT.) A sziksó sós ízű, azaz a NaCl domináns a sóösszetételben. Körbejártuk a tófeneket, megtaláltuk mindkét bajuszpázsitot (Crypsis sp.), a magyar sóballára (Suaeda pannonica) nem sikerült rábukkannunk.

A tófenék amúgy lágy, ruganyos volt, de mégis elég szilárd, hogy ketten felhányjunk rajta egy kis szigetet a gulipánok számára. Hossza kb. 3 méter, szélessége 1 méter, a szintezésénél arra próbáltunk ügyelni, hogy a magas víz öntse el, de egy átlagos vízállásnál látszódjon ki a teteje. 

Jól látszik a sziksós felszín és a sötét talaj közti kontraszt. Balra hátul a tóhoz vezető dűlő fasora. Épp mögöttem van a tónak az a csücske, ahol a 60-as években még volt kopár partvonal.

A kép alapján egy nevetséges kis kupacnak tűnik munkánk eredménye. De a már említett szeptember eleji monszuneső (Soponyán kb. 100 mm...) után nagy örömet okozott az alábbi látvány:

A soponyai akció fő tanulságai:

• A szigetépítést idén csak kézi erővel lehetett megoldani, a gép az első métereken belesüllyedt volna a talajba
• Nem akkora sportteljesítmény szigetet építeni, mint azt az ember gondolná (a kaszálás és anyaglehordás a másik Sóstón nehezebb volt...)
• Szükség esetén a sziget alapterülete és magassága növelhető, ezt 2019 tavaszán látni fogjuk
• A legfontosabb: erre az akcióra néhány napunk volt csupán... A felszíntől 30 centire sáros, tapadós agyag volt, vagyis pár nappal korábban még nem tudtunk volna dolgozni. Két nappal később meg már szakadt az eső.

A szép napot néhány figyelemre és esetleg helyi védelemre érdemes abai gyep megtekintésével zártuk.

Utószó:

Szeptember 22-én kaptam Flesch Mártontól az alábbi fotókat. Nem akarta megvárni az ezüstfagyérítéssel 2019-et. Egy kézifűrésszel tüntette el az öttörzsű, combvastagságú fát, mindez négy órát vett igénybe.

Tavaszi teendők

A tél vége és a kora tavasz szinte évente ugyanazokat a feladatokat adja, odvakat és költőládákat helyezünk ki, korábban kihelyezetteket javítgatunk, tisztogatunk, illetve egyéb, a költési időre készülő madarakat segítő munkákat végzünk. Itt egy csokorravaló a 2017 elején elvégzettekből.

Odúkihelyezés

Mivel nincs saját utánfutónk, elég kötött volt a program, egyik délután jön az utánfutó, a következő reggelen irány odúzni... Amikor a létrát kötözgettem az oldalfalhoz, még nem volt semmi gond, a szélvihar ezután csapott le a térségre. Két kuvik- és két füleskuvikodút azért így is kitettem a Pátkai-víztározó és a Császár-víz mentén, csak éppen voltak pillanatok, amikor a mosolyom nem volt őszinte a létra tetején.

Hűséges terepjárónk kilenc hónapos teljeskörű felújítása után ezzel a munkával tért vissza a madárvédelem porondjára

Pátka főutcája és a víztározó között hamisítatlan háztáji földek sorjáznak, melyeket egyesek bekerítettek lovak számára, a gát mente pedig kaszálórét (ahol a mocsári kosbor csodálatos állománya is él).

Hátul a falu és a háztáji kisparcellás földek, középen a madarakban igen gazdag övcsatorna (erdei fülesbagoly, nádirigó, foltos nádiposzáta), innenső partján a májusban oly gyönyörű, most még elég bágyadt színű kaszálórét.

Itt többféle zsákmányállat is akadhat a kuviknak, a kiszemelt nyárfa pedig talán kellő távolságban van két lehetséges veszélyforrástól, a víztározó északi végén tanyázó, olykor kuvikot zsákmányoló macskabagolytól, illetve délen a focipálya közelében húzódó középfeszültségű vezetéktől.

Keletre irányozott kuvikodú; a háttérben a víztározó gátja magasodik.

A víztározó déli végén van egy jókora lovarda, ahol számos egyéb háziállatot is tartanak (juhok, baromfi), és itt van a gátőrház csinos kis gazdasága is hízókkal, tehénnel és szintén rengeteg szárnyassal (meg több tucat pár molnárfecskével, de ez most nem tartozik ide...). Nyárfára szerettem volna ezt az odút is tenni, de végül egy fűzfa lett a befutó. (A Császár-víz szűk völgyét, a római kőgát környékét sűrű erdő borítja, ám itt több egymást követő évben is hiába hallgatóztam, macskabaglyot sosem észleltem.)

Klasszikus kuvikfészkelőhelynek számítanak az odvas fűzfák. Meglátjuk, tetszik -e nekik ez az átmeneti megoldás.

A füleskuvik (vagy akár szalakóta) számára egymáshoz közel, a Császár-víz két partján, eltérő tájolással (kelet és délnyugat) tettem ki egy-egy odút. A környéken juhok legelnek, a dús rétet kaszálják, a körülmények eszményiek.

Az egyik odú, a Császár-víz bal partján. (A turistaösvény a másik parton vezet.)

Ellenőrzések
A velencei és pákozdi templomkertekben elhelyezett odvainkat Pallos Zsuzsa tisztogatta meg, az egyikben tojásokat talált, amiket elővigyázatosságból otthagyott.
A terepjáró hiánya, majd az influenza miatt a jancsár-völgyi odútelep karbantartási munkái idén belecsúsztak a márciusba. Ilyen többé nem fog előfordulni. 4 odú esetében is idei jelenlét nyomait találtam; két csuszkaotthonon friss sarazást, egy D-odúban mókusfészket újszülött kölykökkel, míg az egyik fakuszodúban kész fészket, ami Haraszthy László ornitológus szerint egy nemrég elkészült fakuszfészek. Remélem, egyik családot sem zavartam meg túlságosan.

Valamelyik fakuszfaj fészke. A határozásért köszönet Haraszthy Lászlónak!

Az odvak száma egy picit ismét csökkent, ugyanis a két részből álló telep egyik szakasza éppen a nagyfeszültségű vezeték alatt van, itt az áramszolgáltató minden fát kivágott. Mivel a faanyag jó része itt maradt, az odvak meg nem, gyanítható, hogy a munkások hazavitték azokat kitenni (mindig ebben bízik az ember).

A völgy két, egymástól viszonylag távoli pontján ugyanebből a foszlott rongyszerű anyagból építettek fészket a mókusok az odvakba.

A 25 megtalált odúból lakottnak bizonyult 14 (ebből egy mókus), minimális fészekanyag volt 2 odúban (1 mókus), alvóhely volt 3 odúban, azaz összesen 19 odúban volt gerinces állat jelenlétének nyoma (76 %), ami kiváló fejlődés tavalyhoz képest. Üresen 6 odú maradt, ebből 3 A-típusú odú. Ha ez az idei költési szezon után sem javul, körfúróval kitágítom őket.
Még ugyanazon a napon délután a Zentai iskola szakköröseivel megnéztük a tavaly kitett három odút a székesfehérvári Rácbányában, melyek közül kettő széncinege otthona volt. A gyerekek érdeklődve figyelték, hogy milyen anyagból és mekkora munkával készülnek el a puha cinkefészkek.
Volt feladat a lovasberényi Antali-réten is, hiszen az ottani odút és vércseládát 2014-es kihelyezése óta most ellenőriztem először. Nagyon ráfért az aljzat (kavics és forgács) a két költőhelyre. Mindkettőben találtam kuvikköpetet, a ládában folyamatosan költ a vörös vércse, míg az odúban gyanúm szerint a kuvik telepedett meg, 2016 tavaszán ugyanis itt hallottam (és rögzítettem) a frissen kirepült fiókák sipákolását.

Az Antali-réten. A középső, 2014 óta kiszáradt fán látható a kissé ferde, ám a vércséknek így is megfelelő láda.

Gyöngybagoly tekintetében egyelőre nincs változás, a házi galambok köszönik, jól vannak.

Galamb fészekalj a pázmándi ládában. (fotó: Pallos Zsuzsa)

Gólyafészekjavítás
Amikor évekkel ezelőtt először jártam Pátkán, a falu két gólyafészekkel büszkélkedett. Még pár éve is a posta (Gárdonyi u.) melletti önálló oszlopos fészekre érkezett meg a gólya és onnan ment végül a Kossuth utcai villanyoszlopos fészekre. Nem sokkal ezt követően aztán a kosár megadta magát, eldeformálódott, a fészekanyag lehullt. Már tavaly tavasszal szerettem volna megcsináltatni, de akkor nem jött össze az emelőkosaras villanyszerelési munkák és a gólyafészekjavítás összehangolása. Adri ötlete volt, hogy kérdezzünk meg erről egy ismerőst, aki ipari alpinista munkákkal foglalkozik. Nos, Mojzes Levente örömmel jött segíteni, elmondása szerint nagyon örül, hogy végre nem fát kell kivágnia, hanem valami jó célt visz véghez (munkája egy részét emberre veszélyes fák kivágása jelenti). Csapatunk másik tagja Staudinger István volt, ő hozta a vadiúj gólyakosarat meg a szaktudást, tekintve hogy csak idén ez volt a kilencedik gólyafészkes munkája. Jómagam a legkisebb láncszemként az új fészek alapanyagáért és a dokumentációért feleltem.

A zsákokban van a fészek anyaga, Stadi már válogatja az iszalagindákat. A külön oszlopon levő gólyakosár bizony itt még nem a falu dísze...

Levente megérkezett, körülnézett, aztán felvette a számomra rejtélyes rendeltetésű kötelekkel, karabinerekkel ellátott öltözékét és elindult felfelé.

Levente mászni készül. Az előtérben az iszalagindákkal előkészített kosár látható.

Az előző kosarat akkus flexszel le kellett vágni a helyéről, ezután került fel az új tartószerkezet. A kosár külső ívére karimaként összesodort iszalagindát kötöztünk. Belülre a végső helyen történt rögzítést követően ment két zsáknyi szőlővenyige, egy zsák szalma, valamint az előző kosáron maradt, gólyák által összehordott rongyok, kesztyű és egy férfi alsónadrág, erre pedig súlynak két zsáknyi gyeptégla.

Nagyjából ennyi maradt a fészekből: a dróton fennakadt rongycafatok és egy kesztyű.

Az egész munka leglátványosabb része: a kosár felhúzása a magasba.

Több mint egy órát töltött Levente a pátkai légtérben. A mozaikképen a munka kulcspillanatai.

Itt is hálás köszönetünket fejezzük ki Mojzes Leventének, hogy egyéb munkái között önzetlenül a segítségünkre sietett. Köszönjük az eszközök biztosítását Staudinger Istvánnak, az engedélyt Nagy Dániel polgármesternek, valamint a lelkes szurkolást a pátkai járókelőknek.

Közben egy másik gólyás ügyben is volt némi szerepünk. Akkermann János székesfehérvári madárbarát hívott fel azzal a kéréssel, hogy kiszemelt egy Bakony utcai, immár drótok nélküli villanyoszlopot, ahol a megmaradt porceláncsigák kiváló tartói lehetnek egy gólyakosárnak. Ezután el is készítette a kosarat, megrakta fészekanyaggal, csak éppen a kihelyezéshez nem volt eszköze. A Városgondnokság részéről Csete Gábort kerestem meg, így némi csúszással, de sikerült a hadművelet: március 17-én felkerült a Palotavárosban a fészek, várjuk a kelepelő lakásfoglalókat.

Annyit még megemlítenék, hogy Akkermann János ismer valakit, aki ismeri Hönigschmied Évát, aki pedig ismer engem, tekintve hogy ő az első "fecskebarát Fehérvár" tábla tulajdonosa, a Kossuth utcai füsti fecskék lelkes pártfogója. Ez a civil természetvédelem egyik legszebb része, amikor megtalálnak minket szimpatikus kérésekkel, ráadásul ezekben tudunk is segíteni.