A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Löszvölgyek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Löszvölgyek. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. február 23., vasárnap

Közösségi élőhelykezelés a székesfehérvári Aszal-völgy természetvédelmi területen

Székesfehérvártól északra egy méretét és természeti értékeit tekintve is jelentős löszvölgy húzódik. Észak-déli irányú, viszonylag egyenes szakaszát Aszal-völgynek nevezik, a név arra utal, hogy állandó vízfolyás nincs benne, vagyis száraz völgy. Északkelet felől csatlakozik hozzá egy igen széles, meredek völgyoldalú mellékvölgy, melyet a helyiek Rácvölgy néven ismernek. Ez a két völgy még az 1960-as években is 300-400 tehén legelője volt, a hamisítatlanul vidéki városnak számító Székesfehérvárról naponta ekkora tehéncsorda ballagott ki ide. Az időszakból fennmaradt légifotók mutatják, hogy alapos munkát végeztek: 50-60 évvel ezelőtt a két völgyben gyakorlatilag nem voltak fásszárú növények.

Egy igazi csodavilág: az Aszal-völgy májusban

A városi állattartás megszűnését követően a Rácvölgyben akácosokat telepítettek a lejtőkre, az Aszal-völgyben pedig spontán beerdősülés kezdődött. Ezen a löszháton a természetes növénytakaró olyan ligetes, lösztisztásokkal tarkított lösztölgyes, mint amilyeneket néhány kilométerrel keletebbre, a Máriamajori-erdőben máig megcsodálhatunk. Ám az állományalkotó fafajok (molyhos-, kocsányos- és csertölgy, virágos kőris, mezei juhar) itteni megjelenésére kicsi az esély, a gyepek jellemzően ezen erdők cserjeszintjének tagjaival, azaz a galagonyával, kökénnyel, sóskaborbolyával, vadrózsával záródnak és válnak áthatolhatatlan bokrossá. Mindez egy természetes folyamat, ráadásul számos madárfajnak élőhelyet is teremt. Csakhogy amit így nyerünk, az összehasonlíthatatlanul szerényebb értéket képvisel, mint az a csodálatos fajgazdagságú löszpuszta, ami a galagonyabozót szorításában lassan eltűnik. Borzas csajkavirág, homoki vértű, ágas homokliliom, sárga len, fekete kökörcsin, tavaszi hérics, apró nőszirom, pusztai árvalányhaj, pusztai meténg, érdes csüdfű, budai imola: nagyon sok védett lágyszárú növényfaj díszlik az aszal-völgyi gyepeken!

Már több mint tíz éve dolgozunk azon, hogy a cserjésedést lokálisan megállítsuk és a növényritkaságok fennmaradását biztosítsuk. Kezdetben 1-2 lelkes természetvédő ragadott ágvágót, fűrészt, munkáskesztyűt néhány órára. A fordulópont 2020-ban volt, amikor november 28-án egy valóban nagyon sikeres helyi csoporti akcióval a mi kézierős léptékeink szerint hatalmas részen nyitottuk meg a bokrost. A kivágott anyagból a szomszédos szántóföld szélére sövényt építettünk, amiben azóta már cigánycsuk is fészkelt, a szúrós ágak védelmében ültetett tölgyfák éppúgy boldogulnak, mint az itt már semmit nem zavaró, sőt éppen kívánatos honos cserjefajok spontán növő egyedei. 2020 óta minden télen és kora tavasszal felvonulunk a területre, vagy a korábban kivágott bokrok újulatait gyérítve, vagy lassan tovább haladva a termetes, 2-3 méteres bokrok között. Fontos megemlíteni, hogy itt több értékes fásszárú is él: a törpemandula, a jajrózsa és a zanótfajok csak az ilyen lassú, körültekintő kézi munkával kímélhetők meg.

Az eddigi legsikeresebb cserjeirtási akció 2020. november 28-án

A Rácvölgyben is végzünk cserjeirtást, de ott a fennmaradt lösztisztásokat kell megóvnunk a beerdősüléstől. A tisztások mérete néhány szobányi, de fajgazdagságuk egészen rendkívüli: leánykökörcsin, nagyezerjófű, bíboros kosbor, szennyes ínfű otthonai. A tisztásokon néhány ember is nagyon látványos eredményre képes, akár évekre megoldva a szukcesszióból eredő gondokat.

Egy lösztisztás a Rácvölgyben


A cserjeirtások jó alkalmat biztosítanak a megyei természetvédőknek a találkozásra, a fűrész és az ágvágó hangjainak aláfestésével röpködnek a madaras történetek, megbeszéljük az aktuális problémákat, megoldási javaslatokon törjük a fejünket. 7-8 éves kisiskolásoktól a nyugdíjasokig vegyes a csapat: lelkes civilek, az eseményről értesülő, ezért akár Budapestről idelátogató természetbarát és önkéntes munkát végző középiskolás, a székesfehérvári Városgondnokság természetvédelemben dolgozó munkatársai és a jó ügyért dolgozni is hajlandó helybeliek egészítik ki évről évre az MME helyi csoport néhány, jó értelemben vett megszállott tagját.

Nagyezerjófű beerdősüléssel fenyegetett élőhelye a Rácvölgyben


A hangsúly itt a „néhány” szón van. Amíg erőnkből telik, addig kis csapatunk lelkesen folytatja az aszal- és rácvölgyi munkát, de a madárvédelemben, madárgyűrűzésben jeleskedő tagságtól az eddigieknél jóval aktívabb jelenlétre számítunk! Ehhez javulnia kell a belső kommunikációnak is, de nagyon sokaknak egyszerűen ki kell lépni a komfortzónából, be kell vállalni a szúrásokkal, görnyedezéssel, cipekedéssel járó feladatot, mert ezen az elaprózott tulajdonviszonyú területen senki nem fogja helyettünk elvégezni a munkát. A 2020. novemberi csapatméret és lelkesedés megmutatta, hogy egyetlen délelőttnyi erőfeszítés fél évtizedre megoldhatja a problémát akár több száz négyzetméteres területeken. És bár a cserjeirtás idején a löszgyepek elég egyhangú képet mutatnak, a májusi, júniusi csoda kárpótol a téli izomlázért, bőrbe fúródott galagonyatövisekért, az izzasztó munkáért. Tevékenykedjünk ezért a csodáért az eddigieknél többen és aktívabban!

Gyönyörű virágmező lesz tavasszal a kivágott bokrok helyén

Most tavasszal mindenkit várunk az utolsó aszal-völgyi cserjeirtásra 2025. március 8-án 9 órára! A találkozó helye a Székesfehérvár és Zámoly közötti útról megközelíthető aszal-völgyi záportározó (koordináta: 47.240576, 18.423836). Ami szükséges: strapabíró öltözék, munkáskesztyű, ágvágó, kézifűrész, hideg élelem, innivaló, lelkesedés és optimizmus. Hölgyeknek nőnapi ajándék is jár!

2024. november 10., vasárnap

Félszázadnyi elképzelés

2024. szeptember 15-én a csákvári Fornapusztán ünnepeltük a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 50., illetve a vendéglátó Pro Véres Közalapítvány 33. születésnapját. Izgalmas élmény volt hallgatni Viszló Levente, Haraszthy László, Lendvai Gábor és Fenyvesi László előadásait az elmúlt évtizedek erőfeszítéseiről, sikereiről, kudarcairól. Az érdekes és emlékezetes nap hatására végiggondoltam, hogy a feltehetően az én életem hosszán túlnyúló következő ötven évben milyen változásokat, előrelépéseket szeretnénk elérni Fejér megyében. Az alábbi, pontokba szedett program alapvetően egy vitaindító, örömmel fogaduk minden építő jellegű véleményt, kiegészítést. Nem várunk ugyanakkor olyan jellegű jelzéseket, hogy ezek irreálisak és a jelenlegi jogi és politikai környezetben megvalósíthatatlanok; ezzel tisztában vagyunk, de 50 év van akkora időtáv, hogy merhetünk ábrándozni. 

Természetvédelem 
Országos védelem
  • Meg kell vizsgálni a jelenlegi országos védett területek és tájvédelmi körzetek bővítési lehetőségeit. Ezt megkezdtük a Sárvíz-völgye TK esetében
  • A Dinnyési-fertő a Seregélyes alatti gyepekkel, vízállásokkal, míg a Velencei-tavi madárrezervátum további nádasokkal bővülhetne. 
  • Régi, több évtizedes terv volt a Velencei tájvédelmi körzet, amely a tó és a hegység legértékesebb részeit foglalná magában. Érdemes lenne a kérdést körbejárni... 
  • Két, megyében levő helyi védett terület megérdemelne országos védelmet: a Burok-völgy (Isztimér) és a Sóstó (Székesfehérvár). 
Helyi védelem 
  • Pillanatnyilag az alábbi településeken van tudomásunk tervezett helyi védelmekről, a megvalósulás valamilyen kezdeti stádiumában: Székesfehérvár: 5 terület, Pátka: 2 terület, 3 természeti emlék, Kisapostag: 1 terület, Zámoly: 2 terület
  • Tervben van a védelmi javaslat, de még a kezdeti lépések sem történtek meg: Aba
  • Hantos, Sukoró
  • 2025-ben mozgalmat szeretnénk indítani annak érdekében, hogy MINDEN FEJÉR MEGYEI TELEPÜLÉS KEZDEMÉNYEZZE LEGALÁBB EGY (ÚJ) TERÜLET VAGY EMLÉK HELYI VÉDELMÉT. A cél a megyei védett területek megtöbbszörözése. Ehhez alapítványunk hatékonyan hozzá kíván járulni (dokumentációk elkészítése, működtetési feladatok átvállalása vagy megszervezése, stb.) 

Élőhelyek védelme 
  • Vízfolyások felmérése olyan szemmel, hogy hol lehetne visszaalakított természetes szakaszokat beiktatni (akár csatornák esetében is), hol lehet bukókat beépítve vizet visszatartani, hol lehet a vízfolyások környékén levő mélyebb részeken (egykori medrek, mocsarak) vizet tárolni. 
  • Fontos lenne a legszebb állapotú értékes erdőrészek felkutatása, értékeik széleskörű bemutatása, védelmük erdészettel közös megszervezése.
  • Fasor- és erdősávtelepítések szorgalmazása, jó mezőgazdasági gyakorlatok népszerűsítése, bemutatása, madár- vagy természetbarát gazda program beindítása. 
  • Bányarekultivációk esetén szakmai javaslatcsomag összeállítása. 
  • Felmérések (bükkösök, lösztölgyesek, láprétek, szikesek, löszvölgyek). 
  • Jószággal való célzott kezelések szorgalmazása (szikes tavak, löszvölgyek) 
  •  Természetvédelem településeken Az eddiginél több településen odvak, etetők felszerelése, népszerűsítése, közös odúácsolás megszervezése, városi/falusi odútelepek létesítése. Önkormányzati területeken őshonos növényzetű célállomány (fajgazdag gyepkeverék, cserjés vagy őshonos erdőállomány) kialakításában való aktív részvétel, szaktanácsadás, tanösvények tervezése. 
Fajvédelem 
  • Növényfajok visszatelepítési lehetőségeinek mérlegelése 
    • Tátorján (Alkalmas löszvölgyekbe, löszlejtőkre) 
    • Pamacslaboda (Egykori sárbogárd-nagyhörcsöki termőhelyére) 
    • Borzas macskamenta (Alkalmas löszvölgyekbe)
  • Védett, de nem szem előtt levő fajok felmérésének és védelmének kidolgozása 
    • Lápi póc 
    • Réti csík 
    • Alpesi gőte 
    • Haragossikló 
  • Ürge felmérések (és telepítések) folytatása 
  • Denevérkolóniák felmérése, denevéres programok folytatása minél több helyen, városi denevérhotelek (kapcsolódás 1.4. ponthoz) 
  • Szalakóta számára az északi területek (megyén átnyúló) alkalmassá tétele 
  • Kék vércse ládázás folytatása 
Szemléletformálás 
  • Megyei természetvédelmi verseny kidolgozása 
  • Megyei újságban természetvédelmi kérdések napirenden tartása, hangsúlyossá tétele 
  • Iskolai természetvédelmi szakkörök létrehozása, vezetése 
  • Megyei erdei iskolák felkeresése és szakmai segítség felajánlása 
  • Könyvek kiadása: (Fejér megye növényvilága - „A Haraszt-hegytől a Bangó-tóig”)

2023. november 6., hétfő

Már megint ürgésztünk...

Egy ürgetelepítés a mai protokoll szerint minimum 100 egyed átköltöztetésétől kezdődik, ráadásul mindezt nem egyszerre kell végezni, hanem két fordulóban, tavasszal (amikor a nőstények vemhesek) és nyár végén (amikor már teljesen önállóak a fiatalok).

Lelkes csapatunk tavaszi akciójáról ITT számoltam be, most néhány kép és gondolat az augusztusi felvonásról.

Adva van, hogy rendelkezésünkre állt a Duna-Ipoly Nemzeti Park csapdakészlete, itt a megye területén, elérhető közelségben, elegendő mennyiségben. A probléma már tavasszal is és most is a minőséggel volt. Aki még nem látott ilyet, annak nehéz elmagyarázni, de a lényeg: a csapda akkor "kattan el", ha az almacsalit tartalmazó kis fémlapra az ürge ránehezkedik, miáltal két fémrudacska egymáson elcsúszik és a két ajtócskát lecsapja. A gond az, hogy a berendezés nem elég érzékeny: vagy a fémlap rövid, azaz fizikus nyelven az erőkar nem elég hosszú, vagy a két rudacska között túl nagy a súrlódás. Bárhogy is, egy csomószor az ürgék kacagva bemennek a csapdába, helyben fogyasztják az almát vagy hazaviszik és kimasíroznak. "Boldog" vagyok, hogy erről dokumentáció is van:



A várakozás órái alatt a reptéren két érdekes állat került elő, egy fiatal kék vércse...

...valamint a jóval közelebbről megfigyelt sisakos sáska:


Az ürgék őrzése a tavaszihoz hasonló módon, remek szervezéssel zajlott. Én egy éjszakázásban, illetve a kerítés szétbontásában vettem részt.


2023. május 8., hétfő

Gazdákkal a vércsékért - a Tettek Mezeje III.

A 2022-ben meghirdetett akciónk 2023 áprilisában zárult. Ebben a bejegyzésben az Isztimér, Nagykarácsony és Előszállás határában szerzett élményekről fogok beszámolni.

Isztimér


Még tavaly jelentkezett a felhívásra az Isztiméren gazdálkodó Zsolt, aki vállalta, hogy a ládákat maga készíti el. Idén tavasszal, lombfakadás környékén tudtuk összehozni a találkozót. Nagyon boldogító volt hallani, hogy mennyire odafigyel az élővilágra, van madárhatározója, egy kiodvasodott vastag ágból kuvikodú készítését tervezgeti, szeretné megtelepíteni az erdősávjában az egerészölyvet... Ha minden megyében lenne 80-100 hozzá hasonló gazdálkodó...!

Délre irányozott vércseláda

Csodálatos öreg tölgyekkel tarkított mezővédő erdősáv volt az első helyszínünk egy tavaly telepített, az aszály miatt nem túl acélos zöldugar szomszédságában.
Keletre néző láda

A második láda egy akácos szélén van, lucernatábla szomszédságában. A közelben Natura 2000-es gyepen élő erdei pacsirta dala volt a munka aláfestő zenéje.

Nagykarácsony

Klasszikus löszvölgy a nagykarácsonyi szőlőhegyen

A nagykarácsonyi akció kicsit féloldalasra sikerült. A gazdálkodó lakóhelyén kitettünk egy-egy ládát füleskuviknak és vörös vércsének, de egy másik gyepre nem tudtunk ugyanilyen céllal kimenni, ugyanis a kiszemelt erdősávba beköltöztek a méhészek. Akármilyen távol is van ez a falu hozzánk, lesz még erre utam a jövőben...

Előszállás

Nagykarácsony déli szomszédja, a falu déli határa egyben a megyehatár. A februári bejáráson nagyon kedvező helyszíneket szemeltünk ki az idős gazdálkodóval, most áprilisban így már a biztos helyekre kellett csak kimennem.
Egy újabb löszvölgy. A bal oldalon levő akácfoltba került a vércseláda és a füleskuvikodú

Itt aztán volt mindenféle helyszín: kaszált aljú löszvölgy, szántó melletti magányos fa, szántó melletti fasor, extenzív gyümölcsös. A fasoros ládán mutatom be a munka egyes lépéseit.

Nézzen a láda keleti vagy déli irányba; jelen esetben keletre. A létra már a helyén van.

Szalai Gábor szegelős módszerét ITT mutattam be. Ez itt a drótozós módszer. A függőleges deszkán 2-2 lyukat fúrok alul és felül, belefűzöm a drótot. Ezen kívül kell kavics és egy kombinált fogó.

Nagyon szerencsés, ha egy ág alulról megtámasztja a ládát. Kifejezetten ilyen szemmel kerestem meg ezt a részt...

...a száraz ágat lefűrészeltem, ez alul támaszt, a törzshöz drótok rögzítik a ládát.

Kilátás a ládából. Nincsenek zavaró belógó ágak, a madarak könnyen észreveszik majd a lehetőséget.

Az utolsó kép azt illusztrálja, hogy a madarakat a dűlő forgalma nem fogja zavarni, hiszen a láda nem az útra néz.

Kisparcellás szántócskák, öreg gyümölcsös, valahol a tolnai megyehatár közelében...

Az utolsó két helyszínen kitett ládák foglalására idén valószínűleg már nincs esély, a többiek azonban talán már 2023-ban otthonul szolgálhatnak a vércséknek. A meghirdetett akció egyelőre befejeződött, ám továbbra is örömmel segítünk mindenkinek, aki gazdálkodóként szeretne tenni az élővilág megőrzéséért.

Köszönjük a jelentkezőknek és a lehetőséget népszerűsítő megyei falugazdászoknak! 

2023. május 5., péntek

Ott az ürge, hű mi fürge... - Egy ürgetelepítés tanulságai

Az ürge az állatvilág vetési konkolya, azaz olyan egykori kártevő, amely napjainkban nem egyszerűen kíméletre szorul, hanem védett vadvirág kollégájával ellentétben a fokozott védelem is kijár neki (250.000 Ft pénzben kifejezett természetvédelmi értékkel).

A legeltetéses állattartás visszaszorulásával a valaha közönségesen gyakori faj egy érdekes "élőhelytípusra" húzódott vissza, mégpedig az évente többször nyírt füves repülőterekre. Pillanatnyilag ezek a helyek jelentik a faj biztos menedékeit hazánkban. Amikor felmerül a gondolat, hogy egy megfelelően kezelt, elsősorban védett területre jó lenne ürgét telepíteni, avagy a meglevő állományt szaporítani, szinte mindig egy repülőtérről befogott egyedek áttelepítésével zajlik mindez.

A Fejér megyei természetvédők számára két ilyen füves reptér áll "rendelkezésre", a két megyei jogú város vonzáskörzetében levő Kisapostag és Börgönd. De nehogy valaki azt higgye, hogy akkor az ember elindul csak úgy jószándékúan ürgét fogni! Az ürgevédelem eme speciális tevékenységét egy szakemberekből álló tanács koordinálja és engedélyezi. Ők szabják meg a befogható maximális mennyiséget, a befogás időpontját, ők bírálják el, hogy a kihelyezés helyszíne megfelelő lehet -e a faj számára.

Van annak már bő két, két és fél éve, amikor elkezdtünk ürge áttelepítésen gondolkodni. Az engedélyt 2022 őszén kapta meg az erre kijelölt szervezet, ám a jó fejéri szokás szerint mindenki jött és segített, aki csak éppen ráért. A befogás helyszíne a börgöndi repülőtér volt, az ürgék egy védett mezőföldi löszvölgyben kezdik új életüket. Az engedély 100 egyed áttelepítéséről szól két ütemben; 2023. április 24-én az első ütem zárult le 59 egyeddel. A folytatás nyár végén lesz.

A több mint egy hetes munka során több olyan tapasztalatot szereztünk, amit esetleg az ország más pontjain is lehet kamatoztatni. Így a következő bejegyzés tudatosan nem az új helyszín bemutatásáról szól, hanem magáról a befogásról és az "ürgetelep" őrzéséről.

1. A telep előkészítése

2023. április 15-én elkészült egy 25x50 méteres kerítés. 

Az elkészült kerítés. (Fotó: Horváth Csaba)

A színvilág sokaknak ismerős lehet és nem is tévednek: ezek bizony a Magyar Közút hófogói. A februári FETÁ-n támadt az egyik résztvevőnek ez a zseniális ötlete, ami a közutas vezetés tetszését is elnyerte. A hófogó előnyei:

  • Az ország számos pontján hatalmas mennyiségben áll rendelkezésre
  • Az ürgetelepítés időpontjában már nincs használatban
  • Könnyű, könnyen kezelhető
  • A lábbal földbe szúrható oszlopelemekkel együtt könnyen felállítható
  • Rugalmas, így alul a földhöz simítható, az ürge nem tud alatta átszaladni annyira könnyen
  • Az erős, öntött műanyag háló lyukján az ürge nem fér át, elrágni sem tudja
Mindez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy Székesfehérvár Városgondnoksága felajánlotta a járművét, hogy a Magyar Közút bodajki telephelyéről elhozzon megfelelő mennyiségű tekercset és oszlopot a tetthelyre, majd a szoktatás egy hetét követően vissza is viszi oda.

A munkafolyamat vége. (Fotó: Horváth Csaba)

Csakhogy ez még nem minden. Az ürge egyik jelentősége abban áll, hogy ugyancsak fokozottan védett ragadozóknak a fontos zsákmányállata. Elő kell készíteni a menekülésüket 45 fokos szögben lehatoló, legalább 50 centis járattal, amiket a lelkes önkénteseink motoros lyukfúróval készítettek.

2. A befogás

A börgöndi repülőtéren 2023. április 17. és 19. között, három napon át folyt a befogás.
Almával felcsalizott csapdák és a jelzőkarók

Az ürgét ma már nem öntjük, hanem a lyuk mellé helyezett élvefogó csapdával kerítjük kézre. A csapda működése szavakkal nehezen elmagyarázható, a lényege az, hogy ha az állat a középen levő, ide-oda billegő kis fémlapra nehezkedik, hogy az almát leszedje, akkor a két ajtócska elöl-hátul lecsapódik. A csapda mellé mindig ki kell tenni egy jelzőkarót, ugyanis a füves területen több száz méterről csak ezek alapján lehet a csapdákat megtalálni.

Az első megfogott ürge.

A munka egyik nagy tapasztalata az volt, hogy a szükséges almamennyiség az eredetileg becsültnek többszöröse (a három nap alatt legalább 8-10 kg). Nehéz megmondani, hogy ebben mekkora szerepe van a csapdáknak (nem elég érzékeny "elsütő" szerkezet) és mekkora az ürgék agyafúrtságának. A harmadik napon volt olyan csapda, amibe négyszer kellett az almát pótolni, mire a ravasz rágcsáló végre "rács mögé került". (Addigra már olyan ideges voltam, hogy nevet is adtam neki)

Csihar László egy elcsípett ürgével. Előtte és mellette egy-egy csapda rejtőzik a fűben.

A munkát 18-án az eső is hátráltatta, de összességében elég olajozottan történtek a dolgok. Hétfőtől már folyamatosan volt őr a telepen is (lásd alább), valaki mindig volt a reptéren a csapdákat ellenőrizni, az ürgéket összeszedni, illetve az almát pótolni. Végül kellett valaki, aki egy adott mennyiségnél gyorsan elszállította az állatokat új otthonukba.

3. Áthelyezés

Csihar László és Flesch Márton egy makacs ürgét próbál mozgásra késztetni. A gyeptégla helye alatt van az előre megfúrt üreg.

Az ürgéket egyenesen az előre elkészített kotorékokba kell bejuttatni (nem mindig könnyű), ilyenkor jól jön még valamilyen táplálék is. Az almán kívül búzát, rozsot, zabot és árpát is kaptak, de a legnagyobb sikere vitathatatlanul az almának volt.
Szökésre volt példa, de ezek az egyedek a közelben ástak maguknak kotorékot, azaz a kezdeti nehézségeket ügyesen átvészelték.

4. Az őrzés

Előre bocsátom, hogy a mi esetünkben nem történt semmilyen rendkívüli esemény, ami az őrök beavatkozását indokolta volna. De (és ez ismét csak az ürgeáttelepítési előírások része) az őrzés akkor is lényeges dolog, hiszen bármikor előkerülhet ürgére éhes róka, kutya vagy bármilyen más állat. Természetesen az éjjeli őrzésnek fantasztikus hangulata is volt, különös éjszakai hangokkal és hideg, párás hajnallal...
Egy igen-igen hideg hajnal

Az őrzés révén tudjuk, hogy a "szökevények", azaz a magukat a kerítés alatt kiásók milyen talpraesetten elboldogultak és 1-2 napon belül elkészítették saját kotorékjukat. A területen legeltető juhász is figyelte a völgy új lakóit, tőle tudtuk meg, hogy az általunk észleltnél jóval távolabb is megjelentek az ürgelyukak. Ez is nagyon szerencsés dolog, hiszen egy hét után mi húszan harmincfelé megyünk, ő azonban folyamatosan kint lesz a juhokkal őszig, telefonon azonnal jelzi, ha valami bajt észlel.
Egy új helyét megszokó, a kitett gabonából falatozó ürge

5. A bontás

Hárman alig háromnegyed óra alatt lebontottuk és szállításhoz előkészítettük a teljes kerítést. A Magyar Közút helyi vezetése így állt hozzá ehhez az egészhez: "Szívesen, szóljatok máskor is..." Folytatás augusztusban. 
A bontás utolsó fázisa. A vaskarók már kiszedve, Járosi Adrienn és Staudinger István az utolsó hófogó tekercs felcsavarása előtt


Néhány résztvevőnek a nevét sem tudom, ami csak részben az én névmemóriámnak a kritikája. Sokan hallották, hogy segítség kell, és jöttek örömmel, akár családtagokkal, gyerekekkel együtt, mindenféle előzetes természetvédelmi tapasztalat nélkül. A fejéri természetvédelemnek ez az egyik legjobb oldala; mindenkinek hálás köszönet!

2021. február 9., kedd

Odútelep

2015 tavaszán jött létre a jancsár-völgyi odútelep (bővebben a születéséről ITT). Ennek a csaknem 30 odúból álló telepnek a "karbantartása" évről évre a tél, rosszabb esetben (ha körmömre ég a munka) a kora tavasz feladata. Eddig egy alkalommal számoltam be az ellenőrzésről (ITT olvasható), pedig nagyon érdekes dolog.

Mutasd a házad, megmondom ki vagy! - 1. A mohaalap és a szőrrel puhán kibélelt csésze a cinegefészkek sajátossága.
Mutasd a házad, megmondom ki vagy! - 2. A cinke elkészítette az alapot, de aztán a mezei verebek voltak a kivitelezők...

Aki sem a helyszínt nem ismeri, sem odútelepe nem volt még, képzeljen el egy másfél kilométer hosszú patakvölgyet, amit mindenütt sűrű növényzet borít (fűzfák, bokrok, nád vagy mindezek együtt). A völgy alján kis ér csordogál, egyes helyeken tényleges mederben, másutt szétterülve. Gumicsizma ezért alapfelszerelés. Az odvakat két nagyobb foltban helyeztem el. A fenekükön kód van, így visszakereshető, hogy mi történt vele az elmúlt hat évben. Például fészkelt benne cinege, üresen maradt, éjszakázóhelyként használták a madarak, leesett, javításra szorult. Néha elpusztult madarat találok, de sokkal vidámabb esetek is vannak (mókusfészek, erdei egér).

Garázda csapatmunka. Először a harkály szétverte az odú bejáratát, utána a mókus telehordta egy szétrágott szőnyeg darabjaival.

Ezt a bejegyzést az indokolja, hogy 2021 elején gyakorlatilag már nincsenek a völgyben lakatlan odvak. A mezei veréb kiszorulóban van, szinte minden B-odút (azaz 32 mm-es röpnyílású odú) a cinegék foglalnak el, míg a két D (40 mm) lakója kezdetek óta a seregély (illetve egyszer mókus...). A szántókkal, sovány gyepekkel körbevett keskeny völgyből tartós üresen maradás miatt beszedtem a két fakuszodút (a móri Vértes Táborban kezdhetnek az eszközök új életet Horváth Csaba madárvédő gondos felügyelete alatt), illetve az idők folyamán az A-odvakat is kitágítottam (28 mm-ről 32-re).

Fakuszfészek 2017 márciusában. Miután azóta semmilyen foglalás nem volt, az odvakat leszereltem.

Néhány éve észleltem először csuszka költését, most úgy vélem, ezek a vidám hangú "falazómesterek" hűségesek az odúhoz, hiszen idén ugyanott takarítottam ki csuszkafészket az odúból, mint a 2019/2020-as télen. Négy odúban olyan fészekanyag volt, amit nem tudtam meghatározni, Haraszthy László szerint valószínűleg mindegyik elkezdett, de be nem fejezett mezei veréb fészek lehetett.

A feljegyzések alapján szépen nyomon követhető az odútelep telítődése. 2015-ben a 27 előkerült odúból 9-ben volt költés (33,3 %), 2016-ban ugyanez az arány 72 %, 2017-ben és 2018-ban egyaránt 80 %, 2019-ben  76 %, 2020-ban 81 %. A számlálásban nem csak a fészek számít lakottnak, hanem azok az egyébként költési szezonban üresen maradt odvak is, amelyeket télen a madarak alvóhelynek használnak. Lakottnak vettem a mókusos odvakat, de nem számítottam ide azt, amelyikben lódarázs telepedett meg.

A Jancsár-völgyben a tapasztalatok szerint nincs értelme az A-odúk kihelyezésének (legfeljebb alvóhely volt bennük). Rendszeres probléma a harkályok kártétele, a 32 mm-es nyílást képesek 50 mm-esre kitágítani ("Nekem így kényelmesebb..."), ezeket az odvakat mindig hazahozom, egy deszkadarabra készítek egy 32-35 mm körüli röpnyílást és a fát visszacsavarozom, így elfedve a tátongó nyílást. Többször kellett sérült, elrepedt vagy elszakadt drótú odút hazahozni javításra, ezeket már idén vissza is vittem (korábban máshol találtam nekik helyet). Odvak kallódása, elveszése természetes folyamat, most télen egy nagyobb mennyiséget pótoltam, hogy a számuk tartósan 20 darab fölött maradjon.


Egy odútelephez néhány dolog feltétlenül szükséges:

  • Odvak. A jancsár-völgyi telep néhány ezer forintból létesült, de akinek vannak megfelelő szerszámai és faanyaga, na meg persze kézügyessége, annak ez olcsóbban is mehet.
  • Szabadidő. Sok madárvédelmi berendezés olyan, hogy odafigyelés nélkül nem is érdemes belevágni a telepítésébe. Ha valaki gyűrűz, akkor természetesen a fiókák megfelelő fejlettségi állapota idején is meg kell mászni az odvakat, egyébként elegendő késő ősszel vagy télen kitakarítani.
  • Megfelelő terület. Talán először ezt kellett volna említeni. A Jancsár-völgyet azért választottam ki helyszínül, mert igazi kis oázis, van csaknem állandó vízfolyása (a legkeményebb aszályok idején szárad csak ki), gazdag táplálékbázis, sűrű, változatos növényzet, sáros időben nem kell kilométereket sétálni a létrával (nem hátrány!!!), illetve eleve voltak itt odúkészítő és odúlakó madárfajok.

2019. április 21., vasárnap

Szalakóták, irány észak!

Jelen állás szerint a Dunántúl egyetlen stabil szalakótaállománya a fejéri Mezőföldön él. (2018 során a Dunántúl megyéi közül csupán háromból töltöttek föl szalakótaadatot a birding.hu oldalra. Fejérből 13-at, Somogyból és Veszprémből 1-1-et.) Csak néhány éve van ez így és a teljes állomány nem éri el a 10 párat. De mégis bíztató, hogy a rendkívül sikeres hazai odúprogramok visszahozták a Duna túloldaláról ezt a fokozottan védett fajt. 


A megyében a Mezőföld délebbi fele (Cece), a Sárvíz-völgy (Aba, Sárkeresztúr), Dinnyés környéke, Sárrét és a Zámolyi-medence azok a helyek, ahol az utóbbi öt évben a szalakóta tartósan mozgott vagy bizonyítottan megkísérelte a fészkelést.
Működési körzetünk az ekkor írt sorok óta kibővült a Sárvíz-völgy északi részével, ráadásul a vércsés akció miatt is több helyen jártam a megyében, ahol eddig kevésbé. Az alábbiakban a kiszemelt, alkalmasnak tűnő helyszíneket és a már kész munkákat mutatom be.

Váli-völgy
2018 nyarán a felcsúti, idén tavasszal a váli szakaszon találtam olyan erősen lelegeltetett, öreg fákkal szegélyezett völgyoldalt, ahol tiszántúli tapasztalataim alapján el tudnék képzelni szalakótát. A váli helyszínt olyannyira komolyan gondoltam, hogy a gyúrói-ráckeresztúri napon (lásd ITT) nálam volt az odú, hogy ha a közeli birkahodály gazdája engedi, gyorsan feltegyem egy akácra. Csakhogy a hodálynál embert nem találtam (szamár, kecske, birka, kutya volt), így pedig nem szerencsés dolog bármit tenni. Az odú nem veszett kárba, lásd alább, a váli helyszín pedig nincs elfelejtve...
  1. Terület jellege: löszvölgy
  2. Legelő jószág: juh, kecske
  3. Védelem: nincs
Kender-tó (Vereb-Lovasberény)
2018 tavaszán a vértesacsai Madarak és fák napja rendezvényre egy kis kerülővel mentem és teljes hosszában végigjártam ezt a két nagyobb foltból álló, középen homokóraszerűen elszűkülő juhlegelőt. A legjobb benyomásokkal távoztam, így kapóra jött, hogy Válból hazafele épp a legelőtől északra vezetett el utam. Gyorsan bedöcögtem hát a dűlőn és feltettem az odút. Engedély volt, hiszen a legelő túlsó végén már évekkel ezelőtt tettem ki kuvik és búbos banka számára költőalkalmatosságot.

  1. Terület jellege: homokos talajú legelő
  2. Legelő jószág: juh
  3. Védelem: nincs

Sárvíz-völgy (Szabadbattyán, Tác, Soponya)
Flesch Mártonnal már többször beszélgettünk arról, hogy az általa kiválóan ismert Észak-Sárvíz-völgyben hol vannak azok a helyek, amelyek teljesítik az alábbi kritériumokat: Legelő jószág járta gyepterületen van néhány magasabb fa, a hely pedig kevéssé zavart.
Ennek szellemében 2019. április 9-én nekivágtunk egy délutáni körútnak. Korábban hallott tipp, hogy az odú legyen nagyon feltűnő, így az átvonuló szalakótáknak is szemet szúr. Ezt igyekeztünk betartani.
A rögzítés dróttal történt, a fa károsítása nélkül. Marci szerzett engedélyt az egyik tulajdonostól, a másik helyen a Duna-Ipoly NPI vagyonkezelésében van a gyep, és a bérlővel beszéltük meg a dolgot, a hozzáállás igen pozitív volt.
Szabadbattyán:
Alföldi tapasztalat: a szalakótaodú legyen feltűnő helyen, nem túl magasan.

  1. Terület jellege: a Sárvíz hajdani medre menti mocsár széle
  2. Legelő jószág: szarvasmarha
  3. Védelem: nincs
Tác:
A csúcsszáradt akácok vártapontnak is tökéletesek.

  1. Terület jellege: homokos talajú legelőn sínylődő akácliget
  2. Legelő jószág: juh
  3. Védelem: nincs
Soponya:
Fent: az egyik odú a faj hagyományos kiskunsági otthonán, szürke nyáron. Lent: Flesch Márton szerelés közben.

  1. Terület jellege: Sárvíz menti nagy kiterjedésű gyep
  2. Legelő jószág: juh
  3. Védelem: Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet
További gondolatok
Alapítványunk öt éve során már több helyen tettünk ki szalakótának is alkalmas odvakat. Ezekről beszámoltunk, most csak a rend kedvéért szedtem össze a helyszíneket.
  • Lovasberény, Kender-tó
  1. Terület jellege: homokos talajú legelő
  2. Legelő jószág: juh
  3. Védelem: nincs
  • Lovasberény, Antali-rét (harmadik éve kuvik költ benne)
  1. Terület jellege: degradált gyep néhány nyárfával
  2. Legelő jószág: nincs, kaszálják
  3. Védelem: nincs
  • Pátka, Királyberek
  1. Terület jellege: sovány legelő
  2. Legelő jószág: szarvasmarha
  3. Védelem: Natura 2000
  • Székesfehérvár, Császár-víz-völgy (5 odú)
  1. Terület jellege: patak menti rétek
  2. Legelő jószág: juh
  3. Védelem: részleges (Natura 2000)
  • Székesfehérvár, Aszal-völgy (2 odú)
  1. Terület jellege: löszvölgy
  2. Legelő jószág: nincs, kaszálják
  3. Védelem: Natura 2000 és helyi védelem
A hírek szerint egy új szalakótás LIFE program érinteni fogja a megyét, részletekkel egyelőre nem tudok szolgálni. Az biztos, hogy a Hortobágyon, Bükkalján, Mátraalján döbbenetes foglalási arányok vannak, rövid idő alatt sokszorosára nőtt a szalakótaállomány. Itt erre a kevés gyepterület miatt sajnos nincs reális esély, ám a megmaradt löszvölgyekben (pl. Belsőbáránd, Nagylók, Nagyhörcsök), a szikeseken (Alap, Sárkeresztúr, Aba) és a nagyobb védett foltokban (Sárrét, Zámolyi-medence, Sárvíz-völgy) kialakulhat egy stabil, 30-40 páros populáció. Mirajtunk nem fog múlni...

Az odvakról
Nem mehetünk el szó nélkül a masszív, alapos festéssel tartóssá tett odvak mellett, ezeket ugyanis nem mi vásároltuk, de nem is mi készítettük. Az egyik vércsés bejegyzésben említettem az akció kelet-pesti ikertestvérét. Nos, az ottani kollégáknál bejelentkezett egy cég, amely ablakokat gyárt, de szívesen segít a madarakon, ezért elkészített több tucat vércse- és szalakótaodút. Utóbbiakból kaptunk mi tíz darabot, még ingyen el is hozta a cég a székesfehérvári telephelyére. Köszönet Németh Andrásnak, hogy fontosnak érezte: ne csak szóban mondjon köszönetet az alapötletért, de kézzelfogható "licenszdíjról" is gondoskodott, továbbá az Aranyablak kft-nek az elkészítést és kiszállítást.

2019. április 10., szerda

Vörös vércsék védelmében - Zárójelentés

A legutóbbi bejegyzésben szó esett a vércsevédelmi akció cselekvő szakaszáról. Örömmel kürtöljük világgá: két január 31-én feltett velencei ládának két héten belül foglalói voltak! Hasonló sikerekben bízva folytatódott a munka februárban és márciusban.

Harmadik mászás (2019. február 23.) Lovasberény, Csákvár, Nadap, Vál, Pákozd (5 láda)
Nem egyszerű eset, amikor végig kell haknizni a fél megyét: ezen a délelőttön Lovasberényben, Csákváron, Nadapon, Válon végeztem a ládakihelyezést, este pedig még volt egy pákozdi felvonás. Minden esetben saját készítésű ládákat tettem ki.
A lovasberényi szőlőhegy szélén, kaszálórét közelében került fel a láda egy akácra. Lakott ház közelében van ugyan, de a környék olyan csendes és táplálékban gazdag, hogy van esély a sikerre. Április 7-én csakugyan jött a telefon: vércse ül a ládában!

Ettől a helytől néhány kilométerre északra, a Rovákja völgyében, húsmarhák legelőjén keresgéltük az alkalmas fát a terület tulajdonosával. Egy jókora dió lett a befutó, ám erre a környékre még érkezett két további láda is március 31-én (lásd alább). A képen Stumpfold Norbert gazdálkodó.

Nadapon már télen kinéztünk egy óriási nyárfát; sajnos a fa mérete nem tette lehetővé a drótozásos kihelyezést, így itt kénytelen voltam szegelni.

Válon is a szőlőhegy volt a helyszín, a jelentkező szomszédjában levő szőlőültetvény diófájára tettük a ládát. Nehéz megítélni, hogy a vércse megtelepedésének mekkora az esélye, a terület jónak tűnik, egy próbát megér a dolog...
A pákozdi láda a teljes akció tekintetében egyedi, ugyanis nem fára, de nem is faoszlopra került, hanem egy, az M7-es autópálya Balaton felé menő sávjában haladók számára kihelyezett óriásplakát tartótraverzére. Talán a legkellemetlenebb feladat volt: teljesen ki kellett tolni a létrát, olyan érzésem volt, hogy a pulzusom lerezeg a létra aljáig. Ezek azok a pillanatok, amikor felmerül az emberben, hogy mi a jó nyavalyát keres tökegyedül 8 méteres magasságban. De aztán valahogy felkerül a láda és elmúlnak a rossz érzések.

Negyedik mászás (2019. február 25.) Seregélyes (2 láda)
Seregélyes-Szőlőhegytől délre egy magángazdaság két nagy táblája mellé került ki egy-egy láda. Külön érdekesség, hogy a második ládának otthont adó erdősávot az egyik cégtulajdonos telepítette évtizedekkel ezelőtt. Ez azért nem mindennapos napjainkban...

Ötödik mászás (2019. március 4.) Magyaralmás (2 láda)
A magyaralmási akció savát-borsát egy klasszikus észak-mezőföldi orkán jelentette, ami érdekes módon épp akkor kezdődött, amikor elindultam. Ott már aztán mit volt mit tenni, a helyi gazdálkodóval úsztunk az áramlattal. Nagyon kedvelem ezt a falut, így örömmel hagytam ott a "névjegyem" a református templom gyöngybagolyládáját követően a település határában is. És még el se fújta a létrát a szél...

Hatodik mászás (2019. március 21.) Velence (9 láda)
A január 31-i akció után egy újabb velencei körút következett, mégpedig az eddigi legsűrűbb programmal. Három gazdálkodó területén összesen kilenc láda került ki a helyére.
Az első négy láda egy nem tipikus mai gazda földjei mellé került. László vegyszereket is használ, de mégis évtizedekre előre gondolkodik, ami a talaj szerkezetének, vízháztartásának javítását illeti. Öröm volt elbeszélgetni zöldtrágyanövényekről, vetésváltási kérdésekről, és természetesen madárvédelemről.

A második személy nem tudott jelen lenni, így távollétében raktuk ki a ládákat a megbeszélt fákra. Az első helyszín különösen tetszett, ugyanis a Gurgyal-völgyről korábban csak hallottam. Tipikus mezőföldi löszvölgy, ahol tölgyek is megmaradtak. Íme a kilátás a ládától:

A nap zárása három ültetvény volt (meggy, szilva, dió), minden esetben a szélén, a madarak számára látható helyen került fel a láda.

Hetedik mászás (2019. március 29.) Ráckeresztúr, Gyúró (3 láda)
Mai ésszel udvariasan elhárítottam volna az eredetileg megjelölt körzettől igen-igen távol keleten élő két jelentkezőt, ugyanis a földrajzi távolság az én esetemben különösen fajsúlyos. Ezen a péntek délelőttön azonban pontot tettem a keleti hadjárat végére.
Ráckeresztúron biogazdálkodó házaspár kalauzolt el jókora lucernaföldjük mellé, ahol egy eperfán kapott helyet a láda.
A lucernában néhány T-fa is van (meg persze pockok jócskán), igen izgatottan várják hát a pocokirtó szakértők megtelepedését.

Gyúrón, azaz Gyúró és Pusztazámor között, a megyehatáron terül el egy reptér, a nagy kiterjedésű füves területet északról és délről is fasor szegélyezi. Egy-egy akácra került a két láda.
Előtérben a láda árnyéka.

Nyolcadik mászás (2019. március 30.) Kisláng (1 láda)
A keleti végpont (Gyúró) után jött a nyugati, Kisláng. A helyszín egy igen érdekes hely, a Herpa-halom nevű, szántó belsejében levő halom, ahol voltak alkalmas kőrisfák. A gazdálkodó elmondása szerint szoktak mozogni a környéken vércsék, úgyhogy nem csak a halom oázis jellege ad okot az optimizmusra.
A munka végén Adri folytat szakmai beszélgetést a vércsebarát gazdával.

Kilencedik mászás (2019. március 31.) Csákvár (2 láda)
Véletlenül éppen két hónappal a kezdés után Csákváron, a február 23-ai második helyen ért véget a Gazdákkal a vércsékért program. A Rovákja-völgy felső szakaszán, szépen karbantartott gyepek, facsoportok, kisebb állókultúrák (pillangósok, zöldugar) között kerestünk megfelelő helyszínt az utolsó két ládának.
A legutolsó feladat is kipipálva...

Összesítés:
Fejér megyéből huszonhatan jelentkeztek be. Köztük volt három határidőn túli, egyikük tervrajzot, a másik kettő jövőbeli ígéretet kapott. Négy hely nem alkalmas vércsetelepítésre. Két jelentkező megkapta a ládá(ka)t és maga rakta fel. A többit jórészt a jelentkező segítségével, kisebb részben egyedül tettem ki. (Néhány esetben volt segítségem, de nem konkrétan a földtulajdonos, hanem a közelben gazdálkodó másik jelentkező, tehát történt összedolgozás a vércsék érdekében.)
Nem mindig lehetett visszanyomozni, hogy a jelentkező hol hallott a lehetőségről, az biztos, hogy a Fejér Megyei Hírlapnak, a traktorboltban kitett plakátnak és a közösségi oldalon mások által végzett népszerűsítésnek volt eredménye. Az agrárkamarai és falugazdászi irodák plakátjainak hatása elmaradt a várttól.
A vércsebarátok száma leegyszerűsítve 19; ennyi személyhez került ki 40 láda. Közülük nagyobb szántóföldi mezőgazdasági vállalkozás 2, szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó magángazda 10 (érdekességként: mindössze 2 biogazda), inkább állattartó gazda 1, ültetvénytulajdonos 2, természetközeli helyen területtel rendelkező 4.
Az akció során 35 gyári és 5 saját készítésű láda került ki, összesen egy mázsa gyöngykavics (!) kellett beléjük. A ládákat fákra tettük (akác, nemes és fekete dió, nyár, tölgy, eper, kőris, stb.), emellett hat esetben oszlopra (1 fa villanyoszlop, 5 kifejezetten a vércséknek leásott oszlop), egyszer fémtraverzre kerültek.
Ilyen volumenű vércsevédelmi akciót a közeljövőben nem indítunk, ám a tanácsadás, a ládatervrajzok "terítése" feltehetően folytatódik majd. Köszönet minden jelentkezőnek és aktív segítőnek.