Év élőhelye - Szavazzon a kedvencére!

Év madara, év emlőse, év hala, év kétéltűje/hüllője, év ízeltlábúja, év vadvirága, év fája, év ásványa... meg még amit elfelejtettem. A nagyközönség igazán válogathat, hogy kedvenceit beszavazza, hogy aztán egy éven át ezekre vetüljön a legtöbb figyelem. A kezdeményezéshez a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Élőhelyvédelmi Szakosztálya is szeretne a maga eszközeivel csatlakozni, ezért hagyományteremtő jelleggel meghirdetjük az ÉV ÉLŐHELYE programot.

Több fenti akcióhoz hasonlóan három lehetőség közül lehet választani, a határidő december közepe. A szavazás ITT lehetséges. Hogy megkönnyítsük a választást, íme a három jelölt rövid bemutatása betűrendben:

Fáslegelő

Egy kis nyelvművelés: a kérdőíven külön írtuk, aztán arra jutottunk, hogy a helyes írásmód az egybeírás. A fáslegelő ugyanis több annál, mint "legelő egy-két fával". A fáslegelő egy évszázadokkal ezelőtt elterjedt, mára megritkult élőhelytípus, amelynek fennmaradása teljes mértékben az embertől függ. A fáslegelő magára hagyva ugyanis becserjésedik, beerdősül, ami a természetes szukcesszió velejárója. De a zárt erdő már nem alkalmas egy sor olyan élőlénynek, amelyek a fáslegelőket nagyon kedvelik. 

Az alapot a legelők növényzete jelenti, számos szép vadvirággal. Rájuk és a legelő jószág trágyájára épül a tápláléklánc második szintje, az ízeltlábúak és egyéb gerinctelenek. A nagyra nőtt, a legelőn szigetszerűen álló öreg fák odvai, lombkoronája nagyon sok állatnak nyújtanak menedéket: denevérek, gyíkok, odúlakó madarak és természetesen rengeteg rovar. 

Talán a leglátványosabb szint a madaraké: füleskuvik, szalakóta, búbosbanka, vörös- és kék vércse, nyaktekercs, zöld küllő, seregély népesíthetik be a fák környékét, a legelőn pedig mezei és esetleg erdei pacsirta, parlagi pityer, cigánycsuk, sárga billegető szedeget. A jószág a fák alá telepedve hűsöl nagy melegben, a sarjadó cserjéket, famagoncokat azonban gondosan lelegelik.

A fáslegelők beerdősülése érdekes módon pusztulásra ítéli a nagy magányos fákat, hiszen fotoszintetizáló felületének jó része a mindenfelé szétálló ágakon van; magányosan képesek voltak így nőni. Ha azonban sűrű fák nőnek fel mellettük, lassan elsorvadnak.

Mit tehetünk a fáslegelőkért?

• Meglevő, felismerhető fáslegelők állapotának felmérése
• A fák közötti cserjék és idegenhonos növényzet eltávolítása
• Hagyományos pásztorló legeltetés
• Védőkerítéssel körbevett, tájra jellemző fák ültetése, gondozása

Láprét

Nem mindenütt vannak láprétek hazánkban, de az biztos, hogy sokkal több tájegységben megtalálhatók, mint azt a legtöbb ember gondolná. A láp szó hallatán sokaknak ingoványos, baljós, feneketlen kotvány jut eszébe; ilyenből a tájátalakítások, lecsapolások után sajnos valóban nagyon kevés van. De a láptalajok jellegzetessége ekkor is árulkodik az eredetükről: színük koromfekete, szervesanyagtartalmuk kiemelkedően magas, sok esetben tőzeg alkotja őket, az év jó részében nyirkosak, kémhatásuk általában savas. Homokbuckák közötti mélyedésben, hegylábak medencéiben, patakvölgyekben a hazai dombságokban és sok alföldi tájon (Duna-Tisza köze, Nyírség) megtalálhatók.

A láprét olyan nyílt, esetleg néhány fűzbokorral vagy magányos fűzzel tarkított gyep, amelyre a fent részletezett talajviszonyok, a mély fekvés és az ebből adódó időszakos vízborítás jellemző, növényzete pedig nagyon egyedi, nagyban különbözik az ugyancsak időszakosan vizes, de nyaranta kiszáradó, tőztegfelhalmozódásra nem hajlamos mocsárrétektől. Egy sor orchideafaj találja meg itt életfeltételeit, de rajtuk kívül is rengeteg a védett növény. Néhány vadvirág maga ugyan nem védett, ám védett ízeltlábúak kizárólagos tápnövényeként nagy figyelmet érdemel, ilyen például a rózsafélékhez tartozó őszi vérfű, a sötét hangyaboglárka és a vérfű hangyaboglárka számára igazi kulcsfaj. 

A jó vízellátottságú lápréteknek vannak "klasszikus" madarai, például a haris, a réti fülesbagoly, a réti tücsökmadár és a nagy póling. De sok tocsogókat, időszakos vizeket kedvelő faj is örömmel fészkel az ilyen helyeken: bíbic, sárszalonka, egyes récefajok.

A láprétekre a legnagyobb fenyegetést a lecsapolás jelenti. Fél megyényi lápvilágok váltak ennek a pusztításnak az áldozataivá az elmúlt évszázadokban (Ecsedi-láp, Nagy-és Kis-Sárrét, Hanság), míg a Dunántúli-középhegységben a kis méretű lápokat a bauxitbányászatot lehetetlenné tevő karsztvíz szivattyúzása szárította ki 40-50 éve. (Utóbbi folyamat szerencsére helyenként átmenetinek bizonyult.) De nagy veszedelem az özönnövények terjeszkedése is (zöld juhar, aranyvessző).

Mit tehetünk a láprétekért?

• Valószínűleg sok száz kicsiny láprét "lappanghat" országszerte, melyeket a botanikusok, természetvédők nem ismernek. Fontos ezek felkutatása, alapos feltérképezése
• A felmérés során feltárt veszélyek ellen fel kell lépni (lecsapoló csatorna betemetése, özönnövények irtása)
• A láprétek tavaszi, nyári virágpompája a legtöbb ember számára kedves látvány, emellett az ilyen területeken zajló kaszálás vagy enyhe legeltetés kifejezetten fontos kezelési forma. Ez alapján helyi védelemre javasolható minden olyan belterületi vagy településekhez közeli láprét, ahol védett fajok élnek, és amelyek kezelése jelenleg is megfelelő

Szikes tó

Jellegzetes eurázsiai vizes élőhelyek. Bár sótartalmuk néha elég magas, mégsem azonosak a világ más részein fellelhető sós tavakkal. A szikes tavak sekélyek, vizük sokszor zavaros, átlátszatlan, kiszáradásuk teljesen természetes folyamat. A Kárpát-medencében Magyarország mai területén több tucat, azon kívül az ausztriai Fertőzugban sok kicsi, míg a szerbiai Vajdaságban több jókora méretű szikes tó található.

A szikes tavak jellegzetessége a kopár, növényzetmentes partvonal, amelyet a legeltetés is elősegít. Több olyan mocsári növényfaj (nád, zsióka) van, amely elviseli a sós viszonyokat, elterjedésük és évről évre termelődő szerves anyaguk a tavak minőségét rontja. Lecsapolásuk vagy sómentes víz bevezetése egyaránt pusztulásukat okozhatja.

A szikes tavakhoz valódi specialista élőlények kötődnek, ezek a halofita (sókedvelő) fajok. A partvonal vagy a kiszáradt meder növényei a sóballa, a sziksófű, a bajuszfű, a bajuszpázsit. A vizekben különféle alacsonyrendű rákok alkotják a táplálékbázis állati alapját, mely például kulcsfontosságú a gulipán számára. Hazánkban a szikes tavak parti zónája az egyik legkopárabb élőhelytípus, amely nagyon vonzó mind fészkelő- (széki lile, gulipán, alkalmanként kis csér), mind átvonuló madárfajoknak (partfutók, cankók, lilék). Fontos megemlíteni, hogy a szikes tavak nem a parton kezdődnek, egész vízgyűjtő területüket figyelemmel kell kísérni, hiszen a tótól távolabbi rétek, mocsárrétek általában szerves egységet alkotnak a mélyebben fekvő tavakkal.

Sajnos minden ép állapotú, vagy legalább felismerhető magyar szikes tóra három lecsapolt, tönkrement, elnádasodott egykori szikes tó jut. Sok példa van azonban arra, hogy ilyen helyzetből is van visszaút a növényzet kivágásával vagy kirágatásával, a folyamatos legeltetés megszervezésével. Meg kell vizsgálni az ilyen tavakat és a megoldáshoz szükséges pályázati forrásokat.

Mit tehetünk a szikes tavakért?

• Az Alföldön rengeteg lecsapoló csatorna okoz máig súlyos károkat, ezeket fel kell kutatni, adott esetben betemetésüket vagy műtárggyal való ellátásukat javasolni kell
• Kis tavaknál néhány lelkes önkéntes is képes csodát tenni: a nád évenkénti kikaszálása látványos eredménnyel járhat
• A földön fészkelő madárfajok költése a ragadozó vagy mindenevő emlősök miatt gyakran tönkremegy. Ha a tó kiszárad, kézi vagy könnyű gépi erővel költősziget létesíthető, ami éveken át megoldhatja ezt a problémát 

Mi elő nem kerül...

Az aktív természetvédelem egyik fontos eleme a felmérés. Ez talán a legkellemesebb, ez az, amiből a laikus annyit lát, hogy lopjuk a napot, mászkálunk nagy vígan a zöldben, mint akinek semmi dolga a világon. Tekintsünk el attól, hogy a legtöbb áramütött tetem, illegális szemétkupac és más rémség ilyenkor kerül elő, inkább nézzük, mifélékbe sikerült belebotlani jártunkban-keltünkben. A kormos csáté zsombékoló lápréti egyszikű, a kisebb sásokra emlékeztet, de fekete virágzata egész vegetációs időszakban feltűnő. Védett növény. Egyik termőhelye az egykori Bicske-Székesfehérvár vasútvonal pátkai szakaszán a töltés melletti, feltehetően anyagnyerő helyként szolgáló gödörben kialakult kékperjés láprét. Eddig ennek a helynek ez a növény a legizgalmasabb lakója; tavaly rábukkantam néhány tő mocsári kosborra is, illetve van itt őszi vérfű is, de a hozzá kötődő lepkék jelenléte eddig nem nyert bizonyítást.

Nagyon szép csátéállomány díszít egy székesfehérvári belterületi rétet is (Feketehegy városrész). A helyszín fontosságára Staudinger István hívta fel a figyelmemet az első FETA megbeszélésén, azóta időről időre ellátogatok ide, gyűjtöm az anyagot egy jövőbeli védetté nyilvánításhoz. A részben legeltetett (hangsúlyozom, belterületen vagyunk!) réten bőven van őszi vérfű és a hangyaboglárkák is, ám az igazi gyöngyszem egy a csátéhoz hasonlóan egyszikű faj, a lápi nyúlfarkfű. Idén rátaláltam a Zámolyi-víztározó mellett, felismertem a korábban nem látott növényt, így ezen a megbolydult tavaszon pontosan tudtam, hogy a faj virágzik, csak keresni kell. Sikerült. Nem egyszerű ügy pedig... A képen középen az a világos folt a virágzat.

Szintén egy FETA alkalmából a székesfehérvári belvízvédelmi szakember hívta fel a figyelmünket egy maroshegyi kis záportározóra, amelyről korábban nem is tudtam. A pokoli ütemben beépülő városrészben felbecsülhetetlen értékű ez a másfél hektáros, önkormányzati tulajdonú gyep, melyen 2023-ban egy elvirágzott kosbor kóróját már megtaláltam, de a sok "orchideajelző" növény alapján sejteni lehetett, hogy még nem merült ki a készlet. Arra azonban, hogy 20 tő fokozottan védett pókbangó kerül elő, bevallom, nem számítottam. (Agárkosborra igen, de az nem volt...) A háttérben egy épülő ház fehérlik, ezt a kis rétet azonban igyekszünk megóvni, már a találás délutánján elkezdtük a helyi képviselőnővel újratervezni az ide szánt játszóteret a növények érdekében...

Az agárkosbor hazánk egyik leggyakoribb orchideája, amely a Hortobágyon tízezerszámra nő, a mi működési területünkön is sok helyen megtalálható (kezdve saját udvarunkkal, ahol évek óta 3 tő nyílik...). Idén tavasszal ismét előkerült a Császár-víz mentén (Csala közelében és a Zámolyi-víztározónál), illetve a Borszéki utcai lápréten (lásd a lenti képen). A keresés nem volt eredményes az Aradi utcai lápréten és a Gödör utcai réten (pedig a kísérő fajok megvannak).

Keresgélés, bogarászás folytatódik...

2022 - eredmények, események

Az előző évek beszámolóitól eltérően 2022 bemutatását egy októberi esettel kell kezdenem, ez ugyanis egy lezáratlan akta, amely kényszerű okból átnyúlik 2023-ba. 

Sárszentágota szikes taváról, a Sóstóról már volt szó ezen az oldalon (ITT), nem a legnagyobb optimizmus hangján. Idén egy kicsi, de általam jelentősnek (és mindenképpen jelképesnek) érzett fordulat történt. A tó borzalmas jellegzetessége volt az a rengeteg hatalmas gumiabroncs, amit jó 40 éve helyezett itt el a VOLÁN, akkoriban ugyanis a tó az ő horgásztavuk volt (de hogy ezért miért kellett idehozni több száz abroncsot, azt már sosem fogjuk kideríteni...). A gáttal szétválasztott tó keleti fele ritkán szárad ki, idén ez bekövetkezett. Kovács Norbert székesfehérvári terepmadarász vetette fel, hogy a gumitlanításra itt lenne az alkalom.

Posztmodern tájkép Sárszentágotáról. Címe lehetne ez: "Miért?"

Október 27-én iszonyatos ködben vonultunk fel a helyszínre, a szereplők Norbin és jómagamon kívül Lendvai Gábor, Flesch Márton és a nemzeti parkot képviselő Nagy Imre volt. Egy fuvaros is le volt szervezve délutánra, de erről majd alább.

A gumik súlya egyenként kb. 40 kg volt, ehhez jött a bennük felgyűlt iszap további 15-20 kilója. Először ezt kellett kiszedni, utána jöhetett a görgetés ki a partra. Különösen az utolsó méterek adtak módot Sziszifusz legendájának felelevenítésére, hiszen a Sóstó partja mintegy 45 fokos emelkedő... (Fotó: Kovács Norbert):

Persze más szemét is akadt, ez is eltűnt a tóból egy füst alatt:

A gumik mennyiségéről (amúgy 52 db.) fogalmat alkothatunk, ha ott vannak mellettük az akció szereplői is:

Amíg mi dolgoztunk, a már említett fuvaros összetörte a járművét, jött hát egy kétségbeesett telefonálgatás új megoldás tárgyában. Az "ismerős ismerősének az ismerőse ismer valakit" elv sajnos most nem vált be egy sor okból (felrakodási gondok, terület megközelíthetetlensége nagy géppel, ekkora gumikat csak a fehérvári telep fogad, nem minden fuvaros szállíthat hulladékot, stb.); maradjunk annyiban, hogy a gumik kisétáltak az időközben (szerencsére!!) vízzel megtelt tóból, a szállítás szervezgetése pedig majd folytatódik.

2022 dióhéjban

Természetvédelem

Február 12-én lelkes csapattal (9 fő) cserjeirtást végeztünk a Rácvölgy egy gyönyörű lösztisztásán, jelentősen megnövelve az őshonos fásszárúak szorításában levő terület méretét. Az őszi esők hatására a kivágott kökények, vadrózsák, galagonyák erős sarjadásnak indultak, ezt még a tél folyamán szeretnénk lekaszálni.

Flesch Márton idén egyedül lekaszálta a felsőszentiváni Sóstó nádasodó déli partvonalát.

A Velencei-hegység nyugati felén beszélgettem egy-két krosszmotorossal (mármint aki hajlandó volt megállni), ezek alapján került ki egy teljesen új Natura 2000 tábla, illetve ezek alá egy külön erre a célra gyártott, technikai sportokat tiltó kiegészítő tábla (majd miután ezt ellopták, gyártattam pótlást). 

Volt táblaigazgatás, idegenhonos növények gyérítése, macskahere körbekarózása, nagyjából a szokásos módon és intenzitással. Pátkán a sötét hangyaboglárka új lelőhelye került elő egy kaszálóréten:

Az új fehérvári védett területek kezelési tervének megírására megkaptuk a megbízást, így nagy esély van az öt terület 2023-as védetté nyilvánítására.

Mocsári hangulat Székesfehérvár belsejében, egy reménybeli védett területen (Gödör utcai szikes rét)

Az Alsóvárosi-rét erdősítése ("Város Tüdeje") megkezdődött. Nagyszerű érzés, hogy a löszgyepek ebből kimaradnak, a telepítés pedig pásztásan történik. Mindkettő alapítványunk javaslata volt!

Madárvédelem

Több helyen történtek madárodú- és költőládakihelyezések. Talán a legörömtelibb esemény Fövenypusztához kötődik, ugyanis a januárban kitett ládában nyáron már gyöngybagolyfiókákat gyűrűztünk!

Staudinger István gyöngybagoly fiókákat gyűrűz, körben a természetvédő utánpótlás álmélkodva figyel

Vércseakciónk is elkezdődött tél elején, ehhez vásároltunk 30 költőládát Mányból, de még év elején, ettől függetlenül is helyeztem ki ládákat, általában sikerrel. Volt egy ugyancsak sikeres vércseköltöztetés.  

A pátkai szalakótapár is újra költött, ezúttal is VÖLGY-HÍD-odúban, csak éppen idén egy másikban, mint tavaly. Hat fióka kirepüléséről tudok.

Szalakóták a pátkai odúban; jól látszik, hogy ennél a fajnál a fiókák nem egyszerre kelnek ki. (A borzalmas képminőség magyarázata az, hogy a ládát létra nélkül, hirtelen ötlettől vezérelve ellenőriztem, egy kézzel a fatörzsbe kapaszkodva, másik kézzel pedig a tömegben ügyködő fotóriporter módszerét követve belefotóztam az odúba)

A Madárbarát Fehérvár program idén Fehérvár belső részein (Palotaváros, Zichyliget) zajlott a szakmai irányításunk mellett. 

Oktatás, szemléletformálás, egyebek

Idén sem maradt el az augusztusi lepketúra Székesfehérváron.

2022 érdekes húzása volt egy fajgazdag városi oázis létrehozása; Fehérváron megpróbálok a jövőben is nyitott szemmel járni, hátha lehetne ilyeneket másutt is alkotni.

Októberben megjelent a kisKÓCSAG évkönyv második kötete.

Október végén a Vértesben megtartottuk első megyei találkozónkat. Ennek folyományaként elkezdtünk különféle helyi védetté nyilvánításokon dolgozni; 2022 során Lovasberényben történt előrelépés (egyeztetés a polgármesterrel), a többi településen 2023-ban indulnak majd be a dolgok.

Szeretnénk a 2022-es hatalmas aszályra hivatkozva szorgalmazni a víz hatékonyabb megtartását a Sárvíz-völgyben, ez is tervezgetés alatt levő ügy.

És végül egy örömteli évvégi hír: kurátorunk, Fóris Anna nyerte a 2022-es Év agrárembere díjat az ökológiai gazdálkodás kategóriában. Anna és férje, ödön nagyon sokat tesz az ember- és természetközeli, kisléptékű, önellátó gazdálkodás népszerűsítéséért. Az elismeréshez gratulálunk!

Boglárka-nap

A harmadik évben a tavalyi esőnapi kalandok folytán a negyedik fehérvári lepketúra zajlott 2019. augusztus 1-én a szokott helyszínen, a Borszéki és Szalontai utcák melletti réteken. Legalább kéttucatnyi résztvevő, az ideálisnál talán élénkebb szél, de emiatt kellemes hőmérséklet és sok érdeklődő kérdés: dióhéjban így lehetne összefoglalni a délelőttöt.

Kedves meglepetésként végre egy Boglárkát is köszönthettünk, legfiatalabb két túrázónk egyike, a nagypapával érkező egyik kislány ünnepelte a névnapját természetjárással. A szokásosan vegyes korú csapat igazán mindenre kíváncsi volt, a lepkék életmódján, határozásán, védelmén túl a vakondtúrásokból előkerülő, a terület vizes múltjáról árulkodó csigamaradványokra, a Város Tüdeje programra, a vadvirágokra.

A Borszéki úti rétek legmagasabb pontja kaszált löszgyep. Itt is van jócskán látnivaló.

A Borszéki úton a kaszálás után még csak most sarjadnak a vérfüvek, 1-2 hét múlva itt hatalmas lesz a nyüzsgés. A Szalontai utcán a vérfű szépen virágzott, és a kaszálótarló csodálatos virágmezővel várt bennünket. Staudinger István a lepkehálóval egy sor egyéb lepkét is fogott, még a legközönségesebb fajok is nagy élményt nyújtottak, hiszen a laikusoknak ritkán van alkalmuk közelről megfigyelni ezeket a mozgékony élőlényeket.

A Szalontai utcai rét vasút melletti része a sötét hangyaboglárka egyik legbiztosabb lelőhelye

Csete Gábor, a Városgondnokság természetvédelmi referense azt a remek hírt is közölte, hogy a rétek talán már jövőre védelem alá kerülhetnek. Ki tudja, 2020 augusztusában talán már a kócsagos tábla mellett sétálunk be lepkéket nézni...? A három szóban forgó maroshegyi terület védetté nyilvánítási javaslata ITT olvasható.

Sötét hangyaboglárka Staudinger István mutatóujján sütkérezik

A Fehérvári Médiacentrum videója ITT tekinthető meg.

Lepkék nyomában éjjel-nappal

Amióta megjelent a hazánk nappali nagylepkéit bemutató nagyszerű könyv, sokkal több lepkefajt észlelek a mindennapok során, addig ugyanis jóformán fel se figyeltem a megrebbenő, számomra (szakirodalom híján) meghatározhatatlan lepkékre. Azóta sok minden történt, a hangyaboglárkák felkutatásában és védelmében is szerepet vállal alapítványunk. De idén nyáron egy teljesen új területre is elkalandoztunk a témában.

Dolomit kéneslepke Fövenypusztán
Fövenypuszta az utóbbi másfél évben sokkal fontosabb szerepet játszik az alapítvány életében, mint azt a honlap alapján sejteni lehetne. Nem szoktuk titkolni a kudarcokat, most azonban csak akkor tárjuk a nyilvánosság elé ennek az értékes területnek az ügyét, ha már biztosan megnyugtatóan rendeződik. Addig is legyen elég annyi, hogy csodás állományban repült a fokozottan védett dolomit kéneslepke idén májusban is.

Dolomit kéneslepke: a határozóbélyeg a sötét foltban levő picike világos "szem"

Új hangyaboglárka-populációk felfedezése

A cím egy kicsit csalóka. Az idén felfedezett két új állomány közül az egyik nem tekinthető valódi populációnak. A Zámolyi-medencétől a Császár-víz-völgy egyes pontjai és Székesfehérvár érintésével egészen a Sárvíz-völgyig gyöngyfüzérszerűen sorakoznak a kisebb-nagyobb láprétmaradványok, ahol pedig van őszi vérfű, ott valamelyik hangyaboglárka is előkerül. Így aztán amikor 2017 őszén a gyerekekkel sétálván vérfűre bukkantunk a Pátkai- és Zámolyi-víztározó között félúton, megjegyeztem, hogy ide majd "szezonban" is el kell nézni. Így is lett, egy harmatos nyári reggelen egy-egy sötét- és vérfű-hangyaboglárka bizonyította a gyanú helyességét.

Harmattól csuromvizes vérfű-hangyaboglárka a Császár-víz-völgy pátkai részén.

Sokkal érdekesebb a másik helyszín, ez már egy igazi felfedezés. Amikor 2015-ben belecsöppentem a lepkészetbe, a Maroshegyen Staudinger Istvántól és Hudák Tamástól felcsipegetett információkat nyomban a lakóhelyem környékén próbáltam kamatoztatni. Sikerrel, mert meglettek a hangyaboglárkafajok a Pátkai-víztározó partján és a Császár-víz-völgyben is. De meglepő volt, hogy egy Rovákja-parti, azaz lovasberényi csodás vérfüves rétfolton miért nincsenek ott ezek a fajok. Azóta minden évben kerestük őket ott, sikertelenül. A boglárkaszezon elején, július második felében puszta kötelességtudatból mentem el a gyerekekkel és mindkét hangyaboglárka meglett! Mivel később nem sikerült őket újra megtalálni, gyanítom, hogy kis méretű populáció csúcsrajzásába csöppentünk bele.

Hamisítatlan bizonyítókép, ne a minőséget nézzék: egy sötét hangyaboglárka a vérfű virágzatán a lovasberényi Rovákja-völgyben

Boglárka napi boglárkatúrák
A szeszélyes nyár megviccelt minket. Az augusztus 2-ára jó alaposan beharangozott túrát egy reggeli-délelőtti eső olyan sikeresen elmosta, hogy a Fejér Megyei Hírlap újságíróján és két kaposvári lepkebaráton kívül senki nem jött. Nekik viszont nagy élményt jelentett az előbb szemelkélő esőben, majd párás, borult időben lelkesen "viselkedő" megannyi sötét hangyaboglárka.

Hangulatjelentés 2018. augusztus 2-án: esernyő, sötét hangyaboglárka

A túrát augusztus 7-én pótoltuk, tucatnyi érdeklődő és a helyi sajtó gyűlt össze a Borszéki úton, immár igazi nyári melegben. Érdekes módon a sötét hangyaboglárka most is sokkal gyakoribb és könnyebben megfigyelhető volt, de azért sikerült a világosabb rokont, azaz a vérfű-hangyaboglárkát is megfigyelni. A Borszéki és a Szalontai utcán eltérő volt a vérfűállomány, de mindkét réten alkalmasak a virágok a peterakásra. Szót ejtettünk a vasútszélesítés okozta veszélyforrásról, az általunk javasolt megoldásról (az új vágány a jelenlegi déli oldalán fusson), láttuk a harmadik közösségi jelentőségű lepkefajt, a nagy tűzlepkét is, meg ökörszemlepkéket, szemeslepkéket, kardoslepkét, fecskét, gólyát: igazán szép bemutatót tartott a Demkóhegy ezen a nyári délelőttön is.

A legfontosabb célunk jelenleg napirenden tartani a helyi védelem kérdését, azt minden fórumon sürgetni. Aláírásgyűjtésünk is indult ez ügyben, ősszel biztosan megpróbáljuk újra átverni a kérdést az önkormányzaton.

A Fehérvári Médiacentrum helyszíni riportja ITT tekinthető meg.

Éjjeli őrjárat... sztyepplepke nyomában a Rácvölgyben
Van elég bajunk a nappali nagylepkék határozásával is, minek még belebonyolódni az éjszakai fajokba? A kérdésben van némi igazság, csak hát ha jön a hír, hogy a Rácvölgy macskahereállományában a fokozottan védett, közösségi jelentőségű sztyepplepke bábingjei kerültek elő, akkor a természetvédővel azért megfordul a világ... A pár éve publikált adatok szerint ez a faj a legnyugatabbra a gyöngyösi Sár-hegyen fordul elő, a tényleges Alföldön pedig sehol nem látták a Tiszától nyugatra... Nem kellett hát sokat győzködni, hogy Danyik Tibor rovarász, illetve Staudinger István és Csihar László (DINPI) mellé betársuljak egy éjjeli fénycsapdázásra.

Balról jobbra Csihar László, Danyik Tibor és Staudinger István

Elöljáróban annyit, hogy a célfaj nem került elő és állítólag a rovarmozgás sem volt valami acélos.  (Eső után voltunk, 11 fele már igen alacsony hőmérséklettel, ez okozhatta mindezt.) Nekem mindenesetre nagyszerű élmény volt a sok ismeretlen, éjjeli életmódja dacára színpompás és látványos ízeltlábú, melyekből némi ízelítőt ad az alábbi képválogatás. A határozásért köszönet illeti dr. Szeőke Kálmán rovarászt!

Piros szender (Deilephila porcellus)

Gyapjaslepke (Lymantria dispar)

Nyári zöld-bagoly (Trachea atriplicis)

A sztyepplepke utáni kutatás ezzel nem állt meg, augusztusban még megpróbáltam lámpánál keresni az imágókat a macskaherekórókon aszékesfehérvári Rácvölgyben, illetve egy pár éve felfedezett macskahereállományban Sárkeresztes mellett. Egyelőre nem sikerült összefutni velük.
Frissítés: Ami nekem nem sikerült, az a szakembereknek igen! Bizonyított a sztyepplepke rácvölgyi jelenléte!! A magyar tarsza és a dolomit kéneslepke után egy újabb fokozottan védett ízeltlábú az Aszal-völgy helyi természetvédelmi területen!

Tavaszi túrák

A "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány szervezésében vagy részvételével 2016 óta zajlanak természetjáró túrák. Folyamatos résztvevői vagyunk a székesfehérvári Évkerék rendezvénynek, ahol iskolásoknak mutatunk növényeket és madarakat az egyes évszakokban. A kirándulások helyszíne eredetileg a Sóstó, az utóbbi évben a terület rekonstrukciója miatt a Rádiótelep környéke. 2017 augusztusában volt az első Boglárka-napi lepketúra a székesfehérvári Demkóhegyen. Annak a sikere nyomán 2018-ra egy egész programsorozatot állítottunk össze. A cél vagy egy veszélyeztetett terület megismertetése, vagy egy, a nagyközönség számára korábban ismeretlen helyszín bemutatása. 

Királyberek (Pátka)

A Velencei-hegység egyik legértékesebb gyepterülete kora tavasztól nyár végéig tengernyi látnivalót kínál, ám az itt legelő magyar szürkék miatt a megközelítés csak március-áprilisban biztonságos. A sekély termőrétegű dombokon csodásan virágzik a fekete kökörcsin, az apró nőszirom, az agárkosbor.

Apró nőszirom színpompás állománya a Királyberekben.

A Natura 2000-es védelmet sajnos a legszebb gyepek melletti, mára szépen visszafüvesedett szántóknál korábban feloldották és lakóparkot terveztek. Ennek beláthatatlan következménye volna a területre; bár a beruházásnak jelenleg semmilyen előkészülete nincsen, szeretnénk elérni, hogy az ne is következhessen be. Ennek részeként eljuttattuk a pátkai önkormányzathoz a Királyberek természeti értékeinek listáját. A következő lépésként szerettünk volna minél több embernek élőben bemutatni ezeket, erre két túrát szerveztünk, 2018. március 31-én és április 7-én.

A nehezen érkező tavasz miatt az apró nőszirmoknak még csak a levele bújt ki, annál szebbek voltak a fekete kökörcsinek, illetve a cseh tyúktaréj. Gyönyörködtünk a sordély és a mezei pacsirta énekében, illetve láttuk az első idei parlagi pityert is.

Fekete kökörcsin és korai látogatója (Királyberek, 2018 április)

A terület megóvásáért aláírásokat gyűjtöttünk, továbbá jeleztük az önkormányzatnak, hogy a településrendezési terv aktuális módosításánál vegyék figyelembe a természetvédelmi szempontokat.

Demkóhegy (Székesfehérvár)

A tavalyi lepketúra résztvevőinek már augusztusban jeleztük, hogy tavasszal az orchideák lesznek soron. 2018. április 30-án délelőtt szép számú érdeklődő gyűlt össze a szokott helyen, a Borszéki úti gólyafészeknél. A másfél órás séta során meglátogattuk a serevényfüzes, orchideás láprétet (azaz a vasút hajdani anyagnyerő gödreit), illetve a sokkal magasabban fekvő löszpusztafoltot. A lápréten érdekes módon együtt virított az agár- és a vitézkosbor, feltehetően a késői tavaszodás miatt csúsztak egybe. Láttunk érdekes agárkosbor-színváltozatokat: volt fehér, rózsaszín és tarka virágú is. Énekelt a fülemüle, a foltos nádiposzáta, a barátposzáta, a sárgarigó, láttunk kergetőző tövisszúró gébicseket. Természetesen a hangyaboglárkákról is szó esett, az őszi vérfűnek most még csak a leveleit lehetett látni.

A Borszéki úti lápréten több száz töves állományban nyílik az agárkosbor

Sajnos a meghívott városvezetők nem jelentek meg az eseményen, pedig sok szó esett a területet fenyegető beruházásokról, a vasútszélesítésről, a maroshegyi bekötőútról és az erdőtelepítésről. A védetté nyilvánítási javaslatunk elbírálását a város a fenti beruházások utánra ígérte, holott ezek komoly veszélyt jelentenek.

Vitézkosborok a Demkóhegyen

Augusztus 2-án ismét lesz lepketúra (polgármestert, helyi képviselőt ismét meghívjuk...), de addig is minden fórumon igyekszünk kihangsúlyozni a területre leselkedő veszélyeket és a védelem fontosságát.

Folytatás
A fülemülék éjszakája egy sok éve zajló országos rendezvény. A megszokott Fejér megyei helyszínekhez idén csatlakozik Pátka, a május 12-én 20:00 órakor kezdődő túra során a Pátkai-víztározó északi medencéjét járjuk körbe, a fülemülén kívül a tó éjjeli hangjaival is megismerkedünk.
A találkozóhely a Kábel-gát falu felőli vége. (Koordináta: 47.280946, 18.480876) A túra ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várunk! 

Pátka főutcáján (Kossuth u.) haladjunk észak felé. A buszforduló után lesz egy enyhe jobbkanyar (nyíllal jelölve), ahol bal kéz felé kiágazik egy köz. Ide bekanyarodva hamarosan jobbra egy földút kezdődik (kék vonal), ez vezet a víztározó parti parkolóhoz (csillag).

Október első hétvégéjén a Nemzetközi Madármegfigyelő Napok részeként ugyancsak a Kábel-gát végétől indulnak majd eltérő nehézségű és hosszú madármegfigyelő túrák, majd Márton napján (november 13.) a Zámolyi-víztározó vadlibáival ismerkedünk meg.

Isten éltesse a Boglárkákat! - Egy hagyományteremtő program első lépése

2017. augusztus 1-én kilenckor a székesfehérvári Borszéki úti gólyafészek alatt népes csapat gyülekezett: kisgyerekek szülőkkel, fiatalok, nyugdíjasok vegyesen. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány közös szervezésében Boglárka-napon került sor az első, de hagyományteremtő céllal megtartott hangyaboglárka-túrára a Demkóhegy környéki réteken.

Tipikus demkóhegyi jelenet: ismerkedés a láprét világával a várostól pár lépésre 

A túrát Staudinger István (DINPI) vezette, Hudák Tamás lepkész (kitűnő tanulmánya ITT olvasható) és jómagam segédkeztünk ebben. A visszatérő forróság előzőleg kissé nyugtalanított, hiszen a megfigyelni kívánt lepkefajok melegben intenzíven repülnek és kevéssé szállnak le. Ennek ellenére mindkét hangyaboglárkát láttuk megpihenni, illetve egy lepkeháló segítségével őket és sok más lepkefajt is meg tudtunk fogni, majd a bemutatás után természetesen repülhettek tovább. A Borszéki úti réten még új faj, a védett kardoslepke is előkerült. A résztvevők élőben láthatták, micsoda különbség van a mélyebb fekvésű vérfüves láprét és a magasabb löszhát növényzete, rovarvilága között.

Innen átsétáltunk a Szalontai utcai láprétre, amely nem mindennapi virágpompával készült erre a napra. Murok, a fekete nadálytő fehér színváltozata, tejoltó galaj, gyújtoványfű, fehér szamárkenyér, kaszanyűgbükköny tarka foltjai között sétáltunk, a szárazabb részeken sáskák pattogtak fel lábunk nyomán, a mélyebb fekvésű régi medrekben és a veszprémi vasút töltése mellett pedig ott virítottak az őszi vérfüvek. Utóbbi helyen csodálatos tömegben röpködtek a hangyaboglárkák, különösen a ritkábbnak tartott sötétaljú hangyaboglárka volt itt elemében.

A túra végpontja, a Szalontai utcai rét volt.

Külön örömet okozott a sok kérdés; szóba került itt a hangyaboglárkák különleges életmódján túl a rétek megfelelő kezelése, a kaszálási korlátozások, a maroshegyi rétekkel egy ökológiai rendszert képező Sárrét hajdani és jelenlegi természeti értékei, a Natura 2000 hálózat, de még a jelenleg nem virágzó, de a réteken tavasszal megfigyelhető orchideafélék is. Ennek a harminc embernek már biztosan nem kell külön elmagyarázni, hogy miért kell megóvnunk a környékbeli nagyberuházások káros hatásaitól a réteket...

Köszönjük mindenkinek, aki eljött. Találkozunk tavasszal ugyanitt orchideavirágzás idején, illetve 2018-ban Boglárka-napon!

Sok boldogságot kívánunk a Boglárkáknak! 

(Sötétaljú hangyaboglárka a bal, vérfű-hangyaboglárka a jobb oldalon)

Isten éltesse a Boglárkákat! – Ismerkedés a fehérvári láprétek világával

A Boglárka népszerű női név, felfedezhetjük benne a honfoglaló magyarságra jellemző ötvösművészet nyomait, hiszen a „boglár” fémből készült veretes ékszert jelent. Kicsinyítőképzős alakja a női néven kívül egy népes növénycsalád neve is; a boglárkafélék közé tartozik több, Székesfehérvár környékén is élő vadvirág, mint a fekete kökörcsin, a tavaszi hérics, a salátaboglárka, vagy a bogláros szellőrózsa. És még nincs vége: a rétek felett ott cikáznak a szárnyuk fonákján jellegzetes pettyezést viselő boglárkalepkék is. Virágzó névrokonaikhoz hasonlóan ide is nagyon sok faj tartozik.

Sötétaljú hangyaboglárka őszi vérfű virágzatán

Székesfehérvár nyugati fele hajdanán összefüggött a Sárréttel, a növényzet kisebb-nagyobb foltokban máig őrzi ezt a kapcsolatot. A legjellemzőbb élőhelytípus a láprét, amely tavasszal tocsogós, később kiszáradó. Ha ezeken a réteken a kaszálás nyár elejéig megtörténik, akkor a sarjadó zöld fű között gyönyörűen pompáznak a különféle virágok. Köztük az egyik legszebb egy július második felétől szeptemberig nyíló borvörös virágzatú növény. Csak egészen közelről, az egyes virágokat megfigyelve venni észre, hogy a rózsafélék közé tartozik, tehát a vadrózsa, az alma vagy éppen a cseresznye rokona. Neve őszi vérfű, ez egyszerre utal a vérvörös virágszínre, illetve az állítólagos vérzéscsillapító hatására. A Dunántúlon a természetes állapotú lápréteken néhol gyakori. Székesfehérvár belterületén is több helyen találkozhatunk kisebb-nagyobb állományaival, így a Szárazréten, a Vörösmarty-halastó környékén, a Palotavárosi-tavak mellett, de legszebb tömegei a Demkóhegyen nyílnak. Nem áll természetvédelmi oltalom alatt, mégis kiemelt fontosságú. Kizárólagos tápnövénye ugyanis két védett, 50.000 Ft eszmei értékű, közösségi jelentőségű (azaz Natura 2000 jelölőfaj) lepkének, a vérfű-hangyaboglárkának és a sötétaljú hangyaboglárkának.

A Szalontai utcai láprét augusztusban, az előtérben őszi vérfű virágzik

Ezek a parányi lepkék csak egy évet élnek, ennek nagy részét lárvaállapotban. Nyáron, az őszi vérfű virágzása idején zajlik a rajzásuk, egyetlen céljuk a párkeresés, a nőstény a vérfű virágzatába petéz, majd hamarosan elpusztulnak. A virágzatban kikelő lárvák egy idő után kirágják magukat, selyemfonálon leereszkednek a földre. A megtévesztő illatú, édes mézharmatot kiválasztó hernyót bizonyos hangyafajok a bolyukba viszik, ott etetik, védelmezik. A „ravasz” hernyó még a hangyatojásokat is megdézsmálja, ám a mézharmattal lekenyerezett hangyákat ez sem zavarja. A boly védelmében vészeli át a telet, itt bábozódik be és innen indul el a fajfenntartás útjának utolsó állomására a következő nyáron.

A két lepke életének csúcspontja... Párzó vérfű-hangyaboglárkák az őszi vérfű szárán.

Székesfehérvár alighanem Magyarország egyetlen nagyvárosa, melynek belterületén mindkét említett hangyaboglárka megtalálható. Hagyományteremtő kezdeményezésünk célja, hogy évente egyszer, augusztus 1-én, azaz Boglárka-napon ők legyenek a főszereplők. Egy kellemes délelőtti séta során meglátogatjuk a legnépesebb lepkeállományoknak otthont adó lápréteket, gyönyörködünk az őszi vérfű szépségében, megismerkedünk a réteken csapongó megannyi lepkében, köztük a ritka hangyaboglárkákban. A néhány kilométeres túrát szakemberek vezetik, akik számos érdekességet mesélnek majd el a láprétekről, a séta közben látott növényekről, madarakról, lepkékről.

A kirándulásra fejfedőt, ivóvizet, napvédő krémet mindenki hozzon. A félénk lepkék megfigyelésénél jó szolgálatot tehet a távcső.  Szeretettel várunk mindenkit, aki szeretné jobban megismerni Székesfehérvár természeti értékeit!

Maroshegyi természeti értékek - védetté nyilvánítási javaslat

Mostanra érett meg a 2015 augusztusa óta zajló adatgyűjtési munka a székesfehérvári Alsóvárosi-réten és környékén. A következőkben minimális változtatással teszem közzé azt a védetté nyilvánítási javaslatot, amit alapítványunk Székesfehérvár Megyei Jogú Város Közgyűlése elé fog beterjeszteni. (Kivettem belőle az egyes területek méretével, a helyrajzi számokkal, blokkazonosítókkal kapcsolatos részeket.) Itt szeretném megköszönni az anyag elkészítéséhez nyújtott segítséget Csete Gábornak, Fóris Ödönnek, Horváthné Sebestyén Tamarának, Hudák Tamásnak, Kálmán Lillának, Staudinger Istvánnak és Szili Istvánnak.
Emlékeztetőül a korábbi kapcsolódó bejegyzések:

• Az első maroshegyi bejárás 
• A 2015-ös évértékelés; ekkor esett szó először honlapunkon a "Város Tüdeje" programról
• Az Alsóvárosi-rét tavaszi felmérése
• Tavasszal itt írtunk a védetté nyilvánításban 2. és 3. számmal jelzett területek orchideáiról
• Hudák Tamás nagyszerű tanulmányában részletesen foglalkozik a maroshegyi rétek lepkéivel

 Védetté nyilvánítási javaslat

Maroshegyi természeti értékek

Székesfehérvár egyik üde színfoltja a Maroshegy, ahol a vidékies utcák között szép természetes élőhelyfoltok maradtak fenn. A kis erdősítések, rétek, vízállások óriási értéket képviselnek mind közjóléti, mind természetvédelmi szempontból. Olyan természeti kincsek is rejtőzködnek a nagyváros szorításában, amelyeket helyi védelemre javaslunk.

1. Szalontai utcai láprét

A lápréten nyár közepétől vöröslik az őszi vérfű

A „Város Tüdeje” program tervezett helyszínei közül a legnagyobb természetvédelmi érték az a 24 hektáros láprét, amelyet a Szalontai utca, az Aszalvölgyi-árok, a nyugati elkerülő és a veszprémi vasútvonal határol. Ezt mindenképpen ki kell hagyni az erdősítési munkákból és meg kell őrizni jelen állapotában!

A legfőbb kincs két Natura 2000-es jelölőfajként számon tartott, 50.000 Ft-os eszmei értékű lepke, a sötétaljú hangyaboglárka és vérfű-hangyaboglárka. Ezek a rovarok a réten nagy tömegben élő rózsaféléhez, az őszi vérfűhöz kötődnek, de, mint a nevük is mutatja, a hernyók sikeres átteleléséhez még a hangyák közreműködésére is szükség van. A Szalontai úti rét fontos táplálkozó terület a Maroshegy fehér gólyái és fecskéi számára éppúgy, mint az egerészölyveknek, vörös vércséknek vagy akár a nagy kócsagoknak.

A tervezett erdősítés ökológiai értéke, majdani fajgazdagsága, tájképi változatossága szempontjából nagyon lényeges, hogy mellette jelen állapotában megmaradjon ez a vén füzekkel tarkított, mély fekvésű, néhol belvízre hajlamos rét! Megőrzése, védetté nyilvánítása megfelelő kommunikációval akár országos hírnevet is hozhat a Székesfehérváron folyó természetvédelmi munkának, hiszen egyetlen másik magyar város belterületén sem találjuk meg ilyen számban a két hangyaboglárkát!

Párzó vérfű-hangyaboglárkák (balra) és őszi vérfű virágán pihenő sötétaljú hangyaboglárka (jobbra)

               Védett fajok

Sötétaljú hangyaboglárka (Maculinea nausithous)       Védett (50.000 Ft) Natura 2000 jelölőfaj

Vérfű-hangyaboglárka (Maculinea teleius)                  Védett (50.000 Ft) Natura 2000 jelölőfaj

Nagy tűzlepke (Lycaena dispar)                                 Védett (50.000 Ft) Natura 2000 jelölőfaj

Fecskefarkú lepke (Papilio machaon)                         Védett (10.000 Ft)
Atalantalepke (Vanessa atalanta)                             Védett (2.000 Ft)

Sárga billegető (Motacilla flava)                                 Védett (25.000 Ft)

Énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris)              Védett (25.000 Ft)

A védett terület javasolt határai

2. Borszéki úti rétek

Árvalányhajas sztyepprét a Borszéki út mellett

A szükségtározó céljára fenntartott, Borszéki út, veszprémi vasútvonal és Aszalvölgyi-árok által közrefogott terület nyugati része kaszálórét, ami a két védett hangyaboglárka fontos élőhelye. Ettől keletebbre a magasabb fekvésű részeken árvalányhajas löszgyepet, a vasút menti, egykori anyagnyerő helyeken pedig különleges hangulatú kosboros réteket találunk, melyek, ha kicsiben is, de sok hasonlóságot mutatnak a légvonalban közeli Sóstóval. A néhány tucat tő agár sisakoskosbor és vitézkosbor mellett a fő érték a több száz tő poloskaszagú kosbor. Néhány száz méternyi séta árán megismerkedhetünk a kaszált láprét, a nádas, a löszpuszta és a pionír fásszárú növényzet élővilágával; tényleg csak a Sóstó környékén jellemző másutt ilyen változatosság a városon belül!

Összességében tízmilliós nagyságrendű eszmei értéket rejt ez a terület, amely a Nemzeti Ökológiai Hálózat része!

Két védett növény: a poloskaszagú kosbor (balra) és a budai imola (jobbra)

               Védett fajok

Budai imola (Centaurea sadleriana)                       Védett (2.000 Ft)

Agár sisakoskosbor (Anacamptis morio)                 Védett (10.000 Ft)

Vitézkosbor (Orchis militans)                                Védett (10.000 Ft)

Poloskaszagú kosbor (Anacamptis coriophorus)      Védett (50.000 Ft)

Pusztai árvalányhaj (Stipa pennata)                        Védett (5.000 Ft)

Sötétaljú hangyaboglárka (Maculinea nausithous)    Védett (50.000 Ft) Natura 2000 jelölőfaj

Vérfű-hangyaboglárka (Maculinea teleius)              Védett (50.000 Ft) Natura 2000 jelölőfaj
Citromlepke (Gonepteryx rhamni)                          Védett (5.000 Ft)
Nagy gyöngyházlepke (Arghynnis paphia)               Védett (5.000 Ft)
Atalantalepke (Vanessa atalanta)                             Védett (2.000 Ft)

Barna rétihéja (Circus aeruginosus)                       Védett (50.000 Ft) Natura 2000 jelölőfaj

Énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris)          Védett (25.000 Ft)

Foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobenus)    Védett (25.000 Ft)

Sárgarigó (Oriolus oriolus)                                   Védett (25.000 Ft)

Tövisszúró gébics (Lanius collurio)                       Védett (25.000 Ft) Natura 2000 jelölőfaj

A védett terület javasolt határai

Rejtőzködő érték a város közepén... A védett budai imola állománya, háttérben a Palotaváros házai

3. Zágoni úti mocsár és orchideás tölgyes

A Zágoni úti tölgyes májusban

A harmadik védelemre javasolt terület a Zágoni út két oldalán található; nyugatra az „Ősmocsárnak” nevezett nádas, keletre egy telepített tölgyes. Az Ősmocsár megőrzése azért fontos, mert a hajdani fehérvári mocsárvilágnak a Sóstón kívül talán utolsó természetes állapotú hírmondója. Egy darabka őstermészet ez, ahol a látogató a városi környezet ellenére nádi madarak énekében és a szélben zúgó nádas hangjában gyönyörködhet. 

A telepített tölgyes a gazdag madárvilág és a fák esztétikuma révén önmagában is nagy érték. Tanulságos sétát kínál az erdei ösvény. A város belsejében a vadállomány nem végez pusztítást a tölgymagoncok között, az aljnövényzet gazdag, változatos korú, így gyerekek és felnőttek egyaránt testközelből láthatják az erdők természetes dinamikáját, megújulását. Az erdő fő nevezetessége a két védett kosborfaj, a vitézkosbor és a jó években tömeges fehér madársisak.

A trópusi orchideák hazai rokona a vitézkosbor (balra) és a fehér madársisak (jobbra)

                Védett fajok

Vitézkosbor (Orchis militans)                                     Védett (10.000 Ft)

Fehér madársisak (Cephalanthera damasonium)           Védett (10.000 Ft)

Kakukk (Cuculus canorus)                                         Védett (50.000 Ft)

Fülemüle (Luscinia megarhynchos)                             Védett (25.000 Ft)

Fekete rigó (Turdus merula)                                       Védett (25.000 Ft)

Barátposzáta (Sylvia atricapilla)                                 Védett (25.000 Ft)

Nádirigó (Acrocephalus arundinaceus)                       Védett (25.000 Ft)

Sárgarigó (Oriolus oriolus)                                       Védett (25.000 Ft)

Sordély (Miliaria calandra)                                      Védett (25.000 Ft)

A védett terület javasolt határai

 A maroshegyi védetté nyilvánítások jelentősége

A védelem fő célja természetesen a védett értékek (növények, lepkék és madarak), illetve a nekik otthont adó értékes élőhelytípusok (láprét, löszgyep, mocsár, tölgyes) megóvása. Különösen a vérfüves kaszálóréteken kulcsfontosságú egy olyan kezelési rendszer megvalósítása, amely egyszerre szolgálja az élőhelyet fenntartó gazdálkodás érdekét (jó beltartalmú széna) és a lepkék fennmaradását (megfelelő időben végzett kaszálás, hogy nyár közepétől őszig legyen virágzó vérfűállomány). Egy helytelen időben elvégzett kaszálás drasztikusan meggyérítheti a lepkéket. A védelem kulcsfontosságú ahhoz, hogy a területen gazdálkodókat egy „lepkevédelmi előíráscsomaggal” fel lehessen keresni.

A védelemre javasolt területek egy százezres nagyváros belterületén helyezkednek el, így magától értetődő, hogy a természetvédelmi területek egyszerre szolgálnák az értékek megóvását és azok szakszerű bemutatását. Az adottságok (meglevő utak, ösvények, parkolási lehetőség) mindenütt ideálisak ahhoz, hogy különösebb befektetés és tereprendezés nélkül gyalogösvényeket jelöljünk ki. A többfunkciós ösvények a környékbelieket (gyalogos és kutyasétáltató útvonal), a város távolabbi részén élőket (kihelyezett biológiaórák) és a turizmust (tanösvény) egyaránt kiszolgálhatják. A természetvédelem és a turizmus összekapcsolására már formálódik terv: 2017 augusztusában a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a „VÖLGY-HÍD” Természetvédelmi Alapítvány szervezésében hagyományteremtő céllal Boglárka-napi hangyaboglárka-túra lesz az Alsóvárosi-rét vérfűben gazdag részein.