Győztest hirdetünk - az Év Élőhelye 2026

 

Sokáig a láprétnek állt a zászló, de a szavazás felénél az addigi második helyezett megrázta magát és végül simán győzött. Az első alkalommal meghirdetett Év Élőhelye akcióban 2026-ban a fáslegelő lesz a figyelem középpontjában.

Ismeretterjesztő cikkeket jelentetünk meg, felhívjuk a figyelmet e mesterséges élőhely telepítésének hasznára, a vele kapcsolatos pályázati forrásokra. Kirándulásokat szervezünk az ország több pontján, hogy azok is gyönyörködhessenek ezekben az érdekes legelőkben, akik korábban nem ismerték őket.

Év élőhelye - Szavazzon a kedvencére!

Év madara, év emlőse, év hala, év kétéltűje/hüllője, év ízeltlábúja, év vadvirága, év fája, év ásványa... meg még amit elfelejtettem. A nagyközönség igazán válogathat, hogy kedvenceit beszavazza, hogy aztán egy éven át ezekre vetüljön a legtöbb figyelem. A kezdeményezéshez a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Élőhelyvédelmi Szakosztálya is szeretne a maga eszközeivel csatlakozni, ezért hagyományteremtő jelleggel meghirdetjük az ÉV ÉLŐHELYE programot.

Több fenti akcióhoz hasonlóan három lehetőség közül lehet választani, a határidő december közepe. A szavazás ITT lehetséges. Hogy megkönnyítsük a választást, íme a három jelölt rövid bemutatása betűrendben:

Fáslegelő

Egy kis nyelvművelés: a kérdőíven külön írtuk, aztán arra jutottunk, hogy a helyes írásmód az egybeírás. A fáslegelő ugyanis több annál, mint "legelő egy-két fával". A fáslegelő egy évszázadokkal ezelőtt elterjedt, mára megritkult élőhelytípus, amelynek fennmaradása teljes mértékben az embertől függ. A fáslegelő magára hagyva ugyanis becserjésedik, beerdősül, ami a természetes szukcesszió velejárója. De a zárt erdő már nem alkalmas egy sor olyan élőlénynek, amelyek a fáslegelőket nagyon kedvelik. 

Az alapot a legelők növényzete jelenti, számos szép vadvirággal. Rájuk és a legelő jószág trágyájára épül a tápláléklánc második szintje, az ízeltlábúak és egyéb gerinctelenek. A nagyra nőtt, a legelőn szigetszerűen álló öreg fák odvai, lombkoronája nagyon sok állatnak nyújtanak menedéket: denevérek, gyíkok, odúlakó madarak és természetesen rengeteg rovar. 

Talán a leglátványosabb szint a madaraké: füleskuvik, szalakóta, búbosbanka, vörös- és kék vércse, nyaktekercs, zöld küllő, seregély népesíthetik be a fák környékét, a legelőn pedig mezei és esetleg erdei pacsirta, parlagi pityer, cigánycsuk, sárga billegető szedeget. A jószág a fák alá telepedve hűsöl nagy melegben, a sarjadó cserjéket, famagoncokat azonban gondosan lelegelik.

A fáslegelők beerdősülése érdekes módon pusztulásra ítéli a nagy magányos fákat, hiszen fotoszintetizáló felületének jó része a mindenfelé szétálló ágakon van; magányosan képesek voltak így nőni. Ha azonban sűrű fák nőnek fel mellettük, lassan elsorvadnak.

Mit tehetünk a fáslegelőkért?

• Meglevő, felismerhető fáslegelők állapotának felmérése
• A fák közötti cserjék és idegenhonos növényzet eltávolítása
• Hagyományos pásztorló legeltetés
• Védőkerítéssel körbevett, tájra jellemző fák ültetése, gondozása

Láprét

Nem mindenütt vannak láprétek hazánkban, de az biztos, hogy sokkal több tájegységben megtalálhatók, mint azt a legtöbb ember gondolná. A láp szó hallatán sokaknak ingoványos, baljós, feneketlen kotvány jut eszébe; ilyenből a tájátalakítások, lecsapolások után sajnos valóban nagyon kevés van. De a láptalajok jellegzetessége ekkor is árulkodik az eredetükről: színük koromfekete, szervesanyagtartalmuk kiemelkedően magas, sok esetben tőzeg alkotja őket, az év jó részében nyirkosak, kémhatásuk általában savas. Homokbuckák közötti mélyedésben, hegylábak medencéiben, patakvölgyekben a hazai dombságokban és sok alföldi tájon (Duna-Tisza köze, Nyírség) megtalálhatók.

A láprét olyan nyílt, esetleg néhány fűzbokorral vagy magányos fűzzel tarkított gyep, amelyre a fent részletezett talajviszonyok, a mély fekvés és az ebből adódó időszakos vízborítás jellemző, növényzete pedig nagyon egyedi, nagyban különbözik az ugyancsak időszakosan vizes, de nyaranta kiszáradó, tőztegfelhalmozódásra nem hajlamos mocsárrétektől. Egy sor orchideafaj találja meg itt életfeltételeit, de rajtuk kívül is rengeteg a védett növény. Néhány vadvirág maga ugyan nem védett, ám védett ízeltlábúak kizárólagos tápnövényeként nagy figyelmet érdemel, ilyen például a rózsafélékhez tartozó őszi vérfű, a sötét hangyaboglárka és a vérfű hangyaboglárka számára igazi kulcsfaj. 

A jó vízellátottságú lápréteknek vannak "klasszikus" madarai, például a haris, a réti fülesbagoly, a réti tücsökmadár és a nagy póling. De sok tocsogókat, időszakos vizeket kedvelő faj is örömmel fészkel az ilyen helyeken: bíbic, sárszalonka, egyes récefajok.

A láprétekre a legnagyobb fenyegetést a lecsapolás jelenti. Fél megyényi lápvilágok váltak ennek a pusztításnak az áldozataivá az elmúlt évszázadokban (Ecsedi-láp, Nagy-és Kis-Sárrét, Hanság), míg a Dunántúli-középhegységben a kis méretű lápokat a bauxitbányászatot lehetetlenné tevő karsztvíz szivattyúzása szárította ki 40-50 éve. (Utóbbi folyamat szerencsére helyenként átmenetinek bizonyult.) De nagy veszedelem az özönnövények terjeszkedése is (zöld juhar, aranyvessző).

Mit tehetünk a láprétekért?

• Valószínűleg sok száz kicsiny láprét "lappanghat" országszerte, melyeket a botanikusok, természetvédők nem ismernek. Fontos ezek felkutatása, alapos feltérképezése
• A felmérés során feltárt veszélyek ellen fel kell lépni (lecsapoló csatorna betemetése, özönnövények irtása)
• A láprétek tavaszi, nyári virágpompája a legtöbb ember számára kedves látvány, emellett az ilyen területeken zajló kaszálás vagy enyhe legeltetés kifejezetten fontos kezelési forma. Ez alapján helyi védelemre javasolható minden olyan belterületi vagy településekhez közeli láprét, ahol védett fajok élnek, és amelyek kezelése jelenleg is megfelelő

Szikes tó

Jellegzetes eurázsiai vizes élőhelyek. Bár sótartalmuk néha elég magas, mégsem azonosak a világ más részein fellelhető sós tavakkal. A szikes tavak sekélyek, vizük sokszor zavaros, átlátszatlan, kiszáradásuk teljesen természetes folyamat. A Kárpát-medencében Magyarország mai területén több tucat, azon kívül az ausztriai Fertőzugban sok kicsi, míg a szerbiai Vajdaságban több jókora méretű szikes tó található.

A szikes tavak jellegzetessége a kopár, növényzetmentes partvonal, amelyet a legeltetés is elősegít. Több olyan mocsári növényfaj (nád, zsióka) van, amely elviseli a sós viszonyokat, elterjedésük és évről évre termelődő szerves anyaguk a tavak minőségét rontja. Lecsapolásuk vagy sómentes víz bevezetése egyaránt pusztulásukat okozhatja.

A szikes tavakhoz valódi specialista élőlények kötődnek, ezek a halofita (sókedvelő) fajok. A partvonal vagy a kiszáradt meder növényei a sóballa, a sziksófű, a bajuszfű, a bajuszpázsit. A vizekben különféle alacsonyrendű rákok alkotják a táplálékbázis állati alapját, mely például kulcsfontosságú a gulipán számára. Hazánkban a szikes tavak parti zónája az egyik legkopárabb élőhelytípus, amely nagyon vonzó mind fészkelő- (széki lile, gulipán, alkalmanként kis csér), mind átvonuló madárfajoknak (partfutók, cankók, lilék). Fontos megemlíteni, hogy a szikes tavak nem a parton kezdődnek, egész vízgyűjtő területüket figyelemmel kell kísérni, hiszen a tótól távolabbi rétek, mocsárrétek általában szerves egységet alkotnak a mélyebben fekvő tavakkal.

Sajnos minden ép állapotú, vagy legalább felismerhető magyar szikes tóra három lecsapolt, tönkrement, elnádasodott egykori szikes tó jut. Sok példa van azonban arra, hogy ilyen helyzetből is van visszaút a növényzet kivágásával vagy kirágatásával, a folyamatos legeltetés megszervezésével. Meg kell vizsgálni az ilyen tavakat és a megoldáshoz szükséges pályázati forrásokat.

Mit tehetünk a szikes tavakért?

• Az Alföldön rengeteg lecsapoló csatorna okoz máig súlyos károkat, ezeket fel kell kutatni, adott esetben betemetésüket vagy műtárggyal való ellátásukat javasolni kell
• Kis tavaknál néhány lelkes önkéntes is képes csodát tenni: a nád évenkénti kikaszálása látványos eredménnyel járhat
• A földön fészkelő madárfajok költése a ragadozó vagy mindenevő emlősök miatt gyakran tönkremegy. Ha a tó kiszárad, kézi vagy könnyű gépi erővel költősziget létesíthető, ami éveken át megoldhatja ezt a problémát 

Szalakótavédelem - egy kicsit komolyabban

12 évvel ezelőtt a szalakóta úgy döntött, hogy a Dunántúlról való kipusztulása csak egy kisiklás volt és itt az ideje helyrekalapálni a dolgokat. A nagyobb mezőföldi gyepeken és a Zámolyi-medencében szép lassan növekedett az állomány, így Pátka környékén is elkezdtem odvakat kihelyezni. A munka gyümölcse több évre rá ért be, 2021 óta völgy-hidas odvakban is fészkelnek szalakóták. De amíg 2019-ben a legoptimistább forgatókönyvem 30-40 pár szalakótát jósolt Fejérben, a valóság minden képzeletünket túlszárnyalta. 2023-ban a populáció elérte a 100 párat, jelenleg már csak becsülni tudunk, hiszen természetes odvakat is talál a madarunk megyeszerte. 120-130 pár jelenleg nem tűnik durva túlbecslésnek... A Sárrétet átszelve visszafoglalták Veszprém megyét, lent délen már vannak tolnai költések is. Teljesen reális, hogy néhány éven belül a szalakóta végigrobog a legelőkkel, öreg gyümölcsösökkel tarkított Balaton-felvidéken, Káli-medencén, Bakonyalján, eléri a Kisalföldet és bekopogtat Ausztria és Szlovákia kapuján.

Éppen erről szól ez a bejegyzés. Januári FETA találkozónkon mesélte Lendvai Gábor természetvédő, hogy egy nemzetközi szalakóta konferencián egy szlovák kolléga nekiszegezte a kérdést: "Mikor érkezik meg a szalakóta Szlovákiába?" Bevallom, a dolog megrázott. Kis helyi szervezet tagjaként nem gondoltam (eddig) arra, hogy amit csinálunk, annak nemzetközi hatása is lehet. Pedig az évekkel ezelőtti "Szalakóták, irány észak!" bejegyzéscím már jó helyen kapisgált, de a dolgot bizony ki lehet és ki is kell tágítani. Van két természetes észak-déli zöldfolyosónk, ahol még nem telepedett meg a madarunk, ezeket végigodvazva kialakíthatjuk azokat a perempopulációkat, amelyek aztán Komárom-Esztergom és Győr-Moson-Sopron felé terjeszkedhetek tovább, azaz azokba a megyékbe, amelyeknél a Duna már egyben az országhatárt jelenti.

A Móri-árok van nyugatabbra, ide már helyeztem ki egy odút (Fehérvárcsurgó-Igarpuszta), de ez nem egy program része volt, inkább csak nagyon megtetszett a helyszín. A Váli-völgy azonban más ügy. Eleve rossz a lelkiismeretem vele kapcsolatban, ugyanis Pátkáról éveken át nehezemre esett kelet felé elindulni, miközben még kerékpárral is könnyen elérhető távolságra van. Másoknak is voltak ilyen jellegű gondjaik, klasszikus "senki földje", örömmel veszi a szakma, ha valaki vállalja a vele való törődést.

2023 májusában már végiglátogattam a Kajászó és Alcsútdoboz közötti, szalakóta számára szóba jöhető gyepeket, de csak két évre rá lett a tervből valóság. Közben, mint emlékezetes, az odúellátás hajója is léket kapott, EBBEN a bejegyzésben morfondíroztam azon, hogy mérsékelt kézügyesség ide vagy oda, alighanem kénytelen leszek magam összedobni nagy D-odvakat. Aztán kaptam egy levelet... Turi Gábor lovasberényi madárbarát, a kisKÓCSAG évkönyv lelkes rendelője évről évre. Mint kiderült, olvasta a bejegyzést, van egy remekül felszerelt asztalosműhelye és örömmel segítene bármilyen hagyományos odú vagy láda legyártásában. Kapva kaptam az alkalmon, vittem a deszkákat és néhány kritériumot, majd alig két hétre rá már a kész odvakért siettem. Hálásan köszönöm ezúton is, lesz folytatás!

Az odvak festés és a tető rászerelése előtt

Már fenn a tető, festés utáni száradás

Május 2-án elhoztam az odvakat, 3-án pedig Ágoston fiammal már poroltunk is kelet felé, hogy egy kellemes, szűk délelőttnyi munkával alkalmassá tegyük a szalakótáknak a Váli-völgyet. 

Az akció csak azért nem lehetett teljes, mert e sorok írásakor még tart a száj- és körömfájás miatt járványügyi vészhelyzet, ezért a marhalegelőkre nem mentünk be, csak a Váli-víz partján levő alkalmas gyepekhez tettük az odvakat. Alább egy rögtönzött képes beszámoló következik, részben Ágoston fotóival.

Délre irányozott odú lólegelő közelében Kajászó határában

A nap egyik legpozitívabb élménye volt a beszélgetés a háttérben levő tehenek és lovak gazdájával. Amilyen elképzelései és tervei vannak, a szalakóta itt nagyon jól fogja magát érezni...

Odú Vál határában

Ezt látja majd a fenti odúból a szalakóta

Egy újabb képpár Tabajdon. Odú a szürke nyáron...

...ráirányozva a lovaspóló klub nyírt pályájára és a mögötte levő lovardára

Tabajdi életkép, ezt látja majd a szalakóta, beleértve a juhokat balra hátul

Odúkihelyezés a nyárias melegben Tabajd határában

Félszázadnyi elképzelés

2024. szeptember 15-én a csákvári Fornapusztán ünnepeltük a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 50., illetve a vendéglátó Pro Véres Közalapítvány 33. születésnapját. Izgalmas élmény volt hallgatni Viszló Levente, Haraszthy László, Lendvai Gábor és Fenyvesi László előadásait az elmúlt évtizedek erőfeszítéseiről, sikereiről, kudarcairól. Az érdekes és emlékezetes nap hatására végiggondoltam, hogy a feltehetően az én életem hosszán túlnyúló következő ötven évben milyen változásokat, előrelépéseket szeretnénk elérni Fejér megyében. Az alábbi, pontokba szedett program alapvetően egy vitaindító, örömmel fogaduk minden építő jellegű véleményt, kiegészítést. Nem várunk ugyanakkor olyan jellegű jelzéseket, hogy ezek irreálisak és a jelenlegi jogi és politikai környezetben megvalósíthatatlanok; ezzel tisztában vagyunk, de 50 év van akkora időtáv, hogy merhetünk ábrándozni. 

Természetvédelem 

Országos védelem

• Meg kell vizsgálni a jelenlegi országos védett területek és tájvédelmi körzetek bővítési lehetőségeit. Ezt megkezdtük a Sárvíz-völgye TK esetében

• A Dinnyési-fertő a Seregélyes alatti gyepekkel, vízállásokkal, míg a Velencei-tavi madárrezervátum további nádasokkal bővülhetne. 
• Régi, több évtizedes terv volt a Velencei tájvédelmi körzet, amely a tó és a hegység legértékesebb részeit foglalná magában. Érdemes lenne a kérdést körbejárni... 
• Két, megyében levő helyi védett terület megérdemelne országos védelmet: a Burok-völgy (Isztimér) és a Sóstó (Székesfehérvár). 

Helyi védelem 

• Pillanatnyilag az alábbi településeken van tudomásunk tervezett helyi védelmekről, a megvalósulás valamilyen kezdeti stádiumában: Székesfehérvár: 5 terület, Pátka: 2 terület, 3 természeti emlék, Kisapostag: 1 terület, Zámoly: 2 terület

• Tervben van a védelmi javaslat, de még a kezdeti lépések sem történtek meg: Aba

• Hantos, Sukoró

• 2025-ben mozgalmat szeretnénk indítani annak érdekében, hogy MINDEN FEJÉR MEGYEI TELEPÜLÉS KEZDEMÉNYEZZE LEGALÁBB EGY (ÚJ) TERÜLET VAGY EMLÉK HELYI VÉDELMÉT. A cél a megyei védett területek megtöbbszörözése. Ehhez alapítványunk hatékonyan hozzá kíván járulni (dokumentációk elkészítése, működtetési feladatok átvállalása vagy megszervezése, stb.) 

Élőhelyek védelme 

• Vízfolyások felmérése olyan szemmel, hogy hol lehetne visszaalakított természetes szakaszokat beiktatni (akár csatornák esetében is), hol lehet bukókat beépítve vizet visszatartani, hol lehet a vízfolyások környékén levő mélyebb részeken (egykori medrek, mocsarak) vizet tárolni. 
• Fontos lenne a legszebb állapotú értékes erdőrészek felkutatása, értékeik széleskörű bemutatása, védelmük erdészettel közös megszervezése.

• Fasor- és erdősávtelepítések szorgalmazása, jó mezőgazdasági gyakorlatok népszerűsítése, bemutatása, madár- vagy természetbarát gazda program beindítása. 
• Bányarekultivációk esetén szakmai javaslatcsomag összeállítása. 
• Felmérések (bükkösök, lösztölgyesek, láprétek, szikesek, löszvölgyek). 
• Jószággal való célzott kezelések szorgalmazása (szikes tavak, löszvölgyek) 
•  Természetvédelem településeken Az eddiginél több településen odvak, etetők felszerelése, népszerűsítése, közös odúácsolás megszervezése, városi/falusi odútelepek létesítése. Önkormányzati területeken őshonos növényzetű célállomány (fajgazdag gyepkeverék, cserjés vagy őshonos erdőállomány) kialakításában való aktív részvétel, szaktanácsadás, tanösvények tervezése. 

Fajvédelem 

• Növényfajok visszatelepítési lehetőségeinek mérlegelése 
• Tátorján (Alkalmas löszvölgyekbe, löszlejtőkre) 
• Pamacslaboda (Egykori sárbogárd-nagyhörcsöki termőhelyére) 
• Borzas macskamenta (Alkalmas löszvölgyekbe)
• Védett, de nem szem előtt levő fajok felmérésének és védelmének kidolgozása 
• Lápi póc 
• Réti csík 
• Alpesi gőte 
• Haragossikló 
• Ürge felmérések (és telepítések) folytatása 
• Denevérkolóniák felmérése, denevéres programok folytatása minél több helyen, városi denevérhotelek (kapcsolódás 1.4. ponthoz) 
• Szalakóta számára az északi területek (megyén átnyúló) alkalmassá tétele 
• Kék vércse ládázás folytatása 

Szemléletformálás 

• Megyei természetvédelmi verseny kidolgozása 
• Megyei újságban természetvédelmi kérdések napirenden tartása, hangsúlyossá tétele 
• Iskolai természetvédelmi szakkörök létrehozása, vezetése 
• Megyei erdei iskolák felkeresése és szakmai segítség felajánlása 
• Könyvek kiadása: (Fejér megye növényvilága - „A Haraszt-hegytől a Bangó-tóig”)

Fekete gólyák! Irály a Zámolyi-víztározó!

A madárvédelmi munkák nagyon gyakran több évre nyúlnak szét, ám ez elsősorban úgy jelentkezik, hogy egy kihelyezett odút, ládát vagy műfészket csak hosszabb idő elteltével foglalnak el a madarak. Ám a mostani akció kezdete és befejezése között más okokból telt el több mint két esztendő.

2020 elején azzal a céllal kószáltam a Zámolyi-víztározó keleti partvidékén, hogy fekete gólyának alkalmas fát keressek. Egy kis tölgyes foltban aztán valóban előkerült egy termetes fa, amit Staudinger Istvánnal, a Duna-Ipoly NPI fészeképítésben is járatos szakemberével megszemléztük. István nagy örömömre elfogadta a javaslatomat, nagy reményekkel vonultunk fel, aztán következett az előre nem látott nehézség (erről beszámoltam ITT).

Staudinger István a magasban 2020-ban...

A fekete gólya kedveli azokat a hosszú, kinyúló ágakat, amelyeken van egy vízszintes ágvilla. A mi fánkon a vízszintes, ágvillás ágon volt egy harmadik, felesleges ág, ami levágás után úgy fennakadt, hogy meg sem lehetett mozdítani. Akkor 2020-ban búsan elmentünk madarászni, a dolog két évre elült.

2022 elején egy hosszabb bejárás során jutottam el a kis erdőfoltba, ahol örömmel láttam, hogy a levágott ág teljesen kiszáradt, az uralkodó északnyugati szélviharok pedig elvégezték a munka javát, eltűnt az útból az akadály. 2022. március 10-én négy természetvédő vonult fel a fa alá: Staudinger István és Klébert Antal képviselte a nemzeti parkot, Horváth Csaba (Mór) és jómagam a civileket. 

...és 2022-ben.

Az alábbi képösszeállítás bemutatja a fekete gólya műfészeképítés legfontosabb lépéseit. A fotókat Horváth Csaba készítette. Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy lehetőleg senki ne vágjon bele egy ilyen munkába egyedül.

Az ágvillára rákerült két erős, nyers, frissen kivágott fekete dióból lefűrészelt keresztfa, ez jelenti a fészek alapját. Utána jönnek az erre merőleges vékonyabb törzs- és ágdarabok.

Az anyagok, eszközök magasba juttatása két módon történik. Vagy egy lelkes segéderő (itt éppen én) szaladgál fel, vagy a fent dolgozó kötéllel húzza fel magához. Mi a két módszer hibridét alkalmaztuk; az ágak felhúzását a fa alsóbb ágai akadályozták. A fészek utolsó két rétegének alapanyaga (fű, gyeptégla) már a kötélen ment fel a magasba.

Amikor készen van egy hálós szerkezet, egészen vékony, hajlékony ágakat kell belefűzni a stabil rácsozatba, kissé hasonlóan a kosárfonáshoz. A létrán Klébert Antal.

Akkor van készen a fészek, ha alulról már nem lehet rajta átlátni. Fontos kihangsúlyozni, hogy ez csupán egy fészekalap, ezen még a madaraknak is kell dolgozniuk...

...ám a látvány eléggé impozáns. A lombfakadás előtt érkező fekete gólyák biztosan észre fogják venni.

Kilátás a fészekből nyugat felé. Látható a fészek tetejére helyezett néhány gyeptégla, illetve a háttérben a sajnálatosan teljesen száraz Zámolyi-víztározó. A közelben szerencsére most is vannak alkalmas táplálkozóhelyek.

Odútelep

2015 tavaszán jött létre a jancsár-völgyi odútelep (bővebben a születéséről ITT). Ennek a csaknem 30 odúból álló telepnek a "karbantartása" évről évre a tél, rosszabb esetben (ha körmömre ég a munka) a kora tavasz feladata. Eddig egy alkalommal számoltam be az ellenőrzésről (ITT olvasható), pedig nagyon érdekes dolog.

Mutasd a házad, megmondom ki vagy! - 1. A mohaalap és a szőrrel puhán kibélelt csésze a cinegefészkek sajátossága.

Mutasd a házad, megmondom ki vagy! - 2. A cinke elkészítette az alapot, de aztán a mezei verebek voltak a kivitelezők...

Aki sem a helyszínt nem ismeri, sem odútelepe nem volt még, képzeljen el egy másfél kilométer hosszú patakvölgyet, amit mindenütt sűrű növényzet borít (fűzfák, bokrok, nád vagy mindezek együtt). A völgy alján kis ér csordogál, egyes helyeken tényleges mederben, másutt szétterülve. Gumicsizma ezért alapfelszerelés. Az odvakat két nagyobb foltban helyeztem el. A fenekükön kód van, így visszakereshető, hogy mi történt vele az elmúlt hat évben. Például fészkelt benne cinege, üresen maradt, éjszakázóhelyként használták a madarak, leesett, javításra szorult. Néha elpusztult madarat találok, de sokkal vidámabb esetek is vannak (mókusfészek, erdei egér).

Garázda csapatmunka. Először a harkály szétverte az odú bejáratát, utána a mókus telehordta egy szétrágott szőnyeg darabjaival.

Ezt a bejegyzést az indokolja, hogy 2021 elején gyakorlatilag már nincsenek a völgyben lakatlan odvak. A mezei veréb kiszorulóban van, szinte minden B-odút (azaz 32 mm-es röpnyílású odú) a cinegék foglalnak el, míg a két D (40 mm) lakója kezdetek óta a seregély (illetve egyszer mókus...). A szántókkal, sovány gyepekkel körbevett keskeny völgyből tartós üresen maradás miatt beszedtem a két fakuszodút (a móri Vértes Táborban kezdhetnek az eszközök új életet Horváth Csaba madárvédő gondos felügyelete alatt), illetve az idők folyamán az A-odvakat is kitágítottam (28 mm-ről 32-re).

Fakuszfészek 2017 márciusában. Miután azóta semmilyen foglalás nem volt, az odvakat leszereltem.

Néhány éve észleltem először csuszka költését, most úgy vélem, ezek a vidám hangú "falazómesterek" hűségesek az odúhoz, hiszen idén ugyanott takarítottam ki csuszkafészket az odúból, mint a 2019/2020-as télen. Négy odúban olyan fészekanyag volt, amit nem tudtam meghatározni, Haraszthy László szerint valószínűleg mindegyik elkezdett, de be nem fejezett mezei veréb fészek lehetett.

A feljegyzések alapján szépen nyomon követhető az odútelep telítődése. 2015-ben a 27 előkerült odúból 9-ben volt költés (33,3 %), 2016-ban ugyanez az arány 72 %, 2017-ben és 2018-ban egyaránt 80 %, 2019-ben  76 %, 2020-ban 81 %. A számlálásban nem csak a fészek számít lakottnak, hanem azok az egyébként költési szezonban üresen maradt odvak is, amelyeket télen a madarak alvóhelynek használnak. Lakottnak vettem a mókusos odvakat, de nem számítottam ide azt, amelyikben lódarázs telepedett meg.

A Jancsár-völgyben a tapasztalatok szerint nincs értelme az A-odúk kihelyezésének (legfeljebb alvóhely volt bennük). Rendszeres probléma a harkályok kártétele, a 32 mm-es nyílást képesek 50 mm-esre kitágítani ("Nekem így kényelmesebb..."), ezeket az odvakat mindig hazahozom, egy deszkadarabra készítek egy 32-35 mm körüli röpnyílást és a fát visszacsavarozom, így elfedve a tátongó nyílást. Többször kellett sérült, elrepedt vagy elszakadt drótú odút hazahozni javításra, ezeket már idén vissza is vittem (korábban máshol találtam nekik helyet). Odvak kallódása, elveszése természetes folyamat, most télen egy nagyobb mennyiséget pótoltam, hogy a számuk tartósan 20 darab fölött maradjon.

Egy odútelephez néhány dolog feltétlenül szükséges:

• Odvak. A jancsár-völgyi telep néhány ezer forintból létesült, de akinek vannak megfelelő szerszámai és faanyaga, na meg persze kézügyessége, annak ez olcsóbban is mehet.
• Szabadidő. Sok madárvédelmi berendezés olyan, hogy odafigyelés nélkül nem is érdemes belevágni a telepítésébe. Ha valaki gyűrűz, akkor természetesen a fiókák megfelelő fejlettségi állapota idején is meg kell mászni az odvakat, egyébként elegendő késő ősszel vagy télen kitakarítani.
• Megfelelő terület. Talán először ezt kellett volna említeni. A Jancsár-völgyet azért választottam ki helyszínül, mert igazi kis oázis, van csaknem állandó vízfolyása (a legkeményebb aszályok idején szárad csak ki), gazdag táplálékbázis, sűrű, változatos növényzet, sáros időben nem kell kilométereket sétálni a létrával (nem hátrány!!!), illetve eleve voltak itt odúkészítő és odúlakó madárfajok.

Szalakóták, irány észak!

Jelen állás szerint a Dunántúl egyetlen stabil szalakótaállománya a fejéri Mezőföldön él. (2018 során a Dunántúl megyéi közül csupán háromból töltöttek föl szalakótaadatot a birding.hu oldalra. Fejérből 13-at, Somogyból és Veszprémből 1-1-et.) Csak néhány éve van ez így és a teljes állomány nem éri el a 10 párat. De mégis bíztató, hogy a rendkívül sikeres hazai odúprogramok visszahozták a Duna túloldaláról ezt a fokozottan védett fajt. 

A megyében a Mezőföld délebbi fele (Cece), a Sárvíz-völgy (Aba, Sárkeresztúr), Dinnyés környéke, Sárrét és a Zámolyi-medence azok a helyek, ahol az utóbbi öt évben a szalakóta tartósan mozgott vagy bizonyítottan megkísérelte a fészkelést.
Működési körzetünk az ekkor írt sorok óta kibővült a Sárvíz-völgy északi részével, ráadásul a vércsés akció miatt is több helyen jártam a megyében, ahol eddig kevésbé. Az alábbiakban a kiszemelt, alkalmasnak tűnő helyszíneket és a már kész munkákat mutatom be.

Váli-völgy
2018 nyarán a felcsúti, idén tavasszal a váli szakaszon találtam olyan erősen lelegeltetett, öreg fákkal szegélyezett völgyoldalt, ahol tiszántúli tapasztalataim alapján el tudnék képzelni szalakótát. A váli helyszínt olyannyira komolyan gondoltam, hogy a gyúrói-ráckeresztúri napon (lásd ITT) nálam volt az odú, hogy ha a közeli birkahodály gazdája engedi, gyorsan feltegyem egy akácra. Csakhogy a hodálynál embert nem találtam (szamár, kecske, birka, kutya volt), így pedig nem szerencsés dolog bármit tenni. Az odú nem veszett kárba, lásd alább, a váli helyszín pedig nincs elfelejtve...

1. Terület jellege: löszvölgy
2. Legelő jószág: juh, kecske
3. Védelem: nincs

Kender-tó (Vereb-Lovasberény)
2018 tavaszán a vértesacsai Madarak és fák napja rendezvényre egy kis kerülővel mentem és teljes hosszában végigjártam ezt a két nagyobb foltból álló, középen homokóraszerűen elszűkülő juhlegelőt. A legjobb benyomásokkal távoztam, így kapóra jött, hogy Válból hazafele épp a legelőtől északra vezetett el utam. Gyorsan bedöcögtem hát a dűlőn és feltettem az odút. Engedély volt, hiszen a legelő túlsó végén már évekkel ezelőtt tettem ki kuvik és búbos banka számára költőalkalmatosságot.

1. Terület jellege: homokos talajú legelő
2. Legelő jószág: juh
3. Védelem: nincs

Sárvíz-völgy (Szabadbattyán, Tác, Soponya)
Flesch Mártonnal már többször beszélgettünk arról, hogy az általa kiválóan ismert Észak-Sárvíz-völgyben hol vannak azok a helyek, amelyek teljesítik az alábbi kritériumokat: Legelő jószág járta gyepterületen van néhány magasabb fa, a hely pedig kevéssé zavart.
Ennek szellemében 2019. április 9-én nekivágtunk egy délutáni körútnak. Korábban hallott tipp, hogy az odú legyen nagyon feltűnő, így az átvonuló szalakótáknak is szemet szúr. Ezt igyekeztünk betartani.
A rögzítés dróttal történt, a fa károsítása nélkül. Marci szerzett engedélyt az egyik tulajdonostól, a másik helyen a Duna-Ipoly NPI vagyonkezelésében van a gyep, és a bérlővel beszéltük meg a dolgot, a hozzáállás igen pozitív volt.
Szabadbattyán:

Alföldi tapasztalat: a szalakótaodú legyen feltűnő helyen, nem túl magasan.

1. Terület jellege: a Sárvíz hajdani medre menti mocsár széle
2. Legelő jószág: szarvasmarha
3. Védelem: nincs

Tác:

A csúcsszáradt akácok vártapontnak is tökéletesek.

1. Terület jellege: homokos talajú legelőn sínylődő akácliget
2. Legelő jószág: juh
3. Védelem: nincs

Soponya:

Fent: az egyik odú a faj hagyományos kiskunsági otthonán, szürke nyáron. Lent: Flesch Márton szerelés közben.

1. Terület jellege: Sárvíz menti nagy kiterjedésű gyep
2. Legelő jószág: juh
3. Védelem: Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet

További gondolatok
Alapítványunk öt éve során már több helyen tettünk ki szalakótának is alkalmas odvakat. Ezekről beszámoltunk, most csak a rend kedvéért szedtem össze a helyszíneket.

• Lovasberény, Kender-tó

1. Terület jellege: homokos talajú legelő
2. Legelő jószág: juh
3. Védelem: nincs

• Lovasberény, Antali-rét (harmadik éve kuvik költ benne)

1. Terület jellege: degradált gyep néhány nyárfával
2. Legelő jószág: nincs, kaszálják
3. Védelem: nincs

• Pátka, Királyberek

1. Terület jellege: sovány legelő
2. Legelő jószág: szarvasmarha
3. Védelem: Natura 2000

• Székesfehérvár, Császár-víz-völgy (5 odú)

1. Terület jellege: patak menti rétek
2. Legelő jószág: juh
3. Védelem: részleges (Natura 2000)

• Székesfehérvár, Aszal-völgy (2 odú)

1. Terület jellege: löszvölgy
2. Legelő jószág: nincs, kaszálják
3. Védelem: Natura 2000 és helyi védelem

A hírek szerint egy új szalakótás LIFE program érinteni fogja a megyét, részletekkel egyelőre nem tudok szolgálni. Az biztos, hogy a Hortobágyon, Bükkalján, Mátraalján döbbenetes foglalási arányok vannak, rövid idő alatt sokszorosára nőtt a szalakótaállomány. Itt erre a kevés gyepterület miatt sajnos nincs reális esély, ám a megmaradt löszvölgyekben (pl. Belsőbáránd, Nagylók, Nagyhörcsök), a szikeseken (Alap, Sárkeresztúr, Aba) és a nagyobb védett foltokban (Sárrét, Zámolyi-medence, Sárvíz-völgy) kialakulhat egy stabil, 30-40 páros populáció. Mirajtunk nem fog múlni...

Az odvakról
Nem mehetünk el szó nélkül a masszív, alapos festéssel tartóssá tett odvak mellett, ezeket ugyanis nem mi vásároltuk, de nem is mi készítettük. Az egyik vércsés bejegyzésben említettem az akció kelet-pesti ikertestvérét. Nos, az ottani kollégáknál bejelentkezett egy cég, amely ablakokat gyárt, de szívesen segít a madarakon, ezért elkészített több tucat vércse- és szalakótaodút. Utóbbiakból kaptunk mi tíz darabot, még ingyen el is hozta a cég a székesfehérvári telephelyére. Köszönet Németh Andrásnak, hogy fontosnak érezte: ne csak szóban mondjon köszönetet az alapötletért, de kézzelfogható "licenszdíjról" is gondoskodott, továbbá az Aranyablak kft-nek az elkészítést és kiszállítást.

Lepkék nyomában éjjel-nappal

Amióta megjelent a hazánk nappali nagylepkéit bemutató nagyszerű könyv, sokkal több lepkefajt észlelek a mindennapok során, addig ugyanis jóformán fel se figyeltem a megrebbenő, számomra (szakirodalom híján) meghatározhatatlan lepkékre. Azóta sok minden történt, a hangyaboglárkák felkutatásában és védelmében is szerepet vállal alapítványunk. De idén nyáron egy teljesen új területre is elkalandoztunk a témában.

Dolomit kéneslepke Fövenypusztán
Fövenypuszta az utóbbi másfél évben sokkal fontosabb szerepet játszik az alapítvány életében, mint azt a honlap alapján sejteni lehetne. Nem szoktuk titkolni a kudarcokat, most azonban csak akkor tárjuk a nyilvánosság elé ennek az értékes területnek az ügyét, ha már biztosan megnyugtatóan rendeződik. Addig is legyen elég annyi, hogy csodás állományban repült a fokozottan védett dolomit kéneslepke idén májusban is.

Dolomit kéneslepke: a határozóbélyeg a sötét foltban levő picike világos "szem"

Új hangyaboglárka-populációk felfedezése

A cím egy kicsit csalóka. Az idén felfedezett két új állomány közül az egyik nem tekinthető valódi populációnak. A Zámolyi-medencétől a Császár-víz-völgy egyes pontjai és Székesfehérvár érintésével egészen a Sárvíz-völgyig gyöngyfüzérszerűen sorakoznak a kisebb-nagyobb láprétmaradványok, ahol pedig van őszi vérfű, ott valamelyik hangyaboglárka is előkerül. Így aztán amikor 2017 őszén a gyerekekkel sétálván vérfűre bukkantunk a Pátkai- és Zámolyi-víztározó között félúton, megjegyeztem, hogy ide majd "szezonban" is el kell nézni. Így is lett, egy harmatos nyári reggelen egy-egy sötét- és vérfű-hangyaboglárka bizonyította a gyanú helyességét.

Harmattól csuromvizes vérfű-hangyaboglárka a Császár-víz-völgy pátkai részén.

Sokkal érdekesebb a másik helyszín, ez már egy igazi felfedezés. Amikor 2015-ben belecsöppentem a lepkészetbe, a Maroshegyen Staudinger Istvántól és Hudák Tamástól felcsipegetett információkat nyomban a lakóhelyem környékén próbáltam kamatoztatni. Sikerrel, mert meglettek a hangyaboglárkafajok a Pátkai-víztározó partján és a Császár-víz-völgyben is. De meglepő volt, hogy egy Rovákja-parti, azaz lovasberényi csodás vérfüves rétfolton miért nincsenek ott ezek a fajok. Azóta minden évben kerestük őket ott, sikertelenül. A boglárkaszezon elején, július második felében puszta kötelességtudatból mentem el a gyerekekkel és mindkét hangyaboglárka meglett! Mivel később nem sikerült őket újra megtalálni, gyanítom, hogy kis méretű populáció csúcsrajzásába csöppentünk bele.

Hamisítatlan bizonyítókép, ne a minőséget nézzék: egy sötét hangyaboglárka a vérfű virágzatán a lovasberényi Rovákja-völgyben

Boglárka napi boglárkatúrák
A szeszélyes nyár megviccelt minket. Az augusztus 2-ára jó alaposan beharangozott túrát egy reggeli-délelőtti eső olyan sikeresen elmosta, hogy a Fejér Megyei Hírlap újságíróján és két kaposvári lepkebaráton kívül senki nem jött. Nekik viszont nagy élményt jelentett az előbb szemelkélő esőben, majd párás, borult időben lelkesen "viselkedő" megannyi sötét hangyaboglárka.

Hangulatjelentés 2018. augusztus 2-án: esernyő, sötét hangyaboglárka

A túrát augusztus 7-én pótoltuk, tucatnyi érdeklődő és a helyi sajtó gyűlt össze a Borszéki úton, immár igazi nyári melegben. Érdekes módon a sötét hangyaboglárka most is sokkal gyakoribb és könnyebben megfigyelhető volt, de azért sikerült a világosabb rokont, azaz a vérfű-hangyaboglárkát is megfigyelni. A Borszéki és a Szalontai utcán eltérő volt a vérfűállomány, de mindkét réten alkalmasak a virágok a peterakásra. Szót ejtettünk a vasútszélesítés okozta veszélyforrásról, az általunk javasolt megoldásról (az új vágány a jelenlegi déli oldalán fusson), láttuk a harmadik közösségi jelentőségű lepkefajt, a nagy tűzlepkét is, meg ökörszemlepkéket, szemeslepkéket, kardoslepkét, fecskét, gólyát: igazán szép bemutatót tartott a Demkóhegy ezen a nyári délelőttön is.

A legfontosabb célunk jelenleg napirenden tartani a helyi védelem kérdését, azt minden fórumon sürgetni. Aláírásgyűjtésünk is indult ez ügyben, ősszel biztosan megpróbáljuk újra átverni a kérdést az önkormányzaton.

A Fehérvári Médiacentrum helyszíni riportja ITT tekinthető meg.

Éjjeli őrjárat... sztyepplepke nyomában a Rácvölgyben
Van elég bajunk a nappali nagylepkék határozásával is, minek még belebonyolódni az éjszakai fajokba? A kérdésben van némi igazság, csak hát ha jön a hír, hogy a Rácvölgy macskahereállományában a fokozottan védett, közösségi jelentőségű sztyepplepke bábingjei kerültek elő, akkor a természetvédővel azért megfordul a világ... A pár éve publikált adatok szerint ez a faj a legnyugatabbra a gyöngyösi Sár-hegyen fordul elő, a tényleges Alföldön pedig sehol nem látták a Tiszától nyugatra... Nem kellett hát sokat győzködni, hogy Danyik Tibor rovarász, illetve Staudinger István és Csihar László (DINPI) mellé betársuljak egy éjjeli fénycsapdázásra.

Balról jobbra Csihar László, Danyik Tibor és Staudinger István

Elöljáróban annyit, hogy a célfaj nem került elő és állítólag a rovarmozgás sem volt valami acélos.  (Eső után voltunk, 11 fele már igen alacsony hőmérséklettel, ez okozhatta mindezt.) Nekem mindenesetre nagyszerű élmény volt a sok ismeretlen, éjjeli életmódja dacára színpompás és látványos ízeltlábú, melyekből némi ízelítőt ad az alábbi képválogatás. A határozásért köszönet illeti dr. Szeőke Kálmán rovarászt!

Piros szender (Deilephila porcellus)

Gyapjaslepke (Lymantria dispar)

Nyári zöld-bagoly (Trachea atriplicis)

A sztyepplepke utáni kutatás ezzel nem állt meg, augusztusban még megpróbáltam lámpánál keresni az imágókat a macskaherekórókon aszékesfehérvári Rácvölgyben, illetve egy pár éve felfedezett macskahereállományban Sárkeresztes mellett. Egyelőre nem sikerült összefutni velük.
Frissítés: Ami nekem nem sikerült, az a szakembereknek igen! Bizonyított a sztyepplepke rácvölgyi jelenléte!! A magyar tarsza és a dolomit kéneslepke után egy újabb fokozottan védett ízeltlábú az Aszal-völgy helyi természetvédelmi területen!