12 évvel ezelőtt a szalakóta úgy döntött, hogy a Dunántúlról való kipusztulása csak egy kisiklás volt és itt az ideje helyrekalapálni a dolgokat. A nagyobb mezőföldi gyepeken és a Zámolyi-medencében szép lassan növekedett az állomány, így Pátka környékén is elkezdtem odvakat kihelyezni. A munka gyümölcse több évre rá ért be, 2021 óta völgy-hidas odvakban is fészkelnek szalakóták. De amíg 2019-ben a legoptimistább forgatókönyvem 30-40 pár szalakótát jósolt Fejérben, a valóság minden képzeletünket túlszárnyalta. 2023-ban a populáció elérte a 100 párat, jelenleg már csak becsülni tudunk, hiszen természetes odvakat is talál a madarunk megyeszerte. 120-130 pár jelenleg nem tűnik durva túlbecslésnek... A Sárrétet átszelve visszafoglalták Veszprém megyét, lent délen már vannak tolnai költések is. Teljesen reális, hogy néhány éven belül a szalakóta végigrobog a legelőkkel, öreg gyümölcsösökkel tarkított Balaton-felvidéken, Káli-medencén, Bakonyalján, eléri a Kisalföldet és bekopogtat Ausztria és Szlovákia kapuján.
Éppen erről szól ez a bejegyzés. Januári FETA találkozónkon mesélte Lendvai Gábor természetvédő, hogy egy nemzetközi szalakóta konferencián egy szlovák kolléga nekiszegezte a kérdést: "Mikor érkezik meg a szalakóta Szlovákiába?" Bevallom, a dolog megrázott. Kis helyi szervezet tagjaként nem gondoltam (eddig) arra, hogy amit csinálunk, annak nemzetközi hatása is lehet. Pedig az évekkel ezelőtti "Szalakóták, irány észak!" bejegyzéscím már jó helyen kapisgált, de a dolgot bizony ki lehet és ki is kell tágítani. Van két természetes észak-déli zöldfolyosónk, ahol még nem telepedett meg a madarunk, ezeket végigodvazva kialakíthatjuk azokat a perempopulációkat, amelyek aztán Komárom-Esztergom és Győr-Moson-Sopron felé terjeszkedhetek tovább, azaz azokba a megyékbe, amelyeknél a Duna már egyben az országhatárt jelenti.
A Móri-árok van nyugatabbra, ide már helyeztem ki egy odút (Fehérvárcsurgó-Igarpuszta), de ez nem egy program része volt, inkább csak nagyon megtetszett a helyszín. A Váli-völgy azonban más ügy. Eleve rossz a lelkiismeretem vele kapcsolatban, ugyanis Pátkáról éveken át nehezemre esett kelet felé elindulni, miközben még kerékpárral is könnyen elérhető távolságra van. Másoknak is voltak ilyen jellegű gondjaik, klasszikus "senki földje", örömmel veszi a szakma, ha valaki vállalja a vele való törődést.
2023 májusában már végiglátogattam a Kajászó és Alcsútdoboz közötti, szalakóta számára szóba jöhető gyepeket, de csak két évre rá lett a tervből valóság. Közben, mint emlékezetes, az odúellátás hajója is léket kapott, EBBEN a bejegyzésben morfondíroztam azon, hogy mérsékelt kézügyesség ide vagy oda, alighanem kénytelen leszek magam összedobni nagy D-odvakat. Aztán kaptam egy levelet... Turi Gábor lovasberényi madárbarát, a kisKÓCSAG évkönyv lelkes rendelője évről évre. Mint kiderült, olvasta a bejegyzést, van egy remekül felszerelt asztalosműhelye és örömmel segítene bármilyen hagyományos odú vagy láda legyártásában. Kapva kaptam az alkalmon, vittem a deszkákat és néhány kritériumot, majd alig két hétre rá már a kész odvakért siettem. Hálásan köszönöm ezúton is, lesz folytatás!
Május 2-án elhoztam az odvakat, 3-án pedig Ágoston fiammal már poroltunk is kelet felé, hogy egy kellemes, szűk délelőttnyi munkával alkalmassá tegyük a szalakótáknak a Váli-völgyet.
Az akció csak azért nem lehetett teljes, mert e sorok írásakor még tart a száj- és körömfájás miatt járványügyi vészhelyzet, ezért a marhalegelőkre nem mentünk be, csak a Váli-víz partján levő alkalmas gyepekhez tettük az odvakat. Alább egy rögtönzött képes beszámoló következik, részben Ágoston fotóival.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése