A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ökológiai gazdálkodás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ökológiai gazdálkodás. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. január 4., vasárnap

A fáslegelő

Mi az a fáslegelő? Nem mindegy, kit kérdezünk. A nyelvész elsőre talán helyesírási hibát szimatol, ám az ökológiai szaknyelv számos egy szóba írt jelzős szerkezetét látva (vakszik, szakadópart, úszóláp) valószínűleg arra jut: a fáslegelő több, mint egy fás legelő, a különbség meghatározása már nem az ő szakterülete. Ha egy gazdálkodó fákat ültet a legelőjén, a csemetéket gondosan körbeveszi vadhálóval, nyáron öntözi őket, akkor ezt abban a reményben teszi, hogy egyszer majd a fák árnyai alatt hűsölhet a jószág, de azért a térdig érő fácskákkal beültetett gyepet fáslegelőnek hívni merészség. Ha a juhok vagy marhák hatalmas, göcsörtös, szórt térállásban elhelyezkedő akácok alatt töltik a nyári napok legmelegebb óráit, akkor meg az ökológus vonja össze a szemöldökét: nem szívesen nevez fáslegelőnek egy olyan területet, amelyet hazánkban nem őshonos fák alkotnak. Fáslegelő -e az az öreg fákat tartalmazó gyep, amelyen nincs legeltetés, akár éppenséggel kaszálás zajlik, miközben a terület kialakulásában a legeltetésnek volt kulcsszerepe? Nem egyszerű eligazodni, haladjunk lépésről lépésre.

Ez egy fiatal, néhány évtizedes fáslegelő Gánt határában. Száz év múlva fantasztikus látvány lesz!

A fáslegelő olyan gyepterület, amelyet egymástól nagyobb távolságban elhelyezkedő őshonos, terebélyesen növő fák tarkítanak, cserjeszint gyakorlatilag nincs, az élőhely kialakulásában a legeltetésnek döntő szerepe volt (és szerencsés esetben még ma is van). Vannak rokon élőhelyek, amikről szintén érdemes szót ejteni. A fáskaszáló szemre hasonló, de az újulat és a bokrok visszaszorítását eredetileg is a kaszálás végezte; hazánkban ez az élőhely igen ritka. Még kevesebb legelőerdőnk van; ezek a hagyományos erdőnél lazább, ligetesebb, de a fáslegelőnél zártabb erdők, ahol a fák alatt jószág legel, ily módon a természetes újulat és a cserjeszint hiányzik.


Középkorú fáslegelő szárzúzós kezelést követően a Balaton-felvidéken (Dörgicse és Balatonakali között)

Hazánk élőhelytérképezésekor a szakemberek nagyjából 5000 hektáron találtak fáslegelőket (néhány száz hektáron pedig aktív, vagy felhagyott, de még felismerhető legelőerdőket és fáskaszálókat). Eloszlásuk az országban nem egyenletes, a Kisalföld és az északi részt leszámítva az Alföld nagy részéről hiányzik, jellemzőbb ugyanakkor a Dunántúli-dombságon, az Őrség néhány pontján, a középhegységekben és nagyobb folyóink árterében. Természetesen egy folyóparti fáslegelő teljesen más, mint ami 600 méterrel a tengerszint felett alakult ki egy irtásréten. Vízjárta helyeken füzek és az őshonos nyarak alkotják. Ahogy haladuk magasabbra, megjelennek a honos tölgyek, a vadkörte, a mezei juhar, a magyar kőris. A hegylábakon felfelé indulva a gyertyán is szerephez jut, a legmagasabban levő fáslegelőinken pedig már bükköket is találunk. A terebélyes fák kellemes árnyékot adnak a nyári melegben, amire nemcsak a jószágnak, de a rájuk vigyázó embernek és kutyának is nagy szüksége van, a lehulló terméseknek komoly takarmányértéke volt (makkoltatás), de adott esetben az ember is szívesen fogyasztotta (pl. vadkörte). Ezért alakulhatott ki az a tisztelet, amit az elődök éreztek a legelőkön álló termetes fák iránt. A famatuzsálemekre nem emeltek kezet (vagy baltát), ezért egyes hazai fáslegelőkön több száz éves fák mesélnek az eltelt időkről. A háziállat a vastag fákat dörzsölőzésre használja, a lelógó vagy törzsből kinövő hajtásokat lecsipegeti. A faóriások háborítatlanul, vetélytársak nélkül növekedhetnek, odvasodhatnak, míg végül a fáslegelők egy egész életközösségnek adnak otthont: odúlakó madaraknak és emlősöknek, ízeltlábúaknak, fényt kedvelő vadvirágoknak, különféle lepkéknek.


Ősöreg vadkörte magyar szürkékkel Csákvár határában

Érdekes jelenség, hogy a fáslegelőknek nem csak a kialakulása történt emberi hatásra, de az élőhely fennmaradása is rajtunk múlik. A Természet ugyanis az adott körülmények között a legnagyobb szervesanyag-termelésre képes társulást részesíti előnyben, a szukcessziónak nevezett folyamat lényege az, hogy egy adott területen egyre összetettebb társulások váltják egymást, míg a klimax- vagy zárótársuláshoz (a mi éghajlatunkon az erdőhöz) eljutunk. Ha egy fáslegelőn (vagy fáskaszálón) megszűnik az azt létrehozó és fenntartó tájhasználat, akkor cserjésedés, beerdősülés veszi kezdetét, az addig különálló öreg fákat hamarosan sűrű bozót veszi körbe. A fő veszélyt az jelenti, ha a folyamat folytatódik, ennek megértéséhez a fák eltérő növekedését kell megvizsgálnunk.

Két évszázados tölgy Tiszaigar határában.

Zárt erdőben a fák elágazás nélkül felfelé törekszenek, hogy társaikat túlnőve fényhez jussanak, míg nyílt területen ugyanezek a fafajok alacsonyabbak, ellenben koronájuk sokkal szélesebb, terpedtebb. A fáslegelő fáinak asszimilációs felületének jó része a hatalmas, szétálló ágrendszerükön helyezkedik el, vagyis a gyorsan növő fák viszonylag rövid idő alatt képesek ezeket „megfojtani”. Gyakori, hogy egy néhány évtizednyi korú, nagyjából egyforma fákból álló sűrűségben vastag, lábon elszáradt faóriás maradványaira bukkanunk. Ez annak a jele, hogy egy egykori fáslegelőn a legeltetés abbamaradt, az évszázadokig vetélytárs nélküli öreg fa pedig nem bírta a versengést.

Juhlegelőn növő molyhos tölgyek a Velencei-hegységben

De az aszályos nyarak, a hajdani ártereket az éltető víztől elzáró gátak, a mindent kiszárító lecsapoló csatornák, a gombabetegségek a szemre szép fáslegelőket is fenyegetik. Sok mindent tehetünk, de nem „receptkönyvből” és egy kaptafára. Biztosan vannak jó állapotú fáslegelők, amelyek megérdemelnék a helyi védelmet. Másfelől a Természettől való eltávolodás olyan mértékű, hogy az egyes településeken élők talán nem is tudják, milyen védett csoda van a falu vagy város határában. Egy szervezett túra ennélfogva ugyanolyan fontos a már védelem alá helyezett fáslegelőkön, mint a nem védettek felkutatása. Volt szó a vízügyi kérdésekről, ezt is egyénre szabottan, az adott terület ismeretében kell átgondolni, megtervezni, végrehajtani. Kézenfekvő figyelemfelkeltő akció lehet a pótlás: helyben gyűjtött szaporítóanyagból csemetét nevelni, azt a közösségnek együtt kiültetni és ápolni. Vannak jó gyakorlatok országszerte a Balaton-felvidéktől a Vértesen át a Tisza-ártérig: elhivatott gazdálkodók új életre tudtak kelteni fáslegelőket, ahol újra jószág legel és ez az érdekes, félig emberi, félig természetes ökoszisztéma ismét virágzik; ezeket a sikertörténeteket is minél többeknek meg kell ismerniük, hogy szárzúzással, az idegenhonos fajok gyérítésével és a legeltetés újbóli megszervezésével mások is merjenek foglalkozni. És természetesen jó lenne, ha sokan gondolkodnának hosszú távon és belevágnának egy saját fáslegelő telepítésébe (amire amúgy támogatás is van, a pályázat február második felében nyújtható be).

Kocsányos tölgyek (Malomháza, Hortobágy)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Élőhelyvédelmi Szakosztálya 2026 során megpróbál az ország különböző pontjain tenni ennek az érdekes, hangulatos élőhelynek a védelme érdekében.

2025. december 15., hétfő

Győztest hirdetünk - az Év Élőhelye 2026

 Űrlapok-válaszdiagram. Kérdés címe: Névtelen kérdés. Válaszok száma: 286 válasz.

Sokáig a láprétnek állt a zászló, de a szavazás felénél az addigi második helyezett megrázta magát és végül simán győzött. Az első alkalommal meghirdetett Év Élőhelye akcióban 2026-ban a fáslegelő lesz a figyelem középpontjában.

Ismeretterjesztő cikkeket jelentetünk meg, felhívjuk a figyelmet e mesterséges élőhely telepítésének hasznára, a vele kapcsolatos pályázati forrásokra. Kirándulásokat szervezünk az ország több pontján, hogy azok is gyönyörködhessenek ezekben az érdekes legelőkben, akik korábban nem ismerték őket.


2025. december 13., szombat

Változatosabban - folytatás 2025

2024 májusában ITT jeleztem, hogy a szántók körüli faültetési lendület nem lankad. Eltelt egy ültetési szezon, és elkezdődött egy másik. Most erről következik néhány kép.



A 2021-ben ültetett kis "erdőfoltok" nagyon rendben vannak, a két-két nagy "szálfa" (mezei juhar és magas kőris) remekül érzi magát, de legalább ilyen sok örömet jelent a cserjeszint, a már termő kökény és kecskerágó, továbbá a jövőbeli "második lombkoronaszint", a most még parányi, de a 2025-ös aszályt öntözés nélkül túélélő virágos kőrisek és tölgyek.


Sok örömet okoznak a T-fák alá ültetett kis fásszárúak is. Nagy fa nem akar sikerülni, de a kicsik jól érzik magukat.


Ezt a fasort 2024 őszén telepítettem, de nem sikerült, 2025 novemberében újratelepítettem az előző ültetőgödrökbe. A föld olyan száraz volt, hogy egy év alatt nem porladt szét a humusztrágya. Meglátjuk, másodjára mit mutat majd...



Életem egyik nagy büszkesége ez a parányi kis folt. Mióta az alsó kép készült, a nyárfa túlnőtte az ülőfául is szolgáló fát. Igazi jelentőségét körbe kell magyarázni, bár a két fotó azért jelzi, hogy ezen a környéken úgy annyira nem érik egymást az ilyen kis oázisok. Mindkét fotó hátterében látszanak a Pénzverő-völgy fái, abban az irányban 380 méterre van a legközelebbi fásszárú. Déli irányban ugyanez az érték 874 méter, délnyugatra 1310 méter. Északra a legközelebb egy spontán kinőtt vadszilva van 530 méterre, majd 620 méterre kezdődik az általam ültetett fasor. Ennek a zsibbasztó fátlanságnak az érzékeltetésére hadd tegyek ide egy nem szép, de annál kifejezőbb fotót:


Látják a facsoportot? Nem? Pedig ott van...


Ott ni, az őzek mögött. 1150 méterről, nyugatról fotózva. Közöttünk értékelhető színesítő élőhelycsík, -sáv vagy akár -folt nem található. Ez a kis facsoport kilométerekről látható, hiszik vagy sem, van egy pont csaknem 3 kilométerre, ahonnan szabad szemmel látszik. A legmagasabb fa 3 méteres. De ha negyven ilyen kis folt lenne a dűlő mellett, a kutyának se tűnne fel... Hát ezért csinálom ezt a faültetősdit...


Ez a 2024-ben már említett tölgyfasor, aminek most elvégeztem a pótlását, továbbá a telepítést is folytattam. 



Érdemes megnézni a korábbi bejegyzéseket, ennek a fasorszerű facsoportnak a telepítéséről, majd folytatásáról beszámoltam a maga idejében. Sem a négy jegenye, sem a két berkenye nem bírta a körülményeket. A két szürke nyár ellenben prímán érzi magát, és ami legalább ilyen fontos, a körbekerített kis oázisban rengeteg cserje és kis fa él és növekszik. A középső képen levő szederről termést is ettem, alul pedig egy tölgyecske növekszik elszántan a maga nyugodt tempójában.



Végül egy kis kitekintés gazdaságunk északnyugati végéhez: a cserjeirtások anyaga nyugatról határolja, ebből szépen növekednek a spontán kikelő cserjék: fekete bodza, galagonya, varjútövis. A visszagyepesedőben levő lucernán len és pusztai árvalányhaj díszlik.

2023. december 5., kedd

Változatosabban!

Földjeinket érintő elképzeléseinknek, a faültetéseknek, a pockok elleni vércsetelepítésnek ezen az oldalon is helyet adok, mert ezeket elterjesztésre érdemes jó gyakorlatnak tartom. Most is egy efféle dolog következik, különösebb kommentár nélküli képriport a szántóföldek változatosabbá tételéről.

1. Adva van egy T-fa...


Egy 3 méternél magasabb oszlop a mi vidékünkön alsó támoszlopok nélkül az első szélviharban elszáll. Eredetileg 2022 végén oda, az oszlop tövébe ültettem nyárfacsemetét, de a szimpla törzsvédőn az őzek csak kacagtak (tele szájjal).

Idén ősszel búzát vetettünk a T-fa jobb oldalára, lucerna került a bal oldalra. Az oszlop körül kimaradó orsó alakú műveletlen területre kis fákat, cserjéket ültettem, illetve beástam 4 oszlopot is.

2. Mi adja a változatosságot?


Nagyjából ez: őshonos fák (tölgy, mezei juhar, virágos kőris, szürke nyár), cserjék (fagyal, galagonya, kecskerágó), a takarás (falomb, gyomkaszálék), illetve a földön talált világháborús akna üreges roncsa (jó lesz valamilyen állatának búvóhely gyanánt)

3. Védelem mindenekfelett!


Már jeleztem korábban, hogy vagy körbekerítjük a fákat vagy őzeket etetünk. Itt is fontos a kerítés, erre kellett a négy oszlop is.

Nem messze egy másik T-fa is kapott díszes környezetet:


Jelenleg havas, fagyos napok járnak. Terveim szerint ha bekövetkezik némi enyhülés, akkor több T-fát teszek majd ki a szántók határvonalára tartósan, és mindegyik egy-egy fácskát is kap a tövébe. Ha ezt sikerül megvalósítani, erről is beszámolok majd.

2023. március 10., péntek

Oáziskészítés szántóföldön - a folytatás

2022-ben a történelmi aszály előszeleként már februárban porszáraz utakon mentem ki a szántóföldet színesíteni fákkal. Erről ITT beszámoltam. A nyár során igyekeztem öntözni, de a hat nagy fa mindegyike rendkívül megsínylette a körülményeket. Nekem a tövön megjelent hajtások figyelgetésén túl a tanulságok levonása maradt a feladatom. Ennek szellemében érkezett el 2022 átlagosan csapadékos késő ősze, amikor egy komolyabb fába vágtam a fejszémet.

Elöljáróban annyit, hogy ehhez az akcióhoz igen kedvező helyen élek, ugyanis legfeljebb néhány kilométeres sugarú körben mindenféle őshonos fa vadon nőtt husángját vagy csemetéjét ki tudom ásni olyan helyekről, ahol azok akár útban is vannak (pl. a Császár-víz medréből kinövő nyárfák, csatorna partján nőtt tölgyek, szántóra benyúló juharfák, stb.). Ennek köszönhetően a mostani akció során már nem költöttem pénzt a szaporítóanyagra sőt, ha jobban belegondolok, semmire, hiszen a törzsvédő kerítés is változatlanul rendelkezésre áll.

Novemberben éppen jók voltak az utak, így folytattam a 2022 eleji fasorban a munkát. (Érdemes a fent megadott linkre kattintani, a képeket igyekeztem hasonló szögből készíteni.)

Két jókora szürke nyár csemetét még 2022 tavaszán kiástam a Császár-víz széléből, konténerbe ültettem őket és egész nyáron kapták a vizet a kertben. A kis fasorba a meglevő osztással ültettem be  őket, így még kellett oszlop és kerítésanyag is.

Felszállt a köd, bent vannak az új oszlopok, megérkezett a konténeres fácska, kezdődhet a telepítés.

A munka vége egyelőre; a folytatást lásd a bejegyzés végén.

Nem készült kép róla, de egyes táblák sarkára és T-fák mellé is ültettem magányos fákat (szürke nyár, mezei juhar). Van azonban dokumentáció arról, ahogyan egy pici, néhány négyzetméteres "erdőcskét" telepítettem egy táblasarkon őshonos fafajokból, némileg a Mijavaki-erdők mintájára (vastag avartakarás, holtfa, stb.):
Fák, oszlopok, kerítésanyag, ásó, tápanyag az ültetőgödörbe és víz érkezett.

Bent van a földben az a három faoszlop, amely a háromszög alakú "erdőt" szegélyezi. A november közepi időpontban már sárgulnak a fák levelei, az ültetési időszak kezdete ez.

A kerítés még nyitva, egymás után kerülnek a helyükre a fák és cserjék. A bal oldali egyik oszlop egyben a tábla sarokpontja, a teteje ragadozó madaraknak is alkalmas (ezt ők is észrevették a tél folyamán!)

Az erdőcske nem egészen Mijavaki-erdő, de nem áll messze tőle. 
Mijavaki-erdőre utaló tulajdonságai:
  • Őshonos, a Mezőföld északi részére való fajkészlet
  • Fák és cserjék vegyes, szabálytalan elrendezése
  • Sűrű térállás
  • Vastag talajtakarás, holtfa elhelyezés
Nem a klasszikus Mijavaki-módszerre utal:
  • Nem történt teljes talajcsere, csak az ültetőgödrökbe tettem tápanyagot
  • A takaróanyag nem szalma, hanem erdőben gyűjtött tölgyavar
Az elkészült erdőcske

Januárban az idő enyhe, de igen csapadékos volt, azaz telepítésre rendkívül alkalmas. Hogy az útviszonyok milyenek voltak, arról a képek tanúskodnak. Én mindenesetre ezen az útszakaszon szemeltem ki egy fasornak a helyszínt. Zsinór mentén kiástam a gödröket egymástól 5-5 méterre, a fasor hossza durván 250 méter.
Megérkeztem a helyszínre az első alkalommal, mintegy 2 kilométer sétát követően. Két zsáknyi alacsony fa és cserje csemete, meg egy ásó az eszköztár.

Végső helyükre kerültek a csatornakotrás miatt veszélyeztetett helyen növő tölgyecskék (a lombozatuk elárulja őket), illetve a képen nem látható egyéb fásszárúak (gyümölcs vad alanyok, fekete bodza, kecskerágó, fagyal).

A következő alkalom egy kicsit vadabb körülményeket hozott (azt hiszem, ekkor láttam hósármányt a dűlő mellett). Előzőleg bekerült 5 méterenként 1-1 kis fa, most a gödrök közé ásott újabb gödrökbe érkeztek a nagy fák, szürke nyarak, mezei juharok, illetve a döbbenetesen szárazságtűrő virágos kőrisek.

Egy újabb 2 km-es séta, megjött az ásó, a fák, illetve támoszlopok.

Mindegyik képen jól látszik, hogy a fasor helye egy nem művelt, de nem is taposott senki földje, egy kb. 1-1,5 méter széles gyomos sáv. A pocsolya vonalában nem ültettem (bár távlatokban feltehetően oda is teszek "lábvizet" tűrő fajokat)

Ennek a napnak a vége, a fasor tagjai 2,5 méterre vannak egymástól, a nagy fák mellett támoszlop.

A semmi kis hó elolvadt, következhetett a fák fizikai védelme.

A jó öreg bontott vadháló vigyáz, hogy az őzek és szarvasok ne tudják leenni a kérget.

Ezt követően még egy szélvihar után kellett intézkednem, mert a képen éppen szemből fújó orkán néhány fát megdöntött az oszlopával együtt.

Március elején még annyi történt, hogy a tavalyi fasorba holtfát és több zsák avart hoztam, így színesítve, "természetesebbítve" annak talajszintjét.

Két szürke nyár, amiket már 2022 végén tettem be a sorba, alul a holtfa, de még csupaszon.

Végső állapot, őshonos fák lombozata talajtakaróként.

Tanulságok:
  • Ne telepítsünk február végén, március elején, kapcsoljunk időben, kezdjük a munkát ősszel
  • A rossz útviszonyok nem érdekesek, alkalmazzuk saját magunkat kétkarú emelőként, a gumicsizma mindent megold!
  • Tudatosan keresgéljünk átültetésre alkalmas fákat már akkor, amikor még nem lehet őket kiásni.
  •  Legyen a rendszer minél változatosabb, ha egy faj nem válik be, ne menjen pocsékba az egész munka!
A folytatás elég egyértelmű. A most elkészült fasor északi végétől mintegy 50 méterre ismét egy táblánk kezdődik, azaz van hely és mód egy kb. ugyanekkora hosszúságú fasortelepítésre 2023 őszén-telén, a mostani tapasztalatokat is kiértékelve. 

Zárógondolatként annyit, hogy az egyik alkalommal erős északi szél fújt, ami felkapta az egyik zsákomat. 2 kilométerre vitte (az autó közelébe), mert a két helyszín között nincs egyetlen bokor, fa, sövény vagy bármi... Ez ellen próbálok tenni a jövőben is.

2022. december 28., szerda

2022 - eredmények, események

Az előző évek beszámolóitól eltérően 2022 bemutatását egy októberi esettel kell kezdenem, ez ugyanis egy lezáratlan akta, amely kényszerű okból átnyúlik 2023-ba. 

Sárszentágota szikes taváról, a Sóstóról már volt szó ezen az oldalon (ITT), nem a legnagyobb optimizmus hangján. Idén egy kicsi, de általam jelentősnek (és mindenképpen jelképesnek) érzett fordulat történt. A tó borzalmas jellegzetessége volt az a rengeteg hatalmas gumiabroncs, amit jó 40 éve helyezett itt el a VOLÁN, akkoriban ugyanis a tó az ő horgásztavuk volt (de hogy ezért miért kellett idehozni több száz abroncsot, azt már sosem fogjuk kideríteni...). A gáttal szétválasztott tó keleti fele ritkán szárad ki, idén ez bekövetkezett. Kovács Norbert székesfehérvári terepmadarász vetette fel, hogy a gumitlanításra itt lenne az alkalom.

Posztmodern tájkép Sárszentágotáról. Címe lehetne ez: "Miért?"

Október 27-én iszonyatos ködben vonultunk fel a helyszínre, a szereplők Norbin és jómagamon kívül Lendvai Gábor, Flesch Márton és a nemzeti parkot képviselő Nagy Imre volt. Egy fuvaros is le volt szervezve délutánra, de erről majd alább.

A gumik súlya egyenként kb. 40 kg volt, ehhez jött a bennük felgyűlt iszap további 15-20 kilója. Először ezt kellett kiszedni, utána jöhetett a görgetés ki a partra. Különösen az utolsó méterek adtak módot Sziszifusz legendájának felelevenítésére, hiszen a Sóstó partja mintegy 45 fokos emelkedő... (Fotó: Kovács Norbert):


Persze más szemét is akadt, ez is eltűnt a tóból egy füst alatt:


A gumik mennyiségéről (amúgy 52 db.) fogalmat alkothatunk, ha ott vannak mellettük az akció szereplői is:


Amíg mi dolgoztunk, a már említett fuvaros összetörte a járművét, jött hát egy kétségbeesett telefonálgatás új megoldás tárgyában. Az "ismerős ismerősének az ismerőse ismer valakit" elv sajnos most nem vált be egy sor okból (felrakodási gondok, terület megközelíthetetlensége nagy géppel, ekkora gumikat csak a fehérvári telep fogad, nem minden fuvaros szállíthat hulladékot, stb.); maradjunk annyiban, hogy a gumik kisétáltak az időközben (szerencsére!!) vízzel megtelt tóból, a szállítás szervezgetése pedig majd folytatódik.

2022 dióhéjban

Természetvédelem

Február 12-én lelkes csapattal (9 fő) cserjeirtást végeztünk a Rácvölgy egy gyönyörű lösztisztásán, jelentősen megnövelve az őshonos fásszárúak szorításában levő terület méretét. Az őszi esők hatására a kivágott kökények, vadrózsák, galagonyák erős sarjadásnak indultak, ezt még a tél folyamán szeretnénk lekaszálni.

Flesch Márton idén egyedül lekaszálta a felsőszentiváni Sóstó nádasodó déli partvonalát.

A Velencei-hegység nyugati felén beszélgettem egy-két krosszmotorossal (mármint aki hajlandó volt megállni), ezek alapján került ki egy teljesen új Natura 2000 tábla, illetve ezek alá egy külön erre a célra gyártott, technikai sportokat tiltó kiegészítő tábla (majd miután ezt ellopták, gyártattam pótlást). 

Volt táblaigazgatás, idegenhonos növények gyérítése, macskahere körbekarózása, nagyjából a szokásos módon és intenzitással. Pátkán a sötét hangyaboglárka új lelőhelye került elő egy kaszálóréten:



Az új fehérvári védett területek kezelési tervének megírására megkaptuk a megbízást, így nagy esély van az öt terület 2023-as védetté nyilvánítására.

Mocsári hangulat Székesfehérvár belsejében, egy reménybeli védett területen (Gödör utcai szikes rét)

Az Alsóvárosi-rét erdősítése ("Város Tüdeje") megkezdődött. Nagyszerű érzés, hogy a löszgyepek ebből kimaradnak, a telepítés pedig pásztásan történik. Mindkettő alapítványunk javaslata volt!

Madárvédelem

Több helyen történtek madárodú- és költőládakihelyezések. Talán a legörömtelibb esemény Fövenypusztához kötődik, ugyanis a januárban kitett ládában nyáron már gyöngybagolyfiókákat gyűrűztünk!



Staudinger István gyöngybagoly fiókákat gyűrűz, körben a természetvédő utánpótlás álmélkodva figyel

Vércseakciónk is elkezdődött tél elején, ehhez vásároltunk 30 költőládát Mányból, de még év elején, ettől függetlenül is helyeztem ki ládákat, általában sikerrel. Volt egy ugyancsak sikeres vércseköltöztetés.  

A pátkai szalakótapár is újra költött, ezúttal is VÖLGY-HÍD-odúban, csak éppen idén egy másikban, mint tavaly. Hat fióka kirepüléséről tudok.

Szalakóták a pátkai odúban; jól látszik, hogy ennél a fajnál a fiókák nem egyszerre kelnek ki. (A borzalmas képminőség magyarázata az, hogy a ládát létra nélkül, hirtelen ötlettől vezérelve ellenőriztem, egy kézzel a fatörzsbe kapaszkodva, másik kézzel pedig a tömegben ügyködő fotóriporter módszerét követve belefotóztam az odúba)

A Madárbarát Fehérvár program idén Fehérvár belső részein (Palotaváros, Zichyliget) zajlott a szakmai irányításunk mellett. 

Oktatás, szemléletformálás, egyebek

Idén sem maradt el az augusztusi lepketúra Székesfehérváron.


2022 érdekes húzása volt egy fajgazdag városi oázis létrehozása; Fehérváron megpróbálok a jövőben is nyitott szemmel járni, hátha lehetne ilyeneket másutt is alkotni.

Októberben megjelent a kisKÓCSAG évkönyv második kötete.

Október végén a Vértesben megtartottuk első megyei találkozónkat. Ennek folyományaként elkezdtünk különféle helyi védetté nyilvánításokon dolgozni; 2022 során Lovasberényben történt előrelépés (egyeztetés a polgármesterrel), a többi településen 2023-ban indulnak majd be a dolgok.

Szeretnénk a 2022-es hatalmas aszályra hivatkozva szorgalmazni a víz hatékonyabb megtartását a Sárvíz-völgyben, ez is tervezgetés alatt levő ügy.

És végül egy örömteli évvégi hír: kurátorunk, Fóris Anna nyerte a 2022-es Év agrárembere díjat az ökológiai gazdálkodás kategóriában. Anna és férje, ödön nagyon sokat tesz az ember- és természetközeli, kisléptékű, önellátó gazdálkodás népszerűsítéséért. Az elismeréshez gratulálunk!