Mezőföldi szikes tavak III. - Sóstó (Soponya-Kispuszta)

A sorozat első bejegyzésében összefoglaltam a megmaradt öt Sárvíz-völgyi szikes tó fő jellemzőit, a másodikban pedig részletesen szóltam a két legészakabbi felsőszentiváni tavacskáról, jelentőségükről, védelmi terveinkről. A harmadik részben a harmadik kis tó bemutatása mellett a 2015-ös tavasz és nyár szikes tavas tapasztalatait is közzéteszem.

A kispusztai Sóstó (Soponya)

A Soponyát Abával összekötő műúttól délre találjuk a mezőföldi táj legnagyobb sztyepptálját, egy csaknem tökéletes kör alakú, 7 hektáros szikes tavat. A kispusztai Sóstó az úgynevezett "kis szikes tavak" legnagyobbika, háromszor akkora, mint a felsőszentiváni Sóstó.

Félvízen levő Sóstó 2014. október 2-án...

....és a csaknem teljesen kiszáradt Sóstó 2015. augusztus 19-én.

A mezőföldi szikes tavakról szóló összefoglaló bejegyzésben öntudatlanul is utolsó helyre soroltam a soponyai Sóstót. Valószínűleg befolyásolt a területet jobban ismerők véleménye is: tönkrement, eutrofizálódott, vadkacsatelep volt rajta pár évtizede, körbezárja a fás növényzet, még a Sárvíz-völgy Tájvédelmi Körzetből és a Natura 2000-es területből is kimaradt, így maradt a meglehetősen súlytalan ex lege védelem... 2015 augusztusában döbbentem rá, hogy el kell felejtenem ezt és más szemmel kell néznem a Sóstóra... Gulipánok, gólyatöcsök, bíbicek, pajzsoscankók, füstös cankók, illetve az eurázsiai sztyeppek szikes tavainak csodaszép küldöttei, tavi cankók táplálkoztak a sekély vízben!

A kép bal oldalán a csaknem fehér színű madárka a tavi cankó, középen és jobbra két gulipán. A sóstói partimadarak csoportjának kis részlete (2015. augusztus 3.)

Aznap jártam a Sárkány-tavon is, ahol gyönyörű madárélet volt, de tavi cankó nem mutatkozott és a madarászhonlapon sem voltak észlelések abban az időszakban, itt viszont öt példány. Nocsak, nocsak... Augusztus közepén sarlós partfutók (max. 6 pd.) és két kőforgató volt a kiszáradóban levő Sóstó iszapján!

Sarlós partfutók a Sóstó iszapján.

Jelenleg már a 77 kárpát-medencei szikes tavat bemutató könyvvel sem értek egyet. A könyv szerint csak akkor kell ezt a tavat legeltetni, ha megoldható a jószág legelőn történő eljutása a felsőszentiváni tavakhoz, ha pedig ez nem lehetséges, hagyjuk magára a tavat kontroll területként. Úgy vélem, "luxus" lenne egy hét hektáros tavat magára hagyni, mikor oly kézenfekvő az élőhelykezelés módja.
                                                         

Sótűrő növényzet (bajuszpázsit) a Sóstó fenekén. A háttérben látszik az állattartó telep.

A tavat északról egy állattartó telep (szarvasmarha) határolja, mely inkább előnyt jelenthet. A szigorú trágyatárolási és -kezelési szabályoknak köszönhetően további vízminőségromlás kevéssé valószínű, ellenben helyben "háznál" van a legelő jószág. Staudinger Istvánnal (DINPI) ezért idén év végén szeretnénk leülni és átbeszélni a lehetséges teendőket a telepen illetékes Varga-Farm kft. tulajdonosaival.
                                     

• A legfontosabb az lenne, hogy a tavat gyűrűszerűen határoló, a műholdképen barna színű mocsári növényzet (nád, zsióka) legalább délen, a szikes gyepfolt felől eltűnjön, így még magas vízállás esetén is lenne partimadaraknak alkalmas partszakasz. Ehhez semmi másra nincs szükség, mint néhány tucat szarvasmarhára, melyeknek a felügyelete is megoldott, hiszen a telepről odalátni a tópartra.
• Felmerült a mesterséges sziget kialakításának a gondolata is. Ez főleg azért tűnik jó ötletnek, mert a Sóstó szélvédett helyen van, így az ilyen kis kopár szigeteket hagyományosan elmosó hullámverés itt talán nem jelentkezik annyiszor. Ezt a munkát feltehetően a kft. gépei is el tudják végezni. Ehhez természetesen az kell, hogy a tó teljesen kiszáradjon.
• Örök probléma és kérdés a tavat körbevevő fás növényzet. A fenti térképen zölddel körberajzoltam a beerdősült területeket, melyek (a fényes-tói keleti erdőhöz hasonlóan) jogilag nem erdők, azaz kivágásuknak elvileg nincs akadálya. A tóhoz vezető keleti dűlőút öreg akácfasorát én személy szerint kedvelem, inkább a délről és nyugatról "lezáró" kőrises, ezüstfás bozót zavaró.
• A másik gond, ami a Mezőföldön különösen erősen jelentkezik, a szántók közelsége. Felmérendő kérdés, hogy a Sóstó környékén kik gazdálkodnak és mennyire lennének hajlandók némi visszagyepesítésre a szegélyzónában.

A Sárvíz-völgyi szikes tavak 2015 tavaszán és nyarán

2014-ben a nyár második fele, majd a teljes ősz igen csapadékos volt. Még 2015 márciusában sem gondoltuk volna, hogy egyszer majd valaki elzárja az égi csatornákat és aszály köszönt be. Aba határában még tavaly hatalmas belvizek szaladtak egybe, ahol a madarak paradicsomi állapotokat találtak: dankasirály-, fattyúszerkő- és küszvágócsér-telep, több tucat párban fészkelő gólyatöcsök, gulipánok, illetve olyan, a Mezőföldön már rettenetesen ritkának számító sziki fajok, mint a fokozottan védett székicsér vagy kis csér.

A nyugatabbi belvíz a Nádor-csatorna mellett 2015. május 30-án; a bálák tetején sirályfészkek, a háttérben a felsőszentiváni tűz- és víztorony.

Ugyanaz a belvíz augusztus 19-én. A nyári ludak csapatában egy ritkaság is tanyázott...

...egy apácalúd!

Tavasszal és a nyár folyamán igyekeztem a védendő szikes tavakra is eljutni; igen kedvezőek a benyomásaim.

Sóstó (Felsőszentiván)

A nagyon tanulságos márciusi kiránduláson a területet kiválóan ismerő Lendvai Gáborhoz csatlakoztam. Nem tudtam korábban, hogy a Sóstó délkeleti magas löszpartján tarka sáfrány él; ezen a képen igyekeztem érzékeltetni a háttérben az opálos vizet.

A május 30-án talált üres, de háborítatlan fészek, a féltő madárszülő, majd a június közepén megfigyelt család alapján egyértelmű, hogy SIKERESEN FÉSZKELT A GULIPÁN!! Azért kell ezt ennyire kihangsúlyozni, mert sok szakember szerint ennyi róka, vaddisznó, borz, sőt aranysakál mellett már nem lehetséges a partimadarak költése máshol, csak szigeteken. És mégis...

"Megjött a hír, az örömhír!
Kikeltek a gulipánok
Ugyanúgy a tulipánok
Tojásból a gulipánok
Hagymából a tulipánok."

                                                           (Tamkó Sirató Károly: Örömhír)

Június végére a kis tó szinte megtelt gulipánokkal (min. 15 példány), amik feltehetően a közeli belvízi fészkelőhelyről érkeztek. De volt itt bíbicfészkelés, illetve táplálkozó bütykös ásóludak, nagy godák, gólyatöcs is. A nyári aszályban a kis Sóstó száradt ki a leghamarabb, de hát ez egy természetes jelenség. Idén mindenesetre megmutatta, hogy még a csodás belvizek "árnyékában" is oda kell rá figyelni mind fészkelő-, mind táplálkozóhelyként.

A lábnyomok jelzik, hogy a kicsiny Sóstó fontos táplálkozóhely.

Fényes-tó (Felsőszentiván)

Márciusban Lendvai Gáborral együtt jártam itt; elsősorban a tótól északra levő gyepekre összpontosítottunk, de a növények virágzása idején sajnos nem volt alkalmam szétnézni. Ezért részben a fent említett abai belvizek és az ottani gazdag madárvilág a "felelős"; a Fényes-tóhoz ugyanis a lezárt dűlők miatt csak gyalogosan lehet eljutni.
Nyáron Kovács Norbert nagyszerű partimadár-mozgalmat jelzett innen, az augusztus közepi látogatásunk idején ennek csak nyomait (iszap szélére kimosódott madártollak, 5 pajzsoscankó) találtuk; Norbi szerint 150 partimadár táplálkozott a tavon!

A Fényes-tó 2015 augusztusában.

Sárkány-tó (Sárkeresztúr)
Március 10-én Lendvai Gáborral és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrével, Nagy Imrével néztünk szét Sárkeresztúr és Sárszentágota szikesein. A magas vízállás miatt egészen nyár elejéig az úszó fajok domináltak a Sárkány-tavon (récék, szárcsák, bütykös hattyú):

...ám augusztusra már minden feltétel adott volt a partimadarak sikeres vonulásához: nagy kiterjedésű sekély vízborítás, sáros partszakaszok.

Sóstó (Sárszentágota)
A lakóhelyünktől legtávolabbi szikes tóláncolathoz sajnos fészkelési időben nagyon nehéz "elszabadulni", így idén eddig csak a március 10-i bejárásról tudok beszámolni. Elsősorban a terület rehabilitációs lehetőségeit beszéltük meg; a sárszentágotai tervekről egy külön bejegyzésben bővebben írok majd hamarosan. Most csak annyit, hogy a még szikes tó állapotú mezőföldi tavak  közül ennek van a legkomolyabb madártani múltja, de itt van a legtöbb teendő is: gátak és csatornák eltüntetése, nádfoltok és ezüstfafoltok eltüntetése, legeltetés megszervezése, nem beszélve a szántók szegélyeinek visszagyepesítéséről.
A legfontosabb feladatnak az tűnik, hogy felmérjük, hogyan segíthetik a természetvédelmi célokat a területet használó (jellemzően bérlő) gazdák vagy mezőgazdasági társaságok. A sárszentágotai Sóstó esetében még a helyi önkormányzat szerepe is felmerült, hiszen a Sóstó egy mára lefűződött mederrésze ideális lenne őshonos háziállatok tartására, bemutatására, miközben a terület így a madarak számára is alkalmas lenne. Ezt egyelőre még csak három természetvédő beszélte át a kellemes március eleji időben; bízom benne, hogy az ötletnek lesz komolyabb szakasza is.

A sárszentágotai Sóstó legszebb része 2014 októberében.