"VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány: Tennivalók - mit tehet egy civil természetvédő?

Mit tehet egy civil természetvédő? Nagyon sok mindent. Honlapunk is erről szól: egy-két elszánt ember elkezdhet gyöngybagolyvédelmi programot (lásd itt, itt és itt), létrehozhat odútelepet (lásd itt), helyi védetté nyilváníttathat területeket (Jancsár-völgy, Aszal- és Rácvölgy), rábukkanhat olyan rejtett értékekre, melyekről az állami természetvédőknek nincs tudomása. Ebben a bejegyzésben néhány további tevékenységről számolunk be.

É l ő h e l y k e z e l é s

A modern természetvédelem már nem egyes fajok, hanem élőhelyek és az ott megtalálható életközösségek védelmére helyezi a hangsúlyt. Ez két módon történhet. Az egyik, hogy igyekszünk az adott élőhelyet a jelenlegi állapotában megőrizni. Ez csakis a zárótársulások esetében lehetséges, hiszen pl. egy magára hagyott gyep hamarosan cserjésedni, fásodni kezd. Működési területünkön jó példa a Máriamajori-erdő és a Nagy-völgy néhány erdőrészlete, ahol "csak" annyi a teendő, hogy semmiféle erdőművelést nem kell végezni.
Ez azonban (sajnos) a ritkább eset, zömmel be kell avatkoznunk. Ilyen lehet pl. a hagyományos tájhasznosítás fenntartása (kaszálás, legeltetés, szálaló erdőművelés, stb.). Ha ez nem lehetséges, akkor célzottan kell fellépni a negatív hatás ellen.

Kézi cserjeirtás

Minden löszvölgyben kulcskérdés, hogy az értékes löszgyepi fajokat fenyegető őshonos, ám nagyon erőteljesen (mondhatni agresszívan) növekvő cserjefajokat (vadrózsa, kökény, galagonya) megállítsuk. A Rácvölgyben a védett lágyszárúak (nagyezerjófű, csillagőszirózsa, bíboros kosbor, törpemandula) főleg kis kiterjedésű és egyre zsugorodó tisztásokon nőnek. Ez a képpár 2012 őszén készült a nagyezerjófű egyik termőhelyén. Az akkor elvégzett cserjeirtás hatása 3 évig tartott, idén télen ismét dolga lesz az ágvágónak.

Ilyen volt...

...és ilyen lett

Lágyszárúak kaszálása

Természetesen nem a szénakészítéshez elengedhetetlen kaszálásról van szó, hanem egyes fajok célzott likvidálásáról. Tavaly kezdtem kaszálni egy-egy szobányi foltot két völgyben; a Pénzverő-völgyben selyemkóró, a Rácvölgy és az Aszal-völgy találkozásánál aranyvessző az áldozat. Az eredmény engem is meglep. A sűrű, visszataszító tejnedvet fröcskölő selyemkóróállomány rendkívül megritkult idénre, míg a tavaly még embermagasságú aranyvesszőt idén nem kellett kaszálni, hiszen eltűnt... Kisebb aranyvesszőfoltok ellen azért hadakoztam a Rácvölgyben 2015-ben is.

Idén bukkant fel egy kellemetlen fűfaj a legszebb aszal-völgyi löszgyepen: a legeltetés elmaradását jelző siska nádtippan. Ellene is a sarló volt a megoldás, a már beérett bugákat pedig elégettem. A degradált, lőszermegsemmisítésre használt (és emiatt szétrobbantott) nyugati részeken sajnos sűrű állomány nő.

Ilyen volt...

...és ilyen lett.

A siskanád bugáit igyekeztem maradéktalanul megsemmisíteni.

É l ő h e l y r e k o n s t r u k c i ó

Talán túlzó a kifejezés, jobb híján azonban így nevezem azt, amikor egy múltbeli, jobb állapot visszaállítása a cél, akármilyen kicsinek is tűnik ez a beavatkozás. A szikes tavak kapcsán sok terv megjelent ezen az oldalon, lássunk befejezett esetet is.

Csatorna elgátalása

30-40 évvel ezelőtt rengeteg értékes rét, láprét és szikes tó ment tönkre az erőltetett vízrendezés (melioráció) során. Egy működési körzetünkben levő patakparti réten is ebben az időszakban készült el az a két kis árok, amely egy-egy mélyebb fekvésű, tehát vízigényesebb növények számára otthont adó részről viszi le a vizet a patakba. Idén ősszel a két csatornába egy-egy időszakos gátat építettem be.

A vastag deszka két oldalán megfigyelhető sötétzöld növényzet a tulajdonképpeni csatornában nő

Itt már jobban látható a csatorna, amely a háttérben levő nádas felé halad

Az eredmény remélhetőleg tavasszal már látható lesz. A tervem az, hogy a gátakat a kaszálás előtt kiemelem, vagyis egyelőre az ősz végi, téli és tavaszi csapadék visszatartását szolgálnák csupán.

Visszatelepítés

A már védett Rácvölgy a Mezőföld egyik legfajgazdagabb tatárjuharos lösztölgyese, melyben sem tatárjuhar, sem tölgyfajok nincsenek. Hihetetlen paradoxon ez, mégis igaz. Kicsivel feljebb említettem a cserjeirtásnál a gyakori cserjefajokat, de olyan egyéb fásszárúak is nőnek itt, mint a csíkos kecskerágó, a törpemandula vagy az ostorménbangita. A gyepszintben macskahere, kisvirágú hunyor. Miért ne próbálnánk meg akkor visszatelepíteni a tölgyeket is?

Korábbi években kiásott magoncokkal és elszórt makkokkal kísérleteztem, sikertelenül. Idén ezért már ültettem a makkot, ami annyiból nehezebb, hogy megfelelő helyet kell találni: legyen egyszerre nyílt (fény), mégis viszonylag védett. Itt kamatozik az, hogy szántóföldjeink (lásd itt) a völggyel határosak, így saját szántónk szegélyében végeztem az ültetést.