Odvak, ládák, műfészkek

A költési időszak végétől bátran nekiláthatunk a fészkelést segítő madárvédelmi berendezések kihelyezésének. Nyár végétől kezdve több, egymástól igen különböző beavatkozást végeztünk az Észak-Mezőföldön.

Egy autónyi hozzávaló... Megérkezés a Királyberekbe (2015. szeptember 6.).

Legelő állatokhoz kötődő madarak

• Búbos banka

2015 tavaszán már helyeztünk ki odvakat a búbos banka számára Lovasberény környéki marhatelepeknél. Most ősszel Lovasberény és Vereb között egy juhászat mellett tettünk ki egy bankaodút, a tavaszinál jóval magasabbra.

Családi közreműködéssel helyére kerül az odú (Kender-tó, 2015. november 8.).

• Kuvik

Nem messze egy vízszintes ágon kapott helyet az első kuvikodúnk. Az Észak-Mezőföldön nagyon megritkult ez a fokozottan védett faj; a fő probléma feltehetően a megfelelő költőhelyek hiánya, hiszen a mozaikos gyepfoltok, legelők, kaszálók, gyümölcsösök kedvezőek számára. A tél folyamán még három hasonló csőodú kihelyezését tervezzük ott, ahol az állattartó telepek mellett megfelelő méretű gyep van. 

• Szalakóta

Bizony 2015-ben is voltak "jó hírek dél felől"! Ezek szerves folytatásai voltak a tavalyiaknak: egy pár kék vércse helyett kettő (de költésbe négy pár kezdett egy kis telepen), a szalakóták észak felé haladván "le is hagytak minket", hiszen költöttek Dinnyésen és próbálkoztak a Csákvári-réten. Kószáláskor mindkét faj eljutott a mi "szélességi körünkig", azaz minden adott ahhoz, hogy számukra is helyezzünk ki költőalkalmatosságot.
Pátka határában a szürke marhákkal legeltetett, csodálatos növényzetű Királyberek egyik eperfájára tettem ki egy odút (a törzs mellett, attól balra):

Ettől a helytől északnyugatra, Székesfehérvár határában a Császár-víz-völgy homokos talajú juhlegelője mellett került ki a másik.

• Kék vércse

Kezdetben várhatóan inkább a vörös vércse lesz a lakosa ennek a mini telepnek, amely három ládából áll a pátkai Királyberek kis akácosában, de nagyon bízom a kék rokonok érkezésében is.

Remélhetően kellemes lesz a jövendő lakosoknak ez az örökpanoráma:

Műfészek

Mivel a Pátkai-víztározón minden évben látunk fekete gólyát, felmerült az a merész gondolat, hogy valamelyik példányt egy műfészekalappal maradásra, fészeképítésre csábítsuk. Néhány bejárás után megtaláltam az alkalmasnak tűnő szürke nyárfát, így egy ködös november eleji napon elindultam.

Ez volt az első alkalom, hogy a háromrészes létra teljes magasságát ki kellett használni valamilyen madárvédelmi beavatkozás során. (Lehet, hogy ez a fekete gólya szemszögéből még mindig alacsonyan van...)

A fészekalap egy küllős fémszerkezet, ezt drótoztam a kiszemelt oldalág ágvillájába

Ezt követte az ágak felvitele. Az ágakat egyesével helyeztem el oly módon, hogy  fészekalapot minél jobban befedjék.

Végül következhettek az egészen vékony ágacskák, mint a műfészek tömege

Kilátás a műfészekből: előttünk a víztározó legszebb, legtermészetesebb része. A fészek 100-150 méteres körzetében ember nem nagyon jár, hiszen a fészek előtere már nem kaszálható. Északra üde kaszálórét, keletre a tó sekély, halászatra igen alkalmas partvonala húzódik, jó táplálkozóhelyeket kínálva. A szemközti gát több száz méterre van, így onnan a fészek zavarás nélkül szemmel tartható.

Gyors sikerre nem számítok, de a tó északnyugati része olyan oázis, hogy a fekete gólya költése egyáltalán nem lehetetlen. Költött itt nagy kócsag, szürke- és vörös gém, a réten hallottam törpevízicsibét, éjszakázott itt magányos daru, táplálkozott nagy goda, piroslábú cankó, gólyatöcs, kanalasgém, kis kócsag és természetesen a falu fehér gólyái is.

Gyöngybagolyvédelem Vértesacsán...

A 2014 augusztusában megkezdett munka idén télen is folytatódik. Vértesacsa és Vereb katolikus temploma immár a nyolcadik és kilencedik, amely a közreműködésünkkel alkalmassá vált a gyöngybagoly számára. A ládákat László Csaba, a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány munkatársa készítette el számunkra; ezúton is köszönet. Ezzel (Pákozd és Csákberény után) már négy olyan kihelyezett láda van, amit Csabától kapunk!  

Láda, deszkák, szerszámok, hosszabbító, szeg, csavarok, létra, forgács, tartóláb... Megérkezett a "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány Vértesacsára (2015. december 3.).

Vértesacsa volt az első eset, hogy volt a toronyban láda, amely azonban (a pátkaival ellentétben) már teljesen alkalmatlan volt a bagolynak. Hogy miért?

A furnérból készült, erősen elvetemedett láda kétharmadáig feltöltődött galambtrágyával. A kép közepén látható kis púp nem más, mint...

... egy néhány napos galambfióka, akit a munka elvégzésének idejére dobozba tettünk, majd behelyeztük az új bagolyláda előszobájába. Ez azonban akkor még messze volt... Először is ki kellett szednünk a trágya nagy részét, hogy a ládát egyáltalán le tudjuk emelni. Utána fönt csavaroztuk össze az új ládát:

A láda szokatlanul magasan, a toronyablak legtetején kapott helyet. A kilátás nem rossz, a völgyekben megbúvó Vértesacsán biztosan nincs hiány bagolytáplálékban...

A negyedóránként megkonduló három (!) harang és az ingatag helyzetben történő egyensúlyozás tette emlékezetessé az acsai ládakihelyezést.

Zsuzsa a létra alján szurkol, hogy minden rendben menjen odafenn...

Végül elkészülhet a szokásos fénykép is. A láda kívülről így fest. A képen nem látszik, de körös-körül drótháló fedi az ablakot, azaz bármilyen madár (először természetesen a galambfióka szülei) csak a ládába juthat be.

Megyimórecz Géza gondnok átveszi a Természetbarát Templom oklevelet:

...és Vereben

Idei utolsó gyöngybaglyos akciónk helyszíne a falu méretéhez képest hatalmas verebi katolikus templom. Tallér Krisztián lelkész immár a harmadik falujában szervezte meg számunkra a láda kihelyezést (Pátka és Vértesacsa után), köszönet érte!

Vereb látképe a ládás ablakból. Különlegesség a hatalmas templom késő délutáni árnyéka, de a változatos, gyöngybagoly számára kedvező táj is figyelmet érdemel

A verebi toronyban sok más templomhoz hasonlóan (az általunk meglátogatottak közül ilyen a lovasberényi református) különféle híradástechnikai eszközök, átjátszók, stb. vannak. Az egyetlen ablak, ahol később sem tesznek már ki nagyobb méretű antennát, a keleti. Ide fut a harangnyelvek lengését megakadályozó drótokat fogó deszka, vagyis pont adottak voltak a feltételek. (A harangnyelves deszkára tettük ki az első, nadapi ládát is.)

Szokatlan, négyzet alapterületű (70 x 70 cm) ládát kaptunk, ugyanis nagyon meg kellett néznünk, hogy se a harangok drótjait, se az ablak közepén levő kis méretű átjátszót ne zavarjuk.

Volt már szó róla, hogy egy ládakihelyezés mindig problémamegoldás, objektív nehézségek legyűrése. Jelen esetben szerencsére volt áram a toronytérben, sőt egy szabad dugalj is (vagyis nem kellett egy elegáns mozdulattal megszüntetnünk Vereb internetellátását )

Egyéb gondok: a frissen feltöltött csavarozó a keményfa spaletta előfúrása közben úgy döntött, neki ehhez már nincs kedve. A kínkeservesen elkészült lyukba alig fért be a szúrófűrész pengéje, majd a kőkemény deszka fűrészelésekor majdnem elfüstölt. A szálló fűrészpor ellen Zsuzsa csinos női napszemüvegét vettem fel: 

...a látvány egy kissé Neymar jr. (brazil válogatott és FC Barcelona) napszemüvegreklámját idézi 

Fontos feladat volt a láda stabil beékelése, ehhez plusz keresztdeszkákat is alkalmaztunk. Végül behelyeztük a sötétítőelemet, a forgácsot, a tetőt pedig téglákkal súlyoztuk le:

Megszokhatatlan élmény, hogy a szűk toronytérben eltöltött két-három óra után lent a földről milyen parányi egy 15x15 cm-es röpnyílás... Az ablak jobb oldalán, középtájon az a kis fekete négyzet:

A végén Kőszegi Lászlóné vette át a szokásos oklevelet:

Nagyon jó volt hallani, hogy a gondnok néni lelkes madárbarát, eteti a madarakat, sőt ismeri is őket. Olyan, a laikusok által kevéssé ismert fajokat is említett, mint az ökörszem vagy a zöldike. Egy természetbarát templom természetbarát gondnoka segített tehát bejutni a toronyba, ezúton is köszönjük neki a közreműködést.

Odúkihelyezés kisiskolásokkal

A székesfehérvári Zentai úti általános iskola igen lelkesen fogadta azt az ötletünket, hogy a nagyrészt felsősökből álló környezetvédelmi szakkör tagjait bevezessük a gyakorlati madárvédelem rejtelmeibe. Ennek első lépése volt három madárodú kihelyezése az iskola melletti Rácbánya fáira.

A szakkör, a létra és az odvak a Rácbánya bejáratánál

Kisebb eligazítás a munka előtt

Mindegyik odút a szakkör valamelyik tagja tette fel.

Aminek különösen örültem: néhányan bőven túlóráztak, mert kérdéseik voltak madarakról, madáretetésről

Néhány héttel később a madáretetésről, etetéssel segíthető madárfajokról tartottam előadást, illetve a szakkör kapott napraforgót (kalapok és mag), hogy tél végéig etessenek az iskolaudvaron.