Helyi védett a Jancsár- és az Aszal-völgy!

2015. január 16-án ülésezett Székesfehérvár Közgyűlése. Ezt az eseményt szokatlan módon igen izgatottan vártuk, mert egy csaknem ötéves történet végére került pont:

"A közgyűlés elsőként az Aszal-völgy és a Jancsár-völgy helyi védetté nyilvánításáról döntött. Az Aszal-völgyben igen ritka növénytársulások vannak, korábbi felmérés szerint 18 védett faj található itt. Az érintett területet táblával jelölik meg és gondoskodnak az őrzési és fenntartási feladatok ellátásról is. A Jancsár-völgy helyi védetté nyilvánítása a löszgyepi maradványok életközösségének megőrzését, a tájkép esztétikai értékeinek védelmét célozza, valamint figyelembe vették azt is, hogy a terület védett madárfajok fészkelőhelye. "

Alapítványunk története elválaszthatatlan ettől a két völgytől. Kurátorunk, Járosi Adrienn a 2000-es évek közepén talált rá a Jancsár-völgyre, diplomamunkáját is a völgy madárvilágából írta. 2010-ben a város tervezett keleti irányú bővítését hallva kerestük fel Östör Annamária helyi képviselőt és kezdeményeztük nála a terület helyi védelmét. Ugyanekkor került szóba az akkor már Natura 2000-es Aszal-völgy is. Az előzetes védetté nyilvánítási javaslatot a Közgyűlés 2010 áprilisában jóváhagyta. Mivel ökológiai gazdaságunk az Aszal-völggyel határos, az utóbbi években főleg az itteni természetvédelmi problémákat észleltük testközelből (illegális szemétlerakás és motorsport, idegenhonos növényfajok,cserjésedés. A "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány jórészt azért jött létre, hogy hatékonyabban részt vehessünk az Aszal-völgy természeti értékeinek védelmében!
Már megalakulásunk évében részt vettünk terepbejárásokban, megvásároltunk néhány cikta juhot, azaz "készültünk a cselekvésre. Székesfehérvár Környezetvédelmi Irodája 2014 augusztusában felkért minket arra, hogy készítsünk költségelemzést a két völgy védelmével kapcsolatosan a következő öt évre. Ennek részeként alapítványunk vállalta a területek őrzését, a természeti értékeket bemutató leporellók és információs táblák megszerkesztését, illetve a védett területek világhálón történő bemutatását.
Honlapunkon a Jancsár-völgyet már bemutattuk, most az ünnepi alkalomból a hozzánk legközelebb álló löszvölgyrendszer, az Aszal- és Rácvölgy következik.

Aszal-völgy és Rácvölgy

Székesfehérvártól északra az intenzív szántóföldek szorításában egy varázslatos hangulatú völgyrendszert találunk. Észak-déli irányú a löszgerincekkel, löszpiramisokkal, cserjésedő gyepekkel tarkított Aszal-völgy. Ebbe északkelet felől erdős oldalú, kaszált fenekű mellékvölgy torkollik be, amit Rácvölgynek hívnak. A Vértes közelségének és a felszín közelében levő homokkőpadoknak köszönhetően a fajgazdag növényvilág helyenként a sziklagyepeket idézi.

Az aszal-völgyi löszgyepeken a tavaszt a nagy tömegben virágzó tavaszi hérics (Adonis vernalis) sárga foltjai és a fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis ssp. nigricans) ellenfényben selymesen világító csokrai jelzik, a képen a termések bóbitái láthatók: 

Áprilisban a leglátványosabb növény az elég gyakori apró nőszirom (Iris pumila) és a csupán néhány helyen díszlő törpemandula (Amygdalus nana). A május a tollas árvalányhajak (Stipa spp.)...

és a koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris) időszaka. A nyár színeit a kutyatejek (Euphorbia spp.) és a sárga len (Linum flavum) sárgája, a hegyi len (Linum austriacum) kékje, a szurokfű (Origanum vulgare) rózsaszíne és a zsályák (Salvia spp.) lilája mellett még tucatnyi faj alkotja:

Az Aszal-völgy állatvilága igen változatos. Fő-fő értéke a fokozottan védett, csak a Kárpát-medencében élő egyenesszárnyú, a magyar tarsza (Isophya costata), amely a félmagas, pillangósokban gazdag löszgyepek lakója. A cserjésedő, de még nem teljesen záródott gyepek több lepkefaj...

...és védett madaraink sokasága számára fontosak, a legjellemzőbb fészkelő madarai a cigánycsuk (Saxicola torquatus), a tövisszúró gébics (Lanius collurio) és a citromsármány (Emberiza citrinella). 

Az Aszal-völgy északnyugati felén néhány évtizede még bányászták a Pannon-tenger idején felhalmozódott, itt-ott megkövesedett csigamaradványokat rejtő homokot és homokkövet, a közelmúltig a tűzszerészek is itt hatástalanították a második világháború máig lappangó veszedelmes „emlékeit”. A homokfalban régen a partifecske (Riparia riparia) népes telepe volt, később gyurgyalagok (Merops apiaster) jelentek meg, de számuk itt évről évre kevesebb. A robbantások által degradált kisebb homokfalakat a közeljövőben szeretnénk géppel megnyesni, hogy a színpompás méhészmadarak újra kedvező feltételeket találjanak a telepes költéshez.

A Rácvölgyben a tavasz korán köszönt be. Néha a hó alól bújik ki az erdőszéleken a kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum). Egyetlen északi kitettségű rácvölgyi lösztisztás ad otthont a terület kiemelkedő értékének, 50-100 tő leánykökörcsinnek (Pulsatilla grandis), amelyet puha szőrzete védelmez a késői fagyok ellen:

Májusban a kisebb tisztásokon, erdőszéleken sokszor egymás közvetlen szomszédságában hozza lázba a beporzó rovarokat a nagyezerjófű (Dictamnus albus)...

és a bíboros kosbor (Orchis purpurea):

Május-június fordulóján nyílik a Rácvölgy kaszálórétjének büszkesége, a gumós macskahere (Phlomis tuberosa). Csapadékos években a virághozó szárak száma az ezret is eléri. A nyári esők nyomán a kaszálótarló hamar virágba borul, ősszel pedig a pirosló galagonya és a kéklő kökény mellett az aranyfürt (Aster linosyris) sárga vagy a csillagőszirózsa (Aster amellus) lila virágaiban gyönyörködhetünk: 

A völgyoldalakat borító sűrű erdők fő faja jelenleg a fehér akác, de sok helyen máig látható a hajdani tatárjuharos lösztölgyesből megmaradt gazdag aljnövényzet és cserjeszint. Varázslatos hangulatúak azok az „erdőfoltok”, melyeket négy-ötméteres magasságú, combvastagságú, groteszkül csavarodó öreg galagonyák alkotnak.

A Rácvölgy erdeiben költ és a környékbeli szántókon vadászik három jellegzetes ragadozó, az egerészölyv (Buteo buteo), a vörös vércse (Falco tinnunculus) és az erdei fülesbagoly (Asio otus). Gyakori fészkelő a vadgerle (Streptopelia turtur), a sárgarigó (Oriouls oriolus), a fülemüle (Luscinia megarhynchos) és az erdei pinty (Fringilla coelebs). A sűrű kökénybozótok poszátafajok (Sylvia spp.) énekétől hangosak. A szántók és a völgy találkozásánál vén, csúcsszáradásos akácok dacolnak a kedvezőtlen viszonyokkal, minden évben éjszakázóhelyet nyújtva egy-két átvonuló halászsasnak (Pandion haliaetus).

Fél évszázada még naponta 300-400 tehenet hajtottak ki a városból a dús aszal-völgyi legelőkre. A legeltetés felhagyása nyomán a löszgyepek erőteljesen cserjésednek, a déli részeken a galagonya és a kökény néhol már áthatolhatatlan bozótot alkot. Az északabbi, értékes gyepeken a helyzet még megállítható, de a probléma igencsak összetett. 
A lösztölgyesek kiírtása nyomán létrejött gyepeken a cserjésedés természetes folyamat, az őshonos fásszárúakat (galagonya, kökény, rózsafajok) a sokféleség megőrzése érdekében foltokban kímélnünk kell. A cselekvő természetvédelem legfontosabb feladata, hogy az Aszal-völgyben újra legyen legelő jószág, ám a legeltetést teljes mértékben az ökoszisztéma érdekeinek kell alárendelnünk. A cikták bevetésére terveink szerint 2015 nyarán, a védett fajok elvirágzása után kerül majd sor itt, természetesen csakis kímélő, extenzív módon. 

A Rácvölgyben 2011 óta igyekszünk minden évben kihagyatni a kaszálásból egy-egy fajgazdag gyeprészt, főleg a gumós macskahere legszebb állományaira koncentrálva:

A völgyoldalak egykori legelőin a cserjésedés az aszal-völgyihez hasonló mértékű, emellett speciális rácvölgyi probléma a lösztisztások zsugorodása, záródása. Ez ellen a kéziszerszámos cserjeirtás jelent megoldást (a kicsiny , meredek tisztásokon a juhok legeltetése alighanem károkat is okozna): 

Nagyon lényeges középtávú terv, hogy a Rácvölgy akácosai helyére újra a lösztölgyesek fásszárúi (cser- és molyhos tölgy, mezei- és tatárjuhar, mezei szil, vadkörte) kerüljenek.

A két völgy Natura 2000-es terület, jelölő fajaik a leánykökörcsin és a magyar tarsza. A jelölés alapjául nem szolgált, de szórványosan előfordul a szarvasbogár (Lucanus cervus) és vöröshasú unka (Bombina bombina) is. Jelölő élőhely volt a „síksági pannon löszgyep” (6250), majd egy későbbi felvételezés során került elő két további jelölő élőhelytípus, a „meszes alapkőzetű féltermészetes száraz gyepek és cserjésedett változataik” (6210), illetve a „szubkontinentális peripannon cserjések” (40A0). Az Aszal-völgy Természetvédelmi Terület magában foglal több szigetszerű, nagyon értékes gyepfoltot is az Aszal-völgytől keletre:

Honlapunkon a természetvédelmi beavatkozásokról folyamatosan beszámolunk majd.