A "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány kiemelt célja, hogy az általunk rendszeresen látogatott, komoly természetvédelmi értékkel bíró területeket bemutassa a nagyközönségnek. Honlapunkon ez általában valamilyen apropóhoz kötött: védetté nyilvánítás (Aszal- és Jancsár-völgy), egy frissen megjelent szakmai kiadvány (mezőföldi szikes tavak 1. és 2. rész), a területen végzett természetbarát erdőfelújításunk (Nagy-völgy). Most ismét egy örömteli esemény, egy madárritkaság felbukkanása ültet gép elé, hogy szervezetünk székhelyének legfontosabb madárélőhelyéről, a Pátkai-víztározóról írjak.
A Velencei-tó fő táplálója a Császár-víz, amely a Vértesben ered, útja a Csákvári-réten át vezet dél felé. Pátka falutól délnyugatra egy keskeny szurdokvölgyet találunk, ahol a patak feltehetően évmilliók alatt tört utat a Kőrakás- és Jézus-hegy között. Itt épült fel kétezer éve egy ma is megcsodálható római kőgát, ami a mai Székesfehérvár határában levő villagazdaságokat védte a szeszélyes árvizektől.
A második katonai felvételezés térképei alapján az 1860-as években még jókora vízfelület hullámzott a Pátkától nyugatra levő völgyben, a száz évvel későbbi légifotókon ellenben legelőket, csatornákat láthatunk. Az 1970-es években épült meg az a zárógát, amely újból elöntötte a völgyet, létrehozva Fejér megye legnagyobb (312 hektáros) mesterséges tavát.
Napjainkban a tó népszerű horgászvíz, Pátka falu fő nevezetessége, kiemelt turisztikai tervek (kerékpárút, tanösvény) színhelye. A víztározónak három medencéje van, ebből az északi, legkisebb medence különálló (azaz körbejárható), a középső és a déli medence között nincs teljes keresztgát. A Pátkai-víztározó védett kétéltűink fontos élőhelye, de otthonra lel itt a mocsári teknős és a vidra is. A keleti védőgát mellett mocsári kosbor tenyészik, a tó körüli erdőkben pedig tucatnyi madárfaj fészkel. Összefüggő nádas csak az északi medencében alakult ki; jól emlékszem arra, hogy amikor 2009 áprilisában először pillantottam meg ezt a részt, azonnal egy természetes mocsár jutott róla eszembe.
Nagyobb nádfoltok a középső medencét is színesítik. A jól ismert nádi énekeseken (nádi sármány, nádirigó, cserregő- és foltos nádiposzáta, nádi tücsökmadár) kívül nagyobb madarak is otthonra találnak a nád sűrűjében. Rejtélyes életmódjáról ismert a törpegém, amelyből minden évben 3-4 pár fészkel. 2014-ben észleltem először költési időben a bölömbika, a guvat és a kis vízicsibe hangját. Szintén nádban épít fészket a nyári lúd...
...és a bütykös hattyú (évente 1-2 párban), és az északi medencében gyanítottuk olyan fokozottan védett madarak költését vagy költési kísérletét is, mint a vörös gém vagy a nagy kócsag.
Nádasok szélébe építi tutajfészkét a búbos vöcsök, jellemző fészkelő a szárcsa és a vízityúk is.
Ha iszappadok vagy zátonyok bukkannak a felszínre, akkor azonnal megjelennek a partimadarak: gólyatöcs...
...különféle cankók, partfutók. Két izgalmas fajt emelnék ki: a keleti sztyepptavakról érkező tavi cankót, illetve az Észak-Amerikából 2012 őszén idetévedt vándorpartfutót.
A hatalmas vízfelület sok madárfajnak igen csábító. Emlékezetes például 2012 aszályos ősze: a Dinnyési-fertő kiszáradt, a Zámolyi-víztározót leengedték, így a Pátkai-víztározón éjszakázott 7000-8000 vadlúd!
Aki járt már itt, jól tudja, hogy a középső medence szó szerint a falu mellett van, a Kossuth utca páratlan oldalán lakók éjjelente akár az ágyból hallgathatták a "beszélgető" nagy lilikeket.
A víztározó azonban nem a vadludakról nevezetes, hanem a sirályokról:
A légvonalban közel levő csalai regionális hulladéklerakóról gyakorlatilag minden nap érkeznek sirályok, olykor csak néhány példány, máskor azonban több ezres tömegek. Ezeket az év jó részében danka-, sárgalábú- és sztyeppi sirályok alkotják, októbertől márciusig viharsirályok is vegyülnek közéjük. Ezek tömegfajok, melyek csapatait a madarász angyali türelemmel bogarássza át.
Tavasszal és nyáron a csodaszép, fokozottan védett szerecsensirály dobogtatja meg a szíveket, viszonylag sok adata van a hazánkban szórványos hering- és ezüstsirálynak, csak kétszer észleltek itt kis sirályt. Kedvező körülmények között a sirályokon levő színes gyűrűk is leolvashatók: némelyik példány Pátkától több száz vagy akár több ezer kilométerre bújt ki a tojásból: Horvát-, Lengyel-, Fehéroroszországban, Ukrajnában, Litvániában, vagy akár Oroszországban!
A tározó legnagyobb szenzációját három valódi ritkaság jelentette. Váczi Miklós még 1995 áprilisában látott itt dolmányos sirályt. 2013 és 2015 februárjában aztán megbolydult a hazai madarásztársadalom. Előbb egy sarki sirály került elő...
...ez 2009 után mindössze a második hitelesített hazai adat volt! Idén február elsején pedig a 11. magyar jeges sirály hozta lázba a madármegfigyelőket:
Elsősorban az volt a különös izgalom oka, hogy az előző adat még a múlt század végéről, 1999-ből származik, jóformán két madarásznemzedék nőtt fel azóta. A ritka madarak észlelése felett érzett büszkeség mellett főleg annak örültem, hogy a magyar madarászok térképére felkerült a víztározó. Remény van rá, hogy a közelben járván egyesek majd újra beugranak körülnézni, márpedig a több szem többet lát elve a madarászatra különösen érvényes.
A víztározó déli, sirályok körében legnépszerűbb medencéjét a 811-es útról lehet megközelíteni; Fehérvárról jövet a 10-es kilométertábla után száz méterre van egy lovarda, előtte ágazik ki észak felé (balra) egy aszfaltozott út, ami a zárógáthoz vezet. A másik lehetőség, hogy a faluba behajtva a vasúti híd után közvetlenül leállunk, és a Rovákja-patak bal partján sétálunk fel a tóig. (Autóval akkor se hajtson be senki, ha a sorompó nyitva van! Kellemetlen meglepetés érheti a későbbiekben...) A középső medence legkönnyebben a faluból érhető el, a római katolikus templom előtt tábla is jelzi a sportpályát és a víztározót. Innen egy negyedórás sétával az északi medence is felkereshető.
Pátka község önkormányzata tisztában van a víztározó értékeivel és a benne rejlő turisztikai lehetőséggel. Alapítványunkkal együttműködve zajlik helyi védetté nyilvánítás, a tó körüli tanösvény tervezése, illetve a helyi értéktárban létesítendő, élővilágot bemutató kis kiállítás összeállítása. Bizakodhatunk tehát benne, hogy a víztározó természeti értékeiben még sokáig gyönyörködhetnek a helybeliek és az ország más részeiről érkezők egyaránt.
A víztározó egyik keresztgátja (Boros-gát) észak felől.
A Velencei-tó fő táplálója a Császár-víz, amely a Vértesben ered, útja a Csákvári-réten át vezet dél felé. Pátka falutól délnyugatra egy keskeny szurdokvölgyet találunk, ahol a patak feltehetően évmilliók alatt tört utat a Kőrakás- és Jézus-hegy között. Itt épült fel kétezer éve egy ma is megcsodálható római kőgát, ami a mai Székesfehérvár határában levő villagazdaságokat védte a szeszélyes árvizektől.
Fejér megye Gorsium utáni legépebb, legnagyobb római emléke a kétezer éves kőgát.
A második katonai felvételezés térképei alapján az 1860-as években még jókora vízfelület hullámzott a Pátkától nyugatra levő völgyben, a száz évvel későbbi légifotókon ellenben legelőket, csatornákat láthatunk. Az 1970-es években épült meg az a zárógát, amely újból elöntötte a völgyet, létrehozva Fejér megye legnagyobb (312 hektáros) mesterséges tavát.
Amikor már nagyon várjuk a bíbiceket... Tavaszváró hangulat Pátkán
A víztározó északi medencéje észak felől, a képen a Császár-víz látható.
Nagyobb nádfoltok a középső medencét is színesítik. A jól ismert nádi énekeseken (nádi sármány, nádirigó, cserregő- és foltos nádiposzáta, nádi tücsökmadár) kívül nagyobb madarak is otthonra találnak a nád sűrűjében. Rejtélyes életmódjáról ismert a törpegém, amelyből minden évben 3-4 pár fészkel. 2014-ben észleltem először költési időben a bölömbika, a guvat és a kis vízicsibe hangját. Szintén nádban épít fészket a nyári lúd...
Nádasok szélébe építi tutajfészkét a búbos vöcsök, jellemző fészkelő a szárcsa és a vízityúk is.
Ha iszappadok vagy zátonyok bukkannak a felszínre, akkor azonnal megjelennek a partimadarak: gólyatöcs...
...különféle cankók, partfutók. Két izgalmas fajt emelnék ki: a keleti sztyepptavakról érkező tavi cankót, illetve az Észak-Amerikából 2012 őszén idetévedt vándorpartfutót.
A hatalmas vízfelület sok madárfajnak igen csábító. Emlékezetes például 2012 aszályos ősze: a Dinnyési-fertő kiszáradt, a Zámolyi-víztározót leengedték, így a Pátkai-víztározón éjszakázott 7000-8000 vadlúd!
2012 novemberének egy ködös reggele a középső medencében éjszakázó seregnyi vadlúddal.
Aki járt már itt, jól tudja, hogy a középső medence szó szerint a falu mellett van, a Kossuth utca páratlan oldalán lakók éjjelente akár az ágyból hallgathatták a "beszélgető" nagy lilikeket.
A víztározó azonban nem a vadludakról nevezetes, hanem a sirályokról:
A légvonalban közel levő csalai regionális hulladéklerakóról gyakorlatilag minden nap érkeznek sirályok, olykor csak néhány példány, máskor azonban több ezres tömegek. Ezeket az év jó részében danka-, sárgalábú- és sztyeppi sirályok alkotják, októbertől márciusig viharsirályok is vegyülnek közéjük. Ezek tömegfajok, melyek csapatait a madarász angyali türelemmel bogarássza át.
Ilyen közepes vízállás vagy partközeli jégfelület ad esélyt a sirályokon levő színes gyűrűk leolvasására.
Tavasszal és nyáron a csodaszép, fokozottan védett szerecsensirály dobogtatja meg a szíveket, viszonylag sok adata van a hazánkban szórványos hering- és ezüstsirálynak, csak kétszer észleltek itt kis sirályt. Kedvező körülmények között a sirályokon levő színes gyűrűk is leolvashatók: némelyik példány Pátkától több száz vagy akár több ezer kilométerre bújt ki a tojásból: Horvát-, Lengyel-, Fehéroroszországban, Ukrajnában, Litvániában, vagy akár Oroszországban!
A tározó legnagyobb szenzációját három valódi ritkaság jelentette. Váczi Miklós még 1995 áprilisában látott itt dolmányos sirályt. 2013 és 2015 februárjában aztán megbolydult a hazai madarásztársadalom. Előbb egy sarki sirály került elő...
...ez 2009 után mindössze a második hitelesített hazai adat volt! Idén február elsején pedig a 11. magyar jeges sirály hozta lázba a madármegfigyelőket:
Elsősorban az volt a különös izgalom oka, hogy az előző adat még a múlt század végéről, 1999-ből származik, jóformán két madarásznemzedék nőtt fel azóta. A ritka madarak észlelése felett érzett büszkeség mellett főleg annak örültem, hogy a magyar madarászok térképére felkerült a víztározó. Remény van rá, hogy a közelben járván egyesek majd újra beugranak körülnézni, márpedig a több szem többet lát elve a madarászatra különösen érvényes.
A madarászokat a hideg sem zavarja, ha a teleszkópban ott a jeges sirály. (2015. február 1.)
A víztározó déli, sirályok körében legnépszerűbb medencéjét a 811-es útról lehet megközelíteni; Fehérvárról jövet a 10-es kilométertábla után száz méterre van egy lovarda, előtte ágazik ki észak felé (balra) egy aszfaltozott út, ami a zárógáthoz vezet. A másik lehetőség, hogy a faluba behajtva a vasúti híd után közvetlenül leállunk, és a Rovákja-patak bal partján sétálunk fel a tóig. (Autóval akkor se hajtson be senki, ha a sorompó nyitva van! Kellemetlen meglepetés érheti a későbbiekben...) A középső medence legkönnyebben a faluból érhető el, a római katolikus templom előtt tábla is jelzi a sportpályát és a víztározót. Innen egy negyedórás sétával az északi medence is felkereshető.
Pátka község önkormányzata tisztában van a víztározó értékeivel és a benne rejlő turisztikai lehetőséggel. Alapítványunkkal együttműködve zajlik helyi védetté nyilvánítás, a tó körüli tanösvény tervezése, illetve a helyi értéktárban létesítendő, élővilágot bemutató kis kiállítás összeállítása. Bizakodhatunk tehát benne, hogy a víztározó természeti értékeiben még sokáig gyönyörködhetnek a helybeliek és az ország más részeiről érkezők egyaránt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése