Mezőföldi szikes tavak I. - Áttekintés

Fejér megye lenyűgöző változatosságával magyarázható, hogy a meredek lejtőszögön fennmaradt lösztölgyesek után most a szikes puszták és szikes tavak világába kalandozunk el. Ez botanikai és madártani szempontból is hatalmas ugrás, földrajzi értelemben azonban nem. Székesfehérvártól a Nagy-völgy nagyjából ugyanolyan messze van északkeleti irányban, mint délkeletre a Dinnyési-fertő, melynek szikes partján hajdanán Chernel István székicsértelepre bukkant. A Velencei-tó partvidékén ugyan egyre fogyó számban, de még szintén maradtak szikes rétek, ahol őszidőben lila virágszőnyeget alkot a sziki őszirózsa. Ha a megyeszékhelytől dél felé, a Sárvíz-völgyébe megyünk, akkor szintén érdekes szikesekre bukkanhatunk.

Radetzky Jenő, a huszadik század második felének nagy hatású pedagógusa és természetvédője „egy kis idesikerült Alföldnek” nevezte a Sárvíz-völgyi szikes tavakat, teljes joggal. A legszebb, leghíresebb, legépebben megmaradt a Sárkány-tó, amely még Sárkeresztúr címerében is helyet kapott. A légifotón (forrás: www.sarkeresztur.hu) jól megfigyelhető a "fehér víz", a kopár part, a szikes tavakban gyakran felszaporodó algák, illetve a tavat sajnos az utolsó centiméterig megközelítő szántóföldek.

Partján napjainkban is minden évben megpihennek az átvonuló partimadarak, csapatba gyűlnek a gólyatöcsök, gulipánok, récefélék, kivéve ha a tó az aszályos nyáron teljesen kiszárad: ez a szikes tavak sajátossága. Ez a kép 2012 szeptemberében készült.

Idén, 2014-ben bőséges a vízellátás, a parton sokszínű sótűrő növényzet díszlik, a tó belsejében pedig népes madártömeg (csörgőrécék, gulipánok, bíbicek, havasi partfutók) tanyázik.

Délebbre, Sárszentágota határában még változatosabb szikes tó – szikes mocsár – szikes gyep mozaikot találunk. Régen a Sós-tónál és a mára zsiókával, náddal benőtt többi tavon egy sor olyan madárfaj költött, melyek napjainkban hazánkban fokozottan védettek és eltűnőben vannak, a két legnevezetesebb a széki lile és a székicsér. A szikeseken májusban sűrű kamillafoltok illatoznak, az ősi folyók kavicsait őrző vakszikből pozsgás zsázsa nő, a magasabb helyeken csodálatos orchideák, agárkosbor és pókbangó tenyészik. 

A légifotón (forrás: www.sarszentagota.hu) jól látható néhány igen jellegzetes probléma. A kéb bal oldalán a pár évtizede horgásztóvá átalakított tórész kéklik (túlzott vízellátás), jobbra a kiszáradt tórész szürkéllik, egészen a szélén a vakszik fehér színe a feltűnő. A falu irányába elnyúló zöld folt is tómeder, amely mára teljesen benövényesedett. Kiemelt feladat lenne a gátak és csatornák eltüntetése, a növényzet kirágatása (bivaly, szarvasmarha) vagy kidúratása (mangalica sertés), majd a tartós intenzív legeltetés juhokkal, esetleg házilibával.

E két nevezetes szikes tó mellett méretükben eltörpülnek az északabbra megmaradt sztyepptálak, ám védelmük, megőrzésük ugyanilyen lényeges. Nemrég gyönyörű kézikönyvben publikálták egy 2009-2010 közötti szikes tavakkal kapcsolatos vizsgálatsorozat eredményeit. A könyv, melyet Boros Emil, Ecsedi Zoltán és Oláh János szerkesztett, angol nyelven tárgyalja a Kárpát-medence szikes tavainak ökológiáját és élőhelykezelését. Világos cselekvési terveket fogalmaz meg annak érdekében, hogy a tavak betölthessék eredeti ökológiai funkcióikat: ilyen a záródott növényzet kivágása vagy kirágatása, folyamatos legeltetés, vízlevezető csatornák betemetése, a tavakhoz közeli erdősítések kivágása, a partközeli szántók visszagyepesítése.

A mű a Sárkány- és a sárszentágotai Sós-tó mellett három további Sárvíz-völgyi szikes tavat sorolt az értékes, ősiségét máig megőrző területek közé. Két újabb Sós-tóról is szó van, az egyik Soponya mellett található, a másik az Abához tartozó Felsőszentivánnál. Utóbbitól északra van a harmadik tavacska, a neve Fényes-tó.
A felsőszentiváni Sós-tó egy jellegzetes sztyepptál, alig 150 méter átmérőjű, a csapadékos nyár után jelenleg vízzel borított mélyedés. Hófehér, sziksós partvonalán sótűrő növények tenyésznek, a zavaros vízben többfajú récetömeg szürcsölget; a Mezőföldet kiválóan ismerő Lendvai Gábor szerint a tavat a gulipánok is nagyon kedvelik. A vízállást három oldalról szántó övezi, keletről viszont szép kaszálórét, ahol védett sisakos sáskák is előkerültek.

A Fényes-tó hasonló méretű, de vize nem annyira zavaros. Ez a szikes tavak esetében "rosszpontnak" számít, arra utal, hogy a rendszerben túl sok a szerves anyag. Ekkor a víz huminsavakat old, innen a víz jellegzetes sötét színe. Ennek ellenére a tavacska partja szépen őrzi a sótűrő vegetációt, ottjártamkor két szürke- és egy erdei cankó a vonuló partimadarakat is képviselte.

A soponyai (pontosabban a mára Soponyával összenőtt Nagyláng melletti) Sós-tó a kis tavak legnagyobbika. Egy mezőgazdasági telep mellett helyezkedik el, a Fényes-tóhoz hasonlóan fekete vizű. Két erdei cankót észleltem, a tómederben ott vannak a jellegzetes sótűrő növények. Problémát az jelent, hogy a nád, zsióka és egyéb mocsári növényzet gyűrűszerűen körbeveszi, azaz nincs kopasz partszakasz.

Óriási dolognak tartom, hogy a 77 legértékesebb Kárpát-medencei tó között öt mezőföldi szikes tó van! Alapítványunk működési körzetétől ugyan kissé távol esik, de nagyon szeretnénk, ha ezen kis tavacskák sorsa jobbra fordulna. Ennek érdekében felvettük a kapcsolatot a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósággal és indítványoztuk, hogy a 2014-2020 közötti támogatási ciklusban kezdjen átfogó tájrehabilitációba a Sárvíz-völgy szikesein. A fő teendő a szikes tavakat elsorvasztó vízelvezető csatornák betemetése és a legeltetéses állattartás fenntartható megszervezése. Honlapunkon beszámolunk majd az igazgatóság reakciójáról és a jövőbeli fejleményekről éppúgy, mint a területen tett látogatásaink eredményeiről.