fecskebarát Fehérvár I. - Fecskehatározás

A "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány 2016 elején elindítja a "fecskebarát Fehérvár" programot.

Céljaink:

• Székesfehérvár belterületén a lakott fecskefészkek számba vétele
• A fecskék segítése sárgyűjtő helyek létesítésével
• A fecskék és védelmük népszerűsítése
• A fecskés lakók bevonása a gyakorlati fecskevédelembe
• Fecsketelepítési kísérletek
• Középtávon a városi fecskeállomány stabilizálása, növelése

A fecskék határozása

Az akció sikeres lebonyolításához ismernünk kell a fecskéket. A következő képösszeállítás ehhez nyújt segítséget.
Füsti fecske (Hirundo rustica) Védett! Eszmei érték: 50.000 Ft

Kifejlett füsti fecske. Fotó: dr. Kovács Gábor

A felnőtt madár feje, háta és szárnyai kékesen csillogóak (borult időben feketének tűnnek), torka és homoka rozsdavörös, hasa fehér vagy világos drappszínű. Farokvillája nagyon hosszú. Ez utóbbi alapján a két ivar megkülönböztethető, hiszen a hím faroktollai hosszabbak. Éneke a jellegzetes csivitelés, ficsergés.

Ritka esemény: a füsti fecskének általában legfeljebb öt fiókája van. Fotó: dr. Kovács Gábor

A fiókák a kirepülést követően már csak néhány hónapot töltenek hazánkban. Ez idő alatt a tompa narancssárga torok- és homlokfolt, a rövid faroktollak és a sárgás csőrzug alapján ismerhetők fel.

Egy használaton kívüli pásztortanya gerendájára épült fészek kirepülés előtt álló füsti fecske fiókákkal

A füsti fecske fészke felül mindig nyitott, sárból és növényi szálakból készült csésze, amely általában ereszek alá, gerendák tetejére vagy oldalára épül. A fészkek jellemzően magányosan, vagy legalább 2-3 méterre vannak egymástól. A fészket leginkább ólakban, istállókban, hodályok fázatán készíti, főleg falvakban, állattartó telepeken, tanyákon. A városokban kifejezetten ritka lett az utóbbi időben.

Molnárfecske (Delichon urbicum) Védett! Eszmei érték: 50.000 Ft

Villanydróton landoló molnárfecske. Fotó: dr. Kovács Gábor

A füsti fecskénél kisebb, tömzsibb madár. Felsőteste a farok tövénél húzódó széles fehér sávtól eltekintve egyöntető fényes kék. Alsóteste fehér. Farokvillája igen kicsi. A fenti képen is látszik, hogy lábait, lábujjait finom tollazat borítja. Hangja folyamatosan hallatott monoton csicsergés, valódi éneke nincs. Ez összefüggésben van telepes életmódjával, hiszen nincs szüksége énekkel kijelölt területre.

Fészkéhez közelítő molnárfecske egy irodaház eresze alatt.

A molnárfecske fészke felül zárt, csak egy parányi röpnyílást hagy felül. Emiatt nem látszik, hogy hány fióka van a fészekben. A fészkek egymáshoz közel, néha összetapasztva sorakoznak a megfelelő helyeken, ereszek, párkányok, hidak alatt. A városokban ez a faj a gyakoribb. Néhol igen népes, több ezres telepei is lehetnek, de megritkulását követően a néhány tucatnyi fészkes kolóniáknak is nagyon kell örülnünk.

Partifecske (Riparia riparia) Védett! Eszmei érték: 50.000 Ft

Villanydróton gyülekező partifecskék. Fotó: dr. Kovács Gábor

Mivel vonuláskor a településeken is felbukkan, érdemes megismerkednünk a harmadik hazai fecskével is. Még a molnárfecskénél is kisebb, felül barna színű. szemből nézve feltűnő a barna mellszalag. Farokvillája szinte nincsen. Hangja száraz zizegés, éneke neki sincsen. Eredetileg folyók szakadópartjaiban fészkelt, de manapság a homokbányákban is költ. Székesfehérváron (régi kubikgödör), illetve Kincsesbánya határában (mészhomokbánya) kisebb állománya él. A homokfalban sűrűn sorjázó kis lyukakat ők lakják.

Sarlósfecske (Apus apus) Védett! Eszmei érték: 25.000 Ft

A sarlósfecske csak nevében fecske! Fotó: dr. Kovács Gábor

Nem énekesmadár, hanem a kolibrik távoli rokona. Sokkal nagyobb, mint az igazi fecskék, teste tökéletesen áramvonalas, sötétbarna színű, világos torokkal. Röpte erőteljes, bravúros és nagyon gyors. Lába annyira visszafejlődött, hogy csak kapaszkodni tud vele. Drótra nem tud felülni. Tudományos neve szó szerint láb nélkülit jelent. Hangja éles visítás. Ősi élőhelyeit szinte kizárólagosan felváltották a bérházak, ahol szellőzőkben, dilatációs résekben él. A fészkelést kivéve sosem száll le, a levegőben táplálkozik, iszik, gyűjti a fészekanyagot, de gyakran a levegőben alszik, sőt párzása is szó szerint "röpke együttlét". Esőfront előtt a felnőtt madarak akár 100-200 kilométerre, napos, rovarban gazdag területekre repülnek, míg a fiókák hibernációhoz hasonló állapotba kerülnek.

Két ritkaság

Mai határainkon belül nagyjából fél-féltucatnyi hitelesített megfigyelése van az alábbi két madárnak, itt csupán érdekességként, a teljesség kedvéért szerepelnek. Valódi fecske a vörhenyes fecske (Cecropis daurica), a Balkán és Dél-Európa jellegzetes madara. A fején jellegzetes vöröses folt van, farka a füstihez hasonlóan hosszú, de a farka fölötti vöröses (a fiatalokon piszkosfehér) sáv a molnárfecskét idézi. Szintén déli faj a sarlósfecske nagy termetű, világos hasú rokona, a havasi sarlósfecske (Apus melba). Hangja nem hasonlít a sarlósfecske vékony visítására: vércseszerűen vijjog.

Havasi sarlósfecske és vörhenyes fecske: két igazi ritkaság. A képek a Duna romániai szakaszán, a Kazán-szorosban készültek. Fotók: Kovács Norbert

Fecskék a magyar irodalomban

"Ni a fecskék, ni a fecskék!

Dróton ülő hangjegyecskék.

Őszi szelek megtanulták

Ezt a kottát, s fújják, fújják."

(Gazdag Erzsi: Itt az ősz)

"Azt láttam, hogyan tanítja a nagy fecske a picit röpülni. Fecskeanya kiparancsolta a fiókáit a fészekből a tornác párkányára. Úgy gubbaszkodtak ott a buksik, mint az iskolás gyerekek a padban. Fecskeapa pedig kiült az eperfára, és onnan parancsolgatott:

- Gyerekek, csak csicseri! Bátran csak, ficseri!

Hárman szót is fogadtak, és átlibbentek a fecskepapához (...) Tízszer tették meg az utat egy délelőtt a kisfecskék a tornácról az eperfáig meg vissza. Akkor aztán az öregek azt mondták, hogy elég ennyi tudomány egy napra."                         (Móra Ferenc: Madarak iskolája)

"Miért cikáznak a fecskék?
Hogy az eget kékre fessék.
S ha mindenütt van már festék,
Kész a tavasz! - jelenthessék."
(Devecseri Gábor)

"Akkor a veranda másik oldalán kezdték. Megható ügybuzgalommal, az ifjú pár, mindig együtt, ülnek a villanydróton, az egyik szájában szálacska, agyaggombóc és várják hogy ez a hülye pasas eltűnjön, és építhessenek, beköltözhessenek, költhessenek. Ma reggel meg berepültek a házba, a szobába egy kép tetején kezdték, azt hívén a nyitott ajtóra, szegények, hogy ott állandó az átjárás. Mért nem mennek egy házzal odébb? Miért szeretnek annyira? A végén, azt hiszem, be fogom fogadni őket."

(Karinthy Ferenc: Napló, 1971. június 1.)

Egy magbörze margójára...

2016. január 20-án az ezeréves koronázóváros történetének második magbörzéjére került sor a székesfehérvári kertbarát egyesület főhadiszállásán, a Szárazréti Közösségi Házban.
A kertbarátok (önmagukat "kertbarik" néven emlegetik) néhány éve megkértek bennünket, hogy mint gyakorló biogazdálkodók, meséljünk valamit erről a tevékenységről. Furcsa volt 2-3 év tapasztalattal okosakat mondani több évtizede kertészkedők számára, de szerencsére nyitottak voltak az olyan dolgokra is, mint a madárvédelem, a szántók melletti értékes löszgyepek védelme, vagy egy nagy kalandunk, a régi aszal-völgyi kútba beesett borz kimentése. Így aztán létrejött egy baráti kapcsolat velük, telente napraforgókalapot vagy tisztításkor a rostán fennmaradt napraforgót adunk, hogy a két fehérvári közösségi kertben etessék a madarakat, szívesen csapnak hírverést madárvédelmi ügyekben és közel áll hozzájuk a termesztett értékek megóvása is. Így aztán lelkesen fogadták azt az ötletet, hogy Fehérváron is legyen magbörze. 2015 elején meg is rendeztük; egy igazán kellemes, családias hangulatú esemény volt, melyről már beszámoltam (ITT olvasható).

Egy fejéri paprika (javított cecei) a megyei tájfajtagyűjteményünk része. (Fotó: Fóris Anna)

A sikeren felbuzdulva ismét megszerveztük a magbörzét, ami a tavalyinál jóval komolyabb eseménnyé nőtte ki magát. Tipikus példája annak, hogy lelkes, tettrekész embereknek csak egy kis lökést kell adni, utána már megy az ügy a maga útján. Alapítványunk vitt magvakat, papírzacskókat, papírtálcákat; emellett a MAGHÁZ hálózat által kiadott magfogási praktikumot (letölthető ITT) is megkaptuk ötven példányban. Utóbbit a Budapest és Nagyszékely között épp átutazó Kardos Etelkáék egészen Fehérvárig hozták, amiért ezúton is köszönet!! Tavalyhoz hasonlóan elhívtuk a lelkesen kertészkedő, a nagyszékelyi barátainkkal is jó kapcsolatban álló Erdőhegyi Katiékat is Dinnyésről.

A magbörze előtti utolsó simítások: Fóris Anna kiteszi a magokat a papírtálcákra

Közben a kertbarik sem tétlenkedtek. A tápiószelei Növényi Diverzitás Központtól 10-10 tájfajtát tartalmazó egyencsomagokat kaptak, vállalva a fajták felszaporítását, a fogott magok visszaküldését. Ismét eljöttek a berhidai (Veszprém megye) kertbarátok az általuk termesztett növénykülönlegességekkel. Ezen kívül előadónak meghívták a hagyományos kiskerti termesztést kiszolgáló Rédei Kertimag képviselőit. (Kicsi a világ... 2011 nyarán részt vettünk egy, a németországi Hessen tartományban megtartott vetőmag-önrendelkezéses tapasztalatszerzésen, ami maradandó élmény volt számunkra. Ezen ott volt a Rédei Kertimagnál tevékenykedő Marton András, aki most Fehérvárra is ellátogatott.) A megfelelő hírverés révén nagyon sokan eljöttek, a Rédei-előadás miatt pedig a tényleges magbörze kiszorult a klubszobából a szűk folyosóra. Ez okozott kisebb fennakadásokat a papírzacskópótlás logisztikai kivitelezésében, de ez lényegtelen apróság az esemény sikere mellett. Alig maradt valami a kitett magvakból, és persze záporoztak a legkülönbözőbb kérdések.

Az érdeklődésre nem lehetett panasz. (Forrás: kertbarik.hu)

Személyes élmény is ért a váratlan és kedves vendégek érkezése révén. A velencei botanikus, dr. Csomós Ági és párja, Márton  (lásd ITT) hallomásból értesültek a börzéről, idén akarnak elkezdeni kertészkedni. Ugyancsak a növénytanos szakmát képviselte a mezőföldi lösznövényzet egyik legkiválóbb ismerője, az általunk szentélyként tisztelt Aszal-völgy botanikai felfedezője, dr. Horváth András. Nagyon megható volt, hogy András gratulált az Aszal-völgy helyi védetté nyilvánításához, sőt érdeklődött is ennek kivitelezéséről, hiszen lakóhelyén, Kisszékelyen hasonlót tervez. Hogy ennek a kérdésnek a horderejét megvilágítsam: amit a mezőföldi löszgyepekről tudok, azt 85 %-ban András publikációiból tanultam. Mint ha Pelé kérné meg az utcán focizgató kisgyereket, hogy mutasson már egy-két jó cselt...
És akkor lépjünk túl magán a magbörzén. Ha lelkes emberek bármilyen okból összefutnak, akkor előbb-utóbb átpattan a szikra. Lássuk csak, milyen ötletek merültek fel a börzén, vagy azzal összefüggésben:

• Biokertészkedési délelőtt Tordason. Fehér Juditnál jelentkezett a Tordason tevékenykedő Takács Edina, aki a permakultúra, biokertészkedés, magfogás témakörében szeretne egy eseményt szervezni. Judit többek között bennünket is ajánlott, mint a téma iránt lelkesedő, nem túl távoli csapatot, akik már két börzét is levezényeltek. Jelenleg (január 26.) még nem tudni, hogy tanácsadóként is megyünk -e Tordasra, vagy pedig a fejéri vetőmagvakból küldünk egy válogatást. Az azonban nagyon csábító, hogy a Tordashoz földrajzilag nagyon közeli Martonvásár paradicsom-, illetve Ráckeresztúr spenótfajtáját visszavigyük a köztermesztésbe.

Paradicsomfajták összehasonlítása a legkisebb kertészek közreműködésével. Az Ödön előtt látható sárga paradicsom martonvásári nemesítés. (Fotó: Fóris Anna) 

• Rovarlegelő telepítése Székesfehérváron. Íme, hogyan pattan át a szikra... Azt tudtam, hogy a kertbarátok egy svájci kezdeményezésre eltelepítettek egy néhány négyzetméteres területre sok-sok vadvirág magját tartalmazó keveréket; éppen a börzének otthont adó közösségi ház kertjében. A börzére érkező Csomós Ági pedig erről nem is tudva vetette fel, hogy milyen jó lenne a környék vad növényeit terjeszteni. A kép összeállt, a Városgondnokságon dolgozó Fóris Anna már tervezi-szervezi a szaporítóanyag sóstói gyűjtését. Jelen terv szerint valamelyik fehérvári iskola udvarán próbálnánk meg a változatos rovarlegelő eltelepítését.
• Fecskevédelem a Közösségi Háznál. A kertbarátok elnöke, Jankovics Ica biztatására felvettem az (egyelőre egyoldalú) kapcsolatot a városrész képviselőjével, Szigli Istvánnal arról, hogy a közösségi háznál próbálkozhatnánk -e aktív fecskevédelemmel (sárgyűjtő, műfészek kihelyezés).

Szép este volt, már egyértelmű, hogy hagyományt teremtettünk. Mindenkinek köszönjük a segítséget!

Mozgalmas évkezdet

A 2015-ös évzáró bejegyzés óta, az év utolsó napjaiban és 2016 elején több érdekes esemény történt.

Madárvédelem Csalapusztán
Az időpont még 2015, az emlékezetesen verőfényes december 31-e, a helyszín pedig Csalapuszta. Még ősszel megbeszéltem az ottani juhásszal, hogy odúkihelyezésnek nincs akadálya. A Velencei-hegység előtere minden legelőhöz kötődő madárnak ideális, ezért próbálkozunk védett és fokozottan védett ritkaságok megtelepítésével.

• Kuvik (Athene noctua)

Magyarországon a mesterséges kuviktelepítésről a Magyarországi Kuvik Oltalmi Egyesület rendelkezik a leggazdagabb tapasztalatokkal. Amikor László Csaba elhozta Fehérvárra a verebi és vértesacsai templomba készített gyöngybagolyládát, akkor éppen a kuvikosok konferenciájára sietett a Kiskunságba. Későbbi beszámolójából, illetve az egyesület publikációjából több érdekes trükköt megjegyeztem, amit a siker érdekében igyekeztem alkalmazni.

A háttérben a csalai birkahodályok. A juhok az öreg akácok alatt is legelnek.

Sikerült olyan magas, öreg, vihar által nem károsított akácra bukkanni, amelynek élő vízszintes ága van. Az már kiskunsági tapasztalat, hogy az odút érdemes jó magasra tenni. Mivel egyedül voltam, nem tudtam fotózni a rögzítés folyamatát, ám a probléma mértékét sejteti, hogy hol van a létra teteje és hova került fel végül a kb. 15 kilós odú:

A csőodúról tudni kell, hogy a gyöngybagolyládákhoz hasonlóan van benne egy sötétítő elem, vagyis az odú nyílásából egy kis előszobába megy a madár, és csak onnan a költőtérbe. A két kerek nyílás nem egy vonalban van; a kuvikos kollégák javaslatát követve úgy tettem fel az odút, hogy a lyukak vízszintesen helyezkedjenek el egymáshoz képest.

A fától jobbra felsejlik a csalai Kégl-kastély tornya. Az odú délkeleti irányba néz.

• Szalakóta (Coracias garrulus), búbos banka (Upupa epops), csóka (Corvus monedula)

2015-ben a szalakóta visszafoglalta a Mezőföldet, így csöppet sem túlzás, ha a faj igényeit figyelembe véve teszünk ki odvakat. Egyelőre azonban inkább a csalai juhászat környékén gyakori búbos banka, vagy a közeli szürke nyarasban telepesen fészkelő csóka megtelepedése a valószínű.

• Jégmadár (Alcedo atthis)

A Császár-víz csalai szakaszán a partfalban Radetzky Jenő sok évtizede talált fészkelő jégmadarat. A faj gyakori a patak mentén, költésre utaló jelet azonban eddig nem találtunk. A vízfolyás fentebbi szakaszán, a Pátkai-víztározó alatti völgyben csodálatos, több méteres szakadópartok várják a jégmadarat; a szelídebb csalai részeken mesterséges falnyeséssel próbálkoztam:

A munkák közepette beszélgettem egy kicsit az épp arra legeltető juhásszal, aki felhívta a figyelmemet egy régi, tetejét vesztett odúra. Ki tudja, melyik madarász előd szegelte fel a nagy D méretű odút a fűzfára évtizedekkel ezelőtt. A négy oldalfal jó állapotban van, a tető eltűnt, az aljdeszkák elkorhadtak. Az odút leszedtem, hogy javítás után továbbra is valahol Csala környékén fogadja a lakókat.

Telelő erdei fülesbaglyok Pátkán

2012-es Pátkára költözésünk óta keresem, hogy a faluban merre telelhetnek az erdei fülesbaglyok. Több tucat fenyőfa átvizsgálása sem vezetett eredményre, mígnem 2015 decemberének egy reggelén az ábécében fizetés közben a boltos megkérdezte, milyen baglyok lehetnek az utcájukban, tőlük néhány házzal arrébb... Innen a folyamat már lavinaszerűen gördült előre: a jelzett helyen (Petőfi u. 68.) hatalmas tuja borul a járda fölé, alatta szőnyegszerű rétegben a köpetek. A tulajdonos hölgy elmesélte, hogy nagyon szeretik a baglyokat (szerinte azért, mert ő maga könyvesboltban dolgozott évekig...), de a 2015. július 8-i nagy vihar sajnos elpusztította az udvaron álló baglyos tujákat. A madarak azonban hűek maradtak a házhoz, csak kiköltöztek az utcára. Elmeséltem a címet Kovács Norbert fehérvári madarásznak, aki pár házzal arrébb (Petőfi u. 78.) is talált egy gyülekezőhelyet, szintén tujákon.

Nem túl gyakori, hogy egy tuján ilyen nyíltan lássunk erdei fülesbaglyot. Sokszor csak egy-egy testrész látszik ki a sűrű örökzöld lombozatból.

A Nimfea egyesület által meghirdetett országos bagolyszámlálást 2016. január 8-án végeztem; délelőtt éppen a 78. szám alatt távcsöveztem, amikor egy ismerős jött és érdeklődött, mit fényképezek (a távcsövet 100 emberből 85 fényképezőnek nézi). Válaszomra gyorsan mutatott egy fenyőfát a szomszéd utcában (Jókai u. 13.), ahol további baglyok vártak.

Délelőtt megszámoltam hát a két utóbbi helyszínt, majd este elmentem a 68. számhoz, mert a nagyon sűrű tujában mindössze 2-3 bagoly látszott, márpedig ennél többnek kellett lennie. Lett is. Fél óra alatt 15 (!) madár repült ki vadászni, így Pátka összesen 30 példánnyal szerepelt a számláláson.

A Petőfi utca 68. alatt történik valami, ami meghaladja az Ön képzelőerejét. Gyanús autó, gyenge közvilágítás, halálos némaság, miközben a sötét tujafáról sorban röpködnek ki az éjszaka nesztelen vadászai...

Arculattervezés

Az alapítvány születésekor fő célunk a löszvölgyek védelme volt, ezért a citromsármányt, a cserjésedő völgyek jellegzetes fészkelőjét szerettem volna címermadárnak. Kókay Szabolcs, a nem túlzás, világhírű madárfestő (és régi kedves ismerős) készített is pár vázlatot; íme Szabolcs eddig sehol nem publikált ujjgyakorlatai:

Közben azonban a tevékenységi körünk kibővült lakott területeken folyó madárvédelemmel, így újabb címermadár merült fel: a füsti fecske. 100 %-ig politikamentes adalék: amikor Medgyessy Péter és Kovács László 2003-ban Athénban aláírta Magyarország EU-csatlakozását, a tévében én csak a falon levő csodaszép stilizált fecskéket figyeltem. Valami ilyesmi kellene nekünk is...

Ötletek voltak szép számmal. Jin-jangként egybeforró, vagy a névadó híd alatt elrepülő fecskék...

...míg aztán az év első napjaiban rátaláltunk az igazira: a híd íve alatt egymás felé repülő füsti- és molnárfecske.

                            

Eredetileg színes logót szerettem volna, az olajpasztelles próbálkozás itt látható:

Végül maradtunk a letisztult fekete-fehér változatnál, ami Adri varázslatos kézügyességét dícséri. Közben javított a madarak alakján is, hogy anatómiailag is rendben legyenek:

Azért is volt sürgető a feladat, mert már tervezzük a "fecskebarát Fehérvár" akció tábláit, ahova az alapítvány neve mellé a fecskés logó is kikerül.

2015 - évértékelés

2015 volt az alapítvány első teljes éve. A tavalyi évösszegzés után idén is igyekszem összefoglalni a sikereket, eredményeket és a kudarcokat.

Madárvédelem

·         Erdei odúlakók: egy odútelepet hoztunk létre a januárban védetté nyilvánított Jancsár-völgyben, emellett szemléletformáló céllal 2-3 odúval láttuk el a pákozdi és velencei református templomkertet, illetve a székesfehérvári Rácbányát. 

·         Gyöngybagoly: 2015-ben Csákberényben, Vértesacsán és Vereben tettünk ki a templomok tornyába ládát. A római katolikus egyház "belehúzott", így 5:4-re vezet a reformátusokkal szemben. Költést egyelőre nem észleltünk. A július 8-i nagy vihart követően Nadapon és Pákozdon kellett elhárítani kisebb károkat. Az eddigi akciókat a "Gyöngybagolyvédelem" címkére kattintva lehet végigolvasni.

·         Specialista madárfajok: Az év során 8 "szalakóta-típusú" odút, 2 kuvikodút, 4 vércseládát helyeztünk ki állattartó telepek környékén vagy legelők szélén. Korábbi vércseládáinkban jó évet zártak a vörös vércsék. Tavasszal a Városgondnoksággal karöltve falnyesést végeztünk az Aszal-völgyben; a gyurgyalag párok száma azonnal 6-7-re nőtt (részletek ITT). Ősszel műfészeképítéssel is próbálkoztunk fekete gólya számára.

Természetvédelem

Az idei évre esett Székesfehérvár mindhárom új védetté nyilvánítása. A Jancsár-völgy és az Aszal-völgy védelme a kezdeményezésünkre történt, de 2016-tól a Máriamajori-erdő - Nagy-völgy védett terület kezelése is a mi dolgunk lesz. Alapítványunk történetének eddigi legkomolyabb, egyben legszebb feladata előtt állunk tehát. Ugyancsak 2015-ben adtuk a "tippet", hogy egy nagy zámolyi-medencei helyi védetté nyilvánítás érintse a Pátkai-víztározó északi medencéjét is.
Olvasnivaló a fehérvári védett területekről:

• Jancsár-völgy
• Aszal-völgy
• Máriamajori-erdő és Nagy-völgy

Egy hevenyészett térkép a 2014-2015 során elért eredményekről Vereb és Magyaralmás (kelet-nyugati irány), illetve Csákberény és Székesfehérvár (észak-dél) között.  

Oktatás, szemléletformálás

Az oktatás területén kisebb sikereket könyvelhetünk el: a pátkai Ivánka hely- és agrártörténeti gyűjteményes házban berendezett kis "madártani bemutatósarok"...

...a székesfehérvári Sóstón Fóris Anna kurátorunk által vezetett túrák, a Zentai általános iskolával megkezdett madárvédelmi munka, két előadás Pátkán (a víztározó északi medencéjének értékei), egy-egy Pákozdon és a Zentai iskolában.

A szemléletformálás részeként támogattuk és támogatjuk a székesfehérvári közösségi kertek, a Zentai úti és a pátkai általános iskola...

Fóris Ödön munkatársunk felügyeletével zajlik a madáretető készítése a pátkai általános iskola családi napján (ez a magyarázat a Rettenthetetlen című filmet idéző arcfestésre)

...illetve a velencei református egyház téli madáretetését. A fehérvári kertbarátokkal karöltve hagyományteremtő céllal megrendeztük az első helyi magbörzét.
A megfelelő látogatottságú oldalakon elhelyezett linkeknek köszönhetően honlapunkra 2015-ben több mint 4500-szor kattintottak rá. 

Kapcsolatok

Talán a legnagyobb eredményünk, hogy tevékenységünkkel a környék természetvédelmének ismert alakjai lettünk, így akár komolyabb ügyekben is kaphatunk szerepet. Ezekről a honlapon részben esett szó, de vannak újdonságok is. Röviden összefoglalva:

• Székesfehérvár Megyei Jogú Város környezetvédelmi irodájának abban nyújtunk szakmai segítséget, hogy a "város tüdeje" program tervezett erdőtelepítései ne érintsék a védett növény- és állatfajoknak otthont adó gyepeket, réteket. A zászlóshajó-fajok az ITT BEMUTATOTT sötét- és vérfű-hangyaboglárka.
• A soponyai Sóstót bemutató bejegyzésben említett terv is lépett egyet előre. Elkészítettem egy "háromoldalú szerződéstervezetet", amely a Sóstó tulajdonosa, a Sóstó körüli gyepeket birtokló állattartó cég, illetve a természetvédelmi munkáért felelős Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság vállalásait, feladatait tartalmazta. A vázlatot a DINPI jogásza kijavította, így alapul szolgálhat a jövő év elejére tervezett megbeszélésen.

A soponyai Sóstó délnyugatról nézve; 2015. június 17.

• Változatlanul gyümölcsöző a kapcsolat a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvánnyal; mindhárom idén kihelyezett ládát tőlük kaptuk.

Vértesacsa és Vereb lapra szerelt gyöngybagolyládája, miután átkerült László Csaba autójából a miénkbe (forrás: Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány)

Felfedezések

A tavaszt egészen varázslatossá tették a gyönyörű védett növények; a kora tavasziakról ITT, a májusban nyíló kosborokról pedig ITT írtunk (az alábbi képen mocsári kosbor a Pátkai-víztározó védőgátjánál).

Az év madártani csúcspontja a pátkai jeges sirály volt, de legalább ekkora örömöt szerzett a nyár közepén megszólaló fokozottan védett törpevízicsibe is. A Madáratlasz Program részére végzett felmérések során olyan érdekes fészkelési adatokra derült fény, mint a nádasban álló vaddisznólesen (!) költő szürke gém...

...a nagyszámú erdei fülesbagoly, az első dokumentáltan sikeres pátkai macskabagoly-fészkelés, illetve a szívünknek oly kedves parlagi pityer.

Ami nem jött össze...

Az első helyre kívánkozik a cikta juhok kérdése. Nagyon szerettünk volna kijutni velük a löszvölgyekbe, de kisgyermekes családként ez egyelőre nem kivitelezhető. Pontosabban néhány napra talán igen, de csak azért, hogy "na, ez is megvolt, bár a területen nem látszik", nem lenne értelme. A juhok így a házunk környékét rágták rövidre, szép a szaporulat (3 bárány született 2015-ben), előbb-utóbb, néhány év múlva megoldódik a legeltetéses élőhelykezelés is.

A termesztett értékek, vagyis a régi haszonnövények ügye is egy helyben toporog. Fóris Annáék idén kialakítottak egy kicsi bemutatókertet a saját kertjükben, de a nagy aszály nem igazán tett jót... Sem a helyi fajták bemutatását, sem az öreg gyümölcsfák kérdését nem tesszük félre, de komoly sikerekről idén még nem tudok beszámolni.

Tervek

A jövő esztendőre vannak átnyúló programok és vannak teljesen új ötletek egyaránt.
Folytatni kívánjuk a madárvédelmet. Az Észak-Mezőföldön a kuvikodúkat tesszük ki, de a gyöngybagoly-program sem áll le. Ezzel kapcsolatban érdekes kérdés, hogy hol telítődik vajon a ládás templomok száma. Hiszen ezeket majd évente ellenőrizni kell; láttunk sajnos rossz példát arra, hogy kinn volt a láda, pár éve még költött is benne a gyöngybagoly (Pátka, Vértesacsa), ám a gondozás és odafigyelés hiánya miatt a láda alkalmatlanná vált, a madarak pedig eltűntek...
Vadonatúj programként nekiállunk az aktív fecskevédelemnek is (lásd ITT), és mint látható, hamarosan a fecskés logónk is elkészül...

A botanikai felmérés sem áll le, gőzerővel keressük a jó állapotban megmaradt rétek növényeit, de új helyeket is látogatunk majd (pl. pátkai Királyberek és Tikmony-völgy). Új elem lesz az a felmérés, amit Székesfehérvár belsejében végzünk majd (lásd a Kapcsolatok rész első pontját). Ezen múlik majd, hogy egyensúlyban maradjon az Alsóvárosi-réteken fennmaradt növény- és állatfajok védelme, illetve a nagyon jó szándékú erdőtelepítési terv. 
Minden további újdonságról folyamatosan beszámolunk majd a honlapunkon. 

Minden olvasónak kellemes ünnepeket és madarakban gazdag, madárvédelemben sikeres új évet kíván a "VÖLGY-HÍD" csapata!

Odvak, ládák, műfészkek

A költési időszak végétől bátran nekiláthatunk a fészkelést segítő madárvédelmi berendezések kihelyezésének. Nyár végétől kezdve több, egymástól igen különböző beavatkozást végeztünk az Észak-Mezőföldön.

Egy autónyi hozzávaló... Megérkezés a Királyberekbe (2015. szeptember 6.).

Legelő állatokhoz kötődő madarak

• Búbos banka

2015 tavaszán már helyeztünk ki odvakat a búbos banka számára Lovasberény környéki marhatelepeknél. Most ősszel Lovasberény és Vereb között egy juhászat mellett tettünk ki egy bankaodút, a tavaszinál jóval magasabbra.

Családi közreműködéssel helyére kerül az odú (Kender-tó, 2015. november 8.).

• Kuvik

Nem messze egy vízszintes ágon kapott helyet az első kuvikodúnk. Az Észak-Mezőföldön nagyon megritkult ez a fokozottan védett faj; a fő probléma feltehetően a megfelelő költőhelyek hiánya, hiszen a mozaikos gyepfoltok, legelők, kaszálók, gyümölcsösök kedvezőek számára. A tél folyamán még három hasonló csőodú kihelyezését tervezzük ott, ahol az állattartó telepek mellett megfelelő méretű gyep van. 

• Szalakóta

Bizony 2015-ben is voltak "jó hírek dél felől"! Ezek szerves folytatásai voltak a tavalyiaknak: egy pár kék vércse helyett kettő (de költésbe négy pár kezdett egy kis telepen), a szalakóták észak felé haladván "le is hagytak minket", hiszen költöttek Dinnyésen és próbálkoztak a Csákvári-réten. Kószáláskor mindkét faj eljutott a mi "szélességi körünkig", azaz minden adott ahhoz, hogy számukra is helyezzünk ki költőalkalmatosságot.
Pátka határában a szürke marhákkal legeltetett, csodálatos növényzetű Királyberek egyik eperfájára tettem ki egy odút (a törzs mellett, attól balra):

Ettől a helytől északnyugatra, Székesfehérvár határában a Császár-víz-völgy homokos talajú juhlegelője mellett került ki a másik.

• Kék vércse

Kezdetben várhatóan inkább a vörös vércse lesz a lakosa ennek a mini telepnek, amely három ládából áll a pátkai Királyberek kis akácosában, de nagyon bízom a kék rokonok érkezésében is.

Remélhetően kellemes lesz a jövendő lakosoknak ez az örökpanoráma:

Műfészek

Mivel a Pátkai-víztározón minden évben látunk fekete gólyát, felmerült az a merész gondolat, hogy valamelyik példányt egy műfészekalappal maradásra, fészeképítésre csábítsuk. Néhány bejárás után megtaláltam az alkalmasnak tűnő szürke nyárfát, így egy ködös november eleji napon elindultam.

Ez volt az első alkalom, hogy a háromrészes létra teljes magasságát ki kellett használni valamilyen madárvédelmi beavatkozás során. (Lehet, hogy ez a fekete gólya szemszögéből még mindig alacsonyan van...)

A fészekalap egy küllős fémszerkezet, ezt drótoztam a kiszemelt oldalág ágvillájába

Ezt követte az ágak felvitele. Az ágakat egyesével helyeztem el oly módon, hogy  fészekalapot minél jobban befedjék.

Végül következhettek az egészen vékony ágacskák, mint a műfészek tömege

Kilátás a műfészekből: előttünk a víztározó legszebb, legtermészetesebb része. A fészek 100-150 méteres körzetében ember nem nagyon jár, hiszen a fészek előtere már nem kaszálható. Északra üde kaszálórét, keletre a tó sekély, halászatra igen alkalmas partvonala húzódik, jó táplálkozóhelyeket kínálva. A szemközti gát több száz méterre van, így onnan a fészek zavarás nélkül szemmel tartható.

Gyors sikerre nem számítok, de a tó északnyugati része olyan oázis, hogy a fekete gólya költése egyáltalán nem lehetetlen. Költött itt nagy kócsag, szürke- és vörös gém, a réten hallottam törpevízicsibét, éjszakázott itt magányos daru, táplálkozott nagy goda, piroslábú cankó, gólyatöcs, kanalasgém, kis kócsag és természetesen a falu fehér gólyái is.

Gyöngybagolyvédelem Vértesacsán...

A 2014 augusztusában megkezdett munka idén télen is folytatódik. Vértesacsa és Vereb katolikus temploma immár a nyolcadik és kilencedik, amely a közreműködésünkkel alkalmassá vált a gyöngybagoly számára. A ládákat László Csaba, a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány munkatársa készítette el számunkra; ezúton is köszönet. Ezzel (Pákozd és Csákberény után) már négy olyan kihelyezett láda van, amit Csabától kapunk!  

Láda, deszkák, szerszámok, hosszabbító, szeg, csavarok, létra, forgács, tartóláb... Megérkezett a "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány Vértesacsára (2015. december 3.).

Vértesacsa volt az első eset, hogy volt a toronyban láda, amely azonban (a pátkaival ellentétben) már teljesen alkalmatlan volt a bagolynak. Hogy miért?

A furnérból készült, erősen elvetemedett láda kétharmadáig feltöltődött galambtrágyával. A kép közepén látható kis púp nem más, mint...

... egy néhány napos galambfióka, akit a munka elvégzésének idejére dobozba tettünk, majd behelyeztük az új bagolyláda előszobájába. Ez azonban akkor még messze volt... Először is ki kellett szednünk a trágya nagy részét, hogy a ládát egyáltalán le tudjuk emelni. Utána fönt csavaroztuk össze az új ládát:

A láda szokatlanul magasan, a toronyablak legtetején kapott helyet. A kilátás nem rossz, a völgyekben megbúvó Vértesacsán biztosan nincs hiány bagolytáplálékban...

A negyedóránként megkonduló három (!) harang és az ingatag helyzetben történő egyensúlyozás tette emlékezetessé az acsai ládakihelyezést.

Zsuzsa a létra alján szurkol, hogy minden rendben menjen odafenn...

Végül elkészülhet a szokásos fénykép is. A láda kívülről így fest. A képen nem látszik, de körös-körül drótháló fedi az ablakot, azaz bármilyen madár (először természetesen a galambfióka szülei) csak a ládába juthat be.

Megyimórecz Géza gondnok átveszi a Természetbarát Templom oklevelet:

...és Vereben

Idei utolsó gyöngybaglyos akciónk helyszíne a falu méretéhez képest hatalmas verebi katolikus templom. Tallér Krisztián lelkész immár a harmadik falujában szervezte meg számunkra a láda kihelyezést (Pátka és Vértesacsa után), köszönet érte!

Vereb látképe a ládás ablakból. Különlegesség a hatalmas templom késő délutáni árnyéka, de a változatos, gyöngybagoly számára kedvező táj is figyelmet érdemel

A verebi toronyban sok más templomhoz hasonlóan (az általunk meglátogatottak közül ilyen a lovasberényi református) különféle híradástechnikai eszközök, átjátszók, stb. vannak. Az egyetlen ablak, ahol később sem tesznek már ki nagyobb méretű antennát, a keleti. Ide fut a harangnyelvek lengését megakadályozó drótokat fogó deszka, vagyis pont adottak voltak a feltételek. (A harangnyelves deszkára tettük ki az első, nadapi ládát is.)

Szokatlan, négyzet alapterületű (70 x 70 cm) ládát kaptunk, ugyanis nagyon meg kellett néznünk, hogy se a harangok drótjait, se az ablak közepén levő kis méretű átjátszót ne zavarjuk.

Volt már szó róla, hogy egy ládakihelyezés mindig problémamegoldás, objektív nehézségek legyűrése. Jelen esetben szerencsére volt áram a toronytérben, sőt egy szabad dugalj is (vagyis nem kellett egy elegáns mozdulattal megszüntetnünk Vereb internetellátását )

Egyéb gondok: a frissen feltöltött csavarozó a keményfa spaletta előfúrása közben úgy döntött, neki ehhez már nincs kedve. A kínkeservesen elkészült lyukba alig fért be a szúrófűrész pengéje, majd a kőkemény deszka fűrészelésekor majdnem elfüstölt. A szálló fűrészpor ellen Zsuzsa csinos női napszemüvegét vettem fel: 

...a látvány egy kissé Neymar jr. (brazil válogatott és FC Barcelona) napszemüvegreklámját idézi 

Fontos feladat volt a láda stabil beékelése, ehhez plusz keresztdeszkákat is alkalmaztunk. Végül behelyeztük a sötétítőelemet, a forgácsot, a tetőt pedig téglákkal súlyoztuk le:

Megszokhatatlan élmény, hogy a szűk toronytérben eltöltött két-három óra után lent a földről milyen parányi egy 15x15 cm-es röpnyílás... Az ablak jobb oldalán, középtájon az a kis fekete négyzet:

A végén Kőszegi Lászlóné vette át a szokásos oklevelet:

Nagyon jó volt hallani, hogy a gondnok néni lelkes madárbarát, eteti a madarakat, sőt ismeri is őket. Olyan, a laikusok által kevéssé ismert fajokat is említett, mint az ökörszem vagy a zöldike. Egy természetbarát templom természetbarát gondnoka segített tehát bejutni a toronyba, ezúton is köszönjük neki a közreműködést.

Odúkihelyezés kisiskolásokkal

A székesfehérvári Zentai úti általános iskola igen lelkesen fogadta azt az ötletünket, hogy a nagyrészt felsősökből álló környezetvédelmi szakkör tagjait bevezessük a gyakorlati madárvédelem rejtelmeibe. Ennek első lépése volt három madárodú kihelyezése az iskola melletti Rácbánya fáira.

A szakkör, a létra és az odvak a Rácbánya bejáratánál

Kisebb eligazítás a munka előtt

Mindegyik odút a szakkör valamelyik tagja tette fel.

Aminek különösen örültem: néhányan bőven túlóráztak, mert kérdéseik voltak madarakról, madáretetésről

Néhány héttel később a madáretetésről, etetéssel segíthető madárfajokról tartottam előadást, illetve a szakkör kapott napraforgót (kalapok és mag), hogy tél végéig etessenek az iskolaudvaron.