2016. április 14., csütörtök

fecskebarát Fehérvár IV. - Az első lépések

Végre megérkeztek a fecskék! Március 27-én láttam az első füsti fecskét egy löszvölgy fölött, majd néhány napra rá előbb Pátka, majd Székesfehérvár légterében (ugyanazon a délelőttön) megjelent mindkét faj néhány példánya. Ebből a jeles alkalomból szeretném összefoglalni mindazt, ami a fecskék érdekében a legutóbbi bejegyzés óta történt.

Fészekfelmérés
Lakótelepek
Jelenleg biztosra vehető, hogy a székesfehérvári molnárfecske-állomány nagy része a tízemeletes panelházakon fészkel. Jelenleg ismert panel költőhelyek a Széna tér, a Víziváros (Sarló utca), de főleg a Palotaváros (Sziget-, Csapó- és Bátky Zsigmond utca). Ezen a három helyen eddig kb. 70 működőképes, ép fészek került elő. Elsősorban az ablakok szögletében találjuk őket, de egy régi redőnytípus tetején is elképzelhető. Jól látható, hogy hol nem szívesen látott vendég a fecske, az ilyen ablakokban műanyag szalagok libegnek, de inkább 200 ablakban legyen riasztó, mint hogy egy ablakban is leverjék a fiókás fészket!
A palotavárosi fészkek jellegzetessége, hogy "csíkosak", ugyanis sokuk részben a szokásos szürkés, részben valamilyen cserépszínű sárból készül, de sosem keverve, hanem rétegesen. Ettől szinte művészi hatásúak. Gyanítom, hogy a sárgás színű sár eső után közel található, a sötétszürke pedig a távolabbi Palotavárosi-tavak partján, de ez csak feltételezés. Íme egy válogatás a legszebbekből:
"Szecessziós stílusú" molnárfecskefészkek a Palotavárosból. Valószínűleg a kényszer szüli a megoldásokat, de a látvány varázslatos!


Ipari létesítmények
2010 óta ismerem a város határában levő térkőüzemet, ahol mindkét fecskefaj békében él. A munkások elmesélték, hogy a cégvezető nagyon kedveli a madarakat, így azok nyugodtan építhetik a fészket minden elképzelhető helyre, akár benn a csarnokban (ez főleg a füstiekre jellemző), akár az épület külső részén.
Az előtérben szép másodlagos vakszikfolt, a háttérben pedig a Székesfehérvár legnagyobb vegyes fecsketelepének otthont adó térkőüzem

Tavaly vettem észre a röpködő fecskéket a vasútállomástól nem messze. Idén a különféle bérbe vehető raktárak és műhelyek eresze alatt tucatnyi molnárfecskefészket találtam. A telepvezető példaértékűen állt hozzá a sárgyűjtő létesítésének gondolatához, ám arra kért, a dolgot kezeljük bizalmasan, így bővebb információt nem írok.
Népes molnárfecske-állományt jeleztek a Videoton ipari parkból. A területet meglátogatva elképedtem a rengeteg fészken. 59 olyat találtam, ahova akár azonnal beköltözhetnek a lakók mindenféle javítgatás nélkül! A kis foltozással lakhatóvá tehetők száma is legalább 20. (Azt még hozzá kell tenni, hogy az ipari park óriási alapterületű, töredékét jártam csak be.) A legkellemesebb meglepetés, hogy az IBM által bérelt épületen a fészkek alatt precíz, több évre szóló megoldású fecskepelenkák vannak, itt tehát a hozzáállással semmi baj nincsen. Kalauzom, Kovács Balázs szerint a tűzoltók által egy kaviccsal felszórt parkolóba időről időre kilocsolt víz megfelelő sarat biztosít a madarak számára. Sárgyűjtő létesítését azért tervbe vettük, vagy a dolgozók magánkezdeményezéseként, vagy akár a cég társadalmi felelősségvállalása részeként.
Fecskepelenkák az IBM épületén. Így is lehet...

Belváros
Székesfehérvár műemlékvédelmi oltalom alatt álló barokk belvárosa kis túlzással a macskakő feltalálása óta le van kövezve. Elképzelésem sincs róla, hogy mekkora távolságból hozzák a sarat, de az tény, hogy mindkét fajnak él itt egy kicsiny túlélő állománya. Nagyon szép és példaértékű a pár éve felújított Árpád fürdő vezetőségének a hozzáállása; első szóra engedélyezték a parkolójuk mellett a sárgyűjtő létesítését és vállalták a locsolását; köszönet érte Somogyi Ilona értékesítési és marketing munkatársnak! Ez a légifotó éppen a fecskék szemszögéből mutatja a csodaszép épületet. A képről már lemaradt, de bal kéz felé néhány háznyira egy belső udvaron 3 molnár-, egy utcával arrébb egy lépcsőházban 1 füstifecskepár költ.
Az Árpád fürdő "fecsketávlatból", a nyíl jelzi a sárgyűjtő helyét. 
(Forrás: www.fehervar-arpadfurdo.hu)

Mezőgazdasági telepek, lovardák
Ahol már nincs állattartás, de az egykori istállók megvannak, a füsti fecske ott is költ, még ha kis számban is. Erre az Alba Agrár Zrt. telepe a példa. Fontos tavaszi feladat lesz a másik két, egykori nagy tsz-ből létrejött vállalat állattartó telepeinek, valamint az Alba Agrár halastava melletti épületeknek a megtekintése.
A Zentai iskola diákjaitól tudom, hogy a két fehérvári lovarda is fecskés hely. Sajnos az Iszkaszentgyörgyi úti létesítmény nem reagált a megkeresésre, a Kunos lovarda vezetője, Kunos Csaba viszont igen. A rövid bejárás során (a kellemetlenül hideg idő ellenére) találkoztam is füsti fecskével, a lovarda pedig biztosan hosszú távon is megfelel a madaraknak: van két, összesen majdnem egy hektárnyi felületű tó, őshonos állatfajták bemutatása, jókora versenypályák, költőhelyet bőven biztosító épületek (istálló, járató, műhely), nem beszélve a környező szántókról, ültetvényekről, mint vadászterületről.
Staudinger István és jómagam egymástól függetlenül látogattunk el az Alba Volán SC új, tavaly ősszel átadott öttusa lovardájába, ahol a pályalocsolás és az önitató egyaránt szavatolja a folyamatos sarat. Kíváncsian várom, mikor jelennek meg itt a fecskék.
Az öttusa lovarda. A háttérben levő épület tetőszerkezete sínprofilú elemekből áll, ami nagyon alkalmas a füsti fecske számára. Ugyanide tervezzük a gyöngybagolyláda kihelyezését is.
(Fotó: Simon Erika; forrás: www.szekesfehervar.hu) 

Kertvárosok
Családi okokból elsősorban az Öreghegyről tudok beszámolni; rengeteg a kellően rücskös falú, széles eresszel ellátott ház, de nagyon kevés a fecske. Egy egykori népes, de megfogyatkozott állomány a Pozsonyi úton él (Nyitra abc mellett), ezért itt készítettem nekik sárgyűjtőt egy parkoló szigetén. Két másik sárgyűjtő egy-egy tipikus öreghegyi utcában, az út szélén várja a fürge röptű kőműveseket. A Tapolcsányi úti sárgyűjtő locsolását a szomszéd bácsi vállalta, a másik kettőt én végzem majd.
Gyakorlatilag képtelenség, hogy a ma is hamisítatlan vidéki hangulatú Felsővárosban csak az az egyetlen fecskepár éljen, amelyről eddig tudunk. Itt is és minden más kertvárosban is (Alsóváros, Maroshegy, Szárazrét) április második felében a cikázó és csivitelő madarak jelenlétéből kell következtetnünk az állomány nagyságára. (A könnyű fészekszámlálás a panelházak egyetlen előnye?...)

Sárgyűjtő helyek létesítése
Mindenekelőtt egy észrevétel. A szellemi cselekvőképességüknek tökéletesen birtokában levő, józanul gondolkodó emberek 98 %-a képtelen felismerni egy pokolian egyszerűnek tűnő logikai láncot. Tudják, hogy a fecske fészke sárból készül; tudják, hogy az utcák le vannak aszfaltozva, kövezve, kavicsozva, de a kapcsolat majdnem mindenki számára homályban marad. Annál gyakrabban hallom emlegetni az állattartás visszaszorulását, pedig az már háromlépcsős logikai lánc, hiszen a háziállat és a trágya körüli rovarok csalják oda a fecskét... Hogy ennek mi az oka, azt nem tudom. De a legelvakultabb fecskebarátnak sem jutna eszébe soha sárgyűjtőt készíteni magától , erre úgy kell mindenkit rávezetni.
 
Tófóliával kibélelt sárgyűjtőhely Székesfehérváron (Öreghegy)

A megfelelő helyszín felderítését követően az Öreghegyen kipróbáltam az aljzat nélküli gyűjtőt, azaz vittem agyagot és belocsoltam. Másnap kőkeményre szikkadt, a fecskék érkezése idején amúgy sem esett itt eső hetekig. Következett hát a B-terv. Az egyik barkácsáruházban először elaléltam a tófólia árán, de aztán némi kérdezősködésre kiderült, hogy van selejtes, 1-2 helyen lyukas, eladhatatlan tekercs is, amit személyesen az áruházvezető árazott le a kedvemért 50 %-kal. Ez a vastag fóliaréteg kerül alulra, oldalt valamilyen súly, belülre pedig a nagyon nyers agyag, amely nedvesen kenődik, majd hamar keményre szárad. A készítés folyamatát a következő fényképek szemléltetik. Fontos, hogy a sárgyűjtő nyílt helyen legyen, ahol a fecskék észreveszik és ahova bátran leszállnak.
Ásóval körbevágtam egy megfelelő méretű területet, majd a gyeptéglákat felszedtem és a "medret" kissé kimélyítettem

A tófólia behelyezését követően a széleket a gyeptéglákkal súlyoztam le

Ennél a sárgyűjtőnél szerencsém volt, mert a közelben nemrég kitermelt, az esőtől jól kezelhető agyagot találtam. Igyekeztem teljesen megtölteni a kis medret ezzel, illetve a zsákban vitt agyagkoloncokkal

Az utolsó lépés az alapos belocsolás, a koloncok széttörése, szétáztatása. Ilyenkor derül ki az is, hogy nincs -e a kis "tónak" valamerre lefolyása. Remélhetőleg a legszárazabb, legmelegebb időszakokban sem kell majd naponta többször öntözni, elég lesz a napi vagy kétnapi locsolás

Fecsketelepítési kísérletek
Még Mányból hoztunk öt cserépből égetett műfecskefészket tavaly tél végén, kettőt füsti-, hármat molnárfecske számára. A füsti fészkeket azonnal ki is tettem itthon a szénatároló színre és a juhakolba, a molnár fészkek pedig Fehérváron, Adri szülői házán kaptak helyet, az emeleti bejárati ajtó fölött. Türelmesen várunk...

A "fecskebarát Fehérvár" tábla
Jelenleg jókora dilemmában vagyunk a táblákat illetően, ugyanis a két kedvező ajánlat teljesen más stílusú. Az egyik elég borsos árú, viszont egyedileg készült mázas cserép lenne, több hetes határidővel. A másik horganyzott fémtábla, az általunk megálmodott logó lenne rányomtatva, olcsóbb is és a határidő is gyors, de hiányozna belőle a kerámiatábla stílusossága. Még van idő gondolkodni...

Fecske a világirodalomban

A nyár vendége,
A fészkét a templomfalra tapasztó
Fecske nem kedvelné így ezt a helyet,
Ha nem érezné a menny leheletét.
Nincs párkány, pillér, sarokív, falkönyök,
Ahová fészkét, ezt az ágyat, 
Ezt az ingó bölcsőt
Ne építené nagy szakértelemmel:
Itt szeret költeni. Megfigyeltem,
Az ilyen helyen jó a levegő.
(William Shakespeare: Macbeth; fordító: Kállay Géza; fotó: dr. Kovács Gábor)

2016. április 7., csütörtök

Méhészet természetbarát módra

A méhészet - egy ősi természetközeli tevékenység
A méhészet gyökere az állattenyésztésnél és növénytermesztésnél is korábbra nyúlik vissza. Évezredekkel ezelőtt gyűjtögető őseink olykor találtak erdei faodvakban vagy sziklaüregekben tanyát verő vadméheket, ahonnan (nyilván pár szúrás árán) mézet zsákmányolhattak. A méh-méz közötti kapcsolat eme korai felismerésének az eredménye a méh domesztikációja, majd az egyre újabb kasok, kaptárak és egyéb méhészeti eszközök kifejlesztése. 
Napjainkban a modern méhészetekben a gépi fedelezés és az elektromos hajtású pergető korát éljük, ám a méhész tevékenység mégis megmaradt ősi foglalkozásnak. A méhek viselkedésének aprólékos megfigyelése, a méhésztanya környéki növényzet feltérképezése, a méhlegelő és a mézelés összefüggésének ismerete mind igen fontos. Erdők szélén sokszor láthatunk rendíthetetlen nyugalommal, fedetlen karral és arccal lépeket vizsgálgató, hordást ellenőrző méhészt. Ilyenkor joggal érezzük a harmóniát a méh, az őt virágporral, nektárral, mézharmattal ellátó természet és a mindezzel okszerűen gazdálkodó ember között. 
A méhészettel rokonszenvező, a méhészeti termékeket lelkesen fogyasztó, ám ízig-vérig természetvédőként igyekeztem összefoglalni azokat a kérdéseket, ahol a két tábor között esetleg érdekellentét lehet. A hazai méhészek létszámban többszörösen felülmúlják a természetvédőket, úgyhogy indokoltnak tartom a természetvédelem véleményét is közzétenni ezekben a témákban.

A gyurgyalag (Merops apiaster)
Piripió. Egyéb neve: gyurgyóka, török fecske, gyurgyalag, földi rigó, méhmadár, méhész. (…) Tápláléka mindennemű röpülő bogárság, különösen pedig annak fulánkos része; mindennemű darázs, poszméh, földi méh; de a gazdasághoz tartozó hasznos méh is. Verőfényes időben felkeresi a síkság gödrös helyeit, hol a földi méh sokaságban tanyázik és függögetve is lesi a kibúvókat. Ha darázsfészket tud meg, odatelepedik és nagy ügyességgel kapkodja el a ki s beröpülő darazsakat. Az esős időt nem szereti és ilyenkor a méhesek tájára telepedik, hogy mindenképpen méhekhez jusson…” (Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról, 1901)
A szivárvány színeiben pompázik a fokozottan védett gyurgyalag. (Fotó: dr. Kovács Gábor)

A gyurgyalag különös neve hangutánzó, a madár bugyborékoló, mással összetéveszthetetlen hangjára utal. A mellékelt fényképeknek köszönhetően felesleges a rigó méretű madár tollazatának leírása, ez amúgy is hosszadalmas lenne. Nincs is talán olyan szín a palettán, ami ne szerepelne rajta. Csőre hosszú, íves, mellyel röptében kapja el a rovarokat. A gyurgyalag függőleges homok- vagy löszfalakba fúr hosszú alagutat, melynek végén kamraszerű kiszélesedő üregben fészkel. Általában telepesen költ. Csak május elején, ritkán április végén érkezik hozzánk, szeptember elejére pedig el is vonul, vagyis csak a legmelegebb időszakot tölti nálunk, az év nagyobb részében a trópusi Afrikában tartózkodik. A vonuló csapat több száz méter magasan repül, a madarak néha távcsővel is csak apró porszemnek látszanak, hangjuk azonban elárulja őket.
Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen színpompás tollazatú, bravúros légi mutatványokra képes madár szörnyű bűncselekményre késztessen egyeseket, pedig ez történt még az elmúlt években is! 2012-ben a hazai sajtót bejárta a hír: a Baranya megyei Harkány közelében egy barbár elkövető költőüregeket tömött be, így pusztítva el legalább tíz fészekaljat. A gyurgyalag fokozottan védett, az okozott természetvédelmi kár milliós nagyságrendű. Ez a vadállati kegyetlenség és a bezárt madarak lassú kínhalálának gondolata minden jobb érzésű embert felháborít! A tett egyértelműen a madarak elpusztítására irányult. 
Mivel az ember és a gyurgyalag közötti súrlódás csak a méhek miatt történhet, érdemes megvizsgálni a gyurgyalag táplálkozását. A népies magyar nevek, illetve a faj német (Bienenfresser), angol (Bee-eater) vagy tudományos nevének (apiaster = méhevő) közös jellemzője, hogy mindegyikben szerepel a méh. Ez jellegzetes emberi gyarlóság: a farkasra mindenki a bárányok vámszedőjeként gondol, holott étrendjének igen jelentős részét számunkra teljesen közömbös erdei rágcsálók teszik ki. Az embert sosem érdekelte különösebben más rovar a házi méhen kívül, így nem figyelte meg tüzetesebben, mi minden van még a gyurgyalagcsőrben.
Három képből készült fotómontázs a gyurgyalag védelmében. A zsákmány pillangó, szitakötő és poszméh. (Fotók: dr. Kovács Gábor)

A gyurgyalag étrendjében a szakirodalom szerint kb. 300 rovarfaj szerepel: kérészek, szitakötők, szöcskék, kabócák, lepkék, pillangók, legyek, szárnyashangyák, Afrikában termeszek is, emellett pedig nagy százalékban hártyásszárnyúak (Fry és Fry, 1992). Utóbbiakon belül északkelet-magyarországi vizsgálatok alapján kiemelkedő jelentőségűek a poszméhek és a darazsak. Nagyon sok múlik a vadászterületen: a virágzó here- és lucernatáblák, illetve gyümölcsösök légterében a méhek, poszméhek, míg vízpartokon inkább a szitakötők dominálnak. A táplálkozás vizsgálata a vadászat megfigyelésén túl az emészthetetlen kitinmaradványokból álló köpetek elemzésével történt. Ami a házi méhet illeti, Fintha István a köpetekben alig-alig talált méhet, tapasztalatai szerint a gyurgyalagok csak esős, hűvös időben húzódtak méhésztanyák közelébe, „egyéb időszakban a táplálékszerző területének változatos és egyedgazdag rovarvilága táplálkozásában tökéletesen kielégíti” (Fintha, 1968). Ezzel teljesen egybevág Herman Ottó fentebb idézett, csaknem 70 évvel korábbi leírása is. Ehhez még érdemes hozzátenni a faj egyik nemzetközi szaktekintélyének, Hilary Frynak a megállapítását, mely szerint a tényleges nektárgyűjtést végző dolgozóknál gyakrabban kapja el a nagyobb testű, mézet nem készítő hereméheket.
A löszgyep kiváló méhlegelő, legyen az akár a Hortobágyon...

...akár a Mezőföldön.

Egy kiváló méhlegelő (fajgazdag gyep, mézelő szántóföldi kultúrák) fölött a gyurgyalagok a méheken kívül rengeteg egyéb rovart is elkapnak, egy jó egészségi állapotú méhcsalád folyamatos szaporodásával könnyen ellensúlyozza az esetleges veszteséget. Ám ahogyan senkinek nem jut eszébe autópálya, műtrágyagyár vagy szemétégető mellett méhészkedni, úgy a „gyurgyalagvárostól” is tartsunk  biztonsági távolságot. A költésben levő gyurgyalagok a telep közelében igyekeznek elcsípni a fiókák számára a táplálékot.
A gyurgyalagtelep könnyen felismerhető: löszletörések, homokbányák, anyagnyerő gödrök függőleges falában sorjáznak azok a csaknem ökölnyi lyukak, amihez hasonlót hazánkban más madár nem ás. A partifecske (Riparia riparia) ürege sokkal kisebb és jóval sűrűbben vannak egymás mellett. A jégmadár (Alcedo atthis) alagútja is szűkebb bejáratú, ráadásul a faj sosem telepes és csaknem kizárólag vízpartokon él.

Tájidegen méhlegelők
Tessedik Sámuel honosította meg hazánkban az észak-amerikai fehér akácot (Robinia pseudoacacia), amely nálunk a fő méhlegelő, egy-egy hordási szezon sikerének záloga. Szántókat elválasztó fasorok, pusztai szárnyékerdők alkotójaként ha nem is őshonos, de „tájbaillő”. Gondot az jelent, ha egy természetes erdőt (pl. tölgyest) letermelnek, majd akáccal pótolnak. Az akác pillangós, a lucerna és a borsó rokona, a talajt nitrogénben gazdagítja. Ezt sok lágyszárú növény nem kedveli, annál jobban elszaporodnak olyan nitrofil fajok, mint a csalán vagy a bodza. Az akác ily módon elszegényíti az erdei fajkészletet. Védett területeken ezért kívánatos az akácerdők őshonos, pl. honos nyár- és tölgyfajokkal való cseréje, és a természetvédelem részéről ezért kísérte megdöbbenés az akác hungarikummá nyilvánítását.
A hazai növénytársulások értékét folyamatosan rontják azok a távoli tájakról szándékosan betelepített vagy óvatlanul behurcolt növényfajok, amelyek rendkívül rövid idő alatt felborítják az egyensúlyt és agresszíven terjednek. A tájidegen özönnövények közül több bizony méhlegelőként is funkcionál: 

  • Selyemkóró (Asclepias syriaca): gyakran selyemfű és vaddohány néven ismerik, eredetileg haszonnövényként (rostnövény) termesztették. Rendkívül agresszív sarjtelepes évelő gyom. Hazánk sok  tájegységében nagy gondot okoz szántókon, gyepeken és ültetvényekben egyaránt.
  • Aranyvessző-fajok (Solidago spp.): dísznövényként került be Európába, majd kivadulva meghódította a nedves, mocsaras területeket, ahol összefüggő állományt képez. Kaszálással kell ellene védekezni, még mielőtt magot érlelne.
  • Gyalogakác (Amorpha fruticosa): ámorakác néven is nevezik. Nem csak vízfolyások árterében, de néhol alföldi mocsarakban is zárt állományt alkot. Utóbbi helyeken ez a nádvágást is lehetetlenné teszi.
  • Keskenylevelű ezüstfa (Eleagnus angustifolia): gyakori neve még az olajfűz, olajfa. Ázsiai fafaj, amely elsősorban elcsapott legelőkön terjed. A bálványfával együtt a löszgyepek egyik legkártékonyabb fásszárú.

A változatosság gyönyörködtet

 „A rét olvadástól késő őszig soha nem volt virág nélkül. (…) A szigetek füvei közül főként a fodormenta, borsmenta, keresztesbodza, kakastaréj, csattogó, tőkincs, vadbodorka, gelicetövis, szamártövis és tisztesfű virágát szállták a méhek.” (Szűcs Sándor: A régi Sárrét világa, 1942.)

Napjainkban egyre sürgetőbb feladat  a természetes állapotú területeink (erdők, gyepek, nádasok) biodiverzitásának, sokféleségének megőrzése. Csodálatos méhlegelőt szolgáltatnak a löszgyepek, a hárs, a dunántúli erdők gyepszintjét tavasszal elborító medvehagyma, a mogyoró-, fűz- és égerpollen pedig fontos tavaszi táplálékforrás. Ezeknek a nem egyszer természetvédelmi oltalom alatt álló területeknek a megőrzése a méhészeknek is kulcsfontosságú. A mezőgazdasági területeken egy másik kifejezés, az agrobiodiverzitás kerül előtérbe. Ez a fogalom több összetevőből áll.
  • Termesztett fajok: a hazai vetésszerkezet az utóbbi évtizedben aggasztóan leegyszerűsödött. Fontos lenne a búza-kukorica-repce-napraforgó négyes változatosabbá tétele akár fővetésű, akár másodvetésű „alternatív” növényekkel. (Az agrárkörnyezetgazdálkodási programok mozdítottak is ezen a helyzeten valamicskét.) Sok mézelő növény kerülhet előtérbe: a pillangós takarmánynövények mindegyike, olajretek, olajtök, fehér mustár, pohánka, mézontófű (másik nevén facélia). Ha a zöldtrágyanövényeket virágzó állapotban dolgozzuk be a földbe, akkor kultúrgyomként nem okoznak gondot, de addig is rengeteg rovarnak nyújtanak táplálékot. Egzotikus fajtaméz pergethető szelídgesztenyéről, a gyümölcsfákról, gyógy- és fűszernövényekről (kakukkfű, levendula), sőt némelyik zöldségféléről (kabakosok, hagyma) is. Ma már többféle magkeverék szerezhető be szőlőültetvények sorközeibe, ezek a fajgazdag, őshonos, szárazságot jól tűrő növényállományok a hasznos rovarokat is „terített asztallal” várják.
Mézontófűre érkező házi méh. (Fotó: dr. Kovács Gábor)
  • Vadon élő növények: hibás az a szemlélet, hogy egy táblán minden gyom, amit nem mi vetettünk. A szegélyben sok veszélytelen kísérőfaj gazdagíthatja a flórát. A vegyszeres gyomirtás elterjedésének egyik fő áldozata a tarló tisztesfű vagy tarlóvirág (Stachys annua). Ez a gabonatarlókon hajdan tömegesen növő ajakos évtizedekkel ezelőtt méhészeti jelentőségében az akáccal vetekedett. Napjainkban leginkább csak ökológiai táblákon találkozhatunk vele. Saját tapasztalat, hogy pár év vegyszermentesség után a tábláinkon nem csak a tarlóvirág, hanem az egyetlen védett gyomfajunk, a konkoly (Agnostemma githago) is megjelent! Van értelme tehát hátat fordítani a gyomírtószereknek...
Egy korán ébredő méh közelít a téltemető (Eranthis hyemalis) virágja felé.

  • Zöldfolyosók: A vonuló állatok számára természetes útvonalat biztosító fasorok, erdősávok, árkok élővilága általában gazdag, ráadásul méhlegelőként is szóba jöhetnek. Az akácon kívül a vadrózsa, galagonya és kökény jellemző ezekre az élőhelyekre, de a vízfolyások, patakok mellett a fűzfélék és az éger is előfordul. 
Felhasznált irodalom:
  • Fintha I. (1968): Megfigyelések a Szamos menti gyurgyalagok (Merops apiaster) fészkelési viszonyairól és táplálkozásáról. Aquila 75. 93-102. o.
  • Fry, C. H.; Fry, K. (1992): Kingfishers, Bee-eaters & Rollers. Helm, London. 281-283. o.
  • Herman O. (1901): A madarak hasznáról és káráról. Budapest, 166-167. o.
  • Szűcs S. (1942): A régi Sárrét világa. 97-101. o.

2016. április 1., péntek

Baglyok hava

Bár csak rövid idő telt el a terjedelmes gyöngybaglyos összefoglaló közzététele óta, mégis történt néhány érdekesség, amiről be kell számolnom.

Macskabagoly a Máriamajori-erdőben
Február 28-án tettem ki a macskabagoly-költőládát a máriamajori zárt lösztölgyesbe (ITT írtam róla). Egy ilyen esemény után kötelező az optimizmus, de magamban azért adtam a macskabaglyoknak néhány évet, amíg ráakadnak a kényelmes otthonra. Nem egészen így történt... Március 24-én a közelben járván megtekintettem a ládát. A nyílásban nem ült semmi (pedig nagy vágyam egy odú nyílásában napfürdőző macskabagoly megfigyelése), de a rend kedvéért azért megnéztem a tükröt is, aztán azt hittem, lekalimpálok a völgyoldalon... Az odú fenekén ott hasalt (gyanúm szerint kotlott) egy vörös színváltozatú macskabagoly! Az elsuhanó árnyakat is beleszámítva aligha tévedek nagyot, ha azt mondom, ez lehetett az ötödik vagy hatodik megfigyelésem, vörös színűt pedig még sosem láttam. Másnap már fényképezővel felszerelkezve mentem, hogy megörökítsem az örömteli eseményt. Sajnos a bagoly más pózban ült, így a feje árnyékban volt. A napsütötte háta azonban így is látványos bizonyíték...
Ezért kell az ellenőrző tükör... A láda alján lapuló macskabagoly.

Éjjeli Madáratlasz Program (MAP) felmérések
Már tavaly tavasszal bekapcsolódtam a fészkelő madárfajok felmérésébe a Székesfehérvár-Sárkeresztes-Pátka-Lovasberény térségben. Ennek során 2015-ben több helyen észleltem költő erdei fülesbaglyokat, illetve egy éjjeli szemleúton bizonyosodott be a macskabagoly sikeres fészkelése Pátkán.
Idén márciusban Fiala Zsuzsanna lovasberényi madarász tájékoztatott, hogy Berényben több helyen hallott kuvikot. Ilyen előzménnyel szálltam autóba március 23-án késő este, hogy végigjárjak néhány potenciálisan baglyos helyet. A pátkai helyszínek (varjútelep, kőrakás-hegyi tölgyerdő) bagolymentesek voltak, bár utóbbi helyen azért sikerült holdfényben aktív bíbiceket regisztrálni. Lovasberényben aztán elszabadult a pokol... Egy gyöngybaglyot, három erdei fülesbaglyot és hét kuvikot észleltem röpke másfél óra alatt!
Gyakoribb, mint hittük? Az elmúlt télen kezdődött a kuvikvédelmi programunk, tavasszal pedig egy erős állomány került elő az Észak-Mezőföldön. (A fénykép a Hortobágyon készült.)

A gyöngybagoly és egy kuvik a sertéstelepnél szólt, kissé távolabb huhogott, illetve lámpafénynél vadászgatott egy-egy erdei fülesbagoly is. Az Antali-majornál kuvikpár hangoskodott (elképzelhető, hogy a 2014-ben általunk kihelyezett D-odúban laknak!), a lujzamajori volt szovjet bázison pedig egy erdei füles mellett négy kuvik kiáltozott, feltehetően két rivális pár begerjedt tagjai. 
Még két estén próbálkoztam, egyszer a berényi sertéstelepre is visszamentem, felkerestem további jó helyeket (Kender-tó, Csalapuszta, szűzvári tölgyerdő), újabb siker nélkül. 23-án tehát hatalmas szerencsém volt, egyértelműen jó helyre kerültek hát a berényi kuvikodvak és a református templom gyöngybagolyládája...

MME megyei koordinátori felkérés
Staudinger István azzal a meglepő kéréssel fordult hozzám, hogy vállalnám -e az MME Fejér megyei helyi csoporton belül a gyöngybagolyvédelem koordinálását. Nem vagyok az a megrögzött szervező alkat, érthető módon vonakodtam elfogadni egy ilyen pozíciót. Tevékenységünk fő jellemzője (ez a honlap bejegyzéseiből is kitűnik) egy viszonylag szűk terület intenzív vizsgálata, a megye több járásában életemben nem jártam még... Ám az nagyszerű lenne, ha távolabbi településeken lenne  a kihelyezett gyöngybagolyládára figyelő helyi önkéntes.
Kilátás a csákvári Haraszt-hegyről. Mozaikos, zömmel mezőgazdasági hasznosítású táj, itt-ott egy-egy templomtoronnyal. Pont gyöngybagolynak való vidék.

Első lépésként ellátogattam a székesfehérvári Alba Volán SC öttusa lovardájába, ahol Stadi már leszervezte a láda kihelyezését, sőt még a fecskék lehetséges sárgyűjtőhelyét is szemrevételezte. Az új városszéli lovarda kitűnő táplálkozóhelyek szomszédságában mindkét fajnak alkalmas fehérvári bázis lehet.

Hírünk a világban
Bár tavaly márciusi videó, de csak idén vette észre Pallos Zsuzsa az alábbi kishírt. Megjegyzésnek annyit, hogy volt szerencsém részt venni Pápai Szabó György egy hittanóráján, ahol a teremtett világ, a természet megóvásáról, Isten teremtményeinek segítéséről beszélgettünk a kisiskolásokkal, felvezetésként pedig egy káprázatos fényképeket tartalmazó baglyos naptárat nézegettünk meg. A gyöngybagolyláda és a velencei templomkertbe tavaly kitett odvak mellett már egy madáretetőt és bele való napraforgót is adtunk, a templom melletti Timóteus házon molnárfecske költ, szóval csakugyan egy kis madárvédelmi bázisként tekintünk a velencei református gyülekezetre.

2016. március 28., hétfő

Márciusi virágok

Működési területünkön több olyan korai növényfaj van, amely színpompás virágaival jelzi a tavasz beköszöntét. Az alábbiakban a legszebbekből mutatok egy "csokorravalót".

Hóvirág (Galanthus nivalis)
Környékünkön a Velencei-hegységben is él ez a mindenki által ismert virág, ám az itt bemutatott fénykép egy másik, szaknyelven "bizonytalan őshonosságú" állományban készült. Pátkai otthonunkat és a hosszú kertet délről egy régi hajtóút szegélyezi. Az út és a kerítés között sűrű bozót van, ennek az aljnövényzete rejti a hóvirágot. Mivel ugyanitt odvas keltike is él (lásd alább), erős a gyanúm, hogy ez a néhány négyzetméteres folt természetes állapotú maradvány.
A hóvirág omega alakú kis foltja csak közelről látszik (Pátka-Páskom)

Kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum)
A mezőföldi lombhullató erdők kora tavaszi geofita növénye ez a zöld szirmairól könnyen felismerhető virág. Néha hó alól is kihajt, az enyhe 2015 végén pedig december elején is találtam virító példányt.
A három legszebb lösztölgyesben, azaz a Velencei-hegységben (Nadap), a Máriamajori-erdő - Nagy-völgy löszvölgyrendszerben (Székesfehérvár) és a Tikmony-völgyben (Pátka) szép állománya él. Itt a megszokott látvány tárul elénk: teljesen növényzetmentes helyen, a fák alatti avarszőnyegből nyílnak.
Kisvirágú hunyor a Tikmony-völgy lösztölgyesében (Pátka)...

A faj negyedik lelőhelye ettől merőben eltérő. A Rácvölgyben (mint erről már ITT volt szó) éppen a lösztölgyesek névadói, azaz a fafajok hiányoznak. A hunyor ennek ellenére megvan, akácos szélén, de még zárt gyepekben (!) is megtaláljuk.
Védett, eszmei értéke 5.000 Ft.
...és kaszálóréten a Rácvölgyben (Székesfehérvár)

Cseh tyúktaréj (Gagea bohemica)
A gyepek tavaszi hírnökei a tyúktaréjok, melyek között igazi ritkaságok is vannak. A tiszántúli puszták különlegessége, a pusztai tyúktaréj (G. szovitsii) és a dunántúli sziklagyepeken élő cseh tyúktaréj egymáshoz nagyon hasonlóak. A határozóbélyeg (virágkocsány szőrözöttsége) olyan minimális eltérés, ami egy hozzám hasonló amatőrt az őrületbe kerget, szerencsére az élőhely teljesen más.
Idén kora tavasszal a szép állapotú, szürke marhákkal karbantartott pátkai Királyberek dombjain végeztünk madárszámlálást kisfiammal, Ágostonnal, amikor rátaláltunk a mohaszőnyegből kinövő parányi virágokra. Másnap reggel visszamenve a fagy miatt félig összecsukódó, az elolvadt dértől csillogó példányokat tudtam fényképezni.
Védett, eszmei értéke 5.000 Ft.
Cseh tyúktaréj a Királyberekben (Pátka)

Odvas keltike (Corydalis cava)
A hóvirágnál említett helyen készült a fénykép, de ez valóban csak kicsiny folt. Az igazi tömeg a Velencei-hegységben él, amely a Nadapot Lovasberénnyel összekötő útról március-áprilisban fantasztikus látványt nyújt. A Máriamajori-erdőben is vannak szép állományai, a Rácvölgyből ellenben eddigi ismereteim szerint hiányzik.
Az odvas keltike virágai közelről (Pátka-Páskom)

Speta-csillagvirág (Scilla spetana)
Ezt a növényt hivatalosan így hívják, bár nekem jobban tetszik a nadapi csillagvirág név. Még friss a sokk és nem is tudtam utánaérdeklődni: a nemrég megjelent Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza című könyvben a Dél-Mezőföldön és Baranyában is szerepel egy-egy termőhely, holott én úgy tudtam, hogy ez egy velencei-hegységi endemizmus, amely a gránitra rakódott löszhöz kötődik. Lehet, hogy ez az elmélet megdőlt, ám a faj akkor is marad az, ami volt: a Velencei-hegység legkülönlegesebb növénye. Közvetlenül az út szélén is nő, tehát nem kell tájfutókat megszégyenítő túrákat tenni az erdőben. Minden tavasszal mellettük kell elmennünk akkor, amikor megyünk szőlőt metszeni; ilyenkor nyílik mód fényképezésre is.
Védett, eszmei értéke 10.000 Ft.
Speta-csillagvirág a Velencei-hegységben (Nadap)

Tavaszi hérics (Adonis vernalis)
Amikor 2008-ban először jártam az Aszal-völgyben, felejthetetlen élményt nyújtottak az addig csak fényképről ismert tavaszi hérics sárgálló foltjai. A legszebb aszal-völgyi löszgerincet máig "Héricses-dombok" néven emlegetjük, az ezzel határos kis táblánk, egy fokozatos visszagyepesítésre szánt lucernaföld is a "Héricses" fedőnevet viseli.
A környéken a legszebb állomány az Aszal- és Rácvölgyben él, de néhány tő megtalálható a székesfehérvári Csúcsos-hegynél, a Pátkai-víztározótól délkeletre, illetve a Velencei-hegységtől keletre, Pázmándon (Cseplek-hegy). Idén tavasszal egy nagyon meglepő helyen, a Máriamajori-erdő belsejében egy kis ligetes platón is rábukkantam egy másik növényritkaság, a gumós macskahere (Phlomis tuberosa) leveleinek társaságában. (Simon György botanikai ponttérképén ezek szerepelnek, tehát ez nem igazi felfedezés, de az élmény ugyanakkora.)
Védett, eszmei értéke 5.000 Ft.
Délutáni napfényben sütkérező tavaszi hérics a Rácvölgyben (Székesfehérvár)

Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
Állítólag a leginkább "rongyosra fotózott" hazai vadvirág; fanyalgó botanikusok már előre fogják a fejüket, hogy a hazai természetfotós pályázat idén is kökörcsines képekkel lesz -e tele. Az tény, hogy kivételesen szép virág. 2009 márciusában, első gazdálkodási évünk kezdetén véletlenül, a korábbi felfedezésről nem tudva bukkantunk rá a legszebb rácvölgyi állományára, legalább 150 tőre. Ennyi soha azóta nem virágzott, idén 61 virágot és bimbót számoltam össze. Azóta a völgy más pontjain is előkerült, ami nagyon fontos, hiszen a Mezőföldön nagyon kevés helyen él.
Védett, eszmei értéke 10.000 Ft. Natura 2000 jelölőfaj.
Leánykökörcsin a Rácvölgyben (Székesfehérvár)

Fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis ssp. nigricans)
A Mezőföldön és a Velencei-hegységben sokkal gyakoribb, mint a leánykökörcsin. Vannak egészen apró termetű, a fűben diszkréten megbúvó példányai, így korántsem olyan feltűnő, mint termetesebb, szőrözöttebb, ellenfényben szinte világító rokona. A legszebb általam ismert állomány az Aszal-völgy természetvédelmi terület részét képező Vadmezőn található. Korábban a hírek szerint rengeteg volt a pátkai Királyberekben, mióta látogatom a területet, azóta a legelő marhák miatt ezt nem tudtam ellenőrizni. Ugyancsak megerősítésre vár egy Jancsár-völgytől keletre jelzett állomány is.
Védett, eszmei értéke 10.000 Ft.
Fekete kökörcsin a Rácvölgyben (Székesfehérvár)

A működési terület növénytani érdekességeiről szóló korábbi írások:

2016. március 15., kedd

Túl a tizedik templomon - Gondolatok a gyöngybagolyról

A tizedik templom: Pázmánd
2016. március 11-én, kellemetlenül szeles, barátságtalan időben került sor egy szívmelengető eseményre: a Velencei-hegység térségében a pázmándi katolikus templommal együtt immár nyolc, míg közreműködésünkkel összesen tíz egyházi épület várja az erre vetődő gyöngybaglyokat.
Év elején végeztük el az épület belsejében a méréseket, a különleges szerkezetű templomtorony egy középső, délre néző ablakát szemeltük ki. A ládát 10 mm-es OSB-lapból készítettem, az alap 100x45 cm, a magasság 50 cm. (A barkácsáruházban milliméterre pontosan leszabták a darabokat, ami nagy segítséget jelentett.) A láda levehető tetejű, sötétítős, a 12x20 cm-es röpnyílás az előlapon van. A nyílás fölött kis esővédő eresz, alul a madarak leszállását segítő párkány kapott helyet. Mivel az ablakot nem védi spaletta, a ládát favédő lazúrral lefestettem.
Az Anonymuséra emlékeztető ruházat oka, hogy a toronyban nagyon kellemetlen volt a huzat.

Szerencsére a ládát sikerült egészben felvinni, az egyetlen apró nehézséget az áram megszerzése jelentette. Szokatlan módon ugyanis a pázmándiak annyira bíztak bennünk, hogy a toronyajtót  előre kinyitották számunkra, így viszont a harangoktól az alsó kis raktárig bejártuk az egész tornyot, míg a szúrófűrész számára találtunk egy konnektort.
Az áram alulról érkezett hosszabbítón keresztül.

Az ablakokat drótháló fedi, ezen vasfűrésszel vágtuk ki a röpnyílással megegyező méretű lyukat, majd a szabadon maradó drótcsonkokat fogóval visszahajlítottuk, hogy ne sértsék meg a madarak tollazatát.
Zsuzsa a röpnyílást fűrészeli a dróthálón.

A 2015-ös nagy vihar megmutatta, hogy egy ládát nem mindig tart a helyén a súlya, ezért ezt az éppenséggel könnyű ládát több helyen hozzácsavaroztuk a fapadlóhoz, a tetejét pedig részben vitt, részben a toronyban talált téglákkal súlyoztuk le.
A munka vége. Zsuzsa kezében a csirkedróttekercs van, amiből a láda és az ablak dróthálója közötti rést tömtük be. A ládatetőt hat tégla súlyozza le.

A kilátás pazar: a Velencei-hegység keleti hegyormai (Zsidó-hegy, Cseplek-hegy), legelők, szőlőültetvények, háztáji parcellák, kis patakvölgyek kínálnak változatos vadászterületet. A templom 10 kilométer sugarú körzetében négy templom is bagolybarát (Nadap, Vereb, Velence, Lovasberény), de a másik három velencei-hegységi is 15-ön belüli.

Az építészeti csemegének számító templom gyönyörű csúcsíves ablaka immár a gyöngybagoly érdeklődését is felkeltheti.

A pázmándi egyházközség világi tagjai, dr. Noske Richárd és felesége, Krisztina átveszik az oklevelet.

Pázmándnak a forgalmas M7-es autópálya és a kiemelt turistacélpont Velencei-tó szomszédságában is sikerült megőriznie valamit a hamisítatlan vidéki hangulatból. A templom egyik gondnokától megtudtuk, hogy a faluban kuvik is van. Ismét egy olyan település, ahol a gyöngybagolynak egyszerűen helye van...
A képen a Nadap felől érkező alsórendű út látható, háttérben az immár bagolybarát templommal. (2015 májusában készült fénykép)

Egy madárvédelmi akció története

2014 augusztusa, vagyis az első kihelyezés óta a gyöngybagoly költőládáink száma tízre növekedett, egyelőre foglalás nélkül. A következőkben igyekszem összefoglalni mindazt, ami ennek az akciónak a hátterében van: miért van rá szükség és miért nem számíthatunk lavinaszerű eredményre.

A gyöngybagoly (Tyto alba) Magyarországon
A jelenleg legfrissebbnek számító munkák a hazai állományt mindössze 800-1000 párra becsülik. Ennek a kimondottan alacsony számnak több oka van. Eleve kiesnek a zárt erdők, a nagyvárosok, illetve a hegységek. Hazánk éghajlatára hatással van a keleti, kontinentális klíma. Napjainkban sikk elsütni a régi igazi telek és a mai semmilyen telek közötti égbekiáltó különbségről szóló megfigyeléseket, ám a kemény időszakok ennek ellenére néhány évente igenis komoly próba elé állítják a nálunk áttelelő fajokat. A 2013-as téli március még eleven emlék, de ne feledjük a 2012 februárjában átélt tartós havas mínusz 20 fokot vagy a 2003-as véget nem érő telet sem. Ezeket a viszonyokat a trópusi eredetű, zsírtartalékokkal gyakorlatilag nem rendelkező gyöngybagoly nagyon nehezen viseli, a hazai populáció ilyenkor erősen lecsökken. 

Az az érzésem, hogy valaki figyel... A felkelő nap sugarainál sütkérező gyöngybagoly a nagyiváni (Jász-Nagykun-Szolnok) kápolna ablakában (2010. szeptember 4.)

Ennek a fordítottja történik egy pocokgradációs évben (legutóbb 2014-2015). A gyöngybagolypár a kimeríthetetlen táplálékkínálatra alapozva két fészekaljat, összesen akár 18-20, vagy még több fiókát repíthet ki. Ez az elképesztő hullámzási képesség (fluktuáció) más madárfajokra is jellemző, néha a kiváltó ok is ismert (pásztormadár - sáska; hóbagoly - lemming; haris - csapadék mennyisége).
Téli nappalozóhelyéről kirebbentett, fűzfán megpihenő gyöngybagoly a Hortobágyon. 
(fotó: dr. Kovács Gábor)

A probléma elsősorban a fészkelőhellyel van. A valamikor barlangokban és faodvakban élő faj hazánkban szinte kizárólag emberi létesítményekben költ. Kiemelkedő jelentőségűek az egyházi-(templomok és kápolnák) és a mezőgazdasági épületek (magtárak, padlással rendelkező istállók és hodályok). 
A templomtornyokban régen nem kellett óvni semmit, a baglyot senki sem háborgatta. A mesterséges harangozás, a kényes óraszerkezetek, illetve a telekommunikációs berendezések ebben döntő változást hoztak. Főleg ezeket féltik a galamboktól, az ő kiszorításuk pedig a baglyokat sem kímélte. A templomfelújításokkal egy menetben végzett galamb- (és bagoly-) mentesítés már az 1980-as években éreztette hatását. Néhány elképesztő szám: 1991-ben Veszprém megyében 76 templomból 8-ban (Vasuta, 1993), 1994-ben Nógrád megyében 92 templomból 6-ban (Drexler, 1995) volt gyöngybagoly.

A gyöngybagoly Fejér megyében
És folytatólagosan a fentiekhez: Fenyvesi László 77 fejéri templomból kettőben (!) talált gyöngybaglyot az 1980-as évek végén (Fenyvesi, 1990). Az ezt megelőző időszakból is van néhány adat. Radetzky Jenő az általunk 2014 decemberében alkalmassá tett pákozdi református templomról jegyzi meg, hogy a fészekaljat 1977 nyarán kifosztották. Költőhelyként említi még az agárdi temetőkápolnát, a Császár-víz-völgy odvas fűzfáit, a kelet-bakonyi Bodajk és Balinka településeket, illetve (részletek nélkül) több megyei kistájnál felsorolja, mint fészkelő fajt (pl. Sárrét, Sárvíz-völgy, Zámolyi-medence) (Radetzky, 1984). A Kelet-Bakonynál a Radetzky által említett falvakon kívül Tapfer Dezső írása is útmutató; ő Isztimért is költőhelynek ismerte (Tapfer, 1979).
Az 1990-es évekből felbecsülhetetlen értékű a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány adatsora. Ez a szervezet hősi időszaka, melynek során hatalmas területeken végezték el a gyöngybagoly számára alkalmasnak tűnő épületek felmérését. Egy nagyon tanulságos, nem túl szívderítő tendencia rajzolódik ki belőle. Alig néhány évvel a mi felbukkanásunk előtt jó néhány gyöngybagolypár fészkelt a környékünkön. A legfájóbbak azok a templomok, amiket mi is ismerünk, immár (vagy egyelőre?) bagoly nélkül: Csákberény, Pátka, Vereb, Vértesacsa, illetve a lovasberényi kastélykápolna.
A pátkai katolikus templom látképe a Máriamajori-erdő felől. Nagyon változatos, mozaikos táj a Velencei-hegység északi lábánál.

Fejér megyében az utóbbi években három helyen észleltünk gyöngybaglyot. Járosi Adrienn 2009 végén a Dinnyést Pákozddal összekötő út mellett, a Császár-víz torkolata közelében, Pallos Zsuzsanna 2015 nyarán akusztikus sakálfelmérés közben a Zámolyi-medencében, jómagam 2013 júniusában a 811-es út lovasberényi szakaszán a gesztenyefasorban. Kovács Norbert fehérvári madarász 2015-ben a romos kisfaludi kastélynál talált egy ott tanyázó párt a szomszédos (mellesleg fecskékben gazdag!) marhatelep dolgozóinak információja alapján; a madarak végül nem költöttek. A Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány 2015-ben egy sikeresen fészkelő fejéri párt ismert (Csősz), egy másik pár nem költött tavaly (Káloz). Lendvai Gábor információi szerint mérgezésre utaló tünetekkel fogtak meg egy példányt a 20 év ökológiai gazdálkodása után tönkretett és levegyszerezett kishantosi gazdaság közelében; a madarat gyógykezelés után ugyanott elengedték; egy Lajoskomárom és Enying között sérülten talált példányt gyógyulása után a hozzánk közeli Sukorón eresztették el (Fiala Zsuzsanna). Elütött gyöngybaglyokat Polgárdi (Fiala Zsuzsanna), Mezőfalva (Székely Balázs) és Rétszilas (Lendvai G.) mellett találtak.

A "VÖLGY-HÍD" tapasztalatai
Gyöngybagolyvédelmi programunk rögtön az alapítvány bejegyzése után, 2014 májusában vette kezdetét a madárvédelem iránt nyitott templomok felkutatásával. Pallos Zsuzsa kommunikatív készsége hatalmas szerepet játszott mindebben. A ládakihelyezés engedélyezése a katolikus egyháznál egyszerűbb, a reformátusoknál általában a presbitérium dönt. A hozzáállás igen jó, csupán néhány elutasítást jegyeztünk fel, és azok közül is talán csak egy reakció volt kellemetlen és szűk látókörű. A többiek érdeklődéssel viszonyultak a program iránt (a lelkes magyaralmási tiszteletes még a parókia rágcsálóírtási szokásait is megreformálta, nehogy a baglyokat másodlagos mérgezés érje). Amikor már volt néhány pozitív visszajelzés, akkor engedélyt kértünk az illetékes örökségvédelmi hatóságtól, ugyanis a Fejér megyei templomok döntő része műemlék. A hozzájárulást megkaptuk: 

A gyöngybagolyvédelem kulcsa, hogy a láda kihelyezése után is szükséges az odafigyelés. Pátkán és Vértesacsán feltehetően még ma is lenne költőpár, ha ezek a falvak nem volnának olyan messze a ládát kihelyezők otthonától. A pátkai láda hátfala eldeformálódott és eltűnt belőle a forgács, az acsai pedig teljesen feltöltődött galambtrágyával. Mindkét esetben éveken át nem látta szakember a ládát, hiszen ezek a problémák nem egyik napról a másikra keletkeznek. További tapasztalat: a 2015. július 8-i hatalmas vihar két nyugati tájolású ládánkat is elmozdította (Pákozd, Nadap), ott szintén közbe kellett avatkozni. 
Tíz láda után azért ki merem jelenteni, hogy egy láda kitétele nem akkora kunszt. Vannak kalandos dolgok, kisebb-nagyobb megoldandó problémák, rozoga létrák, csengő-bongó harangjáték, de 2-3 óra szerelgetéssel általában megvan az egész. Ám a lényeg utána következik. Ezt László Csaba, a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány munkatársa így fogalmazta meg: "Sajnos Fejérre az utóbbi kb. 10 évben nem volt már kapacitásunk, ezért is nagy öröm, hogy ti foglalkoztok vele."
A templomok ilyen oklevelet kapnak. A formatervezés Pallos Zsuzsa munkája, külön köszönet Kókay Szabolcsnak, aki hozzájárult festménye felhasználásához.

A következőkben Dr. Kalotás Zsolt hozzánk írt leveléből idézek. Zsolt a gyöngybagoly legfőbb hazai szakértőjének számít, az 1980-as években Tolna megyében úttörő szerepet vállalt a faj védelmi módszereinek kikísérletezésében. Több mint 3000 egyedet gyűrűzött, 1000 fészekaljról vannak adatai, a rendkívül sikeres baranyai védelmi program módszertana is az ő eredményein alapul.
"A gyöngybagoly kóborló természetű faj, amelynek elmozdulásait vélhetően az időjárási tényezők, illetve a felszínmorfológiai és  vízrajzi sajátosságok határozzák meg. Az is kiderült, hogy az öreg madarak általában területhűbbek, mint a fiatalok, és az is, hogy a fiatalok majdnem száz százalékig elhagyják kikelésük helyét és különböző irányokba távozva kóborolnak. (...) Remélem a gyöngybagoly-költőláda akciótok sikeres lesz, de ne várjatok azonnal átütő sikert. Idővel azonban kialakulnak a stabil költőpárok."
Ebben bízunk mi is, hiszen a Fejérrel határos gyöngybaglyosabb megyékből (Veszprém, Tolna) folyamatosan várhatjuk a kirepült fiatal madarakat. A tíz templom ládáival kapcsolatban az alábbi tapasztalatokat tudjuk összegezni.

Egy-egy diszkrét röpnyílás Pákozd, Pátka, Vereb, Nadap, Lovasberény és Vértesacsa templomán

Sok szépet és jót hallottunk a toronytérelválasztás előnyeiről, tapasztalataink szerint azonban ez a módszer kifejezetten kevés templomnál alkalmazható. Eddig két olyan toronyban jártunk, ahol a toronynak is van kiépített padlása, ám egyik süvegen sem találtunk ellenőrzőablakot, ahova a speciális berepülőt be lehetne építeni. Emellett az egyik toronytérben kapott helyet az óraszerkezet, tehát pontosan az az épület legkényesebb része. Minden további templomon komoly belsőépítészeti munkát jelentene az elválasztás, arról nem is beszélve, hogy az örökségvédelmi hivataltól erre már  feltehetően külön engedélyek kellenének. 
Egy toronytérelválasztásos templom van a környéken. A sárszentmihályi torony süvegén nem könnyű észrevenni a röpnyílást.

A fenti problémák miatt marad tehát (a toronytérelválasztás hívei szerint rendkívül szűkös) költőláda. A szabvány ládák általában 100x50 cm alapterületűek. Ettől eltérő méreteket is használtunk, volt 70x70-es (Vereb), illetve egy saját készítésű L-alakú (Magyaralmás). A röpnyílás általában 15x15 cm-es, a pázmándi ládán kipróbáltuk a Kalotás Zsolt által javasolt 12x20 cm-t. Ugyanitt esővédőt és dobbantót is felcsavaroztunk a nyílás fölé és alá; korábban a flexszel megnyitott pákozdi fémspalettán alakítottunk ki esővédőt. Nagyon figyeltünk, hogy a láda mellett ne férjen be semmilyen nagyobb élőlény (énekesmadár, denevér) a torony belsejébe; ez több esetben aprólékos barkácsolást igényelt. Északra egyetlen láda sem néz, délre öt, nyugatra három, keletre kettő nyílást irányoztunk. Nem törekedtünk a legmagasabban levő toronyablakok használatára, több helyen egy szinttel lejjebb van a láda, például Lovasberényben, Magyaralmáson és Pázmándon. A láda aljára fenyőforgácsot tettünk. A ládák ellenőrzésének módja igen eltérő; zsaluval nyitható oldalúak vagy levehető tetejűek. A nadapi érdekes: az oldala nyitható, ám a szűk ablakban ez a módszer nem alkalmazható, ezért a hátsó falat kell lecsavarozni. Parlagi galamb költését már több ládában észleltük.
Két készen kapott láda, melyeket át kellett alakítani oldalsó röpnyílásúvá. A felső láda Velencére, az alsó Lovasberénybe került.


Nem sikerült mindig ősszel kitenni a ládát, gyakran belecsúsztunk a télbe, kora tavaszba. Azt a Kalotás Zsolt által javasolt ötletet sem valósítottuk meg, hogy a költőládán kívül egy kisebb pihenőládát is kihelyezzünk a fiókák növekedése miatt a költőládából kiszoruló szülőknek; talán a párok megtelepedése után ezt pótoljuk majd. Ahol válogathattunk az ablakok között (mert pl. nem voltak távközlési berendezések), ott szívesen irányoztuk a tetőszerkezet irányába a ládát (Pákozd, Velence), hiszen számítani kell a tapasztalatlan fiókák kiesésére. Másutt azonban nem volt választási lehetőség: a láda a szédítő mélységre nyílik (Nadap, Vértesacsa és Vereb).

Szubjektív leg-leg-leg
  • A legnehezebben mászható templomlétra egyértelműen Nadapon van.
  • A leghosszabb szerelés Magyaralmáson volt, több mint 4 óra.
  • A leghatékonyabb nap: egy délelőtt alatt két templom (Velence, Lovasberény)
  • A legegyszerűbb munka (csak javítani kellett a ládát): Pátka.
  • A dobhártyákat leginkább igénybe vevő munka Vértesacsán zajlott. A toronyban három harang lakik, melyek minden negyedórában gyors egymásutánban megkondulnak.
  • A legfurcsább kihelyezés a csákberényi, hiszen a gondnok segített az összeszerelésben, majd később az órajavításkor lehozta a ládát és több hónappal később önállóan rakta ismét össze.
  • A gondnokok, lelkészek leggyakoribb kérdése: "Baglyot is hoztak?"
  • A legérdekesebb tapasztalat a helyiek részéről: Polgár Tibor magyaralmási lelkész elmondta, hogy korábban Sáregresen szolgált, aminek a testvérgyülekezete a német Észak-Rajna-Vesztfália tartományban található Wermelskirchen városka. Egy kirándulás alkalmával járt ott és megtudta, hogy a templomban él gyöngybagoly.
Angliában gyakori látvány, nálunk annál különlegesebb: fényes nappal vadászó gyöngybagoly a Hortobágyon. (Fotó: dr. Kovács Gábor)

A program jövője
Jelenleg a legsikeresebb hazai gyöngybagolyvédelmi program Baranya megyében zajlik, ahol az ottani MME helyi csoport több mint 160 kihelyezett ládát gondoz. (2015-ben 37 első- és 17 másodköltést regisztráltak!) A több száz baranyai önkéntessel szemben az alapítványunk madárvédelmi egysége három fő. Eredményeket így is el lehet érni, viszont nagyon lényeges, hogy ne méretezzük túl nagyra a programokat. Csak annyi ládát szabad kihelyezni, ahova minden évben biztosan el is jutunk.
Terveink szerint az akció akkor áll majd le a további ládák kihelyezésével, amikor kialakul két góc. Az egyik, a velencei-hegységi nagyjából teljes, már csak a kápolnásnyéki református templommal kapcsolatban kaptunk felkérést, amit az egyház még nem erősített meg. A másik nagy feladat a nyugati körzet. Tágabb értelemben ide sorolható a magyaralmási és csákberényi ládánk, de az új terület ettől délebbre, Szabadbattyán környékén van. Battyán mellett Tác, Úrhida és Sárpentele katolikus templomaiba szeretnénk ládát tenni. Ez összeérne a csőszi és kálozi baglyok élőhelyével, de közel van ide Polgárdi is, ahol az elütött példányt találták, illetve a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány által már alkalmassá tett sárszentmihályi református templom.
Az álmunk az, hogy ebben a két körzetben stabil gyöngybagolypárok találjanak otthonra. Ezek folyamatosan röpítenék a szaporulatot, melyek benépesíthetnék a megye északi felének kínálkozó élőhelyeit (romos kastélyok, istállók, magtárak). A ládákat évente ellenőrizzük, hogy a szükséges beavatkozásokat (forgács pótlása, sérülések kijavítása, szükség esetén ládacsere) elvégezhessük.
Szili István vízfestménye

Köszönetnyilvánítás
Sem az örökségvédelmi hivatal, sem az egyházak nem kifejezetten természetvédő szervezetek, ám jelesre vizsgáztak segítőkészségből és nyitottságból. Feltehetően a gondolkodásmód másutt is ilyen, tehát más országrészekben is bátran bele lehet vágni a miénkhez hasonló programba.
A munka során többször is kaptunk segítséget harangozótól, gondnoktól, vagy magától a lelkésztől; az ajtó nyitásától hosszabbító kölcsönadásán és a láda cipelésén át konkrét szerelési segítségig színes a paletta. Hálás köszönet mindannyiuknak! Név szerint is köszönet illeti a négy település templomához engedélyt adó Tallér Krisztiánt, a lelkes madárvédő tiszteleteseket: Kardos Pétert (Pákozd) és Pápai Szabó Györgyöt (Velence), a pátkai templomot fáradhatatlanul gondozó Mikus Béláné Ida nénit, illetve három segítőkész gondnokot, Kovács Gyulát (Pákozd), Kőrösi Ödönt (Csákberény) és Turanitz Lajost (Nadap).
Végül köszönjük azoknak, akik önzetlenül rendelkezésünkre bocsátott költőládákkal, illetve hasznos ötletekkel, javaslatokkal segítették az akciót (betűrendben): Fenyvesi László, dr. Kalotás Zsolt, László Csaba, Staudinger István.
Az egyes munkákról a korábbi bejegyzésekben olvashat:
  • A nadapi kihelyezésről ITT
  • A pátkai ládajavításról, a gúttamási denevérek utáni takarításról, illetve a velencei és lovasberényi ládakihelyezésről ITT
  • A pákozdi és magyaralmási szerelésről ITT
  • A csákberényi kihelyezésről, illetve a pákozdi és velencei templomkertekben kitett fészekodvakról ITT
  •  A vértesacsai és verebi kihelyezésről ITT

Felhasznált irodalom:
  • Drexler Sz. (1995): Gyöngybagoly (Tyto alba) felmérés tapasztalatai Nógrád megyében. Madártani Tájékoztató, 1995 január-december. p. 24.
  • Fenyvesi L. (1990): Gyöngybagoly (Tyto alba) élőhelyének felmérése. Madártani Tájékoztató, 1990. július-december. p. 13-14.
  • Kalotás Zs. (1998): Gyöngybagoly. In: Haraszthy L. (szerk.): Magyarország madarai. Mezőgazda Kiadó. p. 211-212.
  • Radetzky J. (1984): Madarakról, tájakról Fejér megyében. Székesfehérvár. pp. 197.
  • Tapfer D. (1979): Baglyok a Keleti-Bakonyban. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei. p. 251-255.
  • Vasuta G. (1993): Egyházi épületek 1991. évi gyöngybagoly- (Tyto alba) felmérése Veszprém megye nyugati részén és szűkebb környékén. Madártani Tájékoztató, 1993. július-december. p. 8-11.

2016. március 1., kedd

Mindenféle odvak

Ebben a szökőévben a február utolsó három napja a fészekodvak jegyében telt. Három igen különböző feladat, különböző helyszín, de még a télvégi időjárás is három arcát mutatta.

Február 27. Odútelep karbantartási munkái- Jancsár-völgy (Székesfehérvár)

Tavaly a frissen védetté nyilvánított Jancsár-völgy erdejében egy 29 odúból álló odútelepet hoztunk létre (bővebben ITT). Az év közben végzett bejárásokon a sűrű ártéri jellegű erdőben nagyon kevés odút lehetett látni, ezért azt hittük, sok elkallódott.
Szerencsére nem így történt, az idei odútisztítás során 27 odú került elő, ami elég jó arány.

  • 20 db. B-odúból előkerült 19 db.; ebből lakott volt 7 db. (cinege); a nyolcadikban egy elpusztult széncinege és minimális fészekanyag került elő
  • 5 db. A-odúból előkerült 4 db.; nem volt foglalás
  • 2 db. D-odú mindegyike lakott volt (seregély)
  • 2 db. fakusz odú; nem volt foglalás
A harkály által kitágított B-odvak üresen maradtak, érdekes kérdés, hogy ezeket a seregély nem foglalja -e el a jövőben. A viszonylag gyenge foglaltság a terület megfelelő természetes odúellátottságát mutatja. A 2016-os költési eredmények alapján fogunk dönteni arról, hogy szükség van -e a Jancsár-völgyben ekkora odútelepre. Amúgy sok üresen maradó B-odúban az ürüléknyomok jelezték, hogy azt a madarak éjszakázásra használták.
Deres reggel, napfényes délelőtt a gyönyörű Jancsár-völgyben

Február 28. Odúkihelyezés macskabagolynak - Máriamajori-erdő (Székesfehérvár)

Ennek a macskabagoly-költőládának érdekes a története. Mányban vettük a teljes jancsár-völgyi odútelep tagjaival és a kuvikodvakkal együtt (erről ITT); eredetileg ezt is a Jancsár-völgybe szerettem volna feltenni. Az énekeseknek szánt odvak kihelyezéséhez azonban elegendő volt egy létratag, amivel a legalább öt méteres magasságba javasolt macskabagoly-költőládát nem lehetett kirakni. Eltelt egy év, idén pedig már nem éreztem megfelelő macskabagoly-élőhelynek a parányi Jancsár-völgyet. Végül a Máriamajori-erdő gyönyörű zárt lösztölgyese mellett döntöttem, ahol a molyhos tölgyek nem elég termetesek ahhoz, hogy megfelelő odú képződjön bennük.
Az első apró nehézség az volt, hogy az autóba a háromtagú létra csak úgy fér el, ha a harmadik tagot kissé kilógatom az anyósülés felőli ablakon. Szerencsére a Máriamajori-erdőbe a házunktól rendőrmentes dűlőúton el lehet jutni...

Néhány nappal korábban kiválasztottam egy alkalmasnak tűnő fát, majd két részletben felvittem a meredek domboldalon a hozzávalókat (létra, odú, forgács, drót, fogó, fényképezőgép, távcső).

Elvből ellenzem azt, amikor költőládákat vagy odvakat a fához szegelnek. Van ennek egy holisztikus oka (szerintem a növények érző lények), illetve egy mélyen gyakorlati. A Fejér megyében eddig kihelyezett kilenc vércseláda mindegyike a Hortobágyról származik, csak ott leestek a fákról, mert a hátsó tartódeszka a szeg körül elkorhadt, így a szeg "áthúzott". (A szeg a fában maradt, a láda pedig lepottyant.) Ezért aztán a vércseládákat mindig drótozom és a macskabagolyláda hátsó tartófáját is gondosan előfúrtam vagy hat helyen. Utána horganyzott drótot sodortam kétszeresen és ezek kerültek a furatokba. Már csak a faforgács ment a láda aljára és következhetett a felvitel.

A láda 6-7 méter magasan lehet, délkelet felé néz. A röpnyílás elől a szomszédos virágos kőris néhány ágát el kellett távolítani. A hátsó tartófánál fogva a ládát a fához drótoztam; a drótsodratok és a fatörzs közé kisebb ágakat tettem, hogy a drót ne vágjon bele a fába. A fedél alá még előző délután pillanatragasztóval felragasztottam egy tükröt, ami majd az ellenőrzést segíti.
Halszemobjektívvel készült panoráma a ládából. A balra levő mohos ágon ül a láda tartódeszkája.

Énekes rigók hangolása, kisvirágú hunyorok zöld virágai, fekete harkály nyávogása és seregélyek nem kimondottan lösztölgyesbe illő utánzásai (nagy póling) adták a körítést ehhez az odúkihelyezéshez. Sok éve hallottam, hogy a uráli bagoly legjobb hazai szakértője, Petrovics "Sáros" Zoltán így instruált valakit a macskabagoly-költőláda kihelyezéssel kapcsolatban: "Tedd ki akárhova, ha van a környéken macskabagoly, úgyis belemegy!" Úgy legyen!


Február 29. Kuvikodúk kihelyezése Lovasberényben

Nem dicsérhetjük eléggé azokat, akik egyéb munkájuk mellett nyitottak a madárvédelem eszméje iránt is. Alapítványi munkánk döntő hányada nekik köszönhetően válik valóra: egyházi személyek, akik beengedik a templomba a gyöngybagolyládát, vállalatok képviselői, akik hozzájárulnak fecske sárgyűjtőhely létesítéséhez, állattartók, akik örülnek a hodályok mellé kerülő odúnak, költőládának. Utóbbiak közül is különleges eset Tóth Ervin, a Lovasberényi Agrár kft. főállattenyésztője. A cég szarvasmarhatelepeinek környékén eddig összesen kilenc (!) madárvédelmi berendezést tettünk ki, kallódás és megrongálódás miatt jelenleg hét aktív. A legnagyobb fokú segítőkészséget tapasztaljuk, legyen szó búbos bankákról, vörös vércsékről...
Kitollasodott vörös vércse fészekalj a lovasberényi Alsó-réten 2015-ben.

...vagy éppen kuvikokról. Tavaly ősszel a Lovasberény és Vereb közti Kender-tóhoz, szilveszterkor pedig Csalapusztára (Székesfehérvár) került ki egy-egy kuvikodú; a Mányból származó másik két odú ezentúl a Lovasberényi Agrár kft. egy-egy marhatelepén várja lakóit. A tájolás mindkét helyen keleti, a magasság 3-4 méter körüli (de persze kitrágyázás után ez nyomban egy-másfél méterrel nő).
Az első színhely a Füvellő.

Ezt a Rovákja-patak két partján megmaradt 6 hektár körüli gyepet nyugatról és délről a település, keletről egy fasor, északról szántók határolják. Jellemző látvány, hogy télen kékes rétihéja vadászgat itt, gyakori a vörös vércse, egy helyi madárvédők által kitett odúban pedig búbos banka fészkelt. Igazi kuviknak való terület, ahol a húsmarhák két lábas színben tanyáznak. Ottjártamkor az egyik éppen üres volt, ami nagyban megkönnyítette a munkát.

A másik helyszín az Alsó-rét, ahol bíbicek hangja kísérte az odú felhelyezését. Jókora kaszált gyepek, szántóföldek, öreg fasor szolgáltathat kiváló vadászterületeket. Itt jószág is volt a színben, sőt a tenyészbika is végezte fontos feladatát. Lényeges volt tehát az állatgondozó és Tóth Csilla ágazatvezető jelenléte, akik a létra alatt állva rábeszélték a kíváncsi teheneket, hogy másutt szaglásszanak.
Kuvikodú az alsó-réti marhatelepen

Végül átadtam a "Madárbarát gazdaság" oklevelet, amit a cég többszörösen megérdemel. A saját odúinkon kívül ugyanis a sertéstelepen a fecskékre is gondosan ügyelnek, hiszen a fecskés ólakban nem végeznek vegyszeres rovarirtást. Köszönet a közreműködésért és a példaértékű természetszeretetért!