Ott az ürge, hű mi fürge... - Egy ürgetelepítés tanulságai

Az ürge az állatvilág vetési konkolya, azaz olyan egykori kártevő, amely napjainkban nem egyszerűen kíméletre szorul, hanem védett vadvirág kollégájával ellentétben a fokozott védelem is kijár neki (250.000 Ft pénzben kifejezett természetvédelmi értékkel).

A legeltetéses állattartás visszaszorulásával a valaha közönségesen gyakori faj egy érdekes "élőhelytípusra" húzódott vissza, mégpedig az évente többször nyírt füves repülőterekre. Pillanatnyilag ezek a helyek jelentik a faj biztos menedékeit hazánkban. Amikor felmerül a gondolat, hogy egy megfelelően kezelt, elsősorban védett területre jó lenne ürgét telepíteni, avagy a meglevő állományt szaporítani, szinte mindig egy repülőtérről befogott egyedek áttelepítésével zajlik mindez.

A Fejér megyei természetvédők számára két ilyen füves reptér áll "rendelkezésre", a két megyei jogú város vonzáskörzetében levő Kisapostag és Börgönd. De nehogy valaki azt higgye, hogy akkor az ember elindul csak úgy jószándékúan ürgét fogni! Az ürgevédelem eme speciális tevékenységét egy szakemberekből álló tanács koordinálja és engedélyezi. Ők szabják meg a befogható maximális mennyiséget, a befogás időpontját, ők bírálják el, hogy a kihelyezés helyszíne megfelelő lehet -e a faj számára.

Van annak már bő két, két és fél éve, amikor elkezdtünk ürge áttelepítésen gondolkodni. Az engedélyt 2022 őszén kapta meg az erre kijelölt szervezet, ám a jó fejéri szokás szerint mindenki jött és segített, aki csak éppen ráért. A befogás helyszíne a börgöndi repülőtér volt, az ürgék egy védett mezőföldi löszvölgyben kezdik új életüket. Az engedély 100 egyed áttelepítéséről szól két ütemben; 2023. április 24-én az első ütem zárult le 59 egyeddel. A folytatás nyár végén lesz.

A több mint egy hetes munka során több olyan tapasztalatot szereztünk, amit esetleg az ország más pontjain is lehet kamatoztatni. Így a következő bejegyzés tudatosan nem az új helyszín bemutatásáról szól, hanem magáról a befogásról és az "ürgetelep" őrzéséről.

1. A telep előkészítése

2023. április 15-én elkészült egy 25x50 méteres kerítés. 

Az elkészült kerítés. (Fotó: Horváth Csaba)

A színvilág sokaknak ismerős lehet és nem is tévednek: ezek bizony a Magyar Közút hófogói. A februári FETÁ-n támadt az egyik résztvevőnek ez a zseniális ötlete, ami a közutas vezetés tetszését is elnyerte. A hófogó előnyei:

• Az ország számos pontján hatalmas mennyiségben áll rendelkezésre
• Az ürgetelepítés időpontjában már nincs használatban
• Könnyű, könnyen kezelhető
• A lábbal földbe szúrható oszlopelemekkel együtt könnyen felállítható
• Rugalmas, így alul a földhöz simítható, az ürge nem tud alatta átszaladni annyira könnyen
• Az erős, öntött műanyag háló lyukján az ürge nem fér át, elrágni sem tudja

Mindez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy Székesfehérvár Városgondnoksága felajánlotta a járművét, hogy a Magyar Közút bodajki telephelyéről elhozzon megfelelő mennyiségű tekercset és oszlopot a tetthelyre, majd a szoktatás egy hetét követően vissza is viszi oda.

A munkafolyamat vége. (Fotó: Horváth Csaba)

Csakhogy ez még nem minden. Az ürge egyik jelentősége abban áll, hogy ugyancsak fokozottan védett ragadozóknak a fontos zsákmányállata. Elő kell készíteni a menekülésüket 45 fokos szögben lehatoló, legalább 50 centis járattal, amiket a lelkes önkénteseink motoros lyukfúróval készítettek.

2. A befogás

A börgöndi repülőtéren 2023. április 17. és 19. között, három napon át folyt a befogás.

Almával felcsalizott csapdák és a jelzőkarók

Az ürgét ma már nem öntjük, hanem a lyuk mellé helyezett élvefogó csapdával kerítjük kézre. A csapda működése szavakkal nehezen elmagyarázható, a lényege az, hogy ha az állat a középen levő, ide-oda billegő kis fémlapra nehezkedik, hogy az almát leszedje, akkor a két ajtócska elöl-hátul lecsapódik. A csapda mellé mindig ki kell tenni egy jelzőkarót, ugyanis a füves területen több száz méterről csak ezek alapján lehet a csapdákat megtalálni.

Az első megfogott ürge.

A munka egyik nagy tapasztalata az volt, hogy a szükséges almamennyiség az eredetileg becsültnek többszöröse (a három nap alatt legalább 8-10 kg). Nehéz megmondani, hogy ebben mekkora szerepe van a csapdáknak (nem elég érzékeny "elsütő" szerkezet) és mekkora az ürgék agyafúrtságának. A harmadik napon volt olyan csapda, amibe négyszer kellett az almát pótolni, mire a ravasz rágcsáló végre "rács mögé került". (Addigra már olyan ideges voltam, hogy nevet is adtam neki)

Csihar László egy elcsípett ürgével. Előtte és mellette egy-egy csapda rejtőzik a fűben.

A munkát 18-án az eső is hátráltatta, de összességében elég olajozottan történtek a dolgok. Hétfőtől már folyamatosan volt őr a telepen is (lásd alább), valaki mindig volt a reptéren a csapdákat ellenőrizni, az ürgéket összeszedni, illetve az almát pótolni. Végül kellett valaki, aki egy adott mennyiségnél gyorsan elszállította az állatokat új otthonukba.

3. Áthelyezés

Csihar László és Flesch Márton egy makacs ürgét próbál mozgásra késztetni. A gyeptégla helye alatt van az előre megfúrt üreg.

Az ürgéket egyenesen az előre elkészített kotorékokba kell bejuttatni (nem mindig könnyű), ilyenkor jól jön még valamilyen táplálék is. Az almán kívül búzát, rozsot, zabot és árpát is kaptak, de a legnagyobb sikere vitathatatlanul az almának volt.

Szökésre volt példa, de ezek az egyedek a közelben ástak maguknak kotorékot, azaz a kezdeti nehézségeket ügyesen átvészelték.

4. Az őrzés

Előre bocsátom, hogy a mi esetünkben nem történt semmilyen rendkívüli esemény, ami az őrök beavatkozását indokolta volna. De (és ez ismét csak az ürgeáttelepítési előírások része) az őrzés akkor is lényeges dolog, hiszen bármikor előkerülhet ürgére éhes róka, kutya vagy bármilyen más állat. Természetesen az éjjeli őrzésnek fantasztikus hangulata is volt, különös éjszakai hangokkal és hideg, párás hajnallal...

Egy igen-igen hideg hajnal

Az őrzés révén tudjuk, hogy a "szökevények", azaz a magukat a kerítés alatt kiásók milyen talpraesetten elboldogultak és 1-2 napon belül elkészítették saját kotorékjukat. A területen legeltető juhász is figyelte a völgy új lakóit, tőle tudtuk meg, hogy az általunk észleltnél jóval távolabb is megjelentek az ürgelyukak. Ez is nagyon szerencsés dolog, hiszen egy hét után mi húszan harmincfelé megyünk, ő azonban folyamatosan kint lesz a juhokkal őszig, telefonon azonnal jelzi, ha valami bajt észlel.

Egy új helyét megszokó, a kitett gabonából falatozó ürge

5. A bontás

Hárman alig háromnegyed óra alatt lebontottuk és szállításhoz előkészítettük a teljes kerítést. A Magyar Közút helyi vezetése így állt hozzá ehhez az egészhez: "Szívesen, szóljatok máskor is..." Folytatás augusztusban. 

A bontás utolsó fázisa. A vaskarók már kiszedve, Járosi Adrienn és Staudinger István az utolsó hófogó tekercs felcsavarása előtt

Néhány résztvevőnek a nevét sem tudom, ami csak részben az én névmemóriámnak a kritikája. Sokan hallották, hogy segítség kell, és jöttek örömmel, akár családtagokkal, gyerekekkel együtt, mindenféle előzetes természetvédelmi tapasztalat nélkül. A fejéri természetvédelemnek ez az egyik legjobb oldala; mindenkinek hálás köszönet!

Oáziskészítés szántóföldön - a folytatás

2022-ben a történelmi aszály előszeleként már februárban porszáraz utakon mentem ki a szántóföldet színesíteni fákkal. Erről ITT beszámoltam. A nyár során igyekeztem öntözni, de a hat nagy fa mindegyike rendkívül megsínylette a körülményeket. Nekem a tövön megjelent hajtások figyelgetésén túl a tanulságok levonása maradt a feladatom. Ennek szellemében érkezett el 2022 átlagosan csapadékos késő ősze, amikor egy komolyabb fába vágtam a fejszémet.

Elöljáróban annyit, hogy ehhez az akcióhoz igen kedvező helyen élek, ugyanis legfeljebb néhány kilométeres sugarú körben mindenféle őshonos fa vadon nőtt husángját vagy csemetéjét ki tudom ásni olyan helyekről, ahol azok akár útban is vannak (pl. a Császár-víz medréből kinövő nyárfák, csatorna partján nőtt tölgyek, szántóra benyúló juharfák, stb.). Ennek köszönhetően a mostani akció során már nem költöttem pénzt a szaporítóanyagra sőt, ha jobban belegondolok, semmire, hiszen a törzsvédő kerítés is változatlanul rendelkezésre áll.

Novemberben éppen jók voltak az utak, így folytattam a 2022 eleji fasorban a munkát. (Érdemes a fent megadott linkre kattintani, a képeket igyekeztem hasonló szögből készíteni.)

Két jókora szürke nyár csemetét még 2022 tavaszán kiástam a Császár-víz széléből, konténerbe ültettem őket és egész nyáron kapták a vizet a kertben. A kis fasorba a meglevő osztással ültettem be  őket, így még kellett oszlop és kerítésanyag is.

Felszállt a köd, bent vannak az új oszlopok, megérkezett a konténeres fácska, kezdődhet a telepítés.

A munka vége egyelőre; a folytatást lásd a bejegyzés végén.

Nem készült kép róla, de egyes táblák sarkára és T-fák mellé is ültettem magányos fákat (szürke nyár, mezei juhar). Van azonban dokumentáció arról, ahogyan egy pici, néhány négyzetméteres "erdőcskét" telepítettem egy táblasarkon őshonos fafajokból, némileg a Mijavaki-erdők mintájára (vastag avartakarás, holtfa, stb.):

Fák, oszlopok, kerítésanyag, ásó, tápanyag az ültetőgödörbe és víz érkezett.

Bent van a földben az a három faoszlop, amely a háromszög alakú "erdőt" szegélyezi. A november közepi időpontban már sárgulnak a fák levelei, az ültetési időszak kezdete ez.

A kerítés még nyitva, egymás után kerülnek a helyükre a fák és cserjék. A bal oldali egyik oszlop egyben a tábla sarokpontja, a teteje ragadozó madaraknak is alkalmas (ezt ők is észrevették a tél folyamán!)

Az erdőcske nem egészen Mijavaki-erdő, de nem áll messze tőle. 

Mijavaki-erdőre utaló tulajdonságai:

• Őshonos, a Mezőföld északi részére való fajkészlet
• Fák és cserjék vegyes, szabálytalan elrendezése
• Sűrű térállás
• Vastag talajtakarás, holtfa elhelyezés

Nem a klasszikus Mijavaki-módszerre utal:

• Nem történt teljes talajcsere, csak az ültetőgödrökbe tettem tápanyagot
• A takaróanyag nem szalma, hanem erdőben gyűjtött tölgyavar

Az elkészült erdőcske

Januárban az idő enyhe, de igen csapadékos volt, azaz telepítésre rendkívül alkalmas. Hogy az útviszonyok milyenek voltak, arról a képek tanúskodnak. Én mindenesetre ezen az útszakaszon szemeltem ki egy fasornak a helyszínt. Zsinór mentén kiástam a gödröket egymástól 5-5 méterre, a fasor hossza durván 250 méter.

Megérkeztem a helyszínre az első alkalommal, mintegy 2 kilométer sétát követően. Két zsáknyi alacsony fa és cserje csemete, meg egy ásó az eszköztár.

Végső helyükre kerültek a csatornakotrás miatt veszélyeztetett helyen növő tölgyecskék (a lombozatuk elárulja őket), illetve a képen nem látható egyéb fásszárúak (gyümölcs vad alanyok, fekete bodza, kecskerágó, fagyal).

A következő alkalom egy kicsit vadabb körülményeket hozott (azt hiszem, ekkor láttam hósármányt a dűlő mellett). Előzőleg bekerült 5 méterenként 1-1 kis fa, most a gödrök közé ásott újabb gödrökbe érkeztek a nagy fák, szürke nyarak, mezei juharok, illetve a döbbenetesen szárazságtűrő virágos kőrisek.

Egy újabb 2 km-es séta, megjött az ásó, a fák, illetve támoszlopok.

Mindegyik képen jól látszik, hogy a fasor helye egy nem művelt, de nem is taposott senki földje, egy kb. 1-1,5 méter széles gyomos sáv. A pocsolya vonalában nem ültettem (bár távlatokban feltehetően oda is teszek "lábvizet" tűrő fajokat)

Ennek a napnak a vége, a fasor tagjai 2,5 méterre vannak egymástól, a nagy fák mellett támoszlop.

A semmi kis hó elolvadt, következhetett a fák fizikai védelme.

A jó öreg bontott vadháló vigyáz, hogy az őzek és szarvasok ne tudják leenni a kérget.

Ezt követően még egy szélvihar után kellett intézkednem, mert a képen éppen szemből fújó orkán néhány fát megdöntött az oszlopával együtt.

Március elején még annyi történt, hogy a tavalyi fasorba holtfát és több zsák avart hoztam, így színesítve, "természetesebbítve" annak talajszintjét.

Két szürke nyár, amiket már 2022 végén tettem be a sorba, alul a holtfa, de még csupaszon.

Végső állapot, őshonos fák lombozata talajtakaróként.

Tanulságok:

• Ne telepítsünk február végén, március elején, kapcsoljunk időben, kezdjük a munkát ősszel
• A rossz útviszonyok nem érdekesek, alkalmazzuk saját magunkat kétkarú emelőként, a gumicsizma mindent megold!
• Tudatosan keresgéljünk átültetésre alkalmas fákat már akkor, amikor még nem lehet őket kiásni.
•  Legyen a rendszer minél változatosabb, ha egy faj nem válik be, ne menjen pocsékba az egész munka!

A folytatás elég egyértelmű. A most elkészült fasor északi végétől mintegy 50 méterre ismét egy táblánk kezdődik, azaz van hely és mód egy kb. ugyanekkora hosszúságú fasortelepítésre 2023 őszén-telén, a mostani tapasztalatokat is kiértékelve. 

Zárógondolatként annyit, hogy az egyik alkalommal erős északi szél fújt, ami felkapta az egyik zsákomat. 2 kilométerre vitte (az autó közelébe), mert a két helyszín között nincs egyetlen bokor, fa, sövény vagy bármi... Ez ellen próbálok tenni a jövőben is.

Gazdákkal a vércsékért - a Tettek Mezeje II.

 A "Gazdákkal a vércsékért - Vércsékkel a gazdákért" program 2023 elején folytatódott. Mindenekelőtt az előző etap során kitett néhány ládát látogattam végig, ugyanis a kavics eltűnt belőlük, ezt pótoltam. Többek között ezért is hasznos a belső tükör...

Még szerencse hogy odataláltam a ködben... Egy kis ládakarbantartás a pátkai határban.

Szintén pátkai határban már üzemen kívüli vezetékoszlopra tettem ki egy ládát. A kép jobb oldalán ökológiai berkenyeültetvény van. A láda hátat fordít az amúgy sem valami forgalmas gazdasági útnak.

Február 11-én folytatódott az új program is, Perkátán. A vércse- és természetbarát gazda aktív segítségével a négy ládát nagyon rövid idő alatt kihelyeztük a falu környékén levő helyszíneken.

Egy szántó melletti kis erdőfolt széle.

Kaszált löszvölgy, ezt látja majd a vércse.

Kedvelem az ilyen falu belsejében levő szántó-gyep mozaikokat, remélem a vércse is így lesz vele.

Jó magasra drótozással feltett vércseláda a perkátai határban.

Az akció részeként voltam szemleúton Nagykarácsony és Előszállás határában, valamint egy isztiméri jelentkező maga készítette el a vércseládáit. Ezek felhelyezésével zárul majd a program március folyamán.

Egy új odútelep

Alapítványunk 2015 tavaszán létesített odútelepet az akkor frissen védetté nyilvánított Jancsár-völgyben. Az odvak évenkénti ellenőrzése, karbantartása, javítgatása, a költési adatok feljegyzése, előző évekkel való összehasonlítása egy kellemes, csöppet sem bonyolult elfoglaltság, amely az odúlakókat egyáltalán nem érinti, hiszen időpontja mindig a fészkelési időn kívül, télen zajlik.

2022 végén jött a gondolat, hogy Fehérvár másik védett területén is lehetne egy hasonló odútelep, a választás a Máriamajori-erdőre esett. Míg a Jancsár-völgy fásszárú növényzete a kis völgy teljes hosszában nem túl változatos (alul füzek, oldalt akác és galagonya), a 130 hektáros Máriamajori-erdő és Nagy-völgy természetvédelmi területen sokféle erdőtípus és erdősítés van, a leggyönyörűbb ősi tölgyesektől a legjellegtelenebb, semmitmondó akácosokig. Az akác nehezen odvasodik és a harkályoknak sem a feltétlen kedvence, ezért lett az új odútelep egyik fele egy akácfoltban. Az odvak fennmaradó része nem messze, egy vadszilva, dió, galagonya által uralt foltba került. Jöjjön most egy képes beszámoló minderről.

A Városgondnokság által biztosított madárvédelmi berendezések már az autóban, létra a tetőn, indulhatunk...

A helyszínre vezető út egy szakasza az autót (azaz a vezetőt) meghátrálásra késztette, így a létra és az odvak két lépcsőben kerültek a helyszínre (ez 2 km séta volt összesen). Felhívom a figyelmet a képen látható szivárványra, ugyanis a munka közepén jött egy jó kis zápor is.

Ezen a képen három odú is látható, oldalt cinegének szánt B-odúk (32 mm-es röpnyílás), középen egy nagyobb (40 mm) seregélynek. Ha gazdag az élelemforrás, de kevés a természetes odú, meg lehet próbálkozni az ilyen sűrű elhelyezéssel, de fontos feladat az évenkénti ellenőrzés, hiszen ha tartósan üres egy odú, érdemes áthelyezni.

Az énekesmadaraknak szánt odúba soha nem kell fészekanyagot tenni, sőt a téli odútisztításkor az előző évi fészket ki kell dobni. Ezzel megakadályozzuk, hogy az élősködők (pl. tolltetvek) felszaporodjanak a fészekben. A lakót a fészek alapján legalább csoport szintjén ("cinege") meg lehet határozni.

Az odú magassága több mindentől függ. Ahol nem járnak házi macskák és kíváncsi emberek, az odú akár fejmagasságban is lehet. Ez az odútelep egy dűlő mellett van, így egy egyrészes létrán állva tettem ki az odvakat, azaz 210 cm-es testmagasság alatti személyek nem fogják a földön állva elérni. Parkokban és más zavart helyeken ennél jóval magasabbra célszerű rakni. A létra tetejétől balra kéklik a kézifűrész, ami fontos szerszám, hiszen az odú elé nem lóghatnak be sűrű ágak!

Nem túl közismert eszköz a fakuszodú. A hazánkban élő két fakuszfaj olyan fákon költ, ahol a kéreg nagy darabokban elvált a fától, de nem esett le. E mögé építenek fészket és az odú ezt modellezi. Az oldalán látszik a kódszám, ami a későbbi nyilvántartást segíti.

Pár nappal később egy egészen komoly járművel érkeztem, a 10 kilós macskabagolyláda és a háromrészes létra a pótkocsin utazott. (Ennyire azért nem volt rossz az út, de a traktort a műszaki vizsga után vissza kellett vinni Fehérvárra, így összekötöttem a két eseményt.)

A macskabagoly nem olyan pedáns, mint a cinegék, úgyhogy számára kell fészekanyag (fenyőfa forgács). A ládának otthont adó diófa ugyanaz, mint amire a fakuszodú kerül, a macskabagoly alapvetően rágcsálókkal táplálkozik. A láda felhelyezése a súlya miatt a bonyolultabb feladatok közé tartozik.

Megszépült az ágotai Sóstó

Sárszentágota szikes taváról, a Sóstóról már volt szó ezen az oldalon (ITT), nem a legnagyobb optimizmus hangján. Most egy kicsi, de általam jelentősnek (és mindenképpen jelképesnek) érzett fordulat történt. A tó borzalmas jellegzetessége volt az a rengeteg hatalmas gumiabroncs, amit jó 40 éve helyezett itt el a VOLÁN, akkoriban ugyanis a tó az ő horgásztavuk volt (de hogy ezért miért kellett idehozni több száz abroncsot, azt már sosem fogjuk kideríteni...). A gáttal szétválasztott tó keleti fele ritkán szárad ki, idén ez bekövetkezett. Kovács Norbert székesfehérvári terepmadarász vetette fel, hogy a gumitlanításra itt lenne az alkalom.

Posztmodern tájkép Sárszentágotáról. Címe lehetne ez: "Miért?"

2022. któber 27-én iszonyatos ködben vonultunk fel a helyszínre, a szereplők Norbin és jómagamon kívül Lendvai Gábor, Flesch Márton és a nemzeti parkot képviselő Nagy Imre volt. Egy fuvaros is le volt szervezve délutánra, de erről majd alább.

A gumik súlya egyenként kb. 40 kg volt, ehhez jött a bennük felgyűlt iszap további 15-20 kilója. Először ezt kellett kiszedni, utána jöhetett a görgetés ki a partra. Különösen az utolsó méterek adtak módot Sziszifusz legendájának felelevenítésére, hiszen a Sóstó partja mintegy 45 fokos emelkedő... (Fotó: Kovács Norbert):

Persze más szemét is akadt, ez is eltűnt a tóból egy füst alatt:

A gumik mennyiségéről (amúgy 52 db.) fogalmat alkothatunk, ha ott vannak mellettük az akció szereplői is:

Amíg mi dolgoztunk, a már említett fuvaros összetörte a járművét, jött hát egy kétségbeesett telefonálgatás új megoldás tárgyában. Az "ismerős ismerősének az ismerőse ismer valakit" elv sajnos most nem vált be egy sor okból (felrakodási gondok, terület megközelíthetetlensége nagy géppel, ekkora gumikat csak a fehérvári telep fogad, nem minden fuvaros szállíthat hulladékot, stb.). Ezekben a hetekben a tó gumitlanodása felett érzett öröm túlszárnyalta a szervezési vágyat, így elég hamar elröppent három hónap, amíg ismét felvettem a történet fonalát. 

A szikes tóba a Természet ismét adott vizet, sosem gondoltam volna, hogy a sárszentágotaiak ezt a helyet már nem tudják elképzelni gumiabroncsok nélkül, de hát ez volt a helyzet, 2023. február 22-én tucatnyi abroncsot kellett gumicsizmával felszerelkezve a tóból kihalászni... Biztos plasztikusan elképzelhető, hogy eközben mit gondoltam róluk.

A helyiek némelyike szerint az abroncsoknak igenis a tóban van a helyük...

Mivel azonban a hülyék alapvetően kényelmes alkatúak, nem a leghatalmasabb, legnehezebb abroncsokat kellett ismét kivonszolni, azok ott maradtak a parton, ahova a nagy önrakodós gépek a lágy talaj miatt nem mertek bemenni. Így aztán két feladatot kellett párhuzamosan leszervezni. Egyrészt kellett egy jókora szállítójármű, másrészt pedig valahogy ki kellett sétáltatni 52 abroncsot a mintegy 250 méterre levő aszfaltút mellé.

Még az őszi kihordás alkalmával tette tiszteletét nálunk egy helybeli gazdálkodó, Csaba (telephelye a fenti képen a háttérben látszik), aki fel is ajánlotta a rakodáshoz a segítségét. Ezzel bizony élnünk kellett. Munkatársa, Tamás érkezett február 22-én délelőtt és döbbenetesen felgyorsította az eseményeket. Mint látható, egy-egy alkalommal akár nyolc-kilenc abroncsot is kivitt a traktor homlokrakodóján. Lendvai Gábor és jómagam segítettünk abban, hogy a bálatüskékre a lehető leghamarabb felkerüljenek a gumik.

Egy újabb kupac képződik, elérhetőbb helyen

Azután beköszöntött február 23-a. Az eltelt hónapok során csaknem tucatnyi különféle fuvarozóval volt szerencsém átbeszélni a problémát. (Egyikük eljutott a fenti képen látható pontig, de féltette a gépet a fotón ugyancsak rajta levő fától, ami a kerítés fölött nyúlik be az út fölé.) Végül a megoldást egy székesfehérvári építőanyagkereskedés jelentette, és az ő hatalmas önrakodó kocsijuk.

2023. február 23. 7:40. Megérkezik a kocsi: a képen a jármű 40 %-a látható...

A gépkocsivezető imponáló magabiztossággal kezelte a raklapvillát, amellyel egyszerre akár három abroncsot emelt a magasba, én pedig a létrán szaladgáltam fel, hogy a levételnél segédkezzek. 

Szűk másfél órával később az abroncsok a platón voltak, indulhattunk a szeméttelepre.

Volt gumi, nincs gumi

A csalai hulladéklerakón a fotózás szigorúan tilos, úgyhogy a csaknem három tonnányi (!) gumi végső elhelyezéséről nincs dokumentáció. Az abroncsok legalább 45 éven át hevertek a Sóstóban. Korukat mi sem bizonyítja jobban, mint ez a példány, amely a KGST-nek köszönhetően juthatott el a VOLÁN-hoz. A kép a Szovjetunió felbomlása után 32 évvel készült...

A sárszentágotai Sóstó jelenleg jó félvízen van, tükrén récék, nyári ludak úszkálnak. Sok-sok feladat van még, amit meg kellene oldani itt, hogy a tó régi fényében tündököljön (nád visszaszorítása, a gát elbontása, legeltetés). De a legrémesebb probléma, a tó elleni legborzalmasabb merénylet 2023. február 23-án örökre megoldódott. A szeméttelepről hazafelé egy régi-régi reklám jutott eszembe, ami az ezredfordulón a BL-meccsek elengedhetetlen tartozéka volt, és most kifacsartam egy picit.

Gumiabroncsok elszállítása Sárszentágotáról Csalára: 92.250 Ft

Gumiabroncsok elhelyezése a hulladéklerakóban: 233.205 Ft

A tudat, hogy a sárszentágotai Sóstó végre abroncsmentes: FELBECSÜLHETETLEN