2024. szeptember 18., szerda
"Eltelt már így több mint tíz év..."
2024. július 6., szombat
Egy szép emlék
2024. május 1., szerda
Változatosabban - részerdemények
Lyukra futottunk - repülőtéri ürgefelmérések 2024 tavaszán
2024. április 15., hétfő
Mi elő nem kerül...
2024. március 2., szombat
Gólyafészket raktunk
2024. február 21., szerda
Kavicsok és történetek - új könyv!
2024. február 11., vasárnap
Kereszt-út - első rész
Alapítványunk számára fontos feladat az ÉRTÉKEK megóvása, megőrzése, állapotuk javítása. Nevünkből adódóan ezek elsősorban élő értékek: egy rét, egy erdő, egy virágmező, egy-egy állat- vagy növényfaj. De akadnak esetek, amikor valami másfajta érték kerül elő, ami aztán beindít valamit bennünk.
2006-2007 környékén történhetett, hogy már időről időre ellátogattam a Pátkai-víztározóhoz, de még keveset tudtam a környékről. Határozottan emlékszem, hogy a zárógáton állva, a tónak hátat fordítva az egyik erdős dombocskán látszott egy kőkereszt. Soha nem mentem fel oda, inkább csak az agyam "regisztrálta" a látványt. A kereszt eltűnését is hasonlóan könyveltem el magamban. 2018 márciusában jelent meg az általam évek óta ismert és nagyra tartott csalai lokálpatrióta, Varró Ferenc könyve Csalapusztáról. Ebben bukkantam rá a kereszt történetére és 2007-es kidőlésére. Ferenc akkor el is kezdte a helyreállítás szervezését, amihez a kereszt történetének precíz ismerete szolgált alapul, de kérése visszapattant az egyházmegye közönyén.
1904-ben egy Andreetti Anselm nevű személy az akkor még Pátkához tartozó Kőrakáspusztán saját költségére kőkeresztet állíttatott. A hely feltehetően ekkor kapta a Jézus-hegy nevet. (A blog legelszántabb olvasóinak ismerősen csenghet a név. Hudák Tamás lepkész fehérvári tanulmányában többször szereplő lelőhely.) A kereszt 103 évig állt, akkor derékba tört. Csakhogy Andreetti úr nem volt buta ember, számított ő viharra, villámcsapásra, egyéb anomáliákra. 1904 augusztusában 80 koronát tett le a pátkai plébánián és kegyes alapítványt hozott létre azzal a céllal, hogy az összeg kamatai mindenkor kizárólag a kereszt örök időkre való fennmaradását szolgálják.
2022 végén megpróbáltam beszállni az ügybe, felhívtam a képviselőt (a kereszt Pátka közelében, mégis székesfehérvári területen található), aki ígérte hogy a püspökkel beszél a dologról, ez az egyeztetés végül elmaradt, eltelt egy újabb év. 2023 végén Ferivel felsétáltunk a kereszthez, meghánytuk-vetettük a lehetőségeket, ami úgy fellelkesített, hogy elkezdtem körbejárni a témát.
Az egyszerűbb feladat az egyházmegye véleményének kipuhatolása volt. A Püspökség vagyonkezelője levelemre ezt írta (kiemelések tőlem): "Ezek a keresztek legtöbb esetben magánkezdeményezésből keletkeztek, leggyakrabban nem egyházi ingatlanon. Az egyes közösségek helyben létrehozott értékeit alapvetően a helyi közösségek ápolják, gondozzák. Az egyházmegye igyekszik támogatni a helyi közösségek életét, de ennek szigorú prioritása van. Jelen gazdaság helyzetben az intézményeink mindennapi működését kell biztosítanunk, az esetleges felújításoknál pedig csak azt tudjuk támogatni, ami a mindennapi működésünkhöz
Ez tehát a könnyebb rész volt. A nehezebb az, hogy ebből a több darabra tört sóskúti homokkőből hogy lesz újra feszület. Az interneten több kőfaragónak is írtam, végül egy reagált, Sólyom Attila. Neki a szakmai kihívás is tetszett, mert amúgy nem a restaurálás a fő profilja. Feleségével (szintén szobrász) személyesen kijöttek megnézni a feladatot, ekkor Nagy Dániellel, Pátka polgármesterével kalauzoltuk őket. Dániel számon tartja az egykori pátkai értékeket (a pátkai római kőgát ugyanúgy Fehérvárhoz került a Jézus-heggyel együtt...), így örömmel vette az ügy újbóli előkerülését. És itt kezdődik egy szívmelengető történet, pontokba szedve.
- Attila kijelentette, hogy a letört darabokat az otthoni (budapesti) műteremben fogják megszárítani, kipótolni, vagyis valahogy oda kell jutni a kereszthez autóval.
- A kereszthez vezető út már nem járható, de erdő tulajdonosai örömmel vállalták, hogy a benőtt fákat kiszedik. Az ígéretet pár nappal később tettek követték, az út megtisztult.
- Varró Ferenccel felvonultunk hogy az apróbb további tisztogatásokat elvégezzük, de szinte semmi cserjét nem kellett kivágnunk. Feltűnt ugyanakkor, hogy a dűlőről az erdőbe való felkanyarodás személyautóval nem megoldható, mert van egy csaknem fél méteres szintkülönbség. Jeleztem Nagy Dánielnek a problémát, a pátkai markoló másnap elkészítette a bejárót.
- A kő elvitelekor az odavezető sorompó le volt zárva. A gátőr reakciója addig volt elutasító, amíg a kereszt szót ki nem ejtettem a számon. ("Miért nem ezzel kezdted?") Már nyílt is a sorompó, aztán visszafele is kinyitotta nekünk, mert valaki kedvesen ránkcsukta.
- Hogy a követ hogyan húztuk-vontuk-görgettük le, majd hogyan tettük be a csomagtartóba hárman, az pláne egy külön kaland volt. Az autó meg is nyekkent bele, mint megtudtam, de a nagy kő eljutott a fővárosba, a kisebbek később követik példájukat.
2023. december 28., csütörtök
Erdőcske született
2021 júliusában a Tabán mellett sétáltunk (úton a miniszteri dicséret átvételére a Vigadóba), amikor szobányi, körbekerített kis csemetecsoportra lettem figyelmes. Körbejártam és rábukkantam a táblára, amely Magyarország első Miyawaki-erdejét hirdette. Sosem hallottam korábban sem a japán botanikusról, sem a minierdőkről, de az összegyűjtött információk nagyon érdekesek voltak. A legimponálóbb az volt, hogy ez a pesti (bocs, budai) útjaimon rendszeresen meglátogatott tabáni erdőcske tényleg veszedelmesen gyorsan nő: ami 2021-ben térdig ért, az 2023 szeptemberében kb. 3 méteres.
Korábban már említettem a szántóföldi színesítés kapcsán, hogy kisebb facsoportok telepítésekor igyekszem Akira Mijavaki (én már csak így használom...) módszerének néhány elemét átvenni. A tapasztalatom az, hogy a sűrűn telepített őshonos fásszárúak szépen megeredtek, de ez a robbanásszerű növekedés nem következett be, hisz nem volt alátrágyázás, 10 centis talajtakarás, öntözés, nem érte el a minimális méretet, stb. Ám közben egyre-másra jönnek létre a városi mini- vagy zseberdők országszerte, ezt pedig képtelen voltam tétlenül nézni. Úgyhogy a következőre jutottam: a szántók környékén őshonos fajkészletű kis csoportokat telepítek mindenféle fakszni nélkül, ám egy saját telken belevágok a valódi minierdő-kalandba.
Az alábbiakban ennek krónikája következik. Az interneten talált legjobb, leghasznosabb útmutató ITT tekinthető meg, a felkészülésben ez bizonyult talán a leghasznosabbnak (angol nyelvű feliratozás).
1. Talaj, éghajlat
A Császár-víz bal partján, a patak szintjétől legalább 25 méterrel feljebb, tájföldrajzi szempontból a Lovasberényi-háton lakunk. A talaj heterogén, tőlünk nem messze homokdűnék húzódnak, másutt agyagos, a zöm azonban jó termőképességű mezőségi talaj. A kiszemelt helyszín délnyugati kitettségű, 13 éve elcsapott, szépen visszagyepesedett szántó, amely nem fagyzugos.
2. Kiválasztott fajok
A környékünkön telepített és őstölgyes egyaránt van, a telken is van egy nagyon szépen megeredt, immár 120 cm-t elért, 6-7 éves csertölgy, azaz megcélozhatjuk a lösztölgyes észak-mezőföldi-vértesaljai változatát kisebb módosításokkal. Az észak-mezőföldi változatban dominál a virágos kőris és a molyhos tölgy; mindkettő szárazságtűrő faj (a klímaváltozás nyomán erőteljesen felértékelődhet a szerepük a jövőben). Jól érzi magát erre a mezei juhar is (tatárjuhart sajnos nem tudtam szerezni), a cser és a kocsányos tölgy. Ők alkotják a gerincet, a többiek a színesítő elemek.
A felhasznált fajok, zárójelben a hozzávetőleges darabszám:
- Molyhos tölgy (12)
- Csertölgy (5)
- Kocsányos tölgy (5)
- Mezei juhar (5)
- Virágos kőris (6)
- Mirabolán szilva (4)
- Körte (3)
- Mezei szil (4)
- Galagonya (6)
- Fagyal (1)
- Fekete bodza (1)
- Varjútövis (1)
Az útmutató szerint egy négyzetméterre 3-5 fásszárú kerülhet. Mi a nagyobb számot vettük alapul. Az álom egy tölgyerdő, tehát minden négyzetbe került legalább egy tölgyfa (sok esetben kettő, de ilyenkor nem azonos fajú).
Melléjük legalább egy teljes értékű fafaj ment (mezei juhar, virágos kőris, szil), illetve a kiegészítő fajok: a mi esetünkben vagy a cserjék (elsősorban a galagonya), vagy a méheknek is kedves, gyümölcsöt, bogyót is termő fácskák (szilva, körte, varjútövis).
2023. december 12., kedd
Itt az új kötet! - kisKÓCSAG III.
2023. december 9-én tartottuk a IV. FETÁ-t (Fejér megyei Természetvédő Találkozó), melyen az aktuális teendők, feladatok megbeszélésén túl egy örömteli esemény is lezajlott. Kijött a nyomdából a kisKÓCSAG 2023-as, immár a 3. kötete!
A címlapot Babos Rita káprázatos akcióképe díszíti, ráadásul éppen az év madaráról, a barkóscinegéről.
Az Ornitológia részben tanulmány olvasható a szalakóta Fejér megyei visszatelepedésének tíz évéről (az állomány idén elérte a 100 párat!), a gulipán helyzetéről, az év elején Soponyán tartózkodó törpesármányról, a székesfehérvári Vörösmarty-halastó madarairól, a megyei ritkaságokról és fontosabb költő fajokról.
Zoológia rovatunkban egy kevéssé ismert, különleges életmódú védett lepkefaj, a sokszor tél elején repülő füstös ősziaraszoló megyei lelőhelyeiről esik szó.
A Természetvédelem részben hosszabb anyag foglalkozik a Rovákja-patak menti megmaradt élőhelyekkel, ezek élővilágával, a megőrzésük lehetőségeivel. Bemutatkozik a tavasszal első születésnapját ünneplő Sóstó Vadvédelmi Központ.
Rövid közlemények között említést érdemel az első megyei királyfüzike és berki poszáta észlelésének körülményeit bemutató cikkek, a törpevízicsibe dinnyési fészkeléseinek leírása, a Fehérvárra visszatérő feltételezett hibrid gém viselkedése, a városiasodó mezei poszáta és a Sárréten észlelt kucsmás sármány.
A kötetben megemlékezünk az idén eltávozott Schmidt Egonról is.
Amennyiben rendelni szeretne, írjon levelet a jarosi.kovacs@gmail.com címre.
2023. december 5., kedd
Változatosabban!
Földjeinket érintő elképzeléseinknek, a faültetéseknek, a pockok elleni vércsetelepítésnek ezen az oldalon is helyet adok, mert ezeket elterjesztésre érdemes jó gyakorlatnak tartom. Most is egy efféle dolog következik, különösebb kommentár nélküli képriport a szántóföldek változatosabbá tételéről.
1. Adva van egy T-fa...
Egy 3 méternél magasabb oszlop a mi vidékünkön alsó támoszlopok nélkül az első szélviharban elszáll. Eredetileg 2022 végén oda, az oszlop tövébe ültettem nyárfacsemetét, de a szimpla törzsvédőn az őzek csak kacagtak (tele szájjal).
Idén ősszel búzát vetettünk a T-fa jobb oldalára, lucerna került a bal oldalra. Az oszlop körül kimaradó orsó alakú műveletlen területre kis fákat, cserjéket ültettem, illetve beástam 4 oszlopot is.
2. Mi adja a változatosságot?
Nagyjából ez: őshonos fák (tölgy, mezei juhar, virágos kőris, szürke nyár), cserjék (fagyal, galagonya, kecskerágó), a takarás (falomb, gyomkaszálék), illetve a földön talált világháborús akna üreges roncsa (jó lesz valamilyen állatának búvóhely gyanánt)
3. Védelem mindenekfelett!
Már jeleztem korábban, hogy vagy körbekerítjük a fákat vagy őzeket etetünk. Itt is fontos a kerítés, erre kellett a négy oszlop is.
Nem messze egy másik T-fa is kapott díszes környezetet:
Jelenleg havas, fagyos napok járnak. Terveim szerint ha bekövetkezik némi enyhülés, akkor több T-fát teszek majd ki a szántók határvonalára tartósan, és mindegyik egy-egy fácskát is kap a tövébe. Ha ezt sikerül megvalósítani, erről is beszámolok majd.