Félszázadnyi elképzelés

2024. szeptember 15-én a csákvári Fornapusztán ünnepeltük a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 50., illetve a vendéglátó Pro Véres Közalapítvány 33. születésnapját. Izgalmas élmény volt hallgatni Viszló Levente, Haraszthy László, Lendvai Gábor és Fenyvesi László előadásait az elmúlt évtizedek erőfeszítéseiről, sikereiről, kudarcairól. Az érdekes és emlékezetes nap hatására végiggondoltam, hogy a feltehetően az én életem hosszán túlnyúló következő ötven évben milyen változásokat, előrelépéseket szeretnénk elérni Fejér megyében. Az alábbi, pontokba szedett program alapvetően egy vitaindító, örömmel fogaduk minden építő jellegű véleményt, kiegészítést. Nem várunk ugyanakkor olyan jellegű jelzéseket, hogy ezek irreálisak és a jelenlegi jogi és politikai környezetben megvalósíthatatlanok; ezzel tisztában vagyunk, de 50 év van akkora időtáv, hogy merhetünk ábrándozni. 

Természetvédelem 

Országos védelem

• Meg kell vizsgálni a jelenlegi országos védett területek és tájvédelmi körzetek bővítési lehetőségeit. Ezt megkezdtük a Sárvíz-völgye TK esetében

• A Dinnyési-fertő a Seregélyes alatti gyepekkel, vízállásokkal, míg a Velencei-tavi madárrezervátum további nádasokkal bővülhetne. 
• Régi, több évtizedes terv volt a Velencei tájvédelmi körzet, amely a tó és a hegység legértékesebb részeit foglalná magában. Érdemes lenne a kérdést körbejárni... 
• Két, megyében levő helyi védett terület megérdemelne országos védelmet: a Burok-völgy (Isztimér) és a Sóstó (Székesfehérvár). 

Helyi védelem 

• Pillanatnyilag az alábbi településeken van tudomásunk tervezett helyi védelmekről, a megvalósulás valamilyen kezdeti stádiumában: Székesfehérvár: 5 terület, Pátka: 2 terület, 3 természeti emlék, Kisapostag: 1 terület, Zámoly: 2 terület

• Tervben van a védelmi javaslat, de még a kezdeti lépések sem történtek meg: Aba

• Hantos, Sukoró

• 2025-ben mozgalmat szeretnénk indítani annak érdekében, hogy MINDEN FEJÉR MEGYEI TELEPÜLÉS KEZDEMÉNYEZZE LEGALÁBB EGY (ÚJ) TERÜLET VAGY EMLÉK HELYI VÉDELMÉT. A cél a megyei védett területek megtöbbszörözése. Ehhez alapítványunk hatékonyan hozzá kíván járulni (dokumentációk elkészítése, működtetési feladatok átvállalása vagy megszervezése, stb.) 

Élőhelyek védelme 

• Vízfolyások felmérése olyan szemmel, hogy hol lehetne visszaalakított természetes szakaszokat beiktatni (akár csatornák esetében is), hol lehet bukókat beépítve vizet visszatartani, hol lehet a vízfolyások környékén levő mélyebb részeken (egykori medrek, mocsarak) vizet tárolni. 
• Fontos lenne a legszebb állapotú értékes erdőrészek felkutatása, értékeik széleskörű bemutatása, védelmük erdészettel közös megszervezése.

• Fasor- és erdősávtelepítések szorgalmazása, jó mezőgazdasági gyakorlatok népszerűsítése, bemutatása, madár- vagy természetbarát gazda program beindítása. 
• Bányarekultivációk esetén szakmai javaslatcsomag összeállítása. 
• Felmérések (bükkösök, lösztölgyesek, láprétek, szikesek, löszvölgyek). 
• Jószággal való célzott kezelések szorgalmazása (szikes tavak, löszvölgyek) 
•  Természetvédelem településeken Az eddiginél több településen odvak, etetők felszerelése, népszerűsítése, közös odúácsolás megszervezése, városi/falusi odútelepek létesítése. Önkormányzati területeken őshonos növényzetű célállomány (fajgazdag gyepkeverék, cserjés vagy őshonos erdőállomány) kialakításában való aktív részvétel, szaktanácsadás, tanösvények tervezése. 

Fajvédelem 

• Növényfajok visszatelepítési lehetőségeinek mérlegelése 
• Tátorján (Alkalmas löszvölgyekbe, löszlejtőkre) 
• Pamacslaboda (Egykori sárbogárd-nagyhörcsöki termőhelyére) 
• Borzas macskamenta (Alkalmas löszvölgyekbe)
• Védett, de nem szem előtt levő fajok felmérésének és védelmének kidolgozása 
• Lápi póc 
• Réti csík 
• Alpesi gőte 
• Haragossikló 
• Ürge felmérések (és telepítések) folytatása 
• Denevérkolóniák felmérése, denevéres programok folytatása minél több helyen, városi denevérhotelek (kapcsolódás 1.4. ponthoz) 
• Szalakóta számára az északi területek (megyén átnyúló) alkalmassá tétele 
• Kék vércse ládázás folytatása 

Szemléletformálás 

• Megyei természetvédelmi verseny kidolgozása 
• Megyei újságban természetvédelmi kérdések napirenden tartása, hangsúlyossá tétele 
• Iskolai természetvédelmi szakkörök létrehozása, vezetése 
• Megyei erdei iskolák felkeresése és szakmai segítség felajánlása 
• Könyvek kiadása: (Fejér megye növényvilága - „A Haraszt-hegytől a Bangó-tóig”)

"Eltelt már így több mint tíz év..."

Valahogy elsétáltunk a dolog mellett; áprilisban volt alapítványunk hivatalos születésének, tehát bejegyzésének a tizedik évfordulója. Az év során viszont több örömteli esemény is történt, ami emlékeztetett bennünket erre az évtizedre. 

Szalakóta 

Öt éve tettem közzé egy bejegyzést (ITT olvasható), amiben azon morfondíroztam, hogy az akkor kb. kéttucat pár körüli megyei szalakótaállomány várható és reménybeli terjeszkedését hogyan próbáljuk kihelyezett odvakkal segíteni. 2023-ra az ismert populáció elérte a száz párat, 2024-ben tovább növekedett. Fantasztikus volt 2021-ben telefont kapni egy gazdálkodótól, hogy a legelőjére kitett odúnál szalakóta van. Még csodálatosabb élmény volt pár héttel később belekukucskálni az odúba és farkasszemet nézni a kékes tollazatú fiókákkal. 2024-ben a pátkai Királyberekben 2, a székesfehérvári Istvánmajornál 1 pár egészen biztosan "VÖLGY-HÍD" odvakban fészkelt, de utóbbi helyen van esély egy második saját párra is. További odvainkat foglalták el a madarak a Nádor-csatorna környékén (Szabadbattyán, Tác). Még vidámabbak vagyunk attól a ténytől, hogy a szaporulat a természetes odvakat is keresi, Pátka határában is mozgott szalakóta ott, ahol nincsen kint mesterséges odú. Ezt a fajt egyelőre visszatelepítettük...

Gyöngybagoly 

Nehéz meccs volt. Magam is megfogalmaztam magamban az utóbbi években, hogy a templomos akciónk, ami tulajdonképpen a kezdetet jelentette 2014-2016 körül, nem érdemes folytatni, hiszen több épületben a felújítás során a ládákat nem tették vissza, kidobták, stb. Aztán jött egy levél tavasszal... Nagyon kedves emlékem a magyaralmási ládakihelyezés 2014 decemberében, 1-2 nappal karácsony előtt. A ládát ott a templomkertben kellett véglegesre alkotni, lefesteni, néhány problémát megoldani. Erről annak idején megemlékeztem ITT. Egyszer voltam ott ellenőrizni, de a falu mostanában kiesik a látóteremből. Szerencsére Polgár Tibor tiszteletes nem felejtette el, hogy ő egy bagolybarát templom lelkésze! Így aztán időről időre bekukucskált a ládába és most májusban gömbölyű fehér tojásokat talált a forgácson...

Fenyvesi Lászlónak néhány héttel később már gyűrűznivalója akadt, a megye gyöngybagolyvédelmi koordinátora, Horváth Csaba pedig lencsevégre kapta az egyik szülőt:

Augusztus végén lezajlott a második fészekalj gyűrűzése, idén 10 fióka repült ki a református templomból. Közben a pár száz méterre (!) levő katolikus templomban is előkerült egy bagolypár egy csőben. Mindenkinek, aki bagolyvédelemre adja a fejét, ilyen visszajelzéseket kívánok!

Egy szép emlék

Az 1936-os berlini olimpiai játékokról mindenkinek Hitler és a rengeteg horogkeresztes zászló szokott beugrani, pedig akkor volt, hogy a győztesek cserepes kocsányos tölgyet kaptak virágcsokor helyett. A tíz magyar győztes ezeket el is ültette, amelyik megmaradt, az ma is hirdeti az egykori eseményt. Különösen fiatalabb koromban szenvedélyesen érdekelt az újkori olimpiák története, úgyhogy ezeket az itthoni olimpiai tölgyeket számon tartottam. Meglepett ugyanakkor, hogy az emléktölgyek ültetése nálunk mennyire nem jellemző hagyomány.

2024 tavaszán több köteg hároméves kocsányos tölgy csemetét sikerült szerezni, közülük néhányat cserépbe ültettem; szépen meg is eredtek. Egyikükről szól ez a mostani bejegyzés. A pátkai református iskola nyolc éve indult, idén volt az első ballagás. Két idősebb gyermekem is az iskola tanulója. Az iskola udvarán van a református templom (vagy éppen fordítva...), melynek évszázados tetőszerkezete is idén újult meg, feltehetően az utolsó pillanatban, és feltehetően legalább száz évre megoldódott ez a probléma.

Ez a kettős alkalom adta az apropót, hogy az egyik cserepes tölgyet emléktölgynek felajánljam az egyházközségnek. Elkészült egy emléktábla, valamivel nehezebb volt a megfelelő hely kiválasztása (én szerettem volna a templom mellé, de a fenntartó jogosan tartott a fa növekedésével járó későbbi problémáktól). Végül a templommal átellenben, az iskolakert szélén lett a helyszín, ahova Ágoston fiammal a ballagás előtti napon elültettük.

Arra biztatok mindenkit, hogy aki teheti, egy-egy intézménynek, szervezetnek vagy akár ballagó osztálynak ajándékozzon őshonos facsemetét (cserepesen bármikor, még akár aszályos nyáron is biztonsággal ültethető!). Milyen érdekes belegondolni, ha egy osztály mindig az egyre növekvő fa mellett készít magáról csoportképet a találkozók alkalmával...

Változatosabban - részerdemények

Két korábbi bejegyzés aktualizálása a célom (EZ és EZ), fényképekkel. Télen kitettem egy évelő méhlegelő sáv szélére a T-fákat.

Kora tavasszal fákat is ültettem a tövükbe, majd körbevettem ezeket a kis "ültetvényeket" kerítéssel.

Már az előző képen is megfigyelhető az évelő méhlegelő április végén leglátványosabb egyéves összetevője, a mézontófű. Alatta sok minden egyéb várja a virágzási időt (bíborhere, fehér here, bükkönyök, lucerna).

Tavasszal sikerült kocsányos tölgy csemetéket szerezni, belőlük készült egy fasor, amit levágott kökényágak védenek a vadak ellen.

A 2022/2023-as télen ültetett dűlő menti fasor elég szépen átvészelte az eltelt időszakot, kilombosodtak a fák idén is.

Lyukra futottunk - repülőtéri ürgefelmérések 2024 tavaszán

A 2023 decemberi FETA találkozón megbeszéltük, hogy mindennemű újabb ürgetelepítés előtt ki kell derítenünk a jelenlegi megyei ürgeállomány méretét. Flesch Márton az ismert természetes kolóniákat járta végig a Vértestől délre, az összkép siralmas. Mesterséges telepítésekre óriási szükség van tehát, csak éppen nagyon nem mindegy, hogy a forrásállományok (repterek) valóban elbírják -e az időnkénti 100 ürge kivételét.

Két célpontunk volt, az egyik a Székesfehérvár melletti börgöndi, a másik a Dunaújváros melletti kisapostagi reptér (lásd fent Török Ferenc fotóján). A szervezés különösen Börgöndön volt mintaszerű, 15 fő számlálta a lyukakat csatárláncban, míg Kisapostagon kilencen voltunk "csúcsidőszakban". A csapat egy része GPS-alapú eszközt kezel, közben fel-alá sétálva mérjük fel a repülőgépek miatt rövidre kaszált, ezért állatkáinknak nagyon kedvező gyepeket. A még nem hivatalos részeredmény egészen elképesztő.

Ez itt fenn nem a Kisapostagon felmért összes lyuk! Ez a Török Ferenc sukorói önkéntes telefonjával annak lemerüléséig felmért összes lyuk, de rajta kívül még ketten vettek fel lyukakat. Kisapostagon egyenletesen rendkívül sűrű az ürgeállomány, míg Börgöndön helyenként nagyon sűrű, másutt gyérebb, de mindez nagyobb terüeten eloszolva.

A reptéri ürgék nem csak a kerecsen (lásd Török Ferenc fenti fotóját) és a természetvédő számára érdekesek. A megyei újság riportot készített a felmérésről (ITT olvasható), míg Kisapostagon az Ittas Ürge bár (nem vicc!) környékén nyáron ürgefesztivál lesz. Ám a lényeg: egy országos szinten kiemelkedően sikeresnek számító áttelepítés után nyugodtan tervezhetünk újabbakat, a két nagy reptéren nagyon erős, több ezres populációk élnek. Köszönet a két repülőtér kezelőinek és minden önkéntesnek! Folytatás következik május elején Börgönd eddig kimaradt részein.

Mi elő nem kerül...

Az aktív természetvédelem egyik fontos eleme a felmérés. Ez talán a legkellemesebb, ez az, amiből a laikus annyit lát, hogy lopjuk a napot, mászkálunk nagy vígan a zöldben, mint akinek semmi dolga a világon. Tekintsünk el attól, hogy a legtöbb áramütött tetem, illegális szemétkupac és más rémség ilyenkor kerül elő, inkább nézzük, mifélékbe sikerült belebotlani jártunkban-keltünkben. A kormos csáté zsombékoló lápréti egyszikű, a kisebb sásokra emlékeztet, de fekete virágzata egész vegetációs időszakban feltűnő. Védett növény. Egyik termőhelye az egykori Bicske-Székesfehérvár vasútvonal pátkai szakaszán a töltés melletti, feltehetően anyagnyerő helyként szolgáló gödörben kialakult kékperjés láprét. Eddig ennek a helynek ez a növény a legizgalmasabb lakója; tavaly rábukkantam néhány tő mocsári kosborra is, illetve van itt őszi vérfű is, de a hozzá kötődő lepkék jelenléte eddig nem nyert bizonyítást.

Nagyon szép csátéállomány díszít egy székesfehérvári belterületi rétet is (Feketehegy városrész). A helyszín fontosságára Staudinger István hívta fel a figyelmemet az első FETA megbeszélésén, azóta időről időre ellátogatok ide, gyűjtöm az anyagot egy jövőbeli védetté nyilvánításhoz. A részben legeltetett (hangsúlyozom, belterületen vagyunk!) réten bőven van őszi vérfű és a hangyaboglárkák is, ám az igazi gyöngyszem egy a csátéhoz hasonlóan egyszikű faj, a lápi nyúlfarkfű. Idén rátaláltam a Zámolyi-víztározó mellett, felismertem a korábban nem látott növényt, így ezen a megbolydult tavaszon pontosan tudtam, hogy a faj virágzik, csak keresni kell. Sikerült. Nem egyszerű ügy pedig... A képen középen az a világos folt a virágzat.

Szintén egy FETA alkalmából a székesfehérvári belvízvédelmi szakember hívta fel a figyelmünket egy maroshegyi kis záportározóra, amelyről korábban nem is tudtam. A pokoli ütemben beépülő városrészben felbecsülhetetlen értékű ez a másfél hektáros, önkormányzati tulajdonú gyep, melyen 2023-ban egy elvirágzott kosbor kóróját már megtaláltam, de a sok "orchideajelző" növény alapján sejteni lehetett, hogy még nem merült ki a készlet. Arra azonban, hogy 20 tő fokozottan védett pókbangó kerül elő, bevallom, nem számítottam. (Agárkosborra igen, de az nem volt...) A háttérben egy épülő ház fehérlik, ezt a kis rétet azonban igyekszünk megóvni, már a találás délutánján elkezdtük a helyi képviselőnővel újratervezni az ide szánt játszóteret a növények érdekében...

Az agárkosbor hazánk egyik leggyakoribb orchideája, amely a Hortobágyon tízezerszámra nő, a mi működési területünkön is sok helyen megtalálható (kezdve saját udvarunkkal, ahol évek óta 3 tő nyílik...). Idén tavasszal ismét előkerült a Császár-víz mentén (Csala közelében és a Zámolyi-víztározónál), illetve a Borszéki utcai lápréten (lásd a lenti képen). A keresés nem volt eredményes az Aradi utcai lápréten és a Gödör utcai réten (pedig a kísérő fajok megvannak).

Keresgélés, bogarászás folytatódik...

Gólyafészket raktunk

2024 elején egy madárbarát gazdálkodói kérés futott be hozzánk. A Tác határában gazdálkodó Zsolt régi ismerős, alapvetően vércseládát szeretett volna újonnan telepített legelői környékére, de gólyát is szeretne. Évekkel ezelőtt lelkes segítő voltam egy gólyafészekrakásnál (ITT olvasható), tehát azt tudtam, mit kell a gólyakosárral kezdeni. 2024. március 1-én tehát igazi tavaszindító programban volt részünk Fövenypusztán. A fényképeket dr. Flesch Márton készítette, a csapat negyedik tagja az éppen betegszabadságát töltő Ágoston fiam volt.

A kosarat Zsolt maga készítette. Szőlővenyigéből kötöztünk fonatot amit körkörösen a kosár széléhez drótoztunk. Így nyertünk egy magasságot, utána a maradék szőlővesszőt át meg átfontuk a kosár "küllőin".

A munka kezdete egy kellemes, szélvédett színben zajlott, ám a fészek a legelő túlsó felére kerül; Zsolt traktorral vitte az oszlopot, majd a kosarat a színhelyre.

A szőlővenyigére száraz fűből és néhány gyeptéglából készítettünk bélést; a cél az hogy a gólya felülről egy kész fészket lásson. Kapitány, a ló persze félreértette a fészekrakást és majdnem leette a munkánkat...

Itt már megtörtént a kosár rögzítése a faoszlopra. A bilincs egyik felét Zsolt ráhegesztette a kosár aljára, a másik mozgó darab volt; ezeket sszecsavarozta, majd külön-külön hozzácsavarozta az oszlophoz is.

Az egész munka legnehezebb részéről nincs kép, mert minden kézre szükség volt. A betongyámot Zsolt másfél méterre beásta a földbe. A faoszlop alját hozzáerősítettük, majd a traktorral sikerült megemelni függőlegesbe. Voltak izgalmas pillanatok közben, mikor az oszlop mindenfelé szeretett volna eldőlni, de végül győzött a túlerő...

Jöhetnek a gólyák!

És ha már gólya van, legyen vércse is... Pihenésképpen gyorsan kiraktunk két ládát a legelő két végére.

Kavicsok és történetek - új könyv!

Ismeretterjesztő könyvet bárki tud írni, aki egy kicsit is birtokában van annak a bizonyos ismeretnek. De JÓ ismeretterjesztő könyvet írni már annál összetettebb feladat... Szakzsargonok, érthetetlen kifejezések nélkül, igényesen, mégis szakmaisággal megközelíteni valamit, ez egy nagyon komoly szellemi teljesítmény, ami keveseknek sikerül. Amikor Szili István, régi kedves ismerősünk és segítőtársunk átküldte a kötet kéziratát, nem is a kavicsok szépsége, szín- és formagazdagsága nyűgözött le először, hanem az, hogy mindez egy hozzám hasonló laikus számára is mennyire érdekes, érthető. Ráadásul Fejér megyéből is nagyon sok kavics került a kollekcióba, mi magunk is találtunk olyan ősmaradványokat tartalmazó példányt, ami megszólalásig hasonlít a kötetben bemutatott, ugyanott gyűjtött darabhoz.

Alapítványunk életében első alkalommal vállaltuk egy külső kézirat kiadását, pár napja vehettük kézbe az elkészült könyvecskét. A könyvbemutató szervezés alatt van, erről külön beszámolunk. A könyv megrendelhető a szerzőnél (elérhetőség: ulmarius44@gmail.com) vagy a kiadónál (jarosi.kovacs@gmail.com). Ára 2000 Ft.

Kereszt-út - első rész

Alapítványunk számára fontos feladat az ÉRTÉKEK megóvása, megőrzése, állapotuk javítása. Nevünkből adódóan ezek elsősorban élő értékek: egy rét, egy erdő, egy virágmező, egy-egy állat- vagy növényfaj. De akadnak esetek, amikor valami másfajta érték kerül elő, ami aztán beindít valamit bennünk.

2006-2007 környékén történhetett, hogy már időről időre ellátogattam a Pátkai-víztározóhoz, de még keveset tudtam a környékről. Határozottan emlékszem, hogy a zárógáton állva, a tónak hátat fordítva az egyik erdős dombocskán látszott egy kőkereszt. Soha nem mentem fel oda, inkább csak az agyam "regisztrálta" a látványt. A kereszt eltűnését is hasonlóan könyveltem el magamban. 2018 márciusában jelent meg az általam évek óta ismert és nagyra tartott csalai lokálpatrióta, Varró Ferenc könyve Csalapusztáról. Ebben bukkantam rá a kereszt történetére és 2007-es kidőlésére. Ferenc akkor el is kezdte a helyreállítás szervezését, amihez a kereszt történetének precíz ismerete szolgált alapul, de kérése visszapattant az egyházmegye közönyén.

A kereszt torzója, ami még áll...

...és a másik része, amit a természet lassan elrejt előlünk

1904-ben egy Andreetti Anselm nevű személy az akkor még Pátkához tartozó Kőrakáspusztán saját költségére kőkeresztet állíttatott. A hely feltehetően ekkor kapta a Jézus-hegy nevet. (A blog legelszántabb olvasóinak ismerősen csenghet a név. Hudák Tamás lepkész fehérvári tanulmányában többször szereplő lelőhely.) A kereszt 103 évig állt, akkor derékba tört. Csakhogy Andreetti úr nem volt buta ember, számított ő viharra, villámcsapásra, egyéb anomáliákra. 1904 augusztusában 80 koronát tett le a pátkai plébánián és kegyes alapítványt hozott létre azzal a céllal, hogy az összeg kamatai mindenkor kizárólag a kereszt örök időkre való fennmaradását szolgálják.

 Részlet az alapító irat másolatából.

2022 végén megpróbáltam beszállni az ügybe, felhívtam a képviselőt (a kereszt Pátka közelében, mégis székesfehérvári területen található), aki ígérte hogy a püspökkel beszél a dologról, ez az egyeztetés végül elmaradt, eltelt egy újabb év. 2023 végén Ferivel felsétáltunk a kereszthez, meghánytuk-vetettük a lehetőségeket, ami úgy fellelkesített, hogy elkezdtem körbejárni a témát.

Az egyszerűbb feladat az egyházmegye véleményének kipuhatolása volt. A Püspökség vagyonkezelője levelemre ezt írta (kiemelések tőlem): "Ezek a keresztek legtöbb esetben magánkezdeményezésből keletkeztek, leggyakrabban nem egyházi ingatlanon. Az egyes közösségek helyben létrehozott értékeit alapvetően a helyi közösségek ápolják, gondozzák. Az egyházmegye igyekszik támogatni a helyi közösségek életét, de ennek szigorú prioritása van. Jelen gazdaság helyzetben az intézményeink mindennapi működését kell biztosítanunk, az esetleges felújításoknál pedig csak azt tudjuk támogatni, ami a mindennapi működésünkhöz elengedhetetlenül szükséges. Sajnos az út szélén és a különböző helyeken felállított keresztek felújításához jelen helyzetünkben nem tudunk anyagi támogatást nyújtani." A dolog azért nyugtalanító, mert az alapító iratot 1904-ben még az akkori püspök is ellátta kézjegyével, mint az alább jól látható:

Márpedig 80 korona mai pénzben kifejezve 205.000 Ft-nak felel meg (ez nem hasraütés, erre van az interneten speciális kalkulációs oldal, ITT megtalálható). És akkor még nem beszéltünk 120 év kamatairól. Hol van a 80 korona? Mi történt vele? Nyugtalanító kérdések. Fel is tettem őket levélben a püspökségnek, de bő egy hónapja nincs rájuk válasz. Remélem, őket is nyugtalanítja és a késlekedés oka, hogy nagyban keresik a ládafiában az összeget.

Ez tehát a könnyebb rész volt. A nehezebb az, hogy ebből a több darabra tört sóskúti homokkőből hogy lesz újra feszület. Az interneten több kőfaragónak is írtam, végül egy reagált, Sólyom Attila. Neki a szakmai kihívás is tetszett, mert amúgy nem a restaurálás a fő profilja. Feleségével (szintén szobrász) személyesen kijöttek megnézni a feladatot, ekkor Nagy Dániellel, Pátka polgármesterével kalauzoltuk őket. Dániel számon tartja az egykori pátkai értékeket (a pátkai római kőgát ugyanúgy Fehérvárhoz került a Jézus-heggyel együtt...), így örömmel vette az ügy újbóli előkerülését. És itt kezdődik egy szívmelengető történet, pontokba szedve.

• Attila kijelentette, hogy a letört darabokat az otthoni (budapesti) műteremben fogják megszárítani, kipótolni, vagyis valahogy oda kell jutni a kereszthez autóval.
• A kereszthez vezető út már nem járható, de erdő tulajdonosai örömmel vállalták, hogy a benőtt fákat kiszedik. Az ígéretet pár nappal később tettek követték, az út megtisztult.
• Varró Ferenccel felvonultunk hogy az apróbb további tisztogatásokat elvégezzük, de szinte semmi cserjét nem kellett kivágnunk. Feltűnt ugyanakkor, hogy a dűlőről az erdőbe való felkanyarodás személyautóval nem megoldható, mert van egy csaknem fél méteres szintkülönbség. Jeleztem Nagy Dánielnek a problémát, a pátkai markoló másnap elkészítette a bejárót.
• A kő elvitelekor az odavezető sorompó le volt zárva. A gátőr reakciója addig volt elutasító, amíg a kereszt szót ki nem ejtettem a számon. ("Miért nem ezzel kezdted?") Már nyílt is a sorompó, aztán visszafele is kinyitotta nekünk, mert valaki kedvesen ránkcsukta.
• Hogy a követ hogyan húztuk-vontuk-görgettük le, majd hogyan tettük be a csomagtartóba hárman, az pláne egy külön kaland volt. Az autó meg is nyekkent bele, mint megtudtam, de a nagy kő eljutott a fővárosba, a kisebbek később követik példájukat.

"Eddig rendben... Hogyan tovább?" Varró Ferenc a kereszt-úton.

"Fogjuk meg és vigyétek..."

"Mi sem értjük, hogyan, de beraktuk..."

Közben lelkesen tervezzük a restauráció költségeinek előteremtését, Pátkán lesz jótékonysági koncert, valószínűleg adománygyűjtő számla is. Az összeg nagyságrendileg 500.000 Ft.

Ha minden a terv szerint alakul, 2024 augusztusában, éppen az állítás 120. évfordulóján felavathatjuk a keresztet. És hogy ezt a sok vesződséget, szaladgálást, szerencsétlenkedést miért kell csinálni egy nagyobbacska kődarab miatt? Azt nem tudom megmondani. De rettentően várom a pillanatot, amikor a zárógáton állva visszafordulok, és majd egy sárgásfehér eredeti színében pompázó kereszt látszik az erdős dombocskán a fák között. Talán ezért csináljuk...

A keresztről már született egy újságcikk is, ITT olvasható.

Az adománygyűjtés fejleményeiről is be fogunk számolni időben.

Erdőcske született

2021 júliusában a Tabán mellett sétáltunk (úton a miniszteri dicséret átvételére a Vigadóba), amikor szobányi, körbekerített kis csemetecsoportra lettem figyelmes. Körbejártam és rábukkantam a táblára, amely Magyarország első Miyawaki-erdejét hirdette. Sosem hallottam korábban sem a japán botanikusról, sem a minierdőkről, de az összegyűjtött információk nagyon érdekesek voltak. A legimponálóbb az volt, hogy ez a pesti (bocs, budai) útjaimon rendszeresen meglátogatott tabáni erdőcske tényleg veszedelmesen gyorsan nő: ami 2021-ben térdig ért, az 2023 szeptemberében kb. 3 méteres.

Korábban már említettem a szántóföldi színesítés kapcsán, hogy kisebb facsoportok telepítésekor igyekszem Akira Mijavaki (én már csak így használom...) módszerének néhány elemét átvenni. A tapasztalatom az, hogy a sűrűn telepített őshonos fásszárúak szépen megeredtek, de ez a robbanásszerű növekedés nem következett be, hisz nem volt alátrágyázás, 10 centis talajtakarás, öntözés, nem érte el a minimális méretet, stb. Ám közben egyre-másra jönnek létre a városi mini- vagy zseberdők országszerte, ezt pedig képtelen voltam tétlenül nézni. Úgyhogy a következőre jutottam: a szántók környékén őshonos fajkészletű kis csoportokat telepítek mindenféle fakszni nélkül, ám egy saját telken belevágok a valódi minierdő-kalandba.

Az alábbiakban ennek krónikája következik. Az interneten talált legjobb, leghasznosabb útmutató ITT tekinthető meg, a felkészülésben ez bizonyult talán a leghasznosabbnak (angol nyelvű feliratozás).

1. Talaj, éghajlat

A Császár-víz bal partján, a patak szintjétől legalább 25 méterrel feljebb, tájföldrajzi szempontból a Lovasberényi-háton lakunk. A talaj heterogén, tőlünk nem messze homokdűnék húzódnak, másutt agyagos, a zöm azonban jó termőképességű mezőségi talaj. A kiszemelt helyszín délnyugati kitettségű, 13 éve elcsapott, szépen visszagyepesedett szántó, amely nem fagyzugos. 

2. Kiválasztott fajok

A környékünkön telepített és őstölgyes egyaránt van, a telken is van egy nagyon szépen megeredt, immár 120 cm-t elért, 6-7 éves csertölgy, azaz megcélozhatjuk a lösztölgyes észak-mezőföldi-vértesaljai változatát kisebb módosításokkal. Az észak-mezőföldi változatban dominál a virágos kőris és a molyhos tölgy; mindkettő szárazságtűrő faj (a klímaváltozás nyomán erőteljesen felértékelődhet a szerepük a jövőben). Jól érzi magát erre a mezei juhar is (tatárjuhart sajnos nem tudtam szerezni), a cser és a kocsányos tölgy. Ők alkotják a gerincet, a többiek a színesítő elemek.

A cserepes tölgyek, körték, szilvák elindulnak egyik telekről a másikra (2023. december 28.)

Ők pedig a szabadgyökerű tölgyek, juharok, kőrisek, cserjék

A felhasznált fajok, zárójelben a hozzávetőleges darabszám:

• Molyhos tölgy (12)
• Csertölgy (5)
• Kocsányos tölgy (5)
• Mezei juhar (5)
• Virágos kőris (6)
• Mirabolán szilva (4)
• Körte (3)
• Mezei szil (4)
• Galagonya (6)
• Fagyal (1)
• Fekete bodza (1)
• Varjútövis (1)

A vastag talajtakarás miatt a gyepszintbe nem telepítettünk, ez azonban nincs elfelejtve, vannak is jelöltjeim (téltemető, odvas keltike, hóvirág, ibolya...)

A csemeték beszerzése vagy ásóval a környékről történt (pl. turistaút mellől, ahol idővel útban lenne, csatorna mellől, ahol kotrás fenyegeti, lösztisztásról, ahol a védett lágyszárúak érdekében igyekszem fenntartani a famentes állapotot), vagy csemetekertből.

3. Talaj előkészítése

A 3x4 méteres területet felástam, a tarackokat kiszedtem. Ezután beledolgoztam két talicskányi érett juhtrágyát és ázott, korhadó lucernaszénamaradványt. 

Az "erdő" hűlt helye az ásás kezdetén; a talicskában a trágya sötétlik (2023. december 27. késő délután)

Mire a Hold felkelt, elkészült a 4x3 méteres terület felásása és az első adag trágya bedolgozása.

Erre a felületre fahamuval megrajzoltam az 1x1 méteres rácsszerkezetet; minden ilyen négyzetbe 4-5 fásszárúnak kellett kerülnie.

A nulladik lépés: rácsozat fahamuból a betrágyázott ágyás tetején

4. Véletlenszerű sűrű ültetés

Családi erdő ez, segítenek kicsik és nagyok egyaránt.

Az útmutató szerint egy négyzetméterre 3-5 fásszárú kerülhet. Mi a nagyobb számot vettük alapul. Az álom egy tölgyerdő, tehát minden négyzetbe került legalább egy tölgyfa (sok esetben kettő, de ilyenkor nem azonos fajú). 

Kb. a munka felénél tartunk... A kész négyzetek széléről a fahamu bekerült a gyökérzónába

Melléjük legalább egy teljes értékű fafaj ment (mezei juhar, virágos kőris, szil), illetve a kiegészítő fajok: a mi esetünkben vagy a cserjék (elsősorban a galagonya), vagy a méheknek is kedves, gyümölcsöt, bogyót is termő fácskák (szilva, körte, varjútövis).

Az ültetés vége, amely összesen 3 órát vett igénybe.

5. Talajtakarás

Korhadt lucernaszéna lett a mulcs, ennek az az előnye (azon túl, hogy az erdőtől 30 méterre korhadozik), hogy nitrogéntartalmánál fogva plusz tápanyagot is biztosít. Négy púpozott talicskányi anyag került az erdőre. Pluszban teszek még a fák közé fatuskókat is, részben ökológiai céllal (fában élő rovarok, gombák számára), részben további tápanyag biztosítására.

Vastag növényi réteg fedi a talajfelszínt, kiürültek a konténerek, véget ért a munka...

6. Öntözés

Az öntözés az ültetéskor megtörtént esővízzel. Az útmutató szerint 3 évig naponta kell öntözni; na ezt biztosan nem fogom elvégezni, de időről időre kapnak majd a fák plusz vizet.

Beiszapoló öntözés az ültetés során

A legjobb tudomásom szerint Fejér megyében egy Velencei-tó közelében levő után ez a második Mijavaki-erdő. Mérete a legkisebb még szóba jöhető, de elkészítése azért így is adott jó néhány óra elfoglaltságot (és a csemeték kiásogatását ebbe nem számítottam bele). Egy olyan álmom volt ez, ami azért előre is mutat. Ha a csemeték (különösen a tölgyek) itt is hajlandók arra a növekedési erélyre, amit a módszer ígér, akkor megpróbálok a jövőben minél több ilyet létrehozni vagy a létrehozásában segédkezni.