2024 májusában ITT jeleztem, hogy a szántók körüli faültetési lendület nem lankad. Eltelt egy ültetési szezon, és elkezdődött egy másik. Most erről következik néhány kép.
A 2021-ben ültetett kis "erdőfoltok" nagyon rendben vannak, a két-két nagy "szálfa" (mezei juhar és magas kőris) remekül érzi magát, de legalább ilyen sok örömet jelent a cserjeszint, a már termő kökény és kecskerágó, továbbá a jövőbeli "második lombkoronaszint", a most még parányi, de a 2025-ös aszályt öntözés nélkül túélélő virágos kőrisek és tölgyek.
Sok örömet okoznak a T-fák alá ültetett kis fásszárúak is. Nagy fa nem akar sikerülni, de a kicsik jól érzik magukat.
Ezt a fasort 2024 őszén telepítettem, de nem sikerült, 2025 novemberében újratelepítettem az előző ültetőgödrökbe. A föld olyan száraz volt, hogy egy év alatt nem porladt szét a humusztrágya. Meglátjuk, másodjára mit mutat majd...
Életem egyik nagy büszkesége ez a parányi kis folt. Mióta az alsó kép készült, a nyárfa túlnőtte az ülőfául is szolgáló fát. Igazi jelentőségét körbe kell magyarázni, bár a két fotó azért jelzi, hogy ezen a környéken úgy annyira nem érik egymást az ilyen kis oázisok. Mindkét fotó hátterében látszanak a Pénzverő-völgy fái, abban az irányban 380 méterre van a legközelebbi fásszárú. Déli irányban ugyanez az érték 874 méter, délnyugatra 1310 méter. Északra a legközelebb egy spontán kinőtt vadszilva van 530 méterre, majd 620 méterre kezdődik az általam ültetett fasor. Ennek a zsibbasztó fátlanságnak az érzékeltetésére hadd tegyek ide egy nem szép, de annál kifejezőbb fotót:
Látják a facsoportot? Nem? Pedig ott van...
Ott ni, az őzek mögött. 1150 méterről, nyugatról fotózva. Közöttünk értékelhető színesítő élőhelycsík, -sáv vagy akár -folt nem található. Ez a kis facsoport kilométerekről látható, hiszik vagy sem, van egy pont csaknem 3 kilométerre, ahonnan szabad szemmel látszik. A legmagasabb fa 3 méteres. De ha negyven ilyen kis folt lenne a dűlő mellett, a kutyának se tűnne fel... Hát ezért csinálom ezt a faültetősdit...
Ez a 2024-ben már említett tölgyfasor, aminek most elvégeztem a pótlását, továbbá a telepítést is folytattam.
Érdemes megnézni a korábbi bejegyzéseket, ennek a fasorszerű facsoportnak a telepítéséről, majd folytatásáról beszámoltam a maga idejében. Sem a négy jegenye, sem a két berkenye nem bírta a körülményeket. A két szürke nyár ellenben prímán érzi magát, és ami legalább ilyen fontos, a körbekerített kis oázisban rengeteg cserje és kis fa él és növekszik. A középső képen levő szederről termést is ettem, alul pedig egy tölgyecske növekszik elszántan a maga nyugodt tempójában.
Végül egy kis kitekintés gazdaságunk északnyugati végéhez: a cserjeirtások anyaga nyugatról határolja, ebből szépen növekednek a spontán kikelő cserjék: fekete bodza, galagonya, varjútövis. A visszagyepesedőben levő lucernán len és pusztai árvalányhaj díszlik.
