Tavaly nyári bejegyzésünkben már hírt adtunk arról, hogy cikta juhokat vásároltunk, egy kost, két anyát és két bárányt. Célunk a löszvölgyek kíméletes, természetvédelmi célú legeltetése (elsősorban a Pénzverő-, Aszal- és Rácvölgyben, esetleg a Nagy-völgyben). 2014-ben még nem voltak meg a tárgyi feltételek (villanypásztor, mobil kerítés), így juhainkat lakóhelyünkön, a nagy kertben és a szomszédos tarlókon legeltettük.
Télre szép nagy bundát növesztettek. Téli takarmányukat saját lucernaszénával, zabbal, tarlókon gyűjtött kukoricával biztosítottuk, míg a trágyát a kiskertben használtuk fel. Pont karácsonyi ajándék gyanánt kisbárány született, amely a két oldalról nyitott akolban vészelte át az újévi mínusz 15 fokos fagyokat, még náthás sem lett. Januárban a másik anya is megellett. Itt a büszke apuka látható két legfiatalabb csemetéjével:
A cikta feltételezett őse (Zaupelschafe) eredetileg a 18. században érkező sváb telepesekkel érkezett hazánkba, végső formáját itt nyerte el (feltehetően helyi parlagi fajtával való keresztezés révén). Igazi nemzetiségi sajátosság volt (másik neve tolna-baranyai sváb juh). A mi juhainknak ezért igyekeztünk német neveket adni, így kapta a kos a világbajnok német válogatott szövetségi kapitánya után a Joachim nevet.
Tavasszal nyírtunk, hiszen hatalmas gyapjuk alatt már szenvedtek a juhok. A gyapjú feldolgozását kurátorunk, Fóris Anna vállalta. Az év folyamán paplan formájában kapjuk majd vissza egy részét.
Mivel lassan a decemberben született lánya is ivarérett lett, sürgőssé vált a koscsere. Nagy Tibor pénzesgyőri ciktatenyésztővel vettük fel a kapcsolatot ez ügyben. Tibor volt a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány kezdeményezője a '90-es években, ma pedig családjával őshonos háziállatfajták tenyésztésével foglalkozik gyönyörű környezetben, erdőkkel, legelőkkel körülvett bakonyi tanyáján. Joachim tehát egy szombat reggelen elindult a hosszú útra. A képen szomszédunk, Lantos Feri bácsi végzi a kikötésen az utolsó simításokat. Távollétünk során mindig ő viseli gondját az állatainknak.
Már a Bakonyban. Joachim átkerült Tiborék utánfutójára.
Felmentünk a hegyi legelőre, ahol egy nyájban vannak a cikta, cigája és sárgafejű berke kosok. A réten csodálatos virágmező díszlik, köztük védett bíboros kosborokkal... Itt választottuk ki a törzskönyves cserekost. Tibor éppen keresi a megfelelő példányt az összetömörülő csapatban:
A kiválasztott kos jelenti törzstenyészetünk alapját, hiszen Joachim nem rendelkezett papírokkal. Új kosunk (Hans-Jürgen) az utánfutón:
A Wikipedia szerint a cikta a világ egyik legritkább juhfajtája! Amikor eldöntöttük, hogy ezt a fajtát fogjuk tartani, természetesen komoly célunkká vált a fajta megőrzése. Ennek feltétele, hogy hivatalosak legyünk, azaz juhaink rendelkezzenek megfelelő papírokkal. Nagy Tibor szerint néhány állattal is lehetünk törzstenyészet, hiszen a cikta eredetileg is a néhány juhot tartó gazdák fajtája volt. Így gyorsan beindítottuk a folyamatot, tenyészetkódot kértünk, egy instruktor, Máté Csaba pedig elvégezte az állatok fültetoválását és krotáliázását. (Csaba a 20. század közepének híres-neves székesfehérvári madarászának, Máté Lászlónak az unokája...!)
A juhok hamarosan a Pénzverő-völgy löszgyepmaradványain kezdik meg természetvédelmi munkájukat.
Télre szép nagy bundát növesztettek. Téli takarmányukat saját lucernaszénával, zabbal, tarlókon gyűjtött kukoricával biztosítottuk, míg a trágyát a kiskertben használtuk fel. Pont karácsonyi ajándék gyanánt kisbárány született, amely a két oldalról nyitott akolban vészelte át az újévi mínusz 15 fokos fagyokat, még náthás sem lett. Januárban a másik anya is megellett. Itt a büszke apuka látható két legfiatalabb csemetéjével:
Tavasszal nyírtunk, hiszen hatalmas gyapjuk alatt már szenvedtek a juhok. A gyapjú feldolgozását kurátorunk, Fóris Anna vállalta. Az év folyamán paplan formájában kapjuk majd vissza egy részét.
Mivel lassan a decemberben született lánya is ivarérett lett, sürgőssé vált a koscsere. Nagy Tibor pénzesgyőri ciktatenyésztővel vettük fel a kapcsolatot ez ügyben. Tibor volt a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány kezdeményezője a '90-es években, ma pedig családjával őshonos háziállatfajták tenyésztésével foglalkozik gyönyörű környezetben, erdőkkel, legelőkkel körülvett bakonyi tanyáján. Joachim tehát egy szombat reggelen elindult a hosszú útra. A képen szomszédunk, Lantos Feri bácsi végzi a kikötésen az utolsó simításokat. Távollétünk során mindig ő viseli gondját az állatainknak.
Már a Bakonyban. Joachim átkerült Tiborék utánfutójára.
Felmentünk a hegyi legelőre, ahol egy nyájban vannak a cikta, cigája és sárgafejű berke kosok. A réten csodálatos virágmező díszlik, köztük védett bíboros kosborokkal... Itt választottuk ki a törzskönyves cserekost. Tibor éppen keresi a megfelelő példányt az összetömörülő csapatban:
A kiválasztott kos jelenti törzstenyészetünk alapját, hiszen Joachim nem rendelkezett papírokkal. Új kosunk (Hans-Jürgen) az utánfutón:
A Wikipedia szerint a cikta a világ egyik legritkább juhfajtája! Amikor eldöntöttük, hogy ezt a fajtát fogjuk tartani, természetesen komoly célunkká vált a fajta megőrzése. Ennek feltétele, hogy hivatalosak legyünk, azaz juhaink rendelkezzenek megfelelő papírokkal. Nagy Tibor szerint néhány állattal is lehetünk törzstenyészet, hiszen a cikta eredetileg is a néhány juhot tartó gazdák fajtája volt. Így gyorsan beindítottuk a folyamatot, tenyészetkódot kértünk, egy instruktor, Máté Csaba pedig elvégezte az állatok fültetoválását és krotáliázását. (Csaba a 20. század közepének híres-neves székesfehérvári madarászának, Máté Lászlónak az unokája...!)
A juhok hamarosan a Pénzverő-völgy löszgyepmaradványain kezdik meg természetvédelmi munkájukat.
(Köszönet Nagy Tibornak, amiért a bejegyzést szakmai szemmel átolvasta és a pontatlanságokra felhívta a figyelmünket.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése